tambourbot

Bejuttam ma a proszekturára, a gép(ek) hellyel-közzel dolgoznak, de nem az igazi. Már nem idegeskedek rajta, olyan lesz amilyen. Annyira megkeseríti a dolgom a gépekhez való hozzá nem értés, hogy ma estére szabadnapot adtam magamnak:) S mivel a délutáni szunyóka elmaradt - köszönhető a karácsonyi fekete tea elfogyasztásának - , éppen ezért ma korai fekvés, s holnap még koraibb kelés lesz. A tea nem karácsonykor készült, hanem ma, a fantázia neve karácsonyi, fel van turbósítva szegfűszeggel, fahéjjal, stb. Mézeskalács illata van, nagyon kellemes ízileg(!) is:) A márc.15-e nekem már holnap véget ér, az "éles" bevetés már csak lemegy... Egy zenekar tagsága helyett nem tudok játszani ha akarnám sem sikerülne. A kották rendben lesznek, lesz még egy próba s ezzel május 1-ig vége a dalnak. S ha a tavaszi esős szeles idő is beköszönt, mehetek a proszekturai szekrényekbe folytatni a félbehagyott leltározást. Ha viszont szép idő lesz, akkor a kertbe megyek a tavaszi munkálatokat csinálni. Nagyon nem fogok unatkozni. Tegnap este a basszustrombitás-prímás kollégával bevizsgáltunk egy üveg félédes vörös Noé - találmányt, s kibeszéltük az általa fújt kottákat. Régóta halasztódott ez a beszélgetés, itt volt az ideje. A muzsikus élete népi zenekar prímásaként telt, ám "kihalt" a tagság s egyedül maradt. Prímásként sok mindent nem tudott volna a fúvósoknál kezdeni, ezért kért egy hangszert - a zenekar fele azt hitte, az unokájának kéri - , s cca. 10 hónap alatt odáig jutott hogy a basszustrombita szólamot (1 c -1 c - 1 d - 1 d) megbízhatóan hozza. A szomszédainak jobban tetszett mikor a drótoson gyakorolt, a basszustrombitán való gyakorlást nehezebben viselik - ez érthető is egy tíz emeletes házban:) Hogy a kedves szomszédok ne zavarodjanak meg, a hangtompítót (sordino) megalkotta saját magának. A basszustrombitának a hangtompítója pedig mi más lehetne mint egy másfél literes citromlé-s műanyag palack... A kürt szordínót ajánlottam anno, de nálunk sajnos kürtöt fúvó emberke sincs, nemhogy kürtszordínó. Jó régen láttam kürtöst szordínót használni, általában "gestopf"-al megoldották, pedig szerintem nem ugyanaz. Bár az lenne a legnagyobb problémám az itthoni csapattal, hogy a kürtös(ök) nem használ(nak) szordínót... Mai infó szerint 12-ére itt lesznek az új ruhák, már csak vírítani kell benne:) Megnéztem a "tamburbotot" is, a második mozdulatra a lírás fej része olyan szép ívet húzott a levegőben mint mikor Brezsnyev elvtárs a kalapács után dobta sarlót. Nem törtem össze a nagy (3x6m) tükröt, nem talált el senkit, s az ablakok is épek. 1981-ben, vagy '83-ban a debreceni katonazenekari fesztiválon az akkori egyik karmester a "gyepshow" alkalmával egy egészen új figurát mutatott be a nagyközönségnek. Ehhez persze elő kellett készíteni a "tambur botot", ami csak abból állt hogy a súlypontján kifúrták. Csak annyira, hogy egy kis csavarhúzó beleférjen. Majd mint egy ügyes bűvész, alkalomadtán a zsebből kikerülő csavarhúzóra rákerült a bot, s elkezdte pörgetni. Úgy, hogy a mutatóujja takarta a csavarhúzót, amin pörgött a bot. Ment minden a begyakorolt mozdulatokkal, ám egy kis malőr történt. Valószínűleg izgalmában nem úgy fogta a csavarhúzót hogy az ujja eltakarja, épp' ellenkezőleg... Így a nagy durranásból egy kis kuncogás lett. Mert mi abban a nagy szám, ha egy csavarhúzón pörgeti a botot?! A nagy izgalomban a csavarhúzót lehetett látni, s az ujját nem... Az ujját egyébként sem, mert akkor még divat volt a fehér kesztyű a zenekari díszruhához. Köszönöm a türelmet. 21:46