Holle anyó

(félédes) Bort, búzát, békességet. S más efféle jókívánságokat mindközönségesen. Jöhetnek ezerrel a közhelyek, jópofizások. Mint mindig, mindenhol, mindenkivel. Természetesen vannak kivételek. Ők erősítik a "szabályt". A szabályok pedig arra vonatkoznak, akik betartják. A képládában egymást múlják alul a hírolvasók - szerkesztők. El vagyunk látva hírekkel, nem mondhatja senki hogy "nem is hallottam". Milyen jó hogy tudom azt hogy a velencei tavon lehet korcsolyázni, de a Balatonon nem. S aki megszegi, azt akár 20.000 HUF-ra is büntethetik. Hahaha... Ha a balcsira mennék engedély nélkül korcsolyázni, biztos vinnék magammal ennyi pénzt, személyi igazolványt, lakcím kártyát, adószámot, stb. S ha nem kap el a rend őre, esetleg a helyi polgárőrség Michelin babának öltözött éber őre, a pénz akkor is jól jön. Egyik prímás ismerősöm szerint: pénz nélkül figura az ember. Na, lapozok. Tegnap este rákezdett Holle anyó, s megrázta a dunyhákat, egészen reggelig. Mikor ledőltem hajnali ötkor, még jött az áldás. Az időpontot még most sem sikerült nagy megkönnyebbülésel a kotta végére biggyeszteni. Most következik még a "biztos úgy írtam le ahogy akartam" mindenkor előjövő kétsége. Még kb a 15 %-a hiányzik. Korainak tartom saját kétségeimet, ez akkor szokott elővenni mikor már befejeztem s ráírtam a dátumot. Éppen ezért holnap kezdek egy másik "nótát", gondolva arra, hogy ősszel meg kell tartani a zenekar évfordulóját az "olvasó"-ban. S ezzel kezdetét veszi a "hosszú menetelés". Az éjféli mise előtt kaptam egy "mobil" pálcát. Kedves ismerősöm fia hozta az ajándékot "vidd el Sanyikának" kísérő szöveggel. Nagyon jól esett. A Kedves ismerős sajnos már nem jár a zenekarba fuvolázni, ám az unokája és a harsonás fia igen. Sokat köszönhetek Laci bácsinak (is), fújhattam mellette még a múlt évezredben, s megszámlálhatatlan zenekari találkozón, fesztiválon. Azon ritka képességű emberek közé tartozik, akik mindenkor józanok tudtak maradni. S most nem a zenészek általánosságban vett józanságára gondolok. Be is tettem a vitrinbe a többi "kegytárgy" mellé. Nem Laci bácsit, a pálcát! Mielőtt valaki vigyorogna egy jót:) Mai nap jó lett volna meghallgatni Mirko Krajci: Simfonia da Requiem című darabját, ám nem találom a felvételt. Mirko Krajci Pozsonyban élő zeneszerző, sajnos csak ezt az egy darabját hallottam idáig. A pozsonyi fúvószenészeknek - még a Kromeriz-i fesztiválon - évekkel ezelőtt említettem, semmi érdemi információt nem tudtak akkor adni a szerzőről. Szerintem a régen esedékes kirándulást meg kell az idén ejteni, s elmenni Pozsonyba "sörzeni" :) Majd turbósítjuk a hangulatot a sokféle ízesítésű leginkább a színében unicumra hasonlító Fernet nevű remek pálinkával. Nekem a szegfűszeges változat a kedvenc. Kedvenc... Ugyan már, évekig nem jutok hozzá, de attól még szívesen fogyasztom amikor elérhető. Akkor viszont ameddig tart. Egy biztos. Nem fog megfakulni az üvegben:) Köszönöm a türelmet. 20:44