internet

Ma megint (vagy inkább ismét) fülig ér(t) a szám:) A múlt hónapban beszerzett mobil internet beüzemelésre került gyerekkori osztálytárs jóvoltából. Tegnap előtt voltam nála festékpatront venni, megbeszéltük hogy ha lesz kedvem szétszedni a gépet beviszem neki, s egy perc alatt beüzemeli, merthogy csak össze kell dugni az összevalókat. Nemhiába vagyok műszaki analfabéta, nekem még ez sem sikerült. A lényeg persze azon van hogy működik, s már most az elején kétszer olyan sebességgel jön az áldás, mint a helyi szolgáltató kábelén. Olyan kárörvendő mosollyal szedtem szét az eddigi net-kapcsolatot, mint a klasszikus Ludas Matyi rajzfilmben "róka mája, tyúk epéje, itt van megjött Biri néne" . Csak azért, hogy ne legyen teljes az öröm a gépekkel kapcsolatban, most a multifunkci gyengélkedik. Beolvas, fénymásol, csak éppen a gépről való nyomtatást nem akarja. Tegnap fel is túrtam kettő szekrényt a telepítő lemezért, de olyannyira sikerült rendet raknom a múltkor, hogy nem találtam meg csak az ékes holland-svéd-szlovák nyelvűt. Azzal pedig csak addig tudok elmenni mintha nyugat-szuahéli nyelvjárásban mutogatná valaki a kóser vágás rejtelmeit. Na, erről ennyit. Ma ismét voltam a proszekturán, rendbe vágtam a holnap terítékre kerülő kottákat. Nem volt senki aki megzavart volna a munkában, egyedül a portás kislánynak nem volt beszélgető partnere miközben ő a holnapi dekorációt vágta hűvös halomba. Függönyök behúzva, ablakok kinyitva, mjuzik beüzemelve, kb másfél óra alatt végeztem. Ha minden zenész magának rakná össze a kottáját, az fejenként öt perc még ha telefonos segítséget kér, akkor is. Át is fogok rá térni. Nem a telefonos segítségre. Mindenki úgy rakja össze a kottát ahogy neki tetszik, csak egymás után kerüljenek a mappába, ne az előadáson kelljen keresgetni. Ha keresgetni kell, az rosszul is sikerülhet, merthogy mindenki arra vár hogy elkészüljön. Na, erre jön a sietség, s aki siet, annak - Murphy szerint is - biztos szétesik a mappája, s ahány kotta, annyifelé repül. Látványosnak látványos, szó sincs róla. Főleg ha az ékes magyar nyelv valamelyik sokszor s sokak által idézett klasszikusát félhangosan fogai közt szűrve meghallja a közönség. Az "Olvasó" színpada azért is jó mert a közönség és a színpad közt ott van a zenekari árok - üresen. Még jó hogy nem töltik fel vízzel mint a vár árkokat:) Köszönöm a türelmet. 17:23

rövid:)

A legrövidebb bejegyzés következik: www.ozdolvaso.hu Köszönöm a türelmet. 21:38

Gyűrűk ura

Majdnem egy hét múlva Medárd napja, remélem jó sok eső lesz, gyalázatosan kevés a nedvességtartalma a földnek. Ma délután a félcolos csővel adagoltam a cseresznye-meggy fának utánpótlást - 600 liter vizet úgy beszívott a föld, hogy a fa törzsétől egy méterre még csak nedves sem volt. Jó helyre ment ezek szerint, nem szökött el. Persze az már csak akkor jutott eszembe mikor hazaértem, hogy fel kellett volna turbózni az öntözővizet egy kis táppal... Reggel kezdtem a proszekturán, sikerült megbeszélni a pénteki koncertet, nekünk nem kell mikrofon csak 30 db szék s egy műsorközlő. A műsort leadtam, a hölgy nézett ki a fejéből - én ártatlanul néztem, kérdem mi a baj? Azt mondja, az nagy könnyebbség lenne neki(k), ha megírnám a műsorközlő szövegét. Üsse kavics. Még mindig jobb ha rendesen, s fonetikusan is mellé biggyesztem a szerző(k) nevét s a címeket, mintha elbaltázza merő jóindulatból. Mert volt olyan anno mikor még szolnokiában múlattam az időt, hogy a konferansz saját meggyőződésével olyat mondott hogy azt hittem a székről lefordulok. S ez a következő volt: játszottuk Johan de Meij: A Gyűrűk ura öt tételes szvitjének első tételét, aminek címe Gandalf. A felvezetés a közönségnek a következőként sikerült: Következik J.de Meij: Gyűrűk ura-ból Gandalf, AZAZ A VARÁZSLÓ. Tehát a hölgy szerint Gandalf=Varázsló(?!) Persze Gandalf a varázsló, de nem azaz, hanem de... De mi nem fogunk így járni, ha tud olvasni az itteni műsorközlő. Meglehet még őt is meg kell hallgatnom, hogy is mint mondja a leírtakat. Köszönöm a türelmet. 21:41

érdekes:)

Japánban, ahol nagyon kevés zsírt fogyasztanak, a szívrohamok mutatója kisebb, mint Angliában és az Egyesült Államokban.Franciaországban viszont, ahol elég sok zsírt fogyasztanak, a szívrohamok mutatója szintén alacsonyabb, mint Angliában vagy az Egyesült Államokban.Indiában, ahol alig fogyasztanak vörösbort és húst, a szívrohamok mutatója kisebb, mint Angliában és az Egyesült Államokban.Míg Spanyolországban, ahol nagyon sok vörösbort isznak és túl sok paprikás kolbászt esznek, a szívrohamok mutatója kisebb, mint Angliában és az Egyesült Államokban.Algériában, ahol alig szeretkeznek, a szívrohamok mutatója kisebb, mint Angliában és az Egyesült Államokban.Ezzel szemben Brazíliában, ahol sokat szeretkeznek, a szívrohamok mutatója kisebb, mint Angliában és az Egyesült Államokban.szóval lehet, h az angol nyelv az, ami igazán öl...??? :D Forrás: http://nurseveda.blogspot.com

mulyó

Tegnap este nyolcra végeztem a "lengyel" anyaggal, pár szólamot másolni kell csak, annyi van belőle vissza. Azt meghagyom estére, mert festéket kell tölteni, a multifunkci remélhetőleg majd üzemel fénymásolóként, mert a gépre újra kell telepíteni a rendszert, csak nincs hozzá kedvem. Jelenleg 26.4 celsius van a lefüggönyözött szobában, egy cseppet sem fázom. A tervezett ablak készítés elmarad, helyette a szőlő kötözést kell megcsinálni, de majd csak délután, mikor "Lizzy" gyengébben ereszti. Vagyis akkor már árnyékolja a szőlőt a cseresznyefa, és a házikó is. A holnapi st.evangélium alkalmával meglessük a leírt nótákat, nem lesz vele baj. A "rock around the clock" nótába is bele kellett kontárkodnom, nem hallottam idáig a tetejét. Csiszoltam rajta egy keveset, csak annyit hogy a próba végén a szárnykürtösök, trombitások ne csendben hagyják ott a próbát:) A forró levessel sem lesz gondjuk, nem fogják a "mulyót" érezni. Ha mégis érzik, akkor kezdik megszokni a folyamatos terhelést. A szunyókálós toros káposztát nagy duzzogva megkóstolom csak az íze kedvéért:) Köszönöm a türelmet. 12:43

tisztasági verseny

Tegnap a nagy faluba voltam hivatalos. Már nem mindig van kedvem utazni, sietni viszont most sem különösebben siettem, ennek ellenére már 15:30-kor itthon is voltam. Ahhoz képest hogy hat órakor indultam, elintéztem amit kellett s az út oda-vissza cca. hat óra, szerintem elég jól megjártam. Még a buszra várakozás idején két új könyvet sikerült venni és egy galléros nyári inget, nehogy véletlenül megsüsse a nap a vastag nyakamat. Időnként "kun" is tudok lenni, bár nem az a kimondott "nyakas paraszt" jellegű:) Mindezt persze csak a vicc kedvéért írom - talán. Útközben rácsodálkoztam pár bodza bokorra, hogy teljes virágzásban díszelegnek az út mentén, s hirtelen nem jutott el a tudatomig hogy hiába süt a napocska ezerrel, attól még csak május vége van, s most van az ideje a bodzavirágzásnak, ugyanúgy, ahogy a naspolyának is. Még Szolnokiában volt egy kedves kolléga, aki kertet bérelt, s a kert dísze volt pár naspolya fa. Egyik alkalommal rákérdeztem hogy teremnek, mire csattant a válasz: "nem jó egyik sem, már a fán megpuhul":) Felhomályosítottam hogy akkor jó... A másik kollégát elküldte az asszonykája, hogy vigyen haza a kertből retket. Üres kézzel tért haza, nem tudván hogy a retek az a földben növekszik - ő azt hitte úgy mint a karalábé. Nem csoda ha nem találta meg. Ma bementem a proszekturára, ott várt a három lengyel darab amit még tegnap kaptam kölcsön. Most viszont kettőnek nekiülök, meg kell hangszerelni - amilyen marha vagyok az jutott az eszembe, hogy biztosan megörül a lengyel delegáció ha "hazai" darabokat is hallanak a jövő heti koncerten. Kell nekem kreatívan gondolkodni... Mintha nem lenne ezen kívül is elég írnivalóm. Persze ez nem panasz, csak pozitív gondolkodás - vagy okoskodás. Jó lenne még ma befejezni, de ez megint csak úgy sikerül ha csak szólamokat írok, a partiturát mellőzöm. Arra nincs idő ha holnap a kertben akarom az időt tölteni. Ott is süt a nap, csak egy kis szelecske mindig van. Persze ha permetezni kellene, fújna mint a veszedelem. De holnap megpróbálunk egy dupla ablakot alkotni - évek óta készülünk rá, itt az ideje, mielőtt a pincében tönkremegy. Aztán a jövő hónapban jöhetnek a "delej"-t behúzni a házikóba, majd kikerül a hűtő is. Tévéről szó sem lehet, max. a rádió, azt viszont sikerült úgy megcsináltatni, hogy kizárólag a "Bartók" adó jön be rajta... :) S ha valami csoda folytán (lottón nyer az ember, ami már azért is necces, mert nem lottózom) sikerülne a kútfúrókkal megegyezni, saját kútból lehetne locsolni. A legközelebbi közkút - ami az út mellett van - olyan 700 méterre van, s persze nem a hegyen, hanem a hegy aljánál. Na most, ha locsolkodni szeretne az ember hogy a gyümölcs ne aszalódjon rá a magra, akkor bizony az rabszolgamunka. Nem is viszünk csak innivaló vizet időnként, meg persze tisztasági versenyt sem szoktunk a kertben rendezni, büdösen meg csak kibírom hazáig. "Tisztasági versenyt" majd rendezünk a vasárnapi próbán, hangoláskor. Köszönöm a türelmet. 16:47

..., csak alacsony a kerítés.

A fagyos szentek elkerültek bennünket, babevő Orbán sem csinált semmit tegnap, így van esélyünk a jó termésre. A meggy kivételével, mert valami nagyon elkapta itt a környéken szinte az összes meggy fát. Egyedül a cca.30 éves úgynevezett cseresznye-meggy nem szenved ettől a nemtudommitől. Reméljük ez így is marad. Vittünk a héten a kertbe(!) virágot, bohóc virágnak hívják, s olyan a virágja mint a tátika, vagyis hasonlít rá. Nagyon szép kis virág, nem tudom mekkorára növekszik, most olyan arasznyi, de nagyon kedves kis növény. Az áprilisban vett leanderem pedig hozza az első virágait, hihetetlen módon. Igaz egy kis tápot kap hetente nem egyszer, hanem kétszer, de hadd erősödjön. Lassan ki is teszem az erkélyre, egyelőre az ablak párkányon van, de persze belülről. A kerti odúba fészkelt egy házi veréb, de valami kirabolta, szörnyű látvány. Biztos hogy nem a kóbor macskák, nem tudnak felmenni. A nyest sem, eleve úgy csináltuk. Marad a szarka, egy pár fészkel a közelben valahol, de megfogjuk fogni. Ez így nem mehet tovább akkor sem ha védett... Jajj. Hiába, a szarka egy ilyen rabló madár. A szomszédét is vitte, már a fiókákat. Persze tudom hogy az is neveli az utódait - így aztán nem tudok okos lenni. A zenekarnál jó a hangulat, időnként persze vannak összezördülések, de jó békebíróhoz méltan igyekszem meggyőzni mindkét felet, s semmi gond nincs:) Annyit azért megjegyeztek hogy: "mindig tudsz valami jót mondani" s ez igen jól esett. Nem kell ahhoz kiabálni hogy valakinek igaza legyen, sőt! A héten csak a szomszéd házban lakó egyik idős hölgy(?) bosszantott fel, és kijöttem a "sodromból" . Bánni nem bánom most sem, csak furcsa érzés. Állok a buszmegállóba, messziről integet, átjön az úton a megállóba (nem a zebrán, s szidja az autósokat). Erre nekem esik mindenfajta köszönés nélkül hogy: Köszönöm a jóságodat, ezt érdemlem, amit a családoddal tettem, bezzeg akkor jó voltam mikor a szomszédba lakott a hugod az ikrekkel...stb,stb. Csupa valótlanság. Jó sokan vártunk a buszra... Megjegyeztem hogy már elnézést, de ha megmondaná hogy mi bántja, talán tudnék rá válaszolni még ha nem is kíváncsi a véleményemre. Azt mondja, hogy szombaton látott az út másik(!) oldalán, s én nem vettem észre hogy mennyi virág van nála, jó lett volna ha segítek neki hazacipelni! Na, mondom: Kezdjük elölről! Csókolom. Először is, köszönök ha találkozom valakivel. Másodszor, azért saint sem vagyok, Én NEM járok templomba mint Ön, ám senki mellett nem szoktam elmenni úgy hogy ne köszönjek. Harmadszor, engem ne Öcsizzen, az a Családomé. Van nekem tisztességes nevem, vagy úgy szólít, vagy sehogy. Felnőtt ember vagyok. Negyedszer. Ha valami gondja van velem, azt nekem mondja, s ne itt, mert a viszontválaszt hallhatja most. Ötödször. A Hugomékat haggya ki belőle, már csak azért is, mert a hugom vitt magának ebédet,akkor mikor az ikrek nagyon kicsik voltak, s önt a kedves családja meg sem látogatta. De ezt mindenki tudja a környéken,hogy elmart maga mellől mindenkit. Hat. Mi lenne ha magába nézne ahelyett hogy farizeus módra kiöltözve elmegy vasárnap a templomba, s megmutatja milyen aranyláncot vett a héten. Ezzel meg is van a kisdobosok hat pontja. Ha tudja miről beszélek. Nem szeretem kiteregetni más családi életét, nem is tartozik rám, ám ha engem meggyanúsít, hasonló választ kaphat bármikor, legközelebb is, csak lehet hogy nem leszek ilyen finoman fogalmazó. Tettlegességre eddig sem sem folyamodtam - valamitől azért én is undorodom... Na, erre nyílt színi tapsot kaptam. Ő viszont átkozódott olyan hárpia módon, de akkor már hiába fordult bárki felé, ők elfordultak tőle. A fene vigye el, hogy ilyen marha is van. Na, jól kezdődött az aznap. Ezek után mentem tárgyalni a zenekar ügyében, mondtam nekik hogy morcos vagyok, csak jó híreket mondjanak, a többi jó lesz ezen a héten is. Csak jó hírek voltak, megbeszéltük a nyári térzene időpontjait, helyszíneket. Befejezem ezt a levélkét, indulnom kell. Köszönöm a türelmet. 09:03

babevő Orbán

Eszter napja vagyon, a fagyosszenteket már jó lenne magunk mögött tudni, de még ugye itt van a holnapi babevő Orbán, s megviccelheti a gyümölcsöst. Nem kellene már a látogatása, a meggyet így is elkapta valami az egész hegyen, nem győzzük az elszáradt ágvégeket levágni s tűzre rakni. Nem mintha eddig is csináltunk volna meggybort, de jó lenne sütikbe való meggyel a fagyasztó egyik polcát megterhelni. Ami még előfordulhat, mert "csak" azok a meggyfák kapták el ezt a száradást, amelyek nem harminc évesek. A cseresznye-meggy nevűt nem kapta el idáig, de a "kunfehértói fürtös"-t igen. Nem biztos hogy ez a neve, de olyan jól hangzik mint amilyen rosszul néz ki jelenleg. A babok is mutatják magukat, a "Budai piaci" és a "sonesta" nevű már látszik. A "sonesta" csomagolására pedig az van írva: Nagyanyáink kedvence... Nahiszen. Soha még csak a nevét sem hallottam. Pedig az élelmiszerpiacra szívesen járok. Aranyom, adjon már nekem másfél kiló sonestát... A héten jó sok papírt sikerült összefirkálni ismét, a proszekturán is voltam, megbeszéltük a nyári térzenéket, halad a szeptember 13-i buli szervezése, valamint társulati ülés volt az ÖTE-nek. Egyik legfontosabb dolgot sikerült megbeszélni, 31-én a Hódoscsépányi csapat indul az önkéntes versenyen Göncön. Ruhájuk is megvan, a felszerelés is. Meg a kedvük is. A sugaras, és az osztott sugaras oltás versenyszámra még gyakorolni kell, de nem lesz gond. Ezeket a számomra érdekes szavakat mind ott csíptem fel. Idáig tűzoltóversenyen csak zenekarral voltam mint közreműködő s nem hiszem hogy elkezdem a tömlőt cipelni mostanában. Ha végképp nem lesz eső nyáron, akkor viszont a tűzoltó autó amikor tele van vízzel, teríthetné a kertet, de gyanítom nem tudna feljönni a hegyre azzal a pár ezer liter vízzel. Merthogy az út "siralmas" állapotban van. A héten körmölt induló egy "régi osztrák katona induló" szerzője ismeretlen, Pallós Feri bácsi vetette papírra emlékezetből, s ő is hangszerelte 1984-ben. Akkor ő már közel volt a nyolcvanhoz, de lehet hogy meg is haladta. Még ráírta a kottára Kraul Antal valamikori véleményezését is: "ez egy régi, nemesveretű patinás induló". Kraul Antal szerzeményei közül mostanában csak a "Sólyommadár" indulót szokták játszani fúvószenekarok, pedig szívesen megnézném még pár indulójának kottáját. Például a "Bécsi hegyeken" vagy a "Recece" címűeket. A végére hagytam: tavaly március 7-én halt meg Frici bácsi. Holnap lenne 80 éves. Minden fúvós áldhatja, hogy olyan sok nagyszerű muzsikával gazdagította a fúvósokat is. Nyugodjon békében. Köszönöm a türelmet. 12:41

könyvajánló

Nem szeretnék ezen a bejegyzési naplón (blog - ez a szó nekem nem tetszik) sem vallásról, sem politikai hovatartozásról, nemi identitásról értekezni, de megígértem hogy amiben tudok, segítek.Tőlem ennyi telik...

BARÁTOK és ellenek, no meg közömbösék! MEGJELENT!!! Így rövid hírelő infó’ új könyvecskémről: A CSAPOS VISSZASZÓL - rendszer(t)váltó arcok, harcok, karcok, (svarcok) - novella-füzér. Ajánlom magam! Maguknak olvasásra ~ magunkról; kö/n/ny/v/bezárt rendszer/t/váltó sor/s/ok… Örömmel tudatom, hogy másfél év t..vakarás, némi ihlés-robotolás után KÉSZ VAGYOK! /No, nem úgy…/ Miután ’07 Szilveszter másnapján… neki fogtam irogatni élményeimet a rendszer - /módszer, mószer, forszer, gengszter, óvszer, stb. (leginkább díszlet)/ - vált(oztat)ásról, - különös tekintettel annak városunkbéli „alfajára”. Éppen ideje megörökíteni, hisz mire elolvassa, megemészti majd a „nagy” érdemű, már két évtizednyi rálátásunk lesz! (Mármint, HOGY, - HOL rontottuk el?) Másokat lehetőleg nem /nagyon/ bántva, a saját /és családom/ rendszerváltó emberi sorsán keresztül próbálnám bemutatni az átkosból - máig; az esetlegesen meghatározó történte(in)ket. Dokumentumregény, avagy inkább novella fűzér formát választva, a sajtó és dokumentumelemzés, interjúzás, kerek asztal/”aszfalt” csevely formáit, módszerét és a „szabad alkotói asszociáció szárnyalását” alkalmazva. Jelentem megvagyok… Fejezetcímek ízelítőül: 1./ Mormogásom joga 2./Ponton ország. 3./ „ÁPRILIS 4-röől SZÓLJON a z/ÉNEK” 4./ KOPJAFÁINK 5./ Fabár; - habár SPORTKASZINÓ. 6./ TELE – fele – VÍZIÓ. 7./ KONZERVatív korcsma SZÓ 8./ Tamáskodó + a Név „mutogató” * (Lévén a több mint 200 /le/szereplős kötetem főfazonjai jórészt /helybéliek,/ a kortársaink. Többek, pedig közülük ráadásul önkéntes/önkényes „alkotársaim”) A kötet megjelenését támogatta és KIADTA a SZERZŐ, – mint magánzó. Borító, grafika, tipográfia: Papp Imre (Marker Grafik Bt.), 205 oldal. Ára: 2800 HUF. Bemutatása Szolnokon az Ünnepi Könyvhét alkalmából, június 5.-én várható! Addig is jó lenne, ha minnél többen olvasnák, - elolvasnátok... Május hó 19. hétfőtől, IVÓ – napjától, DÉL után már kapható!!! SZKÍTIA - AVANTGARD Könyvesbolt és Antikvárium. SZOLNOK. Baross G. út 24. 56/414-838. + A "KÖNYVFUTÁR", - akár a szerző -:) hívjon-viszem. Ez van, megköszönném, ha támogatnának, a hírt /t/erjesztenék, segítenének. /Avagy … tok, tek, tök?/ Köszönöm a türelmet. 21:13

Selm

Amilyen ügyes vagyok, ezt a tegnapi beírást sikerült elbaltáznom... Néha ugrik egyet a rendszer s ott van a helyszínen, néha - inkább többször mint egyszer sem - pedig nem oda ugrik. De ha az ember fia (lánya) veszi magának a bátorságot s bepötyögi oda ahová kell, akkor megjelenik - jó esetben. Ha nem, akkor a tűzoltó zenekar gyarapodik egy -esetleg a csapatra kíváncsi - morcos emberrel:( Ma sikerült ismét kódexmásoló szerzetesként kottafejekkel és szárakkal telefirkálni pár oldalt. Holnap próba, én valahogy megfeledkeztem róla, úgy homályosítottak fel. Igaz, nem kell ahhoz próbának lenni hogy kottát írjak. Ám Selm-ből megérkezett a titkár öccse, s kiderült hogy nincs szólama:) Írtam egyet, hadd örüljön hogy lesz mit fújnia. Hangszert hozott, s jókedvet. A kotta a mi dolgunk. Mivel ismét szombat este van, nem húzom az időt. A háttérzaj pedig percekkel ezelőtt kezdődött Händel: Julius Cesar képében hogy ezzel a képzavarral éljek, Lausanne-ból van a közvetítés. Köszönöm a türelmet. 19:39

sikerült:)

Ma már sikerült "ismeretlenként" is felmennem ide: http://onkentestuzoltozenekar.bartikor.com Köszönöm a türelmet. 21:33

csend

"Legszebb zene a csend" - mondta évtizedekkel ezelőtt az akkori MN Főkarmester ezredes elvtárs. Majd folytatta: "Kezdjük a próbát szünettel" (?!) Indítottam a mai napot négy élelmiszer üzlet bejárásával, de így is hazaértem 08:30-ra. Közben sikerült megvenni az esedékes filmet is - jót mosolyogtam a címén. A világ tíz legbüdösebb állata:) Elmaradt a proszektura, és a könyvtárlátogatás is. Helyette irány a kert, ahol csend van s nyugalom, énekelnek a madarak - jó esetben. Kevésbé jó esetben az "új" szomszéd a brümmögtető gépeit használja, ma végre tévét is hoztak ki. Nem is lenne vele semmi bajom ha nem lenne nagyothalló az összes kertlátogató aki hozzá igyekszik. Így viszont cca. 50 méterről ha akarom ha nem, hallom az összes diskurzust amint éppen kedveskednek egymásnak, a kedves jó édesanyjukat és a Teremtőt sűrűn emlegetve, valamint a tévé aktuális műsorát - most telefonáljon azonnal hogy mennyi lába van a lónak - , s még a mai nap ez sem volt elég. A szemközt lévő hegyoldalon van a város egyik temetője, közben persze a völgy beépítve, ám a hang terjedése szempontjából ez nem tompít szinte semmit. Azt nem mondhatom hogy a hangerő elnyomta a szomszéd kertben zajló - morajló hangeffektusokat, de hasonló hangerővel végighallgathattuk egy nemzetiségi temetés zenei kiszolgálását... Az az igazi gajdolós-sírós-vonyítós cigány nemistudomhogyhívják zene, amivel engem vallatni lehet. Jajj... Próbáltam úgy tenni mint Regős Bendegúz: "ténsasszony, most egy kicsit nagyot hallok mert épp eszem. Látja milyen szépen mozog a fülem?" Nem vált be. Kénytelen - kelletlen végigfüleltük az egészet. Hamarosan be kell húzatni hozzánk is a delejt, ha felteszem a fülest, tőlem akár robbanthatnak is. Holnap Miskolciába megyek, a zenekar utolsó Esz-trombitását nélkülem búcsúztatja itthon a zenekar. Ma este érte ég egy gyertya. Ja, igen. Sikerült pár mondatot váltani azért az "új" szomszéddal is. Örömmel újságolta milyen remekül jön az adás a tévében. S amilyen lüke vagyok, megemlítettem neki, hogy kb 15 éve nem nézek tévét akkor sem ha ki van kapcsolva. Persze ez így nem igaz. Az átlaghoz képest minimális a tévésműsorok fogyasztása általam. Heti négy óra tévézés megállít. A kérdésre pedig hogy miért nem nézek tévét, megkapta a választ - nem hiszem hogy leesett volna a tantusz. Azért nem, mert nem vagyok arra kíváncsi ami a képládában megy. Nem vagyok gyilkososfilm kedvelő, sem trendi, nem érdekelnek családi botrányok, sztárok, naponta sem akarok nyerni félmillát, és nem akarom a káromkodási szókészletem gyarapítani. Röviden ennyi. Köszönöm a türelmet. 19:21

Most van a nap lemenőben...

Ma ismét rövid látogatás a proszekturán, "új" himnuszt is találtam - igaz hogy csak a dallamot - de szerintem meg tudok vele bírkózni. Egyszerűbb lesz talán mint felkutatni belőle egy zenekari példányt. A Kohász himnusz-ról van szó, eddig csak hallottam hogy van ilyen. Annak ellenére hogy a vasgyári zenekar nem játszotta régen sem. Semmit nem tudok sem az eredetéről, sem a szerzőjéről. A zenekar elnöktitkárvezérigazgatómindenesszolgálatvezetőlogisztikusmenedzsere azt mondta, hogy időnként szokták fújni, de nem tudott róla semmit mondani, honnan került az a pár szólam hozzájuk. Megnézni pedig nem tudom, mert indulókönyvek nincsenek raktáron - csak a régiek. Belevetettük magunkat az őszi megmozdulás szervezésébe, ma már rábólintottak a zenekari ismertetőre is, lesz helye a kiállításnak - régi zenekari ruhák, hangszerek, kották, fényképek, stb. - , a helyi múzeimigazgatónál lehet keresgetni a fényképek közt. Szerencse, hogy régebben míg nem ő volt a múzeumigazgató, ő járt a zenekarral mint fotós:) Így az elmúlt 30 évről biztosan találunk érdekes felvételeket, nem csak a szereplésekről, hanem a "vigasságokról" is. S az is jó, hogy a módszerváltás után megszűnt műv.házak anyagai nagyrészt hozzá kerültek. Szájmaszkot nem felejtek el vinni, már beszereztem pár darabot. Sajnos múlt héten egyik zenész társunk költözött az égi zenekarhoz, már sokan vannak St.Péter csapatában. Ő volt a zenekar utolsó Esz-Trombitát fújó embere. Pénteken neki játsszuk - az általa is sokszor játszott - "Lehullott a rezgő nyárfa..." és a "Most van a nap lemenőben"-t. Nyugodjon békében. Köszönöm a türelmet. 20:28

pokol csárda

Kellemes Pünkösdi ünnepeket kívánok! A napocska süt ezerrel, szélcsend van, felhőket még véletlenül sem látni sem közel, sem távol. Tegnap Felsőzsolcán volt a csapat megyei tűzoltó(s) összejövetelen. A célját elérte:) Meg fogjuk emlegetni a "Pokol csárda" szakácsait, felszolgálóit. A 10-es skálán adnék egy kettest nekik, de csak mert árnyaltabbá tették az egész napot. Nagyon el lehet rontani a hangulatot ilyen hozzáállással amivel találkoztunk a csárdában. Nem is érdemes beszélni róla, csak annyit hogy ide még egyszer nem fogok bemenni akármit is kínálnak. A helyi internet szolgáltató olyan szinten nem teljesített az elmúlt napokban, hogy erős felindultságomban tegnap szerződést kötöttem egy mobil szolgáltatóval a mobil netre. A helyi szolgáltató pedig visszakapja az összes kütyüjét, s boldogítson vele mást - vagy önmagát. Azt nem tudom van vagy nincs összefüggés a mobilnet beszerzése s a helyi kábelnet egyik pillanatról a másikra való megjavulásával. De ahogy hazaértem s bekapcsoltam a gépet, úgy működött mint az első kb három hónapban. Hihetetlen. A héten volt néha olyan "gyors" hogy a sebességmérő sem tudta befogni a jelet. Mindegy. Most már. Lélekboldogító fúvósmuzsika szól reggel óta a kedvenc csapat előadásában, ebédig kitart:) Utána pedig egy kis szunyóka. Köszönöm a türelmet. 09:07

W. Churchill

"... egy ilyen páncélvonat megtámadása után esett búr fogságba az akkor még ifjú Winston Churchill. Megszökött a fogságból, híre ment, hogy komoly vérdíjat tűztek ki a fejére, és nemzeti hősként tért vissza Angliába, ahol szinte azonnal politikai karrierbe kezdett... Nos, ezt a verziót maga Churchill írta meg visszaemlékezésiben. A valóságban nem lehet tudni, hogy valójában mi is történt. Először is, a búrok sohasem tűztek ki vérdíjat a szökött foglyok fejére - akadt belőlük elég, a háború teljes ideje alatt. Vérdíjra általában bűnözők vagy háborús bűncselekményeket elkövető személyek pályázhattak. Akaratlanul is felmerül a kérdés: egy - nem maga Churchill találta-e ki az egész történetet, hogy népszerűsítse magát honfitársai körében, egy politikai választásokat megelőző népszerűsítő kampány keretein belül? Ebben az esetben az ifjú Churchill hazudott. Ad kettő - lehet, hogy valóban elkövetett valamit (mármint a szökésen kívül), aminek hatására a búrok igenis vérdíjat tűztek ki rá, és úgy vadászták mint egy bűnözőt. Ebben az esetben viszont kitartóan hallgatott, és nem volt bátorsága bevallani, hogy mi is terheli lekiismeretét. Ebben az esetben nem nemzeti hős, hanem egy pitiáner bűnöző volt. Bárhogyan is vesszük, valami nem tiszta az Admiralitás későbbi Első Lordjának "káderlapjával". Nem lepődnék meg semmin, ugyanis nem sok nagyvolumenű politikust ismer a történelem, akinek tiszták lettek volna a kezei és lelkiismerete. Sajnos úgy adódott az emberiség fejlődése során, hogy ez a "szakma" összeférhetetlen a gerinccel... " Az idézett részlet Zichermann István: Az angol - búr háború 1899 - 1902 című könyvéből való. Köszönöm a türelmet. 21:49

érettségi

Milyen jó hogy nekem nem most kell érettségiznem. Meg volt annak a "szépsége" akkor is mikor beleizzadtam matekból a "réz gömbbe írt háromszög egyik szára x, másik y, mennyi a rézgömb térfogata, stb. " Már nem is nagyon emlékszem csak arra hogy ez a feladat 30 pontot ért, s ugye nem voltam akkor (sem) nagyravágyó, 30 pont már megért egy kettest, ami ugye egy leendő fuvolistának elegendőnek tűnt. Irodalomból sikerült kihúzni Solohov munkásságát, történelemből pedig "a munkásmozgalom kialakulása a XIX. sz. harmadik harmadában" címűt. Jesszusatyaúristen! Annyit konyítottam hozzá mint disznó a zsebórához. Valamin el kellett indulni, így a történelmi atlasz egyik térképe az 1871-es párizsi kommün mozgolódásait ábrázolta. Jó lenne tudni hogy miket beszéltem össze-vissza, nem emlékszem. Rémlik hogy az 1905-ös orosz mozgolódásról is beszéltem valamit, aztán "töriMari" Marika néni segített a kérdéssel hogy kik voltak .... stb, én csak néztem ki a fejemből. Marika néni: "na, csak tudod kik voltak, ismered az amerikai zeneszerzőt, monnd már ki!" - Bernstein. - Igen, naugye hogy tudod hogy kik voltak a "bernsteinisták". Huhh. Azóta sem tudom... Az érettségi elnök nagy opera rajongó volt - ezt előre megsúgták - , pár kérdés az operairodalomból, majd: köszönjük. Szégyenszemre kettes kaptam történelemből. Azóta eltelt 26 év, csak utána kellene nézni hogy kik voltak a "bernsteinisták". Talán az is szerencse, hogy akkor még csak hírből ismertük Aaron Copland-ot. Utólag belegondolva, érdekes lett volna Bernstein helyett a tanárát megnevezni. Tanára volt Bernsteinnek, szép hosszú életet élt, túlélt szinte mindenkit. 1900-ban született, 1990-ben halt meg. Először az Emerson, Lake & Palmer trió 1978-as lemezén hallottam részletét a "fanfare common man" fanfárjának, aztán sikerült hozzájutnom a partiturához is. Ahhoz képest hogy ez a fanfár 1942-ben íródott, akkor is, és most is feladja a leckét a fújósoknak. Nálam egy fiókban van Dukas fanfárjával:) Ezen kívül csak a három ún. amerikai balettjét hallottam, a Billy, a kölyök (1938), a Rodeó (1940), s a Tavasz az Appaleche-hegységben (1944) címűeket. Szerencsére mindhárom hangzó anyagban porosodik valamelyik ismerősömnél. A diszkrét figyelmeztető benne van a tokokban, s mivel optimista vagyok, tudom hogy visszakerül hozzám:) Köszönöm a türelmet. 20:00

Maligán-fok

Az alább idézett írást blogfogyasztás közben találtam, nagyot nevettem rajta. Forrás: queer blog.

1. ENYHÉN SPICCES - Tünetek: csillogó szemek, gyakori vigyor, néha váratlan kurjantás. Fogyasztás: 4-5 üveg sör, vagy ugyanannyi nagyfröccs. Pályagörbe: általában egyenes.
2. FÉLSPICCES - Tünetek: a szemek még jobban csillognak, heveny nótázási inger, a beszéd felgyorsul, minden 10. szó után egy-egy elfojtott böffentés. Fogyasztás: 2 fél rum és 4 üveg sör. Pályagörbe: egyenes, itt-ott gyorsan korrigált oldalirányú billenés.
3. SPICCES - Tünetek: a szemcsillogás marad, a vigyorgás konstans és infantilis jellegű, a beszéd érthetőségi foka csökken, kezd megszűnni a különbség a zöngés és zöngétlen mássalhangzók között. Fogyasztás: 1 deci törköly és 6 üveg sör. Pályagörbe: kissé hiperbolikus, illemhelyre való távozás közben ötletszerű megkapaszkodás különböző tereptárgyakban, így különösen a pincérnő bal melle, vagy egy kopasz skinhead tar feje.
4. KÓTYAGOS - Tünetek: a szem fénye megtörik, trágár kifejezéseket használ, minden böfögéssel kísért csuklás után folyamatos, fals éneklés. Bodri kutya bottal verésénél egy könnycsepp a szemzugban. Fogyasztás: sok sör. Pályagörbe: Ciklois-ívekkel tarkított parabola.
5. ENYHÉN RÉSZEG - Tünetek: az arc vonásai plasztikussá válnak, a mimikai izmok nyersgumiszerűen funkcionálnak, a beszédben gargalizáláshoz hasonló szavak tűnnek fel, diszkrét vádaskodás a ló nemi szervének és a pincér végbelének feltételezett coitális kapcsolatáról. A sótartó és/vagy hamutartó reflexszerű ellopása. Fogyasztás: 3 feles rum, 1 feles vodka, 4 üveg sör és/vagy 3 nagyfröccs. Pályagörbe: ilyet az ökör is csak vágtában vizel.
6. FÉLRÉSZEG - Tünetek: a szem fénye teljesen megtört, a tekintet gyűrűző pocsolyához hasonlatos, a beszédben furcsa mondatok, látszólag érzelmes, turkesztáni pásztorbeszéd-részletek keverednek. A WC-ben vizelés közben obszcén ódáknak a falra való irkálása reszketeg betűkkel, mint pl.: „Ha rövid a farkad, közelebb kell állni, nem kell a budiból Balatont csinálni!” - kezdetű. Fogyasztás: 2 deci rum, 8 üveg sör és 4 deci bor. Pályagörbe: átmegy térgörbébe, amely a lépcsőn való leguruláskor archimedesi spirálishoz hasonlítható.
7. RÉSZEG - Tünetek: a szem csukva marad, csak akkor nyílik ki, amikor a lekókadó fej felborít 2 üveg sört, halk sírdogálás, az arcon megjelennek az örökölt degeneráltság koravén ráncai. Illemhelyre bezuhanás a csukott ajtón keresztül. Fogyasztás: 3 deci vodka, 10 üveg sör és 10 nagyfröccs. Pályagörbe: matematikailag leírhatatlan, négydimenziós mozgás, a 4. dimenziónak bejön a delirium tremens.
8. TÖKRÉSZEG - Tünetek: a szem szinte állandóan csukva, ha néha nyitva is van, csak a fehérje látszik. Ezen keresztül látható a „Kóma kalandjai”, az érzékszervek teljesen pertubáltak, (se kép, se hang) halk hörgés, időnként a bal orrlyukon keresztül való hányás. Mint a zárójelentésből utólag kitűnik, a detoxikálóban a „Filmszakadás” című film megtekintése. Fogyasztás: kb. annyi, mint egy kozák lovasezred, lovakkal együtt. Pályagörbe: nincs, csak apró, rezonatív helyzetváltozások csuklás közben.

Köszönöm a türelmet. 19:27

"énekszó s tánc köszöntse..."

A mai napra rendelt kettő darab művészetet sikerült kipipálni. Lehet szépen mondani, lehet csúnyán, lehet viccesen, lehet komolyan. Bármit lehet róla mondani - a délutáni bevetésre gondolok - , csak egyet nem: jól sikerült. Persze voltak benne szép részek, az élő zene varázsa, stb. Nem áltatom magam, jelenleg ennyire vagyunk képesek. Külön külön lehet hogy többre is, ám ez csapatmunka, s csapatban ennyit tudunk. S most jöhet részemről a sirám. Reggel 06:00 - kor elindult a csapat zenés ébresztőt tartani a város s a környező települések különböző pontjain. Azokon a pontokon, ahol azok az emberek laknak, akik nem csak szép szavakkal támogatják a zenekart, hanem hajlandóak a zsebükbe nyúlni, s nem azért hogy elővegyék a zsebkendőjüket. Nem sorolom fel a helyszíneket, felesleges. Annyit azonban mondanék, hogy ez a 18 helyszín sokat "kivett" a zenekar állóképességéből. Ismerve a katonazenészek ilyen típusú megmozdulását, elmondhatom hogy semmivel sem teljesítettünk kevesebbet mint ők szoktak. Az összehasonlítás is sántít, mert igaz hogy mi nem gyalogmenetben ébresztettük a várost, hanem busszal mentünk a helyszínekre, majd leszállva elfújtuk az aktuális nótát, buszra, s jöhet a következő. Így is 10:30 volt mire végeztünk. S éppen elég lett volna mára, de még délután 15:00-kor mi kezdtük a műsort a színpadon. 10 nóta, mindennel együtt cca. 40 perc. Ledaráltuk, magunkhoz képest is gyengén...:( Azóta is gondolkodom, s el fog tartani egy ideig, míg megemésztem hogy lett volna jobb. Ha csak simán leintem mikor nem jöttünk, nem jöttem ki a "kismaccsból", vagy így hogy szabadjára engedtem, s kieresztettem a kezemből az irányítást. A vége le lett intve, de ez már a veszett fejsze nyele. Nem mintha észrevették volna hogy mi történt, vagy ha észrevették, esetleg viccnek gondolják - ez a jobbik eset. Sovány vigasz, hogy az hibázik aki dolgozik... Csak az ezerszer elmondottból ragadna meg valami. Ez a valami pedig csak annyi, hogy minden zenekari tagot látni akarok, nem csak azt hogy a helyén ül, hanem látni akarom a szemét. Nem gyönyörködni akarok benne, szeretném látni hogy ő is látja mit össze szeletelem a levegőt magam körül, s éppen nem a szúnyogot hajtom. Vagy a zenekar körül lebzselő, a zenekarból kiáramló különböző összetételű szőlőcukor illatanyagot kedvelő apró, ám annál kényelmetlenebb állatkákat. Ha a széken ülve, kihúzott derékkal nem szem magasságba van a kottatartó beállítva, hanem neadj'Isten lejjebb, nem kap elég levegőt, sőt fel sem tud nézni a kottából - már ha egyáltalán akar. Ha magasabbra van állítva, akkor pedig csak azért nem lát, mert a kotta eltakar - engem. De ezt miért kell annyiszor elmondani? Nem természetesnek kellene hogy legyen? Vagy kezdjük mindjárt az elején, hová vegyek levegőt hogy ne fulladjon ki a hang? A fegyelmezettség nem ott kezdődik, hogy tudok egy helyben mozdulatlanul állni x ideig. A fegyelmezettség ott kezdődik - szerintem -, hogy ha elkezdem egy tempóban a nótát, nem sietek, nem maradok le, csak akkor ha a levegőszeletelő is úgy integet. Ha meglátok egy sűrűbbre írt, netalán nehezebb állást, azzal hogy sietek, lehet hogy hamarabb túl leszek rajta, ám borítom a rendszert. S ettől csak egy csúnyább dolog van. Ráfogom másra a hibámat. Egyébiránt köszönöm a zenekarnak a mai melot, nagyszerű volt. Az előbb leírtakat nem feddésnek szántam, mindenki tudja hol szorít a cipő, de tegyünk róla mindannyian, hogy ne szorítson. Biztos vagyok benne, hogy ha mindannyian egyet akarunk, menni fog. S azért ülünk össze hétről hétre, hogy jobbak legyünk. Fel a fejjel! Köszönöm a türelmet. 21:03

a capella

Tegnap kottapakolás az új mappákba, majd egy kis utómunkálat szintén a kották körül de még a május 1-i délutáni fellépésre. A multifunkci megint nem úgy akar dolgozni ahogy szeretném, de már mindegy. Rendben lesz az anyag, holnap délelőtt utolsó összerakás, aztán már nem piszkálja meg senki egészen addig míg nem lendül a pálca:) Ma kertrendezés, a házikóval együtt. Előkészítve egy esetleges főzőcskére, netán csurgatásra. Sütött a nap ezerrel, sajnos a szél is fújt, így a permetezés elmaradt. Helyette megszemléltem hogy a méhecskék milyen munkát végeztek eddig. Remek munkát végeztek. Ha elkerüli a kertet a májusi fagy... ha nem kapunk jeget... ha csapadék is lesz... ha a nap is fog sütni... ha legyűrjük a gombás fertőzéseket, a moníliát, az összes szúró-, rágó-, szívókártevőket, akkor a garázsban meghajolhatnak újra a polcok a befőttek súlya alatt. Végül is nem olyan sok az a 300 üveg még ha tele is van. Ha ezek mellett még a hordók is megtelnek cefrével, eléneklem az "örömódát" a capella. Köszönöm a türelmet. 20:29

főpróba - is

Azt gondolom, hogy a csapat még soha nem szólt olyan jól mint a ma délelőtti főpróbán. Nekem legalábbis így tűnik. 2007. nov. 1. óta. Felcseréltem a mondatokat. Nem tavaly november óta tűnik így, hanem azóta nem szólt még ennyire együtt a csapat mióta szeletelem előttük a levegőt, s annak az ideje tavaly novemberi. Ha a reggeli cseppek elérik a céljukat, semmi gond nem lesz az ébresztéssel. Az egyik trombitás kolléga szerint az a lényeg, hogy a délutáni fújásra se legyen csepp-fertőzéses a társulat. Előzetes információk alapján "csak" 18 helyszín van az ébresztőre szánva, s ez több mint elég. A hagyományokat pedig itt is illik szem előtt tartani.

Pár mondatot még szólnom kell a múlt heti megmozdulásról, bár a vége nekem kissé molyosra sikeredett. Olyannyira, hogy a vasárnap délelőtti térzenék kimosódtak az emlékezetemből s már csak itthon vettem észre hogy azokról sajnos lemaradtam. Az IC vonaton Bp felé eszembe jutott hogy itthon a zenekarnak próbája van, én meg éppen zakatolok a vonaton, ám a térzenék - sajnálatomra - akkor sem:( Mindezekkel együtt remekül éreztem magam, csak kicsit görbül lefelé a szám hogy ismét két hónapot várhatok a következő megmozdulásra ahol hallgathatom élőben ezt a nagyszerű zenekart. Addig majd vigasztalom magam a felvételeikkel.

25-én pénteken az Olvasóban is volt egy emlékezés, a Zeneiskola fennállásának 55.évfordulóját ünnepeltük páran. Jó lenne azt írni hogy pár százan, de sajnos az a szám nem lenne valós. De ott volt Lajos bácsi aki 1953-ban megszervezte a Zeneiskolát, és 1983-ig vezette is. Aznap nem ez volt az egyetlen rendezvény a városban, néhányan azt mondták azért vagyunk olyan kevesen. Szerintem pedig (ismét) a szervezésben is vannak hiányosságok. Persze igaz, hogy a módszerváltás után sokan elköltöztek a városból, ám azt azért nem hiszem hogy akik maradtak, mind Arvisura - hívők lennének, s arra a rendezvényre mentek. Akik ott voltunk, végighallgattuk a koncertet - jó hosszúra sikerült, majdnem olyan hosszúra mint a karácsony előtti - , utolsó produkcióként pedig Dvorak: VIII. Szláv tánc-át négykezes előadásban. Kár lett volna kihagyni. A koncertet követő fogadáson is csak 29-en voltunk. Mindegy. Nekem marad a "ius murmurandi" . Van még mit tanulnunk a szervezésből (is). A zenetanulás pedig még nem ártott meg senkinek. Köszönöm a türelmet. 17:11

Pécs 3.

Még az első napon (csütörtökön) sétálva a Székesegyház előtti sétáló utca felé, megütötte a fülem Bach: 147. kantáta című művének részlete. Ballagok a hang irányába, s a következő kép tárul elém: egy ember ül az egyik padon, előtte kottaállvány, s tenort (mélyszárnykürtöt) fúj. Mellette a hátizsákja, s csak fújja. Nem a hátizsákot, a hangszert. Csak kézzel írott kották voltak nála, s boldogan fújta egyiket a másik után. Nem hiszem hogy bárkit zavart volna. Jó volt hallgatni. Aztán volt pár találkozóm, rég nem látott (24 éve) baráttal, próbáltuk behozni az elmulasztott éveket. Felelevenítettük, hogy 1984-ben, mikor Náluk jártam, az apukája milyen remek paradicsomsalátát (is) készített. Azóta is emlegetem, s próbáljuk itthon elkészíteni, de valahogy nem úgy sikerül sosem. Persze nem csak azért emlékezetes a '84-es találkozó, hanem azért is, mert akkor tudtam utoljára megszabadulni a munkahelytől úgy, hogy pár nap beleférjen a Barcsi megmozdulásba. Amikor is elhangzott többek között, vagyis akkor volt a bemutatója Farkas Tóni bácsi "Bassisten" polka témájára írt művének a Reneszánsz rézfúvós quintett előadásában Szabó (Tubalaci) László szólójával. Szóval sikerült a "Papucs" nevű helyen pár pohár bor elfogyasztása közben egy jót beszélgetni, majd G. Á. barátom is megérkezett Szigetvárról, s vele is jót beszélgettünk. Jó dolog az 'ámítógép, és Puskás Tivadar továbbfejlesztett készülékének áldása is, de a személyes találkozást semmi sem pótolhatja. Szeretek ilyen megmozdulásokra - most hogy már telik rá az időmből - egy nappal korábban érkezni, s ráhangolódni a várható történésekre. A júniusi Sárvár-i megmozdulást pedig eleve úgy tervezem, hogy a vége után még vagy két nap levezető edzés is legyen benne. Folyt.köv. Köszönöm a türelmet. 20:41

Pécs 2.

Tegnap a rendszer bemondta az unalmast, nem jelenített meg egy oldalt sem - így az írás mint látható, vagyis nem látható, nem jelent meg. Régen csinált így, szokatlan volt. Sok mindent lehetne írni a kirándulásról... Kezdve azzal, hogy amikor a vonat az "Uránváros" mellett berobog az állomásra, a sínek mellett teljes díszben pompáztak a lila s fehér orgonák - szemben azzal, hogy itthon még csak arasznyiak, s ki sem nyíltak. A leanderekről pedig már írtam az előzőben. Persze kicsit délebbre van a város, s érthető is ez, mégis furcsa. A megérkezés napján szokás szerint végigsétáltam pár utcán, s jó volt látni az ismerős helyeket. Könyvesboltokat, Antikváriumo(ka)t, Fagyizókat, Kávéházakat, a porcelán mintaboltot, ezek a helyek mind-mind megállásra késztetnek, s nézelődöm. Nem siettem sehová, időm végtelen (majdnem), türelmem határtalan - egy darabig:) Egy másik rendezvény is volt a városban, a PEN. Ennek mindjárt a csődítőjét is volt szerencsém látni, jót mosolyogtam rajta. Egy társaság az utcákon időnként meg-megállva adta a műsort. Egy Sousafonos, két szaxis, egy trombitás, egy - egy kis-, és nagydobos + pár ütőhangszerek csoportjába tartozó "kütyü" adta a talpalávalót. Na és a jelmezek. Most láttam először ilyen ruhaösszeállítást, s mivel ez az egész a figyelemfelkeltést szolgálta, akkor teljes sikerrel jártak a szervezők. Népitáncos ruhában, bakancsban, s kalap helyett bukósisakban, kézben tartott energiaital, esetleg sörösüveg érdekes összképet adott. Színes forgatag, mint ahogy egy mediterrán városkában lehet ilyet vagy hasonlót látni. S mivel szeretek jókat enni-inni (mint mindenki), a kulináris örömöket sem hagytam ki. Nem maradhatott el a marhasült "gazdagon" ami kicsit hasonlít a "budapest módra" készült bélszínhez, ám ez marhaszelet vörösboros barna szósszal, csirkemájjal, némi gomba és zöldborsó társaságában, burgonyakrokettel. Utána egy pohár félszáraz Szekszárdi veres, majd felrúgva az illendőséget, egy üveg kóla:) Az álom manó is ott hintette porát, ezután muszáj volt szundikálni. Még szerencse hogy a szállás nem volt messze. Az sem zavart, hogy a nyitott ablakon keresztül folymatosan hallottam mi történik a vasútállomáson. Pl. a harmadik vágányon szerelvényt tolnak, kérjük a vágány mellett vigyázzanak. Itt viszont nem hallottam a régebben sokat emlegetett másképpen fogalmazott felhívást miszerint: a harmadik vágányon szerelvény jön, " Jó(?!) lesz vigyázni" :) Folyt.köv. Köszönöm a türelmet. 14:38

Pécs 1.

Hazaértem. Mindig jó hazajönni. Nagyszerű élményekkel gazdagodtam, megpróbálom majd apránként megírni. Mindig szerettem Pécs városát, s ezzel a kirándulással ismét csak megerősödtem hogy igenis, nagyszerű város. A sétálóutcán, s szinte mindenhol az üzletek előtt a dézsás leanderek látványa szívet-lelket gyönyörködtetők. Találkoztam rég nem látott kedves ismerősökkel, sikerült beszélgetni többet mint általában telefonon keresztül, vagy az ámítógépen. Csütörtökön mikor megérkeztem, az volt tervbe véve, hogy szállás elfoglalás s ebéd után a szokásos szunyókát megejtem. De már az induláskor borult a terv. Ha már megérkeztem, akkor ne alvással kezdjem az ottlétet. Így aztán érkezés után egy jó órával már a főtéren voltam, s csak sétáltam. S az egyik üzlet felett a kiírás eléggé szembeötlő volt: "Borház ez itt, nem kocsma. Lélek lakik a borba." Nosza, nem sokára egy pohár száraz vöröset nem csak az emésztést elősegítendő, le is küldtem a pociba:) Folyt.köv. Köszönöm a türelmet. 19:13

utazás

Kissé besűrűsödött a program, de majdnem készen vagyok. Még három szólam vár rám, azt majd a beírás és a vacsora után megeszem:) Teljesen készen van a térzene anyaga, sikerült megállapodni az illetékes elvtársakkal. Nem játszunk párizsi karnevált, bár mint a munkásosztály ünnepe, talán a párizsi nincs is messze tőle. Na, de hagyom a fejtágítást, így is fáj rendesen. Front van. Pakolom össze a hátizsákba valót, remélem semmit nem hagyok itthon. Az ajándéknak szánt kottát sikerült a hőkötő géppel szépen bekötni, ha nem én adnám, szívesen kapnék ilyet. Holnap 13:38-kor indulok, Budapesten el leszek egy kicsit az ősbemutatókkal, majd csütörtökön a 9:30-as Tenkes IC-vel száguldok Pécsre. A szokásos elnöki lakosztály lefoglalva vasárnap délig. Az ámítógép marad itthon. Biztosan fog hiányozni, de majd túl teszem magam rajta. Nagyon várom ezt a fesztivált, kíváncsi vagyok a zenekarokra, a játszott műsorokra, s úgy mindenre - s mindenkire. Ismerősöknek szóltam hogy arra járok - nem azért hogy ők elutazzanak, de ha belefér az időbe jó lesz találkozni velük. S úgy is fogom csinálni hogy legyen idő mindenre. Majd alszom ha hazaérek:) Esetleg a vonaton. Ma reggel elmentem szandált venni. Tesóm tegnap vett egy Kappa márkanevűt a férjének, nagyon tetszett, ma nyitásra mentem, de Kappát nem kaptam, csak Lappátot. Viszont nagyon kényelmes, ebben mosolyogva el tudok menni melegebb égtájakra ha küldenek... Esetlegesen ezeket az irományokat olvasóknak kívánok minden jót addig is míg a jövő héten megírom a történéseket. Ha lesznek. Márpedig egy fesztiválon történnek események. Köszönöm a türelmet.

brigagyíííír

Kora este összepakoltam a kottákat, látni sem akarom a holnapi próbáig őket:) Szokás szerint, mivel szombat este van, nem húzom az időt, csak még egy kicsit. Ma esti koncert Prokofjev: A játékos című négy felvonásos operája, közvetítés a MET-ből. Belefüleltem, de nem nagyon tetszik, azt nem tudom megmondani hogy miért, talán nem figyelek eléggé. De eszembe jutott, hogy jó régen volt szerencsém hallani Wagner: Lohengrin-t ékes orosz nyelven, s maradandó emlék amikor meghallottam az énekest: "Brigagyííííír" :) Köszönöm a türelmet. 21:24

műsor

Alakul a május 1-i műsor. A teljesség igénye nélkül a műsorterv a következőket tartalmazza - a reggeli zenés ébresztőn kívül (nem sorrendben) : 1. Slavko Avsenik: Trompeten - Echo; 2. Franz Bummerl: Und da wollen wir noch einmal; 3. Tiger Rag; 4. Max C. Freedman/Jimmy de Knight: Rock Around The Clock; 5. Leo Caerts: Eviva Espana; 6. Jindrich Pravecek: Hostem u Frantiska Kmocha; 7. John Kander: Theme from New York, New York; 8. Donna Summer: She works hard for the Money; 9. Harold L. Walters: Instant concert; 10. J. Malina: Régi cseh polka; 11. Lex Abel: Baby-face; 12. Lex Abel: Show time; 13. Uebel: Üdvözlet induló; 14. Novacek: Castaldo; s persze a "Radetzky". Már több mint a felével készen vagyok, még vasárnapig belehúzok az írásba, jövő hét sűrűre sikerül ha minden jól megy, de munkát nem akarok magammal vinni, mint ahogy ámítógépet sem. Szerdán elmegyek Bp-re, onnan csütörtökön Pécsre. Vasárnap pedig irány haza - sok nagyszerű élménnyel feltöltekezve:) S a legközelkebbi megmozdulás - ha nem jön közbe más - a júniusi Sárvári fesztivál. Ja, igen. Megvan az időpont. Az az időpont, amikor a zenekar "bulija" lesz. Szeptember 13-a, ózdi "Olvasó" a helyszín. A vendégekről egyelőre nem írok, még képlékeny egy kissé hogy kik fogadják el a meghívást, s kik tudnak eljönni. Egy dolog biztos, a "németek" itt lesznek. Köszönöm a türelmet. 22:12

90%

Tegnapra ígértem a tegnap előttit. Pár mondat a szerdai naphoz. Aránylag jól dolgozott a gép, nekem csak adagolni kellett hogy mit végezzen el, s működött is kicsit hangosabban mint szokott. Csikorog benne valami, de műszaki analfabétához illően halovány gőzöm sincs hogy mi lehet a baja. Kb úgy csikorog-nyikorog mint faluhelyen a nagy kerekes kút kereke ha húzzák fel rajta a vizet. A kerekes kút pedig azért jó, mert oda lehet tolni, ahol víz van - á la Hofi Géza (Torgyándoktor nagyszerű ötletei a belvíz idején). Már látszik a vége a május 1-i műsornak, hét nóta feszül a műanyag zacsiban, névreszólóan mindenkinek. Remélem meglepődnek majd vasárnap a próbán. Tegnap St.endrén is jártam, amiért mentem, azt sikerült elintézni, a lyányok-asszonyok kaptak egy kis nasit ebéd utánra. Ahogy terveztem, 20:30 után haza is értem. A MÁV nem véletlenül veszít utazóközönségéből. Reggel Volán busszal mentem Bp-ig, a 90 %-os nyögdíjas jeggyel ez 230 HUF. Hazafelé vonattal jöttem, időben ugyanannyi, ám a 90 %-os jegy itt már 1530 HUF. Persze ha nem első osztályon utazom, akkor csak kb 850 HUF, ám az is többszöröse a Volán buszjegy árának. Az viszont megint csak furcsa, hogy egy bp-i vonaljegy 270, Bp - St.endre viszont 300HUF. Persze leginkább a távolságot nézem mint üveg golyót, talán egyszer én is megkapom mint Balázs. Az is igaz, engem nem kell altatni. Köszönöm a türelmet. 7:08

Peskó György

A mai nap emlékezéssel is telt. Ma van 75 éve hogy Peskó György tanár úr született. Nyolc éves korában csodagyerekként tűnt fel, majd balesete után - felrobbant kezében egy kézigránát - , sokáig szóba sem akartak vele állni az Akadémián, mondván hogy ilyen kezekkel nem lehet sem zongorázni, sem orgonán játszani. Bebizonyította hogy igenis, lehet. Abban a szerencsében lehetett részem hogy a Tanár úr 1978 - 1983-ig a zongora tanárom volt, a kötelező zongorát tanította, s mint "fásnak" nekem is Ő volt a zongorakísérő tanárom. Nagyszerű EMBER volt, csupa nagybetűvel! Felejthetetlen orgona koncerteket hallottunk Tőle a Bécsikapu tér-i evangélikus templomban, a Zeneakadémián, s szerte az országban. A Zeneakadémián az akkor még Állami Hangverseny Zenekarral és öccsével Peskó Zoltánnal a karmesteri pulton Saint-Säens: III. úgynevezett Orgona szimfóniát is volt szerencsénk hallani többedmagammal. 1985-ben a Bach évfordulón egy év alatt J.S.Bach összes(!) orgonaművét eljátszotta. Sajnos egészsége megromlott s pár évvel ezelőtt örökre itthagyott bennünket. Más. Holnap Szentendrére kell mennem, de csak megyek és jövök haza. A mai napi történést majd holnap bepótolom. Köszönöm a türelmet. 21:11

pollenek

Nem régen lett vége a koncert közvetítésnek, az április 5-i hangversenyt adta "le" azMR3 Bartók rádió. Kár lett volna kihagyni. A Nemzeti zenekar 85. születésnapi koncertje volt jó kis műsorral. Ennek a zenekarnak is volt már pár neve, ha jól emlékszem Székesfővárosi zenekar névvel indult többek közt olyan alapító tagokkal mint id. Hara László - fagott, Eördögh János - fuvola. Aztán Állami Hangversenyzenekar is volt a neve, nekem ez tetszik a legjobban. Műsor: Dohnányi: Ünnepi nyitány, Brahms: 1.; 3.; 10.; Magyar tánc, Kadosa Pál: III. zongoraverseny (Ránki Dezsővel), Bartók: Kossuth - szimf. költ., és Kodály: Fölszállott a páva. Nekem maradt a május 1-i műsorral kapcsolatos teendő, a gép elég lassan dolgozik, hiába, ez kis teljesítményű. De elkezdtem csinálni, mindenki megkapja személyre szólóan a kottáját, s ha véletlenül netán hanyagságból lába kél a kottának, nagyon cifrát nem fogok mondani. Le lehet kenyerezni muskotályos pezsgővel:) S pótolni is lehet. Csak annyit kérek mindenkitől, becsüljük meg egymás munkáját. Milyen jó hogy azt írtam délelőtt hogy tulajdonképpen semmi nem számít munkának. Csak az idő telik vele, de az nagyon. Kár is erről ennyit beszélni. Érdekes módon megtaláltam a proszekturán az első kinyitott kottás szekrényben azt az indulót, amit rajtam keres kb két hónapja a zenekar elnöktitkárvezérigazgatómindenesmenedzserlogisztikusa:) De ezt már nem fogom kottaíró programmal pötyögtetni, már nincs rá idő. Ha kézzel írtam volna az eddig bepötyögtetett anyagot, már azóta sikerült volna elfelejtenem. Így sem rossz, majd csak megtanulok vele bánni. Mikor Eger szép városában töltöttem az időt a munkahelyen, egyik alkalommal látom, hogy az elődöm (kottatáros K.T.) asztalán rengeteg szétnyirbált kotta fekszik, s bőszen ollózza a még ép kottákat. Tibi, mit csinálsz? - kérdeztem. Semmit, csak hangszerelek:) Vele történt meg az is - igaz nem voltam abban a szerencsében hogy ott legyek a történéskor - , hogy egy igen hosszúra nyúlt italoktól sem mentes zenekari kiruccanás alkalmával sikerült nagyon bevizsgálni a "reggeli csöppek"-et, s mikor rákérdeztek hogy mi baja van, eléggé akadozó nyelvvel felhomályosította a tagságot, hogy őt borzasztóan zavarják a "pollenek" - mindezt novemberben. Valamit csak kellett mondani:) Köszönöm a türelmet. 21:44

tricínia

Tegnap történelmileg úgy alakult, hogy nem volt kedvem semmihez sem. A kottákat direkt bennt hagytam vasárnap a próba után a proszekturán, hogy még véletlenül se kezdjek el dolgozni ha esetleg rámjön a dolgozhatnék. Persze nem is érzem munkának, ha annak érezném, nem szeretném. Bár ha jól belegondolok, szinte semmit nem érzek munkának. Régebben talán igen, volt olyan. Főleg amit meg kellett csinálni, s nem danolva, hanem fogcsikorgatva. Azt munkának éreztem. De szerencsés embernek érzem magam, mindig azt csináltam amit szerettem, s most is azt csinálom. Választási lehetőség majdnem mindig adódott, így akkor is, mikor Tihanyi László tanár úr választás elé állította az osztályt szolfézsilag. Vagy Lassus ékes latin nyelven énekelve, vagy Bartók: Tricíniák. Azért énekelni jobban szeretett a társulat mint leülni a zongora mellé s a Tricíniákat gyűrni. Másra kellett az idő - már akkor is. Katonazenészként nem volt nagy a választási lehetőség, mivel a "rendjéből" kifolyólag egy válasz lehetséges: értettem. Viszont azt gondoltam amit akartam. Persze, meg kellett csinálni akkor is ha nem tetszett. Ha valamelyik "okos" pedig úgy közelített a zenekar felé, hogy rangjának teljes tudatában ossza az észt a szükséges rosszaknak (ez a zenekar), akkor ő megkapta virágnyelven hangosan: majd neked is eljátsszuk a német 1-est. Amiből persze mindenki értett, csak akinek címezve volt, az nem. Nem annyira járatosaknak megjegyzem: a német 1-es, az az egyik gyászinduló "címe" - ebből is látszik hogy a fúvószenészek mennyire széplelkűek. Amilyen az adjonIsten... Válaszért pedig nem kellett a szomszédba menni már akkor sem. Kicsit elszállva a gondolattól, már akkor készen volt a válasz, mikor az "elöljáró" még meg sem fogalmazta a kérdését. Bármivel kapcsolatban. Ma még jövök - vagy nem. 10:05

kékfrankos

A legnagyobb jóindulattal sem nevezhetem jól elvégzett munkának az elmúlt hetek pötyögését. Hihetelen módon próba előtt kb kettő perccel vágott belém a felismerés, hogy egy dolgot kihagytam, s anélkül semmit nem ér az egész. Vagyis ebben a formában nem. Ki lehet javítani, ám annak nem a próba előtt van az ideje. Akkor és ott nincs rá idő. Elfelejtettem beírni a szüneteket a kottába. Az kevés hogy én tudom hogy mennyi szünet s hol van, teljesen ismeretlen darabnál le sem lehet "blattolni" . Így a nagy blattolós próba helyett ma a május 1-én terítékre kerülő műsor anyagából néztünk meg párat (hármat). Mivel március 15-e óta ez volt az első próba, túltengett a fújni akarás a csapatban, s ez a hangerőn meg is látszott:) Kértem hogy felére vegyék vissza ha nem akarják hogy a hátam mögött levő tükörbe belepréselődjek... Tartott is a visszafogottság az első leintésig - majd ugyanúgy ahogy előtte, "hadd szóljon". Már nem annyira visel meg mint kezdetben. Tegnap a Bohémélet felvételre került, még bele sem hallgattam. Elcsábított a baratikor.com-on a második kedvenc zenekarom oldala, most bejött rendesen, fülelhettem is a muzsikájukat. Persze a szolgáltató miatt nem szokott bejönni, nem a zenekar hibája! Yehudi Menuhin-ra gondoltam mikor azt írtam hogy a második kedvenc... Egyik alkalommal megkérdezték tőle hogy hanyadik hegedűsnek tartja magát a világban (Milyen hülye kérdés...) Akkor válaszolta hogy másodiknak. Mert hogy első sok van:) Ma nem fogok egy hangjegyet sem leírni, eddig sikerült is megállnom. Kicsit sok volt mostanában, de ha csak a tervekre ránézek, akkor is tudom hogy milyen sok van még előttem. Aminek örülök, csak néha besokallok. Ideje is lesz már kicsit kirándulni, a gépet nem fogom magammal vinni ugyanazért mint decemberben. Viszont a lelkesedésemet és az optimizmusomat viszem, meg még pár dolgot amit cipelni kell, de a vonat elviszi. A folyamatos MÁV karcsúsításnak viszont áldozatul esett az, hogy "pakli kocsit" nem üzemeltet. Pedig mennyivel könnyebb lenne. Nekem. Volt egy ismerősöm, aki mikor nyaralni ment, simán a pakli kocsiba feltették a csomagjait, s ő egy kis szütyővel utazott. Mint a repcsin. Két szelet lekváros kenyérke elfér még az összehajtott újság közt is. Azt viszont tőle hallottam először, hogy lekváros kenyérre nem megy a fröccs:) Mielőtt még jobban megmérgez a fúvós zene, beizzítom a ma vételezett Duna melléki kékfrankos félédest. A hely nincs feltüntetve az üvegen, de optimizmusom azt gondoltatja velem, hogy Szekszárd is a Duna mellett van:) Soha ne igyak rosszabbat! A héten sikerült megtalálnom valakit, aki éppen Pécs városában lakik, s ha minden jól megy találkozom is vele a kiruccanás alkalmával. Persze húsz évet nem lehet bepótolni csak nagy vonalakban. Már el is csábítottam - mint valamikori trombitást - a hangversenyre. Köszönöm a türelmet. 18:58

torta

Véget ért a Családi eszem-iszom. Szerintem mindenki egy vagon medvével fog álmodni. Bejött ismét a 100.000 kcal-ás show, csak most fejenként. Nem sorolom fel az enni-inni valókat, legyen elég annyi hogy a csirke alkatrészekhez és a gombához a panír felvett 9 db tojást, 1 kg zsemlemorzsát, s pár liter olajat. S ugye a tegnap elkészült csabaicsemegekaraj és töltött hús. A babakrumplit szokás szerint szerény személyem alkotta, a két kg francia salátát tesóm. Jenci papa (a Család cukrász barátja) is beállított egy 60 x 40 cm-es csokitortával, amikor betettem a hűtőbe, meghajlott alatta a rács... Már a torta, és nem Jencipapa alatt! Ezért is fog kapni május 1-én reggeli ébresztésnek egy "Nyisd ki babám az ajtót..." Egy porcikám sem kívánja még a mai melot, de holnap 10:00-kor lendül a pálca. Csak azt kívánom magunknak, hogy legalább olyan kedvvel fújják amilyen kedvvel pötyögtem a kottafejeket az elmúlt hetekben. S persze még nincs vége, még csak nem is dereng. Ma este Puccini: Bohémélet a MET-ből. Megfülelem, addigra szerintem be is fejezem a zírni valót. Köszönöm a türelmet. 17:06

Messiaen

A proszekturán sikerült dűlőre jutni a május 1-i fújni valóval kapcsolatban. Vasárnap a próbán megnézünk pár "új" anyagot, pár "régit" s majd eldöntjük közösen. Cca. egy órás műsort kértek, de az első tiltakozásra ez lement 40 percre. Tehát halovány gőzük sincs hogy mit akarnak - már a szervezők. Ismét a helyzet magaslatán állnak. Nem értem, különösebben nem is akarom. Azt is tudom hogy sok mindenre kell figyelniük, de ez hadd ne legyen már a zenekar dolga. A műsor elejére kértük a zenekar fellépését, okulva a tavalyi s az azt megelőző évek rendszer(telenség)éből. Miért kell minden évben ugyanazt eljátszani (nem a zenekar műsorára gondolok), csak a fejetlenség jön le. Ennek nem adrenalin fesztiválnak kell lenni. Nagyon jól kiszámítható a műsorszámok csúszása, majdnem mindenki úgy van vele, ha már a színpadon van, úgy sem fogják leküldeni míg be nem fejezi amit elő akar adni. S nem tudják azt mondani, hogy akkor jövőre nem hívunk. Mert mindig meghívják. S a műsor mindig csúszik kb egy órát a meghirdetetthez képest. Az sem árt ha figyelembe veszik, hogy a zenekarnak aznap nem az első megmozdulása lesz ez, mert a reggeli zenés ébresztőt meg kell csinálni. Amivel semmi baj sincs. De mivel a zenekari tagok egy része nem a színpad környékén lakik, az egész napját meg lehet keseríteni az időhúzással. Nem utolsó sorban, végigvárni az összes produkciót. Persze megnézi az ember hogy a többiek mivel múlatják az időt, de ezt beöltözve a buszon ülve, vagy lófrálva a sátrak között, esetleg egy-két pohár itallal megtűzdelve - na itt (is) van a rizikófaktor. A csapat nagy része felnőtt ember, hadd ne kelljen már mondani hogy mindenki tudja mennyit bír... Eddig sem mondtam, ezután sem fogom. De számolni kell vele. Ma esti koncert Messiaen: "...és várom a holtak feltámadását" című darabja indiai szöveg alapján írta ha jól csalódom 1962-ben 16 rézfúvósra, 16 fafúvósra, és egy kazalnyi ütősre. Jó darab volt, csak az érdekesség miatt néznék bele a kottájába - ha lenne. De nincs. Így marad a remény hogy valaha még hallani fogom. Köszönöm a türelmet. 21:01

csabai csemege

Szokásomtól eltérően ma nem este firkálok, hanem most. Tegnap korai fekvés, ma még koraibb (04:00) kelés. Nem ébredés, abból vissza lehet aludni. Frissen, tettre készen pötyögöm az anyagot. A tűzoltó indulót sikerült olyan szinten elbaszarintanom, hogy kezdhetem elölről, azzal is jobban járok. Így aztán töröltem a rendszert, a kinyomtatott anyagot pedig az enyészetre bízom. El is vittem a papírgyűjtő kukába. Egyúttal leadtam a csirkés boltba a rendelést holnapra. Hiába, véges a hűtő befogadó képessége. Ma csak a töltött dagadó és a kolbásszal töltött karaj - másként "csabai csemege sült"- fog elkészülni, a rántott csirke részek majd holnap, frissen. Hoztam is 30 db tojást, elég lesz panírozni:) Délelőtt be kell mennem a proszekturára, bár most nem hiányzik annyira. Folyt.köv. talán este. 08:19

Grönland

Jó ötletet kaptam 979-től - ő írta a napokkal ezelőtt ide beírt versikét - , olvasva a bejegyzését:) Semmi nagy dolog, csak megpróbálom leírni, hogyan néz ki az a hely, ahol "ihlek" - á la Benson Vilmos. A szoba cca. 3,5x3,5 méter, szép nagy háromajtós + kétajtós-üveges könyvszekrénnyel, egy kisebb szekrénykével, amin jól elfér a mjuzik kredenc, telefon töltő, elem töltő, vezeték nélküli füles, miegyéb. Van még egy 88x88 cm-es asztal amit ha szétnyitunk, 88x176 cm lesz, jól körül lehet ülni Családi eszem-iszom alkalmával is. A háromajtós szekrény tetején a vázák mellett kapott helyet a bátyám által Londonból hazacígölt Bobby-sapka (vagy sisak), A földgömb, természetesen világítós, üveg, és 40 cm átmérőjű. Nagyon szép darab, pár helyen kopottas, s az üvegből is le van pattanva kettő helyen, de ez nem csoda, 1921-ben készült, és ilyen felírások olvashatóak rajta: Orosz Tanácsköztásaságok, Belga-Kongó, stb. A falakon különböző ereklyék, Anyai Nagyapám Tokaji Pincemesteri kinevezési okmánya 1923. április 26-i dátummal, egy kovácsoltvas óra, amit még a Condino-i (olaszország) cimborától és feleségétől kaptam, a szentendrei kollégáktól nyögdíjba menetelkor kapott huszár díszkard is fel van kötve a falra, szépen egy "pajzsra" lett rátéve, elég pofás azzal a két plecsnivel amit még akkor kaptam (éveim után) a seregben, valamint az obsitlevelem másolata. A kétajtós-üveges tetején az Apu által 1953-ban Hadseregbajnokság Párbajlövészetben első helyezésért kapott trófea, egy porcelán kutyus. Vagy inkább kutya, mert elég nagy darab, olyan lábtörős lenne ha véletlenül úgy sikerülne... Van még "vallató" lámpa, ami nagyon célszerű ha az ember fia partiturát ír, mert csak a kottát világítja meg, szembe nem jön az áldás - csak ha úgy tenném:) Aztán olvasólámpa az ágy felett, ami persze hátulról ontja fényét az éppen olvasott könyv lapjaira. S persze a csillár helyett is van plafon világítás. A felsorolásban elérkeztem az ámítógép asztalához, ez is megér pár mondatot. K. Dezső barátom alkotta vörös fenyőből készült szekrényből, amit még anno 1924-ben alkotott egy Rimaszombati asztalos mester. Jól kiszáradt az évtizedek alatt. Eredeti tulajdonosa Frenyó Sándor - Falvai Sándor édesapja - , a zenészek feltehetőleg tudják hogy Falvai Sándor amellett hogy zongoraművész, egy ideig az Akadémia rektora is volt a közelmúltban. Naszóval, ezen az asztalon kapott helyet az ámítógép, a multifunkcival együtt. Sok minden más nem nagyon fér az asztalra, még egy fatőkés zongorából megmentett kottatartó, amire viszont kinyitva is ráférnek a nagyobb alkatú kották úgy hogy nincsenek útban. Az asztal alá pedig befért egy 40x40x60 cm-es szekrényke, ebben csak kottapapírok, pár száz A4-es, itatós papír, s írószerszámok vannak. Az ámítógépes asztal s az ágy közt pont annyi hely van, hogy szépen befér hat darab kétliteres palack a cukormentes fajtából. Jaaa, s az egyik legfontosabb darabot majdnem kihagytam:) Zárható fedelű hamutartó, melyben a csikkek nem szagosítanak a kelleténél jobban. A szekrényekben felváltva könyvek, kották, illetve kották, könyvek, lemezek, kazetták, tele sok-sok nagyon jó muzsikával, apró kütyük amikre különböző utazások alkalmával szert tesz az ember. Különösen becses mindegyik, de a Hamburgból hazacipelt hajóharang - nálunk Karácsonykor az ünnep kezdetét jelzi - is szép látvány. Vannak még hiányosságai a szobának - valahogy még a pianínót is be kell(ene) tenni, meg a Festményt amit szolnokiában vettem. Valamint a Brazíliából, Tatuiból származó machete is helyet fog kapni a pajzson. Igaz hogy nem "illik" rá, de kit érdekel:) A legeslegújabb szerzemény pedig - a héten négy új levélkét hozott - , egy cserépnyi leander. Jól megfér a "Jézus könnye" nevű időnként virágot is hozó növény mellett. Jól nézne még ki az ágyon egy jegesmedve bunda, és a falon egy faragott rozmár agyar is, de sajnos nem ismerek grönlandi fúvószenekarokat (sem), így nem valószínű hogy be tudok szerezni egy-egy példányt. Meg miattam ne is lőjenek ki se egy rozmárt, se egy macit. Arra nem is gondolok hogy nekem kellene kioltanom az életüket. Ha viszont egyszer eljutok Grönlandra, havat, vagy jeget biztosan nem hozok haza emlékül. Köszönöm a türelmet. 21:58

zsilip

Ma Árpád napja vagyon. Isten éltesse az Árpád nevű embereket. Elsősorban a kis gombszemű volt köztársasági elnök urat, s nem másodsorban G. Árpád pécsi illetőségű nagyszerű vadászkürtös kollégát-barátot. Sok alkalmam nem volt vele együtt muzsikálni, de jó zenész ember! Pötyögtetem a kottákat, semmi különös nem történik. Ma este koncert az "Olvasó"-ban, de kihagyom. Nem hiszem hogy a Calcutta trió dobna a hangulatomon, bár ha meg sem hallgatom őket, hogyan mondhatok véleményt. A proszekturára nem jutottam el, a nélkül is van írnivaló bőven. Talán holnap. Meg kell keresnem egy kottát, amit az elnökvezérigazgatómindenestitkár-menedzserlogisztikus szerint hazahoztam, ám nem találom. Elképzelhető hogy nálam van, bár kétlem. Feltúrtam az elmúlt félév összes anyagát s nincs közte. Egy B4-es sok lapos kotta nem tűnhet el olyan könnyen mint egy L5-ös boríték. Szerintem bennt hagytam valamelyik kottás szekrényben. Két lehetőség van. Az egyik hogy kinyitom az első szekrényt ami a legközelebb van az ajtóhoz, és rögtön meglelem. A másik, hogy feltúrom azt a kilenc darab ruhás szekrény nagyságú kotta tároló szekrényt, s a legutolsó polcon lesz. Már mindegy, meg kell találnom ha még május elsején el akarjuk dudálni, mert csak partitura van belőle, s - mint a többi nótába - , ebbe is bele kell nyúlni. Délutáni szunyókálás elmaradt, most nincs rá idő. Majd ha lesz, bepótolom. Nagyon jó szolgálatot tesz a "karácsonyi tea" fantázia nevű fekete teakeverék, kellemes ízre, illatra, s nem lehet tőle aludni:) Van benne egy kis szegfűszeg, fahéj, narancshéj, olyan jó mézeskalács illata van, hogy a forralt borról ne is beszéljek. Ám ebben nincs erős paprika, amit általában a forralt borba szoktak tenni elvetemült népek... Az erős paprikát szeretném fogyasztani, de sajnos egy dolog megakadályoz benne. Nagyon tudok tőle szaladni - mert muszáj. Na mármost, nem elég hogy másnap - feltéve, ha elég jó a mennyiség ami bekerül a szervezetbe - fejfájással kínlódik az ember, még azon is fájhat a feje hogy időben odaérjen ahová a király is gyalog jár. Tegnap hugom kimosta fiai iskola táskáját - nagyon jól sikerült. Csak az egyikben benne maradt az ellenőrző könyvecske. Szépen megszáradt estére, azért kicsit viseltesnek tűnik. Rögtön eszembe jutott egy történet, amit ide is firkálok. Ez a történet is akkor történt mikor még a Killián-zenekar tagja voltam. Nem annyira erősek kedvéért, ez a Szolnoki katonazenekar. Volt egy testvérpár tagja a zenekarnak, nagyon szerettek pecázni is. Történt egy alkalommal mikor kimentek egy príma helyre lógatni, hogy egy esetleges horgász ellenőrzés ne találjon náluk semmit, az összes igazolványukat beletették egy táskába, azt pedig leemelvén a zsilipzáró tetőt, betették egy (akkor még) száraz helyrte. Ott a kutya sem fogja keresni. Telt múlt az idő, el is fáradtak. Hogy szerencsével jártak halfogásilag vagy sem, azt már nem tudom. Ám a foglalkozás elérte a célját. Hazafelé bandukolva kinyitották a zsilipzáró tetőt hogy magukhoz vegyék az iratokat. Ám ekkor nem kis meglepetés érte őket. Míg ők lógatták a csalit, valaki(k) megnyitották a zsilipet, így az összes irat víz alá került. Szépen sz....á is ázott. Ezek után nem tudom hogyan magyarázták ki magukat a rendőrségen, de biztosan beleizzadtak. Köszönöm a türelmet. 17:25

Rudyard Kipling

Ha... Ha nem veszted fejed, mikor zavar van, s fejvesztve téged gáncsol vak, süket, ha kétkednek benned, s bízol magadban, de érted az ő kétkedésüket, ha várni tudsz és várni sose fáradsz, és hazugok közt se hazug a szád, ha gyűlölnek, s gyűlölségtől nem áradsz, s mégsem papolsz, mint bölcs – kegyes galád, ha álmodol – s nem zsarnokod az álmod, gondolkodol – s becsülöd a valót, ha a sikert, kudarcot bátran állod, s úgy nézed őket, mint két rongy csalót, ha elbírod hogy igazad összetörve, maszlag gyanánt használják a gazok, s életműved, mi ott van összetörve, silány anyagból építsék azok ha mind, amit csak nyertél, egy halomban, van merszed egy kártyára tenni föl, s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban, nem is beszélsz a veszteség felől, ha paskolod izmod, inad a célhoz és szíved is, mely nem a hajdani, mégis kitartasz, bár mi sem acéloz, csak akaratod int, „kitartani”, ha szólsz a néphez s tisztesség a vérted, királyokkal jársz, s józan az eszed, ha ellenség, de jóbarát se sérthet, s mindenki számol egy kicsit veled, ha a komor perc hatvan pillanatja egy távfutás neked s te futsz vígan, tiéd a föld és minden ami rajta, és – ami több – ember leszel, fiam.

kaki

Szombat este lévén, nem húzom az időt. De mosolyogtató verset olvastam, s a szerző engedélyével szeretném megosztani az esetlegesen ezeket az irományokat olvasókkal. Tehát:

Miért barna?

(Írta 979 verse)

Miért barna mindig a kaki? Ezt árulja már el nekem valaki! Ha pirosat, kéket, zöldet tolok a belembe, (Még ha jól megrágcsálva is nyelem le) Mily' mechanizmus gondos segedelme Kell, hogy bebarnuljon segged eleme? Miért van, hogy mikor e tárgy landol alattam, Mindig ilyen snassz árnyalatban köt ki a fajanszban? Mért nem a szivárvány csíkjainak pazar, Hat féle színében pompázik a szar? S miért nem türkiz, hupi, pepita vagy csíkos? (Persze csak a szilárd, nem pedig a híg fos...) Miért barna hát mindig az a kaki? Ki tudja a választ, nyomban nyomja ki! Ne tartsa magában ismeretanyagát! (Előtte azért törölje ki a valagát...) S ha végül tényleg választ ad valaki, Ígérem, a következő kérdésem már alaki.

Már párszor átolvastam, hamarosan megragad a fejemben - a szöveg!

Köszönet 979-nek hogy igent mondott a közlésre - még annyit tennék hozzá, adatlapomon olvasható kinek a verseit (is) kedvelem. Ha valakinek esetleg kezébe akad Orbán Ottó könyve - A világ teremtése és egyéb badarságok - , s hajlandó rá áldozni egy jelképes összeget, ne fossza meg magát tőle. Kb. 1982-ben jelent meg, sajnos pontos adatokkal nem tudok szolgálni. Ja, igen. Ha véletlenül kettő példányhoz jut hozzá, az egyiket szívesen átveszem:)

Köszönöm a türelmet. 20:07

wow, wow, wow !

Véletlenek pedig nincsenek - vagy mégis? Vagy csak belemagyarázok valamibe olyasmit, amit nem kellene? Nem vagyok számmisztikus sem, így csak véletlen egybeesésről lehet szó. Éjszaka befejeztem Izoldát. Tisztességes s eredeti nevén Isolden's Liebes Tod. 1982-ben már forgattam a fejemben a gondolatot hogy egyszer majd ha felnövök a feladathoz, belepiszkálok. Lehet az is, csak én éreztem úgy decemberben hogy itt az idő, de ehhez hozzásegített az adventi koncerten hallott (most már nagykövet) Pécsi Vasutas Koncertfúvós zenekar minden tagja, nem utolsósorban karmesterük Neumayer Károly. Vagy csak kellett egy ilyen indíttatás? Nem tudom... A véletlen számmisztika szerint pedig ez a 82. bejegyzésem. Még adós vagyok - magammal szemben is - a Tännhauser párizsi változatú nyitányával, azt pedig 1983-ban ígértem meg akkori iskolatársaimnak, amire időnként a mai napig emlékeztetnek, széles mosollyal. S van még a harmadik... Szintén Wagner úrtól. Der Ritt der Walküren aus dem Musik - Drama: "Die Walküre" Fúvós zenészként mindig szerettem átiratokat, hangszereléseket is játszani. Adassék meg nekünk is az az öröm hogy játszhatunk hasonló darabokat mint a "nagyok". Még ha ez a fajta muzsikálás nem is üti némelyek szerint a mércét. Csakhogy a fúvószenekarok - történelmi tény - jobban tudták a vasárnapi térzenéken népszerűsíteni az éppen aktuális slágert, már csak azért is, mert pl. az operába járás ugye régen nem a "tömegigény" miatt volt. Szerintem ma is vannak olyanok akik amiatt járnak az operába, hogy megcsillogtassák legújabb topánkájukat, ne adj'Isten a fülbevalót megcsörrenteni a büfében. Wagnerről pedig utoljára akkor hallottak, amikor Wágner Zsiga a Szabó család című rádiós sorozatban Szabó néninek vitte a szenet... Gondolom, nekik a mai napig a fúvószenekarok egyet jelentenek a "trottyos" zenekarral. Úgy kell nekik! Pedig ha tudnák... Nem vagyunk egyformák - szerencsére. A fejem egy kicsit ki van lúgozva, mert azért közben csinálok még ezt-azt, közeleg a május 1-i fellépés is. Egy próbát át kell adnom a koncertmesternek, kb. akkor robogok majd hazafelé Pécsről. Nem fogom kihagyni a fesztivált, azt pedig hogy félidőben otthagyjam - amire először gondoltam -, nem tartom fair dolognak. "Mindent meggondoltam" - á la Ferencjóska. Remélem jól idéztem:) Száz szónak is egy a vége: ott leszek a fesztiválon! Köszönöm a türelmet. 20:37

Matyi, a Ludas

A várakozással ellentétben a mai napi kottázás eddig elmaradt. Ami persze nem jelenti azt, hogy már nem lesz:) Ma esti koncert: Berkes Kálmán koncertje. Megfülelem. Biztosan lesznek benne szép részek. Ma elmarad a félédes, helyette a hatputtonyos aszú lesz kortyolgatva - édességhez ez dukál. De sem kanna fedő, sem vastag falú fröccsös pohár nincs a családi étkészletben, csak az (általam igazinak vélt) 1,0 dl aszús pohárka, amit nem töltünk csurig. Elkezdődött a koncert. Fellépő vendégek még Kocsis a zongorista, Perényi a gordonkás. István a király után szabadon. Vagy Matyi, a Ludas. Nem folytatom. Köszönöm a türelmet. 19:40

Szeremle - nem elírás!

Átlagos hétköznap, szokásos kottaírás, reggel napsütés, majd szürkület szakadó hóeséssel (10 percig), majd ismét napsütés, jó nagy hideg széllel. Megkeveredtem mint egér az orgonába, rossz buszra szálltam, így kibuszoztam magam, pedig csak kenyeret mentem venni. Közben azért pár db palacsintát megsütöttem - de nem a buszon:) Tegnap este kaptam egy meghívást rég nem látott cimborától. Pünkösd utántól szeptember végéig bármikor mehetek - akkor van jó idő - , a szúnyogokkal viszont nem tud mit kezdeni, sajnos én sem. A helyszín a Gemenci tájvédelmi körzet délkeleti részén van, Szeremle község. Ki a szabadba. Elmondása szerint van vagy 400 birka (eggyel több meg sem kottyan - hehehe), 50 kecske, 20 ló, s egyéb... Meg rengeteg hal(étel). Neki is benőtt már a feje lágya, bort iszik - mint én:) Lesz mit megbeszélnünk, tizenéve nem láttam - bár hallani hallottam felőle, csak nem futottunk össze. Októberig minden hónapra van valami "menet" . Már csak azt kellene kitalálnom, hogy a proszekturán pihengető kottákhoz mikor férek megint úgy hozzá hogy haladjak is... Hogy el ne feledjem: a kertben még nincs készen a metszés sem. Sem a többi tavaszi munka. A zenekart ki kell(ene) vezényelni "külső körletre" :) Mivel "Öcsi" is vagyok, majd úgy teszek mint a Kovács Krisztián által a '70-es években eljátszott Török Sándor tollából származó "gyerek könyv" főszereplője. Elindulok időt keresni. Csilicsala bácsi, a varázsló, meg Kököjszi és Bobojsza, a két jóságos törpe útmutatásával. Időközben csúszik lefelé a második pohár félédes veres, most ezzel édesítem az estét:) A kottaíró programot bezártam, ma olvasásos elalvás várható. Olyan könyv, amit már olvastam párszor, nem kell rajta gondolkodni. Filamér magán nyomozó 12. Kajetán király megbízásából megkeveri Ludócia állóvizét... Köszönöm a türelmet. 21:09

Patás

Ez a délutáni beírás nem nagyon hiányzott, de nem tudtam megállni... Túl vagyok rajta mint a Honderű Kokas Mártonon. Valamennyire kiderült mennyi lesz a héten a munka. Sok. Nem baj, majd segít a cukormentes hogy ébren maradjak. Meg az a kosárnyi félédes csokitojás ami csak arra vár hogy megegye valaki. Mint az átkosban. Rá volt írva a szaloncukor csomagolására: Minőségét megőrzi ünnep után 15 napig. Eddig rendben is van. No de melyik ünnep? Kinek melyik, szabadon választott. Elvégre a "kakóvaj kicsapódása a csokoládé élvezeti értékét nem rontja" - csak külcsínileg borzasztó. Akkor együk csukott szemmel, mint a "Patás" az Isten áldotta kukorica gombócot. Nem azért mert csövesen terem, hanem ha a magamfajta bevág belőle vagy ötvenet, hát úgy van mint a puputeve a sivatagban... Mai kottafej pötyögtetés Budik Ferenc Salgótarjáni tűzoltó indulója 1853-ból. Holnaptól terítékre kerülnek az "amerikás" nóták. Azután pedig majd kiötlök valamit. Még szolnokiában játszottunk egy darabot, a címe szerint: "Szállj te büszke ének" - természetesen kijavítva: szállj te büszke érsek-re... Most kell abbahagynom, már volt politika, valamennyire belekaptam a klérusba is, a harmadikat kihagyom. Jaaaa, míg el nem felejtem: jó zene kedvelőknek egy javaslat. Ha van kedv, idő, látogassanak el a http://mavkoncertfuvosok.lapja.hu - ra. Nem nehéz meglelni a hanganyagot. Köszönöm a türelmet. 20:18

egy kis kitérő

csibesz-saint 2008.03.25. 15:50:01 éljen,éljen,éljen! 2010-ben majd jönnek a már nem is annyira fiatal demokraták, akkor majd minden ingyen lesz, akik külföldre mentek cégükkel együtt hazajönnek s fizetnek mint a kisangyal... ezek után bűnbűnó arccal a mostani kormánypárt tagjai is minden ingó-, s ingatlan vagyonkájukat szétosztják. Aki vasvillát tud fogni, mind az eurót lapátolja be ne penészedjen... egyszerre bármennyi felekezetnek (megbecsült) tagja lehetsz, úgy váltogatod a köpenyt ahogy csak akarod. Kit érdekel már ekkor az ország a maga bajával? Nézzétek a tévében egymásnak ugró "nép"-et, a szófacsarás után ontsuk ki egymás belét, tiporjunk egymás lelki világába - ha marad valamennyi. "szép új világ" - talán más dimenzióban élek, de egyik párt sem akarja a sokszor népre hivatkozott sem a mi boldogulásunkat. Akkor van szükség a népre, ha fizetni kell, és szavazni, lehetőleg rám, hogy én osztogassak. A hatalomba kerülés-megtartás a legfontosabb dolog a világon. A nép le van szarva. Bocsánat a vulgársajtós megnyilatkozásra. Nálam egy mondatnál borult a bili: "...oszt jónapot" Ilyen hozzáállással, a példamutatás jótékony hatásával, ebben az országban bármit meg lehet tenni. A törvény arra vonatkozik, aki betartja, mint ahogy a kresz is. Köszönöm a türelmet.

április 18-20

Lett volna rá egy kocka söröm hogy a Daphnis a Tavaszi áldozat után íródott... Szépen el is vesztettem a létre sem jött fogadást. Azért sírásra nem fakadtam, ám nem esett jól a be-, és felismerés hogy ezt nem tudtam. Illett volna, de most már mindegy. Ezután remélem hogy nem feledem el. A mai nap az áldott locsolkodás napja, majdnem a szokásos menetrend. Eszem-iszom-dínom-dánom, mint (gondolom) mindenütt. Estére 12-en voltunk, úgy mint Családi ünnepekkor mindig. Étvágy is akadt, a fagyi még ezután jön, majd leküzdjük csupán az íze kedvéért nagy duzzogva:) Volt idő egy kis tervezgetésre is. Reggel megtudva hogy megmozdulás lesz a dunán túlon áprilisban, kicsit átrendezi a programot. Ebben pedig az a szép, hogy holnap fogom megtudni mennyi munkával fog ez járni a héten. Az asztal mellé már be van készítve öt darab kétliteres cukormentes pepsi, ettől majd pörgök egy kicsit. S vasárnapra a műsor nagy többségével végezni is szeretnék. Pedig szombatra már egy Miskolcra menés van betervezve, attól nem térhetek el. Tehát marad cca. négy napom. Meglátjuk. Köszönöm a türelmet. 21:14

Halleluja

Valahol azért azt sejteni lehet hogy a mai este az MR3 Bartók rádióban nem Lendvay Kamilló: Tisztességtudó utcalány című művével fog eltelni... Természetesen, a hagyományokat ápolva, Haendel: Messiás oratórium lesz a háttérzaj. Sokszor hallott remekmű, azok közé tartozik amiket nem lehet megunni. Ebben is van "sláger" a Halleluja, ezt a bemutató óta (1742, Dublin) felállva hallgatta végig a "nagyérdemű". Valamilyen okból kifolyólag - "történelmileg így alakult" - nálunk ez a tradíció nem őrződött meg. Most pedig Ravel bácsi gyöngyszemei közül a Daphnis és Chloe hallatszik. Viszont én meg Buris Ferenc Tűzoltó indulóját pötyögtetem a rendszerbe, ez az induló a Messiás és a Daphnis közt íródott 1853-ban. S csak kicsit bosszantó hogy a Daphnis bemutatójának az éve nem jut az eszembe... Szenilisnek pedig azért jó lenni, mert minden nap új dolgok jutnak az ember eszébe:):):) Az is elképzelhető, hogy a túlzott kalóriabevitel agyi fáradtságot okoz. Ezen pedig semmi csodálatra méltó nincs. Azért attól meg lustább vagyok hogy kimenjek az utcára sétálni. Marad a szobamoly feeling, s ha majd eszembe jut a bemutató éve, meg fogom írni - remélhetőleg nem csak bennem motoszkál a kisördög. Jó pár évvel ezelőtt - a szakérettségi idején - volt szerencsém látni a Daphnis fuvola szólamát, de le kellett ülnöm. A meglepetéstől. A fene sem gondolta hogy annyira nehéz, mikor olyan könnyednek hallatszik a 2. szvit eleje, az a "napfelkeltés". Akkor sem tudtam elfújni, azóta pedig meg sem próbáltam. Sovány vigasz, hogy alkalom sem adódott, hacsak úgy nem, hogy az ember akkor is megtanul dolgokat ha nincs rá szüksége. Mint ahogy - ha már szóba került a szakérettségi - a matek érettségin is úgy kezdődött a kettesért való küzdés, hogy ájulás környékezte az embert mikor meglátta a szépen megfogalmazott feladatot, miszerint: Réz gömbbe írt háromszög egyik befogója...., a réz fajsúlya..., és egyéb ilyen megátalkodott szöveg. Azért csak sikerült görbülőre venni a közismereti érettségit. Cseppet sem irígylem a mostanság érettségizőket. Kívánok mindenkinek a holnapi locsolkodáshoz szép időt, az erő (is) legyen veletek - mindkét oldalon. Köszönöm a türelmet. 19:28

cserebogár

Szombat lévén, nem húzom (nagyon) az időt. A töltött káposzta szétcsapatása céljából sikerült egyik kollégánál némi vogkaminőségű vegyest, vagy vegyesminőségű vodkát inni príma szlovák Steiger - szép szlovák szó:) - barnasörrel, így a mádi bor bevizsgálása holnapra halasztódik. A pálinka mennyisége csak annyi volt, amennyibe egy izmos cserebogár sem fulladna bele, kizárólag ízileg lett bevizsgálva:) Háttérzajként Wagner: Trisztán és Izolda, közvetítés a Met-ből. Sajnos az első 20 percről lemaradtam... Trisztán az előbb csapott a húrokba: " ó végzetes varázs..." Milyen jó hogy Brangene megkeverte az italt. Bevizsgálták ők is:) Köszönöm a türelmet. 18:58

böjt

Nagypénteken mi mást lehetne hallgatni mint J.S.Bach: János passió című művét. Ezt közvetíti a rádió. Azért álmodozásaim közt szerepel egy hasonló koncert meghallgatása a drezda-i Miasszonyunk templomban. Abban, amit újra felépítettek a régi tervek alapján, s amit a háborúban lebombáztak, ám míg "tartott" az NDK, addig csak "látványosság" volt az, ami megmaradt belőle. Ha valaki látta a kiégett romokat - azt a pár falmaradványt - , meg tudja becsülni, hogy ez nem volt kis vállalkozás. A megmaradt köveket beépítették az ujjáépült remek műbe, ami fehér(es) színű. Így is lehet emlékeztetni az embereket arra hogy mire is képesek ha megbolondulnak. Bár azt gondolom, hogy a drezdai bombázást józanul találták ki, de ne menjünk bele. Ma kis kiruccanás Mádra, az út elég jó volt ahhoz képest hogy tegnap még a hó esett, a forgalom oda felé elég nagy volt, hazafelé már istenes, így 14:00-re haza is értünk. Hoztunk egy kis Noé találmányt, majd az ünnepek alatt bevizsgáljuk. Sikerült beszerezni egy új permetező kézi készüléket, csak 8,5 liter lé a befogadó képessége s ez nem annyira riasztó. Láttam persze 22 literest is, ránézésre is meglepő, ám nem annyira mulatságos. Főleg annak aki birkózik vele. Holnap még az utolsó beszerzések zöldségileg, az eszem-iszom-dínom-dánom hozzávalói már itthon vannak. A télen kottázott Bruckner: Hostias eszembe jutott tegnap, de nem került eljátszásra. A klérustól nem érkezett felkérés húsvéti szereplésre, így a nagycsütörtökre íródott muzsika marad a szekrényben. Persze ha érkezett volna felkérés - időben - akkor csak meg tudta volna emészteni a csapat. A böjti időszakban egyébként is könnyebb az emésztés. Igaz hogy a böjt a mi családi naptárunkban nem szerepel, de annyi baj legyen. Az egyik szakácskönyvben olvastam egy receptet ami elég riasztónak hangzik, szerintem még a csigaevő népek sem ennék meg olyan nagy vigyorgással, talán csak akkor, amikor a vallatós száraz fehérből több kerül a szervezetbe. A recept neve: böjti halbél leves... Remélem senki étvágyát nem sikerült elvenni. Köszönöm a türelmet 21:25

sündisznócska

Általában május hónapra szokták mondani hogy szeszélyes, de a mai nap bemutatkozott a március is. Az nem annyira gond hogy reggelenként hideg van, csak az a fránya szél ne fújna. A napocska sütött ezerrel, a szobából szemlélődve jónak volt mondható az idő. El is mentem körülkémlelni egy új permetezőt, mert igaz hogy van kettő, de hál'Istennek nem jó egyik sem:) Kiszolgálták az idejüket, ráadásul 18 literes az egyik, húsz a másik. Nem szívesen bírkózom egyikkel sem, igaz lehet bele kevesebbet is tölteni, de ha már egyszer a hátamra veszem, amennyi belefér. Rogyásig... Szóval el is mentem szemlélődni, sütött a nap, sapka marad, hadd süsse a nap azt a szép okos kerek fejemet:) A pénztárnál vettem észre a furcsaságot, mikor érkeztek a vásárlók, kabátjukon pedig vastagon állt a hó... Ugyan honnan jöttek ezek az emberek? Szinte vízszintesen szakadt a hó, tiszta szürkeség minden, a környező hegyeket sem látni - mintha nem is március 20-a lenne. Így aztán gyarapodott a baseball sapka készletem - csak vételeztem egyet - , hajadonfőtt nem sétálok a szakadó hóesésben. Kb jó negyedórát esett, s mire kifizettem a sapkát, már ki is sütött a nap, viszont nem sütött a szemembe:) Ma ismét járt nálam a zenekar vezérigazgatómindenestitkármenedzserlogisztikus-a, elhozta a pályázatot jóváhagyásra. Még jó hogy reggel le kellett adni, sosem voltam valami nagy pályázatíró - visszatartott az a megfogalmazás hogy " a pályázat bonyolítója" . Nekem egészen mást jelent a bonyolítás mint a lebonyolítás, de még annak idején megymagyarták hogy ezt hogyan is kell értelmezni. Ígaz hogy a csapat megkapta az új ruhát, de a költségvetést visszavették cca felére. Ez így azért érdekes, majd megpróbálunk csinálni valamit. Az idén lesz az 50 éves évforduló, nem tavaly, vagy jövőre... Egy ilyen megmozdulást azért illik "nagy durranás"-ként kezelni. Meglátjuk. Erről a jó szeles időről pedig mindig eszembe jut egy nagyon kedves kis gyerekvers. A barátom fia mikor még kicsi volt (15 éve), akkor mondta: Sanyi, diktálok. S én nem csak leírtam, de meg is tanultam, s azóta sem tudom elfelejteni. Tehát: "Tegnap korán esteledett, sündisznócska ágyat vetett. Ágyat vetett az avarba, kicsinyeit betakarta. Fújhat a szél szakadatlan, melegít a puha paplan. Jó meleg a földi fészek, aludjatok kis tüskések." Köszönöm a türelmet. 19:55

cím nélkül

Ma délelőttre hagytuk a húsvéti ünnepre a beszerzéseket, persze ami útba esett eddig, azokat csak nem hagytuk ki. Így mára nem maradt más mint a sonkának nevezett füstölt húsok garmadája s pár apróság. A sonkák összsúlya alig haladja meg a hét kilót, ezzel el leszünk egy darabig. Az a 60 db tyúktojás már csak megszokásból lesz jelen:) Még a kalácsért majd ellépek a boltba, de az lesz a vége. Vasárnap most nem tartunk próbát, hadd menjen mindenki locsolni, ki a belsőt, ki a külcsínt. Lesz majdnem egy hét a józanodásra. Ilyenkor szolnokiában előkerülnek a tavalyi meggy borok, netán régebbiek, s az elég csúnya dolgokat tud okozni - még emlékezni is borzasztó a meggybor hatására, mert a kultúrált borfogyasztást még akkor nem tette a nagy többség a magáévá. Annyi volt, hogy nem keverjük a borokat, kisfröccs után pl nem iszunk nagyot. Ezzel aztán ki is fújt. Ma este egy pohár félédes Noé-találmány bekerül a szervezetbe Tibi bácsi emlékére. Délután kísértük utolsó útjára. Sok embernek fog hiányozni. Tegnap délután kezembe akadt egy 1906-ban kiadott indulógyűjtemény - sajnos csak - egy példánya, egy eufonium könyv. Hihetetlen hangszerösszeállítást olvastam rajta. A felével most elégedett lennék. Nem csak a hangszerekkel, hanem a hangszeren játszókkal. Csak az érdekesség kedvéért: Flöte in Des, Piccolo in Des, Oboe I u. II, Clarinette in As, Es, I.II.III. in B, Fagotti I. u II. Corni (I.II.) III. und IV. in Es, Flügelhorn I.II. in B, Bassflügelhorn in B, Eufonium, Piston in Es, Tromba I. II. in Es oder B, Tromba (III.IV.) V. in Es, Tromba bassa I.II. in B, Basshörner I.II.III. in B, Trobone I.II.III.,Bass I.II., Tambour petit und grand. Ez az összeállítás még szerény számítás szerint is "csak" cca. 60-65 fő. Majd álmodozom róla... Köszönöm a névnapi jókívánságokat s a türelmet. 18:21

alispán

Tegnap délelőtt óta már nem csak okos és szerény vagyok, de meg is szépültem :) 8:40-re mentem a bőr-, és nemibeteg szakrendelésre. Mielőtt valaki vigyorogni kezd, elárulom hogy a szemhéjamon volt egy jóindulatú daganat, azt csípte le a doktornő. Kb 20 másodpercig tartott az egész. Bekenték valami negro illatú macskaszarral az egészet, majd annyit mondott a dr hogy kicsit kellemetlen lesz, s mire kimondta, már kész is voltunk. Gyöhet a nyár ezerrel, nyugodtan törülgethetem a szemem - s remélem csak a nevetéstől fogok könnyezni. Este hamburg-i zenekart hallottam: Beethoven másodikja (nekem először), Lutoslawsky (nem tudom helyesen leírni, ezen a billentyűsoron nincs áthúzott "l" betű), és Mahler. A helyi tévé adott egy összevágott műsort a 15-i megmozdulásról, végre viszontláthattam magam. Nem volt rajtam símaszk, nem volt nálam sem paradicsom, sem koktél. Viszont úgy néztem ki mint egy alispán aki maga előtt tolja a hasát... Nincs mese, ebből a súlyból le kell(ene) adni. Indításnak megelégednék 10 - 15 kilóval. Sajnos a szemkörzés nem annyira fogyasztó, és persze enni is szeretek de nem madáreleséget. A gép előtti ülés is vastagítja a szobamoly feelinget, bár ha nekem kellene az áramot termelni egy dinamós biciklivel, biztosan kevesebbet ülnék előtte. Kaptam pár "fülest" okoskáról, mondták hogy "terhelt" a hölgy, vagy írhatnám azt is hogy "kissé bogaras". Köszönöm a türelmet.

kardfogú tigris

Ma az édes semmittevés napja volt, de csak azért mert a hőmérséklet erősen közelített a nulla celsiushoz, így a kertbe menés elmaradt. Tegnap névnapoztunk egyet szűk családi körben. A család cukrász barátja (Jencipapa) is kitett magáért, mint mindig. Persze ilyenkor készül egy mózeskosárnyi fasírt, vagy másként Stefánia szelet(ek). A hozzávaló francia-, s lilahagymás krumlisalátával, s újabban a nemzetközi konyha jegyében felkerült az étlapra a gyros is, sült krumplival. Ja, s a hozzávaló ezer-sziget öntetes saláta. Az oroszkrémtorta 40 cm átmérőjű, de nem fogott ki rajtunk:) Egészséges púpostevéhez méltóan, ha napjában ötször csipegetek mint a madár nevű ló, akkor is jól érzem magam, s ha háromnaponként adnak egy szalmakosarat, akkor is el vagyok. Így aztán nincs is azon semmi csodálnivaló hogy ütöm a mázsát, csont nélkül a nyolcvanat... Az is igaz hogy éjjel kergelésztek a medvék, farkasok s újabban valahonnan előkerült egy kardfogú tigris is - köszönhetően az elfogyasztott mennyiségnek. Köszönöm a türelmet. 18:38

városi ünnepség

A mai napra rendelt szent evangelium - úgymint városi ünnepség - kipipálódott:) Ma már nem bosszankodtam, fülig ért a szám. Tényleg nem ér semmit ha pörgetem magam. Igaz, ettől én még jól alszom. Meg volt mindenki elégedve, bemutattuk a szép új ruhát, ott voltak a huszárok is, meg akinek ott kellett lennie. A jó dolgokról pedig nem érdemes sokat írni. Tizenháromszor üzente Kossuth Lajos hogy elfogyott a regimentje, ennyi idő kellett hogy a húsz koszorú a helyére kerüljön. Ez a koszorúzási "rend" tetszik, amikor két oldalról támadják meg a koszorúkat. Egyik oldalról a vivők, násikról a tisztelgők. Kb fele idő alatt "lemegy" az egész. Az időjárás is kegyes volt hozzánk, sütött a napocska. Közönség kb 1000 ember, a végére kezdtek fáradni, amit nem csodálok, a zenekaron kívül mindenki állt:) Jó szokásomat nem rúgom fel - szombat lévén - , nem húzom az időt. Köszönöm a türelmet. 13:33

okoska...

Ma sikerült egy haragost beszereznem önkéntelenül. Nem nagyon vigasztal hogy a harag ha nem is kölcsönös, nem tudom hová tenni. Vagy is tudom, az ablakba. Azt sem tudom kit tisztelhetnék a haragvó emberben, mert elfelejtett bemutatkozni. Talán kezdem az elején. Ma - a holnapi városi rendezvény miatt - , ment a zenekar koszorúzásra játszani. Szokásos procedura, nem mondták mennyi koszorú lesz, majd meghallom ha bemondja a műsorközlő. Jó. Ment a műsor ahogy szokott, jöttek a tisztelet virágait, koszorúit letenni a szoborhoz. Mondtam a csapatnak hogy a koszorúzási zenét le fogom inteni egy idő után, majd kis vízleeresztő szünet s folytatjuk. Így is történt. A végén "énekeljük el a Szózatot" , mint ahogy már lenni szokott, egy hang nem sok annyit nem hallottam a zenekaron kívül, pedig elég közel álltak a különböző politikai pártok képviselői (is). De ez már fel sem tűnik. Amikor szétoszlik a tömeg - azokra gondolok akiknek "hivatalból" ott kell lenniük, + a kivezényelt iskolásoknak - , jó szokás szerint még egy indulót játszik a zenekar. Ez sem gond. A gond (vagy nevezhetjük bárminek), akkor jött amikor számomra egy teljesen ismeretlen hölgy közelített felém. Azt hittem célt tévesztett, mert nem szokás az integető ember s a zenekar közt lófrálni még akkor sem ha az ő számára véget ért az ünnepség. Mindenféle bevezető nélkül kiesett a száján nekem címezve: "biztosan direkt akkor nem játszott a zenekar, mikor ők vitték a koszorút" . Persze hogy. Mondta a párt nevét is, de lényegtelen. S még voltam olyan botor s felvettem a kesztyűt, s próbáltam elmondani, hogy a vizet ki kell engedni, stb., de meg sem várta s lépett tovább. Jutott eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat, olyan szentleszedős is volt benne sűrűn, de hogy a kutyafáját neki: 1. Ha gondom van, megfogalmazom de talán nem is ezzel kell kezdeni. Megvárom amíg vége lesz. Ha ez neki terhes, ne járjon pofavizites koszorúzásra. 2. Ha már mégis elmegy mert esetleg ő bemutatja az új "toilett"-jét, akkor meg próbáljon úgy viselkedni. Azt meg sem merem kozkáztatni hogy embernek nézze a másikat. 3. Mutatkozzon be. 4. Hozzászólhat de nem rögtön úgy ahogy most. Hajlandó vagyok mindenkit meghallgatni aki veszi magának a fáradtságot, netalán jólnevelt s tudja hogyan kell(ene) vagy illendő. 5. Nem sérthet meg - akkor sem ha nekem szólt, ám a zenekarnak címezte - , ebből az utcából én már kijöttem. 6. Meg tud békíteni, ha előbb kiengeszteli a zenekart. Na, már meg is van a kisdobosok hat pontja:) Vegyék már tudomásul akármelyik pártnak a képviselői, magasról s alacsonyról is teszek rájuk. Nem érdekelnek a pártok, sem a képviselőik! Egy dolog érdekel - s ennek érdekében az ördöggel is hajlandó vagyok cimborálni - , az hogy ennek a sok mindent megért zenekarnak a lehetőségekhez képest jól menjen a dolga. A mi dolgunk pedig pártoktól független. Ezt sem ártana tudomásul venni! Az is más dolog, ha egy pártrendezvényre X összegért meghívják a zenekart, s elmondják mit szeretnének hallani. Akkor pedig le kell ülni, s meg kell beszélni a részleteket. S majd amikor a pártrendezvényen az elfogyasztott legális tudatmódosító szerekkel még jobban kábulatba esnek, akkor sem vagyok hajlandó eltűrni az ilyen hangnemet! Ezt a hangnemet nem tanítják a zeneiskolában, s nem is vagyok hajlandó megtanulni... Ha már a hangnemeknél tartunk, még eszembe jut egy talán magyarázkodásnak tűnő dolog: ha valaki általános iskola hatodik osztályában (kb. velem egyidős a "hozzászóló" ) nem tanulta meg a fizikának azt a részét, miszerint ha levegőt fújunk valamibe, a meleg levegő lecsapódik a valami falán s összegyűlik. Gyengébbek kedvéért, ez nem csak a rézfúvós hangszereknél van így, hanem pl. a pálikafőző berendezésnél, ne adj'Isten amikor főz az illető, a a fedőről csurog a lé. Ám ekkor nem a belefújt levegő párája csapódik le. Capísi? Többek közt ezért is van az ún. vízleeresztő billentyű a hangszereken, s most nem a zongorára gondolok... Ismeretlenül csak azt ajánlanám a hozászóló hölgynek, talán ismerkedjen meg ha nem is a hangszerek működésével - gyanítom meg sem értené - , de a klasszika filológia egyik gyöngyszemével mely szerint: " a harag, erő nélkül mit sem ér..." Köszönöm a türelmet. 19:31

emlékezés

Pár perce kaptam egy szomorú hírt, így a ruhapróbás beírás elhalasztódik. A rokonságban meghalt egy nagyon kedves ember, Tibi bácsi. Úgy emlékszem, 83 éves volt. Utoljára a szüreten találkoztam vele, nagyszerű anekdotái voltak, mindig mesélt a gyermekkoráról, hogyan fogtak nyulat, fácánt... Sosem untam meg a történeteit, akármennyiszer is hallottam. Nyugodj békében Tibi bácsi. Köszönöm a türelmet.

dugóhúzó

Tegnapra ígértem a folytatást, ám történelmileg úgy alakult, hogy elmaradt... Ismét nagy élmény a könyvtár nyitva tartása, persze hogy lepattantam az ajtóról. Sikerült a portás füle hallatára megcifráznom az erősen felindult idegállapotban elkövetett összetett mondatot, aki ezek hallatára hangos hahotára vigyorodott. Ma már telefonon megkérdeztem a főkönyvtárat, ahol értetlenül álltak a vonal túlsó végén, merthogy tegnap nyiva volt - szerintük - , csak dél körül ment el balesetvédelmi továbbképzésre az ügyeletes könyvtáros. Ezek szerint még hülyének is néznek. Nálam a 09:55 még elég messze van 12:00-től. Fátylat reá. Egyik ismerősöm szerint örüljek hogy csak azon húzom fel magam, különben is nyugdíjas vagyok, nem mindegy hogy van nyitva a könyvtár, nincs időm elmenni többször is?! Nem tudom. Azért van kiírva a nyitva tartás, hogy illene akkor nyitva lenni. Egyébként nincs értelme, ha már egyszer a könytár a nyugalom szigete - kellene hogy legyen. Vagy ha már elmegy továbbképzésre, biggyesszen már ki egy cetlit hogy kb ekkor s ekkor jövök vagy nem jövök. Ma viszont nyitva találtam, s kellemes festék illetve lakk illatt fogadott, olyan igazi fejfájdítós. Mint kiderült, a modellezők előző nap dolgoztak, s mivel a könyvtár s a modellező "szakkör" is a civil ház alagsorában kapott helyet ( a könyvtár a volt zenekari árokban, amit lefedtek), hogyismondjamcsak - a levegő nem cserélődik. Ám meglelték a kulcsot, s csak kinyitották az ajtót ami az átkosban szinte mindig nyitva volt. Amit szerettem volna, annak csak az első és az ötödik része volt bennt, így elhalasztódik a harrypotterösszes. Lett helyette Révay József, Irwing Shaw, Paál Zoltán, A. Sztyepanov, Vámos Miklós, cca. 3300 oldal. Ma a délutáni szunyókálás idején a zenekar elnöktitkárvezérigazgatómindenese hívott, megérkeztek a ruhák. Holnap megnézzük milyenek. A postás is meghozta délelőtt a zenész lírákat, amit a seregben csak "állomány jelző"-nek neveznek. Azt felteszem mindenkinek, kár lenne ha bárki is szétszúrná a kezét így szereplés előtt. Emlékeim szerint a tropikál anyagot legkönnyebben dugóhúzóval lehet átszúrni, ami nem hagy nyomot az anyagon. Egy zenésznél pedig mindig legyen ceruza, sörnyitó s dugóhúzó - á la Ferencsik János. Nos, a dugóhúzó mostanság már nem divat, kannáshoz nem kell:) A múlt héten kiiktattam magam az iwiwről egy napra, az új lapon pedig feltüntettem, hogy jelölésre nem reagálok, nem vagyok politikus. Ha ismer valaki, vegye a fáradtságot és írjon. Ha nem, nem. Persze vannak kivételek, ők erősítik a szabályt. Nem kívánom senki magánüzenetét olvasgatni az üzenőfalon, miszerint "incifincipicinyulacskám, nagyon szeret a te ordas farkasod" stb. S persze ez csak akkor derül ki, ha már elolvastam. Na, erre sajnálom az időt. Mivel a sport nem tartozott sosem az erősségeim közé, azért tegnap a "szörfölés" alatt csak sikerült rátalálnom a fújós partituraoldalra, most már keresgethetem hogy mit hová miért hogyan. Újabb "kedves" kis locsolóverset is olvastam, itt van a szezonja: "zöld erdőben jártam, trágyadombot láttam, leszűrtem a levét, rádönthetem felét?" Köszönöm a türelmet. 18:14