Csikovszky

Ahoj! A nyírfácskás dal szól, de micsoda feldolgozásban!!! Csikovszky mester negyedikje, ajajj micsoda nagyszerű muzsika. Bp-i fesztiválzenekar, Fischer Iván. Sokkal jobban érdekel mint a szavazás értékelése a tv-ben... Délelőtt megcsaptuk a próbát, pár ember elfoglaltság miatt nem tudott jönni, de nem volt semmi egetrengető dolog. Belecsaptunk a Scholl Miklós által megírt Rákóczi induló triós változatába - ezt játssza már több mint 100 éve magyar nyelvterületen szinte mindenki aki Rákóczi-t játszik. Ernő bácsi hangszerelését fújta a csapat. Szinte látható módon megfiatalodott a zenekar hatvanon túli tagsága - eszükbe juthatott hogy valaha hányszor játszhatták azon a millió fogadáson, rendezvényen, stb. Nem felejtették el, elmondtam én is hogy mi fog történni - nem mintha nem tudták volna - , a hirtelen leintéseket ha megáll a díszhuszár beadni a jelentést, stb. Nem nagy dolgok ezek, csak látványosak. Nosza, hadd legyen elégedett. De: ne üzengessen, mert akkor sem isszuk kanna fedőből a tokajit. Az üzengetést nem fogom neki elfelejteni sosem. Remek hírt is olvastam ma: a M.o.-i kedvenc is nagykövet lett. Lehet hogy a 2010-es év nagy részét Pécs városában kellene töltenem. Vagy legalábbis venni egy nyugdíjas bérletet Ózd-Pécs közt:) Holnap majd folytatom. Köszönöm a türelmet. 20:31

Donizetti

Befejeztem - már ami a 15-i műsort illeti. Készen vannak a kották. Már csak fújni kell ezerrel. Kezdődhet a következő. Kezdeném is, ha meglelném végre a kottaíró programban azt, ami már egyszer előjött véletlenül. Mégpedig a kitöltetlen fúvós partitura oldalakat, amiket csak össze kell firkálni. Még jó hogy a hét elején megrendeltem a 0.3-as kottaíró tollakat. Már mindegy, jó helyen lesznek azok nálam. Remek muzsikák voltak a héten, többek közt Bach János Sebestyén h-moll miséje, erről pedig érdekességeket hallottam az előadás kapcsán. Igaz, csak felvételről, mert nem voltam rádióközelben:) Mely szerint Bach bácsinak nem sok műve van ami ékes latin szöveggel íródott, Lipcsében akkoriban nem nagyon díjazták a latin nyelvet, mert az ugye erősen köthető a római katolikus valláshoz. Bach bácsi viszont nem katolikus. Valamint olyan nagyszabású csapatra íródott, hogy valószínűleg elő sem tudták adni akkoriban... Persze ezek találgatások, amikben azért lehet valami. Mindezektől eltekintve, a h-moll mise nagyszerű muzsika. Háttérzajnak is, éppen akkor pötyögtem Sebor Károly Magyar indulóját amiben semmi latin, pláne egyházzal kapcsolatos nincs. Viszont benne van többek közt a "Befordultam a konyhára, rágyújtottam a pipámra..." szövegű nóta is. Most pedig Donizetti: Lammermoori Lucia operaközvetítés van a MET-ből. Lassan már azt is megjegyzem melyik cégnek a jóvoltából:) De mivel szombat este van, nem húzom az időt. Borzasztó locsolóverset olvastam a minap, nem túl kedves, de aki olvassa, majd kipótolja a hiányzó részt. Tehát: "Száraz ágon lóg a t . . . n y, megöntözlek, de azt nagyon" Jajj... Köszönöm a türelmet. 21:16

tambourbot

Bejuttam ma a proszekturára, a gép(ek) hellyel-közzel dolgoznak, de nem az igazi. Már nem idegeskedek rajta, olyan lesz amilyen. Annyira megkeseríti a dolgom a gépekhez való hozzá nem értés, hogy ma estére szabadnapot adtam magamnak:) S mivel a délutáni szunyóka elmaradt - köszönhető a karácsonyi fekete tea elfogyasztásának - , éppen ezért ma korai fekvés, s holnap még koraibb kelés lesz. A tea nem karácsonykor készült, hanem ma, a fantázia neve karácsonyi, fel van turbósítva szegfűszeggel, fahéjjal, stb. Mézeskalács illata van, nagyon kellemes ízileg(!) is:) A márc.15-e nekem már holnap véget ér, az "éles" bevetés már csak lemegy... Egy zenekar tagsága helyett nem tudok játszani ha akarnám sem sikerülne. A kották rendben lesznek, lesz még egy próba s ezzel május 1-ig vége a dalnak. S ha a tavaszi esős szeles idő is beköszönt, mehetek a proszekturai szekrényekbe folytatni a félbehagyott leltározást. Ha viszont szép idő lesz, akkor a kertbe megyek a tavaszi munkálatokat csinálni. Nagyon nem fogok unatkozni. Tegnap este a basszustrombitás-prímás kollégával bevizsgáltunk egy üveg félédes vörös Noé - találmányt, s kibeszéltük az általa fújt kottákat. Régóta halasztódott ez a beszélgetés, itt volt az ideje. A muzsikus élete népi zenekar prímásaként telt, ám "kihalt" a tagság s egyedül maradt. Prímásként sok mindent nem tudott volna a fúvósoknál kezdeni, ezért kért egy hangszert - a zenekar fele azt hitte, az unokájának kéri - , s cca. 10 hónap alatt odáig jutott hogy a basszustrombita szólamot (1 c -1 c - 1 d - 1 d) megbízhatóan hozza. A szomszédainak jobban tetszett mikor a drótoson gyakorolt, a basszustrombitán való gyakorlást nehezebben viselik - ez érthető is egy tíz emeletes házban:) Hogy a kedves szomszédok ne zavarodjanak meg, a hangtompítót (sordino) megalkotta saját magának. A basszustrombitának a hangtompítója pedig mi más lehetne mint egy másfél literes citromlé-s műanyag palack... A kürt szordínót ajánlottam anno, de nálunk sajnos kürtöt fúvó emberke sincs, nemhogy kürtszordínó. Jó régen láttam kürtöst szordínót használni, általában "gestopf"-al megoldották, pedig szerintem nem ugyanaz. Bár az lenne a legnagyobb problémám az itthoni csapattal, hogy a kürtös(ök) nem használ(nak) szordínót... Mai infó szerint 12-ére itt lesznek az új ruhák, már csak vírítani kell benne:) Megnéztem a "tamburbotot" is, a második mozdulatra a lírás fej része olyan szép ívet húzott a levegőben mint mikor Brezsnyev elvtárs a kalapács után dobta sarlót. Nem törtem össze a nagy (3x6m) tükröt, nem talált el senkit, s az ablakok is épek. 1981-ben, vagy '83-ban a debreceni katonazenekari fesztiválon az akkori egyik karmester a "gyepshow" alkalmával egy egészen új figurát mutatott be a nagyközönségnek. Ehhez persze elő kellett készíteni a "tambur botot", ami csak abból állt hogy a súlypontján kifúrták. Csak annyira, hogy egy kis csavarhúzó beleférjen. Majd mint egy ügyes bűvész, alkalomadtán a zsebből kikerülő csavarhúzóra rákerült a bot, s elkezdte pörgetni. Úgy, hogy a mutatóujja takarta a csavarhúzót, amin pörgött a bot. Ment minden a begyakorolt mozdulatokkal, ám egy kis malőr történt. Valószínűleg izgalmában nem úgy fogta a csavarhúzót hogy az ujja eltakarja, épp' ellenkezőleg... Így a nagy durranásból egy kis kuncogás lett. Mert mi abban a nagy szám, ha egy csavarhúzón pörgeti a botot?! A nagy izgalomban a csavarhúzót lehetett látni, s az ujját nem... Az ujját egyébként sem, mert akkor még divat volt a fehér kesztyű a zenekari díszruhához. Köszönöm a türelmet. 21:46

Otello

wow,wow,wow:) befejeztem - a felét. Már a gépben hűsöl a fele mennyiségű kotta. Azért ezt még nem gondoltam volna, főleg a reggeli bosszúságok után. Elmentem ugyanis a boltba ahol azt ígérték, hogy péntekre készen lesznek a festékpatronok utántöltésével. Lehet hogy készen is lettek, ám az üzletbe nem érkezett meg. Nem kicsit felkaptam a vizet, tudva azt hogy nem az tehet róla aki átveszi a megrendelést, stb.stb. Csakhogy ez nem vigasz - holnap megint kezdhetem a mondókámat a zenekar előtt azzal, hogy bocs... A fene vigye el. Erre megjegyezte az eladó, hogy ő elmondja helyettem. Nanana. Nem cseréljük fel a szerepeket. Kértem, hogy legalább valami vigasztalót mondjon, erre kaptam azt a választ hogy nézzek be kedden(!) mert akkorra biztosan ide ér. Kértem még hogy adja írásba, de elutasított. Kényszerhelyzet. Mivel a patronokat átadtam töltésre, meg kell várnom míg megérkezik. Hiába mentem el festékpatron utántöltő készüléket venni, csak az vigasztal, hogy ezt is ki fogom próbálni. Bár ami a manuális képessségeimet illeti, azért nem vennék rá mérget hogy sikerül is:) A reggelit kihagytam de nem a böjt miatt, így alakult. Helyette 11:00 magasságában megtöltöttem magam paradicsomos húsgombócokkal, s olvasásos elalvás lett a vége. Majd befejeztem amit kellett kottailag. Ezek után a Bartók rádió jóvoltából (is) sikerült megfülelni egy 1994-es MET-beli Verdi: Otelló-t Samuel Bitschkoff vezényletével. Holnap 10:00 körül lendül a pálca, majdnem rögtön a reggeli szokásos bundás kenyérke+kaka(j)ó utáni buszozás után. Ma is hallottam valami iszonyú nagy marhaságot, de kiszaladt a fejemből. Köszönöm a türelmet. 2:38

sprotni

A hét eleje elég messzinek tűnik, de munka volt mint ahogy mindig, csak kicsit jobban sűrűsödött. Sűrű szentleszedések közepette alakul az indulókönyv, de csak magamra haragudhatok. Ezért is jó ha nincs főnöke az embernek, bár így csak saját magát okolhatja. Már ahogy. Mert nem tudom gyorsabban, szebben, jobban mint ahogy most csinálom, legalábbis a mostani gyakorlattal. A lényeg egy: senkinek nem lesz gondja azzal hogy milyen kottából fújjon, nem kell több indulókönyvet vinni csak egyet, ezt az "újat". V. Henrik tegnapig kitartott, már a buszra várva is ezt fütyülöm. Tegnap váltottam új felvételre, ez pedig Bruckner bácsi 6.-ja. Westfáliai Zenekar, Hubert Reichert. Nem tartozik a sokszor hallott harmadikhoz vagy hetedikhez, esetleg a kilencedikhez, de jó muzsika:) Kissé zavaró hogy a scanner meg dolgozik ezerrel, zúgolódik mint törzsökös kocsmajáró ha nem a "klasszikus" vastagfalú háromdecis pohárban szolgálják ki a fröccsöt. Valamelyik nap láttam egy régi ismerőst (nem ismert meg), anno mikor a SZU-ban voltunk együtt a KISZ-es csempészjárattal, akkor még a kubai fehér rumot pezsgővel, uram bocsá' dán sörrel itta. Mostanság a "koccintós" fantázianevű félédessel keseríti mindennapjait. Példát vesz a politikusokról - változik az ízlése. Politika befejezve. Ma viszont kaptam a majdnem hiánycikknek számító tescogazdaságos dunai félédest, szerintem ez jobb mint az olasz száraz. Holnapra megígérték a festékesek is, hogy rendben lesz minden, dolgozhat a nyomtató is, s végre kézzelfogható lesz az elmúlt hetek munkájának gyümölcse. Kijöttem a kismaccsból:) Jó hogy nem szoktam előre leírni amit akarok, ez a sok - időnkénti marhaság - csak úgy dől belőlem mint tehénből a metángáz. Még a tegnapi naphoz tartozik, hogy a jó muzsikát árusító boltban nem találtam egy darab kazettát sem... Lehetetlen hogy eladták volna, ez nem a gagyi fajta, ezt nem keresi különösebben senki csak aki olyan elvetemült hogy képes "komoly" zenét hallgatni, netán áldoz is érte - már amennyiben áldozatnak lehet nevezni azt a bizonyos darabonkénti 99 ft-ot. S a darabonként nem a kazetták számára vonatkozik, mert például egy operakeresztmetszet ami nem egy kazetta, az is 99 HUF. Nem átallottam rákérdezni hogy hová suvasztották el - hátha engednek az árból s egyben eladják például nekem egy még jelképesebb összegért. Nem, nem adták el, s nem is ajánlották fel sem jelképes összegért, sem máshogy. Csak olyan helyre tették, ami felér egy tornagyakorlattal. S az tudvalévő hogy a tornaszerek a legcsúnyább halálnemek. Olyan helyre tetették, ahol a nem túl magasnövésű emberek sem találják meg könnyedén. Azok, akik kampóval szedik a földiepret. Aha, direkt elsuvasztották. Engem is megillet a "ius murmurandi" . Egyébként meg olyan mindegy, aki keres az talál - ha van ideje. Megtaláltam én is a görög sprotni-nak nevezett fagyasztott apró halat, vételeztem is belőle, ma meg is sütöttük. Minden nap nem fogok enni, de időnként igen. Ha már egyszer hal, akkor az én kedvencem a borsos lisztben forgatott tiszai szürkeharcsa, esetleg még nagy duzzogva a sült pisztrángot is megeszem, csak az íze kedvéért:) Köszönöm a türelmet 20:37

V. Henrik

Tegnap vasárnap lévén - s Jégtörő Mátyás napja, vagy az új naptár szerinti "szökőnap" - , megcsaptuk a délelőtti próbát. Egyre többen vagyunk a próbákon, s ez jó dolog. Remélem nem kiabálom el. Még a márciusi anyagokat gyűrjük, ha az lement, rátérhetünk az őszi megmozdulás anyagára. Közben akad tennivaló az "új" induló(s) könyvekkel is. Haladok vele, készen is leszek mikorra szükség lesz rá. Valahol nem bánom hogy idén nem lesz Gyula városában fesztivál amire a zenekar menni szokott. Így is eléggé sűrűnek tűnik a program. De lehet hogy csak nekem az, ki sem látszom a kotta hegyek közül:) Izoldát félretettem (megint), bezártam a proszekturán egy szekrénybe, hogy még ha szeretnék bele firkálni, akkor se legyen kéznél... Nagyszerű ez a kottaíró program, csak nem haladok annyira mint szeretném - s az idő is vészesen fogy. Az operákat is félretettem, nem mindig pörgősek, hogy a háttérzaj hasson a gyorsaságra. Az is igaz, hogy nem a Rimszkíj-féle Dongó szól egész nap, esetleg Paganin Moto Perpetuo-ja. Délutáni szunyóka elmaradt, helyette volt kis séta a boltig s vissza. Különösebben nem kedvelem az angol nyelvet, de szerencsére kezembe akadt - nem véletlenül - W. Williams: V. Henrik című zenekari szvit-je, narrátorral kiegészítve. Pár évvel ezelőtt mutatták be újra a "promenad" koncert sorozat keretében Londonban. A narrátor Samuel West, angol színész aki a Shakespeare színházban játszik pár főszerepet, gyönyörűen beszéli az ékes angol-t. Valahogy nem olyan mint amikor löncsölés közben teli szájjal magyaráz valaki - mint általában a filmekben, esetleg még csámcsog is hozzá. Kis történeti háttér a darabhoz: a II. világháború idején három Shakespeare filmet készítettek Laurence Olivier-vel a főszerepben. Mindhárom film zenéjét W.Williams írta, aki az akkori Londoni Szimpatikusok karmesterének - Malcolm Saergent - felkérésére zenekari szvitet készített a filmek zenéjéből. Pár évvel ezelőtt leporolták a darabot, s mint említettem 2002 nyarán bemutatták Londonban. Közvetítette a Bartók-adó (mint szinte az összes promt koncertet) s sikerült is felvennem. Pár hónappal később - már Szentendrén dolgoztam - , Budapesten az egyik kedvenc lemezbeszerző boltban ott virított a CD. Vettem volna belőle többet is, de csak egyet vittek belőle. A szépséghez az is hozzátartozik, hogy időközben valaki lenyúlta ezt a lemezemet, legyen vele boldog. Még idejében készült belőle egy biztonsági másolat, azt fülelem:) Mivel a magyar nyelven kívül csak egy világnyelvet beszélek úgy-ahogy - s ez nem az angol - , természetesen rögtön elolvastam az V. Henriket, legalább fogalmam legyen a történetről. Kis segítséggel sikerült Falstaff monológját is megszerezni eredetiben, de a tanulásába beletört a nyelvem. Nem szeretek teli szájjal beszélni. Tehát marad a muzsika élvezete s Samuel West szép beszédének hallgatása. Ez sem kevés. Nem vagyok telhetetlen. Az valószínű hogy ebből a darabból sem a húsvéti nyuszi, sem a Télapó nem tud partiturát szerezni nekem, de amilyen mákom van (időnként), majd belebotlok valamelyik antikváriumban. A csápjaimat azért kinyújtottam, sosem lehet tudni:) W. Williams darabjai közül a szvit előtt pedig csak a Tubaversenyt, és a harmadik szimfóniát hallottam. S sajnos semmit nem tudok róla. Mármint W. Williams-ről. Be kell pótolnom a hiányosságokat. Erre is sort kerítek alkalomadtán. Köszönöm a türelmet. 19:15

álom

Jön a tavasz. Mi sem bizonyítja jobban, hogy a héten megérkezett az első fehér gólya - bemondta a rádió, Tüskevár környékén látták. A tavasz hírnöke lehet az is, hogy zenekari fesztiválról álmodtam. Érdekes dolgok az álmok, egyszerre több helyszín, több ismerős, keveredik benne minden. S persze nem mindenre emlékszik vissza az ember, csak foltokban. Felébredtem egy gyenge szunyókálás után, ami álommal párosult, hajnali háromkor tettem le a tollat. Fél hatkor viszont felébresztett az este folyamán elfogyasztott gagyikóla hólyagtágító hatása, s csak néztem ki a fejemből. A sárgaság dobása után le is ültem a gép elé hogy megírjam az álmot, de csak kornyadoztam. Kilenc óra magasságában a konyhából érkező neszek, sülő szalonna illata kiugrasztott az ágyból. Ez csak szófordulat, szó sincs korai ugrabugráról:) Álmomban egyszerre volt jelen egy helyszínen a kaposvári dísz tér, a pécsi volt tüzérlaktanya alakuló tere, körbevéve a trencsényi hegyekkel, megtűzdelve Tatuiban látott óriás kaktuszokkal s kroton fákkal. Minden résztvevő zenekar valamilyen tűzoltó alakulattól érkezett, a szürke és kék színeknek összes árnyalatával. Egymás után szólaltatták meg az indulókat, s nekem csak az volt a problémám, hogy az előttünk induló zenekar lelőtte a miénket s rázendített az Alte Kameradenre. Kerthelyiség mellől indultak a zenekarok, s egy pincér szaladt ki hurkapálcával a kezében, hogy ezzel integessek, ezzel szponzorálom az éttermüket, melynek fejében korlátlan s díjtalan a zenekar fogyasztása. Nagyszerű. Ennyit nekünk is megér a dolog, addig vágják le a kétfejű sast s főzzék meg ebédre. Ezek után eljátszottuk a Doppel Adler-t, s mielőtt a végére értünk volna - felébredtem. Köszönöm a türelmet. 10:31

kék nyúl

Ma ismét bírkózás Izoldával:) Előtte délelőtt azért volt egy "terepbejárás" a márciusi megmozdulásra. Semmi különös, ahogy lenni szokott. De mivel az elmúlt közel harminc évben az ünnepeken mindig dolgoztam (csak nem itthon), ez nem okozott meglepetést - nekem. Csupa fontos dologról cseréltünk eszmét: honnan jön be a polgármester, a díszhuszár mennyit megy, a dobos majd csapjon a húrok közé, mert arra fog megállni. Sikerült pár téveszmét eloszlatni. Menjenek ahogy akarnak, majd figyelek s leintem a zenekart. Működik ez, csak látnom kell hogy mi történik. Márpedig ha a színpad mellett ül a zenekar, s a színpad szélét virágokkal díszítik, akkor sok mindent nem fogok látni, lévén maga a színpad is 150 cm magas. Én pedig nem vagyok egy kosaras alkat csak nyáron - de a kosár akkor a gyümölcstől roskad:) Sikerült egyezségre jutni, elvégre zenekar nélkül nem ünnep az ünnep. A menetet is sikerült a fontossági sorrendet betartva megalkotni. Zenekar, közjogi méltóságok(?), utánuk a lovas huszárok, népviseletbe, esetleg "bocskai"-ba öltözött újgazdagok (kabátzsebből kilógó sörösüveggel), s majd valakik zárják a sort. Gondolom a valakik azok lesznek akik hajlandóak kicsit gyalogolni, s nem egyből az ünnepség színhelyére mennek. Engem különösebben nem zavar senki, azt viszont nem szerettem ha a lovasok mindjárt a zenekar után jönnek. Itt is sikerült ezt elkerülni. S ha a ruhakészítők is tartják magukat a megállapodáshoz, akkor már az új ruhában fog feszelegni a zenekar:) Addig viszont még van teendő, az új indulókönyvnek az a része, ami szükséges az ünnepségre, annak készen kell lennie. Beavatjuk azt is, pláne ha szakadni fog az eső...:) De nem lesz gond akkor sem, gépen van - lesz az egész, bármikor után lehet nyomtatni. Jó ez a program amit egy kedves kollégától kaptam - előttem a zenekart abriktolta 11 éven keresztül, s most első oboa szólamot fúj -, még én is tudok vele bánni. Gyorstalpalónak nem nevezném amit kb kettő óra alatt elmondott a program használatáról, az nekem elsőre kicsit dús volt információilag. Tapasztalati úton - sűrű szentleszedések közepette - bele lehet ebbe jönni. A háttérzajok is kellemesek, váltakozva egymás után szól Bellini két remek operája, a Puritánok - di Stefano, a Scala, Tullio Serafin 1953-as felvétele, és a "La Sonnambula" - Nicola Monti, a firenzei Maggio Musicale, Richard Bonynge 1963-as felvétele. Keresztfiam mosolyogtatott meg ebéd után. Elmagyarázta, hogy a kígyók milyen nagyszerűen látnak. Ha például a zöld fűben észrevesz egy kék(!) nyulat, akkor annak annyi:) Köszönöm a türelmet. 21:09

Izolda

Tegnap dél után feltettem az i-re a pontot. Kész van a márciusi anyag. Mármint a kézzel írott változat, a nyomtatottat is gyűröm szépen, lassan, komótosan. Azért mintát vittem a mai próbára, nézzék meg a kedves kollégák, hogyan is fog kinézni az új anyag. Ma nem csak mi voltunk, jött pár ember a tegnapi "buli" még meglévő maradványait eltüntetni. Hajnali három órára én is hazaértem, a szolnoki zenekar is hazaért. Nagyszerű műsort adtak, nekem tetszett. Nem hallottam a big-band formációt már vagy tizenéve, de jó volt hallgatni. Megjelent a "falu eleje" is, szinte mindenki ott volt - már persze akiket ismerek. Ott volt a fő díszhuszár, így sikerült fehér asztal mellett megbeszélni a kívánságát. Kevés volt az információ, rövidre zárva a témát, a zenekar játssza a Rákóczi indulót az ünnepségen, de a tokajit még mindig nem isszuk kanna fedőből. Még huszadikán lesz egy "terepbejárás" amin pontosítások lesznek, de nem mérvadó. A tényleges kérdéseken túltettük magunkat. Tegnap jó hírt olvastam az iwiw-en, de az örömbe üröm is vegyült. Sajnos nem tudok ott lenni a március 7-i koncerten, más elfoglaltság miatt:( A sárvári megmozduláson azért ott leszek, s remélem a zenekar is. Most hogy bevégeztem az anyagot, visszatérhetek s befejezhetem Izoldát. Ne porosodjon tovább a szekrény tetején. Ha készen leszek, akkor teheti a dolgát a scanner is. Nem sok az egész, kétszáz ütem sincs. Köszönöm a türelmet.

Új barázdát szánt az eke!:) Kaptam legális kottaró programot, próbálom elsajátítani a zírást rajta, de úgy vagyok vele mint az erősen harmadnapos ittas, aki leül marokkót játszani csontszáraz cimborákkal... Mint mindent, ezt is meg kell tanulnom, s nem elméletben hanem gyakorlatban. S ehhez sem kell más mint az összhang tanulásához (á la Farkas Antal), egy hátsó fertály, amit leteszel a székre s gyűröd. Rádióműsor kiiktatva, egész nap a beszerzett muzeális felvételek szólnak, most különösebben nem zavar semmi - feltöltöttem az aksikat a vezetéknélküli füleshez. Egyelőre a márciusi ünnepség anyaga fog elkészülni, aztán szünet hogy befejezzem Izoldát, s csak aztán következik a többi. Természetesen naponta eszembe jut egy-egy induló amit még csak bele kellene tenni a készülő könyvbe, de majd szanálunk. Lesz gyalogmenetes, térzenés, ünnepes, s gyászos:) Teljesen feleslegesnek látom a kottatartó mappákat (majd) nyáron hurcolászni magunkkal, az összecsukható fém kottaállványok simán feldőlnek csak a mappa súlya alatt, az meg hogy néz ki ha csak az éppen aktuális darabot csipeszeli fel az ember, a mappa pedig a szék mellett a földön pihenget. Nem játsszunk - egyelőre - olyan darabokat amik megkívánnák a kinyitott B4-es nagyságot. Ha pedig lekicsinyítjük A4-esre (mert azzal könnyebb bánni), akkor pedig a pápaszemes kollégáknak kell messze ülni az állványtól, mert nem a szemük rossz, a kezük rövid. Ma megerősítették a hírt, miszerint a ruhák elkészülnek, március 10-e a szállítási határidő. Köszönöm a türelmet. 17:45

Beverly Sills

Remek közvetítés a MET-ből, 1975-ös Rossini: Korinthosz ostroma című operája. Beverly Sills-re emlékeznek ezzel a felvétellel. Kellemes háttérzaj az indulók körmöléséhez:) Nagyon nem rángattam az istrángot, olyan nagyon sürgős nem volt egyik nóta sem, holnap nincs zenekari próba, majd a jövő héten, s remélem akkorra befejezem ezt a 18 számot. Viszont ha készen leszek, tartok egy kis szünetet indulóilag, s befejezem Izoldát. Tegnap este egy Szolnoki kedves tubás (volt) kolléga átküldött egy legális kottaíró programot, de én műszaki analfabéta lévén nem boldogulok vele... Majd ezt is megtanulom, s gyönyörű új indulókönyve lesz a zenekarnak. Olyan 25 induló azt gondolom elég lesz indításnak. Szombat este lévén nem húzom az időt, köszönöm a türelmet. 22:06

trendy:)

Délelőtt a nagy élmény volt sorozat egyik új darabja történt a helyi sárgaságon:) Fellépett rögtön az első ajtónál magassarkú tipegő csizmában egy eredeti szőke nő. Olyan tipegősben mint "Al Bandi" remekül főző felesége a rém rendes család sorozatban. Mindjárt tele is lett vele a busz. Nem a csizmájával, a jelenséggel. Rátalálva egy ismerősére, lehuppant mellé az ülésre, s egyvégtében mondta a magáét míg le nem szállt, de sajnos csak a végállomáson. Kinyilatkoztatás szerűen osztotta az észt, kérdés nem hangzott el, csak mondta, mondta... A hevenyészve felállított tényállás szerint, hogy sétáltathatja a kutyáját valaki kitérdelt mackó nadrágban s kalappal a fején... Milyen ízlésre vall? - tette fel a költői kérdést. Ahhoz képest ő egy jelenség volt ebben a csizmában a hozzá tartozó, köldökétől lejjebb érő rövid farmer szoknyájában, amihez horgászháló mintás mellényke is társult, s a hajában egy olyan rózsaszínű fejékkel, ami egy pride felvonuláson nagydíjat kapna. Biztosan ez a trendy:) A folytatás pedig azzal a közéletinek sem mondható szintén költői kérdéssel folytatódott, miszerint miért nem köszönnek neki a házban lakó emberek előre(!), elvégre ő a gyengébb nemhez tartozik. Milyen az IQ szintje a lakóknak ha még ezt sem veszik észre(?!). Ő kitöltött egy tesztet, az eredményt nem tudja, de biztosan jó lett, mert három napig csinálta. Mindezt olyan nyávogós hangon hangosan, hogy az embernek megfájdul tőle a feje. S aki nem hajlandó észrevenni hogy ő egy törékeny teremtése az Istennek, az "nyalja ki a s....m" ! Jajj... Köszönöm a türelmet.

patina

Azt hiszem, éppen itt az ideje, hogy firkáljak valamit. Semmi belső kényszer, vagy ilyesmi nem játszik szerepet, csak négy napja írtam utoljára. Majd úgy járok ezzel is mint Izolda szerelmi halálával. Már február van, Tódor napja s még mindig nem vagyok készen. Közbejött pár dolog, de nem reklámozom. Jó muzsikákat füleltem, príma könyve(ke)t olvastam, egy kicsit kizökkentettem magam a rendszerből. S hogy ki ne hagyjam, a fekete özvegy is szerepet kapott:) Ma ismét egy gyöngyszemet sikerült beszerezni: Otto Klemperer, Claudio Arrau, WDR Orchester Köln, 1954-es, és 1960-as felvétel. Bekerül a többi közé. Ja, Chopin és Albeniz. Proszekturán sem jártam, Schuch "bácsi" indulókönyve adott egy kis bogarászni valót. Mindent nem sikerült meglelnem, lévén a könyv-, s kottatáram fele még mindig a szolnoki lakásban. Hadd porosodjon, legalább kerül rá "patina". Más. Kaptam egy előzetes árkalkulációt. Egy könyvkiadó vállalná a jegyzet kiadását, ám erre most sincs fedezet. Marad a talán legegyszerűbb megoldás, de nem adom fel. Egy biztos, kézírásos sokszorosírásra nem kerül sor mint a pasquillusok (gúnyversek) idejében, cca. 300 éve. Pedig akkor ha valaki a kocsmában "leteremtettézett" valakit, a falu bírája kiosztatott rá 30 botütést. Az is igaz, hogy semmi olyan írás nincs benne ami "hírértékkel" bírna, nincsenek benne rém-rím-hírek sem, tehát nem eladható. Szeretem a csendes esős estéket, amikor hallani lehet a denevér szuszogását is a szomszéd ház tetejéről. Köszönöm a türelmet.

"Ne vedd észre..."

Egy kis csendesség után újra itt keresem a betűket, még előbb a gondolatokat. Sokfelé szaggatott agyam is kezd megnyugodni. Így az ebéd utáni csendes - mert nem jöttek focizni a dühöngőbe - pihenő után is kissé le vagyok lassulva. Délelőtt megcsaptuk a próbát, voltak benne "szép részek" (á la Ábel Attila), s persze olyan is, hogy "ne vedd észre" :) Még az ezredforduló előtt - időpontra nem emlékszem - kapta a feladatot a szolnoki és az egri zenekar, hogy közösen a hadsereg stúdiójában vegyük fel a csapatok részére az ünnepségek zenei anyagát. Semmi különös nem volt benne, érthető hogy voltak olyan parancsnokok, akik a zenét nem szükséges rossznak látták... Nosza buszra szállt a két zenekar, be is cihelődtünk a stúdióba, s kezdődhet a munka. Felvettünk pár számot, a főnökség bevonult a technikai helyiségbe megbeszélni az esetleges hibákat, ahogy az lenni szokott ilyenkor. A zenekar maradt a helyén és "áhítatva-vigyorogva" hallgatta a pár perccel előbb rögzített anyagot, amit kilőttek a stúdióba is. Nem sok hozzáfűzni való volt, egy szarvashibára azért figyelmeztették a csapatot - az akkori főkarmester sztentori hangon kiszólt, mire kedves ütős kolléga "élből" visszadobta a labdát: "NE VEDD ÉSZRE..." - mindezt legális tudatmódosító szerek alkalmazása nélkül, teljesen józan állapotban. A fele csapat vigyorgott mint rothadt alma az export ládában, a másik fele azt a helyet kereste, hová lehet elbújni. Csak megerősítette azt amit általában szoktak a "dobosok"-ról mondani. Helyből olyan lükék, mint más nekifutásból. Hetekig el vannak ész nélkül - mint még oly' sokan, velem együtt. Vissza a próbára. Meghozták a köpenyeket is, valakik kabátnak nevezik, s még valakik ballonkabát - béléssel névvel illették. Teljesen mindegy minek nevezzük, szerintem borzasztó csúnya... A célnak meg fog felelni, nem nekem kell kifizetni, ajándék lónak stb... S ha a cég is tartja a megígérteket, ebben a ruhában fogunk feszelegni a márciusi ünnepségen:) Azért ebben a pár bejegyzés nélküli napban is történt érdekesség - bár ez lehet hogy csak nekem az - , mert üzent a lovas díszhuszárok vezetője a zenekar elnöktitkárvezérigazgatómindenesének (sic!), hogy a zenekar az ő bevonulásukra a "Rákóczi-induló"-t játssza, merthogy ők arra próbálnak. Na hiszen. 1. Ha akarok (esetleg szeretnék) valamit, megkeresem az illetékest s nem üzengetek mintha a beosztottam lenne. 2. Ha már egyszer huszár ruhában lóval vonulnak fel, esetleg utána nézhetne a történelmi hűség kedvéért pár dolognak. Nagyon szép a ruhájuk, jó szokás szerint nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy a 12 db huszár ruháért tavaly kétszer annyit fizetett a helyi önkormányzat, mint most a zenekar 35 db ruhájáért... Nem kell mindenkinek tudni a Rákóczi induló keletkezéséről - csak megjegyzem, Scholl Miklós-nak köszönhetjük a "kis" Rákóczi induló triós formájának a fúvószenekarok által játszott változatát, amit Keil Ernő bácsi hangszerelt - , de ha már huszár, illene a Hertelendy Gábor-féle 12. Nádor huszárezred indulót játszani, ami valószínűleg az első magyar huszárinduló 1806-ból. Igaz, a trió részt Mosonyi Mihály írta az indulóhoz, de ez nem von le semmit a nagyszerűségéből. Kicsit belenyúltam az anyagba, mert a zenekar közepe hiányos, a négy vadászkürt hiánya pedig a hangzás rovására is megy. (Á la Farkas Tóni bácsi) Így első olvasatra nem nagyon nyerte meg a zenekar tetszését - nem blattmester egyik tag sem. Visszatérve a huszárok vezetőjére, ismeretlenül is azt kívántam neki gondolatban, hogy ne fordítva üljön a bilire, hanem üljön a wc mellé s felmegy benne a pumpa. Egyébként jól vagyok, csak ilyesmi nálam borítja a "rendszer"-t. Méghogy a bevonulásra Rákóczit... Jó hogy nem azt akarja hogy kanna fedőből igyuk a tokajit. Még adós vagyok a mosolyt fakasztó írással, annak is eljön az ideje. Köszönöm a türelmet. 19:17

füles szatyor

Délutánra megérett bennem a gondolat, csak bementem a proszekturára. Legyőztem a lustaságomat, biztosan azért sikerült, mert az ebédet kihagytam. Csak egy contrabass szólamért mentem, ehhez képest egy tescos (nagy)füles szatyorral értem haza:) A szatyor füle leszakadt persze, de már akkor, mikor beléptem az ajtón. Nem olyan nehéz a CB-szólam, ha már ott voltam hazahoztam a munkát. Nem tudom mikoriak ezek az indulókönyvek, olyan száz évesre becsülöm őket. Sajnos semmiféle évszám nincs benne, így csak az indulókból lehet következtetni a korukra. Tele vannak számomra teljesen ismeretlen indulókkal. A Hunyadi csak egy nagyszekunddal van lejjebb, mint ahogyan most játsszák a zenekarok. 49 induló és a Himnusz, Szózat van beleírva. Az indulók közül mindössze hetet ismerek... Lesz vele munka, de nagyon örülök neki. A "naggya" szólamok megvannak, ez a lényeg. Milyen jó hogy mikor ezek az indulókönyvek készültek, nem ismerték a "gagyi" fogalmát! Vízjeles vagy kőnyomatos kottapapírra írták, vastag borítóba vannak kötve. Ha végzek a munkával, biztos vagyok benne hogy becsomagolva és légtelenítve átadjuk a helyi múzeumnak. Majd kérünk érte olyan kottát ami nekik van, mi pedig most nem férünk hozzá:) Szerintem ebben az évben lesz mit csinálni - mert a kottatár is most van leltározás alatt - , s az sem kevés hál'Istennek. S amiről nem feledkezem meg, azok a vasárnapi próbák hétről-hétre, nos az is ad körmölni valót. S az év nagy dobása szeptemberben a zenekari buli az "Olvasó" színháztermében. Ma a mosolygás elmarad, majd legközelebb írok kettőt. Köszönöm a türelmet. 20:32

barna sör

Ma bejutottam a könyvtárba. Kilenc darab olvasnivaló, egy jó félóra elég volt hogy megtaláljam őket. Csendes, munkás hétköznap. Nem mindig az a problémám hogy a töltőtollaim rendre megadják magukat, de így sem szoktam nyakig tintás lenni. Már általában tinta patront használok, a tintásüveget eltettem olyan helyre, ahol nem járok úgy mint "Megyeri". Az is igaz, nekem sárga színű kabátom sincs. Kaptam egy jó üzlet címet ahol be fogom szerezni a tintákat, az a baj csak, hogy nem járok minden hónapban arra. Ha kitavaszodik, akkor viszont el kell mennem egy beszerzésre. Kellemest a hasznossal - a bolt ugyanis Kassán található. Akkor viszont megadjuk a megadni valót a kulináris örömöknek is, pl. marhapörkölt knédlivel, kevés ecetes párolt káposztával, igazi "sűrű" kenyérkével, egy kevéske szegfűszeges Fernet-tel, a barna söröket majd hazafelé a vonaton, üvegből. Mai muzsika G. Meyerbeer: Anjou Margit kétfelvonásos operája, még csak hírből sem hallottam. Eggyel több ok arra hogy meghallgassam:) Sikerült ma még elovasnom ez a kis érdekességet: Bónusz jótanácsok leendő "sztároknak": Csökkentsd szókincsed 100 szó alá. Állandó használatra rögzítsd a "köszönöm hogy itt lehettem", "üdvözlöm a nézőket", "sziasztok" kifejezéseket. Azonnal szakítsd félbe középiskolai vagy felsőfokú tanulmányaidat. Válassz könnyen elfelejthető becenevet. Így ha kimész a divatból, egy új névvel rövid idő után újra sztár lehetsz. Egy bőrdzseki, egy fekete póló és négy napi nem alvás segítségével bárki lehet alternatív külsejű. Tehetségtelenségedet leplezd a topisságoddal!:) Köszönöm a türelmet. 21:12

vasárnap (is)

A tegnapi nap nem az enyém volt. Hihetelenül fel tudom bosszantani magam, pedig alapjában véve egy csendes őrült vagyok. Reggel időben elindultam hogy mikor kinyit a könyvtár, az első legyek. Ez sikerült is, első voltam csak lepattantam az ajtóról. Mióta "civil ház" lett, szombaton a könyvtár zárva tart. Ki is van ragasztva egy írás miszerint a nyitvatartás ..... , szombaton zárva. A vasárnap egyáltalán nincs feltüntetve, de ez részemről már csak kötözködés. Egyáltalán, muszáj nekem könyvtárba járnom? S pont ide? Amikor átszervezték civil házzá (mai napig nem tudom mit jelent az hogy civil ház, talán előtte a nem létező hadsereg tartotta megszállás alatt), s leköltöztették a színpad alatti zenekari árokba a könyvtár harmadát, akkor is ökölbe szorult a talpam. Tehát a könyvtár zárva. Az ajtó elé viszont szépen lerakva 4 db mézes barackpálinkás üveg, természetesen üresen. Igaz ennyi erővel földhöz is vághatták volna. Gondolatban ismét tegezőviszonyba keveredtem a JóIstennel, s a városi kultúravezetők felmenőivel... Hazaérve, gondoltam megírom a könyvtár honlapján az indulataimat jólfésülten megfogalmazva. Sikerült is kellő regisztrációs huzavona után felmennem az oldalra, ahol megint csak meglepetéssel szolgáltak az oldalt karban (nem) tartók. Legutolsó bejegyzés 2007 novemberi, a könyvtár programja pedig szintén tavaly október 31-ig megadva. Nem számít, megírtam a mondókámat. Csak nem engedte megjelenni többszöri próbálkozás után sem. Na, lapozás a város honlapjára, botor fejjel azt hittem hogy itt több szerencsével járok. Ám tévedni emberi dolog, mondta a robotzsaru, s utolsó mondat amit hallott: "dik má' szinesfém..." Nem jártam sikerrel a város index fórumán sem, ott pedig belépni sem engedett sem a régi rendszerrel, sem az újabb regisztrációval. Milyen boldogító érzés, hogy most már két néven is írhatok hozzászólást, ám senki nem fog belekötni, mert ugy sem jeleníti meg... Sok ez nekem egy szombat délelőttre, így gép kikapcs, inkább alszom egyet. A délután sem volt valami változatos, írni nem volt kedvem, ezek után nem rontom el amit eddig csináltam. Ide lett volna kedvem firkálni, de miért is engedett volna a rendszer. Ugyan már, mindent ne akarjak egyszerre, jó dol(g)o(k)ra pedig érdemes várni:) Este enyhült mind a fejfájás, mind a mérgelődés. Közvetítés a MET-ből, Rossini: Sevillai borbély. Ma már kilenckor ott álltam az "Olvasó" előtt, persze hogy én voltam az első. Még a portás sem volt ott, aki beengedett volna a házba. Szép lassan megjöttek a zenekari tagok, az viszont megint csak érdekes, hogy valaki aki Gödöllő mellett lakik, hamarabb odaér a próbára, mintsem a portás. Rávetettük magunkat a ruhákra, majd csendes diskurzus a zenekar elnökvezérigazgatómindenesével. Kezdjük el a próbát, s egyenként hívja a tagokat a ruhapróbára, ő is tud figyelni, mi is dudálhatunk feszt. Kicsit meg lettek fújatva a mai nap, de hadd szokják:) Pár ember tudta hogy miért az volt a mai program ami, egy pedig közben rájött, s mosolyogva annyit mondott: "egyem a drága füledet, most jöttem rá" . Próba végén felhomályosítottam a kicsit furcsán nézőket hogy miért is volt. Nem a tűrőképességüket akartam tesztelni, csak muszáj hallanom hogy szól most, mert akkor tudok "belenyúlni" az anyagba. Nem tartom szerencsés megoldásnak hogy egy indulót kb négy különböző évjáratú könyvől játszik a csapat, ami a legfrisebb indulókönyvet tekintve is 20 éves. Persze nagyon kényelmes mindenkinek azt fújni, amit megszokott az elmúlt év(tized)ekben. Ezzel nekem csak az a gondom, hogy nincs közepe. Mivel a zenekar vadászkürtös hiányban (is) szenved - a többit nem írom le hogy milyen hiánnyal - , csak magamnak csinálom a munkát, amit persze szeretek csinálni, nem arról van szó hogy nem szeretem. Ám a zenekari játék, az csapatmunka. Persze mindenkinek hozzá kell tennie a saját produkcióját, másként nem jön létre az amit mindnyájan szeretnénk. Márpedig mindenki azt szeretné, hogy a lehetőség szerint jól szóljon. Nosza, tegye mindenki a dolgát, s nem lesz nagy gond. S ez kezdődjön azzal, hogy abból a kottából játszom, ami a pulton van, véletlenül sem fújom "séróból" az anyagot. Tudom hogy nem könnyű, nem is fog menni egyik vasárnapról a másikra. A próba végén sikerült Lajos bá'-t megszólítani a zenekar előtt, miszerint nem dönthetek s nem is akarok másról dönteni, de én nem szeretném ha abbahagyná a zenekarosdit. Nem kis rábeszéléssel hatottunk is a lelkére, nem hagyja itt a zenekart. Ám amit azért hozott, hogy elbúcsúzik, azt a csapat fogyassza egészséggel, mert Ő haza nem viszi :) S nem lenne olyan jól összeszokott csapat, ha meg nem kapta volna "élből": Lajos, jövőhéten nem akarsz ugyanígy búcsúzni?" Köszönöm a türelmet. 20:36

Petőfi

Tegnap este a Bartók rádió közvetítette Orbán György IV. Mise című művét. Nagyszerű. A húsvéti nyuszi beújíthat egy kerekes bevásárló kocsit, gyűlnek a kívánságok. Igaz előtte névnap is van, tehát a lecke fel van adva:) Milyen kár hogy műszaki analfabéta vagyok. Ilyenkor sajnálom hogy nem tudom előhúzni a rádió archívumból a "lement" közvetítéseket. Ha még egyáltalán van a rádió honlapjánál ilyen lehetőség. Mai nap várakozással volt tele. Délelőtt 09:00 óta várakoztunk hogy Debrecenből megérkezzen a hölgy a zenekari ruha mintáival. 13:40 körül már itt is volt. A bosszankodást némileg enyhítette a közlése, miszerint van szabad kapacitása, így nem elképzelhetetlen hogy roham tempóval, de tartani tudják a március 10-i határidőt. Úgy legyen! A hölgy érkezéséig pedig sikerült "alkotni" Pécsi(Prichystal) József Kossuth emlékére írt koszorúzó zenéjéből egy rövidebb változatot a jelenlegi felállás részére. Az elmúlt év(tized)ekben nem volt alkalmam a helyi koszorúzásokhoz, így nem tudom mennyi emlékező helyez el koszorút a város "Petőfi" szobránál, de abban biztos vagyok hogy annyi nem lesz mint mikor Egerben "húztam az igát". Az akkori zenekari tagoknak mind emlékezetes marad. Már csak azért is, mert jó szokásunkhoz híven - s őrizve a tradíciót - , reggel zenés ébresztő a város különböző pontjain, kb 10:30-ig. Kis szünet, majd ebéd után a színházzal szemben fél órás csődítő indulózás, aztán gyalogmenet a Petőfi szoborhoz. Ott azok, akiknek aznap első volt ez a megmozdulás, szép tartalmas beszédeket mondtak, majd elkezdődött a koszorúzás. Nem húzom nagyon az időt, összesen 126 koszorú volt. Egyenként elhelyezve, elvégre nem olyan játék ez, hogy dobjuk a karikát a rúdra... Majd a végén "a lakosság elhelyezi a megemlékezés virágait". Ám ezzel sem volt vége, mert még a "Kisassszony temetőben" még beszegtük az aznapi koszorúzós hangulatot. Szép hoszzú nap volt. Ekkor (is) mondtam, ha nekem sikerül egyszer nyugdíjba mennem, hat lóval sem húznak el semmilyen államiössznépi megmozdulásra. Ennek ellenére, most úgy néz ki a dolog hogy a március 15-i koszorúzáson részt fogok venni, de az új ruha ellenére, amit a zenekar kap a várostól, szeretetből sem fogom szétfújatni a zenekart. Ha már egyszer így adódott. Köszönöm a türelmet. 18:19

A mai napi tennivalók egy kicsit fáradttá tettek. Könnyen hallgatható Mozart muzsika a háttérzaj, igaz az este Bartók Divertimentójával kezdődött. Délután elmaradt a szunyóka, de semmi vész, majd bepótolom. Viszont a szunyóka helyett "megálmodtuk" a vasárnapi próba menetét. S a zenehallgatás közben sikerült is 15 oldalt leírnom a tubás kollégáknak. wow, wow, wow! megértettem a transzponálási módszerüket, de azért sem árulom el - hihetetlen. A zenekari elnöktitkárvezérigazgatómindenes mondta, hogy a réztányérosunk búcsúzni akar a csapattól... Nem szeretném elveszíteni, remélem sikerül rábeszélni hogy maradjon. Elmúltak az évek felette, de nem kell menetzenére beállni, csak jöjjön próbára, szereplésre. Kevesebb a zenekar, ha ő nincs. S a lelkesedése, a viccei, úgy ahogy van, az egész ember. Nem utolsó sorban a hangszerkezelése! Rajta kívül még csak egy embert láttam a hangszert játék közben forgatni úgy hogy még véletlenül sem ejti el, nem késik a beütéssel, szóval nagyon látványos. Ilyen forgatáshoz pedig nem merészség kell, hanem fizikum. Lehet hogy rosszul fogalmaztam, merészség is kell hozzá. Csak annyi nem elég. Ehhez az kell, hogy mestere legyen saját hangszerének. S akkor már teljesen természetes amit csinál. Amikor zenekarba kezdtem járni, volt egy "ultis" csapat - 1975-ben. Ma már csak Ő van meg abból a társulatból. Sokáig szeretném még látni a zenekarban! Majd' el felejtem: a polgármester rábólintott a zenekar új ruhájára, meg lehet rendelni:) 3 és fél millától csak egy kicsit kevesebb. Viszont sikerült a mellényről lebeszélni a mellénypártiakat. Lesz helyette ingblúz, ami nem ciki. A mellénnyel csak az a bajom, hogy a zenekari tagság kb 10 %-a (beleértve a lyányokat is) nem pocakos. A többiek, többé-kevésbé pocakosak. Ha csak elképzelem, hogy nyáron, vagy amikor az idő engedi, s nem akarunk (annyira) megsülni, az inghez, amit begyűr az ember a nadrágba, felveszzük a mellényt... húúúúha.... A gyalogmenet első harminc métere után, az ing imitt amott, kezd "kigyűrődni" a nadrágból. Szép látványos lenne, biztos nagy tapsot kapnánk:) A csapat döntő többségének lóg az inge, de rajta van a mellény. Nahiszen... Akkor maradjunk az ingblúznál, az nem annyira vészes, sőt levegőt is lehet venni benne, anélkül hogy úgy nézne ki benne az ember mint a kötözött sonka. Köszönöm a türelmet. 22:15

akacs

Tegnapra ígértem a folytatást, ám a net kapcsolat olyan lassú ha egyáltalán van, mint én lehettem anno a Cooper-teszten. Ha egyáltalán belekezdtem. Tegnap délelőtt zenekari próbálkozás, a nagy siker volt sorozatból. Minden próbán tanulok valamit. S minden próbán el kell ismételni, hiába van beírva is a kottába hogyan szeretném ha játszanák. Biztos arra kíváncsi egy pár zenekari tag hogy eszembe jut vagy sem szólni. Eddig eszembe jutott. Már csak azért is, mert a "stukkátó" a tükörhöz préselt. A zeneterem egyik falát ugyanis a felújítás során betükrözték a táncosoknak. Ha nem tesznek a tükör elé valami függönyt, előbb - utóbb búcsút is mondhatnak a tükröknek. Szerintem meg fognak repedni... Így hogy nincs függöny, így egyetlen jó dolog van benne. A zenekar látványát megduplázza:) Igaz, én jobban örülnék pár új zenekari tagnak, mert a "fa-sor" tényleg csak dísze a zenekarnak. Bár ha ezt a négy embert majd a basszustrombitás is hallani fogja, akkor közelítünk a megszólalás emberi mikéntjéhez. Szerintem az is igaz, hogy minnél többen vagyunk, annál könnyebb halkan játszani. Az viszont, hogy kinek mi a halk, azt meg megint csak embere válogatja. Persze időnként bele lehet csapni a lecsóba, fújjunk "AKACS" = ami kifér a csövön, de hogy milyen stressztől akar így megszabadulni valaki, az rejtély. A héten elmarad a proszektura, más irányú elfoglaltságok miatt. Legalább lesz idő kiporszívózni a takarítónőknek. Vagy esetleg megkeverni a port. Nedves, pláne vizes ruhával jobb ha elkerülik a kottatárat! Pár perce hozott a postás egy küldeményt, örülök hogy hozzám került. A Magyar Állami Operaház 1959-es kiadása, 5500 példányban készült, címe: A hetvenötéves Magyar Állami Operaház. Szabolcsi Bence előszavával. Mindenki benne van aki '59-ben ott dolgozott. Nem csak a zenészek, kórustagok, stb.,hanem a teljes személyzet, súgók, cipészek, díszletesek és a többiek. Nagyszerű kiadvány. Ezen a héten kitart Herman Dostal Flieger - Marsch a "Der flieger Rittmeister" operettből, egy 1912-es zongora kivonat alapján megkörmölöm a szólamokat a csapatnak a következő próbára. Ez is azok közé tartozik, amit szinte mindenki hallott már - a főtémát biztosan - , ám nem tudni hol. Csak annyit újítunk ezen az indulón, hogy végig játtszuk. A szárnykürtösöket is megállítja a kétvonalas hangzó "f" . :) Köszönöm a türelmet. 10:33

Bohémélet

Szombat este lévén, nem húzom az időt - nagyon. Délután Ágnes napi Családi összejövetel, 47 darab melegszendvics, és egy Baby torta (hozzávalókból sejteni lehet hogy altatós - 10 tojás + egy kg cukor, a többit nem tudom...) társaságában. Jajj... Este közvetítés a MET-ből, Pavarottira emlékeztek egy 1977-es Bohémélet közvetítés ismétlésével. Nagyszerű volt. Sikerült befejezni a holnapi próbán terítékre kerülő két nótát, így nem kell korán kelni. Holnap folyt.köv. Köszönöm a türelmet.

lagzigusztibódilajos

Az erre a hétre kigondolt proszekturai porkavarást ma délben befejezettnek nyilvánítottam. Persze hogy elfelejtettem a szájmaszkot elvinni magammal... Nem most csinálok először ilyesmit, s nagyon remélem hogy nem is utoljára. Nem a szájmaszk itthon hagyására gondolok, hanem a "rendrakásra". 100 mappát sikerült átlapoznom, megszemlélnem, s kezd fogalmam lenni arról hogy milyen kincseket rejtenek a szekrények. Szemmel látható módon az elmúlt cca. 37 év alatt - mert a szimpatikus zekekar 1969-ben került lapátra, hogy ezzel a képzavarral éljek - nem nagyon bolygatta a kottákat senki. Azon kívül, hogy felújításkor, költöztetéskor megmozgatták. Természetesen ahol fát vágnak, hullik a forgács, így kb mázsányi az a kottamennyiség, amit először - ha oda jutok - darabonként kell szétszedni, s aztán kerülhet a "katalóg"-ba:) Ezzel együtt is remek szórakozás ez a munka. A 100 mappában összesen 193 darab van, s ebben van pl. a teljes Trubadúr zenekari szólamai (egynek számolva) s a "Csicsóné" is. Először a szimpatikus kottákkal akarok végezni. Letisztázni hogy mit hová teszek, hogy ne kelljen keresgetni ha akad valaki akinek szüksége lesz rá. Schuch "bácsi"-nak - az alapító karmester - meg volt az a jó szokása, hogy a hangszerelései végére mindig ráírta az időpontot. Így - a későbbiekben - egy helytörténész is könnyebben meg tudja állapítani, mire mulattak az akkori munkások. S még most a kották lapozása közben is szimpatikusabb pl a Csicsóné, mint a jelenkor Lagziguszti-Bódilajosok, hogy az összes többi sztárt ne is említsem. Mint már az előző beírás(ok) valamelyikében írtam, kinek a pap, kinek a Pappné s kinek a paplan. Lapozzunk. Ma Antal névnap (is) vagyon. Szeretettel gondolok Farkas Tóni bácsira, akitől nem csak az összhangzattan órákon sokat emlegetett "legkisebb mozgás elve"-t hanem nagyon sok mindent lehetett tanulni. Az akkori Magyar Néphadsereg kiadta a három részesre tervezett "A Hangszerelés alapjai" című könyvét, sajnos én csak az elsővel találkoztam. Abból tanított is a sulin. Hogy a többi is megvolt, arról kedves felesége informált pár évvel ezelőtt. A kézirat annak idején elkészült. Ideje lenne ha előkerülne, bár sok reményt nem fűzök hozzá. Hétfőn nagyszerű koncert közvetítés volt a londoni Royal Albert Hallból. John Foulds (1880 - 1939): Requiem a világért. Valahol meg kell szereznem. Irok is a húsvéti nyuszinak hogy készüljön... Kedves ismeretlen, aki hozzászólt a Celibidache felvételhez, ha megkeres, tudok egy példányt keríteni számára, ám anonym módon aki engem Sanyinak hív, csak egy Ember van:) Köszönöm a türelmet. 18:44

eltelt

A mai nap nem kerül be a győztes napok közé... Eltelt, el is fáradtam, pedig semmi eredménye nem volt. Lesz jobb. Köszönöm a türelmet. 22:21

Cyrano

Történelmileg úgy alakult, hogy a mai napon az ebéd utáni szunyókálás 20 egész percre zsugorodott. Tegnap ebéd után viszont előreszaladtam vele - négy(!) órát "szunyókáltam" úgy, mint akit fejbe vertek. Tegnap az év első zenekari próbája volt. Talán fogalmazhatnék úgy is, hogy a próba próbája, mert várakozáson alul sikeredett:( Lesz jobb. Gyorsan felejthető, vasárnapig megpróbálom túltenni magam rajta. Egész egyszerűen hihetetlen. De azért sem árulok el részleteket. Tartom magam a csúnya mondáshoz, miszerint aki örömlánynak megy, ne sikítozzon, ha b.......k. Lapozok, mert nem török vulgársajtós babérokra. Ma megint a ruha ügyében volt némi mozgolódás délelőtt. Holnapra mindkét ruhakészítő cég megadja árajánlatát, s szerdán be is csörtethetünk vele a polgármesterhez, aki majd rábólint a néki jobban tetszőre, s hajrá. A többi már nem rajtunk fog múlni. Visszatérhetek a nem egészen félbemaradt hangszereléshez. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hosszú időn keresztül "kotlok" rajta. De nem volt belekalkulálva a zenekar felöltöztetése sem, s amik még azzal együtt jártak. A kész árajánlatra - megfelelő anyagi háttérrel - könnyű lesz az illetékesnek rábólintani, s aláírni a szerződést. De mint minden szerződés, ez sem az aláírással kezdődik. S az előzmények vastagon ránk ragadtak, azzal a felkiáltással: "úgyis ti hordjátok, találjátok ki". Nincs is ezzel semmi baj, csak megint jó közép-európai szokás szerint "adduramdemáris"... Nem tudom hogy valaha eljutunk vagy sem a tervezésben (szervezésben) odáig, hogy ha nem is két évre, de egy évre előre a zenekar tudja hogy mikor-merre-meddig-kinek-miért. Persze az állami ünnepeket lehet tervezni, azok csak módszerváltás miatt változ(hat)nak. Temetéseket nem lehet tervezni, még az újratemetéseket sem. De ha csak ennyi lenne, ami nem módosul, akkor kevesebb mérget ennénk. A változatosság - mint tudjuk - gyönyörködtet. Az időjárást sem lehet megrendelni. De hogy a mai napig csak annyit tudni az ősszel esedékes jubileumi koncertről hogy valamikor szeptember végén lesz, az - legalábbis számomra - kicsit aggályos. Mert hogy a műsorról még egy árva szó sem esett... Na, bumm. Majd játszunk valamit. S nem fogjuk megszavazni hogy mit játszunk. Az is igaz, hogy a világon mindenütt lehet demokrácia, zenekarban nem. Kutya kötelessége mindenkinek úgy fújni ahogy szeleteli a levegőt az elöl álló. Lehet vele egyet nem érteni, de amíg önszántamból zenekari tagnak érzem magam, addig úgy kell fújnom ahogy legjobb tudásom szerint csak tudok. Közös produkció ez, nem nagy dolog. Egészen addig míg tisztába van mindenki azzal hogy az ő dolga a végcél érdekében micsoda. S a végcél nem más, mint jól sikerült produkció. A jól sikerült produkciót pedig általában tapssal mérik. Szerintem túl sokat beszéltem már erről. Ne beszéljünk róla, csináljuk. S ha már csináljuk, próbáljuk meg a tőlünk telhetően a legjobban csinálni. Nem lesznek álmatlan éjszakáink hogy nem követtünk el mindent a cél érdekében. Ma a mosolygás talán Cyrano-s: Találkozik az erdőben három állat. Te ki vagy? Nekem szép nagy fülem van, nagyon jól hallok, én vagyok a nyuszi. Te ki vagy? Nekem hosszú a karom, s jó a szemem, én vagyok a csimpánz. Te ki vagy? - kérdezik a kígyótól. Nekem se fülem, se kezem, én vagyok a karmester. Köszönöm a türelmet.

Lenin :)

Szombat este lévén, nem nagyon húzom az időt, s nem teszem próbára senki türelmét - legkevésbé a magamét. Már csak azért sem, mert nem vagyok türelmetlen, csak néha. Befejeztem a holnapi napon terítékre kerülő anyagot. A tubások feladják a leckét, már reggel azt hittem hogy jó amit leírok, de aztán jött a segítség s elmondta hogy mégsem... Három variációt írtam le nekik, nagyon remélem, hogy az utolsónak leírt jó lesz. A holnapi vallatásnál kiderül. A beszerzett muzsikák nagyszerűek, felesleges bármit is írni róluk. Meg kell hallgatni, ennyi az egész. A pécsi vasutaszenekar ma tartja a farsangi bulit, remélem Keil Ernő bácsi emlékére is fogyasztanak egy pohár italt. Már csak azért is, mert Ernő névnap volt ma egész nap, és még vagy 150 percig. Mára be is fejezem. A végére három aranyköpés a "Vak Béla vak volt" című könyvből: 1. "Az angol munkásosztály lába alól az utolsó pillanatban kihúzták az utolsó falat kenyeret." 2. "Az ipari forradalom következménye az volt, hogy Anglia országútjain megjelent a gőzmozdony." 3. "1922 után az állatállomány csökkenésének lehet a magyarázata Lenin halála." Köszönöm a türelmet. 21:40

máj

A mai nap is meg lett koronázva nagyszerű muzsikákkal. Idő még nem volt végighallgatni, de majd holnap... Délelőtt a zenekar felruházásával kapcsolatos "menet", haladunk is vele, szerintem hétfőn vagy kedden a polgármester asztalán landol a tervezet :D Délután megint sikerült a "kazettás" boltban kincsekre lelnem. Bellini: A Puritánok (Maria Callas, Giuseppe di Stefano, ... , Milánói Scala,vez. Tullio Serafin) Ponchielli: La Gioconda (Anita Cerquetti, Ettore Bastianini, ... , Firenzei Maggio Musicale, vez.Gianandrea Gavazzeni) Bellini: La Sonnambula (Nicola Monti, Fernando Corena, ... , Firenzei Maggi Musicale, vez.Richard Bonynge) Catalani: La Wally (Giacinto Prandelli, Silvio Majonica, ... , RAI zenekar, vez.Arturo Basile) Ravel: Bolero, Spanyol... ugyanaz a műsor mint a nemrég beszerzett André Cluytens kazettán, csak ezen Sergiu Celibidache vezényli a RAI Milánói és Nápolyi zenekarát, plusz a Caracasi szimpatikusokat. A négy opera + a Ravel összesen nem került 500 HUF-ba... Mindez legálisan, boltban, számlával! Vasárnap az év első zenekari próbája, most épp' arra körmölöm az anyagot. Az alpolgármester (vadász,halász,madarász) B.B. - nem az Isteni BB, mert az alpolgármester nem nőnemű - mondta hogy a vadászok a tömény italokat ha fogyasszák, bal kézzel koccintanak. Jobb kézzel tartani kell a májukat . . . Köszönöm a türelmet. 22:12

piros mente

Tegnap estére annyira lefáradt a rendszer, hogy az irányítópultot sem tudta behozni, így a bejegyzés elmaradt. Valamit megpróbálok törleszteni. Nagyszerű koncert volt hétfőn este Montrealból, a helyi szimpatikusokat Zubin Mehta vezényelte. Műsoron Csajkovszkíj: VI. (Patetikus) szimfonia, majd szünet után Sztravinszkíj: Tavaszi áldozat. Csajkovszkíj halála körül vannak nem tisztázott kérdések, találgatások, ám a szimfónia bemutatását és sikerét még megérte. 1893-ban mutatták be, pár héttel a Mester halála előtt. A Tavaszi áldozatról pedig közismert hogy 1913-ban mutatták be, s borzasztó nagy bukás volt... Nem "szakmai" füllel hallgatva, még most is "botrányos", bár nekem meg a műanyagzene botrányos, így a legjobb ha most abba is hagyom hogy kinek-kinek mi a botrányos. Kinek a pap, kinek a Pappné, esetleg a paplan ... Tegnap kis hó eltakarítás, mert hogy még van belőle mindig annak ellenére hogy napközben azért nem repkednek a mínuszok. Ami megolvad nappal, lefagy másnap reggelre. Így aztán úgy jártam mint a házmester: este bort ittam, másnap havat hánytam. Tegnap az ebéd utáni szunyókáláskor zizzent a telefon, félálomban láttam is hogy a zenekar elnök-vezérigazgató-titkár-mindenese hív, de reagálásra nem volt idő. Annyi óvintézkedést azért szoktam tenni, hogy a hívásbeállításoknál a "nincs hívásfogadás" van beállítva. Nem nyughatott mert hívott egy idő után a "vonalason", annak a hangja pedig még a prágai Gólemet is felébreszti. S mivel ilyen ébredés után 5 másodperccel eléggé nyűgös szoktam lenni, a hírre - miszerint a polgármester megszünteti a zenekart - sikerült egy olyan cifrát mondanom, hogy a membrán is belepirult. Csak egy villanásnyit tartott, mert azért folytatta a mondandót, miszerint ma 9-kor jelenés a polgármester helyettesnél a zenekar ügyében. Jaaa, ezt viccnek szánta a polgármester? A fenébe. Ilyesmivel nem illik viccelni - nagyon zokon vettem - , mert nyugdíjba vonulásig a hadseregben sikerült "megérni" a módszerváltás óta pár átszervezést, s az ugye nem múlik el nyomtalanul senkinél sem. Gondoltam rá hogy viszek magammal botot - nyilván csak viccből, ha ilyen mókás a polgármester - de halgassuk meg mivel hozakodnak elő. Persze füles azért volt, hogy miről lesz szó, így azért nagy meglepetés nem ért. Csak fülig ért a szám:) Mint ahogy a beszélgetés minden résztvevőjének. A helyi önkényes tűzoltózenekar az idén 50 éves. Ennek alkalmából új ruhát kap. Olyan igazi hagyományőrzős fekete nadrág piros mentés aranysujtásos sisakos tűzoltóruhát, mint amilyen a Központi Tűzoltózenekarnak van! Plusz még egy mellényt is, mert abba a szép piros mentében nyáron meg lehet ám fulladni akkor is ha semmit nem vesz alá az ember. Mostanában pedig nem nagyon hűvösek a nyarak. Természetesen marad a mostani szürke tűzoltó ruha is, hiszen "ócskával kíméljük a jót". A legszebb talán az az egészben, hogy a márciusi ünnepségeken már az új ruhában szolgáljuk ki a "szentségeket" a városi ünnepségeken. Úgy legyen! Köszönöm a türelmet. 17:42

Homérosz

A zenebeszerzésről túl sok írni való nincs. Ugyanaz az üzlet ami Karácsony előtt kipakolta a "kilóra vett" kazettáit. Tegnap is betévedtem célzott vásárlási szándékkal, s most csak kíváncsiságból szemrevételeztem a polcot. Szinte semmit nem fogyott, vagy dúsították a kínálatot s kiseperték a raktár sarkát. Bontatlan mind, mint az eddigiek. Tegnapi zsákmány: Beethoven mjuzik Edwin Fischer zongorista, és Wilhelm Furtwaengler + a londoni szimpatikusok, 1951, 1952-es felvételek. Verdi - Traviata. Aureliano Pertile, Milánói Scala, a teljes Traviata 99 HUF ... Hihetetlen, de ugyanilyen áron még Puccini: Tosca-hoz is hozzájutottam Gigli-vel. A Tosca-t most fülelem negyedszer:) Nem tudok betelni vele. Volt már ilyen amikor az 1957-es Maria Callas és Di Stefano-hoz hozzájutottam, de az csak ún. keresztmetszete az operának. Azt viszont lemezen sikerült megvenni, az ár ugyanaz, mint most. Az 'ámítógépet direkt nem kapcsoltam be, s így azért jobban szalad a toll a kottapapíron. Holnap kinyit az olvasó is, végre mehetek a proszekturára turkálni a kották között. Ma délelőtt rázendített a havas eső, majd kisvártatva a hó is, és esett egészen 18:00 óráig. Útviszonyok - siralmas. Még valami mosolyogtatót csak kellene a írni a végére. Megvan! Pivárcsi István összeállított egy kiadványt "Diákok válogatott aranyköpései"-ből, a könyv címe: Vak Béla vak volt. Egy gyöngyszem, Homérosz: Iliász. "Mindenre már nem emlékszem az egészből, mert rettentő hosszú. Homérosz folytatásokban mesélte el ezt az eposzt, leírni nem is tudta volna mert vak volt, meg akkor még nem is volt papír. Tele van jelzőkkel, amik eggyegy szereplőt jellemeznek ezek a jelzők, amik nekem nemigen tetszenek, attól is olyan bonyolult az egész. Rengeteg isten működik benne közre, azok zavarják meg rendszerint a dolgokat. Ebben az eposzban aztán elpusztul a trójai város, amiben Odüsszeusz is szerepelt. Ebből másra most nem emlékszem, de az Odüsszeuszból igen... Van benne egy Küklopsz aminek kinyomták a szemét, aztán Kirké megitatta Odüsszeusz társait bájitallal és disznóvá varázsolta őket. Behajtotta őket az ólba és makkot vetett eléjük. Ekkor döbbentek csak rá, hogy mi is történt meg velük. Sok szigetet meglátogattak, csak mentek körbe körbe a tengeren és Odüsszeusz egyszercsak egyedül maradt. Ezért aztán húsz év multán hazatért a bolyongásából, de már csak a kutyája ismert rá, de az is mindjárt megdöglött ahogy felismerte. Mindenkit megölt haragjában, csak a feleségét nem, és itt vége lett." Köszönöm a türelmet.

jajj...

http://www.youtube.com/watch?v=xdLyL2_mFaA Ma délelőtt többekkel együtt ezt kaptam az iwiw üzenőfalon. Nem tudtam hogy sírjak, vagy nevessek. Így aztán a nevetéstől könnybe lábadt a szemem... Nem az Isten állatkertje nagy, csak alacsony a kerítés! De mivel szombat este van, nem húzom nagyon az időt. A mai (zene)beszerzésről majd holnap írok, legalább lesz időm meghallgatni addig. Köszönöm a türelmet. A linkhez pedig jó mulatást! 21:26

fahreinheit

Szép estét! Nagyon az év elején vagyunk, a fű sem növekedik. Nem is igen tudna, ma reggel fél hatkor a 2. emelti ablakra akasztott hidegmérő mínusz 27 celsiust mutatott. Ebből csak az következik, hogy mínusz 17 volt, mert ez a hő-hidegmérő a mínuszoknál 10 fokkal el van cseszve:) Még az a szerencse, hogy ezt tudom. Bár mutathatná Fahreinheit-be is, a váltószám 3.25 a plusszoknál, a mínuszoknál halovány gőzöm sincs. A proszektura csak hétfőn nyitja meg kapuit a közönség előtt, azt már féllábon is kibírom. Már csak azért is, mert tennivaló akad. A szokásos befejezés előtti kínlódás... Az sem hátrány ilyenkor, hogy már elég jól ismerem a korlátaimat, meg hogy mi szokott lezajlani a fejemben ilyenkor. Persze próbálom elhessegetni a negatív hullámokat, minden csinálok, csak éppen azt nem amit kellene. Ez mind, mind hozzátartozik. Nem tudom más hogyan bírkózik meg az ilyesfajta gondjaival, ha egyáltalán vannak. De az is biztos hogy ha rábiggyesztem a dátumot a végére, olyan három felkiáltójelet teszek a "wow" hangutánzó szó után - ami most trendy - hogy öröm lesz nézni:) Pár perce ért véget a "háttérzaj", ma este Mendelssohn: Éliás című oratóriumát hallhattam, nagyon jó muzsika. Ez is. S még mennyi jót nem is hallottam:( Mert ha az 'ámítógép nem is lenne kitalálva - majdnem azt írtam hogy kitálalva - , akkor is ott van az a temérdek könyv amit még szeretnék elolvasni, aztán ott vannak azok a könyvek, amiken "nem kell gondolkodni", s ennek soha nincs vége... Ne is legyen. Inkább a bőség zavarával küzdjön az ember, mint bárminek a hiányától. Gárdonyi Géza a "Göre Gábor bíró úr" könyveiben nagyon jól szemlélteti ezt is. Az is igaz, hogy a "Göre"-s könyveket a ponyvához sorolják, de engem soha nem zavart hogy kinek milyen írását miért és hová sorolják. Egyik alkalommal Göre szembekerül őcsászárifelségével, aki megkérdezi hogy milyen volt az aratás. Válasz: maradt ölég zsákunk. Na, ebből aztán magyarázták az okosok hogy a magyar parasztnak milyen csavaros az észjárása. Köszönöm a türelmet. (ez még tegnap íródott,csak elbénáztam.)

Holle anyó

(félédes) Bort, búzát, békességet. S más efféle jókívánságokat mindközönségesen. Jöhetnek ezerrel a közhelyek, jópofizások. Mint mindig, mindenhol, mindenkivel. Természetesen vannak kivételek. Ők erősítik a "szabályt". A szabályok pedig arra vonatkoznak, akik betartják. A képládában egymást múlják alul a hírolvasók - szerkesztők. El vagyunk látva hírekkel, nem mondhatja senki hogy "nem is hallottam". Milyen jó hogy tudom azt hogy a velencei tavon lehet korcsolyázni, de a Balatonon nem. S aki megszegi, azt akár 20.000 HUF-ra is büntethetik. Hahaha... Ha a balcsira mennék engedély nélkül korcsolyázni, biztos vinnék magammal ennyi pénzt, személyi igazolványt, lakcím kártyát, adószámot, stb. S ha nem kap el a rend őre, esetleg a helyi polgárőrség Michelin babának öltözött éber őre, a pénz akkor is jól jön. Egyik prímás ismerősöm szerint: pénz nélkül figura az ember. Na, lapozok. Tegnap este rákezdett Holle anyó, s megrázta a dunyhákat, egészen reggelig. Mikor ledőltem hajnali ötkor, még jött az áldás. Az időpontot még most sem sikerült nagy megkönnyebbülésel a kotta végére biggyeszteni. Most következik még a "biztos úgy írtam le ahogy akartam" mindenkor előjövő kétsége. Még kb a 15 %-a hiányzik. Korainak tartom saját kétségeimet, ez akkor szokott elővenni mikor már befejeztem s ráírtam a dátumot. Éppen ezért holnap kezdek egy másik "nótát", gondolva arra, hogy ősszel meg kell tartani a zenekar évfordulóját az "olvasó"-ban. S ezzel kezdetét veszi a "hosszú menetelés". Az éjféli mise előtt kaptam egy "mobil" pálcát. Kedves ismerősöm fia hozta az ajándékot "vidd el Sanyikának" kísérő szöveggel. Nagyon jól esett. A Kedves ismerős sajnos már nem jár a zenekarba fuvolázni, ám az unokája és a harsonás fia igen. Sokat köszönhetek Laci bácsinak (is), fújhattam mellette még a múlt évezredben, s megszámlálhatatlan zenekari találkozón, fesztiválon. Azon ritka képességű emberek közé tartozik, akik mindenkor józanok tudtak maradni. S most nem a zenészek általánosságban vett józanságára gondolok. Be is tettem a vitrinbe a többi "kegytárgy" mellé. Nem Laci bácsit, a pálcát! Mielőtt valaki vigyorogna egy jót:) Mai nap jó lett volna meghallgatni Mirko Krajci: Simfonia da Requiem című darabját, ám nem találom a felvételt. Mirko Krajci Pozsonyban élő zeneszerző, sajnos csak ezt az egy darabját hallottam idáig. A pozsonyi fúvószenészeknek - még a Kromeriz-i fesztiválon - évekkel ezelőtt említettem, semmi érdemi információt nem tudtak akkor adni a szerzőről. Szerintem a régen esedékes kirándulást meg kell az idén ejteni, s elmenni Pozsonyba "sörzeni" :) Majd turbósítjuk a hangulatot a sokféle ízesítésű leginkább a színében unicumra hasonlító Fernet nevű remek pálinkával. Nekem a szegfűszeges változat a kedvenc. Kedvenc... Ugyan már, évekig nem jutok hozzá, de attól még szívesen fogyasztom amikor elérhető. Akkor viszont ameddig tart. Egy biztos. Nem fog megfakulni az üvegben:) Köszönöm a türelmet. 20:44

:)

Ma, az év utolsó napján valami frappáns dolgot kellene írni. Tele van majdnem mindenki hócipője a mindennapos közhelynek is számító köszöntgetésekből, bár meg kell hagyni hogy jóleső érzés. Csak ebben a nagy össznépi játékban - ami köszönhető a globalizációnak - elveszni látszik a személyes varázs. Idézetekkel köszöntgetjük az ismerősöket, jó barátokat. Persze jó dolgok az idézetek, van benne pár anonym, amin jót lehet nevetni :) A végére írok én is egyet, talán nem annyira botránkozik meg rajta aki olvassa. Esetleg be lehet tudni annak, hogy a legális tudatmódosító szerek alkalmazása - és hatása - ilyenkor is valamennyire felszabadítja az egyébként jólneveltségből származó visszafogottságot. Szilveszterre is igaznak tartom a megfogalmazást, miszerint a szabadság - demokrácia - nem attól szabadság hogy azt teszek amit akarok, hanem attól, hogy nem muszály megtennem amit nem akarok. S most ünneprontóként nem fogok írni sem a petárdázásról, sem semmilyen "polgárpukkasztó" ifjonti hévvel beszélő(?) politikusokról. Kívánok mindenkinek olyan évet amilyet szeretne hogy megvalósuljon! Kedves ismerőseimnek Milton idézetet ajánlok: " az alkotás a lélek öröme s a törekvésen való gyönyörűség jutalma". Buliba igyekvőknek pedig a következőt: "Be fogsz rúgni mint a szamár, lusta leszel mint a lajhár. Sarokba csak azért fogsz állni, hogy kapaszkodva tudjál hányni". S ha még nincs elege valakinek a főzésből, megalkothatja a műanyagot házilag, csak igyekezni kell vele: veszünk harminc csomag ropit, ezt jó nagy fazékban feltesszük főni. Kb egy óra főzés után leszűrjük s a levet amiben főtt, félre tesszük. A lébe teszünk egy kb egykilós polipot, s puhára főzzük. Fűszereket nem muszály tenni bele, ki hogyan képzeli, szárnyalhat a fantázia. Egy jó mély leveses tálba teszünk a léből egy keveset, ügyesen rátesszük a polipot, ízlésesen eligazítjuk a karokat s máris kész a: POLIP-ROPILÉN Köszönöm a türelmet. 12:30

Faust

Tegnap nem jutottam be a proszekturára. Azt nem tudom hogy nyitva volt, vagy sem, egyszerűen nem értem odáig. Mindig közbejött valami, ha más nem a lustaság:) Nagyon szeretek ebéd után szunyókálni, bár ez a szó talán nem is megfelelő, mert kb. két óra alvást takar. Ha már a proszektura elmaradt is, jó zenék nem maradtak el. Délután valamikor sikerült Liszt: Faust szimfóniát megcsípni Ránki Dezső és Klukon Edit előadásában. Érdekes módon nem jutott eszembe hogy ez sport teljesítmény lenne, mint más esetlegesen hallott "átirat". Gondolok itt pl a "herkulesfürdőiemlék" két cimbalmos egy skótdudás, esetleg egy tárogatós változatára. Brrr... Bocsánatot kérek a cimbalmos, skótdudás és tárogatós kollégáktól! Ezért az összehasonlításért még egyszer megköveznek... Most jut eszembe, hogy nem is a cimbalmos változatra, hanem a citerásra gondoltam. Na, most kell abbahagynom az összehasonlítást, mielőtt magamra haragítom a "drótos" kollégákat. A scanner elég jól teszi a dolgát, nem úgy mint egy hónapja. Álltában megjavult, vagy a frissítések működnek. Azért remélem hogy a jövő év nem lesz ennyire mérgesítő 'ámítógépileg, mert szinte minden napra jutott belőle. Még szerencse hogy nem vagyok (annyira) futóbolond. Csak sima:) Itt sajnos nem esett még valamirevaló hó, még csak mutatóba sem. Bár időnként örülnék neki ha a helyi (ta)hó esne, legalább lehetne egyet mosolyintani. "legszebb öröm a káröröm, mert az őszinte" - idézték ezt a mondatot pár éve. Mikor Szolnokiában dolgoz(gat)tam, ott sokat emlegették. Pedig nem is jó mondás, sokkal jobbak is vannak, ennek olyan kellemetlen zöngéje van. Pláne akkor ha a "zöngéje" szó ipszilonnal írandó... Úgy veszem észre nem haladok elég jól, a kotta végére csak jövő évi dátum fog kerülni. Talán mindegy, ha már egyszer nekiültem. Azt viszont már elfelejtettem, hogy István napján írtam vagy sem, sikerült fogynom. Csak annyit, hogy a szakállamat levágtam:) Köszönöm a türelmet.

Tegnap egy kis elírás történt. A Toscanini felvétel (az Otello) nem tudom mikori, az 1942-es a Horowitz-os b-moll. Az 'ámítógép ismét próbára teszi a türelmet, vagy annak hiányát. Most már azért nem idegeskedek annyira mint pl a múlt hónapban, de azért... Tudom hogy jó a gép, működik mint a kisangyal, (majdnem)mindent megcsinál, főzni azért még nem tud s nem is valószínű hogy valaha is tudni fog. De annak tudatában, hogy 24 napja lett újratelepítve, s kicsit megturbózva, legalább sejtem hogy a hiba nem a készülékben van, hanem a szolgáltatónál. Miért van az, hogy hajnali fél négykor szinte semmi baja, de ebéd körüli időben lassú. Nagyon. Általában én is ebéd után lassulok meg, persze ez azért függ az ebédtől is. Kifejezetten vannak "altatós" ételek - s mennyiségek:) Azt sem értettem sosem, hogy lehet ebéd után sört inni. Nem vagyok rá képes. Még egy sor dologra nem vagyok képes ebéd után, de nem részletezem. Délelőtt elmentem a helyi sárgasággal a boltba, teméntelen nép volt. Feltűnhetett volna már a bejáratnál hogy kb 15 ember van a vevőszolgálat pultja előtt, de gondoltam hogy a visszacserélési láz, esetleg a garancia stb miatt. Úgy nem nagyon tűnt fel hogy sokan lennénk, csak amikor pénztár felé toltam a szekeret, akkor látom hogy a bolt feléig áll a sor. 42 perc alatt jutottam addig hogy kifizessem amit kell. Nem is volt kedvem már utána sehová sem menni. Örültem hogy megszabadultam, még a buszt is elértem. A kottaíró tollat feljavítottam, most már elég jól szuperál, remélem így is marad. A ceruzát is lecseréltem tűfilcre, mert a scanner nem hajlandó beolvasni a ceruzával írt partiturát a gépbe. Megint rosszul fogalmazom a dolgokat. Hajlandó beolvasni, csak nem látszik semmi. Ez azért különbség. A tűfilces írást beolvassa, látható is, ezzel csak az a baj, hogy az A3-as nagyságú 30 soros partitura csak kettő részletben fér a scanner olvasójába. Ezen viszont nem tudok segíteni. Így aztán marad a remény, hogy egyszer én is hozzájutok legális kottaíró programhoz, ám azzal az lesz a gondom, hogy meg kell tanulni vele bánni. Végül is nyugdíjas vagyok, bele kell hogy férjen az időmbe. Holnap besétálok a proszekturára, remélem nyitva lesz a műv.ház, és bejutok. Legalább kiszellőztetem a kottatárat, s persze haladhatok a felderítéssel is. Mára ennyi, köszönöm a türelmet. 17:53

Lusti

Nem jó ez az állandó lustizás így ünnepkor sem. Egy napot végigeszikiszikalszik (!) az ember, de a szobamoly feeling nem az igazi:) Muszály valamit csinálni, nem tudtam megtanulni úgy istenigazából a semmit tevést. Lehet semmit tenni úgy is hogy lázas munkának tűnjön. Ebben a műfajban különösen kitűnt pár ember a hadseregben - s én csak arról tudok véleményt mondani amit egy kicsit ismerek. Egyes emberek szerint a zenészek is "semmittevők" a seregben. S mondták ezt olyanok, akiknek gyermekük zeneiskolába járt, s hallhatta a mindennapos gyakorlást - jó esetben. Ha meg nem tudta felfogni hogy miről is szól ez az egész, akkor csak sajnálni tudtam, mint ahogy sajnálom most is. Nem lehet mindenkinek külön elmagyarázni hogy működik a "zenészség"... Egyébként sincs munkamenet elmagyarázó hivatal aki bizonygassa a létét különböző tevékenységeknek. Még ez a szerencse. Mert ha lenne - mint régebben volt a pályaválasztási tanácsadó - , a feledés homályába veszne pár szakma. Nem csak a zenéről írok természetesen. Persze általában mindenki tudja hogy mi lenne a számára ideális. Gondolom én. Nekem szerencsém is volt-van-lesz, de ezt a szerencsét nem a lottón nyeri az ember. Ebben elég sok "izzadtság" van. A tapsért meg kell izzadni, s akik ezt csinálják, nem is bánják. Két nagyfőnököm volt az elmúlt 30 évben. Mindkettőtől van kedvenc mondásom. Az egyik: " Legszebb zene a csend - kezdjük a próbát szünettel" . A másik: " Feladat elé kell állítani a zenészt, mert ha mindent le tud blattolni, szinte soha nem akar gyakorolni". Jaaa, majd elfeledtem. Jó muzsika Verdi: Otello-ja, ez a Toscanini 1942-esfelvétel bekerül a kedvencek közé:) Köszönöm a türelmet. 07:50

Kezd csendesedni a ház, elmentek a vendégek, vagyis a Család nem velünk lakó tagjai hazamentek. Jó volt minden, elkészültünk a faöltöztetéssel, a vacsorával, ment minden ahogy szokott. Kaja hegyek. Jajj, éhesnek se jó lenni, de ennyit sem szabad enni. Pedig a kalóriákra szükség van - most is. Jóllakott ember nem fázik annyira. Kíváncsi leszek milyen idő lesz a templomban, bár szinte mindegy, ha akarok, ha nem akarok, akkor is izzadni szoktam. A fene se gondolta hogy a pálca ilyen nehéz... Majd gyúrok rá, bár erre előbb is gondolhattam volna. De mint már említettem, a "legkisebb mozgás elve" nálam itt is érvényesül. Lehet hogy azt a vödörnyi fasírtot nem kellett volna a soros-mézes süti után bevágni:) Még átnézem az anyagot, legalább a sorrend rögzüljön. Köszönöm a türelmet. 21:31

Ha ma még nem is, holnap az édes semmittevés kezdődik. Azt viszont megelőzi a mai napi pörgés. A töltött káposzta már ereszti magából a gyomrot felizgató illatokat. Pár dolog még az üzletekből - csak biztosítás képpen - , nem mintha az éhenhalás küszöbén állnánk. Így viszont a mai napi zsákmány meglepetéséként ért. Megszokásból ránéztem a kazettás polcra, s milyen jól tettem! A Gruppo Editiorale Bramante - ez itt reklám - "La Grande Classica" sorozatából sikerült pár gyöngyszemet venni: Ravel népszerűi - Bolero, Spanyol Rapszódia, Couperin sírja; 1961-62-es felvétel, André Cluytens; Csajkovszkíj: b-moll Richter-rel és Mravinski-vel 1957-ből; szintén a b-moll Horowitz és Toscanini 1942-ből; Verdi: Otello NBC - Toscanini. Utóbbit meg kell nézni a monográfiában, nincs feltüntetve a felvétel évszáma. Ez legyen a legnagyobb gondom. A kazetták összesen nem tették ki egy doboz cigaretta árát, pedig én nem is fekete cigit füstölök. A felirat szerint ezeket már igencsak kilóra szerezhette be a cég, 1994-es kiadásúak, ám bontatlan, hibátlan mind - remélem a hanganyag is sértetlen. Mára ennyi. Kívánok mindenkinek csendes, nyugodt, boldog ünnepet! Köszönöm a türelmet.

Ma zakót kaptam. Nem olyan sportos - focis zakót, csak azt a zakót amit a művházban hagytam. Délután jött a zenekar elnök-vezérigazgató-titkár-mindenese, s elhozta azzal a felkiálltással hogy anélkül: 1. hűvös lenne az éjféli misén, 2. hogy néznék ki:) Azt hittem hogy a művelődés házát nem zárják be ilyen korán Karácsony előtt, de hinni majd ugye az éjféli misén... A "korán" helyett írhattam volna a hamar szócskát is, talán a Korán nem helyénvaló Karácsonykor. Egyébként sem tudom hogy a hithű muzulmánok hogyan írják Szent Könyvük nevét. Természetesen mint mindenhol, itt is a konyhai nagyüzem beindult. Bejgli hegyek, különböző tálak, fazekak sokasága mind, mind befogva. Dió-, mák-, s húsdaráló teljes üzemben, pörög a villanyóra mint a motolla. Vagy mint majom ..... a stanicli. Ez a mondat eléggé vulgársajtósra sikeredett. Címlap sztori nem lesz belőle, mert akkor bujdokolhatok, keringhetek mint egér a templomi orgonába'. Na, megint a templomnál kötök ki. Sebaj, megcsapjuk az éjféli mise előtt amit meg kell csapni, aztán majd végighallgatjuk nagy odafigyeléssel amit mond a Zatya, a végén is elfújjuk a végére valót, s kész. A zenekari elnök szerint ha végzünk (ha végzünk), a klérus vendégül látja a csapatot. Kíváncsi leszek rá hogy éjfél után pár órával kinek lesz kedve-ereje némi nass-hoz, Urambocsá' a legális tudatmódosító szerekkel élni, netán visszaélni:) Egy évig szünet. Vagy ha nagyon meg lesznek elégedve a produkcióval, akkor Húsvétig. Igaz, jövőre korán lesz Húsvét. Majd kiböjtöljük. Hogy ne legyek annyira láb alatt a konyhában (s persze Gombóc Artúr módjára se torkoskodjak), bevonultam - na nem katonának, abból elég volt az a cca. 29év - a konyha melletti kis szobába kottapapírokat összefirkálni. Így azért még elérhető közelségbe vagyok ha véletlenül kóstolni kell valamit:) A kottaíró tollam pedig olyan hihetetlen s promt módon engedi magából a téntát, mint a hasmenéses elefánt. Annak pedig ugyebár illik ha mást nem is, utat adni. Kívánok Boldog Karácsonyt mindközönségesen (á la Passuth László) mindenkinek! Köszönöm a türelmet.

Ludwig von Tsemege

Tegnap délután jó hangulatban, s nem kis várakozással szállingózott a zenekari tagság (is) a felújított műv.házba, helyi nevén az "Olvasó"-ba. 17:00-kor kezdődött a műsor, előzetes információk szerint gondoltam hogy kb 17:45 körül a zenekar sorra kerül mint utolsó fellépő. Ehelyett az érkezés után - azt hittem viccelnek - megsúgták hogy 23 fellépő van előttünk, s ebből a 23. a városi vegyeskar. Az összes többi az ún. alapfokú művészetoktatási intézményből került a műsorba - én még szeretem őket zeneiskolának hívni. Ami nem is baj, szokni kell a színpadot. S örülök annak hogy ha nem is jár annyi gyerek zeneiskolába tanulni, mint a némelyek által "átkosnak" nevezett időszakban, még az iskola üzemel. A zenetanulás még nem ártott meg senkinek. Tehát tették a dolgukat ahogy illik. Meglepődött szülők, kipirosodott arcú csemetéikkel, a lámpaláz s egyéb befolyásoló tényezők, ahogy ez már lenni szokott. "jajj de jó, ugye a te gyereked is fellép?"-szerű jópofizás ugyanúgy hozzá tartozik mint az az ábrázat amikor le lehet olvasni az arcról hogy "ne szólj hozzám!". Nem vagyunk egyformák, s ezt ki-ki másképp éli meg ilyen alkalmakkor. Nagyszerűek voltak. A szervezés hagy némi kívánnivalót maga után, majd megtanulják. (még egy idézet:"tanulni sosincs késő") Nem szabad azt megcsinálni, hogy egy ilyen hosszúságúra tervezett műsor egyvégtében lemenjen. A színházterem nem csak azért akkora hogy jó sokan beférjenek. Ennyi ember - 960 fő a színházterem befogadó képessége - 10 helyközi buszra is felfér ha az Ózd - Budapesti járatot nézem. De mint mindenki, levegővel is él az ember. Márpedig ennyi ember fogyasztja a levegőt, annak meg van olyan tulajdonsága, hogy ha zárt helyen van, előbb-utóbb elhasználódik. S nem valószínű hogy azért vannak azok a szép nagy ajtók hogy az asztalosoknak több legyen a megrendelésük. Egyszerűen azért vannak, hogy a termet rövid idő alatt át tudják szellőztetni. Ilyen egyszerű dolog ez, nem kell hozzá egyetemi végzettség. Azért valaki(k)nek eszébe jutott hogy a kórus és a zenekar szereplése előtt rövid szünetet tartsanak. Így volt levegő, talán több is mint amire szükség volt. Már csak azért is - ezt is meg lehet tanítani ha már így alakul - , mert aki nem elég elszánt arra hogy meghallgassa a kórust és a zenekart, talán nem siet annyira hogy elérje az emberiség átkát. A képládára gondolok, ami ontja magából a szellemi toprongy időtrabló termékeit. De ez is mindegy. Nem állhatok az ajtóba egy nagy bottal hogy visszűzzem a közönséget " ha belefulladsz is végighallgatod" meggyőző ékes szólással. Azért az ismerősöket nem átallom megszólni hogy ez nem fair dolog. Kis keserűség van bennem, de ez (sem) fogja megváltoztatni a világot. S nem is ez a cél. Ez a keserűség semmiben nem befolyásol, mi akik ottmaradtunk, jól éreztük magunkat. A tervezett műsor is "végre lett hajtva" , a kitartó közönség is jól érezte magát. Ha nem is havonta, de évszakonként lehetne ilyet csinálni. Azért csak évszakonként, mert a fellépők nagy többsége mindezt szerelemből csinálja, s sajnos heti egy próbával kissé aggasztó lenne minden hónapban új műsort összeállítani. Mindezek ellenére, vagy inkább mindezekkel egyetértve az ördöggel is hajlandó vagyok cimborálni hogy "haladjon a szekér". Ludwig von Tsemege tüzes vize nem érte meg a műsor befejezését, valamilyen módon kipárolgott az üvegből... Ebben viszont csak azt sajnálom, hogy nem voltam elég rutinos, s nem tettem el belőle legalább egy kortynyit. Szerettem volna megkínálni az oboistát a műsor végén, de az üvegbe is túl sok levegő került, a lé viszont kiszorult. Éjféli misén bepótoljuk. Köszönöm a türelmet.

harctéri láz

Furcsa várakozással telnek a napok, ahogy közelít az időpont. Szereplés előtt bevetem majd összes ékes szólásomat, s megpróbálok valami okosatmegnyugtatótfeldobót mondani. Sokkal jobban szeretem ha mosolyog valakinek a szeme mintha villámokat szór. A ruhám is nagyon szép lesz, igazi "trendy". Tűzoltó egyenruha, de olyan a nadrág szabása mint ami most a pubertásoknál divatos diszkóhelyen. Az ülepe majdnem a térdhajlatig ér, igaz nincsenek rajta olyan nagy zsebek hogy el lehessen tüntetni benne a matek példatárat. Holnapra jó lesz, nem tudok vele mit csinálni. Ez már így vonul be a történelembe:) A változatosság mint tudjuk, gyönyörködtet. Most délután azért kiderült hogy a harsona szólam hibádzik a "jingle bells" szólamaiból, azt még ma megírom. Ezért jó ha az ember tudja hogy mit-mikor-kinek-hogyan-miért ír le. Nagyjából én is emlékszem, partiturát nem írtam mikor belepiszkáltam az anyagba, a harsonás le tudja fújni "blattra" . Tehát ezzel sem lehet baj. Egy nap múlva ha nem is leszek okosabb, egy tapasztalással közelebb kerülök a megfejthetetlen emberi tulajdonság(ok)hoz. Ilyen helyzetben még nem voltam. De ha már megbíznak bennem, nem fogok csalódást okozni senkinek. Minden tőlem telhetőt el fogok követni, stb... Ez most meg olyan magyarázkodásnak tűnik, így be is fejezem. A proszekturára ma nem mentem, majd az ünnepek közti szünetben. Az ámítógép is teszi a dolgát, hellyel-közzel 100%-on pörög. Most a vezetéknélküli ormányos egér nem működik, lévén sima piccolo elem ami hajtja, s egy hónapnál többet nem bír. No comment. A koncert utánra viszek egy kis lét, melynek felirata a következő: "Nagy szakállat viselt kiről elnevezték, pedig a magyarok nem nagyon szerették. Szeretik helyette ezt a finom levet, melytől a morcos is hahotázik, nevet! 50,30%V/V Készült Ludwig von Tsemege Mályvafütyörészdi gargarizáló szalonjában ioncserélt türelmes ISO 147911 technikával 2006. évben. Kizárólag fúvósok(k) esetleg ütősök számára." Köszönöm a türelmet.

ideje volt...

wow,wow és mégegyszer wow. Hogy ezzel a divatos, trendy, egyébként nem is tudom milyen hangutánzó szóval kezdjem. Kész vagyok. Befejeztem. Elég volt. Nehéz szülés volt. De kész van, s ez a lényeg. Nem éppen úgy lett kész, ahogy elterveztem, de arra is sor kerül. Gondolkodtam valami "frappáns" címen, ami olyan figyelem felkeltő, esetleg érdeklődésre számot tartó, de semmi. Ki van lúgozva a fejem. Nem annyira, egy jó hosszú alvás helyre teszi. Maradt a régi cím, némi kiegészítéssel: Jegyzet a Katonazene-történet tantárgyhoz, a 2004-es kiadás bővített változata. Ennyi. Köszönöm a tapsot. Ja, taps. Csak azért lapozok, hogy ne legyen annyira komoly. Tehát taps. Mikor még Szolnokiában dolgoz(gat)tam, a Tisztiklub éttermében muzsikált "Pedzi úr". Sajnos a nevére nem emlékszem:( Szóval az étteremben időnként rendezvényeket is tartottak - milyen jó szokás volt - , és természetesen az étterem zenekara szolgáltatta a talp alá valót. Jól játszott a csapat. Pedzi úr volt a zenekar dobosa. Egyik alkalommal, mikor véget ért az éppen esedékes "tour", magához ragadta a mikrofont s nemes egyszerűséggel beleszólt, felhívván a mulató társaság figyelmét: "Kedves vendégeink, kérjük a tapsot pohárba önteni" Köszönöm a türelmet.

Hook

Délelőtt megvolt a próba, ilyen kevesen még sosem voltunk. Voltak benne "szép részek" :) Jó ez az új városi busz menetrend, kár hogy nem úgy járnak a buszok ahogy írva van. Reggel csak 38 percet kellett várni hogy feltűnjön az út végén a sárgaság. Igaz ennyi idő alatt sétálva be lehetett volna érni. Be is értem volna ha nem tartanám szem előtt Farkas Tóni bácsi örök tanítását a "legkisebb mozgás elve"-ről. Nekem nem csak az összhangzattanban aktuális. Jobban szeretem Tóni bácsit idézni, mint Churchillt. Ma este merő kíváncsiságból az mtv2 műsorát néztem. 1944-ben készült kosztümös film Hook kapitányról. A film zenéje miatt (is) néztem. Nekem a nem ilyen régi Hook kapitányos film zenéje jobban tetszik. Talán azért, mert többször sikerült meghallgatni. Szépen lassan emelkedik a lázam a Karácsony miatt, mint ahogy mindig is lenni szokott. Türelmetlen, néha kissé "szétszórt" vagyok. De hülye azért nem vagyok - annyira:) Cyrano effektusban szenvedek, vagyis nem szenvedek, csak csípem a mondását. Köszönöm a türelmet

Berlioz

Még egy óra van a szombati napból, ütögetem kicsit a billentyűket. Tegnap - végre - sikerült kinyomtatni a fényképeket. Igaz nem fotópapírra, hanem "normálisra" de a lényeg hogy megvan s szerintem jól sikerültek. Egész nap Berlioz remek muzsikáit hallgattam, köszönhetően a jól működő gépnek:) Mindössze tizenhárom és fél óra anyag van a lemezen, ez így jó ahogy van. Hadd szóljon csak egész nap. Másodszor sikerült egyvégtében megfülelni Benvenuto Cellini című operáját, nagyon jó "háttérzaj" ha az ember éppen azzal van elfoglalva hogy az üres kottapapírokat összefirkálja. Papír is van, toll is van, miért ne firkáljak? Mint a vad nyugaton (á la Ronald Reagan): fogoly is van, kötél is van, miért ne akasszunk? Jajj... Ez az írás eléggé rövidre sikeredett, de még olvasni akarok, holnap pedig ezüstvasárnapi utolsó zenekari (fő?)próba van. Jó éjt mindenkinek, köszönöm a türelmet. 23:16

multifunkcionális?!

Gyönyörű ez a szó (is): multifunkcionális. A mai napot ez a szó keserítette. Vagyis a gép keserítette, nem maga a szó... Nem vagyok a gépekkel kibékülve. Sosem úgy működnek mint ahogy várja az ember. A hiba nem az ön készülékében van. Az ámítógép javítása után gondoltam nem lesz probléma a mulifunkci feltelepítése. Az elején nem is volt baj, olvasta a lemezt mint a kisangyal, a próbanyomtatás is remekül sikerült, aztán egyszer csak - miután kb 15 fotópapíron minősíthetetlen produkciót készített - kiírja hogy nincs kapcsolat. Nem baj. Telepítés megismételve, helyreállt a kapcsolat, viszont most már minősíthetetlen produkciót sem készített. Egyáltalán semmit nem csinált. Kapcsolat az ámítógép és a multifunkci közt zavartalan. Festékpatronok - nem üresen - a helyükön, papír betöltve, nem villog semmilyen hibajelző, hajrá! Dolgozz aranyom, holnap postára kell(ene) adni a fényképeket! . . . Meg sem mozdul, ám az ámítógép kiírja: a nyomtatás befejeződött. Csak azt felejtette el kiírni hogy hol, mert itt el sem kezdte. Na, akkor erről mára ennyit. Holnap próbálkozom még egyszer. Vagy kétszer. Azért sem hagyom hogy megkeserítse a nap hátralévő részét! Most viszont a rádió jóvoltából ismét Skóciából van közvetítés, ez a héten már a harmadik est, s még csak csütörtök van, Luca napja:) Tegnap a Táncszvit, azelőtt a Concerto, ma pedig a Zene... Mindhárom jó választás. Bármelyiket válassza valaki, nem tud mellényúlni. Mint oly' sok nap, a mai sem telt el kottapapírok összefirkálása nélkül. A proszekturát hanyagoltam, helyette a 100.000 kcal-ás show műsorra (Karácsonyi eszem-iszom) lett még beszerezve pár koleszterin mentes adalékanyag, szépen telítődnek a raktározási helyek. Holnapra a "csirkésnéni" ígért indiai tyúkot/strucc lapockát. Mennyit tegyen el? Ha kicsi 4 db elég lesz, ha még kisebb, akkor öt is elég. A henteshez is benéztem husi ügyben, de mintha tevét vágtak volna, akkora karajok voltak a pultban... Helyette a szaloncukor kínálat lett felmérve s kóstolás gyanánt a boldogságfelszabadító hormonok az ízek kavalkádjával versenyeztek. Az idő is kezd ősziesre fordulni, térdig érő szél volt egész nap, ám szépen sütött a nap. Egy hét múlva ilyenkorra már túl leszünk egy darab művészet kipipálásával, remélem nagyon nem dobálnak meg... Első színpadi nyilvános levegőszeletelő-s tornagyakorlat lesz végrehajtva az Olvasó színháztermében. Még szerencse hogy 960 férőhelyes a színházterem. Jól el lehet bújni. Talán célszerű lenne a nézőteret megvilágítani s a színpadot sötétségbe burkolni. Kicsit izgulok. Mint mindenki, meg egy kicsit jobban. Köszönöm a türelmet.

kólamentes szép napok...

Ma délre készen lett az ámítógép, gyerekkori osztálytárs jóvoltából. Azóta próbálom utolérni azokat az oldalakat, amiken eddig látogató voltam... Majd csak eszembe jutnak a belépési kódok s jelszavak:) Csak lassan, szépen, ahogy a kutya megy a jégen. Már csak én vagyok lassú:) Lehet hogy azért is mert száműztem a kólát a mindennapokból. Mindenféle gagyi, nam gagyi, pepsi, coca és tsai. Nem turbósítok. Az ámítógépnek nem volt nagy baja, csak a szél megfújta mint az akasztott embert. A lemezmeghajtó beadta a "Kékszakállút". Régi kiszedve, új berakva, elvégre nem a méret a lényeg. Tegnap gép nélküli zenehallgatásos, partituravonalazós csendes esős este, korai fekvéssel, még koraibb keléssel. Most jó lenne Ránki György Varázsital-a, hamarabb meglelném az oldalakat. Mindegy, majd igyekszem. Köszönöm a türelmet.

Josef és Karel Capek

Tegnap este már nem volt kedvem a billentyű pötyögtetéshez... Múlt héten a könyvtárból menekített Josef és Karel Capek testvérpár által írott Két Komédiát kezdtem el olvasni. 1959-ben jelent meg Prágában, nálunk 1976-ban jelent meg az Európa Könyvkiadó jóvoltából, s persze a fordítók jóvoltából. A Rovarok életéből-t Hosszú Ferenc, az Ádám, a világteremtő címűt Hap Béla fordította. Nem ez a két komédiának nevezett szatíra lesz minden napi olvasmányom, ha szatírát akarok olvasni, maradok Nagy Endre írásainál. Akit a bp-i kabaré atyjának is szoktak nevezni, s biztos nem véletlenül. Képtelen természetrajz című könyvében pedig a sasmadárról a következőkkel kezdi írását: "A sas ragadozó madár, ami azt jelenti, hogy ha egy sast csirízzel bekenünk, és a falhoz vágjuk, hát odaragad. Ettől a tulajdonságától teljesen függetlenül, a sas kisebb élő állatokkal táplálkozik." Mindezt írta 1918-ban. A Capek testvérek által írt könyvről pedig egy amerikai kritikus azt írta, hogy a darab nézője azt kérdezi magától, nem kellene-e elvágnia a nyakát, ha a világ valóban olyan hitvány, mint amilyennek a darab ábrázolja. A szerők tehát arra kérik mind a nézőket, mind az olvasókat, hogy ezt ne tegyék; céljuk nem az emberek kiírtása volt. Így talán még azoknak volt igazuk leginkább, akik ezt a komédiát "kopott allegóriának" nevezték. Bizony nagyon kopott, mondhatnánk, ószerestől vásárolt, s ráadásul még ki is fordított; de higgyék el, erkölcsöt bajos szmokingban hirdetni; a szmokingos erkölcs amúgy is alapvetően más volna, mint az, amit ezzel a játékkal az embereknek mondani akartunk. Mindent összevetve érdekes a könyv. A fentebb leírtakat a könyv előszó részében olvastam, nem vagyok én olyan okos hogy egy olvasatra megjegyezzem:) Köszönöm a türelmet.

vonat

A tegnapi nap jó hosszú volt, elég sokat sikerült vonatoznom. De hazaértem, s jó itthon lenni. Pénteken nagyszerű élményben volt részem a pécsi Vasutasfúvószenekar jóvoltából. Ilyen koncerten örülök hogy van fülem, kettő is. Nincs elég szókincsem ahhoz hogy visszadjak valamennyit a szépségből amivel találkozhattam. Forgatom a szavakat,de nem találok ennél jobbat: Köszönöm! Kár lett volna kihagyni, csak azt sajnálom hogy kicsit messze van Pécs városa, s nem tudtam annyi időt ott tölteni, amennyit szerettem volna. Természetesen a híres borvidék száraz és félszáraz boraiból is kóstoltam, talán egy picivel többet mint kellett volna. Az étvágyammal sosem volt nagyobb gond, de ezek a borok kiélezik a gyomrot. Egy lovat meg tudnék enni míg valaki a ló nemesebb részén rágódik. Megyek is enni, mert 10-kor lendül a pálca. Folyt. köv. 7:37

proszektura,alvás,készülődés

Egyszerű, simának mondható nap. Délelőtt a proszektura, majd egy-két üzlet. Ebéd után a szunyóka nem maradhat el:) Minden naposnak mondható küzdés az ámítógéppel - ha lassan is, de még jár. Járni jár, csak nem jut... Mint a "klasszikus" viccben. Este remek hangverseny: Berlioz: Requiem. A Kongresszusi Központban rögzített felvételen Ligeti András vezényelt. 1991-es felvétel. Közreműködtek jó sokan... Ha emlékeim nem csalnak, Berlioz is vezényelte egy jó nagy csapattal s állítólag kivont kard volt a kezében pálca helyett:) Nekem szimpatikusabb a pálca. Már csak azért is mert könnyebb vele a levegőt szeletelni. Legközelebb ha minden jól megy, szombaton ütögetem a betűket, vagy vasárnap a próba után. Nem leszek gépközelben, nem viszem magammal (direkt), kell egy kis lazítás. Jó is lesz a lazítás, 7:42 a vonat indulási ideje s hipp-hopp 15:26-kor van az érkezési ideje. Hogy mennyire pontos, majd meglátom. Holnapra tulajdonképpen csak egy feladat van az érkezés után: megtalálni az elnöki lakosztályt:) Ha nem vesztem el útközben a tájékozódási képességem (beszédkészség megőrzése, nyitott szem, stb), nem is lehet gond. Kívánok minden - esetlegesen az ezeket az irományokat - olvasónak szép napokat, köszönöm a türelmet.

metró?

Még egy rövid a mai naphoz, szintén a proszekturáról. Beugrott a metróban hallható kvart, mint zenekezdet. Az a kvart ami akkor hallható amikor felhívják a figyelmet az "ajtók záródnak". Mindkettő változat ugyanúgy kezdődik, csak az egyiket drezdai-nak, míg a másikat párizsi változatnak ismerik. Nekem a párizsi változat jobban tetszik. Nem hiszem hogy túlságosan felcsigáztam volna valakit hogy mi is ez, nem is találós kérdésnek szántam. A Tannhäuser nyitányról van szó. Köszönöm a türelmet.

Nem engedek a negyvennyolcból! 48 óra múlva már a Dunán túl leszek, ha a bakterszakszervezet is úgy akarja. Ma délelőtt a proszektura-i művészet előásó foglalkozáson ismét csak néztem ki a fejemből s ez egészen addig fog tartani míg valamikor tavaszra végzek a feladattal. A ma fellelt kották közül a legkorosabb egy 1897-ben írt darab, amit Szatmárnémeti helyőrségben írt a valamikori M.Kir. honvéd zenész. Egyetlen hiányossága van a kottát őrző mappának. Csak szólamok vannak benne - így viszont az időt rá kell szánni. Boldogult Eördögh János tanár úr jegyezte meg valaha, hogy az esetlegesen meglévő "vezérből" vezényelni zenekart olyan mint amikor vak vezet világtalant. Egyetlen megoldás lehet. Ez pedig nem más, mint megtanulni a darabot. Hadseregbéli emlékeim azért bőven vannak nem csak a remek karmesterekről, hanem a gyengébb "eresztésből" is, akiket érdemeik elismerése mellett kineveztek. S ebben csak az a baj, vagy inkább bosszantó, hogy az idő előrehaladtával önmaguk is elhitték hogy amit csinálnak, az nagyszerű. Hiába - már dédnagyapám megmondta -, minnél tetvesebb valaki, annál jobban vakaródzik. Ma a könnyen felejthető muzsikákkal volt tele a rádió, egy sem ragadt meg a fejemben. Ebben azért lehet hogy én is libás vagyok. Nem tudtam elvonatkoztatni. Ez pedig megint úgy hangzik mintha a zenét valami misztikus dolognak tartanám. Pedig nem. Szeretem a bűvészinast Dukas-tól. Csak sajnos ez a "nóta" is azok közé tartozik amit nem volt szerencsém játszani. Pedig van belőle hangszerelés, s botor módon mikor nálam volt vagy két évig, nem csináltattam belőle másolatot. Borovy úr hangszerelte még amikor Székesfehérváron ő volt a Majesztro. Az ámítógép az Msn-en kívül még ezt a "blog" oldalt jeleníti meg, s ez kevés. Az újratelepítés után ha nem úgy működik ahogy én szeretném, el sem tudom képzelni mi lesz. Lehet hogy ámítógép-függő lettem? Nem fenyegetni akarok, de ma még jövök:) 18:14

"gondolatok a könyvtár-ról"

Délelőtt eljutottam végre az elköltözött könyvtárba, nyitás előtt fél órával. Elkeserítő volt látni hogy mit műveltek-művelnek a köz érdekében a felelős(?) döntéshozók. A könyvtáros hölgyeknek sikerült pár kényelmetlen kérdést feltenni, tudva azt hogy nem ők tehetnek a kialakult helyzetről. Nem írom le mi történt, illetékes fórumon meg fogom tenni. Azt viszont nem tudom magamban tartani ami eszembe jutott míg beszélgettünk. Mióta olvasni tudok, azóta járok könyvtárba. Mindenhol ahol dolgoztam, azokban a városokban is könyvtári tag s olvasó voltam. Derült égből villámcsapásként hasított fejembe a gondolat: ennyi év alatt hogy-hogy nem láttam a köz érdekében tevékenykedőket netán a város(ok) vezetőit könyvtárban? Már azon kívül amikor hivatalból jópofiznak rangos eseményen: kiállítás megnyitón,stb. Nem hiszem hogy elegendő olvasmány a hónap elején megkapott banki jelentés a pénzügyi helyzetről... Nem fogadtam meg, de nem akarok politikai hozzáállásról, vallási meggyőződésről, szexuális hovatartozásról írni. Szoktam említeni, hogy csak a tehetetlen ember szokott káromkodni - nem érzem magam tehetetlennek, de ami átsuhant a fejemen káromkodás címszó alatt, nos nyomdafestéket sem tűr... Délutánra reméltem hogy veszítek a rossz kedvemből, mert vicsorítva nem érdemes semmit sem csinálni. Bementem hát a proszekturára, s végre egy fél szekrény tartalmát átlapoztam. Biztos voltam benne hogy kincseket találok, s nem is csalatkoztam. Minden tiszteletem az elődöké, olyan zenekari kották vannak hogy IHAJJ :) Nem találok szavakat. Még szinte el sem kezdődött a rendszerezés, csak a feltérképezés legelején tartok, máris az ájulás környékez. Valami hasonlót éreztem mikor a Zeneakadémia könyvtárába először bejutottam. Sima A4-es papíron olvasható az eligazítás, miszerint a 700.000 feletti sorszámú kottákat kéretik a kölcsönzés előtt 24 órával megrendelni, mert azok a kották-könyvek csak az alagsori helyen lelhetők fel. Jesszusatyaúristen! Kottaleporolás közben szállingóztak a kórustagok a próbára, így még a kórus próbát is hallhattam. Majd a próba után "záródnak az ajtók" . A buszt is sikerült elérni, itthon kivilágosodott az ámítógép képernyője - ma először - s megírhattam ami a bögyömet "nyomja". Jaaa, majd elfeledtem. Sikerült lefoglalnom csütörtök-péntek estére az elnöki lakosztályt, így Pécs városában ha akarom, ha nem, jól fogom magam érezni! Köszönöm a türelmet.

Ribizli torta

Visszafelé haladok mint az angolszász önéletrajz. Utolért a kölyök kutya effektus. A kölyök kutya sem ismeri a mértéket, s van amikor "túleszi" magát. Akkora a pocakja, hogy lába nem ér le a földre, s lógó nyelvvel piheg. Hasonlóképpen érzem magam. Születésnapi buli volt ribizli tortával. Jajj... Nagyszerűen kitett magáért a család cukrász barátja, igaz nem ettem még rosszul sikerült termékét. A buli előtt délutáni álom a kanapén (á la Wagner), azzal a különbséggel hogy én nem a Rajna kincse előjáték Esz-dúros kezdését álmodtam. Délelőtt zenekari próba, lement kisebb-nagyobb ütközésekkel. Hazahoztam múlt héten a kottákat, s persze hogy itthon maradt a basszustrombitás és a baritonos szólama... (Az hibázik aki dolgozik). Szerencsére csak szállingózott a tagság mert az út le volt fagyva istenesen, így volt idő ha nem is szépen, de olvashatóan leírni azokat amiket itthon hagytam. Le lesz "tisztázva" még csütörtök előtt, hogy ne legyen gond a jövő vasárnap. Már csak négyet kell aludni, s vonatra szállok Pécs felé. Miskolc-Budapest útirányon. Nagy várakozással vagyok, nem is annyira a vonaton eltöltendő idő, hanem a koncert miatt. "Be vagyok sózva" :) Jelenleg Bruckner bácsi kilencedikje szól háttérzajként - Fesztiválzenekar, Fischer Iván. Ez is azok közé a darabok közé tartozik, amit bármikor meg lehet fülelni. Előtte Mihály András Gordonkaverseny-e volt, ezt pedig kb öt évenként sikerül véletlenül megcsípni a rádióban. Ideje lenne beszereznem belőle egy-egy hangzó anyagot, partiturával együtt. Karácsonyra már nem valószínű hogy meghozza a Jézuska, de ha Húsvétra a nyuszi alkotna egyet, az jó lenne. A sült nyulat pedig morbid módon tepsifülesnek nevezik. Viszont délután hallottam hogy éppen Pécs városában beüzemelték a kolduló-gépet, amit nemes egyszerűséggel "kunyerátor"-nak neveztek el. Csodálatos is a magyar nyelv s állandó megújulásban van. Nap, mint nap hallani szóösszetételeket, rövidítéseket. Nekem a kedvenceim közé tartozik amit még Szolnokon hallottam a békéscsabai színház egykori zenekari tagjától. Premier volt a színházban, s utána stresszoldó foglalkozást iktattak be: legális tudatmódosító szerek alkalmazása nagy mennyiségben, különös tekintettel a beszédközpontra gyakorolt hatásával. Nem mindennapi tevékenység, tehát - mivel még nem voltunk EU tagok, nem is hungarikum - unikum. Pár kocsmahivatal felkeresése után eljutottak egy éjszakai szórakozóhelyre, de már éreztette hatását az elfogyasztott mennyiség, s a csapat egyik rutinos tagja felajánlotta hogy megkérdezi lehet-e kapni unikumot, mert ha nem, be sem mennek. Kinyitotta az ajtót s a pult felé a következő kérdést intézte a kiszolgáló személyzet felé: VANIKUM? Köszönöm a türelmet.

Alpesi,de nem a csoki 2,avagy hogyan lesz áramszünetből kocsonya:)

Tegnap kénytelen voltam abbahagyni, az ámítógép bejelzett, hogy gondja van s le fog állni. Még szerencse, nem kellett megírni mégegyszer. Viszont akkor a kimaradt bötűt be tudtam volna írni. Nem számít, majd betudom a két pohár félédesnek az elírást:) Áramszünet volt párszor nyár óta s nem vettük figyelembe. Így olyan jégréteg képződött a fagyasztó belső falain,hogy nem lehetett bezárni az ajtaját ahogy illik. Így viszont nem fagyasztóként működött, csak tárolóként. A tartalma kiengedett mint a vizsgálatra szánt mammutszar. Előkerült a 20 literes kocsonyafőző fazék, s ma már az egész házat finom kocsonyaillat lengte be. Holnap reggelre megrezgősödik s neki lehet dőlni jó étvággyal. Nem a fazéknak, a kocsonyának. Az ámítógépről menekítettem az anyagokat, újra kell telepíteni s talán kevesebb mérget eszem ezentúl. A művészet ma is elérte célját. Az örök sláger "Jingle Bells"-be bele kellett kontárkodnom, remélem a holnapi próbán tetszetősebben fog szólni. Jelenleg Nemorino románca szól a rádióból, ez az ária - szerintem az egyetlen - a Szerelmi bájital-ban ami közkedvelt. Mivel szombat este van, nem húzom az időt tovább, köszönöm a türelmet.