tacet

Szombat esténként nem szoktam nagyon húzni az időt, nem teszem senki türelmét mérlegre, még a magamét sem. Így aztán gyött a zötlet, hogy miért is ne írhatnék én délelőtt pár mondatot? S lőn. Egész héten azon agyaltam, milyen jó lenne ha ma esne az eső. Mindegy hogy egész nap, vagy csak bizonyos idő(k)ben, lényeg az, hogy a felvonulást ne kelljen megcsinálni. Egy porcikám sem kívánta. Reggel 06:00-kor elszáguldottunk a gazdaságos boltba pár apróságot venni. S mivel tegnap este s éjszaka is esett a víz, lehűlt a levegő. Nem rövidnadrág+strandpapucs+poló volt rajtam, hanem farmer. Így is hűs volt az idő. A köd vagy pára pedig akkora, hogy a mellettünk lévő templom tornyát sem lehetett látni. Na, paff. Ha reggel ilyen az idő, akkor száz ágra fog sütni Lizzy, s nem menekülünk meg a felvonulástól... Szépen ki is sütött a nap, s nekem elszállt az a kedvem, hogy ne csináljunk felvonulást. Igenis, csináljuk meg! Legyen jó idő, majd essen utána az eső, sőt döröghet s villámolhat is - csak jég ne legyen! Csütörtökön "lejártam" az útvonalat - magamban dúdolva - , nem vészes, max. négy indulóval be is érünk a színpad elé. Persze csak akkor ha hagyom az ütősöket kibontakozni:) S miért ne hagynám? Ez a távolság a Gyulai felvonulásnak talán még a negyedét sem éri el, s egyébként is, mi vagyunk a város fúvószenekara, időnként fizetnek is érte (mint most is), tehát előre. Vannak ilyen érzeteim hogy "nincs kedvem" de ez csak átmeneti állapot. Lehet ez annak is köszönhető, hogy a konyhából jön a töltött paprika illata, s készül a zserbó, nálam pedig reggeltől két fújós CD szólt, most pedig Mahler: II. szimf.-ja, ami a "Feltámadás" alcímet viseli:) S erre beborul az ég. Semmi sem jó nekem? Dehogynem. Elmegyünk, s ha nem esik az eső, megcsináljuk a felvonulást. Mi megyünk elöl, utánunk a huszárok lovastul, majd még sok ember. Pont. S kettő hét szünet következik. Proszektura nélkül. Nem lesz unatkozás így sem, nagyon pirosodik a meggy a fán, a cseresznye kicsit később érik, de üvegbe kell mindkettőből szorítani vagy 100 - 100 üveggel. Merjünk nagyot álmodni! :D O.V.-tól függetlenül. S kezd összeállni a fejemben Respighi bácsi Róma kútjai műve is. Persze, könnyű dolgom van, van belőle partiturám is :) Na, megyek birkózni a fekete özveggyel, aztán készülődés, kipipálunk egy darab művészetet s tacet. Köszönöm a türelmet. 10:01

kezdés

Szombaton van még egy felvonulásunk a zenekarral, aztán két hét szünet. Nem sok a két hét, de a legközelebbi fellépés július 5-én lesz Sárospatakon. Aki tud próbára jönni, az jönni fog, aki nem tud, az nem. A roppant nagy eszem itt is látszik, hogy ezt sikerült felismernem : ). Már eljutottam arra a szintre, hogy minden próbára úgy megyek, hogy az ún. szólampróba. Ha többen vagyunk, az csak jó. Ez a Gyulai megmozdulás sokat kivett a csapatból, de kár lett volna kihagyni. Igaz, hogy a zenekar az anyagi csőd szélén táncol… S hiába sírjuk vissza a heti 2 x 2 óra próbát, változtatni esetlegesen is csak akkor tudunk, ha nyerünk a lottón. Ha nem lenne a zenekari elnök, már ez a kis csapat sem működne. S persze vannak az önkéntes adakozók, róluk sem szabad megfeledkezni. A szurkolók. Akik szeretik hallgatni a trottyosokat. S akkor következzen a mai nap. Délelőtt 10:30-kor kezdtük a csődítőt a Kaszinó előtt. Csak a szürkét vittük. Ez a legtöbbet használt indulós könyvünk neve. Dudáltunk egy kicsit, míg megjelentek a városi ünnepségre meghívottak, majd szünet délig. A XI. Ózdi Napok rendezvénysorozat kezdődött az ünnepi testületi üléssel. (Majdnem társulati ülést írtam.) Beszédek, kitüntetések, miegyéb, majd kihirdették a Schuch Ferenc: Ózdi emlék induló szövegére kiírt pályázat eredményét. Ezután – minő meglepő - , fél play back előadásban felhangzott az ősbemutató. Azért fél play back, mert az Egri Szimfonikusok felvették az induló szimf.zenekari hangszerelését múlt hét hétfőn. A mjuzik kredencből szólt a szimfi, s arra énekelt élőben a Városi énekkar. Nem vagyok már az az izgulós ember mint régen (vagy nem látszik rajtam), de most még a gyomrom is kezdett fájni… De jól sikerült. Nem, nem a gyomorfájásom sikerült jól, hanem a bemutató. Aztán még amikor távoztak a vendégek / résztvevők a pofavizites állófogadásra, még mi is eldudáltuk az indulót, igaz mi egy nagy szekunddal lejjebb szoktuk játszani. Vagyis a szimf.zenekari hangszerelést csináltam – direkt! – feljebb. Már csak amiatt is, mert talán a szoprán szólamnak nem erőssége kis „f” hangot (is) énekelni. De szakma befejezve. Lényeg: a mai művészetet is kipipáltuk, voltak benne szép részek. Köszönöm a türelmet. 20:49

Gyula

Na, azt sem tudom hol kezdjem… Talán az elején. De sok minden történt, vagy csak én öregszem jobban a kelleténél : ) Szóval múlt hét csütörtökön elindultunk Gyula városába a XVIII. Nemzetközi Tűzoltó Csillagtúra rendezvényeire a csapattal. Csak azért, hogy ki ne száradjunk az utazás alatt, felkerült a buszra az üdítők mellé pár üveg boros kóla, szendvics hegyek, csokik garmadája, csipszek, kinek – kinek kedve s ízlése szerint. Én nem vittem magammal csak egy rúd szalámit, és kettő 0,27 kg-os bagettet szendvicsként egy kis sajttal, szalámival, paprikával. Vaj nem került bele, mert az ilyen „gatyarohasztó” melegben kiolvad a szendvicsből. S vagy a ruhá(k)ra kerül, vagy a kottákra. Egyik sem jó megoldás, tehát nem vajaztam. Szilvásváradon is, Egerben is vettünk fel kollégákat. Egerben kezdődött a szesz hatása az egyik csapattagon. Megcsinált már pár érdekes dolgot az elmúlt években… De most borult a bili – gondoltam, útközben majd alszik valamennyit, s magához tér, de nem. Megérkeztünk Gyulára, ahol is az egyik zenekari tag közölte velem: vagy hazaküldöm a „renitenst” , vagy Ő hazaszól, s a felesége lejön Gyulára, s hazaviszi. Őt is meg a lányát, és fiát is. Namármost: ha hazamegy egy zenekarból a két basszust fújó ember, akkor a zenekar feleslegesen játszik. Alap nélkül semmi sincs. Zene főleg nem. Nem volt annyira könnyű döntés, de nem volt választásom. Vagyis volt. Két rossz közül a kisebbik rosszat. Szóltam a sofőrnek, hogy irány a vasútállomás. Majd leszálltunk, a nem kicsit ittas kolléga s én. Megkérdeztem, nála vannak az iratai, van nála elég pénz. S látni akartam az iratait is, a pénzét is. S megkértem, hogy menjen haza. A hangszerét, és a ruháját majd mi haza visszük ha véget ér a bevetés. Tudomásul vette, ha nem is fogadta el. Hazaindult. Mi pedig másnap délelőtt lefújtuk a műsorunkat, majd irány a strand, ott is dudált a csapat, és még este is egy kicsit. Nem fáztunk, nagyszerű idő volt. Szombaton pedig felvonulás egy szép hosszú útvonalon. Hallottunk remek zenekarokat, láttunk szép régi tűzoltóautókat. Maga a város is nagyon szép, barátságos. Vasárnap hazaértünk, nem kicsit fáradtan. Tegnap még „(de)generálódtam” ma már irány a kert. Míg én Gyulán süttettem a hasam, addig itthon megcsinálták a kerti ház tapétázását, festését. Takarítás, pakolászás. S ezek után most nekiülök s falatozok egy kis rántott halat, csak simán kenyérkével : ) S a halhoz (is) jól megy Csajkovszkíj: Mazeppa című operája, amit éppen most közvetít a Bartók rádió. Köszönöm a türelmet. 20:21

rövid

Holnap délben indulunk Gyula városába a zenekarral, vasárnap jövünk vissza. Az élményeket majd megírom - akkor is ha nem lesznek ;) De miért ne lennének? Hiszen azért (is) megyünk. Plusz megmutatjuk magunkat, s azt hogy mit tudunk. De azt mind... Még tegnap is volt aki lemondta az utazást - válóperi tárgyalása lesz pénteken - , így eléggé foghíjasan megyünk, de széllel nem lehet tojást festeni, legalábbis tartósat... Az eredeti mondásban nem szél van, de nem megyek át a "sztárok" szókincsének felhasználásába, legalábbis direktbe nem nyomom. Köszönöm a türelmet. 22:13

trotty

Nem, nem vagyok beteg, csak sűrűek a nappalok (is). Ahhoz képest, hogy csendes esős májusra számítottam, egészen pörgősre sikeredett, s hol van még a vége?! Tegnap Bélapátfalván voltunk egy kis térzenét adtunk a lelkes közönségnek, majd nagyon hideg csapolt sört ittunk a vendéglátó jóvoltából, s már jöttünk is haza. Ma délelőtt pedig az utolsó próbát pipáltuk ki a proszekturán a Gyula-i megmozdulás előtt. Csütörtökön indulunk 12:00-kor az "Olvasó" elől. Legalábbis ez a terv. Ha nem kell tökölni a bepakolással, akkor így is marad. Egerben felvesszük az éppen aznap vizsgázó fuvolistánkat, és a rásegítő első szárnykürtös cimbit. Péntek délelőtt játszunk a fesztivál sátor színpadán, max. 20 perc a játékidő. Nagyon nem rángatjuk az istrángot, a nem túl hosszú repertoárból eldudáljuk Sebor Károly: Magyar induló-ját 1854-ből, a Kmoch - egyveleget, Malina: Régi cseh polka-ját, az általam tisztességesen soha ki nem mondott "...und da wollen wir noch einmal" német nótát, aztán futnak még: Avsenik: Trombita echo; Leo Caerts: Eviva Espana; a Rundel-féle Happy; és a Kolditz-féle Tiger Rag. Majd még addig megálmodom milyen sorrendben. Általában Scuch Ferenc: Ózdi emlék indulójával szoktuk kezdeni az összes fellépésünket, ám két állandó első szárnykürtösünk sajnálatos módon nem tud velünk részt venni ezen a bevetésen. S az induló trió részének második fele feladja a leckét. Persze, "rajta van" a hangszeren a h'' és a á'' is, ám ezt nem annyira könnyű már kifújni egy bizonyos életkor felett heti egy próbával ;) De nem is kell ezt magyarázni, olyan kalappal köszönünk amilyen van, és egyéb közhelyek megteszik. Maradunk a "hagyományos" urambocsá' trottyos zenének nevezett dudálásnál. Jobban tartok a szombati felvonulástól. Gyulán még nem vettem részt benne, de a zenekari tagok nagy részének ez lesz a 10. Gyula-i fesztivál amin részt vesznek. Az ő elmondásuk alapján "jó hosszú" a menet... Eléggé el nem ítélhető módon azért reménykedem egy felhőszakadásban pont akkor mikor fel kell(ene) vonulnunk... Hiába no, a zenekar nem fog nevezni triatlon versenyre, paraolimpiára esetleg. Hogy is mondjam csak: mozgáskorlátozott a csapat. Ami egyáltalán nem nevetséges, még csak nem is mosolyogtató. Ez van. Változtatni nem tudunk rajta, a lelkesedés pedig néha kevés ha erő nincs. Az átlagéletkor 46.9 év. Ami nem tűnik soknak. Csak. Három tag 15 év alatti, negyvenesek vagyunk négyen, a többiek lassan "védett" korban vannak. Ja, igen. S vannak még 20 év körül szintén négyen. Nem részletezem. Ami tőlünk telik, azt megcsináljuk s már jövünk is haza. A többi program ami még van májusban, majd megírom akkor. Persze az élményeket is :) Köszönöm a türelmet. 18:50

05. 06.

Szerdán reggel nagy vígan felszálltam a 05:55-ös buszra, az úgyis a vasútállomásra megy, jegy a zsebben, két táska nálam, sok cuccot nem vittem. Villámlátogatás volt tervezve, az is lett belőle. Beért a busz az indítóba, leszállt mindenki csak a sofőr maradt s én. Hátraszól a vezető, hogy nem megy tovább. Kérdem: miért nem? Mert ez a busz már nem megy a vasútállomásra. Megváltozott a menetrend. Na, paff. Irány a taxiállomás, egy ötösért meg is tette velem az utat. A taxisnak sikerült kifizetnem az IC-pótjegy árát. Előző nap ugyanis közölte a jegyeladó, hogy minden hónap első szerdáján nem kell fizetni IC-pótdíjat. Beértünk Miskolcra, kicsit késett de nem vészes. Mert késett a Hernád IC is, Kassáról jövet. Azért szeretek a Hernád-dal menni, mert nem kell átszállni Bp-en másikra, elsuhan Pécsre egyenesen. Majd onnan tovább Szarajevóba, de oda egyelőre nem szándékozok menni. 12:40 körül meg is érkeztem Pécsre, ellibbenek a szokásos szállodába, majd a már ismerős portás mondja, hogy az elnöki lakosztály foglalt, de sima szobát sem tud adni, úgy tele vannak. Először azt hittem viccel. De nem. Jól kezdődik. Volt még idő a kezdésig, így aztán telefonvégre kaptam egy hölgyet aki nem egészen tíz perc alatt leért a vasútállomásra, autóba bepakolás, felmentünk a Szántó koleszhez, kifizettem a sporttársi árat a belvárosi apartmanért. Nagyszerű helyen, nagyon jó szállás. Ha június elején ismét megyek - de több napra - , akkor is ide fogok menni. Valamivel drágább mint az eddigi elnöki lakosztály, de annyival jobb is. Arról nem is beszélve, hogy lusta is vagyok, és a kényelmet sem vetem meg. Persze szeretek jókat enni – inni is, ha napjában ötször jóllakatnak, azt is elviselem. Ha kétnaponta kapok egy szalmakosarat – mint a púpos teve - , azzal is elvagyok. Nem vagyok válogatós mint a sváb tehén… (Ezt a sváb tehenest nem én találtam ki, kedves ismerősöm említette. Én viszont megemlítettem neki, hogy ezt fel fogom használni alkalomadtán az egyik bejegyzésben.) Egyik lényeges dolog megvan, irány a Váradi utca. Először – ha már ki van pakolva – az Antikvárium. Persze nem tudtam otthagyni egy könyvet, azzal gazdagabban mentem tovább a főpróbára. Neu. Karesz már ott volt, lassan jöttek a muzsikusok is, idő volt még bőven a kezdésig. Pár mondatot sikerült beszélnem a zenészekkel, aztán elkezdték a főpróbát. Szinte végigborzongtam jó értelemben az egész próbát, pedig nem tartott kevés ideig. De azért mentem, hogy végighallgassam/nézzem az egészet. Minden alkalommal nagyszerű élmény őket hallani. A műsorból nem minden darabot hallottam (vagy játszottam) eddig. Az egyik szerző Cesarini, az ő Alpesi nótája, jajajj… Nem véletlenül az eleje „hajaz” R.Strauss Alpesi szimfónia kezdéséhez. Feladja a leckét a muzsikusoknak. Kivétel nélkül mindenkinek. Kis rábeszéléssel Karesztől kértem egy partitúra fénymásolatot, ígéretet is kaptam hogy lesz belőle egy példányom nekem is. Mi nem tudjuk eljátszani, az a veszély nem fenyeget. De szeretnék kicsit „belemászni” a kottába. Pufi-nak átadtam a zenekari szólamokat, a törzsanyagot, és a másolatot is megkapta, kívánok nekik hozzá erőt. Nem annyira könnyű a darab, de ugye feladat elé kell állítani a zenészeket, mert ha le tudnák blattolni, soha senki nem gyakorolna. Persze ez is sántít valahol, de mindegy. A próba vége felé megérkezett a kórus is, s a már sokszor játszott „Moment for Morricone” (Johan de Meij hangszerelése) slágert közös produkcióban hallottam. Jó. Kicsit bővebben: nagyon jó! De egyszer minden véget ér, a próbának is vége lett, majd elköszöntem a zenészektől. Ők mondták, hogy majd koncerten találkozunk, de óóó fájdalom. Azon nem tudtam részt venni. Azért mentem a főpróbára. Mert a mai sztrájk miatt haza kellett érnem, holnap reggel indulunk dudálni a helyi csapattal a megyei tűzoltónapra. Köszönöm a türelmet. 21:25

pár nap

• Nem csak a szolgáltató volt „Ludas” abban hogy nem sikerült bejegyzést írni. Legendás(?) lustaságom is közrejátszott. Mert megírhattam volna, s amikor ismét elérhető a net, felteszem. De volt tennivaló, mint mindig. Egyelőre a Herb330-al végzett munkát befejeztem ma délelőtt. Egy darabig most pihentetem. Nem gondoltam hogy ennyi ideig tart. S biztosan van benne hiba, de már nincs türelmem újra átnézni. Alig várom hogy holnap után (szerdán) Pécsen átadjam a „megrendelőnek” a zenekari szólamokat. A partitúrát már megkapta egy hónappal ezelőtt. Most már rajtuk a sor hogy birkózzanak a darabbal. A darab pedig eredeti nyelven írva a következő: Richard Wagner: Der Ritt der Walküren aus dem Musik-Drama: „ Die Walküre.” Tegnap este még megszámláltam nagyjából a leírt kottára mennyi „jelzés” (hangjegy, szünetjel, stb. ) lett írva. Ez az ’ámítógépen leütés vagy karakter számként szokott megjelenni. De mivel kézzel írom a nem szép - ám (szerintem) olvasható kottát -, nem írhatok leütést. Cca. 230.000 jelzés került fel az A4-es nagyságú 12 soros kottapapírokra.
• Sokáig nem fogok pihenni, tennivaló ezután is lesz. Holnap délelőtt egy zsűrizés a város indulójának szövegére kiírt pályázat kapcsán. Szerdán vonattal elszáguldok Pécs városába, megfülelem a csütörtöki koncert főpróbáját, s másnap már jövök is vissza. Kénytelen vagyok így menni, a vasutasok péntekre szervezik a sztrájkot. Viszont haza kell érnem, mert szombaton K.barcikára megyünk a csapattal megyei tűzoltó napra dudálni. Aztán jövő hét szombaton Bálapátfalvára megyünk szintén a csapattal, hogy milyen rendezvényre, azt nem tudom. Biztosan mondta a zenekari elnök, de kiesett a fejemből. 21-24-ig pedig Gyula városában kell(ene) lennünk a Nemzetközi Tűzoltó-zenekari Fesztiválon… Ami még mindmáig kérdéses. A részvétel. Nem aprózom, majd megírom a végeredményt.
• A május 1-i megmozdulás hasonlóra sikeredett mint a tavalyi, a szervezők ismét nagy hozzáértésről tettek tanúbizonyságot. Ezt sem részletezem. Azt hittem a tavalyit nem lehet alulmúlni. Hmm… Dehogynem. De a közönség nem taposta egymást sem a lelkesedéstől, sem az esetlegesen elfogyasztott legális tudatmódosítóktól. A legérdekesebb számomra az a bemondás amit akkor kapunk ha jövünk le a színpadról: „Jók voltatok” – na igen. Mihez képest? Mert magunkhoz képest sem voltam elégedett – pedig maximalista sem vagyok annyira. Nálam azért szokott párosulni a lelkesedés a meglévő erővel. A műsor az első előadott számnál borult. Nem úszott el a zenekar, nem kellett leinteni s újra kezdeni (mint tavaly). A bemondó sem kapott szöveget, semmiféle ismertetőt. Felkonferálta a zenekart, s levonult a színpadról az enyhet adó sátorba. Látványos eleme volt a nem megtervezett, ám annál jobban sikerült kottareptetési rész… Mert a szél is fújt erősen, nem állandóan, csak olyan befújás szerűen. A „könnyedebb” darabokat mondtam be egymás után, majd amikor közöltem, hogy az utolsó szám következik, megjegyezte pár zenekari tag, hogy: „a spanyolokat még nem is játszottuk”. De nem ám! S nem is fogjuk. Legalábbis most. Mert amikor egy írott kétvonalas „g”-nél lilul valakinek a feje, ráadásul úgy, hogy a „stukkátó” is elszáll, miért gondolja hogy pár perccel később a kétvonalas „b”-k csont nélkül jönnek? Rendben van hogy a "bóti fog" be van ragasztva ilyenkor s nem nyeli le véletlenül sem... Nem mindegy, de túl lettünk rajta. Reggel hattól tízig volt a városébresztő azon a tizenvalahány helyen. Erre jött rá az ifjúsági parkban megrendezett majálison való szereplés 13:00-ás kezdéssel… Ez akkor is soknak tűnik ha nem cseppfertőzéses a csapat.
• Köszönöm a türelmet. 20:44

ápr. 25.

Szombaton ismét szép hosszúra sikeredett a nap. A kerti ház pincéje került kipakolásra. Az elmúlt években már pár dologtól megszabadultunk, de most véglegesnek tűnő szanálásra került sor. Ha a nagy létra nincs bent, akár táncolni is lehet benne. Csak olyan szőlőtaposós-t, nem valamilyen fergetegestJ Estére pedig beöltöztem a rittyentős ruhába, s elmentem megnézni keresztfiam táncolását. Még Karácsonykor megígértem neki, ha legközelebb a nagy színpadon fognak táncolni, megnézem a produkciót. Ezt tervezték előzetesen május 10-re, s hoztak előre. Cseppet sem örültem neki, de beleszólásom természetesen nem volt. Szatmári táncokat adtak elő, beleborzongtam a látványba… színpad üres, megszólal a zene, majd keresztfiam egy szál magában betáncol s elkezdi „ropni”. Kis idő múlva megjelenik a másik oldalról még egy táncos, s egymással versengve ropják tovább. A többi táncos – a két fiú párja, és a többi pár – füttyszó után jelenik meg a színen, s olyan tempós táncot adnak elő, hogy netovább. Nagy tapsot kaptak, meg is érdemelték! 21:00-re véget is ért a rendezvény, az állófogadást ismét sikerült kihagyni. Direkt. Másnap ugyanis az utolsó próbánk volt a május 1-i koncertre, s azon nyomott állapotban nem annyira happy megjelenni. S mikor hazaértem/tünk, újra hallottam a füles bagoly hangját. Örültem hogy nem riasztotta el semmi. Jó lenne sokáig hallani a hangjukat. A padlás nyitott előterébe fel is kerül egy „bagolyláda”. Sok esélyünk nincs hogy éppen nálunk telepedne be, de megpróbáljuk. Köszönöm a türelmet. 16:58

füles bagoly

• Permetezés befejezve – egy darabig. Sikerült mindent az aktuális gomba-, atka-, és rovarölőkkel lefújni. Esőre vár(t)unk, de idáig elkerült bennünket. Vizünk még egy fél bányacsillével van, ez kb. 400 liter. Nem sok, de ha lesz egy jó áztató eső, majd megtelik újra. Tegnap reggel pontosan nyolc órakor – ahogy ígérték – itt voltak a szerelők, s kicseréltek kettő ablakot a két kis szobán. 10:30-ra végeztek is. Szereléssel, takarítással, a régi ablak+ keret elszállításával is, cca. 159 ropiért. Nem maradt más hátra, csak a nagy szőnyegeket elvinni a tisztítóhoz. Majd szólnak ha mehetünk érte. Plusz a függönyöket kimosni, felrakni, egyéb apróságok. Az egyéb apróságot mindig én csinálom, jó meló. Az előszobai és konyhai futószőnyegekkel birkóztam a kádbanJ De az is készen van. Ma délben jött a zenekari elnök, s elkezdte a mondókáját, a „szíve csücske” darabról. Mondtam neki, hogy mielőtt nagyon beleérezne, hagyja abba. Amit vasárnap megbeszéltünk, úgy csináltam meg. Már kedden készen voltam, csak a fénymásolóig nem jutottam el. A multifunkcival pedig nem fogok két teljes zenekari anyagot másolni, azt csinálja meg a polg.hivatal. Nekik belefér a költségvetésükbe az a 180 oldal, nekem lemeríti a festék készletemet. Ez már a nagyon sokadik változat, és most már nem vagyok hajlandó változtatni rajta. Vagy így játsszuk, vagy sehogy. Igaz, nekem sosem tetszett – sem az eredeti, sem a különböző változatok. Az sem amit én csináltam belőle. Egyszerűen nem hajlandók elfogadni hogy már nem úgy működik a jogdíj-rendszer ahogy régebben. „a törvény nem ismerete nem mentesít…, stb.” Lelkük rajta. S ha megcsípnek bennünket, akkor a büntetés miatt az éves költségvetésünknek is lőttek. Más. Pár hete feltűnt a környékünkön pár füles bagoly. A városi tévések is foglalkoztak a jelenséggel. Három pár füles-t számláltak, és egy tahót aki csúzlival lövöldözött rájuk – sikertelenül. A kezét töretném el az ilyennek. Nem azért mert nem találta el őket. Ugyan mi baja lehet a szigorúan védett madarakkal? Az ilyen arra is képes hogy kannafedőből igya a tokaji aszút… Hiába, alacsony a kerítés.

sokminden

No, csak sikerült felkeverednem. Napok óta elég érdekes kiírások jelentek meg amikor épp' be akartam ide jönni valamit firkálni. Mivel az 'ámítógép még mindig tud meglepetéseket okozni, nem agyaltam rajta. Gondoltam előbb-utóbb majd sikerül bejegyzést írni ide. S most azon vagyok. Múlt héten szerdán rábólintottak véglegesen a város indulójának hangszerelésére. Kis előmunkálatokkal pénteken reggelre készen is voltam a szimfonikus zenekari hangszereléssel. (+ a zenekari szólamokkal). Beiramodtam a megrendelőhöz, átmentünk a gazdasági részlegre, s míg fénymásolták az anyagot, ki is fizették a tiszteletdíjamat:) A fénymásolatot elküldtem a lemezt készítő Egri Szimfonikus Zenekarnak, tegnap hívtam a zenekari elnököt (is), megkapták. A zenekar menedzserével is sikerült beszélnem. Ő annyit mondott hogy 27-ig nem tudnak az anyaggal foglalkozni, de ez már engem csak annyiban érdekel, hogy a felvételen ott akarok lenni. Csak a miheztartás végett. Nem azért mert bizalmatlan vagyok, csak szeretek ott ülni:) Nagyszerű a zenekar karmestere, nem félek attól hogy olyat kiad a kezéből amivel nem teljesen elégedett. Az anyagi oldalát pedig beszélje meg a megrendelő és a munkát elvégző. Ez már az ő dolguk. A kert jól néz ki, most hogy teljes virágzásban vannak a gyümölcsfák és a méhecskék is járnak, kezd pofásodni. Csak virágok lesznek ültetve, s zőőődbab ha itt lesz az ideje. Tehát a májusi fagyok a földben kell hogy találják a magokat. Ha nem lesz fagy, annál jobb. Ma cukor beszerzés lesz, egyelőre 50 kg. Enni nem kér, olcsóbb pedig nem lesz. A cseresznyéből és a meggyből is 100 - 100 üveggel szeretnék befőttet alkotni. Már csak azért is, mert ha minden jól megy - nem fagy el, nem szárad ki, miegyéb -, akkor sem lesz barack. Sárga egyáltalán, esetleg kóstolási szinten, az őszibarackok pedig nagyon megsínylették az elmúlt évet. Sok virág van a körtéken, szilvákon is. Száz szónak is egy a vége, remélem jó sok munka vár ránk gyümölcs szedésileg, és a befőttek készítéséhez is idő kell. Majd lecsípek valahonnét. Még nem tudom honnét, ahogy alakul. Jelenleg annyit látok előre, hogy szombaton "táncos-buli" van, amiatt le kellett mondanom egy megmozdulást. Ápr. 30-án szintén bp-re kellene mennem, de a május 1-e miatt az sem fog működni. Május 9-én K.barcikára megy a csapat, ébresztő és kis vonulás. A Gyulai megmozdulás még mindig kétséges - az anyagiak miatt. S közben még szántom a kottákat, a Sásd-i zenekarnak be kell fejezni a zenekari szólamokat, tegnap még a helyieknek firkáltam a "párizsi karnevál" sokadik változatát, ma azt befejezem. Vasárnap van még egy (!) próbánk május 1-ig, s az nem túl sok. Júniusban immár negyedszer Wagner - napok Fischer Ádámmal s csapatával, kétszer lesz a Ring, kétszer a Parsifal. Legalább egyszer jó lenne végigülni s fülelni... Befejezem, majd jövök mikor enged a rendszer. Köszönöm a türelmet. 08:30

látogatók

Sajnos olyan permetszert még nem találtak ki, ami hatással lenne a hívatlan kertlátogatókra. Jött a szomszéd délután, s elmondta hogy kihívta a „szolgálunk és védünk” embereit, felvették a jegyzőkönyvet s távoztak. A jegyzőkönyv – mint az esetek nagy többségében – úgy fog irattárba kerülni: a tettes ismeretlen. Már nem is káromkodok, felesleges… Magamat sem bosszantom fel, persze ez nem megoldás. A héten, mint írtam, lepattantak a pinceajtóról, aztán bedeszkáztam az ablakot. Most a hátsó drótüveget takaró hungarocellt leszedték (szépen egy darabban), kivágták a drótüveget egy kb 40x40 centis darabon. Az üveg mögött egy igen régi konyhaszekrény volt, aminek a felső részét beborították a szoba előterébe. Benne szerszámok, balta, csákány. Próbálta szétverni a sima szobaajtót, a zárat nem piszkálta. A takaró furnér sikerült leszakítania több darabban, ám nem jutott tovább. Szemmel láthatóan semmit nem vittek el. Nem úgy mint a szomszédnál. Hozzá szintén az ablakon át jutottak be, feltúrták a gatyákat zoknikat tartalmazó szekrény, elvittek egy kg kristálycukrot, és egy fél csomag kávét… Egy lakatot levertek. Sok mindent nem tudunk tenni, csak káromkodunk. Legalábbis eddig káromkodtunk, most már azt sem. Ha valakinél „borul a bili”, csúnya vége lesz. A rendőrség/polgárőrség azon kívül nem tud tenni semmit, hogy rögzíti a káreseményt. Mert ugye törvény nincs, csak jogalkalmazás. Van pár ötletem - amennyi bosszúságot okoznak ezek a nem is tudom minek nevezzem őket - , ami meglepetéséként fogja őket érni. Csak óvatosan. A kedvük nem fog elmenni tőle, de legalább megemlegetik. Szép húsvéti ünnepet kívánok mindenkinek, aki olvassa és látogatja ezt az oldalt. Vigyázzatok magatokra s Szeretetteitekre! Köszönöm a türelmet. 20:14

április idusa előtt

A húsvét előtti bevásárlások ideje letelt. Elég is volt belőle. Ma reggelre maradt pár „apróság”, Bratyóm hozza a husikat a töltött kápihoz is, mert a disznó alkatrészeket mostanság mindig ő szerzi be. Nyitásra mentem az egyik boltba, ott 8 db 0.45 kilós 20%-os tejföl, 1.0 kg vajkrém, 1.0 liter 30%-os tejszín, 0.25 kg élesztő, 4 doboz 1.5 literes 50%-os őszibarack lé, 2 doboz 1.5 literes csoki-vanília-eper jégkrém. A többi üzletekből még kettő darab sonka (mert eddig csak három volt), 2x40 dkg babapiskóta, 2 kg savanyú káposzta levél, 1 kg hordós káposzta, 0.70 kg csípős debreceni kolbász, 2 pár füstölt kolbász, 1.5 kg ráma, paradicsom, paprika, zöldségfélék. Az innivalók folyamatos beszerzéssel már itthon vannak, minden jóféle szénsavas kóla, gyömbér, tonik. A szódástól is itt van a 11 palack szódavíz. Van még 10 üveg sör, kb ugyanannyi 0.75 literes félédes vörös a duna-tisza közéről, és persze az egyik nagy kedvenc, a szekszárdi félédes. Tömény italok is akadnak ha valakinek arra támad gusztusa. A saját háziszőttes, a névnapra alkotott „libaláb-likőr”, kevés Jameson, Finlandia. A bőség zavara. Nem utolsó sorban a szívnivaló alkotórészei is itt vannak 350 db cigihüvely és 8x40 gramm dohány képében. Holnap még elszáguldunk Tokaj Hegyaljára, kis Nagynéném vár bennünket. Egy kevés bort onnan is hozunk, s persze Nagynénémet is – így mindenki itthon lesz, s 12-en üljük körül az asztalt. Sütés, főzés ezerrel. Köszönöm a türelmet. 11:25

tahó - csak így, egyszerűen

Hiányzott ez nekem?! Jajjistenem hogy mekkora marhák vannak… S azt képzeli magáról hogy ő az okos-szép-igazmondó juhász, aki csak megfújja a varázsfurulyát. Merthogy az ő 27. szépapja 1500(!) évvel ezelőtt Árpád mellett lovagolt be az őshazába. Hasonló stílusban olyan hihetetlen hangerővel kinyilatkoztatásszerűen ordított, hogy mikor hazaértünk, megköszöntem. A meghívóknak. Megköszöntem a meghívást a rendezvényre, amin részt vettünk, ám előre bocsátottam, hogy ha legközelebb ez az ordító is ott lesz, vagy van rá esély hogy ott legyen, engem hagyjanak ki a szaknévsorból. Annak ellenére, hogy az ördöggel is hajlandó vagyok cimborálni a zenekar érdekében, valami nekem is sok. A legszebb az egészben, hogy ez az eszement hülye részeg a helyi egyesület elnöke… Minek iszik meg valaki 06:00 – 15:00-ig 22 (huszonkettő!) féldecit négy sörrel és egy 0.5 liter hegyaljai furminttal, ha nem aludni akar. A boldog tudatlanság állapotát azért sikerült elérnie. Kihanemén típusú tahó, mert egyszerűen nem találok rá szavakat. Legyünk ott holnap délelőtt a gárda gyűlésén 10:00-kor, mert ő(!) 20.000 embert hoz magával. Itt feladtam. Mindent. Ami vele kapcsolatos. Azért ha kijózanodik, hajlandó vagyok vele leülni beszélgetni. Csak a miheztartás végett. S akkor majd úgy haragszik vagy orrol rám, ahogy neki tetszik. A fenébe… Köszönöm a türelmet. 18:46

szimfi

Azért írok most, mert késöbb nem lesz időm. Délután kertezés lesz, tegnap a metszés nagyobbik része kész lett, de a nyesedéket össze is kell szedni, megújítani az ősszel kiásott ültető gödröket, miegyéb. Főleg ez a miegyéb a sok, de bírkózunk vele sötétedésig. A kottákkal haladok, de nem olyan tempóban mint szeretném, nem megy még a két kézzel írás:) Nem is próbáltam eddig sem, csak az 'ámítógép billentyűin, az pedig már évtizedek óta megy. Mármint a pötyögés. 10 ujjal csinálom, nyolccal kersem, kettővel ütöm. A napocska süt ezerrel, már nem csak világít. A zenekarral is gyűrjük egymást, az idei támogatás még nem érkezett meg, csináljuk ahogy eddig, a lényeg hogy nem esszük meg egymást. Nyelek nagyokat, időnként felszalad a vérnyomásom, de hozzá vagyok szokva. Már el sem keserít az ha - mint most vasárnap - rajtam kívül hét zenekari tag jelent meg a próbán... Csináltunk szólampróbát. Nagyszerűen sikerült, kettő I. szk, egy II. szk, I. - II. Trombita, B-basszustrombita s nagydob. Az új hangszerelések bekerültek a szekrénybe, enni nem kérnek. Új hangszerelés van kialakulóban, nagyon remélem hogy a polg.hivatal is úgy gondolja ahogy mi egy páran. Ennél olcsóbban nem ússzák meg. De a változatosság gyönyörködtet! Most szimf.zenekarra fogom megkörmölni amit már fújósra(!) megcsináltam eddig kétszer. Először arra a bizonyos pályázatra, amit sikerült megnyerni, másodszor pedig a helyi "erőknek". Most jön a szimf.zenekari hangszerelés. De addig nem kezdek bele míg a szerződést alá nem írjuk! Köszönöm a türelmet. 10:41

sok(k)

Kicsit (nagyon) sok a tennivaló, majd jövök s jóóól megírom:) Nem tartok semmiféle szünetet, csak havazás van nálam. Köszönöm a türelmet. 21:28

Tambour bot

Talán időszerű kicsit nyomkodni a betűs klaviatúrát. Semmi különös nem történt, dolgos hétköznapok egymás után. De balga vagyok... Igenis történt nagyszerű esemény 15-én: kedvenc fúvószenekarom karmestere N. K. Liszt díjat kapott! Nagyon megörültem, ideje volt. Régen kiérdemelte! Helybélim F. G. zongoraművész is kapott díjat, de biztosan nem ez fog Ózdról eszébe jutni a nagy közönségnek, hanem "majkapapa". Brrrr.... Nem egyforma az értékrendünk, ennyi s pont. A zenekar elnöktitkárvezérigazgatómindenesszolgálatvezetőmenedzserlogisztikusa ezerrel ügyködik hogy valamilyen módon csak ott legyünk Gyula városában a május 21 - 24-ig megrendezendő bulin. Kár lenne kihagyni, de attól hogy a zenekar "hagyományos" (trottyos) fúvószenét játszik, attól bizony még nem lesz ingyenes a részvétel. S akármennyire csűrjük, 600.000 ft elég lenne rá. De ez saját zsebből nem fog menni. Eddig sem volt könnyű szponzorokat lelni, most pedig... Tudja mindenki milyen a helyzet. 13-án és 15-én bemutattuk a tavaly megkapott új ruhához való felöltőt/ballonkabátot, nem tudom minek nevezik. Ugyanolyan szép galambszürke mint az öltöny, jár hozzá fekete nyaksál is de azt nem vettük fel. Igaz, én a kabát alá sem vettem fel a zakót. Megcsaptuk a két ünnepséget, semmi különös, hacsak az nem hogy menet közben a tambour botról lerepült a fej. Szerencsére éppen lefelé "húztam", így csak csörömpölt kissé. Mókás volt. A zenekar régi botja pedig megőrzésileg egy kedves kollégánál van, s mikor megemlítettem neki, hogy ideje lenne visszakapni a zenekarnak, simán letagadta. Nem vagyunk egyformák. Szerencsére! Nem folytatom mert felmegy bennem a pumpa, s annyit nem ér. A tambour bot igen, a "kedves kolléga" hozzáállása nem tetszik. Pont. Köszönöm a türelmet. 08:41

170 HUF / kg

A mai nap - annak ellenére, hogy nem vagyok tornász, sőt a sporthoz is úgy állok hozzá mint W. Churchill - lehidaltam. A lehidalás színtere a városi Interspar (reklám). Sok mindent nem akartam venni, csak ilyenkor van az ún. csendes akció. Amikor még tart az előző akció, s már kezdik az újat, annak ellenére, hogy csak csütörtökön van váltás. Egy szép nagy szögletes fonott kosárban egymás hegyére-hátára dobálva original audio műsoros kazetták. Jajj... Írtam valamikor itt hogy mennyire "ócsón" jutottam szenzációs felvételekhez nevetséges árakon. Akkor 99.- pénzért adták darabját. Tessék jól megkapaszkodni! Most 170 HUF/kg. Egy kilogrammra 17 db kazetta jut. Igen, igen. Darabjáért 10 HUF-ot kérnek... Ezért volt a gondolati lehidalás :) Persze vettem belőle, annak ellenére hogy mindből vettem anno nevetséges áron. De holnap visszamegyek s megvásárolom az összeset! Enni nem kér... S direkt nem folytatom. Az "aranyhármas" még mindig nem ide való. Köszönöm a türelmet. 19:04

hejesírás (sic!)

• Tegnap szombat lévén, nem sok kedvem volt írni. Különösebb dolog nem is történt, este volt közvetítés a MET-ből, Puccini: Pillangókisasszony-a. Először sikerült végighallgatnom. Nem nagyon tetszik. Van benne pár olyan rész ami "közönségsikeres", egyébként nem nagyon fogom keresni. A listára nem kerül fel.
• Ma délelőtt szokásos proszekturai edzés, a pénteki és vasárnapi menet megbeszélése, kis dudálás, s vége is lett.
• Ma este még vár egy fülelnivaló, kíváncsian várom. Ritkán tűzi műsorára az MR3 Bartók adó, de ma megfülelem: Nyolc évszázad kantátái, miséi, oratóriumai Szerkesztő: M. Katalin Berlioz: Requeim (Robert Tear - ének, a Londoni Filharmonikus Kórus - karigazgató: John Alldis - és a Londoni Filharmonikus Zenekar, vez: André Previn)
• Gratulálok a műsorújság szerkesztőjének, valamint a kivitelezőnek! Biztosan megint én vagyok a hülye... Mert az én tudomásom szerint a szerkesztő neve Vass M. Katalin, a Requeim-et pedig illik úgy leírni ahogy van: Requiem
• Köszönöm a türelmet. 18:40

pitty-putty

• Igen kedves jó cimborám, valamikori katonazenész B.J. - jelenleg a Harta-i zenekar karmestere - meglepett három kiló tört pirospaprikával, tegnap hozta a posta csomagkihordó embere. Annyira egyébként nem volt meglepetés, mert tavaly is Tőle rendeltem, s nagyon jó az "áru". Csak nem gondoltam hogy hipp-hopp. Se hipp-hopp, se pitty-putty, a paprika itt van. Jó helyen van, enni nem kér, belepászítottam egy valamikor őrölt kávé tárolására szolgáló légmentesen zárható fém dobozba, így a színe is megmarad. S olyan illata van hogy "netovább" :)
• Ma délelőtt "terepbejárás" volt a márc.15-i ünnepséggel egybekötött koszorúzás kapcsán. Szállingóztak is az emberkék, párat nem is láttam eddig, különösebben nem zavar, de -szerintem - az köszön először aki érkezik... Hogy nekem milyen hülye szokásaim vannak! S ha már egyszer így/úgy alakul hogy együtt kell(ene) dolgoznunk, talán nem ártana bemutatkozni. A fapofát én is fel tudom venni, sőt idézni is tudok: "szarok bele". Persze ez nem így van, engem csak az előbbi két szó minősít, őket a viselkedésük. S mindegy hogy honnan jöttek. Annyira nem lehetnek elvetemültek hogy ezt megtegyék - de megtették. Van egy értékrendem - nem biztos hogy jó - amiből nem vagyok hajlandó engedni. Nem vagyok egy konok Kun, de bocsásson meg a világ. Sok mindenre büszke vagyok (vagy ribizli), többek közt arra hogy a megbocsátás képessége nem hűlt ki bennem. De azt ki kell érdemelni. Nem azért mert én hűdeokoscsalhatatlan(?) vagyok, csak azért mert. Nem kell hogy hamut hintsen a fejére, nem kell térden kúszva közelíteni az oltárhoz, sőt az idén megszűnt (fizetős) városi újság helyett kéthetente megjelenő nemistudommibe sem kell külön helyreigazító cikk. Csak. Szokták időnként emlegetni - valamikor itt írtam róla - hogy: "amúgy jó ember" . Nahiszen. Az értékrendem szerint ez nem létezik. Ne amúgy legyen jó, hanem emígy. Emígy is, meg amúgy is. Ugye milyen sok bajom van itt az államcsőd kapujában? Nem írom le még egyszer, egyszer már megtettem. S valami azért nekem is árt.
• Köszönöm a türelmet. 20:10

támogatás

Ma délelőtt is lement a zenekari próba, a márc.15-i műsort nyúzzuk. Egy rendezvényt már lemondtak - a mostanában szokásos anyagiakra hivatkozva. Jelenleg nincs még idei költségvetés, ám a hírek aggasztóak. Nem teregetem a szennyest, de jelenleg a 2000. évi támogatást fogja kapni az Egyesület. Ami nem csak a zenekart foglalja magában. Ehhez képest azért úgy csinálunk mintha el tudnánk menni a Gyula-i fesztiválra májusban. Rajtunk ne múljon. Hál'Istennek nem rajtam múlik ki-mennyit-mikor-mire kap támogatást. Ezen hadd főjön a fejük az illetékeseknek. Mi csak "szenvedő" alanyai leszünk. Tavaly március végén össze is szólalkoztam az egyik taggal aki a kulturális bizottság tagja. Nem nagyon, csak annyira, hogy azóta is emlegetik. Arra nem emlékeznek miről volt szó, csak arra hogy nem fogadtam el a magyarázatot. Nem fogadtam el, s most sem fogom. Legyen az ő gondjuk, van nekem min gondolkodni. Ne is a gondjuk legyen, de valami épeszű magyarázatot hajlandó vagyok elfogadni. Annak tudatában, hogy sejteni lehetett már a tavalyi elvonáskor is, hogy az nem kerül vissza. Egyelőre - minő véletlen - annak is örülnénk, ha a tavalyi (45%-al) megnyirbált összeget kapnánk. Esélyünk sincs. Pedig mi vagyunk a legolcsóbb fúvószenekar a környéken. A környéket tág fogalomként kell elképzelni. Az elmúlt harminc évben csak a városban s vonzáskörzetében hat(!) fúvószenekar szűnt meg. Nem megyek bele, mert átbillenek a politikába. Akkor pedig morcos vagyok. S azért mosolyogni még mindig szeretek:) Köszönöm a türelmet. 19:55