kétyú

Elmaradt. A kertbe menés. Helyette - botor módon - bekapcsoltam a képládát. Nem kellett volna. Az a kevés idő (kb heti négy óra), amit előtte töltök, eddig is elég volt. Mától még az is sok. Mióta trendy az affektálás? Ölég lüke vót aki kitanálta. Van egy hihetetlen idétlen hangú nőszemély a helyi szupermarketben. Aki ossza a jótanácsokat az éppen betévedő vásárlóknak. "Tudja már mit eszik vacsorára?" ; "Azok a kedves vásárlók, akik bank kártyával fizetnek, dögöljenek meg!" A második idézet kabarétréfából való. Sajnos nem tudom leírni hogy a bemondogató nő milyen hangsúlyozást használ, de kicsavarja édes-ékes apanyelvünket betyárul. Szinte az összes mondatvéget felkapja. Ez egy kijelentő mondatnál először érdekes. Másodszor idegesítő. Harmadszor eszembe jutnak a felmenői. Negyedszerre megfordul a fejemben a gondolat, hogy direkt csinálja, mert egyébként ki a búbánat figyelne arra amit beszél. Ötödszörre van egy sanda gyanúm, hogy ezt valahol tanítják! Jut még eszembe számtalan szebbnél-szebb gondolat, de gyorsan megvásárolom amit akarok, s otthagyom az üzletet. Sajnálom azokat akiknek naphosszat ezt kell hallgatniuk. Vagy immunisak. Akkor is sajnálom őket. A másik, ami a képládából szólt. Miért kell á helyett é-t mondani? Ha nagyra tátja a száját, attól még képezhet "á" hangot. Ádám bátyám száját tátván pávává vált. Semmi értelme. De Édém bétyém széjét tétvén pévévé vélt, így meg egyszerűen undorító. Nem szól senki ezért, vagy csendesen dohog magában, s eszébe jut áldott emlékű Palotai Boris műsora a rádióból. Szépen, jól, magyarul. Igen. " A városban elkezdődött a kétyúzés" El - veled kellene kezdeni. "A félidő eredménye: Hérom-hérom". Stb, stb, stb. Jus murmurandi. Köszönöm a türelmet. 16:59

időrabló

Kaptam lámpát, szép ezüstszürke. Össze is raktam, sőt tegnap este be is üzemeltem. Múkoggy. Teszi is a dolgát. A vallató része is a plafont világítja, így az sem zavar. Már a fény nem zavar, nem a plafon. Megszűrtük a mustot, jelenleg a biológiai érés első stádiumában van, s kezd megzavarosodni. A birsalmafát is megszedtük, ismét csak kettő szatyorral birkóztam lefelé a hegyről, mert még mindig csak gyalogláb járható. Amivel nincs is gond - lefelé. Felfelé azért nem olyan sebességgel közlekedem még az üres szatyrokkal sem, de hát ez érthető. Se nem kergetnek, se nem volt a felmenőim közt hegyrejáró ember. A szőlővel kapcsolatban volt előd, Anyai nagyapám Tokajban volt pincemester. Már írtam egyszer, a falon bekeretezve lóg - nem a nagyapám - , a pincemesteri kinevezése. Budapest, 1923. április 26. "Ezennel alkalmazzuk Önt társaságunk tokaji pincészete pincemesterének a következő feltételek mellett..." stb. Ma is kert látogatás lesz még a délutáni órákban. Hiába vártam a postást, sajnos semmilyen kottát nem hozott számomra, így megint várhatok. Ha nem érkezik meg időben, akkor a 23-i ünnepségen a koszorúzók a Német 1-es gyászindulóra fognak koszorúzni. Mert Beethoven: Egmont nyitánya nem ilyen alkalomra íródott, bármennyire is sulykolja a média ilyentájt. Mást sem hallani majd' egy héten keresztül. '56=Egmont nyitány. Náci filmhíradó=Liszt: Les Préludes részlet. Hatásos részlet, meg kell hagyni. Amikor a Twist Oliver c. könyvet olvastam, akkor a bátyám az Omega együttes Időrabló lemezét hallgatta. Ha mostanság ritkán hallom a lemez bármelyik számát, rögtön eszembe jut Twist Oliver. Pavlov-i reflexek. Ám még nem ugatok:) Köszönöm a türelmet. 12:59

must

A must java leszedve, majd egy hétig dolgozott a piros szőlő a fehér szőlőn. Csak a színe miatt. S így Karácsonykor megkóstolhatjuk a hazai rosé-t. Évek óta csak annyit készítünk, amennyi a Karácsonyi ünnepekkor el szokott fogyni. A két darab tíz literes demizson tartalma kitart egyébként Ágnes napig (jan.21). A szőlőfürt kocsányától megszabadítjuk a lezúzott fürtöket, s "becefrézzük" - beérés után megy a főző emberhez, aki átlényegíti s készen is van a grappa, magyarán mondva a szőlő pálinka. Nem tévesztendő össze a törköly pálinkával! Tökig érő sár van egyébként a kertben, lehet csúszkálni mint liba a taknyon. De nem sikerült bemutatni a szomszédnak a leszúrt Rittberger-t sem, sem a dupla Lutz-ot. Pedig biztosan megtapsolt volna, mert nehezéknek két bevásárlószatyor alma volt nálam. Amihez hozzájön a súlyom, csont nélkül 80 kg. Na, majd télen. Holnap elszalajtom magam nyitásra az egyik üzletbe. 176 cm magas álló lámpát hirdetnek, szeretnék egyet megcsípni - annyit még nekem is megér amennyiért hirdetik. Mivel a blogger.com nem érhető el jelenleg, abbahagyom az írást. Köszönöm a türelmet. 20:39

kürt

Ismét zergenyés az idő. Hűvös, néha esik, néha szakad, néha pedig csepereg vagy szitál. Egyiket sem nagyon szeretem - egyetlen előnye, hogy nem jutottam ki a kertbe. Hátránya, hogy birsalma nem kerül holnap az asztalra. Majd a jövő héten. Így viszont sikerült befejezni az éppen aktuális könyvet, jövő hét ismét a könyvtár látogatásával fog kezdődni. A toros káposzta remekül sikerült, egy kisebb lavórnyit sikerült letuszkolni csak az íze kedvéért nagy duzzogva. S érdekes módon a délutáni szunyóka alatt nem jelentek meg a kardfogú tigrisek sem. Kottamentes nap volt a mai nap is, a háttérzaj éppen "A Walkűr" , de az első felvonásról lemaradtam. Délelőtt csak beszaladtam a proszekturára, nem kottákért, hanem a szobát feldobandó szekrény tetejére szánt, éppen senki által nem használt hangszerért. Jobban örülnék ha lenne rá muzsikus, de esélyünk sincs rá hogy vadászkürtöst kerítsünk. Ha mégis sikerül, akkor is van egy ettől jobb felgenerálozott hangszer. Persze a papírokat elintéztük, nem akarom hogy szó érje a ház elejét mert hazahoztam egy vadászkürtöt. A "cúgokkal" már végeztem ami a tisztítást illeti, olajat is kaptak a gépek. Elég sokszor láttam hogyan tisztítják a kollégák a hangszerüket, csak most alkalmazni kellett. Ez a hangszer ránézésre sem volt kívülről takarítva legalább harminc éve. Leszedtem róla a "patinát" :) S így is jól néz ki. Pláne ha minden része csillogni fog, majd akkor. Rá sem lehet ismerni. Egy bánatom van, hogy nem tudom megszólaltatni. Fúvókával sem tudnám, de így hogy nincs is rajta, így egyáltalán. Ja, hozzáértőknek mondom, ez egy F-B váltós kürt. Ritka szép darab. Szombat este lévén nem húzom az időt kockára téve annak a két-három olvasó(m)nak a türelmét. De. Köszönöm a türelmet. 20:53

toros káposzta

Két vízhólyag. Egyik a jobb, másik a bal mutatóujjamon. Ez az eredménye a "bútorokat lapra szerelve csomagoljuk s árusítjuk" szlogennek. Tegnap délután elszaladtunk K.barcikára, nyílt ott nem régen egy bútor üzlet. Sporttársi áron kínálta a konyha asztal+4 szék összeállítást. Még olyan botor is voltam, hogy mikor hazaértünk egyedül felhoztam az autóból. Nem szakadtam meg, de nem sok hiányzott hozzá. A derekam sem fájdult meg, amit a két karomról már nem tudok elmondani. De ma nem cipekedtem, a kertet is kihagytuk, majd holnap. Reggel a proszekturára mentem, sikerült a fényképeket előállítani, s így most már el is készülhet a zenekar tablóképe. A zenekar történeti kiállítás nagy részét sikerült lebontani, a régi zenekari ruhákat odaadományozzuk a múzeumnak, a legjobb helyen ott lesznek. Kottamentes nap volt a mai. Ám a háttérzajok azért csak szólnak, most J.S.B. hegedű szólószonátáiból pár. Vagy partitáiból. Nem tudom, de remek muzsika. Holnap piacozás, aztán kertezés. Aztán majd megtöltöm magam a lightos toros káposztával. Azért lightos, mert én natur szeretem friss kenyérkével, ám tejföllel nem csúfítom a tetejét. Köszönöm a türelmet. 20:05

Pécs-Szeged-Szentendre

Tegnap nagyszerű koncerteket hallottam a Bartók adón, pedig nem vagyok nagyon oda a kamarazenéért ha az nem rézfúvós. Felüdülés számba ment hallgatni, közben nem koptattam HERB 330-at sem, csak olvastam. Szörföltem/szörföztem a neten. Ha így nevezik. Célom semmi nem volt, nem kerestem semmit, msn nem működött, szimpla látogatást tettem imitt-amott. Délelőtt megkíséreltük utolérni az egyik tagot a művházban, de lepattantunk - éppen indult Kazincbarcikára a könyveiért, a kórus elnökével együtt. Viszont beírattam vele a munkarendjébe, hogy ma 09:00-kor a zenekarral foglalkozik, már amit nekünk kell(ene) megcsinálni. Ma már a zeneteremben sem lesznek, véget ért a három napos fejtágító amit oda szerveztek. Délután biztos bejutottam volna, csak más elfoglaltság adódott, így majd ma. Csupa apróságot kell elintézni, de jobb lesz mindenkinek, több lesz a helyünk a kottatárban, s remélhetőleg az itthon tárolt kottáimat is el tudom ott helyezni, ami felszabadít sok helyet. Ami sokáig nem marad üresen, Szolnokiából is elhozom nem csak a bútort, hanem az ott lévő kottákat s könyveket. Nincs elérhetetlen messzeségbe a zeneterem, jó helyen lesznek a kották ott. A könyvek pedig itthon. Amelyik kottára szükségem lesz, azt pedig haza hozom. Bár mostanság ott lesz több dolgom, folytatni kell az elkezdett ám félbehagyott leltározást. Túl vagyunk a zabszemes bulin, még 23-án koszorúzás, Halottak napján a "gyári temetőben" egy fújás, Karácsonyi koncert, és talán vége is az évnek. Az Adventi koncertre elmegyek Pécs városába, ugyanúgy mint tavaly, megint az elnöki lakosztályt foglaltam le. Előtte még van egy menetem Szegedre is, ám annak az időpontja még nem tisztázódott. S nem tisztázódott egy villámlátogatás időpontja sem, ám az Szentendrére szólít. Előttem van még a Mád-i szüret, HERB 330 időnként dolgozik, plusz a géppel is pötyögöm az új indulókönyvet, így cseppet sem unatkozom. S a kertről nem esett egy árva szó sem. Milyen nagyszerű hogy csak 24 órából áll egy nap. Állhatna 48 félórából is, de az olyan snassz... Indulnom kell, köszönöm a türelmet. 07:47

mára ennyi

1975-ben az UNESCO Nemzetközi Tanácsa Yehudi Menuhin kezdeményezésére emelte október 1-jét A ZENE VILÁGNAPja rangjára. Ez a nap a zeneművészet legnagyobb alakjaira emlékeztet, segíti a különböző kultúrák zenéinek jobb megismerését. A világnap célja, hogy a társadalom széles rétegei számára népszerűsítse a zeneművészetet, és - az UNESCO elveinek megfelelően - szorgalmazza a népek közti barátságot és megbékélést.

Nem egészen mellékesen pedig holnap lesz kettő éve hogy nyugdíjba kerültem - amit egy cseppet sem bánok. Köszönöm a türelmet. 08:26

Mazarin

Ma elkezdtük a szüretet. Nekem annyi kedvem volt hozzá, mint a zenét tanuló kisgyereknek szolfézs órára menni. Mindegy, most volt rá egy kis idő, az esőjósok sem jósoltak áztatószerűt. Így reggel korán kezdtem a csirkés üzletben, egy kis harapnivaló alapanyagért száguldottam el, ami ki is merült öt darab egész csirkecomb, 10 db csirkeszárny, egy far-hát, négy csirkenyak képében. Pörkölt készült belőle még itthon, majd a kész kaját vittük, hogy a bográcsot csak az étel melegítésére használjuk, s ne azzal teljen az idő. Persze egy kis krumplit is vittünk, meg savanyú uborkát, kenyeret, sört (Steffl), kólát az aprónépeknek. A sógorom és a fiai (a zikrek), Apu, és én. Sok kárt nem tettünk sem az almában sem a szőlőben, ez olyan nyitónap szerű volt. De haladtunk, s nem akkora a kert hogy ha jól beleledülünk, ne kapkodjuk le ketten-hárman hipp-hopp. Az almát nem, ahhoz most már vagy létra, vagy gyümölcs szedő kézikészülék szükségeltetik. A többi - ami elérhető - az már le van szedve. Téliesíteni is sikerült belőle nem keveset. A birsalmát (is) megtámadta valamelyik moníliás gombafertőzés, nem mindet, de két vödörrel sikerült leszednem ilyen "csúnya" birsalmát hogy ne fertőzze meg a többit. Veszett fejsze nyele ez már ilyenkor, de reménykedem hogy kompótot azért még eszünk az idén. A naspolyának szemmel láthatóan nincs semmi baja. A kaját megettük - kicsit érdekes lett, mert nem csak megmelegedett az egész krumplival együtt, hanem olyan lett mint a főzelék. Csirkefőzelék krumplival. Nem olyan mint a "poulet en casserole Mazarin" , ám ehető. A tavalyi grappát megkóstoltuk, a sör elfogyott, így hamar hazaértünk. Holnap folyt.köv. ha nem esik az eső. Ha esik, akkor is, akkor az alma téliesítése megy tovább, valamint a kerti házikó takarítása. Arra is ráfér, mert a sarokból már a dinoszauruszok leskelődnek akkora az ŐS kosz:) A zikrek hamarabb befejezték a szedést - megunták - , s játszani kezdtek, olyan jó kerti játékot, mint a "suhingázás". Amivel nincs is semmi baj, mogyoró bokor van, a hozzávaló sarat szolgáltatják a vakondtúrások, abból jó anyagot lehet gyúrni. Olyan jót, csak úgy csattan az ablaküvegen. Mire én megjegyeztem, hogy egyszerűbb ha bejönnek a kis házba, adok egy-egy kalapácsot a kezükbe, s már törhetik is ki az ablakot. Dupla üveg, csak nyóc-tíz ezer darabja... Jót kacagtak rajta. Azon pedig a sógorom nevetett akkorát hogy majd' eldobta a kezében levő két szatyrot, amikor a zikrek madarainak - japán sirályka - gyűjtötték a fészeknek való száraz(abb) füvet. Megemlítettem neki hogy az a szerencse, hogy nem gólyá(ka)t tartanak... Ma még vár Wagner mester Ringjének első része, Az Istenek alkonya. Már csak egy kis adalék: poulet en casserole Mazarin(csirke Mazarin módra) = csirkehús metéltre vágott sárgarépával, szarvasgombával, zellergumóval és hagymával együtt lábasban párolva. Köszönöm a türelmet. 19:30

Gugyerák Lalyos

Véget ért a Tosca. Ma már másodszor. Szeretem ezt az operát (is). Tegnap s ma kotta pakolással múlattam az időt, a géppel sem, s HERB330-al sem alkottam semmit. Csak a konyhában, de ahhoz nem toll szükséges hanem alapanyag s a hozzávalók. Nem kellett messzire vinni a kottákat, csak a garázsba. Csak éppen hogy átlapoztam ezt a cca. mázsányi anyagot hogy tudjam mit viszek le, ne keressem a szekrényekben. Muszáj volt egy kis helyet csinálni, nem fér el pár dolog aminek pedig feltétlenül nem a garázsban a helye. Még a kertből is be kell férni két kenyeres kosár mennyiségű almának hogy ne kelljen majd az esetleges ítéletidőben felkajtatni a hegyre. Cipekedés közben eszembe jutott hogy a kottákat majd beviszem a proszekturára, ha csinálunk ott (is) egy kevés helyet. De addig nem tudom, míg a művház régi díszlet-, és jelmezraktárában nem csinálunk helyet a ruháknak. A ruhák felmennek a jelmezraktárba, a kottatár - az a kilenc és fél ruhás szekrénnyi anyag - a leltározás után bekerül a helyére, s így ami felszabadul kb két m3-nyi hely, oda fogom vinni a kottáimat. Azt is ami itthon van, s azt is ami még Szentendréről s a szolnoki lakásból hazakerül. Akkor már csak annyi gondom lesz, hogy a kottákkal együtt hazakerülő könyveket hol helyezzem el... Szóval keresem a helyem:) Még tegnap sikerült szert tennem egy régen vágyott felvételre, a Bárdi György által év(tized)ekkel ezelőtt megformált Gugyerák Lajos kabaréra. Felváltva szólt Gugyerák Lalyos(!) és Tosca. Köszönöm a türelmet. 21:06

alma

Tegnap este s ma hajnalban sikerült birkózni a legális kottaíró programmal. Kijöttem a kismaccsból, igaz nem is voltam nagyon benne. Tavasszal dolgoztam ezzel a programmal utoljára, azóta pedig ugye Herb330 volt munkára fogva. Szóval vissza kellett hogy jöjjön az információ, s ez nem ment könnyen. Pár bekezdés után azért ment, de még nem tudok olyan gyorsan írni vele mint Herb330-al. Az is igaz, hogy ez szebb s jobban is olvasható, a nyomda is tud vele dolgozni majd ha odakerül az anyag. Az én kottaírásom nem szép de olvasható. Délelőtt sikerült a kertbe is kijutni, az almafákat sikerült kis súlytól megszabadítani, csak annyira hogy ne szakadjanak meg. Nem gondoltam volna hogy ennyit teremjen egy-egy almafa. Az utolsó permetezés itt is elmaradt, ezért az "almavarasodás" nevű izé megtámadta. Élvezeti értékéből semmit nem von le, annyi hogy nem kirakatba való. Kés van, majd késsel (is) esszük az almát. "Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk." Ha minden héten készül egy nagy tepsi almás süti, akkor is kitart húsvétig. A válogatást majd akkor csináljuk meg, ha már az összes almát sikerül leszedni. S az apróbbakból majd kinyerjük a levet. A múlt heti eső jótékony hatása látszik a birsalmán és a naspolyán. Híznak a gyümölcsök. Az almafa alól felszabaduló támasztókarók átkerülnek ezek alá. Ha nem jönnek azok, akiknél történelmileg úgy alakult hogy a szüret két nappal korábban kezdődik, akkor a birsalmát és a naspolyát is megnyerjük. A zenekarnál szünetet csináltunk, itt volt az ideje. Kicsit sok volt mostanában, s ezt nem panaszként említem. Úgy sem tudok meglenni nélküle - aki ezzel egyszer megfertőződött, annak kitart addig míg a stiglincesbe nem kísérik. Köszönöm a türelmet. 19:16

Manó sörház

A tegnapi s a mai napra rendelt művészetet ismét kipipáltuk, most tudunk szünetelni pár hetet. Sokat nem, mert az okt.23-i koszorúzást és a Halottak-napi játszást (a "gyári temetőben") meg kell csinálni. Erre az évre még a Karácsonyi koncert marad, s talán az éjféli mise. Újévi koncertet nem csinálunk, ott még nem tartunk...:) Kellemes visszhangja van a 13-i megmozdulásnak, olyan igazi elmarasztalást még nem hallottam - vagy nem merik mondani :D Tegnap elbuszoztunk reggel Miskolciába, az ottani tűzoltóság 135. évfordulójára rendezett bulira. Személy szerint én vártam egy jó kiadós esőt, de mivel az eső elmaradt, meg kellett csinálni a körmenetet. Szép hosszú menet volt - a fene vigye el. Végig (tambour)botoztam az egészet. A változatosság pedig gyönyörködtet. Mire végeztünk a menettel, a csuklyás izmaimból eltűnt a kellemetlen érzés, hogy azt ne mondjam: fájdalom. Szépen áttevődött a jobb karomba. Nincs mese, el kell kezdeni tornázni ha már egyszer így alakult. Könnyebben érezném magam pár kilóval könnyebben. Igazándiból nem a súlyommal van probléma, hanem a magasságommal, azzal viszont nem tudok mit kezdeni. Szóval el kell kezdeni valamiféle mozgást ami nem merül ki a kertásásban, mert lassan annak is eljön az ideje. Miután túl leszünk az alma-, és a szőlő szüretelésen. Még marad a naspolya és a birsalma, de attól még lehet(ne) áskálódni. Azzal pedig csak annyi a probléma, hogy a levelek még a fán vannak. Majd ha jön a fagy s lekerülnek a levelek, gereblyézés után tényleg időszerű lesz az ásás, azzal együtt pedig a fák alját be kell szórni egy kis érett trágyával. Hogy idézzem a klasszikust: "ott van a gané(j)nál". Mármint a kísértet az Indul a bakterház c. filmből. Tegnap a menet után még volt egy kis ünnepség a tűzoltó laktanya udvarán, jót nevettünk többen is a látottakon. Persze nem hahotáztunk, mert lehet hogy megvertek volna bennünket. A tűzoltóságnál nem veszik annyira komolyan az egyenruhához "illő" viselkedést, vagy nem is tudom hogy lenne szerencsés fogalmazni. Általában alakzatban nem szoktak tapsolni, mondjuk ezzel kezdődött. Aztán különböző tárgyjutalmakat adtak át a helyi parancsnoknak, akinek ezt tudnia kellett, ám nekem fel sem tűnt míg oda nem súgta az első szárnykürtös hogy nézzem már meg a cipőjét a pk.-nak. Feketés színű volt, ám nem éppen a ruhához s az alkalomhoz illő. El tudom képzelni hogy fáj a lába, stb... Minden kifogást el tudok hinni. Csak azt nem tudom elhinni hogy egy tűzoltóparancsnoknak muszáj ilyen mocsárjáró, vastagtalpú, műanyagból fröccsöntött cipőt felvenni a fehéringes új tűzoltó díszruhához. Ha fogadásból tette, úgy mindjárt más. Az egyik tárgyjutalmat átadónak pedig olyan hihetetlenül gyűrött volt a zakója, ha nem saját szememmel látom, el sem hiszem hogy ennyire össze lehet gyűrni valamit... Végül is mindegy. Ami rajtunk múlt, elvégeztük. A zenekari buszra felkerültek a legális tudatmódosításhoz való cseppek, megebédeltünk és indultunk haza. Persze meg kellett kóstolni a cseppeket, aztán "álljunk már meg olyan helyen ahol rács van az ablakon, s sok előtte a bicikli" meg pisikakidohány... Jól bevált Manó sörház - régebben elhíresült Lenin-kocsma volt a neve -, itt aki akart dobott egy sárgát, s persze újabb feltöltésre is lehetőség adódott. Hazaértünk sikeresen. A jól végzett munka örömével. Azt már csak ma reggel tudtam meg, hogy a sörháznál sikerült egy zenekari tagot ott hagyni - nem vette észre senki hogy hiányzik a buszról. Itthon levette a hangszerét a szólamtársa, s már várt rá vagy 10 percet - azt hitte beszaladt pipilni a művházba -, látja ám egyszercsak hogy az út végén feltűnik gyalog. -Jani, merre jártál? - Merre? Ahol a zenekar. Csak engem otthagytatok a kocsmánál... - Szerencse a szerencsétlenségben, hogy éppen lagzisok jöttek arra s elhozták egy darabig, utána pedig egy kőműves ismerőse járt arra, s hazahozta. Jót nevettünk rajta. Nem Janin, a történteken. S még egy érdekesség a kocsmai apróhirdetős falról. "Kóbormacskát veszek, 300ft/db, ugyanitt házikolbász 500ft/kg" eladó. Köszönöm a türelmet 17:41

bukta:)

Reggel két óra alatt összekaptam a holnap terítékre kerülő nóták kottáját. A nagyobbik részt megleltem, remélem a többi a tagoknál van. Összefutottam Magdussal - a művház igazgatója - , sikerült pár mondatot váltani vele az év hátralévő részének programjairól. Karácsonyi koncert a városnak természetesen lesz, de nem egyvégtében három óra hosszat tartó. Pláne szünet nélkül. Mintha ráéreztem volna, mondtam hogy a helyi tévé majd leadja a 13-i műsort, és ma este adásba is kerültünk. Nem "kavartak" bele semmit, felvették az egészet s úgy le is adták. Lapozzunk. Holnap menet van Miskolcra, a csapat elnöktitkár...stb hívott hogy beszélt a szervezőkkel, s talán nem kellene az új ruhánkat megáztatni ebben a szeszélyes időben. Rá is bólintottak, sőt a hangárokat már most kiürítették hogy fedett helyen játsszunk. Nagyszerű. Így már csak arra kell vigyázni hogy a reggeli cseppek ne fertőzzék meg túlságosan a csapat tagjait. Csak annyira mint 13-án. Ma sikerült a nem létező fogyókúrának is adni egy maflást. Itt volt az ideje hogy beindítsuk a dagasztógépet. 30 db lekváros bukta, ugyanannyi kakaós csiga, és két rúd kakaós kalács készült el :) Kellemes háttérzaj szól a rádióból, a Hamburgi Rádiózenekar Bernstein hangversenyét közvetíti éppen. Köszönöm a türelmet. 19:59

csuklyás-izom

Az idő továbbra is kellemetlen, még tart az ősz ijesztése. Pedig lesz még jobb, ajajj de mennyivel jobb. Szar (bocs!) a hideg szél nélkül - sokat emlegetett mondat. Herb330 be van fogva erősen, az új tollakkal még várok egy hangyányit. Mert az új toll nem "szívatós" csak patronos. A régi patronok pedig megadták magukat. Álltában kifakul a Königsblau auswashbar. Ma könyvtári menet is volt délelőtt, semmi gond nem volt, nem ismétlődött meg egyik affér sem. Nyitva volt, a hölgy nagyon kedves volt, szabadkozott amiért nem tudott ott lenni a 13-i megmozduláson. Semmi gond, majd a Karácsonyi koncertre eljön - ha a bejgli sütéstől el tud szakadni. Holnap menet a proszekturára, s talán a kertbe is ha nem fog esni az eső. Napok óta a csuklyás-izmom(!) rakoncátlankodik, nem tudom mi lehet a baj - elfeküdni nem feküdtem el, az időjárás esetleg, de azt nem tudom. Minden esetre a svéd cseppekkel borogatom. Már a nyakamat is borogatom mert arrafelé húzódik a kellemetlen érzés. Nem fáj, de roppant kellemetlen. Így elég érdekes lesz botozni Miskolciában a szombati meneten. Addig csak javul valamennyit. Ha nem, akkor valami megoldást kitalálok a helyszínen. Köszönöm a türelmet. 20:25

zergenye

Csoda kellemetlen ez a zergenyés időjárás, gondolom nem csak nekem. Olyan lehangoló tud lenni a szitáló eső, a hűvös, már-már hideg idő. Azért nem hagyom magam unatkozni, délelőtt elmentem abba a boltba ahol Herb330-at vettem, s kettő új töltőtollat beszereztem. Az ára egész egyszerűen nevetséges. Semmiféle felirat nincs rajta, a műanyag tégelyen sem, amiben érkezett az egész az üzletbe, azon sincs semmiféle felirat. Könnyű, a hegyén kívül minden műanyag, a színe hasonlóan szemet bántó mint Herb330. De nem is a színe miatt vettem meg, hanem a hegye miatt. Kipróbáltam, nem fog olyan vékonyan mint Herb330, de jó lesz. A délutáni szunyókából a telefon naggyyon bántó hangja ébresztett, a zenekar elnökvezérigazgató...stb hívott a szombati menettel kapcsolatban. Nem tűnik vészesnek, meglátjuk mennyien leszünk s ahhoz számítjuk a fújni valót. Elmentem fagyit vagyis jégkrémet venni, az nálam nem időjárásfüggő. Fokhagymás-petrezselymes mustárt is szerettem volna vásárolni, de annyit nem adok érte. Merő kíváncsiságból csak az íze miatti kíváncsiság vezérelt. Ám tegnap fele ennyi nem volt az ára, de kellett egy nap mire rábeszéltem magam. Majd megveszem akkor mikor már kifelé megy a szavatosságból - akkor majd leárazzák:) Hazatérve nekiálltam annak a vödörnyi paradicsomnak ami még hátra van a befőzésből, sikeresen ki is futtattam, ahogy szoktam. Mindegy, nem vészes. Ma este rádió hallgatás lesz, az Operaházból közvetítik volt tanárom operájának Magyarországi bemutatóját. Nem túl régen hallottam a tervet hogy idén bemutatják, s most nagy örömmel fedeztem fel a mai közvetítést. Köszönöm a türelmet. 18:05

kipipáltuk

Yo, yo, yo... Igen, megvolt. Kipipáltuk közös erővel a 13-i művészetet. Jól éreztük magunkat, pár embert ismét sikerült megnyerni a fúvós muzsikának. Régen volt ennyi közönség egyszerre az "Olvasó" színháztermében. Sok munka volt benne, a következőkben sem lesz kevesebb, de ezért érdemes csinálni. Nem éreztem csak egy kis drukkot az elején, de mikor elkezdtük a Himnuszokat játszani, az első ütem megszólalása után olyan belső remegésem volt, azt hittem lefordulok a dobogóról... Reméltem hogy senki nem veszi észre. Nem tette szóvá senki, én pedig nem híreskedtem vele. Kevesebb ideig tartott a "köcsögök" kiosztása mint amire számítottam, a közönség sem türelmetlenkedett nagyon. Kurtítottam a műsoron, két darab kivételével azért sikerült végigfújni a tervezetteket. Amit a közönségtől kaptunk, nagyszerű érzés volt. Kevésszer adatott meg az eddigi pályám során hogy a közönség felállva ütemes tapssal jutalmazta az előadókat. Mosolygott mindenki, s ezt nagyszerű dolognak tartottam akkor és ott, de azóta is. Szerencsére voltak emberek hivatalból is - a városi tévé, s még páran - akik felvették az egész műsort. Nagyon szeretném látni az elkészült anyagot adásba kerülés előtt. Már csak azért is, mert a koncertet beharangozó reklámfilmet sikerült elbaszarintaniuk: szól a Régi cseh polka a bejátszáson, én pedig éppen a New York, New York-ot integetem a csapatnak. Na, ez így elég érdekes, bár amikor láttam, rögtön a tévések telefonszáma után kezdtem kutakodni. Szerencséjükre nem találtam meg, s mire találkoztam velük, a naggya mondatok szelidültek, ám a mondandóm nem lett kevesebb. A vendég zenészek is időben megérkeztek, a németek egy nappal korábban jöttek, így a regenerálódás sem okozott problémát. A fogadás is nagyszerűen sikerült, volt elég enni-, s innivaló. A nagy tortát velem akarták felvágatni, ám éppen D.L.-val beszélgettem s rácsűröltem a feladatot. Szokásomat nem rúgtam fel, nem ettem egy falatot sem, ám én is éltem a legális tudatmódosító szerekkel. Nem annyira mint az egyik kedves zenész kolléga akit a próbaterem parkettáján alva találták s kerülgettek a tőle csak éppen kevesebbet fogyasztók. Elfáradt - van ilyen. Gond egy szál se'. Másik zenész kollega le is fényképezte, szigorúan belső használatra :) A művház zárása után még a németekkel elmentünk beszélgetni, meg még egy kis sört inni, így elég hosszúra is sikeredett a nap. Vasárnap azonban sikerült hazajutni, semmi utórezgése nem volt, nem töltöttem rá ébredés után, nem volt kettő fejem - a nagyobbik belül, és három majom sem vitázott egy széken a fejemben. Egy kissé tompább voltam a megszokottnál, de jöttek a telefonok, s jó volt hallani amiket mondtak. Ma a proszekturára megyek, lerámolom a színpadot. Kár lett volna még szombaton este ezzel foglalkozni. Megköszöntem mindenkinek aki valamilyen módon részese volt a produkciónak, természetesen a szurkolóknak is. Köszönöm a türelmet. 06:35

pörgés

A mai napot is bezárom ha végzek ezzel a bejegyzéssel. Vagyis rögtön nem, előtte még bírkózok egyet a fekete özveggyel:) 8:30-ra megint ott voltam a proszekturán. Három zenekari kollégával megkaptuk azt a hatvan darab széket s felhoztuk a pincéből a színpad melletti folyosóra. Időnként én eltűntem, mert pörög az egész ház a holnapi buli miatt. A műszakiak, az asztalos, jöttek az állógogadást megrendezők, a kiállítással végzett Misi, készen van, szép lett. Nem Misi lett szép, a kiállítás:) Újabbnál újabb ötletek, mit hagytunk ki, mire van/lehet még szükség, autó köll de azonnal, virág kell de azonnal, hol vannak a takarítók, otthonhagytamakulcsot, asztalos kell ide, majd ő kinyitja a szekrényt, hová tegyük a köcsögöket, lemaradt két aláírás, nem jeleztek vissza, visszajeleztek, hogy nem, de mégis csak nem ő hanem más képviseli, mi lesz az ebéd, hűtsék be a röviditalt, nekem nem kell sör én boros vagyok, utálom a kaszinótojást, ki volt az a marha, megjöttem mit kell segíteni, nem fér el a zenekar, de elfér, ez az ország hatodik legnagyobb színpada, beeee..., nem kell függönyhúzó, levegő kell, ne oda tegyétek azt a 10x1000 wattot, ki a búbánat veszi észre, mossák fel a színpadot,ne mossák fel mert borul a kottaállvány, ugorjon el valaki fénymásolni, itt a zenesuli, mikor indulsz Ferihegyre a deutschokért, már úton vagyok, kell még egy abrosz, ki főzi a kávét, ki önti le magát veres borral, ki hányja le a polgármestert, senki, a polgármester Lengyelországban van, megint sorba raktam a kottát, nagydobot ne hozzatok, csak Jézuskát, kottát sem hoztok, nagyszerű, akkor még három óra, ki kíséri a zenekart ebédelni, májgaluska, frissensültek, én hazamegyek ebédelni holnap,jó étvágyat, reggel 8:30-ra itt vagyok, sziasztok. Körülbelül ennyi volt du-n 15:30-ig. Aztán a gazdaságos bolt, majd 16:30 körül ebéd (végre!), majd folyt.köv. itthon - most végeztem, remélem nem felejtettem el semmit. Öszönöm a türelmet. 21:42

pálca

Meghoztuk a "köcsögöket". Reggel elszáguldottunk Sárospatakra az emléktárgyakként átadandó köcsögökért. Még ki sem hűltek teljesen, akkor nyitotta ki a hölgy a kemencét. De szépen becsomagolta, banános rekeszekbe tettük, a köcsögökkel teli rekeszeket pedig bepászítottuk az ótóba. Miskolcon benéztem a hangszer boltba karmesteri pálca beszerzése céljából, de nem vettem. Egyedül ők árulnak Miskolcon pálcát. Négy fajtát mutatott az eladó, megszemléltem de mondtam neki hogy ez nem az amire én gondoltam. Persze karmesteri pálca volt mind a négy, ám olyan hihetetlenül gagyi kivitelben... Akkor nem. A pálca tartó cső sem. A kettő együtt 7000 HUF lett volna. Na, annyit nem ér - még a felét sem. Az egyik rövid volt, a másikon a "fogantyú" ráöntött műanyagból készült, ami ugye az esetleges izzadás miatt érdekes röppályát ír le a levegőben. Persze, bele szoktam kapaszkodni a pálcába, mert mibe kapaszkodjak ha nem abba? Egyébként a pálca maga is műanyagból készült, szép fehér(es) színű, ám a fehér takaró anyag itt-ott lepattogva. Áhh, nincs mese, ezt bizony nem veszem meg, még akkor sem ha kifizeti a cég. Marad a jól bevált örökölt pálca. A pálca tartó "kütyü" pedig szintén műanyag cső, famintás öntapadós tapétával bevonva... Tegnap megkérdeztem egy bp-i üzletet, ők a kisúlyozott, eredeti balsafából készített, a fogantyú paraffából készül, a tok pedig szintén eredeti esztergált fa, na, az náluk 13 ruppóba kerül. Majd egyszer olyat kérek valami neves ünnepre. S beteszem a szekrénybe:) 176 szónak is egy a vége, nem. Köszönöm a türelmet. 21:04

kiállítás

Reggel kezdtem a proszekturán, már tényleg az utolsó simítások kotta ügyben - csak kiderült tegnap hogy a tubásoknak nem csináltam a Német himnuszból szólamot... Nem baj. Már készen van, mindenkinek meg van minden kottája 13-ra. Fejvesztés terhe mellett a szerdai próbát azzal kezdjük hogy mindenki megnézi, s nem viszi sehová. Most már késő (lenne) gyakorolni:) A szerdai próba azért lesz jó, mert így nem telik el fújás nélkül csak kettő nap. Délelőtt még elkezdtük a kiállítás anyagát is felhordani a kiállító terembe, hangszerek, kották, ruhák, pár dolog felkerült. Az írott anyag - oklevelek, fényképek, miegyéb - majd holnap. Majd lemásztunk a művház pincéjébe körülnézni, s kincseket leltünk. Az összes fém kottatartó állvány egy sarokba letéve - az az igazi nehéz vas állvány, a tetején a világító berendezéssel - , ami évtizedeken keresztül a zenekari árokban teljesített szolgálatot. Abból is felvittünk hármat, arra pár kotta felkerül. Aztán délután eszembe jutott hogy miért is nem használjuk mi azokat az állványokat? Felújítjuk s használni fogjuk. Porosodjon nálunk inkább, mint a pincében. Holnap reggel 8:15-kor lendül a pálca a Városháza előtt, 8:30-kor leleplezik a bányász emléktáblát a Bányász himnusz hangjaira, majd még pár indulót dudálunk s kész. Utána megint proszektura, majd birkózás az állófogadással kapcsolatban. Szerdán délután még egy próba, amin nem fogjuk megváltani a világot, csütörtökön el kell menni Sárospatakra a köcsögökért, pénteken a német zenészek érkeznek Ferihegyre, oda is menni kell, de remélem abból kimaradok, szombaton pedig a már sokat emlegetett nap vár mindannyiunkat. Tegnap a kedves cimbora csak hozott két láda paradicsomot evésre és eltevésre. Nagyon jó ízű, kérdeztem a fajta nevét, de öt fajta paradicsomot ültettek, s halovány gőze sincs hogy melyik melyik. Van benne "zömök" , "Kecskeméti 207" vagy valami ilyesmi, aztán van benne az a jó nagy kb 30 dkg-os, na az szenzációs. Enni is, meg dől belőle a lé - mikor darálom - mint tehénből az intelligencia. Majd'elfelejtem. Mondtam a zenekari elnöktitkár...-nak, hogy december elejére ne tervezzen semmi olyan megmozdulást amihez kellenék. Mert december 7-én a kedvenc fújós zenekarom Adventi koncertet ad a pécsi Székesegyházban, s nekem ott a helyem. Köszönöm a türelmet. 23:07

majorette

Tegnap szombat lévén oly' annyira rövidre sikerült a bejegyzés, hogy el is maradt. A vonulásos művészetet kipipáltuk a kettes fokozatú hőségriadóval együtt. Mindig sikerül beleszaladni valami hasonló helyzetbe. A szervezők megkapták tőlem a fekete pontjukat, velük is beszélnem kell. A majorett-es kislányok toporogtak előttünk, annyi a változás a tavalyihoz képest, hogy most nem állnak le az út közepén forgolódni. De menni még mindig nem sikerült megtanulniuk, avagy a felkészítő nem veszi a fáradtságot hogy elmondja hogyan is kell zenére menni. Ilyen alkalmakkor (is) mindig bal lábra kell hogy essen az ütem első fele - "lépjen a nagydobra!" - tehát jobb lábra a második fele. Amikor ez pont fordítva van, hogy az ütem első fele a jobb lábra esik, a bal az ütem második felére, az nem ez a műfaj. Azt a színházak deszkáin és időnként a tévében láthatják. Namármost ha utcán kell menni - csődítő jelleggel - az nem színpad, még ha fellépés jellege is van a dolognak. A másik. Haladni csak akkor lehet, ha nem helyben topognak. Nálam a helyben topogás az, amikor egyik lábát teszi a másik után, s a megtett távolság nem éri el a talp hosszúságának kétszeresét. Tegnap este azért még sikerült megkoronázni a napot Verdi: Nabucco című négyfelvonásos opera 1968-as Operaházi közvetítés újra sugárzásával. A karmester Lukács Ervin volt. Verdi a Nabuccót 28 évesen három hónap alatt írta. 1842. március 9-én volt a mű bemutatója, és Itália az opera új hősévé avatta Verdit. Kis adalék: akkoriban Itáliában évente 40(!) operát mutattak be. Ha beszámítom a 12 hetes nyári szünetet, akkor ez hetente egy. Jesszus. Köszönöm a türelmet. 20:00

állófogadás

Még mindig a kottákkal bajlódom. Ma is a proszekturán kezdtem, a héten nem először s nem is utoljára. Kis túlzással annyi meghívó kiment, ha az ajtóba tennék az összeset, nem lehetne bejutni a nézőtérre:) Már "csak" valami öt kotta hibádzik, ami nem rossz arány a cca. 500-hoz képest. De HERB 330 jól dolgozik ha forgatom az ujjaim közt. Holnap még egy felvonulásos megmozdulás, kedden egy bányász emléktábla avatás a Városháza falán, s hipp-hopp itt is van a szombat. Persze hogy lesz még tennivaló, ilyenkor nem nagyon kellenek legális pörgető szerek, pörög úgy is az ember. Ha beveszi a pörgetőt, akkor pedig lassul. Igaz, én fordítva vagyok "bekötve", engem a kávé altat. Ma megkaptuk az állófogadást lebonyolító emberkétől az árajánlatot, nem nagyon tetszik a végösszeg. Ezzel kell kezdeni hétfőn - a megrendeléssel, s azzal hogy mi(k) legyen(ek) az asztalon. Nem tartom célszerűnek például a gyümölcs salátát. Nem vagyok vendégvallatós szakember, meg az is igaz hogy egy ilyen megmozdulást nem lehet bográcspartiként kezelni, de ... Amikor itt van ez a szép szeptemberi hónap, amikor még van őszibarack, s már van körte, alma, szilva, nem kellene kivivel, banánnal, egyéb egzotikus gyümölcsökből összeálított salátával traktálni a vendégeket sem. A másik, ami nekem szemetszúró, az a csabai karaj, amit csabai csemegének is szoktak nevezni, avagy egyszerűen kolbásszal töltött karaj egészben sütve, majd olyan vékonyra szeletelve hogy a napfogyatkozást lehet vele nézni alkalomadtán. Persze sejtem hogy előre kell dolgozni a szakácsoknak is, mert 150 fős fogadáson azért van "tarolás" - azon is jót lehet mosolyogni ha az ember beáll egy olyan helyre, ahonnan látja a vendégek nagy részét. Fogja az egyik kezében a pezsgős poharat, amit már az ajtóban a kezébe nyomnak, a másik kezében a tányér, az öt ujjából hárommal a tányért fogja alulról, eggyel felülről, s még az ötödikkel hozzászorítja az evőeszközt. Egy sanda pillantással megpróbálja felmérni a kínálatot, majd mint aki észreveszi egy ismerősét, araszol a kiszemelt kaja felé. Félfüllel hallgatja a beszédet amit mondanak, de már egészen máshol jár:) Az is kérdés, hogy ebben a félmillát közelítő összegben benne vannak-é a legális tudatmódosító italok, mert nem volt feltüntetve. Inkább ital legyen mint kaja, az jobban csúszik olyankor. Persze nem tömeges lerészegedésre gondolok, amikor már se kép - se hang, valamint a mozgáskoordinációs képességek is lanyhulnak, de ismerve a fújósokat valamennyire... Szóval pontosítani kell a részleteket, nincs mese. Ma ennyi telt bejegyzésileg. Köszönöm a türelmet. 20:06

lecsó

1. Zajlanak az események ezerrel. Mostanság elég erősen rányomja bélyegét minden napomra a 13-i megmozdulás, minden nap van valami amit még meg kell csinálni. Nem panaszkodás képpen mondom, csak úgy megjegyzem. Ilyenkor azt hiszem hogy soha nem jön el az a nap amire éppen készülök/készülünk, vagy soha nem sikerül befejezni azt amit éppen firkálok. De mindig elérkezik az idő, s utána pihi. Egy nap. Esetleg kettő. De a második nap már azon jár a fejem hogy mi a következő legfontosabb, nem tudok egy helyben megülni. S tervekkel tele a szekrény, tudom mit akarok elérni a csapattal is, meg úgy egyébként is a lelkem békéje - mint mindenkinek, nekem is - fontos. Összeszalad időnként az amivel múlatom az időt, de még mindig csak 24 órából áll egy nap, ami nem is baj. Ma is a proszekturán töltöttem a délelőtt egy részét, utolsó simítások kottailag. Majd a szpíker szólt hogy örül a látásomnak, biztosan vittem neki a szöveget. Nem nyert. Elfelejtettem. Tehát azt is meg kell csinálni. Aztán összefutottam az egyik ismerőssel, aki a közönség soraiban szokott helyet foglalni, mert hogy rajta kívül a Család minden tagja zenekari tag:) Megsúgta hogy a közönség szerint "nagy" szüneteket tartunk két fújás közt. Nekem nem tűnik nagynak, mert a vizet csak ki kell engedni a hangszerből, lapozni is kell, kettőt szusszantani, a többit nem mondom. Ügyesen bele fogom csempészni a szpíker szövegébe azt a mondatot, miszerint csak azért beszél a következő darabról annyit, hogy legyen idő mindezekre. S akkor fel sem tűnik hogy egyáltalán szünet van két fújás közt. A körte mennyisége fogyóban van, ám a kertből mindig van utánpótlás. Eleddig nem talált meg a kedves cimbora paradicsommal, de ha hozza, nem fogom nem elfogadni. Olyan szívesen adja, én meg olyan lelkesen csinálom, csak az idő... Az telik vele. Arról nem is beszélve, hogy a befőttes polcokon már így is nézeget ránk 65 üveg lecsó 30 % paprikával. Az a klasszikus konzervgyári. Amit csak az íze miatt nagy duzzogva fogyasztunk. Jó muzsikákat is sikerült hallanom, a kertszomszédokat boldogítottam, már ha egyáltalán hallották. Valószínűleg a tüzéreknél szolgálhatták le az idejüket, süket az egész szomszédság. Liszt Ferenc: Les Préludes, Bartók Béla: Táncszvit, Weiner Leó: I. Magyar szvit. Egymás után, egyvégtében.
2. "...itt van ez a tiprószerkezet, amit úgy hívnak, hogy kerékpár-ergomérő. Alaposan meggyűlik vele a baja annak, aki olyan edzett és antikerékpáros mint amilyen én vagyok. Tulajdonképpen sosem szerettem biciklizni... a boldogan száguldó kerékpáros csak a biciklikereskedők találmánya. Most aztán tartanom kell a nyolcvanas tempót ezen a sebességmérővel ellátott szerkentyűn. Nekibuzdulok hát, teliragasztva katódokkal, akár egy tudományos-fantasztikus film szereplője, egyre csak a lehető leggazdaságosabb erőfelhasználásra ügyelve, arra, hogy lazán, hanyagul üljek a nyeregben, a felsőtestem semmi szükségtelen mozdulatot ne végezzen, s egyedül a lábaim járjanak ritmikus pontossággal föl és le. No, hogy érzem magam, érdeklődik öt perc múltán az orvos. Csodálatosan, felelem én... -Hát akkor hadd lássuk - szól a doktor, és babrál valamit a féken. Először csak olyan érzés, mintha valaki felült volna mögém, a bicikli csomagtartójára, pár perc múltán azonban az a szörnyűséges benyomásom támad, hogy kettesben karikázom fölfelé a Szent-Gotthard hágón, és a mögöttem ülő társam ezalatt mást se tesz, mint a féket szorítja..." (Helmut Rathert: Nagyapa repül c. könyvéből) Köszönöm a türelmet. 17:38

szénsavas

Olyan nyugalom van rajtam, mint amilyen lenni szokott a kitörés előtt. Az is közrejátszhat, hogy délután sikerült jó hosszat aludnom. Délelőtt lekvárfőzés volt körte szedéssel, így a leszedett körte mennyisége meghaladja a fél mázsát. Ennek holnap, holnapután üvegbe kell kerülnie. Holnap délelőtt nem fog menni a proszekturai elfoglaltság miatt, délután pedig a fűrészes ember jön metélni a gyümölcsfák tetejét. Még időben, hiszen holnap csak aug.31 lesz. S a gyümölcsfák koronaritkító metszését illik augusztusban megcsinálni ugyanúgy mint a földieper telepítését. A földieper el fog maradni, vagyis később lesz megcsinálva, így lecsúszunk kicsit róla. Az alispáni tekintélyből kell leadnom pár kilót - nem férek bele a fellépős öltöny nadrágjába... Vagyis beleférek, de hajlongani nem tanácsos benne ha azt akarom hogy a ruhaanyag összetétele ne változzon hátrányára. Így a már többször kipróbált megoldás marad, szénsavas itókák száműzése, és Gombóc Artur kedvenceinek csökkentése. Ez a hét cseppet pörgősebb volt mint az eddigiek, minden napra jutott valami "hivatali" menet, de ez nem fog csökkenni még két hétig. A színpadot szétszedték felújításilag, azt mondták az illetékesek, hogy készen lesznek vele, a festék csak egy rétegben kerül fel 12-én, hogy ne fulladjon meg a zenekar a 13-i szereplés kapcsán. A maradék két réteget majd utána kenik fel. Vagyis le. Majd jól befújjuk nekik a színpadot. Kíváncsi vagyok még hogy a világítást mennyi munkával sikerül megcsinálni, mert az eddigi világítások nem voltak szerencsések. Arra is kell egy próba a műszakiakkal együtt. Ők értenek hozzá, mi pedig majd megmondjuk hogy hová kellene a fénynek esni. Az egyik fő segítő említette, hogy plusz 10 darab 1000 wattos lámpát tudnak adni, ami nem tűnik kevésnek. Főleg ha jó helyre kerül, s nem szemből kapják a zenészek az áldást. Vallatólámpára semmi szükségünk nincs. Köszönöm a türelmet. 20:25

két kép

ennyi

Megkaptam a megerősítést - s tartom is magam a jó tanácshoz. Köszönöm! A türelmet is. 10:02

borul a bili?

Kedves s Tisztelt Fúvószenész-karmester barátomtól kértem tanácsot az ügyben hogy mit kellene tennem, vagy Ő mit tenne a helyemben. Nem tudok másképpen gondolkodni mint gyakorló zenekari muzsikusként. S a mostani eszemmel sem tudok dűlőre jutni hogy melyik lenne a jó megoldás. Közhely, de így van: majd az idő eldönti. Az ördöggel is hajlandó vagyok cimborálni hogy ne így legyen ahogy most. Persze évtizedes beidegződéseken nem megy a változtatás hirtelen, ezt tudom. De a személyes példamutatásnak lehetnek eredményei, ám állandóan szajkóznom kell mint az óvodában a gyerekeknek hogy mit nem (lenne) szabad csinálni? Mással is lehetne foglalkozni, jelen esetben a fújással. Persze könnyebb, ám nem szerencsésebb a másik emberbe belekötni, főleg nem sorozatosan mert megunja, s borul a bili. Sikerült sok mindenen keresztül rágni magunkat, megvan a program, a vendégek, az adományozók, a helyszín, a meghívók, stb. stb. Vagy az lehet a gond hogy közelít a fellépés ideje, s ilyen megmozdulása még nem volt a zenekarnak, s talán ettől idegesebbek az emberek? Nem tudom. Nem szoktam kiabálni, pláne morcos lenni, nem is harapok csak időnként, s nem ez volt eddig a "trendy". Soha nem bántottam meg senkit akarattal, akaratlanul biztosan előfordult. S nem tudom mit tegyek. Bátyám szerint "ha osztom a népet", előbb-utóbb itthagynak. S a pálca nem szólal meg. De ha szeptember 13 után is hasonlóképpen (nem) működik, akkor hiába csináltatott a polgármester 35 ruhát, átmegyünk polkás partiba. A polkás parti pedig nem igényel pálcás embert. Pont. De ez csak a legvégső eset. Nem jó ilyen gondokról még hallani sem, de egészen egyszerűen nem tudom mit csináljak. Csinálom ahogy eddig, nem fogja pár ember elvenni a hitemet a nem muzsikushoz való hozzáállással. Nem teszek olyat, amit nem szeretnék én sem kapni. Ugye milyen egyszerű? Csak gondolkodni kellene néha - s nem csak nekem. Köszönöm a türelmet. 20:36

pedagógia

Annyi minden írnivaló van, azt sem tudom hol kezdjem... A csapatban nem éppen happy a hangulat. Azt sem mondhatom hogy várható volt. Nekem majdnem derült égből villámcsapás. Legalábbis így élem meg. Évődések mindig is voltak, nem csak ebben a csapatban. De ez(ek) már nem élcelődés(ek). Komolyra fordult a dolog. Olyannyira, hogy többen azon gondolkodnak, hogy még a zseptemberi bulit megcsinálják s kész. Mondhattam volna így is: "oszt jó napot". Sosem tanultam pedagógiát, nem most fogom elkezdeni. De nem is a pedagógiával van a gond, hanem azzal, hogy nem tudok a problémával mit kezdeni. Mert ez már probléma. Az hogy agyalok az általam lehető legjobbnak vélt megoldáson, az kevésnek tűnik. A mai próba azzal kezdődött hogy volt pár keresetlen szavam a csapathoz. Ritkán szoktam szólni, akkor is csendesen. Nem harapok nagyot, csak néha. Nem is vagyok kiabálós fajta. Zenekari muzsikusként ki nem álhattam mikor bejött a levegőszeletelő s próba előtt megadta az alaphangulatot azzal hogy lecseszte - jogosan vagy sem, az most mindegy - a társulatot. Sajnálom hogy idáig eljutottam. Arra próbáltam figyelni míg a mondókámat elmondtam, hogy a zenekarhoz szóljak, ne egyes emberekhez. Akivel problémám van, annak meg fogom mondani, de nem a próbán. A próbának nem erről kell(ene) szólni. Tegnap végigpásztáztam a november óta leírtakat, különösen ami a zenekarral kapcsolatos. Eddig is voltak gondok, a gondok azért vannak hogy megoldjuk őket. Most jön a magyarázkodás... Illetve nem jön. Pont. Perceken belül meghozzák a mosógépet, azt be kell a helyére tenni, utána Családi ünnepség lesz. Majd folyt.köv. Köszönöm a türelmet. 17:16

Herb330

Úgy érzem magam, mint aki egész nap nem csinált semmit. Pedig... Kezdődött Herb330 koptatásával 4:30-kor. Eltartott a reggeli kávé és tea megfőzéséig, illetve forrázásig. Beújítottam egy saját összeállítású teakeveréket, nem annyira szép a színe, de az illata s az íze szenzációs. Darabos gyümölcstea (meggy, alma, narancshéj, mazsola, kevés hibiszkusz virág) összevegyítve szálas zöld teával. Hét púpozott mokkáskanál ebből a keverékből elég egy liter elkészítéséhez. 10 percet hagyom állni, aztán mehet KunBéla után "be a szervezetbe" :) A kávét nem iszom, csak elkészítem. Rossz hatással van rám, teljesen mindegy hogy cukorral, tejporral, tejszínnel, cukorpótlóval fogyasztom. Az első nem annyira, de ha kettőt megiszom, perceken belül képes vagyok horkolni akár állva is. A koffeinmentes kávé pedig olyan lehet mint az ólommentes sör, vagy a hamisgulyás. Tehát kávéval engem nem lehet megfogni. Az olasz zenészek kávézási szokását pedig nem veszem fel, ők - néhányan - vacsora után konyakkal isszák a kávét. Mint hajdanán pár zenész ismerősöm itthon. Csak az itthoniak rummal. Namost a rumos kávé lekísérve vörös borral... Ajajj... Ezt a párosítást is kihagyom. Pedig szeretem a kávé s a sötét rum illatát is, csak ne kelljen meginni. A fehér rumnak pedig nincs illata, csak hatása. Az pedig orosz pezsgővel. Na, befejezem az ismertetőt, mindenki döntse el maga hogy mit szeret. S ami jól esik, az nem árthat - állítólag. Kivéve ha a mennyiség meghaladja egy kozák dzsidásezred fogyasztását - lovakkal együtt. Gyenge - sült szalonna - nyári reggeli után mentem a proszekturára, a meghívókkal "házalok", majd a zenekar elnök-titkár-vezérigazgató-mindenes-szolgálatvezető-menedzser-logisztikusa volt soron, pár apró megbeszélnivaló, röpke egy óra időtartamban. Majd üzletek, ahová hiába mentem, a megrendelt dolgok nem érkeztek meg. Ekkor már "Lizzy" is kente magát ezerrel, de hazaértem. Ebéd. Ebéd után jött a kertszomszéd, hogy mára virradóra ismét meglátogatták az aratók. Szegény. Sajnálom. Kiiramodtunk a kertbe, de hozzánk nem jöttek be. Ha már kinnt voltunk, megszedtük a barack fákat, a körtét s a szőlőt. Ezután én mentem a gazdaságos boltba, Apu az ikrekkel ment pecázni, kíváncsi vagyok milyen eredménnyel térnek haza. Ha nem is fognak halat, legalább jól érzik magukat. Az sem kevés. Hazaértem, vacsorát majd alkotok valamit, Herb330-at megtöltöttem, s ha lesz kedvem, még koptatom a hegyét. Írni még mindig van mit, igaz ez már nem a szeptemberi bulira íródik s nem is a hazai csapatnak, de haladni kell. Köszönöm a türelmet. 18:57

Bán réve

Tehát a múlt hét szombaton volt Szilvásváradon a VIII. Bográcsfőző verseny, aminek a megnyitóján részt vettünk. Időben odaértünk, kicsit hiányosan. Velem együtt 21-en voltunk, állítólag a 21 az nyerő szám. De csak nyelőnek bizonyult, ám az sem annyira. Pár induló a korán érkezőknek és a versenyzőknek, akik rakták a fát hűvös halomba az addig csak üres bográcsok alatt. A Himnusz után a polgármester rövid köszöntője, majd a papság részéről megáldották az új kenyérrel együtt a verseny résztvevőit is. Helyi háziszőttes bevizsgálása után a lovaspálya bejáratánál, és a Szalajka-vendéglő melletti utcán még egy kis csődítőt dudáltunk. Ezután következett a zenekar műsora, ami egészen odáig tartott míg az eső előbb csendesen, majd egyre nagyobb intenzitással sz....rrá áztatta a kottát. Ezzel a műsort be is szegtük, megettük amivel megkínáltak bennünket s jöttünk haza. Az ebédet próbáltuk beazonosítani, nem sok sikerrel mert gulyásnak sűrű volt, pörköltnek híg. Ám kellemesen fűszeres volt, a melegségével sem volt gond, így aztán mindegy mi a neve, megfeleltünk az ebédnek is. Másnap vasárnap lévén megint nem a templomba igyekezett a tagság hanem zenekari próbára - bár ha belegondolok, volna mit meggyónni. De amennyi bűnünk van, egy Eucharisztikus kongresszust kellene összehozni részünkre. Nyúztuk egymást, beleszagoltunk pár nótába amit tegnap el is játszottunk. Hétfőn és kedden agylúgozásos pihenés a kertben, a zenekar elnök-titkár-vezérigazgató-mindenes-menedzser-logisztikusa is csak este kapott drótvégre. Sikerült beszélnem egyik vendégnek (is) hívott karmesterrel még hétfőn reggel, mindössze 42 percet vett igénybe a telefonálás. Sikeresen rábeszéltem az "Alte Kameraden" indulóra is (Carl Teike), így Ő is két darabot vezényel majd a szeptemberi megmozduláson. Rajta kívül a bp-i tűzoltózenekar karmestere és "ezreddobosa", valamint a zenekart előttem 11 évig abriktoló jelenleg oboa szólamot fújó Tamás is kettőt, így nekem egyre kevesebb integetni való marad:) Miskolcról is hazalátogat volt tanárom, aki annak idején - 1975-ben - beajánlott maga mellé a zenekarba. Ha jól számolom leszünk hatan integetők a tervezett 15 rövidebb-hosszabb darabra. Ráadást - ha szükség lesz rá - majd a "fehér" könyvből játszunk. Tegnap a játék előtt még kedves zenekari kolléga megcsinálta a fotózást a szuper gépével, este már rám is szólt hogy az anyósánál lesz a lemez amina fényképek vannak. Az új ruhában feszelegtünk a fotózáson, mindezt természetesen nem műteremben, hanem a proszekturán (próbaterem). A zenekari tablónak már készen kell lenni a buliig, ki is lesz állítva a kiállításon azzal a felkiáltással, hogy itt tartunk, ennyien vagyunk. Jelenleg. Tegnap hoztak még egy rossz hírt is, régi zenekari tag (mélyszárnykürtöt fújt) betegeskedett hosszú idő óta, már egy éve muzsikálni sem járt, de nem csak muzsikálni, a lakást is csak akkor hagyta el, ha elkísérték orvoshoz. Feladta. Már Ő is st.Péter zenekarát gazdagítja. 52éves volt. Nyugodjon békében. Csütörtöki búcsúztatóján neki is eljátsszuk az általa is sokszor játszott "Lehullott a rezgő nyárfa..." és a "Most van a nap lemenőben..."-t. A tegnapi műsor lement, elégedettek voltak a szervezők, mosolyogtak ki a fejükből. Megdícsért pár ember a csapatból, miszerint "naugye hogy jobb ez a tempó a Himnusznál". Az persze nem jutott eszükbe hogy azért kezdtük a műsort az "Öreg bajtársakkal", hogy legyen mulyó a Himnuszra (is) :) Szombaton megyünk Bán révéhez Bánréve nevű helyre játszani egy kicsit, hasonló megmozdulás mind időben mind tevékenységben mint a Szilvásváradi bográcsos menet. Biztosan kihagytam pár dolgot, majd ha eszembe jut, leírom. Nem győzöm eleget hangsúlyozni hogy szenilisnek azért jó lenni, mert minden nap új dolgok jutnak az eszembe... Köszönöm a türelmet. 07:22

türelem

Bejegyzés talán holnap, ha lesz rá idő... Köszönöm a türelmet. 21:44

uborka

Szépen telnek a napok egymás után, s ahogy telnek, egyre melegebbek. Bírom a meleget, de mostanában nehezebben viselem. Eddig is izzadtam mint egy megrakott púposteve, de a héten még jobban sikerült. Valami nyavalyát is sikerült összeszednem, fáj(t) a torkom nem kicsit. Sok mindent sikerült megbeszélni a héten, a tervezetthez képest előre vagyunk. A helyszín adott, a színpad berendezését, a műszakiak dolgát s az "emléktárgy"-ak dolgát is sikerült elintézni. Kap a zenekar egy szép nagy köcsögöt, a fenntartók s a 100.000 ft feletti adományozók - mint fő támogatók - egy számmal kisebbet, a vendégkarmesterek s a németországi zenészek egy 1.2 literes seres korsót, az összes zenekari tag a vendégzenekar tagjaival együtt 0.6 literes sereskorsót. Valamivel több mint 100 rugó áfával s leszállítással, feliratozással együtt. A műsor nagy részére is sikerült pontot tenni, 15 rövidebb-hosszabb "nóta". Az új kenyér megszegésére rendezett ünnepségen pedig csak 17:30 -kor kell kezdenünk egy fél órás fújással, majd Himnusz, a beszédek után Szózat, és azzal vége. Nem óhajtanak zenés ébresztőt - én sem nagyon kívánom. Holnap a már emlegetett bográcsfőző verseny lesz, s hazaérkezés után uborka eltevése. Az uborkáért még ma este kell elmenni, de már le lesz szedve :) A hagyomás "kapros" fantázianevű fűszerösszeállításért elmentem még a boltba, ez nálunk nagyon bevált. Igaz, már nem a klasszikus papírdobozos kiszerelésben kapható, de annyi baj legyen. Vár még rám cca. 150 boriték megcímzése, névreszóló meghívót kapnak az arra érdemesek. Tegnap a színháztermet újra szemrevételezve az a benyomásom, hogy nem lesz gond megtölteni a helyiséget. Vagy csak a színpadról tűnt kisebbnek mint a nézőtérről. Nem tudom a csapat tagjai mennyire vannak "besózva" , de most hogy elérhető közelségből látom egy ilyen rendezvény megszervezése körüli bonyodalmakat, nem is baj ha a csapat tagjai nincsenek felhomályosítva a történésekről. Végül is "csak" muzsikálni köll, a többi meg megy a maga útján. Addig még sokat fogunk róla beszélni, s ha lemegy a műsor, utána pedig még többet. Mint az ultisok. Hogyan kellett volna csinálni... Elvonási tüneteim is vannak, lehet hogy azért fájdult meg a torkom, mert nem énekeltem eleget a héten. Vagy éppen azért, mert a múltkori próbán bemutattam énektudásom egy kis szeletét á'la lapról olvasásilag:) El is másztam, de sikerült korrigálni. Fájdalommentesen. Kezdődik az uborkaszezon. Majd kisvártatva a paradicsom. De azt nem bánnám ha csak a hónap vége felé. Megnéztem a tavaly eltett paradicsomlés üvegeken a dátumot, aug. 22-én lett lefőzve a paradicsom. Jó lenne az idén egy hetet tolni rajta, addig sok mindent el kell intézni. 26-a környékén még egy egész napos menetem van Budapestiába, de a pontos időpontot csak 21. vagy 22-én mondják meg. Na, majd lesz valahogy. Köszönöm a türelmet. 19:14

bogrács

Most akad egy kis idő, firkálok valamit. A mai napra rendelt saint evangelium véget ért (még délelőtt), ahogy szokott lenni, semmi különös. Egy darab próba kipipálva. Holnap kertbe menés, pár dolgot ki kell pofozni, égetni is kell a szemetet (fát), pakolászni, rendet tenni az "ablakozás" után, ez mind holnapra van tervezve. A késő délutánt és estét a kottákra szánom, pár apró hiányosságot meg kell szüntetni. Kedden a zenekar elnök-titkár-vezérigazgató-mindenes-szolgálatvezető-menedzser-logisztikusával Sárospatakra kell mennünk megnézni a keramikus munkáit, elhozni az árajánlatot, s ha már ott vagyunk akkor még pár apró ügyet intézni. Pl. én egy rendes, szép, alkalmatos, nem hivalkodó rozsdamentes bicskát (zsebkés) szeretnék venni. Négy darabot, merthogy az ikreknek, Nagyapának s nekem legyen már egyforma bicskánk ha netalán gombázni megyünk:) Meg úgy egyébként is. Tizenegy és fél éves fiú(k)nak legyen saját bicskája. S kapják meg a nagybátyjuktól inkább, mint az Anyjuktól. Nem azért hogy azzal járjon iskolába, csak úgy. Ártani nem használ:) Szerdán proszektura. Megint, vagy ismét. Kottarakás a mappákba, szombaton Szilvásváradra megy a csapat bográcsfőző versenyre fújni. Biztosan érdekes lesz, én még nem láttam hogyan főzik a bográcsot... El tudom képzelni hogy egy szép nagy bográcsba beletesznek egy kisebbet, és főzik. De a vízben - ha abban főzik - a kis bogrács magától nem fog csak úgy főni! Valami titok lehet benne. Ha olajban, urambocsá' zsírban, akkor pedig nem bográcsfőző, hanem bogrács sütő verseny lesz. Nem vagyok ám ennyire lüke, tudom - nagyjából -hogy a bográcsfőző versenyen nem a bográcsot főzik, hanem abban alkotnak valamit, ami kedves az íny-nek is. Mint ahogy a klasszikus kiírás szerinti "Pék-Bolt"-ban sem pék mesterembert akarok venni, hanem pl. mákos kiflit. Amit régebben kolhozbriósnak is neveztek. Mint ahogy a kecskét is nevezték proletár tehénnek. Csütörtökön városháza, pofavizit. Pedig azt hittem hogy ott egész nyáron szabadságon vannak. Lehet hogy készülődnek 20-ára, s próbálják az új kenyeret megszegni. Pénteken szeretnék kijutni a kertbe, ha pedig még lesz eső addig, akkor hajnalban gombázni, s aztán a kert. Szombaton az lesz amit írtam, vasárnap a szokásos zenekari próba, s hipp-hopp itt is van a 20-i megmozdulás hegyek. Kb ennyi a jövő hét. Fülelni való is akad(na), kezdődik a bp-i Mahler ünnep, sok jó közvetítéssel, amik ismét csak felvételre kerülnek s majd egyszer ha lesz idő. Sokszor mosolyogtam volt kollégákon akik azt mondták, hogy a nyugdíjasnak nincs ideje. Kezdem felfogni hogy van benne valami. Kevesebb az időm, mint amikor dolgoztam. Vagyis ez így hülyeség. Most is dolgozom, legalábbis úgy csinálok, azt csinálom amit szeretek, s ez sem utolsó. Sőt!:) Köszönöm a türelmet. 19:05

sűrű

Kicsit sűrűsödik a program, azért van a hallgatás. A szept.13-ával kapcsolatos dolgok sűrűsödnek, hiába próbáltam sok mindent előre hozni, minden napra sz...k a kutya valamit. Közben azért a kertbe is menni köll ha már tavasszal nem fagyott le a gyümölcs... Tegnap megérkezett kettő nóta a deutsch-októl, azt próbálom megtanulni, vagy legalábbis vasárnapra hozzászólási helyzetbe hozni. Elég cudar dolognak tartom felkészületlenül próbára menni, ez mér az én mániám de vállalom. Majd lesz hosszabb is a beírás, ahogy az idő engedi. Köszönöm a türelmet. 21:06

Hhahaha...

Összekapom magam kicsit, mert annyit ír a rendszer hogy "ütemezett leállás a következő időpontban: 4:00PM PDT. " Mivel ez így nekem különösebben semmit nem mond, rákatt, de csak ékes inghlis nyelven ír, s ugyebár az nekem nem az Anyanyelvem... Tehát: vasárnap délelőtt a proszekturán ismét edzés volt, úgy emlékszem ilyen kevesen még nem voltunk. Sebaj, a munkával haladni köll, csapjunk a húrok közé. Ez így kicsit csalafintán hangzik, mert ugye egy fújós zenekarban jó esetben csak a kisdobon van húr, s abba illik nem belecsap(kod)ni. Most sem ettük meg egymást, bár elhangzott pár megjegyzés, itt nem részletezem, felesleges. Biztosan nem az idei meggytermés folyósított változata hozta ki a megjegyzéseket, no de lapozok is. Tegnap ebben a jó banánérlelő melegben végre-végre sikerült olyan szinten befejezni a kerti ház ablak mizériáját, hogy meg is lett pucolva, függöny feltéve. A sötétítő szerepét betöltendő bambusz izé természetesen nem lett feltéve, mert csak a hozzávaló kütyüket hagytam itthon. Este pedig olyan fekete felhők érkeztek északról, azt hittem ha belekezd, egy hétig sem hagyja abba. Az is érdekes volt, hogy sem mennydörgés, sem villámlás nem kísérte mint az elmúlt hetekben oly' sokszor. Viszont egy hatalmas szivárvány jelent meg, az egész várost átfogta. Szép volt. Ma végre sikerült a sokat emlegetett multifunkci-t is beizzítani, a harmadik szekrényben megleltem a telepítő lemezét. Tehát működik, kipróbáltam, zümmög mint egy rakás darázs. A pötyögéshez pedig most igen kellemes háttérzajként Puccini: Bohémélet c. operáját adja az MR3Bartók. Nem tudom mikori a felvétel, Karajan vezényli a produkciót, Pavarotti s Mirella Freni a két főszereplő. Az alábbi beíráson könnyesre nevettem magam... A beírás innen származik: http://fidelio.hu/forumtema.asp?p=6&id=294 bigviolin [45] 2005.10.09. 08:28 Egy hegedűsből lett karmesterünk mesélte [az anonimitás személyiségi jogok, és emlékezetkiesés - 18 éve mesélte! - miatt :-)]:Egyik vezető zenekarunk koncertmesteri pultján az egyik mű kottájába az ütemejelzés fölé tollal az alábbiak voltak beírva:"X karmesternél ez 3/4-ben van, Y karmesternél 6/8-ban, Z karmesternél f**om tudja ..." Köszönöm a türelmet. 20:47

ehető gomba

Kicsit megkésve de törve nem, folytatom. Tegnap este megbeszéltük a kedves szomszéddal, hogy elnézünk gombát szedni, rengeteget látni piacon, üzletek előtt, a felvásárlók nem győzik átvenni, zuhannak az árak a túlkínálat miatt, stb. 04:30-kor ki is vetett az ágy magából, reggeli készülődés, kaffe et tee főzés, illetve forrázás, szendvicsek készítése, ásvánvíz berakodás, miegyéb. 06:30-kor sikerült elindulni, csak egy órával később mint ahogy én gondoltam. Mindegy, lesz ez jobb is. Az elgondolt erdőnél hét(!) autó állt az út mellett, mindenki vargánya kedvelőként talált magának szombat reggeli elfoglaltságot. Ahol ennyien vannak, ott "anyag" is van, szedtünk is hárman kb 0.60 kilót. Menjünk tovább. A tegnapi vadászház felé vettük utunkat, addig nem mentünk el, ott egy(!) darabot sikerült lelni, ám az szerencsére kicsi volt:) Ekkor már 08:50 volt. Ha már egyszer elindultunk, van még pár hely amit illik felkeresni. Hogy ne szaporítsam a szót (elvégre szombat van), 12:00 -ra hazaértünk. Azzal a valamivel több mint 0.60 kiló gombával, amit az első helyen találtunk. Közben ótóval megtettünk cca. 40 km-t, gyalog istentudja mennyit, szintkülönbség 300 méter - nekem 1300-nak tűnt a seholegyfaseholárnyék hegyoldalon, ahol az elefántfű takarásában megbújnak a lapos mezőgazdasági tányéraknák. Csak beletiporni sikerült, elcsúszni s tenyerelni nem. A szentek ezerrel jöttek lefelé... Ha valaki 2008-ban engem rá tud beszélni gombázásra vagy gombászásra, az kösse fel a felkötnivalót rábeszélés kapcsán, mert Brhrrr..... Egy tanulsága van a délelőtti kálváriának. Ha elmegyek legközelebb és max. egy óra alatt nincs tele a kosár, el kell indulni nagyon gyorsan hazafelé. Így az időt sajnálom, s azt hogy az út mellett még nem elég érett a kukorica, amit eléggé el nem ítélhető módon meg akartam szedni a "sógoréból". Mindezek után a multifunkci adta meg magát, nem ismeri fel a telepítő szoftvert vagy mi a csudának hívják, így a segítés elmaradt, csak az ideg maradt. Nem annyira árnyalt azért ez a szombat, mivel délután óta a Ring negyedik része (Az Istenek alkonya) közvetítése van Bayreuth-ból. S nem tudok olyan harapós lenni, hogy ezt kihagyjam. Köszönöm a türelmet. 21:03

cacanska lepotica

Igaz hogy szombatonként nem szoktam túl hosszú bejegyzést írni, ám a kivétel erősít(het)i a nem létező szabályt. Az is elképzelhető hogy nem lesz hosszabb mint szokott.

Tegnap elmentünk a csapat egy részével (velem együtt 17-en voltunk) az ominózus játszásra. Indulás előtt másfél órával már izzadtam a proszekturán, lázasan kutakodva a kották után, nem tudva a megrendelő mit vár tőlünk. Párat sikerült összekapni, de ez ebben a formában nem lesz jó a továbbiakban. Vagy mindig mindenhová visszük az összeset, vagy minden alkalommal "görcsölhetek" mit hagyunk itthon. Egészen addig míg majd egyszercsak hipp-hopp el nem készül az új formátum. Amihez "csak" idő kell, a kivitelezésre van egy erős ígéretünk. Ez sem kevés, nem vagyunk telhetetlenek. Megjött a szállító kisbusz, bepakoltunk - a csomagtér fele sütikkel volt megrakva, így elég érdekes volt mellé tenni a Stowasser márkájú nagydobot az összes kütyüvel együtt. Egy fotót megért volna, de ez csak ma jutott az eszembe.. Kolléga úr kérdi, hová megyünk - mondom, halovány gőzöm sincs, de a sofőr bácsi tudja az utat. Mint kiderült, ő az egyik település polgármestere volt, de én eddig nem találkoztam vele. A kiépített útról letértünk egy hegyi ösvényre, ami jó állapotban volt ahhoz képest hogy egy hete minden nap esik az eső. Megérkeztünk egy tipp-topp vadászházhoz, két nagy üstben gőzölgött a valószínűleg végelgyengülésben kimúlt vaddisznó amit gomba keresés közben találtak. Ez a kedves ötlet csak annak jut az eszébe, akinek nem 32, hanem esetlegesen csak másfél eredeti foga van... A helyi háziszőttes kóstolása után a rendező elmondta az elképzelésüket, fújjunk vagy 30 percet, aztán ők leleplezik a vadászház mellé tervezett emlékoszlopot, aztán ha van kedvünk még játsszunk két "nótát" s ezzel a feladatnak vége. Ebéd, majd irány haza. A háziszőttesek kínálgatásával az asszonyok megbírkóztak, a csapat néhány tagja magára vállalta a rekkenő hőségben azok helyett is a bevizsgálást, akik nem éltek a lehetőséggel. A játékunkról sok mindent nem szeretnék mondani, talán csak annyit hogy a megrendelőnek tetszett. De ezzel csak ők voltak megelégedve - katonazenész nyelvjárásban az ilyen játékra csak annyit lehet mondani: egy darab művészet kipipálva! Jajj... nem tesszük a dicsőségtáblára, annál is inkább mivel ilyen tábla nincs. Majd akkor leszek elégedett valamennyire ha magunknak is tetszik amit csinálunk. Tegnap ehhez a mércéhez olyan messze voltunk mint én a műszaki tudományok doktora címhez. Ezután csak bevásárolni kellett menni, majd utána még a kertbe megnézni az őszibarack és cacanska lepotica nevű szilva puhaságát. Egy kosárral be is jött a házba, nagyon jó helyen van itt:)

folyt.köv.kicsit később. Köszönöm a türelmet. 18:33

Wagner (is)

Ma a rádió a Ring harmadik részét (Siegfried) közvetíti Bayreuthból. Ennek kapcsán két idézet Wagnerről és a Ring-ről.

1. Eduard Hanslick: " Wagner képzeletének teremtő ereje, döbbenetes hangszerelési tudása és a sok zenei szépség varázslatos erővel hatja át a Nibelung gyűrűjé-t, amelynek mindannyian önként és hálásan adjuk át magunkat. Azonban az egyedi, mintegy a rendszer háta mögött besurranó szépségek nem tudják megakadályozni, hogy ez a szó zsarnokságára és a dallamtalan párbeszédekre épülő rendszer a halál magvaival ne hintse tele az egészet."
2. Joseph Bennett: " Wagner körül, a vonzalom és elutasítás furcsa keverékével, ott van valami Milton bukott angyalából. Népe mennyországának istenei között hatalmasnak érezheti magát, és e helyen, melyet most sajátjának tekint, titáni nagyszerűséggel magasztosítja fel magát. Ám ne feledjük, az ő ereje főként rosszra szolgál.

Az idézetek Harold C. Schonberg: A nagy zeneszerzők élete című könyvből valók, Európa Könyvkiadó Bp. 2002

Ma délelőtt temetésen voltam, holnap lesz egy játékunk nem túl messze. Halovány gőzöm sincs sem a kívánt műsorról, sem a hosszúságáról. Ez azért kicsit aggályos.

Köszönöm a türelmet. 20:48

Szent-György hegy

Ez a bejegyzés pont 100-al haladja meg azt az évet amennyi tegnap lettem. Hazaértem a kirándulásból, szép helyeken jártam. Erre a környékre érdemes rááldozni több napot, így egy hosszú hétvégén csak kóstolót kaphat az ember. Szeretem a csendet, a madarak hangját. A kutyaugatást nem annyira, de szerencsére egyik sem akart megkóstolni. Vagyis lehet hogy akart, de a kerítés elválasztott. Azzal kezdődött a megérkezés, hogy csak sikerült túlszaladni a célállomáson. Visszafelé pedig két órát kellett volna várni a Tapolcai állomáson, ami nem nagyon tetszett volna, az idő ekkor már 19:00 mutatott, s a reggeli 05:15-ös induláshoz ez már kicsit messzi van. De akikhez mentem, voltak olyan aranyosak hogy beszáguldottak értem ótóval:) Így egy rövid beszélgetés után már 21:30körül a szálláson is voltam. Régen aludtam akkorát mint ott. A házinéni meg is jegyezte hogy nagyszerűen és kitaróan tudok horkolni... Igaz ami igaz, elég régóta gyakorlom. S nekem mindegy hogyan alszom, a horkolás nagyon megy. A ház udvaráról látni lehet a Szent-György hegyet, éjszaka esett az eső, még a ház előtti nagy diófáról az eső utáni cseppek adták a kíséretet a madarak hangjához. Jó eső utáni idő, kicsit frisses, a rövidnadrágot még nem annira ilyen időre tervezték. Szeretek ilyen időben sétálni reggel. A település nagyon barátságos, bárki ismeretlennel találkoztam az utcán, már aránylag messziről köszönt. Most jártam életemben először itt, tehát akikhez mentem, rajtuk kívül senkit nem ismertem. Olyan jó volt visszaköszönni. Milyen kevés dolog kell ahhoz hogy jól induljon a nap. Délelőtt elsétáltam Jutkáékhoz, elkezdtük kibeszélni az elmúlt 24 évet, azóta nem találkoztunk. Volt miről beszélgetni. Ettem náluk pekingi újhagymás töltött palacsintát, a receptet persze elkértem. Hazaértem, jó volt a kirándulás. Csak egy kicsit fárasztó, de mikor az ember hazafelé jön, mindig rövidebbnek tűnik az út. Folyt.köv. kicsit később. Köszönöm a türelmet. 07:06

elvira

A megválaszolatlan kérdés (á la L. Bernstein) nyitva maradt. A proszektura letudva, kicsit várni kellett a zenekar elnök-titkár-stb-menedzser-logisztikusára, de addig sem telt hiába az idő. Bekerült a próbaterem sarkába egy elektromos herkentyű, ki kellett próbálni ha már egyszer ott van. Kellemes hangja van, aránylag sok rajta a billentyű és a különböző beállításokhoz használatos kapcsolók sem kevesek. Véletlenül sikerült beállítani rajta a templomi orgona hangszínét, vagyis leginkább arra hasonlít ez a fajta hangzás. A ritmusokhoz nem nyúltam, pedig egy bossa-nova érdekes lett volna a nálunk még mindig újdonságnak számító EU - himnusz alá amibe belekezdtem - azzal vártam hogy valaki rámnyissa az ajtót. Vagy aluszékonyak a művház dolgozói, vagy csak legyintettek hogy má' megint ott vagyunk:) Igaz, a hangerőt nem nyomtam tökig, de a cél a hangszer hangjának megfülelése volt, nem pedig a düm-düm. Hét lépésből sikerült átmenni C-ből F-be, ezt sosem fogom elfelejteni. Hogy milyen akkordokkal, az már kicsit aggályosabb, nagyon mélyre kellene leásni az elmémben hogy eszembe jusson. Nagy gyorsan el is hessegettem magamtól az ötletet. A kották egy része elkészült, csak annyit néztem meg, hogy sorba legyenek rakva, rögtön kiderül mi maradt le. Semmi nem maradt le, nagyszerűen dolgozott a hölgy. S hogy ne kelljen ragasztgatni sem, ügyesen A3-ra másolta, így egy összehajtással megoldódott ez a probléma is. A kirándulás előtti egyik legfontosabb dolog ki lett pipálva, irány a gazdaságos üzlet, ahol sikerült beszerezni a dagasztógépet - nem a trombitásoknak. Még bepakolom a cipelni valót a hátizsákba, s holnap reggel a Hív a vasút - vár a Máv egyik kocsiján megkezdem az utazást. Az Elvira-s menetrend szerint 18:47-kor a helyszínen leszek ha nem késik. A belföldi utazásokra már vagy négy éve mindig W.Villiams: V.Henrik szvitjét hurcolászom hallgatni, de most teszek be egy Respighi CD-t is. Kottát nem, olvasnivalót igen. Valami olyasmit, amin nem kell gondolkodni. Az elnöki lakosztályt sikerült megcsípni tegnap a Magdolna vendégházban, így nem kell sátrat és hálózsákot cipelni. Nem is szívesen cipelném, pláne nem azzal kezdeni az ottlétet, hogy az ember felállítja a sátrat. S amilyen régen laktam sátorban, richtig sikerülne egy olyan príma helyet kifogni, hogy nem veszem észre a földön véletlenül otthagyott "izét", ami pont a legkényelmetlenebb helyen nyomja a hálózsákon keresztül a nemesebb részemet. Persze ez csak akkor derül ki, mikor kipróbálja az ember a sátorban fekvést. S kezdődhet elölről az egész, mert ugye csak úgy lehet kivenni a sátor alól az "izét", ha lebontom. Na, ettől most megkímélem magam, szép paplanos ágyikó vár, "izé" remélem nem lesz benne. S mivel hat km a Balaton, így a szúró-vágó-harapó élőlények is elkerülhetnek. Köszönöm a türelmet. 12:20

varázslatos dob(os)ok:)

Az lett a kérdés, hogy a svéd keserűtől múlt el a fájdalom a karomban, vagy attól, hogy reggel óta szakad az eső. Nem kispályázik, ilyen eső az idén még nem volt. Olyan igazi áztató szemetelős. Se dörgés, se villámlás, csak esik, és esik. Kimozdulni sincs kedvem, a kertben nem csúszkálunk ide-oda mint liba a taknyon, a proszekturai tennivalókat áttettük a holnapi napra azzal a felkiáltással hogy reggel találkozunk ha esik, ha fúj. Tovább nem lehet halogatni. Pénteken vonatra szállok Miskolcon át Bp felé, aztán a Déli pu. következik, onnan megyek tovább a badacsony-i hegyek ÉNY-i része felé. Ha akkor is esni fog, kényelmetlen lesz, de nem napozni megyek, a többiben pedig nem gátol az eső. Nem mondom, ha árkot kellene ásni, akkor zavarna, de szó sincs árokásásról, legalábbis nem tudok róla. Nincs tervezve... A multifunkci is zümmög az asztalon, fényképeket olvas be éppen, a gépről majd pendrive-ra kerül, így megmenekítve - engem - a fényképalbumok sokaságának cipelésétől. Tegnap meghozta a postás a várt kottát, nem maradt le egy szólam sem, így aztán legközelebb belecsapunk a lecsóba. Ted Huggens követte el a darabot, hogy mikor az számomra ismeretlen, ezt 1976-ban adták ki Hollandiában, címe Fascinating drums. Amikor játszottam/uk, Varázslatos dobok-nak fordították/ferdítették. Találó cím, meglátjuk mennyit tudunk belőle varázsolni. Blattra persze nem fog menni a dobosoknak, ez olyan nóta hogy le kell ülni s megtanulni ki-mit-mikor-hogyan-miért-meddig ( - minek). Zőőődbab leves készült éhünket enyhítendő ebéd gyanánt, meg egy kis lecsó (3 kg paprika az alap), ezzel ebben a nedves időben el leszünk egy darabig, mondjuk estig. Persze a dinnye nem maradhat el, azt csak úgy az íze kedvéért nagy duzzogva:) Köszönöm a türelmet. 13:39

svédkeserű

Lassan egy hónapja hogy sikerült áttörni a betonfalat az új ablaknak. Azóta nem jött rendesen helyre a karom. Nem mind a kettő, csak a jobb karomat érzem naponta többször is hogy van... Írni s a billentyűket tudom pötyögtetni, meg használni is tudom, csak minden mozdulatnál érzem hogy van. Igaz, azóta sem pihentettem - merthogy a 10 kiló feletti dinnyéket is haza kell hozni, a bevásárlásnál is használom, stb. Tegnap kaptam egy jónak tűnő ötletet, mindjárt be is csavarom fáslival, de előtte a fáslit megmerítem a svéd keserű cseppekben. Szerintem a 0.25 liter elég is lesz rá. Ajánlották még a rozmaring krémet, még sosem hallottam róla, ami persze nem jelenti azt hogy ne használna. Meglátjuk. A vak is azt mondta. Így tehát pihi következik. A mára rendelt saint evangélium véget ért, amit meg kellett csinálni a proszekturán, azzal végeztem. A többi nem az én dolgom. Köszönöm a türelmet. 16:56

Prom's

Délután az esedékes takarítás közben elfeledett hangkazetta került elő a fiók mélyéről, persze rögtön meg kellett hallgatni. Nem tudom mikori a felvétel, de két évesnél biztosan nem régebbi. Muszorgszkij mester "Egy kiállítás képei" zongoraművének gitárra (!) átírt változata Szabó Csaba előadásában. Az átiratot K. Yamasita készítette. Ez van az egyik oldalon. A másikon Lovro von Matacic vezényli a Philharmonia zenekart. Csajkovszkij: A vihar - de nem a "burja" ez nem Shakespeare művéhez készült, hanem Osztrovszkijéhoz - és a Hamlet nyitányfantáziát. Ma este még vár egy koncert, remélhetőleg semmi akadály nem lesz a közvetítés során. Ma 21:00-kor a rádió közvetíti a londoni Royal Albert Hall-ból a Prom's 2008 nyitókoncertjét. Ma sem sikerült nagyon koptatni Herb330 hegyét. 03:30 - 07:30-ig mindössze. Aztán kezdődött a nap. Mindig "szarik a kutya valamit". Holnap csak a csirkéshez megyek nyitásra elhozni a megrendelt strucc lapockákat, aztán kilenc órától van a "kótyavetye" aminek ma kellett volna lennie. Oda muszáj megint csak elmenni, szalmakalapot akarok venni. Nem olyan fél négyzetméterest mint amiben a rizsföldön tevékenykednek, csak olyan simát. Feltéve ha nem lesz rajta semmilyen felirat. Ha lesz, s le lehet vágni, akkor olyat. Visszatérve a takarításra. Az asztalról elkerült a zírnivaló, mikor végeztem újat szedtem elő. Évekkel ezelőtt már sikerült megcsinálnom, elő is adtuk az egri katonazenekarral és a tanárképző kórusával karácsonyi koncerten. Csak kicsinylem az akkori összeállítást. Igaz, eredetileg orgonára íródott. Egy leheletnyivel nagyobb a mostani terv. Jöhet a rabszolgamunka, vonalazás stb. Ja, igen. Ez a "nóta" pedig Benjamin Britten (1913 - 1976) op. 63. Missa Brevis-e. Nem szántam zeneirodalmi perceknek ezt a beírást, így sikerült. Köszönöm a türelmet. 20:01

zőőődbab

Jó hogy tegnap előkészítettem az írnivalót - legalább szellőzik... Reggel (07:30)kezdtem az ikreknél, 10:30-ra haza is értem. Közben egy kisebb fonott kosárnyi bundás kenyérkét is sikerült reggeli gyanánt elkészíteni. Ezután bevásárlás, de még nem a hétvégi, csak olyan mindennapos. 11:30 megint itthon. Ezután sikerült kiszaggatni a sztrapacskát, ami a leves után volt az ebéd tartozéka. Majd telefonon hívott a zenekar elnök-titkár-vezérigazgató-mindenes-szolgálatvezető-menedzser-logisztikusa, holnap jelenés 09:00-kor a művházban. Előtte még kiugrok a piacra 10 kg sárgabarackot venni, még keveselljük az eddig elkészült lekvár mennyiségét. Telefonálás után irány a kert - szunyóka elmaradt - , a múlt héten felrakott régi-új ablak környezetét csinosítani némi homok-mész-cement-víz keverékével. Ez nekem nem adott munkát, ám a zöldbab igen. A már egyszer itt megemlített "sonesta" fantázianevű babot szedtem. Jól megjegyzem a nevét, soha többet nem ültetünk ebből a fajtából! Mostanában azért jött az égi áldás, a zöldbabok nagysága kb akkora mint egy (hosszában és keresztben is)kettétört postairón. Nem telik vele a kosár, s ugyanannyit kell hajlongani. Leszedtem mindet. Ezután következett a "budai piaci" fantázianevet viselő sárga színű zöldbab, amit szintén le kellett szedni. Ezzel telik a kosár, haladós is, finom is. Egyetlen baja most van. Nem, nem öregedett meg - annyira. Múlt héten a szőlő permetezve lett, ám a lugas mellé ültetett bab nem lett letakarva. Így az áldásból kap(hat)ott a zöldbab is. Nem fogjuk megkísérelni a fogyasztását, a permetszer élelmiszer várakozási biztonságos ideje 28 nap. Viszont mindet le kellett szedni - már a babot. Ugyanis kaphatott a permetből. Ami virágok még vannak rajta, majd az azokból növőt már nyugodtan lehet enni. Babszedés közben - eleddig - ismeretlen muzsika szólt a rádióból. Újabban én is boldogítom a kertben levőket a Bartók adó műsorával - ha a szomszédnál szólhat bódilajoslagziguszti:) Dohnányi: I. (d-moll) szimf. scherzo tétele, Londoni szimpatikusok, a karmester nevét elfelejtettem. Ezzel ismét nőtt a beszerzendő lemezlista. Kert után - hogy a versenysúlyomnál maradjak - , evészet. Azóta birkóztam egyet a fekete özveggyel, próbálok holnapra megalkotni egy meghívót a szept. 13-i "zabhegyező" fellépésre, felléptem a netre s ülök az 'ámítógép előtt (á la Benson Vilmos). Ma már nem lesz ebből kottalap összefirkálás. Köszönöm a türelmet. 20:56

Herb330

Ebben a jó esős időben nincs más tennivaló, mint a muzsikák hallgatása - miközben a tollat (is) forgatom az ujjaim között és koptatom a hegyét. Elmaradt vagy félbehagyott hangszerelések előkerülnek a szekrényből, s felkiáltójel gyanánt figyelmeztetnek a mielőbbi befejezésre. Új beszerzés kipróbálása, megnézem mit tud a hagyományos "szívatós" töltőtoll. Príma Pelikán márkájú tinta (Königsblau auswaschbar), bár nem hiszem hogy anno Megyeri "van ki e nevet nem ismeri?" sárga színű kabátjában ilyet hordott vagy sem. A toll maga "HERB 330" feliratot és az elmaradhatatlan Made in China feliratot viseli. Így ch-val, tehát valószínűleg nem a trákok koppintották a kínai gagyit még gagyibbá. Az ára sem ütős, gyanúsan olcsó. Mióta erősödik a forint, ára az 1 eurót sem éri el üzletben, számlával. Maga a tollszár ritka csúnya sötétzöld színű, a hegye természetesen aranyszínű, mint ahogy a toll kupakja is. Undorítóan csúnya darab, ám kellemesen vékonyan lehet vele írni s ha ez a továbbiakban is így marad, akkor nem nagyon érdekel a külcsín. Sikerült mindent kipakolni a munka folytatásához - az asztalon csak a kották, írószerszámok, itatóspapír, a széken az esetlegesen szükséges törülköző (ha beleizzadok a gondolkodásba), az asztal mellett az elmaradhatatlan kétliteres cukormentes pohár nélkül. Mire mindent a helyére tettem, annyira elnyomott a buzgóság hogy a telefon "nem elérhető" állapotba került, én pedig vizszintes helyzetben vártam hogy jöjjenek a kardfogú tigrisek. Köszönhetően az elfogyasztott ebédnek. Tigrisekre nem emlékszem, ám a vezetékes telefon hangjára igen. Ugyanmá' segítsek felcipelni a bútort a harmadik emeletre, nemsokára hozzák. Nagyszerű. Sajnálkozó pillantás a kikészített munkára, majd cipőhúzás, s irány a szomszéd ház. Meg is jöttek a bútorosok, az egész nem sok, két darab kétajtós szekrény, egy könyves, egy cipős s az előszoba falra való "izé". A bútort kiszállítók pedig úgy néztek ki mint Bán János és cseh színészkollégája a Menzel filmből. Tesóm megkérdezte hogy a harmadik emeletre mint kóstál a felvivés, de nemleges válasz jött a kérdésre. Semennyiért. Akkor bizony ezt nekünk köll felvinni - hogy a fene egye meg:) Vagy úgy értették, hogy semennyit nem kell fizetni, és felviszik ingyen? Nem derült ki, mert olyan gyorsan elhúzták a csíkot hogy ihajj... Így kénytelen-kelletlen a sógorommal felvittük ketten. Lépcsőzés közben jutott eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat, ám visszafogtam magam, mert ha még a röhögés is elkap bennünket szekrénycipelés közben, soha nem kerül fel a lépcsőházból. A bútor. Még most is a lépcsőházban van, ám már a harmadik emeleten, még a tapétázást be kell fejezni, a bútor bepakolás csak utána jöhet. De még ma. Így Herb330 várat magára, mert a megerőltetéstől remegő kézzel nem tanácsos B4-es nagyságú harminc soros kottapapírra írni, bármennyire vékonyan is fog a toll. De nem pakolom el a kikészített munkát, meg fog várni, úgy sem csinálja meg helyettem senki - nem is szeretném. Köszönöm a türelmet. 19:15

toprog mint a ..... galamb

Tegnap nem azért nem írtam mert 13-a volt, nem volt kedvem. Talán a fáradtság is erőt vett rajtam. Megpróbálom összeszedni gondolataimat, ez az esős idő jót tesz a nyomott fejemnek (is). Tegnap megcsináltuk az idei nyárra tervezett utolsó térzenét. Legközelebb ha jól csalódom aug.16-án játsszunk ilyen felállásban Szilvásváradon. A műsort addig majd kitalálom vagy kitálalom. Persze jó lenne tudni hogy mit várnak tőlünk, mert eddig az időponton kívül semmit nem tudok a rendezvényről. A térzenék is lassan lecsapódnak bennem, mindennek van tanulsága. Az egyik legfontosabb az, hogy délelőtt 10:00 órakor csak olyan helyen szabad térzenét adni, ahol a zenekar árnyékban van. Az uwb vagy uvb sugarakat nehezen viseli a csapat velem együtt. Vagy be kell szerezni a már említett "tót" kalapot, netán egy galambszürke baseball sapkát a társaságnak. Már mindenkinek egyet, úgy gondoltam. A lefűzhető tasakos A4-es kotta sem hozta 100 %-osan a hozzá fűzött reményeket, már csak azért sem, mert az fénylik kissé. Namármost ha valaki kiveszi a tasakból, s úgy erősíti fel a kottaállványra, akkor megint nem csináltunk semmit. A nagy fekete műanyag mappáktól viszont egy fokkal jobb. Biztosan van rá megoldás hogy ezen is változtassunk a lehető legjobb irányba. Az pedig a már tavasszal eltervezett, ám eddig meg nem valósított A5-ös nagyságú kotta, amihez - mily' boldogság - kottaállvány sem szükségeltetik. Csakhogy. Nem haladok olyan tempóval mint szeretném. Ezeknek a kottáknak A5-ös elkészítéséhez pedig a zenekarnak nincs anyagi erőforrása. Marad tehát a szerelemből való elkészítés, ez viszont lassú. Szerintem ha így haladok, az idén nem is igen lesz belőle semmi. Volna még egy kósza ötletem, de ez a csapat nem hivatásos profi zenészekből áll - havi fizetésért csak próbákra és előadásokra járni - , akiknek csak ki kell adni hogy ezt-meg-ezt csinálja meg mindenki magának. Hogy hogyan, az nem rám tartozik. Tehát, marad a lassú munka s egyszer majd készen lesz. Addig csináljuk úgy, ahogyan eddig. Jó hangulatúak voltak a térzenék, hogy a közönség nem tiporta el egymást - minket sem - az kevésbé foglalkoztatott bennünket. Egy dolog ha nem is aggaszt, azért megfordult a fejemben. Ha olyan a széljárás, minden további nélkül eszébe jut az embernek, hogy nem is beszél (akkora)hülyeségeket, visszahallja ilyen alkalmakkor. Időnként kellemesen szól a csapat, a tempó sem ingadozik csak akkor ha úgy integetek. Ez jó. Az viszont már kevésbé, hogy a csapat pár tagja az új ruhához a kelleténél nagyobb mellényt kapott. De azért vagyok szabó, hogy visszavegyek belőle. Az öndícséret büdös, vagy legalábbis szagos. Azért mert jól érezzük magunkat a próbákon, a térzenéken, bármilyen megmozduláson, az nem egyenlő azzal, hogy "király" a csapat. Elfogódott közönség előtt nem kunszt bármit is eljátszani úgy ahogy tőlünk telik. A hazai pálya előnye megvan. De ahhoz nem elég hogy továbblépjünk. Egy helyben pedig csak a ..... galamb toporog. Köszönöm a türelmet. 14:57

pivecka

Pár napja összeszaladtak a tennivalók, szokott így alakulni. A héten ismét kódexmásoló szerzetesnek, tegnap pedig dilettáns kőműves segédnek éreztem magam. Mindkettő fedi a valóságot. Feldobandó a holnapi - s egyben a nyárra tervezett utolsó - térzenénket, előkotortam egy zongorakivonatot Ada Dosko: Bier-polka (U pivecka), valamint egy eredeti kőnyomatos vagy vízjeles nyomtatott Carl Teike: Alte Kameraden indulót, hogy belepiszkálva el tudjuk játszani. A kottahiány nem lesz akadály, még három oldal van a befejezésig, s fújhatjuk. Kíváncsi leszek a közönség (ha lesz) előtti blattolásra:) Nem kibabrálás miatt csináltam meg a két darabot, hanem az idő rövidsége miatt. Beleszagolunk, s eldöntjük annak alapján hogy játsszuk-é vagy sem. Egyébként mindegy mi a zenekar döntése, fogjuk játszani - megtanuljuk. Közösen. Szóval írtam a kottafejeket mint a kisangyal, időnként persze mentem ide-oda, dinnyebeszerzésre. A héten egyszer sem sikerült tíz kiló alatti görögöt venni, nem is akartam kicsit ha már egyszer cipel az ember. A tegnapi dilettáns kőműveskedés pedig úgy sikerült, hogy sikerült egy nap "szabadot" kapni mikor csak ketten vagyunk Apummal a kertben. Arra szántuk hogy végre helyére tegyük a régi "új" ablakot. Azért új, mert most tettük be a helyére, s azért régi, mert már vagy 10 éve arra várt a pincében, hogy felhasználásra kerüljön... 07:30 -ra ki is értünk, a szárazbetont előző nap sikerült kivinni, így most csak a munkakedvet meg egy fagyasztott gagyikólát (nekem) kellett cipelni. Szépen lassan komótosan ki is ütöttük a helyéről a régit, vagyis két darabját, a tetejét és a bal oldali részt ami be van építve, azt bennehagytuk a falban. A többit kifűrészelés után sikerült kiütni a helyéről. Bemértük az újat, nem számoltuk el a centimétereket, nagyszerű. Ezután kínlódtunk vele cca. hét óra hosszát, jöttek lefelé a szentek az égből, hozták magukkal az egyre melegebb időt, s mire még fel kellett falazni a kieső részt, addigra a nap is odatűzött. Ha nem lett volna addig is melegem, biztosan megcifráztam volna azt, amit a tehetetlen ember szokott csinálni. Nevezetesen a káromkodást. Az ablak tetejét kívülről csak létráról lehet elérni, a létra (igazi múlt rendszerbéli darab, legalább 40 kg), azt kicígölni a pincéből, s megpróbálni a rózsákat elkerülni, amik megakasztják az embert. Nem sikerült, így a szentek ismét jöttek. De a végeredmény annyi, hogy bennt van az ablak a helyén, fel is van falazva. Még be kell vakolni, hogy jótékony módon elfedje amit kontárkodtam. Meglesz a külcsín, hogy mivel lett falazva, kit érdekel? :) Mire végeztünk a célszerszámok elrakásával, már olyan koszos voltam mint egy tapasztócigány. Mondjuk, büdös is. Úgy szép az, ha a kettő összejön. Késő délutánra sikerült olyan fáradtsági fokot elérni, hogy a kottaírás elmaradt. Nem szellemileg fárasztott el a nap, hanem fizikálisan. Úgy remegett kezem-lábam, mint a fázó agárkutyának. Ami nem befolyásolt abban hogy a tökéletes (krumpli) levesnek és az azt követő sült struccnak megfeleljek. Majd levezetésképpen elmentem a gazdaságos boltba friss kenyérké(ke)t venni, és ha már ott jártam, vittem magammal kész kottákat is, ott dolgozó Anyuka hadd vigye haza fiának és férjének a holnapi játszani valót. A nap befejezése pedig H.M:IV.Henrik-je. Köszönöm a türelmet. 16:02

"nyááár van nyááár, röpke lepke Sárbogárdra zümmög száz bogár" :)

Szombaton, amikor a legerősebbnek kiáltják ki a hozzáértők az uvébé sugárzást, elmentünk a már említett Borsodnádasd nevű településre a Nádasd-i rendezvényen kicsit dudálni. A szokásos térzene műsor mellett annyi kérésük volt a szervezőknek, hogy játsszuk el Titanic (Biskup-tól), és a Szamosmenti indulót (Lehár Ferenc-től). A helyi majorett formációk adták elő műsorukat, több korosztály is képviselve volt, ha élhetek ezzel a szóval. A legkisebbek háromévesek voltak, nagyon komoly arccal táncolták végig a műsorukat. A középsősök 6-8 évesek, a "nagyok" pedig 8-11 évesek. Nagy tapsot kaptak. Sikerült is a szervezővel beszélni, hogy pár év múlva próbáljunk meg együtt dolgozni, mindkettő csapat csak nyerhet az együttműködésen. Vasárnap délelőtt 10:00-kor pedig a menetrend szerinti térzenét csináltuk az Árpád-kávéház teraszán. Na, ez a rendezvény hagyott maga után egy kis kellemetlen szájízt, hogy szépen fogalmazzak. Eljátszottuk az első számot (mostanában szinte mindig ezzel kezdjük a műsort, Rudof Novacek:Castaldo induló), majd a tapsot elnyomta egy igen erős hang, ami a kávéház melletti négyemeletes ház valamelyik ablakából gyött kifelé. Természetesen a hang gazdájában nem volt annyi kurázsi hogy megmutatta volna az arcát (bár ez nem is jó szó rá), csak a hangját adta saját produkciójához. Nem veszem magamnak a bátorságot (vagy botorságot), nem írom le az elhangzottakat, de megállt bennem az ütő pár másodpercre, s mivel nem tudtam magam türtőztetni, visszakiáltottam hogy: Jó... Kedves kollégám megtoldotta azzal, hogy: Gyere le... A zenekar azon tagjainak, akik nem figyeltek eléggé, meg kellett ismételni, s ha szavakkal valakit meg lehet(ne) nyomorítani, akkor az a fickó tolókocsiban közlekedik hátralévő életében. Ettől eltekintve végigjátszottuk a műsort, meg is tapsoltak bennünket. Jó volt látni a "kiöregedett" régi zenekari tagokat, egyik kedves zenekari tagnak az özvegye is eljött megfülelni bennünket. Mindig, minden alkalomra meg fogják kapni a meghívókat, ez a legkevesebb amit megtehetünk. Az is bevett szokás, hogy az utolsó szám előtt a zenekar elnök-titkár-vezérigazgató-mindenes-szolgálatvezető-menedzser-logisztikusa pár szót szól a közönséghez, elmondja, hogy legközelebb hol s mikor játszunk. Most a "kedves ismeretlen úriemberhez" is szólt pár szót, hogy bocsásson meg nekünk amiért 10:00 órakor fel mertük ébreszteni... :) Köszönöm a türelmet. 14:12

könyvek

S akkor most vissza a hétköznapokhoz. Pénteken - a nyári szünet előtti utolsó nyitva tartási napon - bejutottam a könyvtárba, zárás előtt egy órával. Közölte a hölgy, hogy annyi könyvet kölcsönözzek, amennyi kitart szept.1-ig, akkor nyitnak ki legközelebb, s célirányosan még van egy nyitva tartási napjuk e hónap 25-én. Szerencsére válltáska volt nálam, így a sárga színű centrumos szatyor nem nyílt meg a súly alatt:) 3600 oldalnyi nyomtatott szöveget sikerült hazahozni, pedig semmilyen vizsgára nem készülök, csak olvasni szeretek. Ezek között van amit már olvastam, egy kis frissítés nem árthat. Éppen a múlt héten ajánlottam egyik "blogger" ismerősnek Heinrich Mann: IV. Henrik című nagyszerű négykötetesét, épp' itt az ideje hogy belenézzek újra én is. Ezen kívül még a következőket sikerült kimenteni nyárra: Kodolányi János: Új ég, új föld; Győry Dezső: Két végzetes korona; Ricarda Hugh: A harmincéves háború; és amin nem kell gondolkodni, Rejtő Jenő: A fehér folt, A drót nélküli gyilkosság, Akik életet cseréltek. Amennyi kottát még írni akarok nyáron, elégnek is tűnik. A kerti munkákról nem is beszélve. Folyt.köv.

türelem?

Szombaton Borsodnádasd város meghívására részt vettünk a helyi Nádasd-i nap rendezvényén. Vasárnap az éppen aktuális térzenét is megcsináltuk. Osztályozás szempontjából egy négyest adok magunknak. Nem sok kedvem van írni, mélységesen fel vagyok háborodva több mindenen. Még amikor tavaly novemberben kezdtem jegyzeteket írni, akkor megfogalmazódott bennem, hogy sem vallással, sem politikával, sem szexuális hovatartozásról nem akarok írni. Hellyel-közzel ezt sikerült is szem előtt tartani, s ha mégis írtam, megjelenés előtt töröltem - főleg azokat, amik hasonló hangnemben íródtak mint amik kiváltották bennem a reagálást. Most a szombati Pride 2008 s az azon történtek borították nálam a bilit. Nem a rendezvény maga - bár az is megérne pár mondatot - hanem a rendezvény miatti megosztottság. Elég toleránsnak érzem magam hogy senki életébe ne szóljak bele, miért teszik meg magukat kiváltságosnak érző jobboldali hatvannégyvármegyések, hídlezárók. Nekik mindegy milyen felvonulás van, biztos vagyok abban, ha a pincérek vagy a paraolimpián indulók vonultak volna fel, akkor is ez lett volna a hozzállás. Megvédjük hunniát a zsidóktól-cigányoktól-buziktól- stb, nem sorolom. Mindezt a 21.század elején. Ökölbe szorul a talpam ha csak rágondolok. S el is vagyok keseredve. "szép új világ" Hhehehe. Nem való ide csak vegyespálinka és gumibot. Túl sötéten látom? Nem hiszem. Elkeserítő és egyben felháborító. Eszembe jutott hogy amilyen az adjon'Isten, olyan lehetne a fogaddj'Isten. Ahhoz mit szónának a merészen álarc mögé bújók? Ha közrekapnák őket 1.20-as vasrudakkal, s puhítanák rajtuk az egészséget? Sejtem mi lenne a reagálás: összefogott a nemzetközi zsidó-cigány-buzi-stb. magyarságellenes liga, s ráront a nemzetre. Pedig ha megnézzük a történelmet, esetleg elolvasunk pár könyvet, láthatnánk azt is amit nem akarunk. Jaaaa, az nem "trendy", nem lehet történelmi tényekkel s az időjárással sem vitázni. Márpedig nem is vitázni akarunk, hanem osztani az észt. Majd mi megmondjuk hogyan élj, kötelet mindenkinek aki nem olyan mint MI, akik ingyen adnak mindent azt arra rászorulóknak! S ki lenne jobban rászorulva, mint az álarcos hős magyarságvédők? Ehh, abba is hagyom. Azt hiszem ez volt az utolsó ilyen bejegyzésem. Köszönöm a türelmet. 12:48

gondolkodni való:)

"Plutarkhosz a vallásnak központi szerepet tulajdonított, s éppen ezért az isten vagy istenek léte, az emberi élet célja, az isteni gondviselés szerepe, a bűn és bűnhődés viszonya, ez utóbbi érvényesülésének módozatai, az emberi cselekvés determináltsága - számára mind igen fontos témák voltak. A klasszikus ősi vallásban megrendült hitet akarta modernebb értelmezéssel a korabeli ember gondolkodásmódjához közelíteni, és megkísérelte valamiféle összhangba hozni a természeti ismeretekkel. A vallásosság szerinte az istentagadás és a babonaság között félúton helyezkedik el." Nem folytatom, túl magasröptű ez még nekem is, de ha érdekel valakit, megleli itt: Plutarkhosz: Szókratesz Daimónja ; Helikon Kiadó - Prométheusz könyvek 7 (1985) Köszönöm a türelmet. 22:13

aszalás

Részlet egy levélből: "... Azt hiszem egyről beszélünk, arról ami van vagy nincs az első személyes találkozásnál. Ha "egy húron pendültök", nos onnan el lehet indulni. Van kiindulási alap. Ez fontos dolog. Fontos a többi is, mint a külalak, szimpátia, s hadd ne ragozzam, érted ... Az nem baj ha valaki két lábbal áll a földön, s a többiekhez képest érettebb a gondolkodása. Ha érettebb a gondolkodása, akkor a felelősség érzete is nagyobb. Felelősség magamért, felelősség a másikért, s így tovább. S nem utolsósorban, felelősség azért amit mondok, a szavaimért. Ha mást nem is néznék, csak magamat (ez Ego?), a gondolataimnak is tisztának kell lennie. Szeretek úgy tükörbe nézni, hogy ne utáljam magam. Ezt lehet nevezni egonak, vagy bármi másnak, szeretek nyugodt lenni. S csak úgy tudom a nyugodtságomat megőrizni, ha úgy is élek. Nem nagy dolgok ezek. Csak annak tűnnek. Pár évvel ezelőtt hallottam tán a rádióban, hogy minden ember felelős azért, hogyan néz ki kb 40 éves kora körül, vagy utána. Megpróbálom elmagyarázni. Nem az Adoniszi testalkatra, vagy bármilyen külsőségekre gondolok, hanem az arcra. Miért van az, hogy ha egy kisgyerek ránéz valakire - ismeretlenre - , lehet hogy mosolyogni fog, de az is lehet hogy elkezdi a sírást. Pedig az illető semmit nem tesz hogy egyik vagy másik bekövetkezzen. Ekkor magyarázták - teljesen egyetértek vele - , ez azért van, mert ugye nem csak a szem a lélek tükre, hanem az arcról a gyerek még öntudtlanul is le tudja olvasni azt, hogy akire ránéz, az úgymond a pozitív energiákat, vagy ellenkező energiákat sugall. Sokáig nem értettem azt sem, hogy a cigányok miért mondják azt, valakire aki nevet, hogy "aszal". Megkérdeztem egy cigányzenész jó ismerősömet, hogy magyarázza el. Azért "aszal", mert ha valaki sokat mosolyog, nevet, akkor az arcán ugye a szemkörnyékén gyűrődik valamennyire a bőr. S a szem két külső szélén ha ez a gyűrődés nap-, mint nap megvan, akkor előbb-utóbb a szeme környéke "ráncosodik" s úgy néz ki mint az aszalt gyümölcs héja, nevezetesen az aszalt szilva héja. Ezért mondják azt hogy "aszal" valaki, pedig csak mosolyog vagy nevet. S aki sokat mosolyog - feltehetően nem kínjában - , az valamennyire jobban kiegyensúlyozott, mint aki nem. S már vissza is tértünk oda, hogy miért nevet rá egy ismeretlenre a kisgyerek, vagy miért nem. Ma a fodrász nénivel kitárgyaltuk hogy lenne szebb a világ. Megegyeztünk, hogy kettő dolgot nem lenne szabad az emberek nagy többségének elfelejteni: 1. Ne felejtse el honnan indult. 2. Ha jót nem tud tenni, rosszat ne tegyen... " Köszönöm a türelmet. 22:20

rókagomba

Ma reggel (04:30) madárcsicsergés és kutyaugatás közt arra gondoltam, ha március idusa a hónap közepe, akkor július elseje pedig az év idusa. Komoly ötletgazdagságról tesz tanúbizonyságot sokfelé szaggatott agyam:) Tegnap kaptam jó híreket, Neu. Karesz megírta, hogy fergeteges volt a játék, el is tudom képzelni, a megadható 100 pontból 100-at be is gyűjtöttek, s versenye(ke)n pedig nem szokás valakik két szép szeméért pontozni. Aztán este hallottam hírét tubás ismerőstől a kistelek-i zenei tábor lezajlásáról, hat napon keresztül napi nyolc óra fújás kiveszi az ember zsírját. Megírta a játszott darabok címeit is, jó összeállításnak tűnik. Pár darabot nem is ismerek közülük, de ez csak addig tart, míg be nem szerzem a partiturákat. A szegedi csapat pedig Valenciába készül egy nemzetközi megmérettetésre, szurkolok nekik hogy a busz utánfutójára hazafelé majd ráférjen a "pálma". A mi csapatunk marad a járás határain belül, szűkebb hazánkat boldogítjuk a fúvós zene általunk képviselt minőségével - ami nem más, mint szépen fogalmazott "tradicionális" játék, a stukkátó és társai használatával. Bár már kezdenek leszokni róla:) Felvarrták az ingblúzokra a dísz(eke)t, így szombaton Borsodnádasdon már nem begyűrt fehér ingben, hanem az új ingblúzban fogunk izzadni. Ma az is kiderült, hogy a menetzenétől (felvonulás) eltekintettek. Ez szintén jó hír, a csapat velem az élen indulhatna a paraolimpián...:) Vasárnap pedig a soron következő térzene lesz a régi "Bükk" étterem - ma Árpád kávézó teraszán, vagy előtte. Javasoltam hogy legalább dobási távolságra legyünk a lakóháztól, ki tudja melyik emberbe' mi lakik, ha el tudjuk kerülni, kerüljük el a "baleseteket". Arra pedig semmi szükség, hogy Michelin babának öltözött polgárőrök vigyázó szemükkel pásztázzák az ablakokat, honnan mit szeretnének a zenekar nyakába sózni. Évekkel ezelőtt az egri katonazenekar kiült próbálni a próbaterem és a laktanya kerítés közti területre az aznapi próbát megtartani. A laktanya kerítése apró téglából épült valamikor 1880 körül, csuda masszív darab. Sem kilátni, sem belátni nem lehet. Valamelyik korlátolt agyú műanyagzenét kedvelő tahó pedig egy mozdulattal beszüntette a próbát. Bedobott a kerítés jótékony takarásából egy fél téglát a zenekar közé. A tégla az egyik korpuszban kötött ki, de ennyi erővel embert is találhatott volna... Nem is téglára gondolok, de untig elég ha a hamutartót kiüríti valaki az ablakon keresztül a zenekar feje felett. Bosszúságnak elég biztosan. Mint ahogy az is feledhetetlen, hogy egyik Zounok-i reggeli ébresztő alkalmával a tízemeletes ház ablakából - természetesen a sötétítő függöny mögül - egy integető kéz kívánt a zenekarnak valamit, aminek az itthoni - bár gondolom nemzetközi - jelentése is a ló fajfenntartó szervével kapcsolatos. Nyújtott kar, ökölbe szorított kéz, s bőszen lengeti - a karját. No comment. De ma is süt a nap, tegnap esett az eső, sikerült rókagombából megalkotni egy príma levest, hozzá pedig egy - gyönge nyárinak nem nevezhető ételt, ami tompítja a gondolkodást, esetleges álomkor pedig a kardfogú tigrisek kergelészenek - , körömpörköltet hódmezővásárhelyi módra. Természetesen mindenfajta köret nélkül, á la natur friss kenyérkével. Köszönöm a türelmet. 14:36