álom

Jön a tavasz. Mi sem bizonyítja jobban, hogy a héten megérkezett az első fehér gólya - bemondta a rádió, Tüskevár környékén látták. A tavasz hírnöke lehet az is, hogy zenekari fesztiválról álmodtam. Érdekes dolgok az álmok, egyszerre több helyszín, több ismerős, keveredik benne minden. S persze nem mindenre emlékszik vissza az ember, csak foltokban. Felébredtem egy gyenge szunyókálás után, ami álommal párosult, hajnali háromkor tettem le a tollat. Fél hatkor viszont felébresztett az este folyamán elfogyasztott gagyikóla hólyagtágító hatása, s csak néztem ki a fejemből. A sárgaság dobása után le is ültem a gép elé hogy megírjam az álmot, de csak kornyadoztam. Kilenc óra magasságában a konyhából érkező neszek, sülő szalonna illata kiugrasztott az ágyból. Ez csak szófordulat, szó sincs korai ugrabugráról:) Álmomban egyszerre volt jelen egy helyszínen a kaposvári dísz tér, a pécsi volt tüzérlaktanya alakuló tere, körbevéve a trencsényi hegyekkel, megtűzdelve Tatuiban látott óriás kaktuszokkal s kroton fákkal. Minden résztvevő zenekar valamilyen tűzoltó alakulattól érkezett, a szürke és kék színeknek összes árnyalatával. Egymás után szólaltatták meg az indulókat, s nekem csak az volt a problémám, hogy az előttünk induló zenekar lelőtte a miénket s rázendített az Alte Kameradenre. Kerthelyiség mellől indultak a zenekarok, s egy pincér szaladt ki hurkapálcával a kezében, hogy ezzel integessek, ezzel szponzorálom az éttermüket, melynek fejében korlátlan s díjtalan a zenekar fogyasztása. Nagyszerű. Ennyit nekünk is megér a dolog, addig vágják le a kétfejű sast s főzzék meg ebédre. Ezek után eljátszottuk a Doppel Adler-t, s mielőtt a végére értünk volna - felébredtem. Köszönöm a türelmet. 10:31