elvira

A megválaszolatlan kérdés (á la L. Bernstein) nyitva maradt. A proszektura letudva, kicsit várni kellett a zenekar elnök-titkár-stb-menedzser-logisztikusára, de addig sem telt hiába az idő. Bekerült a próbaterem sarkába egy elektromos herkentyű, ki kellett próbálni ha már egyszer ott van. Kellemes hangja van, aránylag sok rajta a billentyű és a különböző beállításokhoz használatos kapcsolók sem kevesek. Véletlenül sikerült beállítani rajta a templomi orgona hangszínét, vagyis leginkább arra hasonlít ez a fajta hangzás. A ritmusokhoz nem nyúltam, pedig egy bossa-nova érdekes lett volna a nálunk még mindig újdonságnak számító EU - himnusz alá amibe belekezdtem - azzal vártam hogy valaki rámnyissa az ajtót. Vagy aluszékonyak a művház dolgozói, vagy csak legyintettek hogy má' megint ott vagyunk:) Igaz, a hangerőt nem nyomtam tökig, de a cél a hangszer hangjának megfülelése volt, nem pedig a düm-düm. Hét lépésből sikerült átmenni C-ből F-be, ezt sosem fogom elfelejteni. Hogy milyen akkordokkal, az már kicsit aggályosabb, nagyon mélyre kellene leásni az elmémben hogy eszembe jusson. Nagy gyorsan el is hessegettem magamtól az ötletet. A kották egy része elkészült, csak annyit néztem meg, hogy sorba legyenek rakva, rögtön kiderül mi maradt le. Semmi nem maradt le, nagyszerűen dolgozott a hölgy. S hogy ne kelljen ragasztgatni sem, ügyesen A3-ra másolta, így egy összehajtással megoldódott ez a probléma is. A kirándulás előtti egyik legfontosabb dolog ki lett pipálva, irány a gazdaságos üzlet, ahol sikerült beszerezni a dagasztógépet - nem a trombitásoknak. Még bepakolom a cipelni valót a hátizsákba, s holnap reggel a Hív a vasút - vár a Máv egyik kocsiján megkezdem az utazást. Az Elvira-s menetrend szerint 18:47-kor a helyszínen leszek ha nem késik. A belföldi utazásokra már vagy négy éve mindig W.Villiams: V.Henrik szvitjét hurcolászom hallgatni, de most teszek be egy Respighi CD-t is. Kottát nem, olvasnivalót igen. Valami olyasmit, amin nem kell gondolkodni. Az elnöki lakosztályt sikerült megcsípni tegnap a Magdolna vendégházban, így nem kell sátrat és hálózsákot cipelni. Nem is szívesen cipelném, pláne nem azzal kezdeni az ottlétet, hogy az ember felállítja a sátrat. S amilyen régen laktam sátorban, richtig sikerülne egy olyan príma helyet kifogni, hogy nem veszem észre a földön véletlenül otthagyott "izét", ami pont a legkényelmetlenebb helyen nyomja a hálózsákon keresztül a nemesebb részemet. Persze ez csak akkor derül ki, mikor kipróbálja az ember a sátorban fekvést. S kezdődhet elölről az egész, mert ugye csak úgy lehet kivenni a sátor alól az "izét", ha lebontom. Na, ettől most megkímélem magam, szép paplanos ágyikó vár, "izé" remélem nem lesz benne. S mivel hat km a Balaton, így a szúró-vágó-harapó élőlények is elkerülhetnek. Köszönöm a türelmet. 12:20