Grönland

Jó ötletet kaptam 979-től - ő írta a napokkal ezelőtt ide beírt versikét - , olvasva a bejegyzését:) Semmi nagy dolog, csak megpróbálom leírni, hogyan néz ki az a hely, ahol "ihlek" - á la Benson Vilmos. A szoba cca. 3,5x3,5 méter, szép nagy háromajtós + kétajtós-üveges könyvszekrénnyel, egy kisebb szekrénykével, amin jól elfér a mjuzik kredenc, telefon töltő, elem töltő, vezeték nélküli füles, miegyéb. Van még egy 88x88 cm-es asztal amit ha szétnyitunk, 88x176 cm lesz, jól körül lehet ülni Családi eszem-iszom alkalmával is. A háromajtós szekrény tetején a vázák mellett kapott helyet a bátyám által Londonból hazacígölt Bobby-sapka (vagy sisak), A földgömb, természetesen világítós, üveg, és 40 cm átmérőjű. Nagyon szép darab, pár helyen kopottas, s az üvegből is le van pattanva kettő helyen, de ez nem csoda, 1921-ben készült, és ilyen felírások olvashatóak rajta: Orosz Tanácsköztásaságok, Belga-Kongó, stb. A falakon különböző ereklyék, Anyai Nagyapám Tokaji Pincemesteri kinevezési okmánya 1923. április 26-i dátummal, egy kovácsoltvas óra, amit még a Condino-i (olaszország) cimborától és feleségétől kaptam, a szentendrei kollégáktól nyögdíjba menetelkor kapott huszár díszkard is fel van kötve a falra, szépen egy "pajzsra" lett rátéve, elég pofás azzal a két plecsnivel amit még akkor kaptam (éveim után) a seregben, valamint az obsitlevelem másolata. A kétajtós-üveges tetején az Apu által 1953-ban Hadseregbajnokság Párbajlövészetben első helyezésért kapott trófea, egy porcelán kutyus. Vagy inkább kutya, mert elég nagy darab, olyan lábtörős lenne ha véletlenül úgy sikerülne... Van még "vallató" lámpa, ami nagyon célszerű ha az ember fia partiturát ír, mert csak a kottát világítja meg, szembe nem jön az áldás - csak ha úgy tenném:) Aztán olvasólámpa az ágy felett, ami persze hátulról ontja fényét az éppen olvasott könyv lapjaira. S persze a csillár helyett is van plafon világítás. A felsorolásban elérkeztem az ámítógép asztalához, ez is megér pár mondatot. K. Dezső barátom alkotta vörös fenyőből készült szekrényből, amit még anno 1924-ben alkotott egy Rimaszombati asztalos mester. Jól kiszáradt az évtizedek alatt. Eredeti tulajdonosa Frenyó Sándor - Falvai Sándor édesapja - , a zenészek feltehetőleg tudják hogy Falvai Sándor amellett hogy zongoraművész, egy ideig az Akadémia rektora is volt a közelmúltban. Naszóval, ezen az asztalon kapott helyet az ámítógép, a multifunkcival együtt. Sok minden más nem nagyon fér az asztalra, még egy fatőkés zongorából megmentett kottatartó, amire viszont kinyitva is ráférnek a nagyobb alkatú kották úgy hogy nincsenek útban. Az asztal alá pedig befért egy 40x40x60 cm-es szekrényke, ebben csak kottapapírok, pár száz A4-es, itatós papír, s írószerszámok vannak. Az ámítógépes asztal s az ágy közt pont annyi hely van, hogy szépen befér hat darab kétliteres palack a cukormentes fajtából. Jaaa, s az egyik legfontosabb darabot majdnem kihagytam:) Zárható fedelű hamutartó, melyben a csikkek nem szagosítanak a kelleténél jobban. A szekrényekben felváltva könyvek, kották, illetve kották, könyvek, lemezek, kazetták, tele sok-sok nagyon jó muzsikával, apró kütyük amikre különböző utazások alkalmával szert tesz az ember. Különösen becses mindegyik, de a Hamburgból hazacipelt hajóharang - nálunk Karácsonykor az ünnep kezdetét jelzi - is szép látvány. Vannak még hiányosságai a szobának - valahogy még a pianínót is be kell(ene) tenni, meg a Festményt amit szolnokiában vettem. Valamint a Brazíliából, Tatuiból származó machete is helyet fog kapni a pajzson. Igaz hogy nem "illik" rá, de kit érdekel:) A legeslegújabb szerzemény pedig - a héten négy új levélkét hozott - , egy cserépnyi leander. Jól megfér a "Jézus könnye" nevű időnként virágot is hozó növény mellett. Jól nézne még ki az ágyon egy jegesmedve bunda, és a falon egy faragott rozmár agyar is, de sajnos nem ismerek grönlandi fúvószenekarokat (sem), így nem valószínű hogy be tudok szerezni egy-egy példányt. Meg miattam ne is lőjenek ki se egy rozmárt, se egy macit. Arra nem is gondolok hogy nekem kellene kioltanom az életüket. Ha viszont egyszer eljutok Grönlandra, havat, vagy jeget biztosan nem hozok haza emlékül. Köszönöm a türelmet. 21:58

zsilip

Ma Árpád napja vagyon. Isten éltesse az Árpád nevű embereket. Elsősorban a kis gombszemű volt köztársasági elnök urat, s nem másodsorban G. Árpád pécsi illetőségű nagyszerű vadászkürtös kollégát-barátot. Sok alkalmam nem volt vele együtt muzsikálni, de jó zenész ember! Pötyögtetem a kottákat, semmi különös nem történik. Ma este koncert az "Olvasó"-ban, de kihagyom. Nem hiszem hogy a Calcutta trió dobna a hangulatomon, bár ha meg sem hallgatom őket, hogyan mondhatok véleményt. A proszekturára nem jutottam el, a nélkül is van írnivaló bőven. Talán holnap. Meg kell keresnem egy kottát, amit az elnökvezérigazgatómindenestitkár-menedzserlogisztikus szerint hazahoztam, ám nem találom. Elképzelhető hogy nálam van, bár kétlem. Feltúrtam az elmúlt félév összes anyagát s nincs közte. Egy B4-es sok lapos kotta nem tűnhet el olyan könnyen mint egy L5-ös boríték. Szerintem bennt hagytam valamelyik kottás szekrényben. Két lehetőség van. Az egyik hogy kinyitom az első szekrényt ami a legközelebb van az ajtóhoz, és rögtön meglelem. A másik, hogy feltúrom azt a kilenc darab ruhás szekrény nagyságú kotta tároló szekrényt, s a legutolsó polcon lesz. Már mindegy, meg kell találnom ha még május elsején el akarjuk dudálni, mert csak partitura van belőle, s - mint a többi nótába - , ebbe is bele kell nyúlni. Délutáni szunyókálás elmaradt, most nincs rá idő. Majd ha lesz, bepótolom. Nagyon jó szolgálatot tesz a "karácsonyi tea" fantázia nevű fekete teakeverék, kellemes ízre, illatra, s nem lehet tőle aludni:) Van benne egy kis szegfűszeg, fahéj, narancshéj, olyan jó mézeskalács illata van, hogy a forralt borról ne is beszéljek. Ám ebben nincs erős paprika, amit általában a forralt borba szoktak tenni elvetemült népek... Az erős paprikát szeretném fogyasztani, de sajnos egy dolog megakadályoz benne. Nagyon tudok tőle szaladni - mert muszáj. Na mármost, nem elég hogy másnap - feltéve, ha elég jó a mennyiség ami bekerül a szervezetbe - fejfájással kínlódik az ember, még azon is fájhat a feje hogy időben odaérjen ahová a király is gyalog jár. Tegnap hugom kimosta fiai iskola táskáját - nagyon jól sikerült. Csak az egyikben benne maradt az ellenőrző könyvecske. Szépen megszáradt estére, azért kicsit viseltesnek tűnik. Rögtön eszembe jutott egy történet, amit ide is firkálok. Ez a történet is akkor történt mikor még a Killián-zenekar tagja voltam. Nem annyira erősek kedvéért, ez a Szolnoki katonazenekar. Volt egy testvérpár tagja a zenekarnak, nagyon szerettek pecázni is. Történt egy alkalommal mikor kimentek egy príma helyre lógatni, hogy egy esetleges horgász ellenőrzés ne találjon náluk semmit, az összes igazolványukat beletették egy táskába, azt pedig leemelvén a zsilipzáró tetőt, betették egy (akkor még) száraz helyrte. Ott a kutya sem fogja keresni. Telt múlt az idő, el is fáradtak. Hogy szerencsével jártak halfogásilag vagy sem, azt már nem tudom. Ám a foglalkozás elérte a célját. Hazafelé bandukolva kinyitották a zsilipzáró tetőt hogy magukhoz vegyék az iratokat. Ám ekkor nem kis meglepetés érte őket. Míg ők lógatták a csalit, valaki(k) megnyitották a zsilipet, így az összes irat víz alá került. Szépen sz....á is ázott. Ezek után nem tudom hogyan magyarázták ki magukat a rendőrségen, de biztosan beleizzadtak. Köszönöm a türelmet. 17:25

Rudyard Kipling

Ha... Ha nem veszted fejed, mikor zavar van, s fejvesztve téged gáncsol vak, süket, ha kétkednek benned, s bízol magadban, de érted az ő kétkedésüket, ha várni tudsz és várni sose fáradsz, és hazugok közt se hazug a szád, ha gyűlölnek, s gyűlölségtől nem áradsz, s mégsem papolsz, mint bölcs – kegyes galád, ha álmodol – s nem zsarnokod az álmod, gondolkodol – s becsülöd a valót, ha a sikert, kudarcot bátran állod, s úgy nézed őket, mint két rongy csalót, ha elbírod hogy igazad összetörve, maszlag gyanánt használják a gazok, s életműved, mi ott van összetörve, silány anyagból építsék azok ha mind, amit csak nyertél, egy halomban, van merszed egy kártyára tenni föl, s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban, nem is beszélsz a veszteség felől, ha paskolod izmod, inad a célhoz és szíved is, mely nem a hajdani, mégis kitartasz, bár mi sem acéloz, csak akaratod int, „kitartani”, ha szólsz a néphez s tisztesség a vérted, királyokkal jársz, s józan az eszed, ha ellenség, de jóbarát se sérthet, s mindenki számol egy kicsit veled, ha a komor perc hatvan pillanatja egy távfutás neked s te futsz vígan, tiéd a föld és minden ami rajta, és – ami több – ember leszel, fiam.

kaki

Szombat este lévén, nem húzom az időt. De mosolyogtató verset olvastam, s a szerző engedélyével szeretném megosztani az esetlegesen ezeket az irományokat olvasókkal. Tehát:

Miért barna?

(Írta 979 verse)

Miért barna mindig a kaki? Ezt árulja már el nekem valaki! Ha pirosat, kéket, zöldet tolok a belembe, (Még ha jól megrágcsálva is nyelem le) Mily' mechanizmus gondos segedelme Kell, hogy bebarnuljon segged eleme? Miért van, hogy mikor e tárgy landol alattam, Mindig ilyen snassz árnyalatban köt ki a fajanszban? Mért nem a szivárvány csíkjainak pazar, Hat féle színében pompázik a szar? S miért nem türkiz, hupi, pepita vagy csíkos? (Persze csak a szilárd, nem pedig a híg fos...) Miért barna hát mindig az a kaki? Ki tudja a választ, nyomban nyomja ki! Ne tartsa magában ismeretanyagát! (Előtte azért törölje ki a valagát...) S ha végül tényleg választ ad valaki, Ígérem, a következő kérdésem már alaki.

Már párszor átolvastam, hamarosan megragad a fejemben - a szöveg!

Köszönet 979-nek hogy igent mondott a közlésre - még annyit tennék hozzá, adatlapomon olvasható kinek a verseit (is) kedvelem. Ha valakinek esetleg kezébe akad Orbán Ottó könyve - A világ teremtése és egyéb badarságok - , s hajlandó rá áldozni egy jelképes összeget, ne fossza meg magát tőle. Kb. 1982-ben jelent meg, sajnos pontos adatokkal nem tudok szolgálni. Ja, igen. Ha véletlenül kettő példányhoz jut hozzá, az egyiket szívesen átveszem:)

Köszönöm a türelmet. 20:07

wow, wow, wow !

Véletlenek pedig nincsenek - vagy mégis? Vagy csak belemagyarázok valamibe olyasmit, amit nem kellene? Nem vagyok számmisztikus sem, így csak véletlen egybeesésről lehet szó. Éjszaka befejeztem Izoldát. Tisztességes s eredeti nevén Isolden's Liebes Tod. 1982-ben már forgattam a fejemben a gondolatot hogy egyszer majd ha felnövök a feladathoz, belepiszkálok. Lehet az is, csak én éreztem úgy decemberben hogy itt az idő, de ehhez hozzásegített az adventi koncerten hallott (most már nagykövet) Pécsi Vasutas Koncertfúvós zenekar minden tagja, nem utolsósorban karmesterük Neumayer Károly. Vagy csak kellett egy ilyen indíttatás? Nem tudom... A véletlen számmisztika szerint pedig ez a 82. bejegyzésem. Még adós vagyok - magammal szemben is - a Tännhauser párizsi változatú nyitányával, azt pedig 1983-ban ígértem meg akkori iskolatársaimnak, amire időnként a mai napig emlékeztetnek, széles mosollyal. S van még a harmadik... Szintén Wagner úrtól. Der Ritt der Walküren aus dem Musik - Drama: "Die Walküre" Fúvós zenészként mindig szerettem átiratokat, hangszereléseket is játszani. Adassék meg nekünk is az az öröm hogy játszhatunk hasonló darabokat mint a "nagyok". Még ha ez a fajta muzsikálás nem is üti némelyek szerint a mércét. Csakhogy a fúvószenekarok - történelmi tény - jobban tudták a vasárnapi térzenéken népszerűsíteni az éppen aktuális slágert, már csak azért is, mert pl. az operába járás ugye régen nem a "tömegigény" miatt volt. Szerintem ma is vannak olyanok akik amiatt járnak az operába, hogy megcsillogtassák legújabb topánkájukat, ne adj'Isten a fülbevalót megcsörrenteni a büfében. Wagnerről pedig utoljára akkor hallottak, amikor Wágner Zsiga a Szabó család című rádiós sorozatban Szabó néninek vitte a szenet... Gondolom, nekik a mai napig a fúvószenekarok egyet jelentenek a "trottyos" zenekarral. Úgy kell nekik! Pedig ha tudnák... Nem vagyunk egyformák - szerencsére. A fejem egy kicsit ki van lúgozva, mert azért közben csinálok még ezt-azt, közeleg a május 1-i fellépés is. Egy próbát át kell adnom a koncertmesternek, kb. akkor robogok majd hazafelé Pécsről. Nem fogom kihagyni a fesztivált, azt pedig hogy félidőben otthagyjam - amire először gondoltam -, nem tartom fair dolognak. "Mindent meggondoltam" - á la Ferencjóska. Remélem jól idéztem:) Száz szónak is egy a vége: ott leszek a fesztiválon! Köszönöm a türelmet. 20:37

Matyi, a Ludas

A várakozással ellentétben a mai napi kottázás eddig elmaradt. Ami persze nem jelenti azt, hogy már nem lesz:) Ma esti koncert: Berkes Kálmán koncertje. Megfülelem. Biztosan lesznek benne szép részek. Ma elmarad a félédes, helyette a hatputtonyos aszú lesz kortyolgatva - édességhez ez dukál. De sem kanna fedő, sem vastag falú fröccsös pohár nincs a családi étkészletben, csak az (általam igazinak vélt) 1,0 dl aszús pohárka, amit nem töltünk csurig. Elkezdődött a koncert. Fellépő vendégek még Kocsis a zongorista, Perényi a gordonkás. István a király után szabadon. Vagy Matyi, a Ludas. Nem folytatom. Köszönöm a türelmet. 19:40

Szeremle - nem elírás!

Átlagos hétköznap, szokásos kottaírás, reggel napsütés, majd szürkület szakadó hóeséssel (10 percig), majd ismét napsütés, jó nagy hideg széllel. Megkeveredtem mint egér az orgonába, rossz buszra szálltam, így kibuszoztam magam, pedig csak kenyeret mentem venni. Közben azért pár db palacsintát megsütöttem - de nem a buszon:) Tegnap este kaptam egy meghívást rég nem látott cimborától. Pünkösd utántól szeptember végéig bármikor mehetek - akkor van jó idő - , a szúnyogokkal viszont nem tud mit kezdeni, sajnos én sem. A helyszín a Gemenci tájvédelmi körzet délkeleti részén van, Szeremle község. Ki a szabadba. Elmondása szerint van vagy 400 birka (eggyel több meg sem kottyan - hehehe), 50 kecske, 20 ló, s egyéb... Meg rengeteg hal(étel). Neki is benőtt már a feje lágya, bort iszik - mint én:) Lesz mit megbeszélnünk, tizenéve nem láttam - bár hallani hallottam felőle, csak nem futottunk össze. Októberig minden hónapra van valami "menet" . Már csak azt kellene kitalálnom, hogy a proszekturán pihengető kottákhoz mikor férek megint úgy hozzá hogy haladjak is... Hogy el ne feledjem: a kertben még nincs készen a metszés sem. Sem a többi tavaszi munka. A zenekart ki kell(ene) vezényelni "külső körletre" :) Mivel "Öcsi" is vagyok, majd úgy teszek mint a Kovács Krisztián által a '70-es években eljátszott Török Sándor tollából származó "gyerek könyv" főszereplője. Elindulok időt keresni. Csilicsala bácsi, a varázsló, meg Kököjszi és Bobojsza, a két jóságos törpe útmutatásával. Időközben csúszik lefelé a második pohár félédes veres, most ezzel édesítem az estét:) A kottaíró programot bezártam, ma olvasásos elalvás várható. Olyan könyv, amit már olvastam párszor, nem kell rajta gondolkodni. Filamér magán nyomozó 12. Kajetán király megbízásából megkeveri Ludócia állóvizét... Köszönöm a türelmet. 21:09

Patás

Ez a délutáni beírás nem nagyon hiányzott, de nem tudtam megállni... Túl vagyok rajta mint a Honderű Kokas Mártonon. Valamennyire kiderült mennyi lesz a héten a munka. Sok. Nem baj, majd segít a cukormentes hogy ébren maradjak. Meg az a kosárnyi félédes csokitojás ami csak arra vár hogy megegye valaki. Mint az átkosban. Rá volt írva a szaloncukor csomagolására: Minőségét megőrzi ünnep után 15 napig. Eddig rendben is van. No de melyik ünnep? Kinek melyik, szabadon választott. Elvégre a "kakóvaj kicsapódása a csokoládé élvezeti értékét nem rontja" - csak külcsínileg borzasztó. Akkor együk csukott szemmel, mint a "Patás" az Isten áldotta kukorica gombócot. Nem azért mert csövesen terem, hanem ha a magamfajta bevág belőle vagy ötvenet, hát úgy van mint a puputeve a sivatagban... Mai kottafej pötyögtetés Budik Ferenc Salgótarjáni tűzoltó indulója 1853-ból. Holnaptól terítékre kerülnek az "amerikás" nóták. Azután pedig majd kiötlök valamit. Még szolnokiában játszottunk egy darabot, a címe szerint: "Szállj te büszke ének" - természetesen kijavítva: szállj te büszke érsek-re... Most kell abbahagynom, már volt politika, valamennyire belekaptam a klérusba is, a harmadikat kihagyom. Jaaaa, míg el nem felejtem: jó zene kedvelőknek egy javaslat. Ha van kedv, idő, látogassanak el a http://mavkoncertfuvosok.lapja.hu - ra. Nem nehéz meglelni a hanganyagot. Köszönöm a türelmet. 20:18

egy kis kitérő

csibesz-saint 2008.03.25. 15:50:01 éljen,éljen,éljen! 2010-ben majd jönnek a már nem is annyira fiatal demokraták, akkor majd minden ingyen lesz, akik külföldre mentek cégükkel együtt hazajönnek s fizetnek mint a kisangyal... ezek után bűnbűnó arccal a mostani kormánypárt tagjai is minden ingó-, s ingatlan vagyonkájukat szétosztják. Aki vasvillát tud fogni, mind az eurót lapátolja be ne penészedjen... egyszerre bármennyi felekezetnek (megbecsült) tagja lehetsz, úgy váltogatod a köpenyt ahogy csak akarod. Kit érdekel már ekkor az ország a maga bajával? Nézzétek a tévében egymásnak ugró "nép"-et, a szófacsarás után ontsuk ki egymás belét, tiporjunk egymás lelki világába - ha marad valamennyi. "szép új világ" - talán más dimenzióban élek, de egyik párt sem akarja a sokszor népre hivatkozott sem a mi boldogulásunkat. Akkor van szükség a népre, ha fizetni kell, és szavazni, lehetőleg rám, hogy én osztogassak. A hatalomba kerülés-megtartás a legfontosabb dolog a világon. A nép le van szarva. Bocsánat a vulgársajtós megnyilatkozásra. Nálam egy mondatnál borult a bili: "...oszt jónapot" Ilyen hozzáállással, a példamutatás jótékony hatásával, ebben az országban bármit meg lehet tenni. A törvény arra vonatkozik, aki betartja, mint ahogy a kresz is. Köszönöm a türelmet.

április 18-20

Lett volna rá egy kocka söröm hogy a Daphnis a Tavaszi áldozat után íródott... Szépen el is vesztettem a létre sem jött fogadást. Azért sírásra nem fakadtam, ám nem esett jól a be-, és felismerés hogy ezt nem tudtam. Illett volna, de most már mindegy. Ezután remélem hogy nem feledem el. A mai nap az áldott locsolkodás napja, majdnem a szokásos menetrend. Eszem-iszom-dínom-dánom, mint (gondolom) mindenütt. Estére 12-en voltunk, úgy mint Családi ünnepekkor mindig. Étvágy is akadt, a fagyi még ezután jön, majd leküzdjük csupán az íze kedvéért nagy duzzogva:) Volt idő egy kis tervezgetésre is. Reggel megtudva hogy megmozdulás lesz a dunán túlon áprilisban, kicsit átrendezi a programot. Ebben pedig az a szép, hogy holnap fogom megtudni mennyi munkával fog ez járni a héten. Az asztal mellé már be van készítve öt darab kétliteres cukormentes pepsi, ettől majd pörgök egy kicsit. S vasárnapra a műsor nagy többségével végezni is szeretnék. Pedig szombatra már egy Miskolcra menés van betervezve, attól nem térhetek el. Tehát marad cca. négy napom. Meglátjuk. Köszönöm a türelmet. 21:14

Halleluja

Valahol azért azt sejteni lehet hogy a mai este az MR3 Bartók rádióban nem Lendvay Kamilló: Tisztességtudó utcalány című művével fog eltelni... Természetesen, a hagyományokat ápolva, Haendel: Messiás oratórium lesz a háttérzaj. Sokszor hallott remekmű, azok közé tartozik amiket nem lehet megunni. Ebben is van "sláger" a Halleluja, ezt a bemutató óta (1742, Dublin) felállva hallgatta végig a "nagyérdemű". Valamilyen okból kifolyólag - "történelmileg így alakult" - nálunk ez a tradíció nem őrződött meg. Most pedig Ravel bácsi gyöngyszemei közül a Daphnis és Chloe hallatszik. Viszont én meg Buris Ferenc Tűzoltó indulóját pötyögtetem a rendszerbe, ez az induló a Messiás és a Daphnis közt íródott 1853-ban. S csak kicsit bosszantó hogy a Daphnis bemutatójának az éve nem jut az eszembe... Szenilisnek pedig azért jó lenni, mert minden nap új dolgok jutnak az ember eszébe:):):) Az is elképzelhető, hogy a túlzott kalóriabevitel agyi fáradtságot okoz. Ezen pedig semmi csodálatra méltó nincs. Azért attól meg lustább vagyok hogy kimenjek az utcára sétálni. Marad a szobamoly feeling, s ha majd eszembe jut a bemutató éve, meg fogom írni - remélhetőleg nem csak bennem motoszkál a kisördög. Jó pár évvel ezelőtt - a szakérettségi idején - volt szerencsém látni a Daphnis fuvola szólamát, de le kellett ülnöm. A meglepetéstől. A fene sem gondolta hogy annyira nehéz, mikor olyan könnyednek hallatszik a 2. szvit eleje, az a "napfelkeltés". Akkor sem tudtam elfújni, azóta pedig meg sem próbáltam. Sovány vigasz, hogy alkalom sem adódott, hacsak úgy nem, hogy az ember akkor is megtanul dolgokat ha nincs rá szüksége. Mint ahogy - ha már szóba került a szakérettségi - a matek érettségin is úgy kezdődött a kettesért való küzdés, hogy ájulás környékezte az embert mikor meglátta a szépen megfogalmazott feladatot, miszerint: Réz gömbbe írt háromszög egyik befogója...., a réz fajsúlya..., és egyéb ilyen megátalkodott szöveg. Azért csak sikerült görbülőre venni a közismereti érettségit. Cseppet sem irígylem a mostanság érettségizőket. Kívánok mindenkinek a holnapi locsolkodáshoz szép időt, az erő (is) legyen veletek - mindkét oldalon. Köszönöm a türelmet. 19:28

cserebogár

Szombat lévén, nem húzom (nagyon) az időt. A töltött káposzta szétcsapatása céljából sikerült egyik kollégánál némi vogkaminőségű vegyest, vagy vegyesminőségű vodkát inni príma szlovák Steiger - szép szlovák szó:) - barnasörrel, így a mádi bor bevizsgálása holnapra halasztódik. A pálinka mennyisége csak annyi volt, amennyibe egy izmos cserebogár sem fulladna bele, kizárólag ízileg lett bevizsgálva:) Háttérzajként Wagner: Trisztán és Izolda, közvetítés a Met-ből. Sajnos az első 20 percről lemaradtam... Trisztán az előbb csapott a húrokba: " ó végzetes varázs..." Milyen jó hogy Brangene megkeverte az italt. Bevizsgálták ők is:) Köszönöm a türelmet. 18:58

böjt

Nagypénteken mi mást lehetne hallgatni mint J.S.Bach: János passió című művét. Ezt közvetíti a rádió. Azért álmodozásaim közt szerepel egy hasonló koncert meghallgatása a drezda-i Miasszonyunk templomban. Abban, amit újra felépítettek a régi tervek alapján, s amit a háborúban lebombáztak, ám míg "tartott" az NDK, addig csak "látványosság" volt az, ami megmaradt belőle. Ha valaki látta a kiégett romokat - azt a pár falmaradványt - , meg tudja becsülni, hogy ez nem volt kis vállalkozás. A megmaradt köveket beépítették az ujjáépült remek műbe, ami fehér(es) színű. Így is lehet emlékeztetni az embereket arra hogy mire is képesek ha megbolondulnak. Bár azt gondolom, hogy a drezdai bombázást józanul találták ki, de ne menjünk bele. Ma kis kiruccanás Mádra, az út elég jó volt ahhoz képest hogy tegnap még a hó esett, a forgalom oda felé elég nagy volt, hazafelé már istenes, így 14:00-re haza is értünk. Hoztunk egy kis Noé találmányt, majd az ünnepek alatt bevizsgáljuk. Sikerült beszerezni egy új permetező kézi készüléket, csak 8,5 liter lé a befogadó képessége s ez nem annyira riasztó. Láttam persze 22 literest is, ránézésre is meglepő, ám nem annyira mulatságos. Főleg annak aki birkózik vele. Holnap még az utolsó beszerzések zöldségileg, az eszem-iszom-dínom-dánom hozzávalói már itthon vannak. A télen kottázott Bruckner: Hostias eszembe jutott tegnap, de nem került eljátszásra. A klérustól nem érkezett felkérés húsvéti szereplésre, így a nagycsütörtökre íródott muzsika marad a szekrényben. Persze ha érkezett volna felkérés - időben - akkor csak meg tudta volna emészteni a csapat. A böjti időszakban egyébként is könnyebb az emésztés. Igaz hogy a böjt a mi családi naptárunkban nem szerepel, de annyi baj legyen. Az egyik szakácskönyvben olvastam egy receptet ami elég riasztónak hangzik, szerintem még a csigaevő népek sem ennék meg olyan nagy vigyorgással, talán csak akkor, amikor a vallatós száraz fehérből több kerül a szervezetbe. A recept neve: böjti halbél leves... Remélem senki étvágyát nem sikerült elvenni. Köszönöm a türelmet 21:25

sündisznócska

Általában május hónapra szokták mondani hogy szeszélyes, de a mai nap bemutatkozott a március is. Az nem annyira gond hogy reggelenként hideg van, csak az a fránya szél ne fújna. A napocska sütött ezerrel, a szobából szemlélődve jónak volt mondható az idő. El is mentem körülkémlelni egy új permetezőt, mert igaz hogy van kettő, de hál'Istennek nem jó egyik sem:) Kiszolgálták az idejüket, ráadásul 18 literes az egyik, húsz a másik. Nem szívesen bírkózom egyikkel sem, igaz lehet bele kevesebbet is tölteni, de ha már egyszer a hátamra veszem, amennyi belefér. Rogyásig... Szóval el is mentem szemlélődni, sütött a nap, sapka marad, hadd süsse a nap azt a szép okos kerek fejemet:) A pénztárnál vettem észre a furcsaságot, mikor érkeztek a vásárlók, kabátjukon pedig vastagon állt a hó... Ugyan honnan jöttek ezek az emberek? Szinte vízszintesen szakadt a hó, tiszta szürkeség minden, a környező hegyeket sem látni - mintha nem is március 20-a lenne. Így aztán gyarapodott a baseball sapka készletem - csak vételeztem egyet - , hajadonfőtt nem sétálok a szakadó hóesésben. Kb jó negyedórát esett, s mire kifizettem a sapkát, már ki is sütött a nap, viszont nem sütött a szemembe:) Ma ismét járt nálam a zenekar vezérigazgatómindenestitkármenedzserlogisztikus-a, elhozta a pályázatot jóváhagyásra. Még jó hogy reggel le kellett adni, sosem voltam valami nagy pályázatíró - visszatartott az a megfogalmazás hogy " a pályázat bonyolítója" . Nekem egészen mást jelent a bonyolítás mint a lebonyolítás, de még annak idején megymagyarták hogy ezt hogyan is kell értelmezni. Ígaz hogy a csapat megkapta az új ruhát, de a költségvetést visszavették cca felére. Ez így azért érdekes, majd megpróbálunk csinálni valamit. Az idén lesz az 50 éves évforduló, nem tavaly, vagy jövőre... Egy ilyen megmozdulást azért illik "nagy durranás"-ként kezelni. Meglátjuk. Erről a jó szeles időről pedig mindig eszembe jut egy nagyon kedves kis gyerekvers. A barátom fia mikor még kicsi volt (15 éve), akkor mondta: Sanyi, diktálok. S én nem csak leírtam, de meg is tanultam, s azóta sem tudom elfelejteni. Tehát: "Tegnap korán esteledett, sündisznócska ágyat vetett. Ágyat vetett az avarba, kicsinyeit betakarta. Fújhat a szél szakadatlan, melegít a puha paplan. Jó meleg a földi fészek, aludjatok kis tüskések." Köszönöm a türelmet. 19:55

cím nélkül

Ma délelőttre hagytuk a húsvéti ünnepre a beszerzéseket, persze ami útba esett eddig, azokat csak nem hagytuk ki. Így mára nem maradt más mint a sonkának nevezett füstölt húsok garmadája s pár apróság. A sonkák összsúlya alig haladja meg a hét kilót, ezzel el leszünk egy darabig. Az a 60 db tyúktojás már csak megszokásból lesz jelen:) Még a kalácsért majd ellépek a boltba, de az lesz a vége. Vasárnap most nem tartunk próbát, hadd menjen mindenki locsolni, ki a belsőt, ki a külcsínt. Lesz majdnem egy hét a józanodásra. Ilyenkor szolnokiában előkerülnek a tavalyi meggy borok, netán régebbiek, s az elég csúnya dolgokat tud okozni - még emlékezni is borzasztó a meggybor hatására, mert a kultúrált borfogyasztást még akkor nem tette a nagy többség a magáévá. Annyi volt, hogy nem keverjük a borokat, kisfröccs után pl nem iszunk nagyot. Ezzel aztán ki is fújt. Ma este egy pohár félédes Noé-találmány bekerül a szervezetbe Tibi bácsi emlékére. Délután kísértük utolsó útjára. Sok embernek fog hiányozni. Tegnap délután kezembe akadt egy 1906-ban kiadott indulógyűjtemény - sajnos csak - egy példánya, egy eufonium könyv. Hihetetlen hangszerösszeállítást olvastam rajta. A felével most elégedett lennék. Nem csak a hangszerekkel, hanem a hangszeren játszókkal. Csak az érdekesség kedvéért: Flöte in Des, Piccolo in Des, Oboe I u. II, Clarinette in As, Es, I.II.III. in B, Fagotti I. u II. Corni (I.II.) III. und IV. in Es, Flügelhorn I.II. in B, Bassflügelhorn in B, Eufonium, Piston in Es, Tromba I. II. in Es oder B, Tromba (III.IV.) V. in Es, Tromba bassa I.II. in B, Basshörner I.II.III. in B, Trobone I.II.III.,Bass I.II., Tambour petit und grand. Ez az összeállítás még szerény számítás szerint is "csak" cca. 60-65 fő. Majd álmodozom róla... Köszönöm a névnapi jókívánságokat s a türelmet. 18:21

alispán

Tegnap délelőtt óta már nem csak okos és szerény vagyok, de meg is szépültem :) 8:40-re mentem a bőr-, és nemibeteg szakrendelésre. Mielőtt valaki vigyorogni kezd, elárulom hogy a szemhéjamon volt egy jóindulatú daganat, azt csípte le a doktornő. Kb 20 másodpercig tartott az egész. Bekenték valami negro illatú macskaszarral az egészet, majd annyit mondott a dr hogy kicsit kellemetlen lesz, s mire kimondta, már kész is voltunk. Gyöhet a nyár ezerrel, nyugodtan törülgethetem a szemem - s remélem csak a nevetéstől fogok könnyezni. Este hamburg-i zenekart hallottam: Beethoven másodikja (nekem először), Lutoslawsky (nem tudom helyesen leírni, ezen a billentyűsoron nincs áthúzott "l" betű), és Mahler. A helyi tévé adott egy összevágott műsort a 15-i megmozdulásról, végre viszontláthattam magam. Nem volt rajtam símaszk, nem volt nálam sem paradicsom, sem koktél. Viszont úgy néztem ki mint egy alispán aki maga előtt tolja a hasát... Nincs mese, ebből a súlyból le kell(ene) adni. Indításnak megelégednék 10 - 15 kilóval. Sajnos a szemkörzés nem annyira fogyasztó, és persze enni is szeretek de nem madáreleséget. A gép előtti ülés is vastagítja a szobamoly feelinget, bár ha nekem kellene az áramot termelni egy dinamós biciklivel, biztosan kevesebbet ülnék előtte. Kaptam pár "fülest" okoskáról, mondták hogy "terhelt" a hölgy, vagy írhatnám azt is hogy "kissé bogaras". Köszönöm a türelmet.

kardfogú tigris

Ma az édes semmittevés napja volt, de csak azért mert a hőmérséklet erősen közelített a nulla celsiushoz, így a kertbe menés elmaradt. Tegnap névnapoztunk egyet szűk családi körben. A család cukrász barátja (Jencipapa) is kitett magáért, mint mindig. Persze ilyenkor készül egy mózeskosárnyi fasírt, vagy másként Stefánia szelet(ek). A hozzávaló francia-, s lilahagymás krumlisalátával, s újabban a nemzetközi konyha jegyében felkerült az étlapra a gyros is, sült krumplival. Ja, s a hozzávaló ezer-sziget öntetes saláta. Az oroszkrémtorta 40 cm átmérőjű, de nem fogott ki rajtunk:) Egészséges púpostevéhez méltóan, ha napjában ötször csipegetek mint a madár nevű ló, akkor is jól érzem magam, s ha háromnaponként adnak egy szalmakosarat, akkor is el vagyok. Így aztán nincs is azon semmi csodálnivaló hogy ütöm a mázsát, csont nélkül a nyolcvanat... Az is igaz hogy éjjel kergelésztek a medvék, farkasok s újabban valahonnan előkerült egy kardfogú tigris is - köszönhetően az elfogyasztott mennyiségnek. Köszönöm a türelmet. 18:38

városi ünnepség

A mai napra rendelt szent evangelium - úgymint városi ünnepség - kipipálódott:) Ma már nem bosszankodtam, fülig ért a szám. Tényleg nem ér semmit ha pörgetem magam. Igaz, ettől én még jól alszom. Meg volt mindenki elégedve, bemutattuk a szép új ruhát, ott voltak a huszárok is, meg akinek ott kellett lennie. A jó dolgokról pedig nem érdemes sokat írni. Tizenháromszor üzente Kossuth Lajos hogy elfogyott a regimentje, ennyi idő kellett hogy a húsz koszorú a helyére kerüljön. Ez a koszorúzási "rend" tetszik, amikor két oldalról támadják meg a koszorúkat. Egyik oldalról a vivők, násikról a tisztelgők. Kb fele idő alatt "lemegy" az egész. Az időjárás is kegyes volt hozzánk, sütött a napocska. Közönség kb 1000 ember, a végére kezdtek fáradni, amit nem csodálok, a zenekaron kívül mindenki állt:) Jó szokásomat nem rúgom fel - szombat lévén - , nem húzom az időt. Köszönöm a türelmet. 13:33

okoska...

Ma sikerült egy haragost beszereznem önkéntelenül. Nem nagyon vigasztal hogy a harag ha nem is kölcsönös, nem tudom hová tenni. Vagy is tudom, az ablakba. Azt sem tudom kit tisztelhetnék a haragvó emberben, mert elfelejtett bemutatkozni. Talán kezdem az elején. Ma - a holnapi városi rendezvény miatt - , ment a zenekar koszorúzásra játszani. Szokásos procedura, nem mondták mennyi koszorú lesz, majd meghallom ha bemondja a műsorközlő. Jó. Ment a műsor ahogy szokott, jöttek a tisztelet virágait, koszorúit letenni a szoborhoz. Mondtam a csapatnak hogy a koszorúzási zenét le fogom inteni egy idő után, majd kis vízleeresztő szünet s folytatjuk. Így is történt. A végén "énekeljük el a Szózatot" , mint ahogy már lenni szokott, egy hang nem sok annyit nem hallottam a zenekaron kívül, pedig elég közel álltak a különböző politikai pártok képviselői (is). De ez már fel sem tűnik. Amikor szétoszlik a tömeg - azokra gondolok akiknek "hivatalból" ott kell lenniük, + a kivezényelt iskolásoknak - , jó szokás szerint még egy indulót játszik a zenekar. Ez sem gond. A gond (vagy nevezhetjük bárminek), akkor jött amikor számomra egy teljesen ismeretlen hölgy közelített felém. Azt hittem célt tévesztett, mert nem szokás az integető ember s a zenekar közt lófrálni még akkor sem ha az ő számára véget ért az ünnepség. Mindenféle bevezető nélkül kiesett a száján nekem címezve: "biztosan direkt akkor nem játszott a zenekar, mikor ők vitték a koszorút" . Persze hogy. Mondta a párt nevét is, de lényegtelen. S még voltam olyan botor s felvettem a kesztyűt, s próbáltam elmondani, hogy a vizet ki kell engedni, stb., de meg sem várta s lépett tovább. Jutott eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat, olyan szentleszedős is volt benne sűrűn, de hogy a kutyafáját neki: 1. Ha gondom van, megfogalmazom de talán nem is ezzel kell kezdeni. Megvárom amíg vége lesz. Ha ez neki terhes, ne járjon pofavizites koszorúzásra. 2. Ha már mégis elmegy mert esetleg ő bemutatja az új "toilett"-jét, akkor meg próbáljon úgy viselkedni. Azt meg sem merem kozkáztatni hogy embernek nézze a másikat. 3. Mutatkozzon be. 4. Hozzászólhat de nem rögtön úgy ahogy most. Hajlandó vagyok mindenkit meghallgatni aki veszi magának a fáradtságot, netalán jólnevelt s tudja hogyan kell(ene) vagy illendő. 5. Nem sérthet meg - akkor sem ha nekem szólt, ám a zenekarnak címezte - , ebből az utcából én már kijöttem. 6. Meg tud békíteni, ha előbb kiengeszteli a zenekart. Na, már meg is van a kisdobosok hat pontja:) Vegyék már tudomásul akármelyik pártnak a képviselői, magasról s alacsonyról is teszek rájuk. Nem érdekelnek a pártok, sem a képviselőik! Egy dolog érdekel - s ennek érdekében az ördöggel is hajlandó vagyok cimborálni - , az hogy ennek a sok mindent megért zenekarnak a lehetőségekhez képest jól menjen a dolga. A mi dolgunk pedig pártoktól független. Ezt sem ártana tudomásul venni! Az is más dolog, ha egy pártrendezvényre X összegért meghívják a zenekart, s elmondják mit szeretnének hallani. Akkor pedig le kell ülni, s meg kell beszélni a részleteket. S majd amikor a pártrendezvényen az elfogyasztott legális tudatmódosító szerekkel még jobban kábulatba esnek, akkor sem vagyok hajlandó eltűrni az ilyen hangnemet! Ezt a hangnemet nem tanítják a zeneiskolában, s nem is vagyok hajlandó megtanulni... Ha már a hangnemeknél tartunk, még eszembe jut egy talán magyarázkodásnak tűnő dolog: ha valaki általános iskola hatodik osztályában (kb. velem egyidős a "hozzászóló" ) nem tanulta meg a fizikának azt a részét, miszerint ha levegőt fújunk valamibe, a meleg levegő lecsapódik a valami falán s összegyűlik. Gyengébbek kedvéért, ez nem csak a rézfúvós hangszereknél van így, hanem pl. a pálikafőző berendezésnél, ne adj'Isten amikor főz az illető, a a fedőről csurog a lé. Ám ekkor nem a belefújt levegő párája csapódik le. Capísi? Többek közt ezért is van az ún. vízleeresztő billentyű a hangszereken, s most nem a zongorára gondolok... Ismeretlenül csak azt ajánlanám a hozászóló hölgynek, talán ismerkedjen meg ha nem is a hangszerek működésével - gyanítom meg sem értené - , de a klasszika filológia egyik gyöngyszemével mely szerint: " a harag, erő nélkül mit sem ér..." Köszönöm a türelmet. 19:31

emlékezés

Pár perce kaptam egy szomorú hírt, így a ruhapróbás beírás elhalasztódik. A rokonságban meghalt egy nagyon kedves ember, Tibi bácsi. Úgy emlékszem, 83 éves volt. Utoljára a szüreten találkoztam vele, nagyszerű anekdotái voltak, mindig mesélt a gyermekkoráról, hogyan fogtak nyulat, fácánt... Sosem untam meg a történeteit, akármennyiszer is hallottam. Nyugodj békében Tibi bácsi. Köszönöm a türelmet.

dugóhúzó

Tegnapra ígértem a folytatást, ám történelmileg úgy alakult, hogy elmaradt... Ismét nagy élmény a könyvtár nyitva tartása, persze hogy lepattantam az ajtóról. Sikerült a portás füle hallatára megcifráznom az erősen felindult idegállapotban elkövetett összetett mondatot, aki ezek hallatára hangos hahotára vigyorodott. Ma már telefonon megkérdeztem a főkönyvtárat, ahol értetlenül álltak a vonal túlsó végén, merthogy tegnap nyiva volt - szerintük - , csak dél körül ment el balesetvédelmi továbbképzésre az ügyeletes könyvtáros. Ezek szerint még hülyének is néznek. Nálam a 09:55 még elég messze van 12:00-től. Fátylat reá. Egyik ismerősöm szerint örüljek hogy csak azon húzom fel magam, különben is nyugdíjas vagyok, nem mindegy hogy van nyitva a könyvtár, nincs időm elmenni többször is?! Nem tudom. Azért van kiírva a nyitva tartás, hogy illene akkor nyitva lenni. Egyébként nincs értelme, ha már egyszer a könytár a nyugalom szigete - kellene hogy legyen. Vagy ha már elmegy továbbképzésre, biggyesszen már ki egy cetlit hogy kb ekkor s ekkor jövök vagy nem jövök. Ma viszont nyitva találtam, s kellemes festék illetve lakk illatt fogadott, olyan igazi fejfájdítós. Mint kiderült, a modellezők előző nap dolgoztak, s mivel a könyvtár s a modellező "szakkör" is a civil ház alagsorában kapott helyet ( a könyvtár a volt zenekari árokban, amit lefedtek), hogyismondjamcsak - a levegő nem cserélődik. Ám meglelték a kulcsot, s csak kinyitották az ajtót ami az átkosban szinte mindig nyitva volt. Amit szerettem volna, annak csak az első és az ötödik része volt bennt, így elhalasztódik a harrypotterösszes. Lett helyette Révay József, Irwing Shaw, Paál Zoltán, A. Sztyepanov, Vámos Miklós, cca. 3300 oldal. Ma a délutáni szunyókálás idején a zenekar elnöktitkárvezérigazgatómindenese hívott, megérkeztek a ruhák. Holnap megnézzük milyenek. A postás is meghozta délelőtt a zenész lírákat, amit a seregben csak "állomány jelző"-nek neveznek. Azt felteszem mindenkinek, kár lenne ha bárki is szétszúrná a kezét így szereplés előtt. Emlékeim szerint a tropikál anyagot legkönnyebben dugóhúzóval lehet átszúrni, ami nem hagy nyomot az anyagon. Egy zenésznél pedig mindig legyen ceruza, sörnyitó s dugóhúzó - á la Ferencsik János. Nos, a dugóhúzó mostanság már nem divat, kannáshoz nem kell:) A múlt héten kiiktattam magam az iwiwről egy napra, az új lapon pedig feltüntettem, hogy jelölésre nem reagálok, nem vagyok politikus. Ha ismer valaki, vegye a fáradtságot és írjon. Ha nem, nem. Persze vannak kivételek, ők erősítik a szabályt. Nem kívánom senki magánüzenetét olvasgatni az üzenőfalon, miszerint "incifincipicinyulacskám, nagyon szeret a te ordas farkasod" stb. S persze ez csak akkor derül ki, ha már elolvastam. Na, erre sajnálom az időt. Mivel a sport nem tartozott sosem az erősségeim közé, azért tegnap a "szörfölés" alatt csak sikerült rátalálnom a fújós partituraoldalra, most már keresgethetem hogy mit hová miért hogyan. Újabb "kedves" kis locsolóverset is olvastam, itt van a szezonja: "zöld erdőben jártam, trágyadombot láttam, leszűrtem a levét, rádönthetem felét?" Köszönöm a türelmet. 18:14

Csikovszky

Ahoj! A nyírfácskás dal szól, de micsoda feldolgozásban!!! Csikovszky mester negyedikje, ajajj micsoda nagyszerű muzsika. Bp-i fesztiválzenekar, Fischer Iván. Sokkal jobban érdekel mint a szavazás értékelése a tv-ben... Délelőtt megcsaptuk a próbát, pár ember elfoglaltság miatt nem tudott jönni, de nem volt semmi egetrengető dolog. Belecsaptunk a Scholl Miklós által megírt Rákóczi induló triós változatába - ezt játssza már több mint 100 éve magyar nyelvterületen szinte mindenki aki Rákóczi-t játszik. Ernő bácsi hangszerelését fújta a csapat. Szinte látható módon megfiatalodott a zenekar hatvanon túli tagsága - eszükbe juthatott hogy valaha hányszor játszhatták azon a millió fogadáson, rendezvényen, stb. Nem felejtették el, elmondtam én is hogy mi fog történni - nem mintha nem tudták volna - , a hirtelen leintéseket ha megáll a díszhuszár beadni a jelentést, stb. Nem nagy dolgok ezek, csak látványosak. Nosza, hadd legyen elégedett. De: ne üzengessen, mert akkor sem isszuk kanna fedőből a tokajit. Az üzengetést nem fogom neki elfelejteni sosem. Remek hírt is olvastam ma: a M.o.-i kedvenc is nagykövet lett. Lehet hogy a 2010-es év nagy részét Pécs városában kellene töltenem. Vagy legalábbis venni egy nyugdíjas bérletet Ózd-Pécs közt:) Holnap majd folytatom. Köszönöm a türelmet. 20:31

Donizetti

Befejeztem - már ami a 15-i műsort illeti. Készen vannak a kották. Már csak fújni kell ezerrel. Kezdődhet a következő. Kezdeném is, ha meglelném végre a kottaíró programban azt, ami már egyszer előjött véletlenül. Mégpedig a kitöltetlen fúvós partitura oldalakat, amiket csak össze kell firkálni. Még jó hogy a hét elején megrendeltem a 0.3-as kottaíró tollakat. Már mindegy, jó helyen lesznek azok nálam. Remek muzsikák voltak a héten, többek közt Bach János Sebestyén h-moll miséje, erről pedig érdekességeket hallottam az előadás kapcsán. Igaz, csak felvételről, mert nem voltam rádióközelben:) Mely szerint Bach bácsinak nem sok műve van ami ékes latin szöveggel íródott, Lipcsében akkoriban nem nagyon díjazták a latin nyelvet, mert az ugye erősen köthető a római katolikus valláshoz. Bach bácsi viszont nem katolikus. Valamint olyan nagyszabású csapatra íródott, hogy valószínűleg elő sem tudták adni akkoriban... Persze ezek találgatások, amikben azért lehet valami. Mindezektől eltekintve, a h-moll mise nagyszerű muzsika. Háttérzajnak is, éppen akkor pötyögtem Sebor Károly Magyar indulóját amiben semmi latin, pláne egyházzal kapcsolatos nincs. Viszont benne van többek közt a "Befordultam a konyhára, rágyújtottam a pipámra..." szövegű nóta is. Most pedig Donizetti: Lammermoori Lucia operaközvetítés van a MET-ből. Lassan már azt is megjegyzem melyik cégnek a jóvoltából:) De mivel szombat este van, nem húzom az időt. Borzasztó locsolóverset olvastam a minap, nem túl kedves, de aki olvassa, majd kipótolja a hiányzó részt. Tehát: "Száraz ágon lóg a t . . . n y, megöntözlek, de azt nagyon" Jajj... Köszönöm a türelmet. 21:16

tambourbot

Bejuttam ma a proszekturára, a gép(ek) hellyel-közzel dolgoznak, de nem az igazi. Már nem idegeskedek rajta, olyan lesz amilyen. Annyira megkeseríti a dolgom a gépekhez való hozzá nem értés, hogy ma estére szabadnapot adtam magamnak:) S mivel a délutáni szunyóka elmaradt - köszönhető a karácsonyi fekete tea elfogyasztásának - , éppen ezért ma korai fekvés, s holnap még koraibb kelés lesz. A tea nem karácsonykor készült, hanem ma, a fantázia neve karácsonyi, fel van turbósítva szegfűszeggel, fahéjjal, stb. Mézeskalács illata van, nagyon kellemes ízileg(!) is:) A márc.15-e nekem már holnap véget ér, az "éles" bevetés már csak lemegy... Egy zenekar tagsága helyett nem tudok játszani ha akarnám sem sikerülne. A kották rendben lesznek, lesz még egy próba s ezzel május 1-ig vége a dalnak. S ha a tavaszi esős szeles idő is beköszönt, mehetek a proszekturai szekrényekbe folytatni a félbehagyott leltározást. Ha viszont szép idő lesz, akkor a kertbe megyek a tavaszi munkálatokat csinálni. Nagyon nem fogok unatkozni. Tegnap este a basszustrombitás-prímás kollégával bevizsgáltunk egy üveg félédes vörös Noé - találmányt, s kibeszéltük az általa fújt kottákat. Régóta halasztódott ez a beszélgetés, itt volt az ideje. A muzsikus élete népi zenekar prímásaként telt, ám "kihalt" a tagság s egyedül maradt. Prímásként sok mindent nem tudott volna a fúvósoknál kezdeni, ezért kért egy hangszert - a zenekar fele azt hitte, az unokájának kéri - , s cca. 10 hónap alatt odáig jutott hogy a basszustrombita szólamot (1 c -1 c - 1 d - 1 d) megbízhatóan hozza. A szomszédainak jobban tetszett mikor a drótoson gyakorolt, a basszustrombitán való gyakorlást nehezebben viselik - ez érthető is egy tíz emeletes házban:) Hogy a kedves szomszédok ne zavarodjanak meg, a hangtompítót (sordino) megalkotta saját magának. A basszustrombitának a hangtompítója pedig mi más lehetne mint egy másfél literes citromlé-s műanyag palack... A kürt szordínót ajánlottam anno, de nálunk sajnos kürtöt fúvó emberke sincs, nemhogy kürtszordínó. Jó régen láttam kürtöst szordínót használni, általában "gestopf"-al megoldották, pedig szerintem nem ugyanaz. Bár az lenne a legnagyobb problémám az itthoni csapattal, hogy a kürtös(ök) nem használ(nak) szordínót... Mai infó szerint 12-ére itt lesznek az új ruhák, már csak vírítani kell benne:) Megnéztem a "tamburbotot" is, a második mozdulatra a lírás fej része olyan szép ívet húzott a levegőben mint mikor Brezsnyev elvtárs a kalapács után dobta sarlót. Nem törtem össze a nagy (3x6m) tükröt, nem talált el senkit, s az ablakok is épek. 1981-ben, vagy '83-ban a debreceni katonazenekari fesztiválon az akkori egyik karmester a "gyepshow" alkalmával egy egészen új figurát mutatott be a nagyközönségnek. Ehhez persze elő kellett készíteni a "tambur botot", ami csak abból állt hogy a súlypontján kifúrták. Csak annyira, hogy egy kis csavarhúzó beleférjen. Majd mint egy ügyes bűvész, alkalomadtán a zsebből kikerülő csavarhúzóra rákerült a bot, s elkezdte pörgetni. Úgy, hogy a mutatóujja takarta a csavarhúzót, amin pörgött a bot. Ment minden a begyakorolt mozdulatokkal, ám egy kis malőr történt. Valószínűleg izgalmában nem úgy fogta a csavarhúzót hogy az ujja eltakarja, épp' ellenkezőleg... Így a nagy durranásból egy kis kuncogás lett. Mert mi abban a nagy szám, ha egy csavarhúzón pörgeti a botot?! A nagy izgalomban a csavarhúzót lehetett látni, s az ujját nem... Az ujját egyébként sem, mert akkor még divat volt a fehér kesztyű a zenekari díszruhához. Köszönöm a türelmet. 21:46

Otello

wow,wow,wow:) befejeztem - a felét. Már a gépben hűsöl a fele mennyiségű kotta. Azért ezt még nem gondoltam volna, főleg a reggeli bosszúságok után. Elmentem ugyanis a boltba ahol azt ígérték, hogy péntekre készen lesznek a festékpatronok utántöltésével. Lehet hogy készen is lettek, ám az üzletbe nem érkezett meg. Nem kicsit felkaptam a vizet, tudva azt hogy nem az tehet róla aki átveszi a megrendelést, stb.stb. Csakhogy ez nem vigasz - holnap megint kezdhetem a mondókámat a zenekar előtt azzal, hogy bocs... A fene vigye el. Erre megjegyezte az eladó, hogy ő elmondja helyettem. Nanana. Nem cseréljük fel a szerepeket. Kértem, hogy legalább valami vigasztalót mondjon, erre kaptam azt a választ hogy nézzek be kedden(!) mert akkorra biztosan ide ér. Kértem még hogy adja írásba, de elutasított. Kényszerhelyzet. Mivel a patronokat átadtam töltésre, meg kell várnom míg megérkezik. Hiába mentem el festékpatron utántöltő készüléket venni, csak az vigasztal, hogy ezt is ki fogom próbálni. Bár ami a manuális képessségeimet illeti, azért nem vennék rá mérget hogy sikerül is:) A reggelit kihagytam de nem a böjt miatt, így alakult. Helyette 11:00 magasságában megtöltöttem magam paradicsomos húsgombócokkal, s olvasásos elalvás lett a vége. Majd befejeztem amit kellett kottailag. Ezek után a Bartók rádió jóvoltából (is) sikerült megfülelni egy 1994-es MET-beli Verdi: Otelló-t Samuel Bitschkoff vezényletével. Holnap 10:00 körül lendül a pálca, majdnem rögtön a reggeli szokásos bundás kenyérke+kaka(j)ó utáni buszozás után. Ma is hallottam valami iszonyú nagy marhaságot, de kiszaladt a fejemből. Köszönöm a türelmet. 2:38

sprotni

A hét eleje elég messzinek tűnik, de munka volt mint ahogy mindig, csak kicsit jobban sűrűsödött. Sűrű szentleszedések közepette alakul az indulókönyv, de csak magamra haragudhatok. Ezért is jó ha nincs főnöke az embernek, bár így csak saját magát okolhatja. Már ahogy. Mert nem tudom gyorsabban, szebben, jobban mint ahogy most csinálom, legalábbis a mostani gyakorlattal. A lényeg egy: senkinek nem lesz gondja azzal hogy milyen kottából fújjon, nem kell több indulókönyvet vinni csak egyet, ezt az "újat". V. Henrik tegnapig kitartott, már a buszra várva is ezt fütyülöm. Tegnap váltottam új felvételre, ez pedig Bruckner bácsi 6.-ja. Westfáliai Zenekar, Hubert Reichert. Nem tartozik a sokszor hallott harmadikhoz vagy hetedikhez, esetleg a kilencedikhez, de jó muzsika:) Kissé zavaró hogy a scanner meg dolgozik ezerrel, zúgolódik mint törzsökös kocsmajáró ha nem a "klasszikus" vastagfalú háromdecis pohárban szolgálják ki a fröccsöt. Valamelyik nap láttam egy régi ismerőst (nem ismert meg), anno mikor a SZU-ban voltunk együtt a KISZ-es csempészjárattal, akkor még a kubai fehér rumot pezsgővel, uram bocsá' dán sörrel itta. Mostanság a "koccintós" fantázianevű félédessel keseríti mindennapjait. Példát vesz a politikusokról - változik az ízlése. Politika befejezve. Ma viszont kaptam a majdnem hiánycikknek számító tescogazdaságos dunai félédest, szerintem ez jobb mint az olasz száraz. Holnapra megígérték a festékesek is, hogy rendben lesz minden, dolgozhat a nyomtató is, s végre kézzelfogható lesz az elmúlt hetek munkájának gyümölcse. Kijöttem a kismaccsból:) Jó hogy nem szoktam előre leírni amit akarok, ez a sok - időnkénti marhaság - csak úgy dől belőlem mint tehénből a metángáz. Még a tegnapi naphoz tartozik, hogy a jó muzsikát árusító boltban nem találtam egy darab kazettát sem... Lehetetlen hogy eladták volna, ez nem a gagyi fajta, ezt nem keresi különösebben senki csak aki olyan elvetemült hogy képes "komoly" zenét hallgatni, netán áldoz is érte - már amennyiben áldozatnak lehet nevezni azt a bizonyos darabonkénti 99 ft-ot. S a darabonként nem a kazetták számára vonatkozik, mert például egy operakeresztmetszet ami nem egy kazetta, az is 99 HUF. Nem átallottam rákérdezni hogy hová suvasztották el - hátha engednek az árból s egyben eladják például nekem egy még jelképesebb összegért. Nem, nem adták el, s nem is ajánlották fel sem jelképes összegért, sem máshogy. Csak olyan helyre tették, ami felér egy tornagyakorlattal. S az tudvalévő hogy a tornaszerek a legcsúnyább halálnemek. Olyan helyre tetették, ahol a nem túl magasnövésű emberek sem találják meg könnyedén. Azok, akik kampóval szedik a földiepret. Aha, direkt elsuvasztották. Engem is megillet a "ius murmurandi" . Egyébként meg olyan mindegy, aki keres az talál - ha van ideje. Megtaláltam én is a görög sprotni-nak nevezett fagyasztott apró halat, vételeztem is belőle, ma meg is sütöttük. Minden nap nem fogok enni, de időnként igen. Ha már egyszer hal, akkor az én kedvencem a borsos lisztben forgatott tiszai szürkeharcsa, esetleg még nagy duzzogva a sült pisztrángot is megeszem, csak az íze kedvéért:) Köszönöm a türelmet 20:37

V. Henrik

Tegnap vasárnap lévén - s Jégtörő Mátyás napja, vagy az új naptár szerinti "szökőnap" - , megcsaptuk a délelőtti próbát. Egyre többen vagyunk a próbákon, s ez jó dolog. Remélem nem kiabálom el. Még a márciusi anyagokat gyűrjük, ha az lement, rátérhetünk az őszi megmozdulás anyagára. Közben akad tennivaló az "új" induló(s) könyvekkel is. Haladok vele, készen is leszek mikorra szükség lesz rá. Valahol nem bánom hogy idén nem lesz Gyula városában fesztivál amire a zenekar menni szokott. Így is eléggé sűrűnek tűnik a program. De lehet hogy csak nekem az, ki sem látszom a kotta hegyek közül:) Izoldát félretettem (megint), bezártam a proszekturán egy szekrénybe, hogy még ha szeretnék bele firkálni, akkor se legyen kéznél... Nagyszerű ez a kottaíró program, csak nem haladok annyira mint szeretném - s az idő is vészesen fogy. Az operákat is félretettem, nem mindig pörgősek, hogy a háttérzaj hasson a gyorsaságra. Az is igaz, hogy nem a Rimszkíj-féle Dongó szól egész nap, esetleg Paganin Moto Perpetuo-ja. Délutáni szunyóka elmaradt, helyette volt kis séta a boltig s vissza. Különösebben nem kedvelem az angol nyelvet, de szerencsére kezembe akadt - nem véletlenül - W. Williams: V. Henrik című zenekari szvit-je, narrátorral kiegészítve. Pár évvel ezelőtt mutatták be újra a "promenad" koncert sorozat keretében Londonban. A narrátor Samuel West, angol színész aki a Shakespeare színházban játszik pár főszerepet, gyönyörűen beszéli az ékes angol-t. Valahogy nem olyan mint amikor löncsölés közben teli szájjal magyaráz valaki - mint általában a filmekben, esetleg még csámcsog is hozzá. Kis történeti háttér a darabhoz: a II. világháború idején három Shakespeare filmet készítettek Laurence Olivier-vel a főszerepben. Mindhárom film zenéjét W.Williams írta, aki az akkori Londoni Szimpatikusok karmesterének - Malcolm Saergent - felkérésére zenekari szvitet készített a filmek zenéjéből. Pár évvel ezelőtt leporolták a darabot, s mint említettem 2002 nyarán bemutatták Londonban. Közvetítette a Bartók-adó (mint szinte az összes promt koncertet) s sikerült is felvennem. Pár hónappal később - már Szentendrén dolgoztam - , Budapesten az egyik kedvenc lemezbeszerző boltban ott virított a CD. Vettem volna belőle többet is, de csak egyet vittek belőle. A szépséghez az is hozzátartozik, hogy időközben valaki lenyúlta ezt a lemezemet, legyen vele boldog. Még idejében készült belőle egy biztonsági másolat, azt fülelem:) Mivel a magyar nyelven kívül csak egy világnyelvet beszélek úgy-ahogy - s ez nem az angol - , természetesen rögtön elolvastam az V. Henriket, legalább fogalmam legyen a történetről. Kis segítséggel sikerült Falstaff monológját is megszerezni eredetiben, de a tanulásába beletört a nyelvem. Nem szeretek teli szájjal beszélni. Tehát marad a muzsika élvezete s Samuel West szép beszédének hallgatása. Ez sem kevés. Nem vagyok telhetetlen. Az valószínű hogy ebből a darabból sem a húsvéti nyuszi, sem a Télapó nem tud partiturát szerezni nekem, de amilyen mákom van (időnként), majd belebotlok valamelyik antikváriumban. A csápjaimat azért kinyújtottam, sosem lehet tudni:) W. Williams darabjai közül a szvit előtt pedig csak a Tubaversenyt, és a harmadik szimfóniát hallottam. S sajnos semmit nem tudok róla. Mármint W. Williams-ről. Be kell pótolnom a hiányosságokat. Erre is sort kerítek alkalomadtán. Köszönöm a türelmet. 19:15

álom

Jön a tavasz. Mi sem bizonyítja jobban, hogy a héten megérkezett az első fehér gólya - bemondta a rádió, Tüskevár környékén látták. A tavasz hírnöke lehet az is, hogy zenekari fesztiválról álmodtam. Érdekes dolgok az álmok, egyszerre több helyszín, több ismerős, keveredik benne minden. S persze nem mindenre emlékszik vissza az ember, csak foltokban. Felébredtem egy gyenge szunyókálás után, ami álommal párosult, hajnali háromkor tettem le a tollat. Fél hatkor viszont felébresztett az este folyamán elfogyasztott gagyikóla hólyagtágító hatása, s csak néztem ki a fejemből. A sárgaság dobása után le is ültem a gép elé hogy megírjam az álmot, de csak kornyadoztam. Kilenc óra magasságában a konyhából érkező neszek, sülő szalonna illata kiugrasztott az ágyból. Ez csak szófordulat, szó sincs korai ugrabugráról:) Álmomban egyszerre volt jelen egy helyszínen a kaposvári dísz tér, a pécsi volt tüzérlaktanya alakuló tere, körbevéve a trencsényi hegyekkel, megtűzdelve Tatuiban látott óriás kaktuszokkal s kroton fákkal. Minden résztvevő zenekar valamilyen tűzoltó alakulattól érkezett, a szürke és kék színeknek összes árnyalatával. Egymás után szólaltatták meg az indulókat, s nekem csak az volt a problémám, hogy az előttünk induló zenekar lelőtte a miénket s rázendített az Alte Kameradenre. Kerthelyiség mellől indultak a zenekarok, s egy pincér szaladt ki hurkapálcával a kezében, hogy ezzel integessek, ezzel szponzorálom az éttermüket, melynek fejében korlátlan s díjtalan a zenekar fogyasztása. Nagyszerű. Ennyit nekünk is megér a dolog, addig vágják le a kétfejű sast s főzzék meg ebédre. Ezek után eljátszottuk a Doppel Adler-t, s mielőtt a végére értünk volna - felébredtem. Köszönöm a türelmet. 10:31

kék nyúl

Ma ismét bírkózás Izoldával:) Előtte délelőtt azért volt egy "terepbejárás" a márciusi megmozdulásra. Semmi különös, ahogy lenni szokott. De mivel az elmúlt közel harminc évben az ünnepeken mindig dolgoztam (csak nem itthon), ez nem okozott meglepetést - nekem. Csupa fontos dologról cseréltünk eszmét: honnan jön be a polgármester, a díszhuszár mennyit megy, a dobos majd csapjon a húrok közé, mert arra fog megállni. Sikerült pár téveszmét eloszlatni. Menjenek ahogy akarnak, majd figyelek s leintem a zenekart. Működik ez, csak látnom kell hogy mi történik. Márpedig ha a színpad mellett ül a zenekar, s a színpad szélét virágokkal díszítik, akkor sok mindent nem fogok látni, lévén maga a színpad is 150 cm magas. Én pedig nem vagyok egy kosaras alkat csak nyáron - de a kosár akkor a gyümölcstől roskad:) Sikerült egyezségre jutni, elvégre zenekar nélkül nem ünnep az ünnep. A menetet is sikerült a fontossági sorrendet betartva megalkotni. Zenekar, közjogi méltóságok(?), utánuk a lovas huszárok, népviseletbe, esetleg "bocskai"-ba öltözött újgazdagok (kabátzsebből kilógó sörösüveggel), s majd valakik zárják a sort. Gondolom a valakik azok lesznek akik hajlandóak kicsit gyalogolni, s nem egyből az ünnepség színhelyére mennek. Engem különösebben nem zavar senki, azt viszont nem szerettem ha a lovasok mindjárt a zenekar után jönnek. Itt is sikerült ezt elkerülni. S ha a ruhakészítők is tartják magukat a megállapodáshoz, akkor már az új ruhában fog feszelegni a zenekar:) Addig viszont még van teendő, az új indulókönyvnek az a része, ami szükséges az ünnepségre, annak készen kell lennie. Beavatjuk azt is, pláne ha szakadni fog az eső...:) De nem lesz gond akkor sem, gépen van - lesz az egész, bármikor után lehet nyomtatni. Jó ez a program amit egy kedves kollégától kaptam - előttem a zenekart abriktolta 11 éven keresztül, s most első oboa szólamot fúj -, még én is tudok vele bánni. Gyorstalpalónak nem nevezném amit kb kettő óra alatt elmondott a program használatáról, az nekem elsőre kicsit dús volt információilag. Tapasztalati úton - sűrű szentleszedések közepette - bele lehet ebbe jönni. A háttérzajok is kellemesek, váltakozva egymás után szól Bellini két remek operája, a Puritánok - di Stefano, a Scala, Tullio Serafin 1953-as felvétele, és a "La Sonnambula" - Nicola Monti, a firenzei Maggio Musicale, Richard Bonynge 1963-as felvétele. Keresztfiam mosolyogtatott meg ebéd után. Elmagyarázta, hogy a kígyók milyen nagyszerűen látnak. Ha például a zöld fűben észrevesz egy kék(!) nyulat, akkor annak annyi:) Köszönöm a türelmet. 21:09

Izolda

Tegnap dél után feltettem az i-re a pontot. Kész van a márciusi anyag. Mármint a kézzel írott változat, a nyomtatottat is gyűröm szépen, lassan, komótosan. Azért mintát vittem a mai próbára, nézzék meg a kedves kollégák, hogyan is fog kinézni az új anyag. Ma nem csak mi voltunk, jött pár ember a tegnapi "buli" még meglévő maradványait eltüntetni. Hajnali három órára én is hazaértem, a szolnoki zenekar is hazaért. Nagyszerű műsort adtak, nekem tetszett. Nem hallottam a big-band formációt már vagy tizenéve, de jó volt hallgatni. Megjelent a "falu eleje" is, szinte mindenki ott volt - már persze akiket ismerek. Ott volt a fő díszhuszár, így sikerült fehér asztal mellett megbeszélni a kívánságát. Kevés volt az információ, rövidre zárva a témát, a zenekar játssza a Rákóczi indulót az ünnepségen, de a tokajit még mindig nem isszuk kanna fedőből. Még huszadikán lesz egy "terepbejárás" amin pontosítások lesznek, de nem mérvadó. A tényleges kérdéseken túltettük magunkat. Tegnap jó hírt olvastam az iwiw-en, de az örömbe üröm is vegyült. Sajnos nem tudok ott lenni a március 7-i koncerten, más elfoglaltság miatt:( A sárvári megmozduláson azért ott leszek, s remélem a zenekar is. Most hogy bevégeztem az anyagot, visszatérhetek s befejezhetem Izoldát. Ne porosodjon tovább a szekrény tetején. Ha készen leszek, akkor teheti a dolgát a scanner is. Nem sok az egész, kétszáz ütem sincs. Köszönöm a türelmet.

Új barázdát szánt az eke!:) Kaptam legális kottaró programot, próbálom elsajátítani a zírást rajta, de úgy vagyok vele mint az erősen harmadnapos ittas, aki leül marokkót játszani csontszáraz cimborákkal... Mint mindent, ezt is meg kell tanulnom, s nem elméletben hanem gyakorlatban. S ehhez sem kell más mint az összhang tanulásához (á la Farkas Antal), egy hátsó fertály, amit leteszel a székre s gyűröd. Rádióműsor kiiktatva, egész nap a beszerzett muzeális felvételek szólnak, most különösebben nem zavar semmi - feltöltöttem az aksikat a vezetéknélküli füleshez. Egyelőre a márciusi ünnepség anyaga fog elkészülni, aztán szünet hogy befejezzem Izoldát, s csak aztán következik a többi. Természetesen naponta eszembe jut egy-egy induló amit még csak bele kellene tenni a készülő könyvbe, de majd szanálunk. Lesz gyalogmenetes, térzenés, ünnepes, s gyászos:) Teljesen feleslegesnek látom a kottatartó mappákat (majd) nyáron hurcolászni magunkkal, az összecsukható fém kottaállványok simán feldőlnek csak a mappa súlya alatt, az meg hogy néz ki ha csak az éppen aktuális darabot csipeszeli fel az ember, a mappa pedig a szék mellett a földön pihenget. Nem játsszunk - egyelőre - olyan darabokat amik megkívánnák a kinyitott B4-es nagyságot. Ha pedig lekicsinyítjük A4-esre (mert azzal könnyebb bánni), akkor pedig a pápaszemes kollégáknak kell messze ülni az állványtól, mert nem a szemük rossz, a kezük rövid. Ma megerősítették a hírt, miszerint a ruhák elkészülnek, március 10-e a szállítási határidő. Köszönöm a türelmet. 17:45

Beverly Sills

Remek közvetítés a MET-ből, 1975-ös Rossini: Korinthosz ostroma című operája. Beverly Sills-re emlékeznek ezzel a felvétellel. Kellemes háttérzaj az indulók körmöléséhez:) Nagyon nem rángattam az istrángot, olyan nagyon sürgős nem volt egyik nóta sem, holnap nincs zenekari próba, majd a jövő héten, s remélem akkorra befejezem ezt a 18 számot. Viszont ha készen leszek, tartok egy kis szünetet indulóilag, s befejezem Izoldát. Tegnap este egy Szolnoki kedves tubás (volt) kolléga átküldött egy legális kottaíró programot, de én műszaki analfabéta lévén nem boldogulok vele... Majd ezt is megtanulom, s gyönyörű új indulókönyve lesz a zenekarnak. Olyan 25 induló azt gondolom elég lesz indításnak. Szombat este lévén nem húzom az időt, köszönöm a türelmet. 22:06

trendy:)

Délelőtt a nagy élmény volt sorozat egyik új darabja történt a helyi sárgaságon:) Fellépett rögtön az első ajtónál magassarkú tipegő csizmában egy eredeti szőke nő. Olyan tipegősben mint "Al Bandi" remekül főző felesége a rém rendes család sorozatban. Mindjárt tele is lett vele a busz. Nem a csizmájával, a jelenséggel. Rátalálva egy ismerősére, lehuppant mellé az ülésre, s egyvégtében mondta a magáét míg le nem szállt, de sajnos csak a végállomáson. Kinyilatkoztatás szerűen osztotta az észt, kérdés nem hangzott el, csak mondta, mondta... A hevenyészve felállított tényállás szerint, hogy sétáltathatja a kutyáját valaki kitérdelt mackó nadrágban s kalappal a fején... Milyen ízlésre vall? - tette fel a költői kérdést. Ahhoz képest ő egy jelenség volt ebben a csizmában a hozzá tartozó, köldökétől lejjebb érő rövid farmer szoknyájában, amihez horgászháló mintás mellényke is társult, s a hajában egy olyan rózsaszínű fejékkel, ami egy pride felvonuláson nagydíjat kapna. Biztosan ez a trendy:) A folytatás pedig azzal a közéletinek sem mondható szintén költői kérdéssel folytatódott, miszerint miért nem köszönnek neki a házban lakó emberek előre(!), elvégre ő a gyengébb nemhez tartozik. Milyen az IQ szintje a lakóknak ha még ezt sem veszik észre(?!). Ő kitöltött egy tesztet, az eredményt nem tudja, de biztosan jó lett, mert három napig csinálta. Mindezt olyan nyávogós hangon hangosan, hogy az embernek megfájdul tőle a feje. S aki nem hajlandó észrevenni hogy ő egy törékeny teremtése az Istennek, az "nyalja ki a s....m" ! Jajj... Köszönöm a türelmet.

patina

Azt hiszem, éppen itt az ideje, hogy firkáljak valamit. Semmi belső kényszer, vagy ilyesmi nem játszik szerepet, csak négy napja írtam utoljára. Majd úgy járok ezzel is mint Izolda szerelmi halálával. Már február van, Tódor napja s még mindig nem vagyok készen. Közbejött pár dolog, de nem reklámozom. Jó muzsikákat füleltem, príma könyve(ke)t olvastam, egy kicsit kizökkentettem magam a rendszerből. S hogy ki ne hagyjam, a fekete özvegy is szerepet kapott:) Ma ismét egy gyöngyszemet sikerült beszerezni: Otto Klemperer, Claudio Arrau, WDR Orchester Köln, 1954-es, és 1960-as felvétel. Bekerül a többi közé. Ja, Chopin és Albeniz. Proszekturán sem jártam, Schuch "bácsi" indulókönyve adott egy kis bogarászni valót. Mindent nem sikerült meglelnem, lévén a könyv-, s kottatáram fele még mindig a szolnoki lakásban. Hadd porosodjon, legalább kerül rá "patina". Más. Kaptam egy előzetes árkalkulációt. Egy könyvkiadó vállalná a jegyzet kiadását, ám erre most sincs fedezet. Marad a talán legegyszerűbb megoldás, de nem adom fel. Egy biztos, kézírásos sokszorosírásra nem kerül sor mint a pasquillusok (gúnyversek) idejében, cca. 300 éve. Pedig akkor ha valaki a kocsmában "leteremtettézett" valakit, a falu bírája kiosztatott rá 30 botütést. Az is igaz, hogy semmi olyan írás nincs benne ami "hírértékkel" bírna, nincsenek benne rém-rím-hírek sem, tehát nem eladható. Szeretem a csendes esős estéket, amikor hallani lehet a denevér szuszogását is a szomszéd ház tetejéről. Köszönöm a türelmet.

"Ne vedd észre..."

Egy kis csendesség után újra itt keresem a betűket, még előbb a gondolatokat. Sokfelé szaggatott agyam is kezd megnyugodni. Így az ebéd utáni csendes - mert nem jöttek focizni a dühöngőbe - pihenő után is kissé le vagyok lassulva. Délelőtt megcsaptuk a próbát, voltak benne "szép részek" (á la Ábel Attila), s persze olyan is, hogy "ne vedd észre" :) Még az ezredforduló előtt - időpontra nem emlékszem - kapta a feladatot a szolnoki és az egri zenekar, hogy közösen a hadsereg stúdiójában vegyük fel a csapatok részére az ünnepségek zenei anyagát. Semmi különös nem volt benne, érthető hogy voltak olyan parancsnokok, akik a zenét nem szükséges rossznak látták... Nosza buszra szállt a két zenekar, be is cihelődtünk a stúdióba, s kezdődhet a munka. Felvettünk pár számot, a főnökség bevonult a technikai helyiségbe megbeszélni az esetleges hibákat, ahogy az lenni szokott ilyenkor. A zenekar maradt a helyén és "áhítatva-vigyorogva" hallgatta a pár perccel előbb rögzített anyagot, amit kilőttek a stúdióba is. Nem sok hozzáfűzni való volt, egy szarvashibára azért figyelmeztették a csapatot - az akkori főkarmester sztentori hangon kiszólt, mire kedves ütős kolléga "élből" visszadobta a labdát: "NE VEDD ÉSZRE..." - mindezt legális tudatmódosító szerek alkalmazása nélkül, teljesen józan állapotban. A fele csapat vigyorgott mint rothadt alma az export ládában, a másik fele azt a helyet kereste, hová lehet elbújni. Csak megerősítette azt amit általában szoktak a "dobosok"-ról mondani. Helyből olyan lükék, mint más nekifutásból. Hetekig el vannak ész nélkül - mint még oly' sokan, velem együtt. Vissza a próbára. Meghozták a köpenyeket is, valakik kabátnak nevezik, s még valakik ballonkabát - béléssel névvel illették. Teljesen mindegy minek nevezzük, szerintem borzasztó csúnya... A célnak meg fog felelni, nem nekem kell kifizetni, ajándék lónak stb... S ha a cég is tartja a megígérteket, ebben a ruhában fogunk feszelegni a márciusi ünnepségen:) Azért ebben a pár bejegyzés nélküli napban is történt érdekesség - bár ez lehet hogy csak nekem az - , mert üzent a lovas díszhuszárok vezetője a zenekar elnöktitkárvezérigazgatómindenesének (sic!), hogy a zenekar az ő bevonulásukra a "Rákóczi-induló"-t játssza, merthogy ők arra próbálnak. Na hiszen. 1. Ha akarok (esetleg szeretnék) valamit, megkeresem az illetékest s nem üzengetek mintha a beosztottam lenne. 2. Ha már egyszer huszár ruhában lóval vonulnak fel, esetleg utána nézhetne a történelmi hűség kedvéért pár dolognak. Nagyon szép a ruhájuk, jó szokás szerint nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy a 12 db huszár ruháért tavaly kétszer annyit fizetett a helyi önkormányzat, mint most a zenekar 35 db ruhájáért... Nem kell mindenkinek tudni a Rákóczi induló keletkezéséről - csak megjegyzem, Scholl Miklós-nak köszönhetjük a "kis" Rákóczi induló triós formájának a fúvószenekarok által játszott változatát, amit Keil Ernő bácsi hangszerelt - , de ha már huszár, illene a Hertelendy Gábor-féle 12. Nádor huszárezred indulót játszani, ami valószínűleg az első magyar huszárinduló 1806-ból. Igaz, a trió részt Mosonyi Mihály írta az indulóhoz, de ez nem von le semmit a nagyszerűségéből. Kicsit belenyúltam az anyagba, mert a zenekar közepe hiányos, a négy vadászkürt hiánya pedig a hangzás rovására is megy. (Á la Farkas Tóni bácsi) Így első olvasatra nem nagyon nyerte meg a zenekar tetszését - nem blattmester egyik tag sem. Visszatérve a huszárok vezetőjére, ismeretlenül is azt kívántam neki gondolatban, hogy ne fordítva üljön a bilire, hanem üljön a wc mellé s felmegy benne a pumpa. Egyébként jól vagyok, csak ilyesmi nálam borítja a "rendszer"-t. Méghogy a bevonulásra Rákóczit... Jó hogy nem azt akarja hogy kanna fedőből igyuk a tokajit. Még adós vagyok a mosolyt fakasztó írással, annak is eljön az ideje. Köszönöm a türelmet. 19:17

füles szatyor

Délutánra megérett bennem a gondolat, csak bementem a proszekturára. Legyőztem a lustaságomat, biztosan azért sikerült, mert az ebédet kihagytam. Csak egy contrabass szólamért mentem, ehhez képest egy tescos (nagy)füles szatyorral értem haza:) A szatyor füle leszakadt persze, de már akkor, mikor beléptem az ajtón. Nem olyan nehéz a CB-szólam, ha már ott voltam hazahoztam a munkát. Nem tudom mikoriak ezek az indulókönyvek, olyan száz évesre becsülöm őket. Sajnos semmiféle évszám nincs benne, így csak az indulókból lehet következtetni a korukra. Tele vannak számomra teljesen ismeretlen indulókkal. A Hunyadi csak egy nagyszekunddal van lejjebb, mint ahogyan most játsszák a zenekarok. 49 induló és a Himnusz, Szózat van beleírva. Az indulók közül mindössze hetet ismerek... Lesz vele munka, de nagyon örülök neki. A "naggya" szólamok megvannak, ez a lényeg. Milyen jó hogy mikor ezek az indulókönyvek készültek, nem ismerték a "gagyi" fogalmát! Vízjeles vagy kőnyomatos kottapapírra írták, vastag borítóba vannak kötve. Ha végzek a munkával, biztos vagyok benne hogy becsomagolva és légtelenítve átadjuk a helyi múzeumnak. Majd kérünk érte olyan kottát ami nekik van, mi pedig most nem férünk hozzá:) Szerintem ebben az évben lesz mit csinálni - mert a kottatár is most van leltározás alatt - , s az sem kevés hál'Istennek. S amiről nem feledkezem meg, azok a vasárnapi próbák hétről-hétre, nos az is ad körmölni valót. S az év nagy dobása szeptemberben a zenekari buli az "Olvasó" színháztermében. Ma a mosolygás elmarad, majd legközelebb írok kettőt. Köszönöm a türelmet. 20:32

barna sör

Ma bejutottam a könyvtárba. Kilenc darab olvasnivaló, egy jó félóra elég volt hogy megtaláljam őket. Csendes, munkás hétköznap. Nem mindig az a problémám hogy a töltőtollaim rendre megadják magukat, de így sem szoktam nyakig tintás lenni. Már általában tinta patront használok, a tintásüveget eltettem olyan helyre, ahol nem járok úgy mint "Megyeri". Az is igaz, nekem sárga színű kabátom sincs. Kaptam egy jó üzlet címet ahol be fogom szerezni a tintákat, az a baj csak, hogy nem járok minden hónapban arra. Ha kitavaszodik, akkor viszont el kell mennem egy beszerzésre. Kellemest a hasznossal - a bolt ugyanis Kassán található. Akkor viszont megadjuk a megadni valót a kulináris örömöknek is, pl. marhapörkölt knédlivel, kevés ecetes párolt káposztával, igazi "sűrű" kenyérkével, egy kevéske szegfűszeges Fernet-tel, a barna söröket majd hazafelé a vonaton, üvegből. Mai muzsika G. Meyerbeer: Anjou Margit kétfelvonásos operája, még csak hírből sem hallottam. Eggyel több ok arra hogy meghallgassam:) Sikerült ma még elovasnom ez a kis érdekességet: Bónusz jótanácsok leendő "sztároknak": Csökkentsd szókincsed 100 szó alá. Állandó használatra rögzítsd a "köszönöm hogy itt lehettem", "üdvözlöm a nézőket", "sziasztok" kifejezéseket. Azonnal szakítsd félbe középiskolai vagy felsőfokú tanulmányaidat. Válassz könnyen elfelejthető becenevet. Így ha kimész a divatból, egy új névvel rövid idő után újra sztár lehetsz. Egy bőrdzseki, egy fekete póló és négy napi nem alvás segítségével bárki lehet alternatív külsejű. Tehetségtelenségedet leplezd a topisságoddal!:) Köszönöm a türelmet. 21:12

vasárnap (is)

A tegnapi nap nem az enyém volt. Hihetelenül fel tudom bosszantani magam, pedig alapjában véve egy csendes őrült vagyok. Reggel időben elindultam hogy mikor kinyit a könyvtár, az első legyek. Ez sikerült is, első voltam csak lepattantam az ajtóról. Mióta "civil ház" lett, szombaton a könyvtár zárva tart. Ki is van ragasztva egy írás miszerint a nyitvatartás ..... , szombaton zárva. A vasárnap egyáltalán nincs feltüntetve, de ez részemről már csak kötözködés. Egyáltalán, muszáj nekem könyvtárba járnom? S pont ide? Amikor átszervezték civil házzá (mai napig nem tudom mit jelent az hogy civil ház, talán előtte a nem létező hadsereg tartotta megszállás alatt), s leköltöztették a színpad alatti zenekari árokba a könyvtár harmadát, akkor is ökölbe szorult a talpam. Tehát a könyvtár zárva. Az ajtó elé viszont szépen lerakva 4 db mézes barackpálinkás üveg, természetesen üresen. Igaz ennyi erővel földhöz is vághatták volna. Gondolatban ismét tegezőviszonyba keveredtem a JóIstennel, s a városi kultúravezetők felmenőivel... Hazaérve, gondoltam megírom a könyvtár honlapján az indulataimat jólfésülten megfogalmazva. Sikerült is kellő regisztrációs huzavona után felmennem az oldalra, ahol megint csak meglepetéssel szolgáltak az oldalt karban (nem) tartók. Legutolsó bejegyzés 2007 novemberi, a könyvtár programja pedig szintén tavaly október 31-ig megadva. Nem számít, megírtam a mondókámat. Csak nem engedte megjelenni többszöri próbálkozás után sem. Na, lapozás a város honlapjára, botor fejjel azt hittem hogy itt több szerencsével járok. Ám tévedni emberi dolog, mondta a robotzsaru, s utolsó mondat amit hallott: "dik má' szinesfém..." Nem jártam sikerrel a város index fórumán sem, ott pedig belépni sem engedett sem a régi rendszerrel, sem az újabb regisztrációval. Milyen boldogító érzés, hogy most már két néven is írhatok hozzászólást, ám senki nem fog belekötni, mert ugy sem jeleníti meg... Sok ez nekem egy szombat délelőttre, így gép kikapcs, inkább alszom egyet. A délután sem volt valami változatos, írni nem volt kedvem, ezek után nem rontom el amit eddig csináltam. Ide lett volna kedvem firkálni, de miért is engedett volna a rendszer. Ugyan már, mindent ne akarjak egyszerre, jó dol(g)o(k)ra pedig érdemes várni:) Este enyhült mind a fejfájás, mind a mérgelődés. Közvetítés a MET-ből, Rossini: Sevillai borbély. Ma már kilenckor ott álltam az "Olvasó" előtt, persze hogy én voltam az első. Még a portás sem volt ott, aki beengedett volna a házba. Szép lassan megjöttek a zenekari tagok, az viszont megint csak érdekes, hogy valaki aki Gödöllő mellett lakik, hamarabb odaér a próbára, mintsem a portás. Rávetettük magunkat a ruhákra, majd csendes diskurzus a zenekar elnökvezérigazgatómindenesével. Kezdjük el a próbát, s egyenként hívja a tagokat a ruhapróbára, ő is tud figyelni, mi is dudálhatunk feszt. Kicsit meg lettek fújatva a mai nap, de hadd szokják:) Pár ember tudta hogy miért az volt a mai program ami, egy pedig közben rájött, s mosolyogva annyit mondott: "egyem a drága füledet, most jöttem rá" . Próba végén felhomályosítottam a kicsit furcsán nézőket hogy miért is volt. Nem a tűrőképességüket akartam tesztelni, csak muszáj hallanom hogy szól most, mert akkor tudok "belenyúlni" az anyagba. Nem tartom szerencsés megoldásnak hogy egy indulót kb négy különböző évjáratú könyvől játszik a csapat, ami a legfrisebb indulókönyvet tekintve is 20 éves. Persze nagyon kényelmes mindenkinek azt fújni, amit megszokott az elmúlt év(tized)ekben. Ezzel nekem csak az a gondom, hogy nincs közepe. Mivel a zenekar vadászkürtös hiányban (is) szenved - a többit nem írom le hogy milyen hiánnyal - , csak magamnak csinálom a munkát, amit persze szeretek csinálni, nem arról van szó hogy nem szeretem. Ám a zenekari játék, az csapatmunka. Persze mindenkinek hozzá kell tennie a saját produkcióját, másként nem jön létre az amit mindnyájan szeretnénk. Márpedig mindenki azt szeretné, hogy a lehetőség szerint jól szóljon. Nosza, tegye mindenki a dolgát, s nem lesz nagy gond. S ez kezdődjön azzal, hogy abból a kottából játszom, ami a pulton van, véletlenül sem fújom "séróból" az anyagot. Tudom hogy nem könnyű, nem is fog menni egyik vasárnapról a másikra. A próba végén sikerült Lajos bá'-t megszólítani a zenekar előtt, miszerint nem dönthetek s nem is akarok másról dönteni, de én nem szeretném ha abbahagyná a zenekarosdit. Nem kis rábeszéléssel hatottunk is a lelkére, nem hagyja itt a zenekart. Ám amit azért hozott, hogy elbúcsúzik, azt a csapat fogyassza egészséggel, mert Ő haza nem viszi :) S nem lenne olyan jól összeszokott csapat, ha meg nem kapta volna "élből": Lajos, jövőhéten nem akarsz ugyanígy búcsúzni?" Köszönöm a türelmet. 20:36

Petőfi

Tegnap este a Bartók rádió közvetítette Orbán György IV. Mise című művét. Nagyszerű. A húsvéti nyuszi beújíthat egy kerekes bevásárló kocsit, gyűlnek a kívánságok. Igaz előtte névnap is van, tehát a lecke fel van adva:) Milyen kár hogy műszaki analfabéta vagyok. Ilyenkor sajnálom hogy nem tudom előhúzni a rádió archívumból a "lement" közvetítéseket. Ha még egyáltalán van a rádió honlapjánál ilyen lehetőség. Mai nap várakozással volt tele. Délelőtt 09:00 óta várakoztunk hogy Debrecenből megérkezzen a hölgy a zenekari ruha mintáival. 13:40 körül már itt is volt. A bosszankodást némileg enyhítette a közlése, miszerint van szabad kapacitása, így nem elképzelhetetlen hogy roham tempóval, de tartani tudják a március 10-i határidőt. Úgy legyen! A hölgy érkezéséig pedig sikerült "alkotni" Pécsi(Prichystal) József Kossuth emlékére írt koszorúzó zenéjéből egy rövidebb változatot a jelenlegi felállás részére. Az elmúlt év(tized)ekben nem volt alkalmam a helyi koszorúzásokhoz, így nem tudom mennyi emlékező helyez el koszorút a város "Petőfi" szobránál, de abban biztos vagyok hogy annyi nem lesz mint mikor Egerben "húztam az igát". Az akkori zenekari tagoknak mind emlékezetes marad. Már csak azért is, mert jó szokásunkhoz híven - s őrizve a tradíciót - , reggel zenés ébresztő a város különböző pontjain, kb 10:30-ig. Kis szünet, majd ebéd után a színházzal szemben fél órás csődítő indulózás, aztán gyalogmenet a Petőfi szoborhoz. Ott azok, akiknek aznap első volt ez a megmozdulás, szép tartalmas beszédeket mondtak, majd elkezdődött a koszorúzás. Nem húzom nagyon az időt, összesen 126 koszorú volt. Egyenként elhelyezve, elvégre nem olyan játék ez, hogy dobjuk a karikát a rúdra... Majd a végén "a lakosság elhelyezi a megemlékezés virágait". Ám ezzel sem volt vége, mert még a "Kisassszony temetőben" még beszegtük az aznapi koszorúzós hangulatot. Szép hoszzú nap volt. Ekkor (is) mondtam, ha nekem sikerül egyszer nyugdíjba mennem, hat lóval sem húznak el semmilyen államiössznépi megmozdulásra. Ennek ellenére, most úgy néz ki a dolog hogy a március 15-i koszorúzáson részt fogok venni, de az új ruha ellenére, amit a zenekar kap a várostól, szeretetből sem fogom szétfújatni a zenekart. Ha már egyszer így adódott. Köszönöm a türelmet. 18:19

A mai napi tennivalók egy kicsit fáradttá tettek. Könnyen hallgatható Mozart muzsika a háttérzaj, igaz az este Bartók Divertimentójával kezdődött. Délután elmaradt a szunyóka, de semmi vész, majd bepótolom. Viszont a szunyóka helyett "megálmodtuk" a vasárnapi próba menetét. S a zenehallgatás közben sikerült is 15 oldalt leírnom a tubás kollégáknak. wow, wow, wow! megértettem a transzponálási módszerüket, de azért sem árulom el - hihetetlen. A zenekari elnöktitkárvezérigazgatómindenes mondta, hogy a réztányérosunk búcsúzni akar a csapattól... Nem szeretném elveszíteni, remélem sikerül rábeszélni hogy maradjon. Elmúltak az évek felette, de nem kell menetzenére beállni, csak jöjjön próbára, szereplésre. Kevesebb a zenekar, ha ő nincs. S a lelkesedése, a viccei, úgy ahogy van, az egész ember. Nem utolsó sorban a hangszerkezelése! Rajta kívül még csak egy embert láttam a hangszert játék közben forgatni úgy hogy még véletlenül sem ejti el, nem késik a beütéssel, szóval nagyon látványos. Ilyen forgatáshoz pedig nem merészség kell, hanem fizikum. Lehet hogy rosszul fogalmaztam, merészség is kell hozzá. Csak annyi nem elég. Ehhez az kell, hogy mestere legyen saját hangszerének. S akkor már teljesen természetes amit csinál. Amikor zenekarba kezdtem járni, volt egy "ultis" csapat - 1975-ben. Ma már csak Ő van meg abból a társulatból. Sokáig szeretném még látni a zenekarban! Majd' el felejtem: a polgármester rábólintott a zenekar új ruhájára, meg lehet rendelni:) 3 és fél millától csak egy kicsit kevesebb. Viszont sikerült a mellényről lebeszélni a mellénypártiakat. Lesz helyette ingblúz, ami nem ciki. A mellénnyel csak az a bajom, hogy a zenekari tagság kb 10 %-a (beleértve a lyányokat is) nem pocakos. A többiek, többé-kevésbé pocakosak. Ha csak elképzelem, hogy nyáron, vagy amikor az idő engedi, s nem akarunk (annyira) megsülni, az inghez, amit begyűr az ember a nadrágba, felveszzük a mellényt... húúúúha.... A gyalogmenet első harminc métere után, az ing imitt amott, kezd "kigyűrődni" a nadrágból. Szép látványos lenne, biztos nagy tapsot kapnánk:) A csapat döntő többségének lóg az inge, de rajta van a mellény. Nahiszen... Akkor maradjunk az ingblúznál, az nem annyira vészes, sőt levegőt is lehet venni benne, anélkül hogy úgy nézne ki benne az ember mint a kötözött sonka. Köszönöm a türelmet. 22:15

akacs

Tegnapra ígértem a folytatást, ám a net kapcsolat olyan lassú ha egyáltalán van, mint én lehettem anno a Cooper-teszten. Ha egyáltalán belekezdtem. Tegnap délelőtt zenekari próbálkozás, a nagy siker volt sorozatból. Minden próbán tanulok valamit. S minden próbán el kell ismételni, hiába van beírva is a kottába hogyan szeretném ha játszanák. Biztos arra kíváncsi egy pár zenekari tag hogy eszembe jut vagy sem szólni. Eddig eszembe jutott. Már csak azért is, mert a "stukkátó" a tükörhöz préselt. A zeneterem egyik falát ugyanis a felújítás során betükrözték a táncosoknak. Ha nem tesznek a tükör elé valami függönyt, előbb - utóbb búcsút is mondhatnak a tükröknek. Szerintem meg fognak repedni... Így hogy nincs függöny, így egyetlen jó dolog van benne. A zenekar látványát megduplázza:) Igaz, én jobban örülnék pár új zenekari tagnak, mert a "fa-sor" tényleg csak dísze a zenekarnak. Bár ha ezt a négy embert majd a basszustrombitás is hallani fogja, akkor közelítünk a megszólalás emberi mikéntjéhez. Szerintem az is igaz, hogy minnél többen vagyunk, annál könnyebb halkan játszani. Az viszont, hogy kinek mi a halk, azt meg megint csak embere válogatja. Persze időnként bele lehet csapni a lecsóba, fújjunk "AKACS" = ami kifér a csövön, de hogy milyen stressztől akar így megszabadulni valaki, az rejtély. A héten elmarad a proszektura, más irányú elfoglaltságok miatt. Legalább lesz idő kiporszívózni a takarítónőknek. Vagy esetleg megkeverni a port. Nedves, pláne vizes ruhával jobb ha elkerülik a kottatárat! Pár perce hozott a postás egy küldeményt, örülök hogy hozzám került. A Magyar Állami Operaház 1959-es kiadása, 5500 példányban készült, címe: A hetvenötéves Magyar Állami Operaház. Szabolcsi Bence előszavával. Mindenki benne van aki '59-ben ott dolgozott. Nem csak a zenészek, kórustagok, stb.,hanem a teljes személyzet, súgók, cipészek, díszletesek és a többiek. Nagyszerű kiadvány. Ezen a héten kitart Herman Dostal Flieger - Marsch a "Der flieger Rittmeister" operettből, egy 1912-es zongora kivonat alapján megkörmölöm a szólamokat a csapatnak a következő próbára. Ez is azok közé tartozik, amit szinte mindenki hallott már - a főtémát biztosan - , ám nem tudni hol. Csak annyit újítunk ezen az indulón, hogy végig játtszuk. A szárnykürtösöket is megállítja a kétvonalas hangzó "f" . :) Köszönöm a türelmet. 10:33

Bohémélet

Szombat este lévén, nem húzom az időt - nagyon. Délután Ágnes napi Családi összejövetel, 47 darab melegszendvics, és egy Baby torta (hozzávalókból sejteni lehet hogy altatós - 10 tojás + egy kg cukor, a többit nem tudom...) társaságában. Jajj... Este közvetítés a MET-ből, Pavarottira emlékeztek egy 1977-es Bohémélet közvetítés ismétlésével. Nagyszerű volt. Sikerült befejezni a holnapi próbán terítékre kerülő két nótát, így nem kell korán kelni. Holnap folyt.köv. Köszönöm a türelmet.

lagzigusztibódilajos

Az erre a hétre kigondolt proszekturai porkavarást ma délben befejezettnek nyilvánítottam. Persze hogy elfelejtettem a szájmaszkot elvinni magammal... Nem most csinálok először ilyesmit, s nagyon remélem hogy nem is utoljára. Nem a szájmaszk itthon hagyására gondolok, hanem a "rendrakásra". 100 mappát sikerült átlapoznom, megszemlélnem, s kezd fogalmam lenni arról hogy milyen kincseket rejtenek a szekrények. Szemmel látható módon az elmúlt cca. 37 év alatt - mert a szimpatikus zekekar 1969-ben került lapátra, hogy ezzel a képzavarral éljek - nem nagyon bolygatta a kottákat senki. Azon kívül, hogy felújításkor, költöztetéskor megmozgatták. Természetesen ahol fát vágnak, hullik a forgács, így kb mázsányi az a kottamennyiség, amit először - ha oda jutok - darabonként kell szétszedni, s aztán kerülhet a "katalóg"-ba:) Ezzel együtt is remek szórakozás ez a munka. A 100 mappában összesen 193 darab van, s ebben van pl. a teljes Trubadúr zenekari szólamai (egynek számolva) s a "Csicsóné" is. Először a szimpatikus kottákkal akarok végezni. Letisztázni hogy mit hová teszek, hogy ne kelljen keresgetni ha akad valaki akinek szüksége lesz rá. Schuch "bácsi"-nak - az alapító karmester - meg volt az a jó szokása, hogy a hangszerelései végére mindig ráírta az időpontot. Így - a későbbiekben - egy helytörténész is könnyebben meg tudja állapítani, mire mulattak az akkori munkások. S még most a kották lapozása közben is szimpatikusabb pl a Csicsóné, mint a jelenkor Lagziguszti-Bódilajosok, hogy az összes többi sztárt ne is említsem. Mint már az előző beírás(ok) valamelyikében írtam, kinek a pap, kinek a Pappné s kinek a paplan. Lapozzunk. Ma Antal névnap (is) vagyon. Szeretettel gondolok Farkas Tóni bácsira, akitől nem csak az összhangzattan órákon sokat emlegetett "legkisebb mozgás elve"-t hanem nagyon sok mindent lehetett tanulni. Az akkori Magyar Néphadsereg kiadta a három részesre tervezett "A Hangszerelés alapjai" című könyvét, sajnos én csak az elsővel találkoztam. Abból tanított is a sulin. Hogy a többi is megvolt, arról kedves felesége informált pár évvel ezelőtt. A kézirat annak idején elkészült. Ideje lenne ha előkerülne, bár sok reményt nem fűzök hozzá. Hétfőn nagyszerű koncert közvetítés volt a londoni Royal Albert Hallból. John Foulds (1880 - 1939): Requiem a világért. Valahol meg kell szereznem. Irok is a húsvéti nyuszinak hogy készüljön... Kedves ismeretlen, aki hozzászólt a Celibidache felvételhez, ha megkeres, tudok egy példányt keríteni számára, ám anonym módon aki engem Sanyinak hív, csak egy Ember van:) Köszönöm a türelmet. 18:44

eltelt

A mai nap nem kerül be a győztes napok közé... Eltelt, el is fáradtam, pedig semmi eredménye nem volt. Lesz jobb. Köszönöm a türelmet. 22:21

Cyrano

Történelmileg úgy alakult, hogy a mai napon az ebéd utáni szunyókálás 20 egész percre zsugorodott. Tegnap ebéd után viszont előreszaladtam vele - négy(!) órát "szunyókáltam" úgy, mint akit fejbe vertek. Tegnap az év első zenekari próbája volt. Talán fogalmazhatnék úgy is, hogy a próba próbája, mert várakozáson alul sikeredett:( Lesz jobb. Gyorsan felejthető, vasárnapig megpróbálom túltenni magam rajta. Egész egyszerűen hihetetlen. De azért sem árulok el részleteket. Tartom magam a csúnya mondáshoz, miszerint aki örömlánynak megy, ne sikítozzon, ha b.......k. Lapozok, mert nem török vulgársajtós babérokra. Ma megint a ruha ügyében volt némi mozgolódás délelőtt. Holnapra mindkét ruhakészítő cég megadja árajánlatát, s szerdán be is csörtethetünk vele a polgármesterhez, aki majd rábólint a néki jobban tetszőre, s hajrá. A többi már nem rajtunk fog múlni. Visszatérhetek a nem egészen félbemaradt hangszereléshez. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hosszú időn keresztül "kotlok" rajta. De nem volt belekalkulálva a zenekar felöltöztetése sem, s amik még azzal együtt jártak. A kész árajánlatra - megfelelő anyagi háttérrel - könnyű lesz az illetékesnek rábólintani, s aláírni a szerződést. De mint minden szerződés, ez sem az aláírással kezdődik. S az előzmények vastagon ránk ragadtak, azzal a felkiáltással: "úgyis ti hordjátok, találjátok ki". Nincs is ezzel semmi baj, csak megint jó közép-európai szokás szerint "adduramdemáris"... Nem tudom hogy valaha eljutunk vagy sem a tervezésben (szervezésben) odáig, hogy ha nem is két évre, de egy évre előre a zenekar tudja hogy mikor-merre-meddig-kinek-miért. Persze az állami ünnepeket lehet tervezni, azok csak módszerváltás miatt változ(hat)nak. Temetéseket nem lehet tervezni, még az újratemetéseket sem. De ha csak ennyi lenne, ami nem módosul, akkor kevesebb mérget ennénk. A változatosság - mint tudjuk - gyönyörködtet. Az időjárást sem lehet megrendelni. De hogy a mai napig csak annyit tudni az ősszel esedékes jubileumi koncertről hogy valamikor szeptember végén lesz, az - legalábbis számomra - kicsit aggályos. Mert hogy a műsorról még egy árva szó sem esett... Na, bumm. Majd játszunk valamit. S nem fogjuk megszavazni hogy mit játszunk. Az is igaz, hogy a világon mindenütt lehet demokrácia, zenekarban nem. Kutya kötelessége mindenkinek úgy fújni ahogy szeleteli a levegőt az elöl álló. Lehet vele egyet nem érteni, de amíg önszántamból zenekari tagnak érzem magam, addig úgy kell fújnom ahogy legjobb tudásom szerint csak tudok. Közös produkció ez, nem nagy dolog. Egészen addig míg tisztába van mindenki azzal hogy az ő dolga a végcél érdekében micsoda. S a végcél nem más, mint jól sikerült produkció. A jól sikerült produkciót pedig általában tapssal mérik. Szerintem túl sokat beszéltem már erről. Ne beszéljünk róla, csináljuk. S ha már csináljuk, próbáljuk meg a tőlünk telhetően a legjobban csinálni. Nem lesznek álmatlan éjszakáink hogy nem követtünk el mindent a cél érdekében. Ma a mosolygás talán Cyrano-s: Találkozik az erdőben három állat. Te ki vagy? Nekem szép nagy fülem van, nagyon jól hallok, én vagyok a nyuszi. Te ki vagy? Nekem hosszú a karom, s jó a szemem, én vagyok a csimpánz. Te ki vagy? - kérdezik a kígyótól. Nekem se fülem, se kezem, én vagyok a karmester. Köszönöm a türelmet.

Lenin :)

Szombat este lévén, nem nagyon húzom az időt, s nem teszem próbára senki türelmét - legkevésbé a magamét. Már csak azért sem, mert nem vagyok türelmetlen, csak néha. Befejeztem a holnapi napon terítékre kerülő anyagot. A tubások feladják a leckét, már reggel azt hittem hogy jó amit leírok, de aztán jött a segítség s elmondta hogy mégsem... Három variációt írtam le nekik, nagyon remélem, hogy az utolsónak leírt jó lesz. A holnapi vallatásnál kiderül. A beszerzett muzsikák nagyszerűek, felesleges bármit is írni róluk. Meg kell hallgatni, ennyi az egész. A pécsi vasutaszenekar ma tartja a farsangi bulit, remélem Keil Ernő bácsi emlékére is fogyasztanak egy pohár italt. Már csak azért is, mert Ernő névnap volt ma egész nap, és még vagy 150 percig. Mára be is fejezem. A végére három aranyköpés a "Vak Béla vak volt" című könyvből: 1. "Az angol munkásosztály lába alól az utolsó pillanatban kihúzták az utolsó falat kenyeret." 2. "Az ipari forradalom következménye az volt, hogy Anglia országútjain megjelent a gőzmozdony." 3. "1922 után az állatállomány csökkenésének lehet a magyarázata Lenin halála." Köszönöm a türelmet. 21:40

máj

A mai nap is meg lett koronázva nagyszerű muzsikákkal. Idő még nem volt végighallgatni, de majd holnap... Délelőtt a zenekar felruházásával kapcsolatos "menet", haladunk is vele, szerintem hétfőn vagy kedden a polgármester asztalán landol a tervezet :D Délután megint sikerült a "kazettás" boltban kincsekre lelnem. Bellini: A Puritánok (Maria Callas, Giuseppe di Stefano, ... , Milánói Scala,vez. Tullio Serafin) Ponchielli: La Gioconda (Anita Cerquetti, Ettore Bastianini, ... , Firenzei Maggio Musicale, vez.Gianandrea Gavazzeni) Bellini: La Sonnambula (Nicola Monti, Fernando Corena, ... , Firenzei Maggi Musicale, vez.Richard Bonynge) Catalani: La Wally (Giacinto Prandelli, Silvio Majonica, ... , RAI zenekar, vez.Arturo Basile) Ravel: Bolero, Spanyol... ugyanaz a műsor mint a nemrég beszerzett André Cluytens kazettán, csak ezen Sergiu Celibidache vezényli a RAI Milánói és Nápolyi zenekarát, plusz a Caracasi szimpatikusokat. A négy opera + a Ravel összesen nem került 500 HUF-ba... Mindez legálisan, boltban, számlával! Vasárnap az év első zenekari próbája, most épp' arra körmölöm az anyagot. Az alpolgármester (vadász,halász,madarász) B.B. - nem az Isteni BB, mert az alpolgármester nem nőnemű - mondta hogy a vadászok a tömény italokat ha fogyasszák, bal kézzel koccintanak. Jobb kézzel tartani kell a májukat . . . Köszönöm a türelmet. 22:12

piros mente

Tegnap estére annyira lefáradt a rendszer, hogy az irányítópultot sem tudta behozni, így a bejegyzés elmaradt. Valamit megpróbálok törleszteni. Nagyszerű koncert volt hétfőn este Montrealból, a helyi szimpatikusokat Zubin Mehta vezényelte. Műsoron Csajkovszkíj: VI. (Patetikus) szimfonia, majd szünet után Sztravinszkíj: Tavaszi áldozat. Csajkovszkíj halála körül vannak nem tisztázott kérdések, találgatások, ám a szimfónia bemutatását és sikerét még megérte. 1893-ban mutatták be, pár héttel a Mester halála előtt. A Tavaszi áldozatról pedig közismert hogy 1913-ban mutatták be, s borzasztó nagy bukás volt... Nem "szakmai" füllel hallgatva, még most is "botrányos", bár nekem meg a műanyagzene botrányos, így a legjobb ha most abba is hagyom hogy kinek-kinek mi a botrányos. Kinek a pap, kinek a Pappné, esetleg a paplan ... Tegnap kis hó eltakarítás, mert hogy még van belőle mindig annak ellenére hogy napközben azért nem repkednek a mínuszok. Ami megolvad nappal, lefagy másnap reggelre. Így aztán úgy jártam mint a házmester: este bort ittam, másnap havat hánytam. Tegnap az ebéd utáni szunyókáláskor zizzent a telefon, félálomban láttam is hogy a zenekar elnök-vezérigazgató-titkár-mindenese hív, de reagálásra nem volt idő. Annyi óvintézkedést azért szoktam tenni, hogy a hívásbeállításoknál a "nincs hívásfogadás" van beállítva. Nem nyughatott mert hívott egy idő után a "vonalason", annak a hangja pedig még a prágai Gólemet is felébreszti. S mivel ilyen ébredés után 5 másodperccel eléggé nyűgös szoktam lenni, a hírre - miszerint a polgármester megszünteti a zenekart - sikerült egy olyan cifrát mondanom, hogy a membrán is belepirult. Csak egy villanásnyit tartott, mert azért folytatta a mondandót, miszerint ma 9-kor jelenés a polgármester helyettesnél a zenekar ügyében. Jaaa, ezt viccnek szánta a polgármester? A fenébe. Ilyesmivel nem illik viccelni - nagyon zokon vettem - , mert nyugdíjba vonulásig a hadseregben sikerült "megérni" a módszerváltás óta pár átszervezést, s az ugye nem múlik el nyomtalanul senkinél sem. Gondoltam rá hogy viszek magammal botot - nyilván csak viccből, ha ilyen mókás a polgármester - de halgassuk meg mivel hozakodnak elő. Persze füles azért volt, hogy miről lesz szó, így azért nagy meglepetés nem ért. Csak fülig ért a szám:) Mint ahogy a beszélgetés minden résztvevőjének. A helyi önkényes tűzoltózenekar az idén 50 éves. Ennek alkalmából új ruhát kap. Olyan igazi hagyományőrzős fekete nadrág piros mentés aranysujtásos sisakos tűzoltóruhát, mint amilyen a Központi Tűzoltózenekarnak van! Plusz még egy mellényt is, mert abba a szép piros mentében nyáron meg lehet ám fulladni akkor is ha semmit nem vesz alá az ember. Mostanában pedig nem nagyon hűvösek a nyarak. Természetesen marad a mostani szürke tűzoltó ruha is, hiszen "ócskával kíméljük a jót". A legszebb talán az az egészben, hogy a márciusi ünnepségeken már az új ruhában szolgáljuk ki a "szentségeket" a városi ünnepségeken. Úgy legyen! Köszönöm a türelmet. 17:42

Homérosz

A zenebeszerzésről túl sok írni való nincs. Ugyanaz az üzlet ami Karácsony előtt kipakolta a "kilóra vett" kazettáit. Tegnap is betévedtem célzott vásárlási szándékkal, s most csak kíváncsiságból szemrevételeztem a polcot. Szinte semmit nem fogyott, vagy dúsították a kínálatot s kiseperték a raktár sarkát. Bontatlan mind, mint az eddigiek. Tegnapi zsákmány: Beethoven mjuzik Edwin Fischer zongorista, és Wilhelm Furtwaengler + a londoni szimpatikusok, 1951, 1952-es felvételek. Verdi - Traviata. Aureliano Pertile, Milánói Scala, a teljes Traviata 99 HUF ... Hihetetlen, de ugyanilyen áron még Puccini: Tosca-hoz is hozzájutottam Gigli-vel. A Tosca-t most fülelem negyedszer:) Nem tudok betelni vele. Volt már ilyen amikor az 1957-es Maria Callas és Di Stefano-hoz hozzájutottam, de az csak ún. keresztmetszete az operának. Azt viszont lemezen sikerült megvenni, az ár ugyanaz, mint most. Az 'ámítógépet direkt nem kapcsoltam be, s így azért jobban szalad a toll a kottapapíron. Holnap kinyit az olvasó is, végre mehetek a proszekturára turkálni a kották között. Ma délelőtt rázendített a havas eső, majd kisvártatva a hó is, és esett egészen 18:00 óráig. Útviszonyok - siralmas. Még valami mosolyogtatót csak kellene a írni a végére. Megvan! Pivárcsi István összeállított egy kiadványt "Diákok válogatott aranyköpései"-ből, a könyv címe: Vak Béla vak volt. Egy gyöngyszem, Homérosz: Iliász. "Mindenre már nem emlékszem az egészből, mert rettentő hosszú. Homérosz folytatásokban mesélte el ezt az eposzt, leírni nem is tudta volna mert vak volt, meg akkor még nem is volt papír. Tele van jelzőkkel, amik eggyegy szereplőt jellemeznek ezek a jelzők, amik nekem nemigen tetszenek, attól is olyan bonyolult az egész. Rengeteg isten működik benne közre, azok zavarják meg rendszerint a dolgokat. Ebben az eposzban aztán elpusztul a trójai város, amiben Odüsszeusz is szerepelt. Ebből másra most nem emlékszem, de az Odüsszeuszból igen... Van benne egy Küklopsz aminek kinyomták a szemét, aztán Kirké megitatta Odüsszeusz társait bájitallal és disznóvá varázsolta őket. Behajtotta őket az ólba és makkot vetett eléjük. Ekkor döbbentek csak rá, hogy mi is történt meg velük. Sok szigetet meglátogattak, csak mentek körbe körbe a tengeren és Odüsszeusz egyszercsak egyedül maradt. Ezért aztán húsz év multán hazatért a bolyongásából, de már csak a kutyája ismert rá, de az is mindjárt megdöglött ahogy felismerte. Mindenkit megölt haragjában, csak a feleségét nem, és itt vége lett." Köszönöm a türelmet.

jajj...

http://www.youtube.com/watch?v=xdLyL2_mFaA Ma délelőtt többekkel együtt ezt kaptam az iwiw üzenőfalon. Nem tudtam hogy sírjak, vagy nevessek. Így aztán a nevetéstől könnybe lábadt a szemem... Nem az Isten állatkertje nagy, csak alacsony a kerítés! De mivel szombat este van, nem húzom nagyon az időt. A mai (zene)beszerzésről majd holnap írok, legalább lesz időm meghallgatni addig. Köszönöm a türelmet. A linkhez pedig jó mulatást! 21:26

fahreinheit

Szép estét! Nagyon az év elején vagyunk, a fű sem növekedik. Nem is igen tudna, ma reggel fél hatkor a 2. emelti ablakra akasztott hidegmérő mínusz 27 celsiust mutatott. Ebből csak az következik, hogy mínusz 17 volt, mert ez a hő-hidegmérő a mínuszoknál 10 fokkal el van cseszve:) Még az a szerencse, hogy ezt tudom. Bár mutathatná Fahreinheit-be is, a váltószám 3.25 a plusszoknál, a mínuszoknál halovány gőzöm sincs. A proszektura csak hétfőn nyitja meg kapuit a közönség előtt, azt már féllábon is kibírom. Már csak azért is, mert tennivaló akad. A szokásos befejezés előtti kínlódás... Az sem hátrány ilyenkor, hogy már elég jól ismerem a korlátaimat, meg hogy mi szokott lezajlani a fejemben ilyenkor. Persze próbálom elhessegetni a negatív hullámokat, minden csinálok, csak éppen azt nem amit kellene. Ez mind, mind hozzátartozik. Nem tudom más hogyan bírkózik meg az ilyesfajta gondjaival, ha egyáltalán vannak. De az is biztos hogy ha rábiggyesztem a dátumot a végére, olyan három felkiáltójelet teszek a "wow" hangutánzó szó után - ami most trendy - hogy öröm lesz nézni:) Pár perce ért véget a "háttérzaj", ma este Mendelssohn: Éliás című oratóriumát hallhattam, nagyon jó muzsika. Ez is. S még mennyi jót nem is hallottam:( Mert ha az 'ámítógép nem is lenne kitalálva - majdnem azt írtam hogy kitálalva - , akkor is ott van az a temérdek könyv amit még szeretnék elolvasni, aztán ott vannak azok a könyvek, amiken "nem kell gondolkodni", s ennek soha nincs vége... Ne is legyen. Inkább a bőség zavarával küzdjön az ember, mint bárminek a hiányától. Gárdonyi Géza a "Göre Gábor bíró úr" könyveiben nagyon jól szemlélteti ezt is. Az is igaz, hogy a "Göre"-s könyveket a ponyvához sorolják, de engem soha nem zavart hogy kinek milyen írását miért és hová sorolják. Egyik alkalommal Göre szembekerül őcsászárifelségével, aki megkérdezi hogy milyen volt az aratás. Válasz: maradt ölég zsákunk. Na, ebből aztán magyarázták az okosok hogy a magyar parasztnak milyen csavaros az észjárása. Köszönöm a türelmet. (ez még tegnap íródott,csak elbénáztam.)

Holle anyó

(félédes) Bort, búzát, békességet. S más efféle jókívánságokat mindközönségesen. Jöhetnek ezerrel a közhelyek, jópofizások. Mint mindig, mindenhol, mindenkivel. Természetesen vannak kivételek. Ők erősítik a "szabályt". A szabályok pedig arra vonatkoznak, akik betartják. A képládában egymást múlják alul a hírolvasók - szerkesztők. El vagyunk látva hírekkel, nem mondhatja senki hogy "nem is hallottam". Milyen jó hogy tudom azt hogy a velencei tavon lehet korcsolyázni, de a Balatonon nem. S aki megszegi, azt akár 20.000 HUF-ra is büntethetik. Hahaha... Ha a balcsira mennék engedély nélkül korcsolyázni, biztos vinnék magammal ennyi pénzt, személyi igazolványt, lakcím kártyát, adószámot, stb. S ha nem kap el a rend őre, esetleg a helyi polgárőrség Michelin babának öltözött éber őre, a pénz akkor is jól jön. Egyik prímás ismerősöm szerint: pénz nélkül figura az ember. Na, lapozok. Tegnap este rákezdett Holle anyó, s megrázta a dunyhákat, egészen reggelig. Mikor ledőltem hajnali ötkor, még jött az áldás. Az időpontot még most sem sikerült nagy megkönnyebbülésel a kotta végére biggyeszteni. Most következik még a "biztos úgy írtam le ahogy akartam" mindenkor előjövő kétsége. Még kb a 15 %-a hiányzik. Korainak tartom saját kétségeimet, ez akkor szokott elővenni mikor már befejeztem s ráírtam a dátumot. Éppen ezért holnap kezdek egy másik "nótát", gondolva arra, hogy ősszel meg kell tartani a zenekar évfordulóját az "olvasó"-ban. S ezzel kezdetét veszi a "hosszú menetelés". Az éjféli mise előtt kaptam egy "mobil" pálcát. Kedves ismerősöm fia hozta az ajándékot "vidd el Sanyikának" kísérő szöveggel. Nagyon jól esett. A Kedves ismerős sajnos már nem jár a zenekarba fuvolázni, ám az unokája és a harsonás fia igen. Sokat köszönhetek Laci bácsinak (is), fújhattam mellette még a múlt évezredben, s megszámlálhatatlan zenekari találkozón, fesztiválon. Azon ritka képességű emberek közé tartozik, akik mindenkor józanok tudtak maradni. S most nem a zenészek általánosságban vett józanságára gondolok. Be is tettem a vitrinbe a többi "kegytárgy" mellé. Nem Laci bácsit, a pálcát! Mielőtt valaki vigyorogna egy jót:) Mai nap jó lett volna meghallgatni Mirko Krajci: Simfonia da Requiem című darabját, ám nem találom a felvételt. Mirko Krajci Pozsonyban élő zeneszerző, sajnos csak ezt az egy darabját hallottam idáig. A pozsonyi fúvószenészeknek - még a Kromeriz-i fesztiválon - évekkel ezelőtt említettem, semmi érdemi információt nem tudtak akkor adni a szerzőről. Szerintem a régen esedékes kirándulást meg kell az idén ejteni, s elmenni Pozsonyba "sörzeni" :) Majd turbósítjuk a hangulatot a sokféle ízesítésű leginkább a színében unicumra hasonlító Fernet nevű remek pálinkával. Nekem a szegfűszeges változat a kedvenc. Kedvenc... Ugyan már, évekig nem jutok hozzá, de attól még szívesen fogyasztom amikor elérhető. Akkor viszont ameddig tart. Egy biztos. Nem fog megfakulni az üvegben:) Köszönöm a türelmet. 20:44