zsilip

Ma Árpád napja vagyon. Isten éltesse az Árpád nevű embereket. Elsősorban a kis gombszemű volt köztársasági elnök urat, s nem másodsorban G. Árpád pécsi illetőségű nagyszerű vadászkürtös kollégát-barátot. Sok alkalmam nem volt vele együtt muzsikálni, de jó zenész ember! Pötyögtetem a kottákat, semmi különös nem történik. Ma este koncert az "Olvasó"-ban, de kihagyom. Nem hiszem hogy a Calcutta trió dobna a hangulatomon, bár ha meg sem hallgatom őket, hogyan mondhatok véleményt. A proszekturára nem jutottam el, a nélkül is van írnivaló bőven. Talán holnap. Meg kell keresnem egy kottát, amit az elnökvezérigazgatómindenestitkár-menedzserlogisztikus szerint hazahoztam, ám nem találom. Elképzelhető hogy nálam van, bár kétlem. Feltúrtam az elmúlt félév összes anyagát s nincs közte. Egy B4-es sok lapos kotta nem tűnhet el olyan könnyen mint egy L5-ös boríték. Szerintem bennt hagytam valamelyik kottás szekrényben. Két lehetőség van. Az egyik hogy kinyitom az első szekrényt ami a legközelebb van az ajtóhoz, és rögtön meglelem. A másik, hogy feltúrom azt a kilenc darab ruhás szekrény nagyságú kotta tároló szekrényt, s a legutolsó polcon lesz. Már mindegy, meg kell találnom ha még május elsején el akarjuk dudálni, mert csak partitura van belőle, s - mint a többi nótába - , ebbe is bele kell nyúlni. Délutáni szunyókálás elmaradt, most nincs rá idő. Majd ha lesz, bepótolom. Nagyon jó szolgálatot tesz a "karácsonyi tea" fantázia nevű fekete teakeverék, kellemes ízre, illatra, s nem lehet tőle aludni:) Van benne egy kis szegfűszeg, fahéj, narancshéj, olyan jó mézeskalács illata van, hogy a forralt borról ne is beszéljek. Ám ebben nincs erős paprika, amit általában a forralt borba szoktak tenni elvetemült népek... Az erős paprikát szeretném fogyasztani, de sajnos egy dolog megakadályoz benne. Nagyon tudok tőle szaladni - mert muszáj. Na mármost, nem elég hogy másnap - feltéve, ha elég jó a mennyiség ami bekerül a szervezetbe - fejfájással kínlódik az ember, még azon is fájhat a feje hogy időben odaérjen ahová a király is gyalog jár. Tegnap hugom kimosta fiai iskola táskáját - nagyon jól sikerült. Csak az egyikben benne maradt az ellenőrző könyvecske. Szépen megszáradt estére, azért kicsit viseltesnek tűnik. Rögtön eszembe jutott egy történet, amit ide is firkálok. Ez a történet is akkor történt mikor még a Killián-zenekar tagja voltam. Nem annyira erősek kedvéért, ez a Szolnoki katonazenekar. Volt egy testvérpár tagja a zenekarnak, nagyon szerettek pecázni is. Történt egy alkalommal mikor kimentek egy príma helyre lógatni, hogy egy esetleges horgász ellenőrzés ne találjon náluk semmit, az összes igazolványukat beletették egy táskába, azt pedig leemelvén a zsilipzáró tetőt, betették egy (akkor még) száraz helyrte. Ott a kutya sem fogja keresni. Telt múlt az idő, el is fáradtak. Hogy szerencsével jártak halfogásilag vagy sem, azt már nem tudom. Ám a foglalkozás elérte a célját. Hazafelé bandukolva kinyitották a zsilipzáró tetőt hogy magukhoz vegyék az iratokat. Ám ekkor nem kis meglepetés érte őket. Míg ők lógatták a csalit, valaki(k) megnyitották a zsilipet, így az összes irat víz alá került. Szépen sz....á is ázott. Ezek után nem tudom hogyan magyarázták ki magukat a rendőrségen, de biztosan beleizzadtak. Köszönöm a türelmet. 17:25