pálca

Meghoztuk a "köcsögöket". Reggel elszáguldottunk Sárospatakra az emléktárgyakként átadandó köcsögökért. Még ki sem hűltek teljesen, akkor nyitotta ki a hölgy a kemencét. De szépen becsomagolta, banános rekeszekbe tettük, a köcsögökkel teli rekeszeket pedig bepászítottuk az ótóba. Miskolcon benéztem a hangszer boltba karmesteri pálca beszerzése céljából, de nem vettem. Egyedül ők árulnak Miskolcon pálcát. Négy fajtát mutatott az eladó, megszemléltem de mondtam neki hogy ez nem az amire én gondoltam. Persze karmesteri pálca volt mind a négy, ám olyan hihetetlenül gagyi kivitelben... Akkor nem. A pálca tartó cső sem. A kettő együtt 7000 HUF lett volna. Na, annyit nem ér - még a felét sem. Az egyik rövid volt, a másikon a "fogantyú" ráöntött műanyagból készült, ami ugye az esetleges izzadás miatt érdekes röppályát ír le a levegőben. Persze, bele szoktam kapaszkodni a pálcába, mert mibe kapaszkodjak ha nem abba? Egyébként a pálca maga is műanyagból készült, szép fehér(es) színű, ám a fehér takaró anyag itt-ott lepattogva. Áhh, nincs mese, ezt bizony nem veszem meg, még akkor sem ha kifizeti a cég. Marad a jól bevált örökölt pálca. A pálca tartó "kütyü" pedig szintén műanyag cső, famintás öntapadós tapétával bevonva... Tegnap megkérdeztem egy bp-i üzletet, ők a kisúlyozott, eredeti balsafából készített, a fogantyú paraffából készül, a tok pedig szintén eredeti esztergált fa, na, az náluk 13 ruppóba kerül. Majd egyszer olyat kérek valami neves ünnepre. S beteszem a szekrénybe:) 176 szónak is egy a vége, nem. Köszönöm a türelmet. 21:04

kiállítás

Reggel kezdtem a proszekturán, már tényleg az utolsó simítások kotta ügyben - csak kiderült tegnap hogy a tubásoknak nem csináltam a Német himnuszból szólamot... Nem baj. Már készen van, mindenkinek meg van minden kottája 13-ra. Fejvesztés terhe mellett a szerdai próbát azzal kezdjük hogy mindenki megnézi, s nem viszi sehová. Most már késő (lenne) gyakorolni:) A szerdai próba azért lesz jó, mert így nem telik el fújás nélkül csak kettő nap. Délelőtt még elkezdtük a kiállítás anyagát is felhordani a kiállító terembe, hangszerek, kották, ruhák, pár dolog felkerült. Az írott anyag - oklevelek, fényképek, miegyéb - majd holnap. Majd lemásztunk a művház pincéjébe körülnézni, s kincseket leltünk. Az összes fém kottatartó állvány egy sarokba letéve - az az igazi nehéz vas állvány, a tetején a világító berendezéssel - , ami évtizedeken keresztül a zenekari árokban teljesített szolgálatot. Abból is felvittünk hármat, arra pár kotta felkerül. Aztán délután eszembe jutott hogy miért is nem használjuk mi azokat az állványokat? Felújítjuk s használni fogjuk. Porosodjon nálunk inkább, mint a pincében. Holnap reggel 8:15-kor lendül a pálca a Városháza előtt, 8:30-kor leleplezik a bányász emléktáblát a Bányász himnusz hangjaira, majd még pár indulót dudálunk s kész. Utána megint proszektura, majd birkózás az állófogadással kapcsolatban. Szerdán délután még egy próba, amin nem fogjuk megváltani a világot, csütörtökön el kell menni Sárospatakra a köcsögökért, pénteken a német zenészek érkeznek Ferihegyre, oda is menni kell, de remélem abból kimaradok, szombaton pedig a már sokat emlegetett nap vár mindannyiunkat. Tegnap a kedves cimbora csak hozott két láda paradicsomot evésre és eltevésre. Nagyon jó ízű, kérdeztem a fajta nevét, de öt fajta paradicsomot ültettek, s halovány gőze sincs hogy melyik melyik. Van benne "zömök" , "Kecskeméti 207" vagy valami ilyesmi, aztán van benne az a jó nagy kb 30 dkg-os, na az szenzációs. Enni is, meg dől belőle a lé - mikor darálom - mint tehénből az intelligencia. Majd'elfelejtem. Mondtam a zenekari elnöktitkár...-nak, hogy december elejére ne tervezzen semmi olyan megmozdulást amihez kellenék. Mert december 7-én a kedvenc fújós zenekarom Adventi koncertet ad a pécsi Székesegyházban, s nekem ott a helyem. Köszönöm a türelmet. 23:07

majorette

Tegnap szombat lévén oly' annyira rövidre sikerült a bejegyzés, hogy el is maradt. A vonulásos művészetet kipipáltuk a kettes fokozatú hőségriadóval együtt. Mindig sikerül beleszaladni valami hasonló helyzetbe. A szervezők megkapták tőlem a fekete pontjukat, velük is beszélnem kell. A majorett-es kislányok toporogtak előttünk, annyi a változás a tavalyihoz képest, hogy most nem állnak le az út közepén forgolódni. De menni még mindig nem sikerült megtanulniuk, avagy a felkészítő nem veszi a fáradtságot hogy elmondja hogyan is kell zenére menni. Ilyen alkalmakkor (is) mindig bal lábra kell hogy essen az ütem első fele - "lépjen a nagydobra!" - tehát jobb lábra a második fele. Amikor ez pont fordítva van, hogy az ütem első fele a jobb lábra esik, a bal az ütem második felére, az nem ez a műfaj. Azt a színházak deszkáin és időnként a tévében láthatják. Namármost ha utcán kell menni - csődítő jelleggel - az nem színpad, még ha fellépés jellege is van a dolognak. A másik. Haladni csak akkor lehet, ha nem helyben topognak. Nálam a helyben topogás az, amikor egyik lábát teszi a másik után, s a megtett távolság nem éri el a talp hosszúságának kétszeresét. Tegnap este azért még sikerült megkoronázni a napot Verdi: Nabucco című négyfelvonásos opera 1968-as Operaházi közvetítés újra sugárzásával. A karmester Lukács Ervin volt. Verdi a Nabuccót 28 évesen három hónap alatt írta. 1842. március 9-én volt a mű bemutatója, és Itália az opera új hősévé avatta Verdit. Kis adalék: akkoriban Itáliában évente 40(!) operát mutattak be. Ha beszámítom a 12 hetes nyári szünetet, akkor ez hetente egy. Jesszus. Köszönöm a türelmet. 20:00

állófogadás

Még mindig a kottákkal bajlódom. Ma is a proszekturán kezdtem, a héten nem először s nem is utoljára. Kis túlzással annyi meghívó kiment, ha az ajtóba tennék az összeset, nem lehetne bejutni a nézőtérre:) Már "csak" valami öt kotta hibádzik, ami nem rossz arány a cca. 500-hoz képest. De HERB 330 jól dolgozik ha forgatom az ujjaim közt. Holnap még egy felvonulásos megmozdulás, kedden egy bányász emléktábla avatás a Városháza falán, s hipp-hopp itt is van a szombat. Persze hogy lesz még tennivaló, ilyenkor nem nagyon kellenek legális pörgető szerek, pörög úgy is az ember. Ha beveszi a pörgetőt, akkor pedig lassul. Igaz, én fordítva vagyok "bekötve", engem a kávé altat. Ma megkaptuk az állófogadást lebonyolító emberkétől az árajánlatot, nem nagyon tetszik a végösszeg. Ezzel kell kezdeni hétfőn - a megrendeléssel, s azzal hogy mi(k) legyen(ek) az asztalon. Nem tartom célszerűnek például a gyümölcs salátát. Nem vagyok vendégvallatós szakember, meg az is igaz hogy egy ilyen megmozdulást nem lehet bográcspartiként kezelni, de ... Amikor itt van ez a szép szeptemberi hónap, amikor még van őszibarack, s már van körte, alma, szilva, nem kellene kivivel, banánnal, egyéb egzotikus gyümölcsökből összeálított salátával traktálni a vendégeket sem. A másik, ami nekem szemetszúró, az a csabai karaj, amit csabai csemegének is szoktak nevezni, avagy egyszerűen kolbásszal töltött karaj egészben sütve, majd olyan vékonyra szeletelve hogy a napfogyatkozást lehet vele nézni alkalomadtán. Persze sejtem hogy előre kell dolgozni a szakácsoknak is, mert 150 fős fogadáson azért van "tarolás" - azon is jót lehet mosolyogni ha az ember beáll egy olyan helyre, ahonnan látja a vendégek nagy részét. Fogja az egyik kezében a pezsgős poharat, amit már az ajtóban a kezébe nyomnak, a másik kezében a tányér, az öt ujjából hárommal a tányért fogja alulról, eggyel felülről, s még az ötödikkel hozzászorítja az evőeszközt. Egy sanda pillantással megpróbálja felmérni a kínálatot, majd mint aki észreveszi egy ismerősét, araszol a kiszemelt kaja felé. Félfüllel hallgatja a beszédet amit mondanak, de már egészen máshol jár:) Az is kérdés, hogy ebben a félmillát közelítő összegben benne vannak-é a legális tudatmódosító italok, mert nem volt feltüntetve. Inkább ital legyen mint kaja, az jobban csúszik olyankor. Persze nem tömeges lerészegedésre gondolok, amikor már se kép - se hang, valamint a mozgáskoordinációs képességek is lanyhulnak, de ismerve a fújósokat valamennyire... Szóval pontosítani kell a részleteket, nincs mese. Ma ennyi telt bejegyzésileg. Köszönöm a türelmet. 20:06

lecsó

1. Zajlanak az események ezerrel. Mostanság elég erősen rányomja bélyegét minden napomra a 13-i megmozdulás, minden nap van valami amit még meg kell csinálni. Nem panaszkodás képpen mondom, csak úgy megjegyzem. Ilyenkor azt hiszem hogy soha nem jön el az a nap amire éppen készülök/készülünk, vagy soha nem sikerül befejezni azt amit éppen firkálok. De mindig elérkezik az idő, s utána pihi. Egy nap. Esetleg kettő. De a második nap már azon jár a fejem hogy mi a következő legfontosabb, nem tudok egy helyben megülni. S tervekkel tele a szekrény, tudom mit akarok elérni a csapattal is, meg úgy egyébként is a lelkem békéje - mint mindenkinek, nekem is - fontos. Összeszalad időnként az amivel múlatom az időt, de még mindig csak 24 órából áll egy nap, ami nem is baj. Ma is a proszekturán töltöttem a délelőtt egy részét, utolsó simítások kottailag. Majd a szpíker szólt hogy örül a látásomnak, biztosan vittem neki a szöveget. Nem nyert. Elfelejtettem. Tehát azt is meg kell csinálni. Aztán összefutottam az egyik ismerőssel, aki a közönség soraiban szokott helyet foglalni, mert hogy rajta kívül a Család minden tagja zenekari tag:) Megsúgta hogy a közönség szerint "nagy" szüneteket tartunk két fújás közt. Nekem nem tűnik nagynak, mert a vizet csak ki kell engedni a hangszerből, lapozni is kell, kettőt szusszantani, a többit nem mondom. Ügyesen bele fogom csempészni a szpíker szövegébe azt a mondatot, miszerint csak azért beszél a következő darabról annyit, hogy legyen idő mindezekre. S akkor fel sem tűnik hogy egyáltalán szünet van két fújás közt. A körte mennyisége fogyóban van, ám a kertből mindig van utánpótlás. Eleddig nem talált meg a kedves cimbora paradicsommal, de ha hozza, nem fogom nem elfogadni. Olyan szívesen adja, én meg olyan lelkesen csinálom, csak az idő... Az telik vele. Arról nem is beszélve, hogy a befőttes polcokon már így is nézeget ránk 65 üveg lecsó 30 % paprikával. Az a klasszikus konzervgyári. Amit csak az íze miatt nagy duzzogva fogyasztunk. Jó muzsikákat is sikerült hallanom, a kertszomszédokat boldogítottam, már ha egyáltalán hallották. Valószínűleg a tüzéreknél szolgálhatták le az idejüket, süket az egész szomszédság. Liszt Ferenc: Les Préludes, Bartók Béla: Táncszvit, Weiner Leó: I. Magyar szvit. Egymás után, egyvégtében.
2. "...itt van ez a tiprószerkezet, amit úgy hívnak, hogy kerékpár-ergomérő. Alaposan meggyűlik vele a baja annak, aki olyan edzett és antikerékpáros mint amilyen én vagyok. Tulajdonképpen sosem szerettem biciklizni... a boldogan száguldó kerékpáros csak a biciklikereskedők találmánya. Most aztán tartanom kell a nyolcvanas tempót ezen a sebességmérővel ellátott szerkentyűn. Nekibuzdulok hát, teliragasztva katódokkal, akár egy tudományos-fantasztikus film szereplője, egyre csak a lehető leggazdaságosabb erőfelhasználásra ügyelve, arra, hogy lazán, hanyagul üljek a nyeregben, a felsőtestem semmi szükségtelen mozdulatot ne végezzen, s egyedül a lábaim járjanak ritmikus pontossággal föl és le. No, hogy érzem magam, érdeklődik öt perc múltán az orvos. Csodálatosan, felelem én... -Hát akkor hadd lássuk - szól a doktor, és babrál valamit a féken. Először csak olyan érzés, mintha valaki felült volna mögém, a bicikli csomagtartójára, pár perc múltán azonban az a szörnyűséges benyomásom támad, hogy kettesben karikázom fölfelé a Szent-Gotthard hágón, és a mögöttem ülő társam ezalatt mást se tesz, mint a féket szorítja..." (Helmut Rathert: Nagyapa repül c. könyvéből) Köszönöm a türelmet. 17:38

szénsavas

Olyan nyugalom van rajtam, mint amilyen lenni szokott a kitörés előtt. Az is közrejátszhat, hogy délután sikerült jó hosszat aludnom. Délelőtt lekvárfőzés volt körte szedéssel, így a leszedett körte mennyisége meghaladja a fél mázsát. Ennek holnap, holnapután üvegbe kell kerülnie. Holnap délelőtt nem fog menni a proszekturai elfoglaltság miatt, délután pedig a fűrészes ember jön metélni a gyümölcsfák tetejét. Még időben, hiszen holnap csak aug.31 lesz. S a gyümölcsfák koronaritkító metszését illik augusztusban megcsinálni ugyanúgy mint a földieper telepítését. A földieper el fog maradni, vagyis később lesz megcsinálva, így lecsúszunk kicsit róla. Az alispáni tekintélyből kell leadnom pár kilót - nem férek bele a fellépős öltöny nadrágjába... Vagyis beleférek, de hajlongani nem tanácsos benne ha azt akarom hogy a ruhaanyag összetétele ne változzon hátrányára. Így a már többször kipróbált megoldás marad, szénsavas itókák száműzése, és Gombóc Artur kedvenceinek csökkentése. Ez a hét cseppet pörgősebb volt mint az eddigiek, minden napra jutott valami "hivatali" menet, de ez nem fog csökkenni még két hétig. A színpadot szétszedték felújításilag, azt mondták az illetékesek, hogy készen lesznek vele, a festék csak egy rétegben kerül fel 12-én, hogy ne fulladjon meg a zenekar a 13-i szereplés kapcsán. A maradék két réteget majd utána kenik fel. Vagyis le. Majd jól befújjuk nekik a színpadot. Kíváncsi vagyok még hogy a világítást mennyi munkával sikerül megcsinálni, mert az eddigi világítások nem voltak szerencsések. Arra is kell egy próba a műszakiakkal együtt. Ők értenek hozzá, mi pedig majd megmondjuk hogy hová kellene a fénynek esni. Az egyik fő segítő említette, hogy plusz 10 darab 1000 wattos lámpát tudnak adni, ami nem tűnik kevésnek. Főleg ha jó helyre kerül, s nem szemből kapják a zenészek az áldást. Vallatólámpára semmi szükségünk nincs. Köszönöm a türelmet. 20:25

két kép

ennyi

Megkaptam a megerősítést - s tartom is magam a jó tanácshoz. Köszönöm! A türelmet is. 10:02

borul a bili?

Kedves s Tisztelt Fúvószenész-karmester barátomtól kértem tanácsot az ügyben hogy mit kellene tennem, vagy Ő mit tenne a helyemben. Nem tudok másképpen gondolkodni mint gyakorló zenekari muzsikusként. S a mostani eszemmel sem tudok dűlőre jutni hogy melyik lenne a jó megoldás. Közhely, de így van: majd az idő eldönti. Az ördöggel is hajlandó vagyok cimborálni hogy ne így legyen ahogy most. Persze évtizedes beidegződéseken nem megy a változtatás hirtelen, ezt tudom. De a személyes példamutatásnak lehetnek eredményei, ám állandóan szajkóznom kell mint az óvodában a gyerekeknek hogy mit nem (lenne) szabad csinálni? Mással is lehetne foglalkozni, jelen esetben a fújással. Persze könnyebb, ám nem szerencsésebb a másik emberbe belekötni, főleg nem sorozatosan mert megunja, s borul a bili. Sikerült sok mindenen keresztül rágni magunkat, megvan a program, a vendégek, az adományozók, a helyszín, a meghívók, stb. stb. Vagy az lehet a gond hogy közelít a fellépés ideje, s ilyen megmozdulása még nem volt a zenekarnak, s talán ettől idegesebbek az emberek? Nem tudom. Nem szoktam kiabálni, pláne morcos lenni, nem is harapok csak időnként, s nem ez volt eddig a "trendy". Soha nem bántottam meg senkit akarattal, akaratlanul biztosan előfordult. S nem tudom mit tegyek. Bátyám szerint "ha osztom a népet", előbb-utóbb itthagynak. S a pálca nem szólal meg. De ha szeptember 13 után is hasonlóképpen (nem) működik, akkor hiába csináltatott a polgármester 35 ruhát, átmegyünk polkás partiba. A polkás parti pedig nem igényel pálcás embert. Pont. De ez csak a legvégső eset. Nem jó ilyen gondokról még hallani sem, de egészen egyszerűen nem tudom mit csináljak. Csinálom ahogy eddig, nem fogja pár ember elvenni a hitemet a nem muzsikushoz való hozzáállással. Nem teszek olyat, amit nem szeretnék én sem kapni. Ugye milyen egyszerű? Csak gondolkodni kellene néha - s nem csak nekem. Köszönöm a türelmet. 20:36

pedagógia

Annyi minden írnivaló van, azt sem tudom hol kezdjem... A csapatban nem éppen happy a hangulat. Azt sem mondhatom hogy várható volt. Nekem majdnem derült égből villámcsapás. Legalábbis így élem meg. Évődések mindig is voltak, nem csak ebben a csapatban. De ez(ek) már nem élcelődés(ek). Komolyra fordult a dolog. Olyannyira, hogy többen azon gondolkodnak, hogy még a zseptemberi bulit megcsinálják s kész. Mondhattam volna így is: "oszt jó napot". Sosem tanultam pedagógiát, nem most fogom elkezdeni. De nem is a pedagógiával van a gond, hanem azzal, hogy nem tudok a problémával mit kezdeni. Mert ez már probléma. Az hogy agyalok az általam lehető legjobbnak vélt megoldáson, az kevésnek tűnik. A mai próba azzal kezdődött hogy volt pár keresetlen szavam a csapathoz. Ritkán szoktam szólni, akkor is csendesen. Nem harapok nagyot, csak néha. Nem is vagyok kiabálós fajta. Zenekari muzsikusként ki nem álhattam mikor bejött a levegőszeletelő s próba előtt megadta az alaphangulatot azzal hogy lecseszte - jogosan vagy sem, az most mindegy - a társulatot. Sajnálom hogy idáig eljutottam. Arra próbáltam figyelni míg a mondókámat elmondtam, hogy a zenekarhoz szóljak, ne egyes emberekhez. Akivel problémám van, annak meg fogom mondani, de nem a próbán. A próbának nem erről kell(ene) szólni. Tegnap végigpásztáztam a november óta leírtakat, különösen ami a zenekarral kapcsolatos. Eddig is voltak gondok, a gondok azért vannak hogy megoldjuk őket. Most jön a magyarázkodás... Illetve nem jön. Pont. Perceken belül meghozzák a mosógépet, azt be kell a helyére tenni, utána Családi ünnepség lesz. Majd folyt.köv. Köszönöm a türelmet. 17:16

Herb330

Úgy érzem magam, mint aki egész nap nem csinált semmit. Pedig... Kezdődött Herb330 koptatásával 4:30-kor. Eltartott a reggeli kávé és tea megfőzéséig, illetve forrázásig. Beújítottam egy saját összeállítású teakeveréket, nem annyira szép a színe, de az illata s az íze szenzációs. Darabos gyümölcstea (meggy, alma, narancshéj, mazsola, kevés hibiszkusz virág) összevegyítve szálas zöld teával. Hét púpozott mokkáskanál ebből a keverékből elég egy liter elkészítéséhez. 10 percet hagyom állni, aztán mehet KunBéla után "be a szervezetbe" :) A kávét nem iszom, csak elkészítem. Rossz hatással van rám, teljesen mindegy hogy cukorral, tejporral, tejszínnel, cukorpótlóval fogyasztom. Az első nem annyira, de ha kettőt megiszom, perceken belül képes vagyok horkolni akár állva is. A koffeinmentes kávé pedig olyan lehet mint az ólommentes sör, vagy a hamisgulyás. Tehát kávéval engem nem lehet megfogni. Az olasz zenészek kávézási szokását pedig nem veszem fel, ők - néhányan - vacsora után konyakkal isszák a kávét. Mint hajdanán pár zenész ismerősöm itthon. Csak az itthoniak rummal. Namost a rumos kávé lekísérve vörös borral... Ajajj... Ezt a párosítást is kihagyom. Pedig szeretem a kávé s a sötét rum illatát is, csak ne kelljen meginni. A fehér rumnak pedig nincs illata, csak hatása. Az pedig orosz pezsgővel. Na, befejezem az ismertetőt, mindenki döntse el maga hogy mit szeret. S ami jól esik, az nem árthat - állítólag. Kivéve ha a mennyiség meghaladja egy kozák dzsidásezred fogyasztását - lovakkal együtt. Gyenge - sült szalonna - nyári reggeli után mentem a proszekturára, a meghívókkal "házalok", majd a zenekar elnök-titkár-vezérigazgató-mindenes-szolgálatvezető-menedzser-logisztikusa volt soron, pár apró megbeszélnivaló, röpke egy óra időtartamban. Majd üzletek, ahová hiába mentem, a megrendelt dolgok nem érkeztek meg. Ekkor már "Lizzy" is kente magát ezerrel, de hazaértem. Ebéd. Ebéd után jött a kertszomszéd, hogy mára virradóra ismét meglátogatták az aratók. Szegény. Sajnálom. Kiiramodtunk a kertbe, de hozzánk nem jöttek be. Ha már kinnt voltunk, megszedtük a barack fákat, a körtét s a szőlőt. Ezután én mentem a gazdaságos boltba, Apu az ikrekkel ment pecázni, kíváncsi vagyok milyen eredménnyel térnek haza. Ha nem is fognak halat, legalább jól érzik magukat. Az sem kevés. Hazaértem, vacsorát majd alkotok valamit, Herb330-at megtöltöttem, s ha lesz kedvem, még koptatom a hegyét. Írni még mindig van mit, igaz ez már nem a szeptemberi bulira íródik s nem is a hazai csapatnak, de haladni kell. Köszönöm a türelmet. 18:57

Bán réve

Tehát a múlt hét szombaton volt Szilvásváradon a VIII. Bográcsfőző verseny, aminek a megnyitóján részt vettünk. Időben odaértünk, kicsit hiányosan. Velem együtt 21-en voltunk, állítólag a 21 az nyerő szám. De csak nyelőnek bizonyult, ám az sem annyira. Pár induló a korán érkezőknek és a versenyzőknek, akik rakták a fát hűvös halomba az addig csak üres bográcsok alatt. A Himnusz után a polgármester rövid köszöntője, majd a papság részéről megáldották az új kenyérrel együtt a verseny résztvevőit is. Helyi háziszőttes bevizsgálása után a lovaspálya bejáratánál, és a Szalajka-vendéglő melletti utcán még egy kis csődítőt dudáltunk. Ezután következett a zenekar műsora, ami egészen odáig tartott míg az eső előbb csendesen, majd egyre nagyobb intenzitással sz....rrá áztatta a kottát. Ezzel a műsort be is szegtük, megettük amivel megkínáltak bennünket s jöttünk haza. Az ebédet próbáltuk beazonosítani, nem sok sikerrel mert gulyásnak sűrű volt, pörköltnek híg. Ám kellemesen fűszeres volt, a melegségével sem volt gond, így aztán mindegy mi a neve, megfeleltünk az ebédnek is. Másnap vasárnap lévén megint nem a templomba igyekezett a tagság hanem zenekari próbára - bár ha belegondolok, volna mit meggyónni. De amennyi bűnünk van, egy Eucharisztikus kongresszust kellene összehozni részünkre. Nyúztuk egymást, beleszagoltunk pár nótába amit tegnap el is játszottunk. Hétfőn és kedden agylúgozásos pihenés a kertben, a zenekar elnök-titkár-vezérigazgató-mindenes-menedzser-logisztikusa is csak este kapott drótvégre. Sikerült beszélnem egyik vendégnek (is) hívott karmesterrel még hétfőn reggel, mindössze 42 percet vett igénybe a telefonálás. Sikeresen rábeszéltem az "Alte Kameraden" indulóra is (Carl Teike), így Ő is két darabot vezényel majd a szeptemberi megmozduláson. Rajta kívül a bp-i tűzoltózenekar karmestere és "ezreddobosa", valamint a zenekart előttem 11 évig abriktoló jelenleg oboa szólamot fújó Tamás is kettőt, így nekem egyre kevesebb integetni való marad:) Miskolcról is hazalátogat volt tanárom, aki annak idején - 1975-ben - beajánlott maga mellé a zenekarba. Ha jól számolom leszünk hatan integetők a tervezett 15 rövidebb-hosszabb darabra. Ráadást - ha szükség lesz rá - majd a "fehér" könyvből játszunk. Tegnap a játék előtt még kedves zenekari kolléga megcsinálta a fotózást a szuper gépével, este már rám is szólt hogy az anyósánál lesz a lemez amina fényképek vannak. Az új ruhában feszelegtünk a fotózáson, mindezt természetesen nem műteremben, hanem a proszekturán (próbaterem). A zenekari tablónak már készen kell lenni a buliig, ki is lesz állítva a kiállításon azzal a felkiáltással, hogy itt tartunk, ennyien vagyunk. Jelenleg. Tegnap hoztak még egy rossz hírt is, régi zenekari tag (mélyszárnykürtöt fújt) betegeskedett hosszú idő óta, már egy éve muzsikálni sem járt, de nem csak muzsikálni, a lakást is csak akkor hagyta el, ha elkísérték orvoshoz. Feladta. Már Ő is st.Péter zenekarát gazdagítja. 52éves volt. Nyugodjon békében. Csütörtöki búcsúztatóján neki is eljátsszuk az általa is sokszor játszott "Lehullott a rezgő nyárfa..." és a "Most van a nap lemenőben..."-t. A tegnapi műsor lement, elégedettek voltak a szervezők, mosolyogtak ki a fejükből. Megdícsért pár ember a csapatból, miszerint "naugye hogy jobb ez a tempó a Himnusznál". Az persze nem jutott eszükbe hogy azért kezdtük a műsort az "Öreg bajtársakkal", hogy legyen mulyó a Himnuszra (is) :) Szombaton megyünk Bán révéhez Bánréve nevű helyre játszani egy kicsit, hasonló megmozdulás mind időben mind tevékenységben mint a Szilvásváradi bográcsos menet. Biztosan kihagytam pár dolgot, majd ha eszembe jut, leírom. Nem győzöm eleget hangsúlyozni hogy szenilisnek azért jó lenni, mert minden nap új dolgok jutnak az eszembe... Köszönöm a türelmet. 07:22

türelem

Bejegyzés talán holnap, ha lesz rá idő... Köszönöm a türelmet. 21:44

uborka

Szépen telnek a napok egymás után, s ahogy telnek, egyre melegebbek. Bírom a meleget, de mostanában nehezebben viselem. Eddig is izzadtam mint egy megrakott púposteve, de a héten még jobban sikerült. Valami nyavalyát is sikerült összeszednem, fáj(t) a torkom nem kicsit. Sok mindent sikerült megbeszélni a héten, a tervezetthez képest előre vagyunk. A helyszín adott, a színpad berendezését, a műszakiak dolgát s az "emléktárgy"-ak dolgát is sikerült elintézni. Kap a zenekar egy szép nagy köcsögöt, a fenntartók s a 100.000 ft feletti adományozók - mint fő támogatók - egy számmal kisebbet, a vendégkarmesterek s a németországi zenészek egy 1.2 literes seres korsót, az összes zenekari tag a vendégzenekar tagjaival együtt 0.6 literes sereskorsót. Valamivel több mint 100 rugó áfával s leszállítással, feliratozással együtt. A műsor nagy részére is sikerült pontot tenni, 15 rövidebb-hosszabb "nóta". Az új kenyér megszegésére rendezett ünnepségen pedig csak 17:30 -kor kell kezdenünk egy fél órás fújással, majd Himnusz, a beszédek után Szózat, és azzal vége. Nem óhajtanak zenés ébresztőt - én sem nagyon kívánom. Holnap a már emlegetett bográcsfőző verseny lesz, s hazaérkezés után uborka eltevése. Az uborkáért még ma este kell elmenni, de már le lesz szedve :) A hagyomás "kapros" fantázianevű fűszerösszeállításért elmentem még a boltba, ez nálunk nagyon bevált. Igaz, már nem a klasszikus papírdobozos kiszerelésben kapható, de annyi baj legyen. Vár még rám cca. 150 boriték megcímzése, névreszóló meghívót kapnak az arra érdemesek. Tegnap a színháztermet újra szemrevételezve az a benyomásom, hogy nem lesz gond megtölteni a helyiséget. Vagy csak a színpadról tűnt kisebbnek mint a nézőtérről. Nem tudom a csapat tagjai mennyire vannak "besózva" , de most hogy elérhető közelségből látom egy ilyen rendezvény megszervezése körüli bonyodalmakat, nem is baj ha a csapat tagjai nincsenek felhomályosítva a történésekről. Végül is "csak" muzsikálni köll, a többi meg megy a maga útján. Addig még sokat fogunk róla beszélni, s ha lemegy a műsor, utána pedig még többet. Mint az ultisok. Hogyan kellett volna csinálni... Elvonási tüneteim is vannak, lehet hogy azért fájdult meg a torkom, mert nem énekeltem eleget a héten. Vagy éppen azért, mert a múltkori próbán bemutattam énektudásom egy kis szeletét á'la lapról olvasásilag:) El is másztam, de sikerült korrigálni. Fájdalommentesen. Kezdődik az uborkaszezon. Majd kisvártatva a paradicsom. De azt nem bánnám ha csak a hónap vége felé. Megnéztem a tavaly eltett paradicsomlés üvegeken a dátumot, aug. 22-én lett lefőzve a paradicsom. Jó lenne az idén egy hetet tolni rajta, addig sok mindent el kell intézni. 26-a környékén még egy egész napos menetem van Budapestiába, de a pontos időpontot csak 21. vagy 22-én mondják meg. Na, majd lesz valahogy. Köszönöm a türelmet. 19:14

bogrács

Most akad egy kis idő, firkálok valamit. A mai napra rendelt saint evangelium véget ért (még délelőtt), ahogy szokott lenni, semmi különös. Egy darab próba kipipálva. Holnap kertbe menés, pár dolgot ki kell pofozni, égetni is kell a szemetet (fát), pakolászni, rendet tenni az "ablakozás" után, ez mind holnapra van tervezve. A késő délutánt és estét a kottákra szánom, pár apró hiányosságot meg kell szüntetni. Kedden a zenekar elnök-titkár-vezérigazgató-mindenes-szolgálatvezető-menedzser-logisztikusával Sárospatakra kell mennünk megnézni a keramikus munkáit, elhozni az árajánlatot, s ha már ott vagyunk akkor még pár apró ügyet intézni. Pl. én egy rendes, szép, alkalmatos, nem hivalkodó rozsdamentes bicskát (zsebkés) szeretnék venni. Négy darabot, merthogy az ikreknek, Nagyapának s nekem legyen már egyforma bicskánk ha netalán gombázni megyünk:) Meg úgy egyébként is. Tizenegy és fél éves fiú(k)nak legyen saját bicskája. S kapják meg a nagybátyjuktól inkább, mint az Anyjuktól. Nem azért hogy azzal járjon iskolába, csak úgy. Ártani nem használ:) Szerdán proszektura. Megint, vagy ismét. Kottarakás a mappákba, szombaton Szilvásváradra megy a csapat bográcsfőző versenyre fújni. Biztosan érdekes lesz, én még nem láttam hogyan főzik a bográcsot... El tudom képzelni hogy egy szép nagy bográcsba beletesznek egy kisebbet, és főzik. De a vízben - ha abban főzik - a kis bogrács magától nem fog csak úgy főni! Valami titok lehet benne. Ha olajban, urambocsá' zsírban, akkor pedig nem bográcsfőző, hanem bogrács sütő verseny lesz. Nem vagyok ám ennyire lüke, tudom - nagyjából -hogy a bográcsfőző versenyen nem a bográcsot főzik, hanem abban alkotnak valamit, ami kedves az íny-nek is. Mint ahogy a klasszikus kiírás szerinti "Pék-Bolt"-ban sem pék mesterembert akarok venni, hanem pl. mákos kiflit. Amit régebben kolhozbriósnak is neveztek. Mint ahogy a kecskét is nevezték proletár tehénnek. Csütörtökön városháza, pofavizit. Pedig azt hittem hogy ott egész nyáron szabadságon vannak. Lehet hogy készülődnek 20-ára, s próbálják az új kenyeret megszegni. Pénteken szeretnék kijutni a kertbe, ha pedig még lesz eső addig, akkor hajnalban gombázni, s aztán a kert. Szombaton az lesz amit írtam, vasárnap a szokásos zenekari próba, s hipp-hopp itt is van a 20-i megmozdulás hegyek. Kb ennyi a jövő hét. Fülelni való is akad(na), kezdődik a bp-i Mahler ünnep, sok jó közvetítéssel, amik ismét csak felvételre kerülnek s majd egyszer ha lesz idő. Sokszor mosolyogtam volt kollégákon akik azt mondták, hogy a nyugdíjasnak nincs ideje. Kezdem felfogni hogy van benne valami. Kevesebb az időm, mint amikor dolgoztam. Vagyis ez így hülyeség. Most is dolgozom, legalábbis úgy csinálok, azt csinálom amit szeretek, s ez sem utolsó. Sőt!:) Köszönöm a türelmet. 19:05

sűrű

Kicsit sűrűsödik a program, azért van a hallgatás. A szept.13-ával kapcsolatos dolgok sűrűsödnek, hiába próbáltam sok mindent előre hozni, minden napra sz...k a kutya valamit. Közben azért a kertbe is menni köll ha már tavasszal nem fagyott le a gyümölcs... Tegnap megérkezett kettő nóta a deutsch-októl, azt próbálom megtanulni, vagy legalábbis vasárnapra hozzászólási helyzetbe hozni. Elég cudar dolognak tartom felkészületlenül próbára menni, ez mér az én mániám de vállalom. Majd lesz hosszabb is a beírás, ahogy az idő engedi. Köszönöm a türelmet. 21:06

Hhahaha...

Összekapom magam kicsit, mert annyit ír a rendszer hogy "ütemezett leállás a következő időpontban: 4:00PM PDT. " Mivel ez így nekem különösebben semmit nem mond, rákatt, de csak ékes inghlis nyelven ír, s ugyebár az nekem nem az Anyanyelvem... Tehát: vasárnap délelőtt a proszekturán ismét edzés volt, úgy emlékszem ilyen kevesen még nem voltunk. Sebaj, a munkával haladni köll, csapjunk a húrok közé. Ez így kicsit csalafintán hangzik, mert ugye egy fújós zenekarban jó esetben csak a kisdobon van húr, s abba illik nem belecsap(kod)ni. Most sem ettük meg egymást, bár elhangzott pár megjegyzés, itt nem részletezem, felesleges. Biztosan nem az idei meggytermés folyósított változata hozta ki a megjegyzéseket, no de lapozok is. Tegnap ebben a jó banánérlelő melegben végre-végre sikerült olyan szinten befejezni a kerti ház ablak mizériáját, hogy meg is lett pucolva, függöny feltéve. A sötétítő szerepét betöltendő bambusz izé természetesen nem lett feltéve, mert csak a hozzávaló kütyüket hagytam itthon. Este pedig olyan fekete felhők érkeztek északról, azt hittem ha belekezd, egy hétig sem hagyja abba. Az is érdekes volt, hogy sem mennydörgés, sem villámlás nem kísérte mint az elmúlt hetekben oly' sokszor. Viszont egy hatalmas szivárvány jelent meg, az egész várost átfogta. Szép volt. Ma végre sikerült a sokat emlegetett multifunkci-t is beizzítani, a harmadik szekrényben megleltem a telepítő lemezét. Tehát működik, kipróbáltam, zümmög mint egy rakás darázs. A pötyögéshez pedig most igen kellemes háttérzajként Puccini: Bohémélet c. operáját adja az MR3Bartók. Nem tudom mikori a felvétel, Karajan vezényli a produkciót, Pavarotti s Mirella Freni a két főszereplő. Az alábbi beíráson könnyesre nevettem magam... A beírás innen származik: http://fidelio.hu/forumtema.asp?p=6&id=294 bigviolin [45] 2005.10.09. 08:28 Egy hegedűsből lett karmesterünk mesélte [az anonimitás személyiségi jogok, és emlékezetkiesés - 18 éve mesélte! - miatt :-)]:Egyik vezető zenekarunk koncertmesteri pultján az egyik mű kottájába az ütemejelzés fölé tollal az alábbiak voltak beírva:"X karmesternél ez 3/4-ben van, Y karmesternél 6/8-ban, Z karmesternél f**om tudja ..." Köszönöm a türelmet. 20:47

ehető gomba

Kicsit megkésve de törve nem, folytatom. Tegnap este megbeszéltük a kedves szomszéddal, hogy elnézünk gombát szedni, rengeteget látni piacon, üzletek előtt, a felvásárlók nem győzik átvenni, zuhannak az árak a túlkínálat miatt, stb. 04:30-kor ki is vetett az ágy magából, reggeli készülődés, kaffe et tee főzés, illetve forrázás, szendvicsek készítése, ásvánvíz berakodás, miegyéb. 06:30-kor sikerült elindulni, csak egy órával később mint ahogy én gondoltam. Mindegy, lesz ez jobb is. Az elgondolt erdőnél hét(!) autó állt az út mellett, mindenki vargánya kedvelőként talált magának szombat reggeli elfoglaltságot. Ahol ennyien vannak, ott "anyag" is van, szedtünk is hárman kb 0.60 kilót. Menjünk tovább. A tegnapi vadászház felé vettük utunkat, addig nem mentünk el, ott egy(!) darabot sikerült lelni, ám az szerencsére kicsi volt:) Ekkor már 08:50 volt. Ha már egyszer elindultunk, van még pár hely amit illik felkeresni. Hogy ne szaporítsam a szót (elvégre szombat van), 12:00 -ra hazaértünk. Azzal a valamivel több mint 0.60 kiló gombával, amit az első helyen találtunk. Közben ótóval megtettünk cca. 40 km-t, gyalog istentudja mennyit, szintkülönbség 300 méter - nekem 1300-nak tűnt a seholegyfaseholárnyék hegyoldalon, ahol az elefántfű takarásában megbújnak a lapos mezőgazdasági tányéraknák. Csak beletiporni sikerült, elcsúszni s tenyerelni nem. A szentek ezerrel jöttek lefelé... Ha valaki 2008-ban engem rá tud beszélni gombázásra vagy gombászásra, az kösse fel a felkötnivalót rábeszélés kapcsán, mert Brhrrr..... Egy tanulsága van a délelőtti kálváriának. Ha elmegyek legközelebb és max. egy óra alatt nincs tele a kosár, el kell indulni nagyon gyorsan hazafelé. Így az időt sajnálom, s azt hogy az út mellett még nem elég érett a kukorica, amit eléggé el nem ítélhető módon meg akartam szedni a "sógoréból". Mindezek után a multifunkci adta meg magát, nem ismeri fel a telepítő szoftvert vagy mi a csudának hívják, így a segítés elmaradt, csak az ideg maradt. Nem annyira árnyalt azért ez a szombat, mivel délután óta a Ring negyedik része (Az Istenek alkonya) közvetítése van Bayreuth-ból. S nem tudok olyan harapós lenni, hogy ezt kihagyjam. Köszönöm a türelmet. 21:03

cacanska lepotica

Igaz hogy szombatonként nem szoktam túl hosszú bejegyzést írni, ám a kivétel erősít(het)i a nem létező szabályt. Az is elképzelhető hogy nem lesz hosszabb mint szokott.

Tegnap elmentünk a csapat egy részével (velem együtt 17-en voltunk) az ominózus játszásra. Indulás előtt másfél órával már izzadtam a proszekturán, lázasan kutakodva a kották után, nem tudva a megrendelő mit vár tőlünk. Párat sikerült összekapni, de ez ebben a formában nem lesz jó a továbbiakban. Vagy mindig mindenhová visszük az összeset, vagy minden alkalommal "görcsölhetek" mit hagyunk itthon. Egészen addig míg majd egyszercsak hipp-hopp el nem készül az új formátum. Amihez "csak" idő kell, a kivitelezésre van egy erős ígéretünk. Ez sem kevés, nem vagyunk telhetetlenek. Megjött a szállító kisbusz, bepakoltunk - a csomagtér fele sütikkel volt megrakva, így elég érdekes volt mellé tenni a Stowasser márkájú nagydobot az összes kütyüvel együtt. Egy fotót megért volna, de ez csak ma jutott az eszembe.. Kolléga úr kérdi, hová megyünk - mondom, halovány gőzöm sincs, de a sofőr bácsi tudja az utat. Mint kiderült, ő az egyik település polgármestere volt, de én eddig nem találkoztam vele. A kiépített útról letértünk egy hegyi ösvényre, ami jó állapotban volt ahhoz képest hogy egy hete minden nap esik az eső. Megérkeztünk egy tipp-topp vadászházhoz, két nagy üstben gőzölgött a valószínűleg végelgyengülésben kimúlt vaddisznó amit gomba keresés közben találtak. Ez a kedves ötlet csak annak jut az eszébe, akinek nem 32, hanem esetlegesen csak másfél eredeti foga van... A helyi háziszőttes kóstolása után a rendező elmondta az elképzelésüket, fújjunk vagy 30 percet, aztán ők leleplezik a vadászház mellé tervezett emlékoszlopot, aztán ha van kedvünk még játsszunk két "nótát" s ezzel a feladatnak vége. Ebéd, majd irány haza. A háziszőttesek kínálgatásával az asszonyok megbírkóztak, a csapat néhány tagja magára vállalta a rekkenő hőségben azok helyett is a bevizsgálást, akik nem éltek a lehetőséggel. A játékunkról sok mindent nem szeretnék mondani, talán csak annyit hogy a megrendelőnek tetszett. De ezzel csak ők voltak megelégedve - katonazenész nyelvjárásban az ilyen játékra csak annyit lehet mondani: egy darab művészet kipipálva! Jajj... nem tesszük a dicsőségtáblára, annál is inkább mivel ilyen tábla nincs. Majd akkor leszek elégedett valamennyire ha magunknak is tetszik amit csinálunk. Tegnap ehhez a mércéhez olyan messze voltunk mint én a műszaki tudományok doktora címhez. Ezután csak bevásárolni kellett menni, majd utána még a kertbe megnézni az őszibarack és cacanska lepotica nevű szilva puhaságát. Egy kosárral be is jött a házba, nagyon jó helyen van itt:)

folyt.köv.kicsit később. Köszönöm a türelmet. 18:33

Wagner (is)

Ma a rádió a Ring harmadik részét (Siegfried) közvetíti Bayreuthból. Ennek kapcsán két idézet Wagnerről és a Ring-ről.

1. Eduard Hanslick: " Wagner képzeletének teremtő ereje, döbbenetes hangszerelési tudása és a sok zenei szépség varázslatos erővel hatja át a Nibelung gyűrűjé-t, amelynek mindannyian önként és hálásan adjuk át magunkat. Azonban az egyedi, mintegy a rendszer háta mögött besurranó szépségek nem tudják megakadályozni, hogy ez a szó zsarnokságára és a dallamtalan párbeszédekre épülő rendszer a halál magvaival ne hintse tele az egészet."
2. Joseph Bennett: " Wagner körül, a vonzalom és elutasítás furcsa keverékével, ott van valami Milton bukott angyalából. Népe mennyországának istenei között hatalmasnak érezheti magát, és e helyen, melyet most sajátjának tekint, titáni nagyszerűséggel magasztosítja fel magát. Ám ne feledjük, az ő ereje főként rosszra szolgál.

Az idézetek Harold C. Schonberg: A nagy zeneszerzők élete című könyvből valók, Európa Könyvkiadó Bp. 2002

Ma délelőtt temetésen voltam, holnap lesz egy játékunk nem túl messze. Halovány gőzöm sincs sem a kívánt műsorról, sem a hosszúságáról. Ez azért kicsit aggályos.

Köszönöm a türelmet. 20:48

Szent-György hegy

Ez a bejegyzés pont 100-al haladja meg azt az évet amennyi tegnap lettem. Hazaértem a kirándulásból, szép helyeken jártam. Erre a környékre érdemes rááldozni több napot, így egy hosszú hétvégén csak kóstolót kaphat az ember. Szeretem a csendet, a madarak hangját. A kutyaugatást nem annyira, de szerencsére egyik sem akart megkóstolni. Vagyis lehet hogy akart, de a kerítés elválasztott. Azzal kezdődött a megérkezés, hogy csak sikerült túlszaladni a célállomáson. Visszafelé pedig két órát kellett volna várni a Tapolcai állomáson, ami nem nagyon tetszett volna, az idő ekkor már 19:00 mutatott, s a reggeli 05:15-ös induláshoz ez már kicsit messzi van. De akikhez mentem, voltak olyan aranyosak hogy beszáguldottak értem ótóval:) Így egy rövid beszélgetés után már 21:30körül a szálláson is voltam. Régen aludtam akkorát mint ott. A házinéni meg is jegyezte hogy nagyszerűen és kitaróan tudok horkolni... Igaz ami igaz, elég régóta gyakorlom. S nekem mindegy hogyan alszom, a horkolás nagyon megy. A ház udvaráról látni lehet a Szent-György hegyet, éjszaka esett az eső, még a ház előtti nagy diófáról az eső utáni cseppek adták a kíséretet a madarak hangjához. Jó eső utáni idő, kicsit frisses, a rövidnadrágot még nem annira ilyen időre tervezték. Szeretek ilyen időben sétálni reggel. A település nagyon barátságos, bárki ismeretlennel találkoztam az utcán, már aránylag messziről köszönt. Most jártam életemben először itt, tehát akikhez mentem, rajtuk kívül senkit nem ismertem. Olyan jó volt visszaköszönni. Milyen kevés dolog kell ahhoz hogy jól induljon a nap. Délelőtt elsétáltam Jutkáékhoz, elkezdtük kibeszélni az elmúlt 24 évet, azóta nem találkoztunk. Volt miről beszélgetni. Ettem náluk pekingi újhagymás töltött palacsintát, a receptet persze elkértem. Hazaértem, jó volt a kirándulás. Csak egy kicsit fárasztó, de mikor az ember hazafelé jön, mindig rövidebbnek tűnik az út. Folyt.köv. kicsit később. Köszönöm a türelmet. 07:06

elvira

A megválaszolatlan kérdés (á la L. Bernstein) nyitva maradt. A proszektura letudva, kicsit várni kellett a zenekar elnök-titkár-stb-menedzser-logisztikusára, de addig sem telt hiába az idő. Bekerült a próbaterem sarkába egy elektromos herkentyű, ki kellett próbálni ha már egyszer ott van. Kellemes hangja van, aránylag sok rajta a billentyű és a különböző beállításokhoz használatos kapcsolók sem kevesek. Véletlenül sikerült beállítani rajta a templomi orgona hangszínét, vagyis leginkább arra hasonlít ez a fajta hangzás. A ritmusokhoz nem nyúltam, pedig egy bossa-nova érdekes lett volna a nálunk még mindig újdonságnak számító EU - himnusz alá amibe belekezdtem - azzal vártam hogy valaki rámnyissa az ajtót. Vagy aluszékonyak a művház dolgozói, vagy csak legyintettek hogy má' megint ott vagyunk:) Igaz, a hangerőt nem nyomtam tökig, de a cél a hangszer hangjának megfülelése volt, nem pedig a düm-düm. Hét lépésből sikerült átmenni C-ből F-be, ezt sosem fogom elfelejteni. Hogy milyen akkordokkal, az már kicsit aggályosabb, nagyon mélyre kellene leásni az elmémben hogy eszembe jusson. Nagy gyorsan el is hessegettem magamtól az ötletet. A kották egy része elkészült, csak annyit néztem meg, hogy sorba legyenek rakva, rögtön kiderül mi maradt le. Semmi nem maradt le, nagyszerűen dolgozott a hölgy. S hogy ne kelljen ragasztgatni sem, ügyesen A3-ra másolta, így egy összehajtással megoldódott ez a probléma is. A kirándulás előtti egyik legfontosabb dolog ki lett pipálva, irány a gazdaságos üzlet, ahol sikerült beszerezni a dagasztógépet - nem a trombitásoknak. Még bepakolom a cipelni valót a hátizsákba, s holnap reggel a Hív a vasút - vár a Máv egyik kocsiján megkezdem az utazást. Az Elvira-s menetrend szerint 18:47-kor a helyszínen leszek ha nem késik. A belföldi utazásokra már vagy négy éve mindig W.Villiams: V.Henrik szvitjét hurcolászom hallgatni, de most teszek be egy Respighi CD-t is. Kottát nem, olvasnivalót igen. Valami olyasmit, amin nem kell gondolkodni. Az elnöki lakosztályt sikerült megcsípni tegnap a Magdolna vendégházban, így nem kell sátrat és hálózsákot cipelni. Nem is szívesen cipelném, pláne nem azzal kezdeni az ottlétet, hogy az ember felállítja a sátrat. S amilyen régen laktam sátorban, richtig sikerülne egy olyan príma helyet kifogni, hogy nem veszem észre a földön véletlenül otthagyott "izét", ami pont a legkényelmetlenebb helyen nyomja a hálózsákon keresztül a nemesebb részemet. Persze ez csak akkor derül ki, mikor kipróbálja az ember a sátorban fekvést. S kezdődhet elölről az egész, mert ugye csak úgy lehet kivenni a sátor alól az "izét", ha lebontom. Na, ettől most megkímélem magam, szép paplanos ágyikó vár, "izé" remélem nem lesz benne. S mivel hat km a Balaton, így a szúró-vágó-harapó élőlények is elkerülhetnek. Köszönöm a türelmet. 12:20

varázslatos dob(os)ok:)

Az lett a kérdés, hogy a svéd keserűtől múlt el a fájdalom a karomban, vagy attól, hogy reggel óta szakad az eső. Nem kispályázik, ilyen eső az idén még nem volt. Olyan igazi áztató szemetelős. Se dörgés, se villámlás, csak esik, és esik. Kimozdulni sincs kedvem, a kertben nem csúszkálunk ide-oda mint liba a taknyon, a proszekturai tennivalókat áttettük a holnapi napra azzal a felkiáltással hogy reggel találkozunk ha esik, ha fúj. Tovább nem lehet halogatni. Pénteken vonatra szállok Miskolcon át Bp felé, aztán a Déli pu. következik, onnan megyek tovább a badacsony-i hegyek ÉNY-i része felé. Ha akkor is esni fog, kényelmetlen lesz, de nem napozni megyek, a többiben pedig nem gátol az eső. Nem mondom, ha árkot kellene ásni, akkor zavarna, de szó sincs árokásásról, legalábbis nem tudok róla. Nincs tervezve... A multifunkci is zümmög az asztalon, fényképeket olvas be éppen, a gépről majd pendrive-ra kerül, így megmenekítve - engem - a fényképalbumok sokaságának cipelésétől. Tegnap meghozta a postás a várt kottát, nem maradt le egy szólam sem, így aztán legközelebb belecsapunk a lecsóba. Ted Huggens követte el a darabot, hogy mikor az számomra ismeretlen, ezt 1976-ban adták ki Hollandiában, címe Fascinating drums. Amikor játszottam/uk, Varázslatos dobok-nak fordították/ferdítették. Találó cím, meglátjuk mennyit tudunk belőle varázsolni. Blattra persze nem fog menni a dobosoknak, ez olyan nóta hogy le kell ülni s megtanulni ki-mit-mikor-hogyan-miért-meddig ( - minek). Zőőődbab leves készült éhünket enyhítendő ebéd gyanánt, meg egy kis lecsó (3 kg paprika az alap), ezzel ebben a nedves időben el leszünk egy darabig, mondjuk estig. Persze a dinnye nem maradhat el, azt csak úgy az íze kedvéért nagy duzzogva:) Köszönöm a türelmet. 13:39

svédkeserű

Lassan egy hónapja hogy sikerült áttörni a betonfalat az új ablaknak. Azóta nem jött rendesen helyre a karom. Nem mind a kettő, csak a jobb karomat érzem naponta többször is hogy van... Írni s a billentyűket tudom pötyögtetni, meg használni is tudom, csak minden mozdulatnál érzem hogy van. Igaz, azóta sem pihentettem - merthogy a 10 kiló feletti dinnyéket is haza kell hozni, a bevásárlásnál is használom, stb. Tegnap kaptam egy jónak tűnő ötletet, mindjárt be is csavarom fáslival, de előtte a fáslit megmerítem a svéd keserű cseppekben. Szerintem a 0.25 liter elég is lesz rá. Ajánlották még a rozmaring krémet, még sosem hallottam róla, ami persze nem jelenti azt hogy ne használna. Meglátjuk. A vak is azt mondta. Így tehát pihi következik. A mára rendelt saint evangélium véget ért, amit meg kellett csinálni a proszekturán, azzal végeztem. A többi nem az én dolgom. Köszönöm a türelmet. 16:56

Prom's

Délután az esedékes takarítás közben elfeledett hangkazetta került elő a fiók mélyéről, persze rögtön meg kellett hallgatni. Nem tudom mikori a felvétel, de két évesnél biztosan nem régebbi. Muszorgszkij mester "Egy kiállítás képei" zongoraművének gitárra (!) átírt változata Szabó Csaba előadásában. Az átiratot K. Yamasita készítette. Ez van az egyik oldalon. A másikon Lovro von Matacic vezényli a Philharmonia zenekart. Csajkovszkij: A vihar - de nem a "burja" ez nem Shakespeare művéhez készült, hanem Osztrovszkijéhoz - és a Hamlet nyitányfantáziát. Ma este még vár egy koncert, remélhetőleg semmi akadály nem lesz a közvetítés során. Ma 21:00-kor a rádió közvetíti a londoni Royal Albert Hall-ból a Prom's 2008 nyitókoncertjét. Ma sem sikerült nagyon koptatni Herb330 hegyét. 03:30 - 07:30-ig mindössze. Aztán kezdődött a nap. Mindig "szarik a kutya valamit". Holnap csak a csirkéshez megyek nyitásra elhozni a megrendelt strucc lapockákat, aztán kilenc órától van a "kótyavetye" aminek ma kellett volna lennie. Oda muszáj megint csak elmenni, szalmakalapot akarok venni. Nem olyan fél négyzetméterest mint amiben a rizsföldön tevékenykednek, csak olyan simát. Feltéve ha nem lesz rajta semmilyen felirat. Ha lesz, s le lehet vágni, akkor olyat. Visszatérve a takarításra. Az asztalról elkerült a zírnivaló, mikor végeztem újat szedtem elő. Évekkel ezelőtt már sikerült megcsinálnom, elő is adtuk az egri katonazenekarral és a tanárképző kórusával karácsonyi koncerten. Csak kicsinylem az akkori összeállítást. Igaz, eredetileg orgonára íródott. Egy leheletnyivel nagyobb a mostani terv. Jöhet a rabszolgamunka, vonalazás stb. Ja, igen. Ez a "nóta" pedig Benjamin Britten (1913 - 1976) op. 63. Missa Brevis-e. Nem szántam zeneirodalmi perceknek ezt a beírást, így sikerült. Köszönöm a türelmet. 20:01

zőőődbab

Jó hogy tegnap előkészítettem az írnivalót - legalább szellőzik... Reggel (07:30)kezdtem az ikreknél, 10:30-ra haza is értem. Közben egy kisebb fonott kosárnyi bundás kenyérkét is sikerült reggeli gyanánt elkészíteni. Ezután bevásárlás, de még nem a hétvégi, csak olyan mindennapos. 11:30 megint itthon. Ezután sikerült kiszaggatni a sztrapacskát, ami a leves után volt az ebéd tartozéka. Majd telefonon hívott a zenekar elnök-titkár-vezérigazgató-mindenes-szolgálatvezető-menedzser-logisztikusa, holnap jelenés 09:00-kor a művházban. Előtte még kiugrok a piacra 10 kg sárgabarackot venni, még keveselljük az eddig elkészült lekvár mennyiségét. Telefonálás után irány a kert - szunyóka elmaradt - , a múlt héten felrakott régi-új ablak környezetét csinosítani némi homok-mész-cement-víz keverékével. Ez nekem nem adott munkát, ám a zöldbab igen. A már egyszer itt megemlített "sonesta" fantázianevű babot szedtem. Jól megjegyzem a nevét, soha többet nem ültetünk ebből a fajtából! Mostanában azért jött az égi áldás, a zöldbabok nagysága kb akkora mint egy (hosszában és keresztben is)kettétört postairón. Nem telik vele a kosár, s ugyanannyit kell hajlongani. Leszedtem mindet. Ezután következett a "budai piaci" fantázianevet viselő sárga színű zöldbab, amit szintén le kellett szedni. Ezzel telik a kosár, haladós is, finom is. Egyetlen baja most van. Nem, nem öregedett meg - annyira. Múlt héten a szőlő permetezve lett, ám a lugas mellé ültetett bab nem lett letakarva. Így az áldásból kap(hat)ott a zöldbab is. Nem fogjuk megkísérelni a fogyasztását, a permetszer élelmiszer várakozási biztonságos ideje 28 nap. Viszont mindet le kellett szedni - már a babot. Ugyanis kaphatott a permetből. Ami virágok még vannak rajta, majd az azokból növőt már nyugodtan lehet enni. Babszedés közben - eleddig - ismeretlen muzsika szólt a rádióból. Újabban én is boldogítom a kertben levőket a Bartók adó műsorával - ha a szomszédnál szólhat bódilajoslagziguszti:) Dohnányi: I. (d-moll) szimf. scherzo tétele, Londoni szimpatikusok, a karmester nevét elfelejtettem. Ezzel ismét nőtt a beszerzendő lemezlista. Kert után - hogy a versenysúlyomnál maradjak - , evészet. Azóta birkóztam egyet a fekete özveggyel, próbálok holnapra megalkotni egy meghívót a szept. 13-i "zabhegyező" fellépésre, felléptem a netre s ülök az 'ámítógép előtt (á la Benson Vilmos). Ma már nem lesz ebből kottalap összefirkálás. Köszönöm a türelmet. 20:56

Herb330

Ebben a jó esős időben nincs más tennivaló, mint a muzsikák hallgatása - miközben a tollat (is) forgatom az ujjaim között és koptatom a hegyét. Elmaradt vagy félbehagyott hangszerelések előkerülnek a szekrényből, s felkiáltójel gyanánt figyelmeztetnek a mielőbbi befejezésre. Új beszerzés kipróbálása, megnézem mit tud a hagyományos "szívatós" töltőtoll. Príma Pelikán márkájú tinta (Königsblau auswaschbar), bár nem hiszem hogy anno Megyeri "van ki e nevet nem ismeri?" sárga színű kabátjában ilyet hordott vagy sem. A toll maga "HERB 330" feliratot és az elmaradhatatlan Made in China feliratot viseli. Így ch-val, tehát valószínűleg nem a trákok koppintották a kínai gagyit még gagyibbá. Az ára sem ütős, gyanúsan olcsó. Mióta erősödik a forint, ára az 1 eurót sem éri el üzletben, számlával. Maga a tollszár ritka csúnya sötétzöld színű, a hegye természetesen aranyszínű, mint ahogy a toll kupakja is. Undorítóan csúnya darab, ám kellemesen vékonyan lehet vele írni s ha ez a továbbiakban is így marad, akkor nem nagyon érdekel a külcsín. Sikerült mindent kipakolni a munka folytatásához - az asztalon csak a kották, írószerszámok, itatóspapír, a széken az esetlegesen szükséges törülköző (ha beleizzadok a gondolkodásba), az asztal mellett az elmaradhatatlan kétliteres cukormentes pohár nélkül. Mire mindent a helyére tettem, annyira elnyomott a buzgóság hogy a telefon "nem elérhető" állapotba került, én pedig vizszintes helyzetben vártam hogy jöjjenek a kardfogú tigrisek. Köszönhetően az elfogyasztott ebédnek. Tigrisekre nem emlékszem, ám a vezetékes telefon hangjára igen. Ugyanmá' segítsek felcipelni a bútort a harmadik emeletre, nemsokára hozzák. Nagyszerű. Sajnálkozó pillantás a kikészített munkára, majd cipőhúzás, s irány a szomszéd ház. Meg is jöttek a bútorosok, az egész nem sok, két darab kétajtós szekrény, egy könyves, egy cipős s az előszoba falra való "izé". A bútort kiszállítók pedig úgy néztek ki mint Bán János és cseh színészkollégája a Menzel filmből. Tesóm megkérdezte hogy a harmadik emeletre mint kóstál a felvivés, de nemleges válasz jött a kérdésre. Semennyiért. Akkor bizony ezt nekünk köll felvinni - hogy a fene egye meg:) Vagy úgy értették, hogy semennyit nem kell fizetni, és felviszik ingyen? Nem derült ki, mert olyan gyorsan elhúzták a csíkot hogy ihajj... Így kénytelen-kelletlen a sógorommal felvittük ketten. Lépcsőzés közben jutott eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat, ám visszafogtam magam, mert ha még a röhögés is elkap bennünket szekrénycipelés közben, soha nem kerül fel a lépcsőházból. A bútor. Még most is a lépcsőházban van, ám már a harmadik emeleten, még a tapétázást be kell fejezni, a bútor bepakolás csak utána jöhet. De még ma. Így Herb330 várat magára, mert a megerőltetéstől remegő kézzel nem tanácsos B4-es nagyságú harminc soros kottapapírra írni, bármennyire vékonyan is fog a toll. De nem pakolom el a kikészített munkát, meg fog várni, úgy sem csinálja meg helyettem senki - nem is szeretném. Köszönöm a türelmet. 19:15

toprog mint a ..... galamb

Tegnap nem azért nem írtam mert 13-a volt, nem volt kedvem. Talán a fáradtság is erőt vett rajtam. Megpróbálom összeszedni gondolataimat, ez az esős idő jót tesz a nyomott fejemnek (is). Tegnap megcsináltuk az idei nyárra tervezett utolsó térzenét. Legközelebb ha jól csalódom aug.16-án játsszunk ilyen felállásban Szilvásváradon. A műsort addig majd kitalálom vagy kitálalom. Persze jó lenne tudni hogy mit várnak tőlünk, mert eddig az időponton kívül semmit nem tudok a rendezvényről. A térzenék is lassan lecsapódnak bennem, mindennek van tanulsága. Az egyik legfontosabb az, hogy délelőtt 10:00 órakor csak olyan helyen szabad térzenét adni, ahol a zenekar árnyékban van. Az uwb vagy uvb sugarakat nehezen viseli a csapat velem együtt. Vagy be kell szerezni a már említett "tót" kalapot, netán egy galambszürke baseball sapkát a társaságnak. Már mindenkinek egyet, úgy gondoltam. A lefűzhető tasakos A4-es kotta sem hozta 100 %-osan a hozzá fűzött reményeket, már csak azért sem, mert az fénylik kissé. Namármost ha valaki kiveszi a tasakból, s úgy erősíti fel a kottaállványra, akkor megint nem csináltunk semmit. A nagy fekete műanyag mappáktól viszont egy fokkal jobb. Biztosan van rá megoldás hogy ezen is változtassunk a lehető legjobb irányba. Az pedig a már tavasszal eltervezett, ám eddig meg nem valósított A5-ös nagyságú kotta, amihez - mily' boldogság - kottaállvány sem szükségeltetik. Csakhogy. Nem haladok olyan tempóval mint szeretném. Ezeknek a kottáknak A5-ös elkészítéséhez pedig a zenekarnak nincs anyagi erőforrása. Marad tehát a szerelemből való elkészítés, ez viszont lassú. Szerintem ha így haladok, az idén nem is igen lesz belőle semmi. Volna még egy kósza ötletem, de ez a csapat nem hivatásos profi zenészekből áll - havi fizetésért csak próbákra és előadásokra járni - , akiknek csak ki kell adni hogy ezt-meg-ezt csinálja meg mindenki magának. Hogy hogyan, az nem rám tartozik. Tehát, marad a lassú munka s egyszer majd készen lesz. Addig csináljuk úgy, ahogyan eddig. Jó hangulatúak voltak a térzenék, hogy a közönség nem tiporta el egymást - minket sem - az kevésbé foglalkoztatott bennünket. Egy dolog ha nem is aggaszt, azért megfordult a fejemben. Ha olyan a széljárás, minden további nélkül eszébe jut az embernek, hogy nem is beszél (akkora)hülyeségeket, visszahallja ilyen alkalmakkor. Időnként kellemesen szól a csapat, a tempó sem ingadozik csak akkor ha úgy integetek. Ez jó. Az viszont már kevésbé, hogy a csapat pár tagja az új ruhához a kelleténél nagyobb mellényt kapott. De azért vagyok szabó, hogy visszavegyek belőle. Az öndícséret büdös, vagy legalábbis szagos. Azért mert jól érezzük magunkat a próbákon, a térzenéken, bármilyen megmozduláson, az nem egyenlő azzal, hogy "király" a csapat. Elfogódott közönség előtt nem kunszt bármit is eljátszani úgy ahogy tőlünk telik. A hazai pálya előnye megvan. De ahhoz nem elég hogy továbblépjünk. Egy helyben pedig csak a ..... galamb toporog. Köszönöm a türelmet. 14:57

pivecka

Pár napja összeszaladtak a tennivalók, szokott így alakulni. A héten ismét kódexmásoló szerzetesnek, tegnap pedig dilettáns kőműves segédnek éreztem magam. Mindkettő fedi a valóságot. Feldobandó a holnapi - s egyben a nyárra tervezett utolsó - térzenénket, előkotortam egy zongorakivonatot Ada Dosko: Bier-polka (U pivecka), valamint egy eredeti kőnyomatos vagy vízjeles nyomtatott Carl Teike: Alte Kameraden indulót, hogy belepiszkálva el tudjuk játszani. A kottahiány nem lesz akadály, még három oldal van a befejezésig, s fújhatjuk. Kíváncsi leszek a közönség (ha lesz) előtti blattolásra:) Nem kibabrálás miatt csináltam meg a két darabot, hanem az idő rövidsége miatt. Beleszagolunk, s eldöntjük annak alapján hogy játsszuk-é vagy sem. Egyébként mindegy mi a zenekar döntése, fogjuk játszani - megtanuljuk. Közösen. Szóval írtam a kottafejeket mint a kisangyal, időnként persze mentem ide-oda, dinnyebeszerzésre. A héten egyszer sem sikerült tíz kiló alatti görögöt venni, nem is akartam kicsit ha már egyszer cipel az ember. A tegnapi dilettáns kőműveskedés pedig úgy sikerült, hogy sikerült egy nap "szabadot" kapni mikor csak ketten vagyunk Apummal a kertben. Arra szántuk hogy végre helyére tegyük a régi "új" ablakot. Azért új, mert most tettük be a helyére, s azért régi, mert már vagy 10 éve arra várt a pincében, hogy felhasználásra kerüljön... 07:30 -ra ki is értünk, a szárazbetont előző nap sikerült kivinni, így most csak a munkakedvet meg egy fagyasztott gagyikólát (nekem) kellett cipelni. Szépen lassan komótosan ki is ütöttük a helyéről a régit, vagyis két darabját, a tetejét és a bal oldali részt ami be van építve, azt bennehagytuk a falban. A többit kifűrészelés után sikerült kiütni a helyéről. Bemértük az újat, nem számoltuk el a centimétereket, nagyszerű. Ezután kínlódtunk vele cca. hét óra hosszát, jöttek lefelé a szentek az égből, hozták magukkal az egyre melegebb időt, s mire még fel kellett falazni a kieső részt, addigra a nap is odatűzött. Ha nem lett volna addig is melegem, biztosan megcifráztam volna azt, amit a tehetetlen ember szokott csinálni. Nevezetesen a káromkodást. Az ablak tetejét kívülről csak létráról lehet elérni, a létra (igazi múlt rendszerbéli darab, legalább 40 kg), azt kicígölni a pincéből, s megpróbálni a rózsákat elkerülni, amik megakasztják az embert. Nem sikerült, így a szentek ismét jöttek. De a végeredmény annyi, hogy bennt van az ablak a helyén, fel is van falazva. Még be kell vakolni, hogy jótékony módon elfedje amit kontárkodtam. Meglesz a külcsín, hogy mivel lett falazva, kit érdekel? :) Mire végeztünk a célszerszámok elrakásával, már olyan koszos voltam mint egy tapasztócigány. Mondjuk, büdös is. Úgy szép az, ha a kettő összejön. Késő délutánra sikerült olyan fáradtsági fokot elérni, hogy a kottaírás elmaradt. Nem szellemileg fárasztott el a nap, hanem fizikálisan. Úgy remegett kezem-lábam, mint a fázó agárkutyának. Ami nem befolyásolt abban hogy a tökéletes (krumpli) levesnek és az azt követő sült struccnak megfeleljek. Majd levezetésképpen elmentem a gazdaságos boltba friss kenyérké(ke)t venni, és ha már ott jártam, vittem magammal kész kottákat is, ott dolgozó Anyuka hadd vigye haza fiának és férjének a holnapi játszani valót. A nap befejezése pedig H.M:IV.Henrik-je. Köszönöm a türelmet. 16:02

"nyááár van nyááár, röpke lepke Sárbogárdra zümmög száz bogár" :)

Szombaton, amikor a legerősebbnek kiáltják ki a hozzáértők az uvébé sugárzást, elmentünk a már említett Borsodnádasd nevű településre a Nádasd-i rendezvényen kicsit dudálni. A szokásos térzene műsor mellett annyi kérésük volt a szervezőknek, hogy játsszuk el Titanic (Biskup-tól), és a Szamosmenti indulót (Lehár Ferenc-től). A helyi majorett formációk adták elő műsorukat, több korosztály is képviselve volt, ha élhetek ezzel a szóval. A legkisebbek háromévesek voltak, nagyon komoly arccal táncolták végig a műsorukat. A középsősök 6-8 évesek, a "nagyok" pedig 8-11 évesek. Nagy tapsot kaptak. Sikerült is a szervezővel beszélni, hogy pár év múlva próbáljunk meg együtt dolgozni, mindkettő csapat csak nyerhet az együttműködésen. Vasárnap délelőtt 10:00-kor pedig a menetrend szerinti térzenét csináltuk az Árpád-kávéház teraszán. Na, ez a rendezvény hagyott maga után egy kis kellemetlen szájízt, hogy szépen fogalmazzak. Eljátszottuk az első számot (mostanában szinte mindig ezzel kezdjük a műsort, Rudof Novacek:Castaldo induló), majd a tapsot elnyomta egy igen erős hang, ami a kávéház melletti négyemeletes ház valamelyik ablakából gyött kifelé. Természetesen a hang gazdájában nem volt annyi kurázsi hogy megmutatta volna az arcát (bár ez nem is jó szó rá), csak a hangját adta saját produkciójához. Nem veszem magamnak a bátorságot (vagy botorságot), nem írom le az elhangzottakat, de megállt bennem az ütő pár másodpercre, s mivel nem tudtam magam türtőztetni, visszakiáltottam hogy: Jó... Kedves kollégám megtoldotta azzal, hogy: Gyere le... A zenekar azon tagjainak, akik nem figyeltek eléggé, meg kellett ismételni, s ha szavakkal valakit meg lehet(ne) nyomorítani, akkor az a fickó tolókocsiban közlekedik hátralévő életében. Ettől eltekintve végigjátszottuk a műsort, meg is tapsoltak bennünket. Jó volt látni a "kiöregedett" régi zenekari tagokat, egyik kedves zenekari tagnak az özvegye is eljött megfülelni bennünket. Mindig, minden alkalomra meg fogják kapni a meghívókat, ez a legkevesebb amit megtehetünk. Az is bevett szokás, hogy az utolsó szám előtt a zenekar elnök-titkár-vezérigazgató-mindenes-szolgálatvezető-menedzser-logisztikusa pár szót szól a közönséghez, elmondja, hogy legközelebb hol s mikor játszunk. Most a "kedves ismeretlen úriemberhez" is szólt pár szót, hogy bocsásson meg nekünk amiért 10:00 órakor fel mertük ébreszteni... :) Köszönöm a türelmet. 14:12

könyvek

S akkor most vissza a hétköznapokhoz. Pénteken - a nyári szünet előtti utolsó nyitva tartási napon - bejutottam a könyvtárba, zárás előtt egy órával. Közölte a hölgy, hogy annyi könyvet kölcsönözzek, amennyi kitart szept.1-ig, akkor nyitnak ki legközelebb, s célirányosan még van egy nyitva tartási napjuk e hónap 25-én. Szerencsére válltáska volt nálam, így a sárga színű centrumos szatyor nem nyílt meg a súly alatt:) 3600 oldalnyi nyomtatott szöveget sikerült hazahozni, pedig semmilyen vizsgára nem készülök, csak olvasni szeretek. Ezek között van amit már olvastam, egy kis frissítés nem árthat. Éppen a múlt héten ajánlottam egyik "blogger" ismerősnek Heinrich Mann: IV. Henrik című nagyszerű négykötetesét, épp' itt az ideje hogy belenézzek újra én is. Ezen kívül még a következőket sikerült kimenteni nyárra: Kodolányi János: Új ég, új föld; Győry Dezső: Két végzetes korona; Ricarda Hugh: A harmincéves háború; és amin nem kell gondolkodni, Rejtő Jenő: A fehér folt, A drót nélküli gyilkosság, Akik életet cseréltek. Amennyi kottát még írni akarok nyáron, elégnek is tűnik. A kerti munkákról nem is beszélve. Folyt.köv.

türelem?

Szombaton Borsodnádasd város meghívására részt vettünk a helyi Nádasd-i nap rendezvényén. Vasárnap az éppen aktuális térzenét is megcsináltuk. Osztályozás szempontjából egy négyest adok magunknak. Nem sok kedvem van írni, mélységesen fel vagyok háborodva több mindenen. Még amikor tavaly novemberben kezdtem jegyzeteket írni, akkor megfogalmazódott bennem, hogy sem vallással, sem politikával, sem szexuális hovatartozásról nem akarok írni. Hellyel-közzel ezt sikerült is szem előtt tartani, s ha mégis írtam, megjelenés előtt töröltem - főleg azokat, amik hasonló hangnemben íródtak mint amik kiváltották bennem a reagálást. Most a szombati Pride 2008 s az azon történtek borították nálam a bilit. Nem a rendezvény maga - bár az is megérne pár mondatot - hanem a rendezvény miatti megosztottság. Elég toleránsnak érzem magam hogy senki életébe ne szóljak bele, miért teszik meg magukat kiváltságosnak érző jobboldali hatvannégyvármegyések, hídlezárók. Nekik mindegy milyen felvonulás van, biztos vagyok abban, ha a pincérek vagy a paraolimpián indulók vonultak volna fel, akkor is ez lett volna a hozzállás. Megvédjük hunniát a zsidóktól-cigányoktól-buziktól- stb, nem sorolom. Mindezt a 21.század elején. Ökölbe szorul a talpam ha csak rágondolok. S el is vagyok keseredve. "szép új világ" Hhehehe. Nem való ide csak vegyespálinka és gumibot. Túl sötéten látom? Nem hiszem. Elkeserítő és egyben felháborító. Eszembe jutott hogy amilyen az adjon'Isten, olyan lehetne a fogaddj'Isten. Ahhoz mit szónának a merészen álarc mögé bújók? Ha közrekapnák őket 1.20-as vasrudakkal, s puhítanák rajtuk az egészséget? Sejtem mi lenne a reagálás: összefogott a nemzetközi zsidó-cigány-buzi-stb. magyarságellenes liga, s ráront a nemzetre. Pedig ha megnézzük a történelmet, esetleg elolvasunk pár könyvet, láthatnánk azt is amit nem akarunk. Jaaaa, az nem "trendy", nem lehet történelmi tényekkel s az időjárással sem vitázni. Márpedig nem is vitázni akarunk, hanem osztani az észt. Majd mi megmondjuk hogyan élj, kötelet mindenkinek aki nem olyan mint MI, akik ingyen adnak mindent azt arra rászorulóknak! S ki lenne jobban rászorulva, mint az álarcos hős magyarságvédők? Ehh, abba is hagyom. Azt hiszem ez volt az utolsó ilyen bejegyzésem. Köszönöm a türelmet. 12:48

gondolkodni való:)

"Plutarkhosz a vallásnak központi szerepet tulajdonított, s éppen ezért az isten vagy istenek léte, az emberi élet célja, az isteni gondviselés szerepe, a bűn és bűnhődés viszonya, ez utóbbi érvényesülésének módozatai, az emberi cselekvés determináltsága - számára mind igen fontos témák voltak. A klasszikus ősi vallásban megrendült hitet akarta modernebb értelmezéssel a korabeli ember gondolkodásmódjához közelíteni, és megkísérelte valamiféle összhangba hozni a természeti ismeretekkel. A vallásosság szerinte az istentagadás és a babonaság között félúton helyezkedik el." Nem folytatom, túl magasröptű ez még nekem is, de ha érdekel valakit, megleli itt: Plutarkhosz: Szókratesz Daimónja ; Helikon Kiadó - Prométheusz könyvek 7 (1985) Köszönöm a türelmet. 22:13

aszalás

Részlet egy levélből: "... Azt hiszem egyről beszélünk, arról ami van vagy nincs az első személyes találkozásnál. Ha "egy húron pendültök", nos onnan el lehet indulni. Van kiindulási alap. Ez fontos dolog. Fontos a többi is, mint a külalak, szimpátia, s hadd ne ragozzam, érted ... Az nem baj ha valaki két lábbal áll a földön, s a többiekhez képest érettebb a gondolkodása. Ha érettebb a gondolkodása, akkor a felelősség érzete is nagyobb. Felelősség magamért, felelősség a másikért, s így tovább. S nem utolsósorban, felelősség azért amit mondok, a szavaimért. Ha mást nem is néznék, csak magamat (ez Ego?), a gondolataimnak is tisztának kell lennie. Szeretek úgy tükörbe nézni, hogy ne utáljam magam. Ezt lehet nevezni egonak, vagy bármi másnak, szeretek nyugodt lenni. S csak úgy tudom a nyugodtságomat megőrizni, ha úgy is élek. Nem nagy dolgok ezek. Csak annak tűnnek. Pár évvel ezelőtt hallottam tán a rádióban, hogy minden ember felelős azért, hogyan néz ki kb 40 éves kora körül, vagy utána. Megpróbálom elmagyarázni. Nem az Adoniszi testalkatra, vagy bármilyen külsőségekre gondolok, hanem az arcra. Miért van az, hogy ha egy kisgyerek ránéz valakire - ismeretlenre - , lehet hogy mosolyogni fog, de az is lehet hogy elkezdi a sírást. Pedig az illető semmit nem tesz hogy egyik vagy másik bekövetkezzen. Ekkor magyarázták - teljesen egyetértek vele - , ez azért van, mert ugye nem csak a szem a lélek tükre, hanem az arcról a gyerek még öntudtlanul is le tudja olvasni azt, hogy akire ránéz, az úgymond a pozitív energiákat, vagy ellenkező energiákat sugall. Sokáig nem értettem azt sem, hogy a cigányok miért mondják azt, valakire aki nevet, hogy "aszal". Megkérdeztem egy cigányzenész jó ismerősömet, hogy magyarázza el. Azért "aszal", mert ha valaki sokat mosolyog, nevet, akkor az arcán ugye a szemkörnyékén gyűrődik valamennyire a bőr. S a szem két külső szélén ha ez a gyűrődés nap-, mint nap megvan, akkor előbb-utóbb a szeme környéke "ráncosodik" s úgy néz ki mint az aszalt gyümölcs héja, nevezetesen az aszalt szilva héja. Ezért mondják azt hogy "aszal" valaki, pedig csak mosolyog vagy nevet. S aki sokat mosolyog - feltehetően nem kínjában - , az valamennyire jobban kiegyensúlyozott, mint aki nem. S már vissza is tértünk oda, hogy miért nevet rá egy ismeretlenre a kisgyerek, vagy miért nem. Ma a fodrász nénivel kitárgyaltuk hogy lenne szebb a világ. Megegyeztünk, hogy kettő dolgot nem lenne szabad az emberek nagy többségének elfelejteni: 1. Ne felejtse el honnan indult. 2. Ha jót nem tud tenni, rosszat ne tegyen... " Köszönöm a türelmet. 22:20

rókagomba

Ma reggel (04:30) madárcsicsergés és kutyaugatás közt arra gondoltam, ha március idusa a hónap közepe, akkor július elseje pedig az év idusa. Komoly ötletgazdagságról tesz tanúbizonyságot sokfelé szaggatott agyam:) Tegnap kaptam jó híreket, Neu. Karesz megírta, hogy fergeteges volt a játék, el is tudom képzelni, a megadható 100 pontból 100-at be is gyűjtöttek, s versenye(ke)n pedig nem szokás valakik két szép szeméért pontozni. Aztán este hallottam hírét tubás ismerőstől a kistelek-i zenei tábor lezajlásáról, hat napon keresztül napi nyolc óra fújás kiveszi az ember zsírját. Megírta a játszott darabok címeit is, jó összeállításnak tűnik. Pár darabot nem is ismerek közülük, de ez csak addig tart, míg be nem szerzem a partiturákat. A szegedi csapat pedig Valenciába készül egy nemzetközi megmérettetésre, szurkolok nekik hogy a busz utánfutójára hazafelé majd ráférjen a "pálma". A mi csapatunk marad a járás határain belül, szűkebb hazánkat boldogítjuk a fúvós zene általunk képviselt minőségével - ami nem más, mint szépen fogalmazott "tradicionális" játék, a stukkátó és társai használatával. Bár már kezdenek leszokni róla:) Felvarrták az ingblúzokra a dísz(eke)t, így szombaton Borsodnádasdon már nem begyűrt fehér ingben, hanem az új ingblúzban fogunk izzadni. Ma az is kiderült, hogy a menetzenétől (felvonulás) eltekintettek. Ez szintén jó hír, a csapat velem az élen indulhatna a paraolimpián...:) Vasárnap pedig a soron következő térzene lesz a régi "Bükk" étterem - ma Árpád kávézó teraszán, vagy előtte. Javasoltam hogy legalább dobási távolságra legyünk a lakóháztól, ki tudja melyik emberbe' mi lakik, ha el tudjuk kerülni, kerüljük el a "baleseteket". Arra pedig semmi szükség, hogy Michelin babának öltözött polgárőrök vigyázó szemükkel pásztázzák az ablakokat, honnan mit szeretnének a zenekar nyakába sózni. Évekkel ezelőtt az egri katonazenekar kiült próbálni a próbaterem és a laktanya kerítés közti területre az aznapi próbát megtartani. A laktanya kerítése apró téglából épült valamikor 1880 körül, csuda masszív darab. Sem kilátni, sem belátni nem lehet. Valamelyik korlátolt agyú műanyagzenét kedvelő tahó pedig egy mozdulattal beszüntette a próbát. Bedobott a kerítés jótékony takarásából egy fél téglát a zenekar közé. A tégla az egyik korpuszban kötött ki, de ennyi erővel embert is találhatott volna... Nem is téglára gondolok, de untig elég ha a hamutartót kiüríti valaki az ablakon keresztül a zenekar feje felett. Bosszúságnak elég biztosan. Mint ahogy az is feledhetetlen, hogy egyik Zounok-i reggeli ébresztő alkalmával a tízemeletes ház ablakából - természetesen a sötétítő függöny mögül - egy integető kéz kívánt a zenekarnak valamit, aminek az itthoni - bár gondolom nemzetközi - jelentése is a ló fajfenntartó szervével kapcsolatos. Nyújtott kar, ökölbe szorított kéz, s bőszen lengeti - a karját. No comment. De ma is süt a nap, tegnap esett az eső, sikerült rókagombából megalkotni egy príma levest, hozzá pedig egy - gyönge nyárinak nem nevezhető ételt, ami tompítja a gondolkodást, esetleges álomkor pedig a kardfogú tigrisek kergelészenek - , körömpörköltet hódmezővásárhelyi módra. Természetesen mindenfajta köret nélkül, á la natur friss kenyérkével. Köszönöm a türelmet. 14:36

veder vagy vödör?

Berúgták az első gólt, bár nem tudom ki rúgta kinek, különösebben nem is érdekel. De ezzel a mai döntővel most egy darabig vége lesz a focinak, majd jön az olimpia, s kezdődik a sport. Nem nekem, az ki van csukva, már írtam itt hogy milyen messze vagyok tőle. Persze időnként elgondolkodom persze csak érzelmi síkon hogy mi lenne ha... Először is nagy röhögés:) Nem zavar különösebben hogy ki mit gondol, de érdekes lenne ha egyszer például görkorival suhannék be egy zenekari próbára:) Ami persze nem elképzelhetetlen. A társulati ülésen is megemlítettem hogy nekem a súlyommal az égegyadta világon semmi problémám nincs - csak a magasságommal. Ma is jó cseresznyeérlelő meleg volt, leszedtük a túlérett gyümölcsöt, ezután még érhet a húsz literes vödrökben, vagy vedrekben. Örök dilemma, mert ugye van a pezsgős veder, és a sz....s vödör. Eredetileg vizes vödörről szól a történet, de úgy nem "trendy" :) Meg egyébként is. Szóval érhet még pár napot, s amikor már eléggé átalakul, akkor megy a főző emberhez, aki a mennyiséget sűríti, így cca. 100 literből csinál hét-nyolc litert, ami viszont már legális tudatmódosításhoz is használható, szép áttetsző, nem is bolti párlat, 38 fok láznak elmegy, de háziszőttesnek nem. A csapat ötvenéves évfordulójára szeretnék majd beáldozni belőle, persze csak ha lement a protokoll. Egyébként súlyos gondokat okozhat ha nem figyelünk oda. Ma reggel sikerült végre utolérnem a sárvári zenekar elnökét, kértem tőle felvilágosítást hogyan sikerült a verseny, meg is kaptam a nagyszerű híreket, majd még utána olvasok, a lényeg, hogy a pécsi Vasutaszenekar ismét nyert. Biztosan elfogult vagyok velük szemben, de nem bánom. Nagyon örülök a győzelmüknek. Ennél jobban csak akkor örülnék, ha részese lehettem volna a produkciónak, a közönség közt. Merem remélni hogy nem csuklottak játszás közben, nem venném a lelkemre. Próbáltam is elterelni a figyelmemet arról, hogy a zenekarok izzadtak tegnap egész nap. Most este pedig egy történetet olvastam SPF blogjában, közzéteszem én is, talán olvassa olyan ember is a történetet, akinek tetszik. Nekem tetszik. Azért is másolom be ide. Lehet rajta egy kicsit gondolkodni. A fiú rendszeresen járt az edzésekre. Mindig ott volt, harcolt, küzdött, de nem került be a csapatba. Alázatos volt, nem szólt, a következő edzése is ment, dolgozott. Minden edzés és mérközés után odament a pálya szélén álló apjához, váltottak pár szót, majd elmentek. Egyik nap odament a fiú az edzőhöz és azt mondta, hogy ma játszani szeretne. Nagyon fontos lenne. Az edző nem értette, de beállította. Ő volt a legjobb, a csapat nyert, a fiú boldog volt. A meccs után odament hozzá az edző, és megkérdezte, hogy miért volt olyan fontos a mai játék? A fiú azt mondta, hogy tegnap meghalt az apukája, és ez volt az első meccs, amit láthatott, mert vak volt... Köszönöm a türelmet. 21:51

zsizsik

Szombat lévén, nem húzom nagyon az időt. Csütörtökön remek koncert volt este az Olvasóban, közönség is akadt, kb 250-300 fő volt aki vette magának a fáradtságot s meccs helyett eljött a koncertre. Kár lett volna kihagyni, nagyszerűen muzsikáltak! Tegnap délelőtt mi is játszottunk csődítőt az Olvasó előtt, árnyékban volt a csapat, nem nagyon izzadtunk. Műsorilag sem, pedig egy szárnykürtössel kevesebben voltunk mint általában, őt hamarosan felmetszik hasilag. Találkoztam vele, azt mondta, kezd a majomhoz hasonlítani. Szinte csak banánt és keserűcsokit eszik. Nincs étvágya, amit cseppet sem csodálok. Délután volt társulati ülés eszem-iszom dínom-dánom, aminek az utórezgései még tartanak, úgy érzem kettő fejem van, de a nagyobbik belül. Volt háziszőttes is, sör hegyek is, bevizsgáltuk erősen olyannyira, hogy a célját elérte. Kutyaharapás szőrivel, szokták mondani, de nálam még egyszer sem vált be. Helyette a citromos hideg szódát iszom, étvágyam van, nagy baj nincs:) Gyenge sok hagymás pirított csirkemáj illatok jönnek a konyhából, reggel a tesóm hozta a frissen sült kakaós csigát, a kelt tésztából készültet - hajnali ötkor már dagasztotta a tésztát. Ja, igen. Még szerdán megalkottam életem első önálló rétesét, meg lehetett enni, de legközelebb jobban fog sikerülni. A csigára visszatérve. Pár évvel ezelőtt mikor vendég zenészként az egri csapattal volt szerencsém végigmuzsikálni Digne (dinnye:) ) városában az 50. levendula ünnepet, akkor mondta kollégám, hogy ne menjünk vacsorázni, mert zsizsikfőzeléket adnak. Ami pedig a tengeri herkentyűs rizst takarta. Azért csak megkóstoltuk a hozzá kapott borral együtt, de egyik sem ízlett - maradtunk a sós fehér szalonnánál, és az egri veresnél. Köszönöm a türelmet. 11:56

A kutya meg a szántás

Az évek hosszú sora óta halogatott munkát elkezdtük a kertben. Nem véletlenül halogattuk, s biztosan nem véletlenül vitték a rabokat időnként kőfejtőkbe. A házgyári panelből épült kerti ház ablaknyílását kellett egy 80x20x20 cm-es darabbal bővíteni hogy a kicserélendő és meglévő új ablakot ne kelljen átszabni. Nem tudom melyik a kellemetlenebb, azt most már tudom, hogy betont vésni nagyon rossz. Legalábbis ilyen módszerrel ahogyan mi csináltuk. Útkészítésnél lehet látni a "pöfögtető gépet" ami elég hangos, s ami töri a betont, azzal a vas (vagy acél) tüskével dolgoztunk, ám manuálisan. Tehát fogja az ember a bal kezébe ezt a közel négy kilós tüskét, ráilleszti a beton kiválasztott helyére, és jól megfontolt apró, ám annál erőteljesebb kalapács ütésekkel megpróbálja először repeszteni, majd a helyéből kiütni az éppen útban lévő darabot. Mindezt délelőtt 11:00 óra magasságában, amikor már elég jó idő van, annak ellenére, hogy mindezt bentről, a szobából csinálja. Az első tíz perc után már jönnek a szentek lefelé az égből amikor nem látszik az izzadás eredménye, csak szikrázik mind a beton, mind a tüske, vagy a három és feles kalapács. Unalom a tett halála, csak ráveszi magát az ember hogy ha már eddig eljutott, ne hagyja abba. A fagyasztóládából előkerül a vizespalack, leül az ember, mélázva nézi az éppen hogy elkezdett munkát és átkozódik csendesen. Erőt vesz magán, s folytatja ezt a semmihez sem hasonlítható nyers erőt kívánó tevékenységet. Három óra múlva amikor a ruhából is folyik az izzadtság, kezd olyan szagom lenni mint egy oroszlánnak, végre elkészül az a bizonyos "lik" . Sikerült megcsinálni! Most már csak annyi van hátra, hogy az ablakot is sikeresen a helyére tegyük egy olyan alkalommal, amikor rá tudjuk szánni az egész napot. S hogy ne feledjem annyira könnyen, délutánra már előjött a fájdalom, ami akkor szokott elővenni ha megerőltetem magam. Mindkét karom csuklótól vállig merő fájdalom ami idővel elmúlik, de jelenleg igencsak kellemetlen. Kellemetlen, mert a természet megkívánja hogy a salakanyag távozzon a szervezetből, s hogy is mondjam csak . . . mozgáskorlátozottnak érzem magam mikor a wcpapír gurigáról eszembe jut a mozdulatsor, amivel befejezem a "dolgom". Köszönöm a türelmet. 21:30

művészet kipipálva

Ma délelőtt ebben a remek időben megcsaptuk az első művészet kipipáló rendezvényt. Egyszerűbben fogalmazva az idei első térzenénk volt (május elsejei megmozdulást nem számítva) a Kohász Hotel előtt a placcon. Sehol egy fa, sehol árnyék. A zenekar a szép új ruhájában, de még a zakós változatban érkezett a tetthelyre. Kezdés előtt másfél órával már megnéztem a helyszínt, székek kottaállványok a helyükön, köszönhető a zenekar elnök-titkár-vezérigazgató-mindenes-szolgálatvezető-menedzser-logisztikusának. Tegnap vele együtt néztük meg a helyszínt, pontban 10:00 órakor, s rájöttünk, hogy az időpontot rosszul választottuk meg. 10:00-kor már erősen süt a nap, mire végzünk lesz fél dél, s akkor már az uvb (vagy uwb) sugarak is dolgoznak. Már mindegy. Erre az időpontra többet nem teszünk kezdést, vagy ha igen, nem a tűző napon. A zakók a székeken kötöttek ki, s fehér ingben fújt a csapat. Egyedül rajtam volt zakó (kigombolt állapotban) de szerintem a többiek jobban izzadtak mint én. Az első hat szám után cigaretta és sör szünet következett, majd játszottunk még egy kicsit - magunknak. Merthogy a közönség nem akarta szétfeszíteni a környező teret és utcákat. Gond egy szál se, ha csak az nem, hogy az egyik darab végét nem vártam meg s leintettem a zenekart. De nem subdomináns helyen, arra azért vigyázok:) Azt sem mondhatom hogy kíváncsi voltam, teljesen biztos voltam abban hogy beszegik a végét a leintésre. Nem úgy sikerült. A kissé felháborodott kérdésre: "ez mi volt?" csak annyi volt a válasz részemről: "leintettem, ennyi". Pénteken majd jobban figyelnek - vagy sem. Mivel mindenkinek elég melege volt - ami nem is csoda - , beígértem a csapatnak egy azbeszt otthonkát, esetleg fekete racka juh bundájából készült subát - szőrével befelé - hasonló esetekre. Nem nagyon nevettek rajta, amit meg tudok érteni. De azon talán érdemes lenne elgondolkodni ha már ilyen közel van a szlovák határ (közúton 14 km), hogy beszerezzünk a csapatnak szalmából készült úgynevezett "tót" kalapot. Ami nem csak arra jó, hogy a jövő heti eszem-iszommal egybekötött társulati ülésen a legális tudatmódosító szerek élvezete közben eléggé el nem ítélhető módon ráül - természetesen nem a sajátjára, hanem a szólamtárséra, hanem arra is jó hogy napszúrás ellen védje azt a szép okos fejünket :) A héten egyébként megérkeztek a nyári viselet hozzávalói, de még a szabónál vannak, a különböző "kütyüket" rá kell illeszteni, s még nem végzett vele. Ha minden jól megy, akkor pénteken délelőtt már nem a zakós változatban vidámítjuk a tak.szöv. megalakulásának 50. évfordulójára általuk megrendelt - ám eddig még ki nem fizetett - csődítő zenét, hanem az ingblúzban. Úgy legyen. S ez aznap van délelőtt, amikor délután lesz az "ereszdelahajamat" társulati ülés. Ez minden évben eléri a célját, 73 tagú a társulat, ebből cca. 30 fő a zenekar, plusz a családtagok és a slepp:) Nekem ez lesz az első ilyen megmozdulás itthon, de úgy mondták a kedves kollégák, hogy jól szokott sikerülni - úgy legyen. Köszönöm a türelmet.

cseresznye

Cseresznye szezon van, azért vagyok ritkásan:) Ma is 19 üveg cseresznye befőtt készült, ezzel együtt már 38-ra szaporodott azon üvegek száma, amiből majd az elkövetkező időszakban kiszorítjuk a levegőt. De! Még nincs vége. Még két fonott kosár cseresznye van itthon amit délelőtt szedtünk. A szedésbe besegítettek a kétlábú aratók is, gondolok itt a vetési varjú madárra, és a szinté sötét színű, avagy nem kaukázusi fehér embertípusra, akik csak az aratást ismerik. Még elmostam, lefertőtlenítettem 24 üveget, s ezeket még a mai nap folyamán jó lenne megtölteni. Milyen jó hogy nem szeretem a focit - sem. Köszönöm a türelmet. 20:35

kolduló barát

Tegnap bevégeztük a nyári térzenék előtti utolsó próbát, részemről nem teljesen megnyugtató módon. Már csak azért sem, mert a zenekari ruhákhoz nem érkezett meg a mai napig a nyári változat. Igaz a téli sem medvebőrből készült, de zakó nélkül csak kellemesebb. Nem sima fehér ingre gondolok, mert mint már írtam, a tagság a lyányokon kívül "sűrű" ember hogy szépen fogalmazzak:) Az igaz hogy térzene alkalmakkor nem szoktunk járkálni, ám a veszélyessége így is meg van a nadrágba gyűrt fehér ingnek. A látványra gondolok. Megoldjuk valahogy. Egy biztos, én biztos nem vagyok hajlandó tornázni begyűrt ingben. Ezért ugyanúgy meg kell sürgetni a készítőket, szállítókat hogy ideérjen ha kicsit megkésve is a rövidujjú ingblúz. A zenekar elnök-titkár-vezérigazgató-mindenes-szolgálatvezető-menedzser-logisztikusa ma a megyeszékhelyre ment, felvette a kolduló barátok ruháját - hogy hamut hint a fejére vagy sem, azt nem tudom - , esetleges anyagi hozzájárulás szerzése céljából. Nem irígylem egy szálat sem. Ha szükség lesz rám, majd szól. Mondtam neki hogy botot vigyen magával minden esetre. Ma reggel pedig kitört a nyári szünet. Tesóm ikreivel a nyáron sok mindent tervezünk, a kert némi felújításra szorul, de nem részletezem, majd a történések sorrendjében megírom ezt is mint a többit. Ma délután a cseresznyefát megszabadítjuk egy kis súlytól, holnap más a tennivaló. Anyu holnap megy a kórházba, tegnap este már mondta hogy semmi kedve, na de azok sem örömmel mennek oda, akik ott dolgoznak - tisztelet a kivételnek. El kell menni, a doki is azt mondta. Régóta halogatja, nincs mese. Segíteni fognak rajta, ők a csúnya szóval szakemberek. Ha meg lehetne itthon oldani, már megoldottuk volna, de nem értünk a gyógyításhoz. Szép időt, jó egészséget kívánok, az esetlegesen érettségiző(k)nek pedig sok szerencsét. Köszönöm a türelmet. 09:20

tűzvarázs

Szombat estéhez hűen, rövid jegyzés lesz. Délután 16:00-kor elkezdődött az Istenek alkonya közvetítése a Müpa-ból, most a harmadik felvonás zajlik, a Tűzvarázsnak már vége. Befejeztem én is a töltőtoll hegyének koptatását, készen van a holnapi próbára az egyik régi - "új" anyag, az pedig nem más mint Parizek Vencel: Nádasdi emlék indulója 1926-ból. Köszönöm a türelmet. 22:02

Kelet zenéje

Annak ellenére, amit a május 8-i bejegyzésben írtam, Churchill pár megközelítése az életről még mindig szimpatikus - nekem. Ezek közé tartozik a "no sport" . Nem vagyok rá büszke, de nem nagyon tudnak lázba hozni a különböző sportesemények, sőt a focit kifejezetten nem kedvelem. Ez a mostani EB kapcsán jutott eszembe, mert ugye nem olyan sokára kezdődnek az olimpiai játékok. A helyszín kapcsán jutott az eszembe, hogy miért hallunk olyan keveset a kínai muzsikáról. Nem emlékszem rá, hogy valaha is hallottam pl. a mai közvetítést megelőzően a Kínai Filharmonikus zenekarról. Pedig - majdnem - minden országnak van "rendes" szimfonikus zenekara. Természetesen az ember a tanulmányai ideje alatt hall ezt-azt a kínai zenéről, de én nem Kárpáti tanár úr "Kelet zenéje" című könyvében olvashatóakra gondolok, hanem a napi szinten működő muzsikálásról. Valószínű hogy egy hagyományőrző eredeti kínai operát nem tudnék végighallgatni egy ülésre a maga időnkénti 12 - 15 órás hosszúságával. Az is lehet, hogy az ott élőknek simán menne a "Ring" végigfülelése, s a végén megkérdeznék: csak ennyi ideig tart? :) Persze, más világ, mások az értékrendek sok mindenben, a nagy többség nem kapkodó idegbolond (mint nálunk sem mindenki), de azt gondolom, az alapvető emberi értékek ott is számítanak. Mint ahogy számítani kellene itthon is. De attól is szép a világ hogy nem vagyunk egyformák - hozzá szoktam tenni, hogy szerencsére. Kár lett volna kihagyni a mai közvetítést, jó hallgatni. Szívesen meghallgatnék pár húzósabb darabot is, egy kis R. Strauss-t, Mahler-t, urambocsá' Sztravinszkij-t, de nem vagyok telhetetlen. Alkalomadtán biztosan nem fogom kihagyni. Köszönöm a türelmet. 20:48

Gőte

Az idei - eddig - legmelegebb nap volt ma, még tart egy pár órát. Nem tudom mennyi celsiust mutattak a mércék, érezni viszont még nem éreztem ekkora meleget. Hajnalok hajnalán irány a kert, nem nagyon volt mozgolódás, a kedves nagyhangú szomszéd - Gőte a beceneve:) - sem volt kinnt, biztos elfogyott tegnap a sör... Mi azért a cseresznye-meggy nevű fát megszedtük, amit elértünk, plusz a 40 kilós létrával is sikerült bírkózni egy jót. Kilenc órára befejeztük a szedést, három fonott kosár, kettő vödör, de az egyik vödör már a hosszú szárú cseresznyével volt majdnem tele. Holnap folyt.köv. a cseresznyével. Van mit csinálni, van mit szedni. Bepótoljuk a tavalyi fagy miatt elmaradt munkákat. Amilyen áldott jó szívem van, azért még délelőtt vittem a zenesuliba egy kis kóstolót:) Végül is az iskola "mindent tudó" (nem az izgatónőre gondolok) titkárnője nem tehet arról hogy ilyen főnökasszonya van. Ma viszont este nekidőlök egy régi "új" indulónak, ám ezt már nem géppel pötyögöm, arra nincs idő. Tegnap találtam a volt karmester Gazsik Gyuri hagyatékában, csak kicsit kell rajta pofozni hogy akkor is megszólaljon ha mi játsszuk. Még vasárnap van egy próbánk és kezdődik a nyári térzenés program. Köszönöm a türelmet. 17:16

ius murmurandi

Akkora fekete pontot kapott ma tőlem az Alapfokúművészetoktatási-iskola/zeneiskola igazgatónője, hogy még egyszer kellene születnie hogy eszembe jusson a neve mellől törölni... Egyszerűen nem értem. Vagyis igen, csak hihetetlen mennyire nem érdeklik bizonyos dolgok. Dehát a hála sosem volt népszerű a politikusoknál sem, miért éppen nála legyen az?! Ott kezdődik a történet, hogy pénteken a fellépés előtt beszélgettünk zenekari tagok az épület előtt. Kilibben az épületből, s olyan felháborodottan, mint akinek nem jutott barnaszén, odaszól nekem: Ha nem viszi el valaki Gazsikgyuri által a zeneiskolában hagyott cuccot, kiviteti a szemétbe. Hányszor kell neki üzenni hogy megmozduljon valaki??? Na, először is, ne üzengessen, hanem szóljon nekem. Kettő: hétfőn 10:00-re ott vagyok és megszabadítom tőle. Tegnap úgy alakult hogy nem tudtam menni, de telefonáltam hogy csak ma aktuális. A titkárnő közölte, hogy egyébként sem lesz senki az iskolában, ő pl csak egy iratért szaladt vissza mikor telefonáltam. Gyanús volt, hogy pénteken rávágta hogy jó lesz a hétfői időpont. De biztos megint csak ürügyet keresek hogy kikezdjem. Kezdjen ki vele a harapós ló, az kezdjen ki vele. Ezen az sem változtat, hogy majd' 40 éve ismerem, együtt jártunk zeneiskolába. Gazsik Gyuri pedig csak azért hagyta ott pár éve a cuccait a zeneiskolában, merthogy sajnálatos módon - aránylag fiatalon - elhunyt. Ma elhoztam a "hagyatékát". A családja nem jelentkezett érte, ezt a részét nem részletezem. Szerintem az "izgatónő" bele sem nézett mit akart az enyészetre bízni, vagy ha igen, annál rosszabb. Az is igaz, hogy nem szívelheti a fúvószenekart (sem), na de ez kölcsönös. Azért köszönni köszönök neki - még ha ő időnként el is felejt legalább bólintani - , sőt a zenekar érdekében az ördöggel is hajlandó vagyok cimborálni, de kezd tele lenni vele a hócipőm. Gazsik Gyuri míg az akkor éppen művház zenekarnak nevezett fúvószenekart vezette, szinte az összes fellépésről, fesztiválról, vendégszereplésekről, díjakról a fellelhető kiadványokat mind összegyüjtötte. Nincs rendszerezve, de ma pár óra alatt csak átlapoztam, s szenzációs dolgokat találtam. A zenekar - idáig ismeretlen -, valószínű első fényképét 1898-ból(!), Gerschwin: Rhapsody in Blue 1927-es párizsi kiadása, Verdi: Rigoletto az egész opera zongorakivonata 1955-ös Moszkvai kiadás, a zenekar 1925-ös fényképe, de nem sorolom. Ha már nem sikerült az igazgatónőnek annyit tanulni a konziban, és a főiskolán hogy valamennyire becsülje a fúvósokat, legalább a látszat kedvéért sűrű elfoglaltságából szánhatott volna annyi időt egy volt kolléga anyagának átnézésére, hogy ami a zeneiskolával összefügg nyomtatott, írott anyag, fénykép, hogy azt megmenekíti. De nem. Ettől függetlenül -és annak ellenére hogy nincs diplomám, "csak" egy bakakonzi végzettségem - , ha megéri a zeneiskola a 60. évfordulót - ami öt év múlva esedékes - , szívesen kölcsönadom ezeket az ereklyéket. Egy pár darabja a hagyatéknak pedig részét fogja képezni a zenekar szeptember 13-i megmozdulása alkalmából rendezett kiállításnak. Erősen gondolkodom rajta hogy a felirat valami hasonló legyen: X.Y. megbecsülése által a szemétbe kívánt zenekari ereklyék. Köszönöm a türelmet. 17:02

beütés

Pár nap kihagyás után ismét itt. Pénteken megcsaptuk a Lengyel műsort. Volt egy kis kapkodás, valahol meg is értem őket, de... Hihetetlen módon a közönségszervezés nem megy. Már írtam itt hogy milyen módon Nem foglalkoznak vele, ismét sikerült nem megtölteni a színháztermet. Igaz hogy Bódilajos és Lagziguszti nem léptek fel, de a fene vigye el, az nem közönségszervezés hogy megjelenik plakáton: pénteken 17:00 órakor Lengyel-Magyar ünnepi est az Olvasó színpadán. Ez annyira kevés mint kempingsajtban a sátorvas. Kikukucskáltam kezdés előtt a színpadi függöny mögül mikor még égnek a lámpák. A résztvevőkön, a szervezőkön kívül csak pár ember abban a gyönyörű teremben. Jajj. Ismét bemutattuk mennyire tudunk szervezni. A két Himnusz elhangzása után belibbent az egyik szervező, és mondja, hogy csak a fele műsort játsszuk el, mert kevesen vagyunk. Na ne vicceljünk, és ne most. Bennt ül a zenekar a színpadon, elöl mondják a szöveget, köszöntik a megjelent "előkelőségeket" a vendégeket, majd hallgassuk meg a zenekar műsorát. Hat számmal készült a csapat, ebből kettő az utolsó pillanatban készült el, egy próbánk volt, ami ugye kissé aggályos, de jobban figyel a csapat:) Meg is jegyezte az egyik "művelődéssel" foglalkozó, hogy nagyon meg akarjuk nyerni a lengyeleket, azért játszunk ilyet. Felhomályosítottam hogy bármelyik nemzet zenéjéből szívesen hangszereltem volna az alkalomra illőt, már csak azért is, hogy halljanak legalább ismerős darabot. Szerencsém is volt hogy a kórus vezető adott kottákat amiket tavaly ősszel énekeltek kinnt, így nem a kakukkos - nótát kellett fújnunk, ami már annyira a könyökén jön ki mindenkinek mint ha a SZU utódállamaiból érkezőknek játsszák az örmény származású szerző Kardtánc-át. Nem mintha nem lenne remek a Kard-tánc. De mennyi minden van amit lehet ha nem helyette, de mellette játszani. "Biztosan menni akarunk L.o.-ba!" Ha meghívnak, megoldjuk, de nem ez a menete, s neki ezt pontosan illene tudni. Szóval ott tartottam, hogy játsszunk kevesebbet, ne játszunk csak 2 (kettő!) számot a tervezett hatból. Na, ne vicceljünk. Legalább a felét. S mivel nem tudták hogy melyik felét, minden szám előtt bemondtam a zenekarnak hogy mi következik. Lejátszottunk hármat, tapsol a közönség, a függönyhúzó csak arra vár hogy intsek neki s behúzza a függönyt, észre sem vettem:) Mint ahogy direkt nem néztem arra felé, ahol két kézzel integet a szervező hogy hagyjuk abba. No még egyet. Így sikerült az aránylag hosszú negyedik számot is elsütni. Nem fognak lesöpörni bennünket, nem fogják a függönyt összehúzni míg játszunk, a többit meg majd csak elviselem. Csak jól kössék fel a felkötnivalót. Az is igaz, hogy a csapat nem tud elvonulni csendben a színpadról - ez viszont a mi hibánk. Még párszor biztosan el kell mondani, hogy nem kondások vagyunk, figyeljünk már kicsit arra hogy míg a helyünkre érjünk, addig legalább csendben legyünk. Ez nem jött össze. Olyannyira nem, hogy a színházterem ajtaja nyitva volt, suhanunk el mellette, s mikor történhet olyan hogy a kisdobos elejti a hangszerét ha nem ott... Meg is dícsértem már a próbateremben: Dani, neked volt a legnagyobb sikered! :) Ma viszont meglepett bennünket, gondolom nem csak engem, hogy a Nemetz András - féle beütést ahhoz képest hogy pénteken mutatták meg neki, jól eljátszotta. Pár helyen nem oda ütötte a hangsúlyokat, de nem lesz vele semmi gond, hiszem még csak 12 éves lesz! De nagy focirajongó, és rúgja is a lasztit. Tőlem megkérdezte még pénteken a szereplés után hogy szeretem-e a focit, de közöltem vele, hogy csak rám kell nézni s kiderül hogy nem vagyok sportbarát. Ő arra gondolt hogy nézni nézem vagfy sem. Nem nézem, nem művelem, és nem is fogom. Köszönöm a türelmet. 17:01

internet

Ma megint (vagy inkább ismét) fülig ér(t) a szám:) A múlt hónapban beszerzett mobil internet beüzemelésre került gyerekkori osztálytárs jóvoltából. Tegnap előtt voltam nála festékpatront venni, megbeszéltük hogy ha lesz kedvem szétszedni a gépet beviszem neki, s egy perc alatt beüzemeli, merthogy csak össze kell dugni az összevalókat. Nemhiába vagyok műszaki analfabéta, nekem még ez sem sikerült. A lényeg persze azon van hogy működik, s már most az elején kétszer olyan sebességgel jön az áldás, mint a helyi szolgáltató kábelén. Olyan kárörvendő mosollyal szedtem szét az eddigi net-kapcsolatot, mint a klasszikus Ludas Matyi rajzfilmben "róka mája, tyúk epéje, itt van megjött Biri néne" . Csak azért, hogy ne legyen teljes az öröm a gépekkel kapcsolatban, most a multifunkci gyengélkedik. Beolvas, fénymásol, csak éppen a gépről való nyomtatást nem akarja. Tegnap fel is túrtam kettő szekrényt a telepítő lemezért, de olyannyira sikerült rendet raknom a múltkor, hogy nem találtam meg csak az ékes holland-svéd-szlovák nyelvűt. Azzal pedig csak addig tudok elmenni mintha nyugat-szuahéli nyelvjárásban mutogatná valaki a kóser vágás rejtelmeit. Na, erről ennyit. Ma ismét voltam a proszekturán, rendbe vágtam a holnap terítékre kerülő kottákat. Nem volt senki aki megzavart volna a munkában, egyedül a portás kislánynak nem volt beszélgető partnere miközben ő a holnapi dekorációt vágta hűvös halomba. Függönyök behúzva, ablakok kinyitva, mjuzik beüzemelve, kb másfél óra alatt végeztem. Ha minden zenész magának rakná össze a kottáját, az fejenként öt perc még ha telefonos segítséget kér, akkor is. Át is fogok rá térni. Nem a telefonos segítségre. Mindenki úgy rakja össze a kottát ahogy neki tetszik, csak egymás után kerüljenek a mappába, ne az előadáson kelljen keresgetni. Ha keresgetni kell, az rosszul is sikerülhet, merthogy mindenki arra vár hogy elkészüljön. Na, erre jön a sietség, s aki siet, annak - Murphy szerint is - biztos szétesik a mappája, s ahány kotta, annyifelé repül. Látványosnak látványos, szó sincs róla. Főleg ha az ékes magyar nyelv valamelyik sokszor s sokak által idézett klasszikusát félhangosan fogai közt szűrve meghallja a közönség. Az "Olvasó" színpada azért is jó mert a közönség és a színpad közt ott van a zenekari árok - üresen. Még jó hogy nem töltik fel vízzel mint a vár árkokat:) Köszönöm a türelmet. 17:23

rövid:)

A legrövidebb bejegyzés következik: www.ozdolvaso.hu Köszönöm a türelmet. 21:38

Gyűrűk ura

Majdnem egy hét múlva Medárd napja, remélem jó sok eső lesz, gyalázatosan kevés a nedvességtartalma a földnek. Ma délután a félcolos csővel adagoltam a cseresznye-meggy fának utánpótlást - 600 liter vizet úgy beszívott a föld, hogy a fa törzsétől egy méterre még csak nedves sem volt. Jó helyre ment ezek szerint, nem szökött el. Persze az már csak akkor jutott eszembe mikor hazaértem, hogy fel kellett volna turbózni az öntözővizet egy kis táppal... Reggel kezdtem a proszekturán, sikerült megbeszélni a pénteki koncertet, nekünk nem kell mikrofon csak 30 db szék s egy műsorközlő. A műsort leadtam, a hölgy nézett ki a fejéből - én ártatlanul néztem, kérdem mi a baj? Azt mondja, az nagy könnyebbség lenne neki(k), ha megírnám a műsorközlő szövegét. Üsse kavics. Még mindig jobb ha rendesen, s fonetikusan is mellé biggyesztem a szerző(k) nevét s a címeket, mintha elbaltázza merő jóindulatból. Mert volt olyan anno mikor még szolnokiában múlattam az időt, hogy a konferansz saját meggyőződésével olyat mondott hogy azt hittem a székről lefordulok. S ez a következő volt: játszottuk Johan de Meij: A Gyűrűk ura öt tételes szvitjének első tételét, aminek címe Gandalf. A felvezetés a közönségnek a következőként sikerült: Következik J.de Meij: Gyűrűk ura-ból Gandalf, AZAZ A VARÁZSLÓ. Tehát a hölgy szerint Gandalf=Varázsló(?!) Persze Gandalf a varázsló, de nem azaz, hanem de... De mi nem fogunk így járni, ha tud olvasni az itteni műsorközlő. Meglehet még őt is meg kell hallgatnom, hogy is mint mondja a leírtakat. Köszönöm a türelmet. 21:41

érdekes:)

Japánban, ahol nagyon kevés zsírt fogyasztanak, a szívrohamok mutatója kisebb, mint Angliában és az Egyesült Államokban.Franciaországban viszont, ahol elég sok zsírt fogyasztanak, a szívrohamok mutatója szintén alacsonyabb, mint Angliában vagy az Egyesült Államokban.Indiában, ahol alig fogyasztanak vörösbort és húst, a szívrohamok mutatója kisebb, mint Angliában és az Egyesült Államokban.Míg Spanyolországban, ahol nagyon sok vörösbort isznak és túl sok paprikás kolbászt esznek, a szívrohamok mutatója kisebb, mint Angliában és az Egyesült Államokban.Algériában, ahol alig szeretkeznek, a szívrohamok mutatója kisebb, mint Angliában és az Egyesült Államokban.Ezzel szemben Brazíliában, ahol sokat szeretkeznek, a szívrohamok mutatója kisebb, mint Angliában és az Egyesült Államokban.szóval lehet, h az angol nyelv az, ami igazán öl...??? :D Forrás: http://nurseveda.blogspot.com

mulyó

Tegnap este nyolcra végeztem a "lengyel" anyaggal, pár szólamot másolni kell csak, annyi van belőle vissza. Azt meghagyom estére, mert festéket kell tölteni, a multifunkci remélhetőleg majd üzemel fénymásolóként, mert a gépre újra kell telepíteni a rendszert, csak nincs hozzá kedvem. Jelenleg 26.4 celsius van a lefüggönyözött szobában, egy cseppet sem fázom. A tervezett ablak készítés elmarad, helyette a szőlő kötözést kell megcsinálni, de majd csak délután, mikor "Lizzy" gyengébben ereszti. Vagyis akkor már árnyékolja a szőlőt a cseresznyefa, és a házikó is. A holnapi st.evangélium alkalmával meglessük a leírt nótákat, nem lesz vele baj. A "rock around the clock" nótába is bele kellett kontárkodnom, nem hallottam idáig a tetejét. Csiszoltam rajta egy keveset, csak annyit hogy a próba végén a szárnykürtösök, trombitások ne csendben hagyják ott a próbát:) A forró levessel sem lesz gondjuk, nem fogják a "mulyót" érezni. Ha mégis érzik, akkor kezdik megszokni a folyamatos terhelést. A szunyókálós toros káposztát nagy duzzogva megkóstolom csak az íze kedvéért:) Köszönöm a türelmet. 12:43