Hétfőn megcsaptuk a karácsonyi koncerttel egybekötött megemlékezést. 115 évvel ezelőtt alapították a RIMA RT (a környéken csak "gyári"-nak nevezett) fúvószenekarát. Azóta van fúvószene nálunk. A koncert még nekem is tetszett - pedig magasra teszem a mércét mindig. A vasárnapi főpróba után nem éreztem megnyugvást, tehetett róla egyik/másik kolléga... De a hétfő esti "fennt vagyunk a színpadon, lennt pedig tapsol a közönség" megmozdulás jól sikerült. A szépkorű kedves kollégák közül páran elérzékenyültek, mikor a polgármester átadta az emléktárgyat. Ami nem más, mint egy söröskorsó. Felirata: Az ózdi fúvószene több évtizedes szolgálatáért. Mindegyik névre szóló, ahogyan illik. Azok a zenekari tagok kaptak, akik legalább 40 éve fújják a csapatban. 13-an. Összesítve 13-an több, mint 700 éve fújják :) A koncert után lightos beszélgetés meggyből készült saint-moty háziszőtessel s nem üvegmosó, hanem rendes (4.8 fokos) sörökkel, pogácsával, miegyébbel. Január kilencedikén lesz az első próba, 13-án az első fellépés. Három számot fogunk játszani, előreláthatólag Schuch Ferenc: Ózdi emlék induló az első nóta, Frantisek Kmoch induló egyvelege a második, s még a harmadikat nem döntöttem el, de valószínú az Apáca show. Összesen nyolc(!) perc műsoridőt kaptunk, de mi leszünk az elsők a fellépők sorában, így aztán ha túlszaladunk, nem nagyon fog zavarni :D Kívánok minden direkt errejárónak mosolygós, csendes ünnepet! köszönöm a türelmet 08:31

két hét

Két hét. Ennyi idő múlva már be leszek sózva. Nem mintha addig nem, de akkor fogjuk bemutatni az elmúlt időszak (mondjuk aug. 20-tól) munkájának eredményét. Milyen szép kerek mondat lett. Így, teli hassal (öt tojásból rántotta hirtelensütéssel készítve, plusz egy „nemiswanos” bögre, forró főzött kakaó) az ’ámítógép és a nyitott ablaknál ülve homályosodik az eltelt idő agyalása. Vagyis az elvégzett meló kezd szépülni, a cél adott, s a tegnapi proszektura-i menet is elég jól sikerült. Persze a hideg miatt kevesebben voltunk, de végre a csapat megjelent tagjai is hallhatták azt, amit. Nevezetesen, hogy teljesen komolyan gondoltam a karácsonyi koncerten közreműködő zenészek nem csak jelenlétét, hanem a produkcióban való részvételüket, közreműködésüket. Javítanak a hangzáson, nem kicsit. Tegnap még „csak” a szóló-, és a basszusgitáros jött, legközelebb jön a színpadizátoros (sic!) is. Még egy próbánk van vasárnap, aztán a színpadi főpróba 19-én délelőtt. 20-án belecsapunk a lecsóba. Az első szám próbája után megjegyeztem, hogy kell ez nekem/nekünk, ez a basszusgitár által keltett plusz rezonancia. Csak úgy remegtette a lépemetJ Meg is jegyezte a gitáros faterja: az 51 fokos segít. De! Csak deci. Csakis. (csokis) Majdnem az összes nótába sikerült beleszagolni, kettő lemaradt. Nem gond. Nem lesz gond vele. A csapat így áll össze: a hagyományokhoz (is) hű (hűűűűű?! Igen, hű) fúvószenekar, annyian, amennyien, hangszer szerint két fuvola, egy klarinét, (+ 2 klarinétot fújó ember) egy b-tenor saxi, két első-, egy második szárnykürt, egy-egy mélyszárnykürt és bariton, két trombita szólam (összesen öten), egy mély (basszus) b-trombita, két harsona, három tuba, szintetizátor, és a már említett szóló-, és basszusgitár. Ja, persze lesz egy-egy komplett dobszerkó a zenekar jobb-, és baloldalán, de a zenekar mögött. A nagydob és a réztányéros a kettő közt, de nem az általuk általában kezelt hangszerükkel, hanem a kiegészítő „kütyük” garmadájával. Ez a látvány része. A hangzás részről majd beszámolok a fellépés után. Idén ez lesz az utolsó fellépés, januárban kezdjük elölről. Készül a szpíker szövege, Sárospatakon a söröskorsó, helyben pedig a korsót kísérő okleveleket alkotják. Az idén 115 éves csapat szépkorúi kapják az egyedi címkézésű korsókat, és egy darab kerül a múzeumba is. Azért írtam, hogy szépkorúi, mert a legfiatalabb - aki kapja -, az idén betöltötte 69. évét. 13-an kapnak. A csapat korelnöke bejelentette két hónapja: ez a koncert lesz, amikor „végleg leteszi a lantot”. (Ő holnap után, dec. 8-án lesz 79 éves – cca. 70 évet muzsikált ebből különböző zenekarokban, különböző hangszereken. Öt évesen kezdte a zenetanulást) Szeretném, ha jól sikerülne a koncert. El is követek/követünk mindent, hogy szép is legyen! S akkor pár napot hátradőlve lehet pihizni. Ha valaki(k) erre jár(nak), szívesen látott vendég(ek)! A belépés ingyenes, lehet tapsolni saint-motynak (is)! Köszönöm a türelmet. 9:11

Úgy döntöttem, visszafogom magam. Mielőtt a szervezetem mondaná azt: elég. Ennek első lépése, hogy minden decemberre esedékes megmozdulást lemondtam, kettő kivételével. Így - noha roppantul sajnálom, de - nem megyek sem Szolnokra, sem 3-án kedvenc zenekarom városába. Elmaradnak a (régen várt) találkozások, s elmarad az Adventi koncert fülelése is. Marad az e hétvégi tárgyalás, a zenekari próbák, s 20-án a koncert. Plusz utána az ünnepek. Tisztán. Köszönöm a türelmet. 15:30

docendo discimus

Nem volt annyira happy a vasárnapi szólampróba - velem együtt kilencen(!) voltunk. Pedig eljátszottuk a zenekar legídősebb tagja által "Ő te drága clementííííína"-ra átkeresztelt darabot is, amelynek eredeti címe: Ó Te Boldog... Majdnem mindegyik nótába beleszagoltunk. Frici bácsi darabjával is kész lettem szombat éjjel, de az kimaradt az olvasópróba anyagából. Vigasztalt valamennyire, hogy a Bruckner darabtól nem lett senkinek hirtelen kiütése, sőt! :) Koncertmester megállapítása szerint ez a legjobb nóta az egész műsorban! Eleinte csak mosolyogtam, mint a vett malac - aztán mondtam neki, hogy fordítsa csak a szeme gombját a lezáró kettős vonal utánra, oda szoktam írni a dátumot, ha befejezek/leírok valamit. A dátum 2007. november 25. Tavaly is elővettük, de ha azt mondom, gyalázatosan jött vissza a leírt kottakép, az meg sem közelíti a valóságot. Most kilencen is jobban szólt, mint emlékeim szerint akkor. Felismerhető volt. Persze, hiányzott a fele s egyszerre több szólamot nem vagyok képes beénekelni még tudatmódoault állapotban sem. Most viszont szó sem volt tudatmódosításról. Egyébként még csak egyszer mentem másnaposan zenekari próbára (jó régen), de az emlékeim szerint felér egy vallatással. Igen, valahol hiszek a személyes példamutatásban. Még akkor is, ha ez manapság nem "trendy" :P Kíváncsi leszek, mit szól a csapat a C.Frank: Panis Angelicus darabhoz. Biztos vagyok abban is, hogy át lesz keresztelve a cím. Remélhetőleg vasárnap már terítékre kerülhet a Frici bácsi által '83-ban írt Choral-al együtt. Abban a szerencsében lehetett részem annak idején, hogy a suliban Szabó Laci bácsi kamara együttesétől hallhattam. Laci bácsi az eredeti kéziratból tanított, s nekem is van pár emlékem, amit csak s úgy fogadok el, ahogyan annak idején hallottam. Tempót is. Ritmusról nem is beszélve! Természetesen Frici bácsi darabjáról van szó, nem a Frank darabról... Nekem nincs kéziratom, sem annak másolata, én már a nyomtatott anyagból dolgoztam. A nyomtatott anyag semmit nem von le a darab ngyszerűségéből, csupán azért emlékszem a kéziratból való dolgozásra, hogy Laci bácsi volt az a nagyszerű muzsikus ember, akinek a zeneszerzők szívesen írtak darabot. S az általa képviselt rézfúvós kamarazenének. Persze, voltak rajta kívül is zenészek, ám én elfogult vagyok vele szemben is, ezt sosem tagadtam. S abban is szerencsém volt, hogy annak idején az órabeosztásom lehetővé tette hogy lássak - ne csak nézzek, értsem - ne csak halljak. Fásként mindig is jobban érdekelt a rézfúvós kamarazene. Pedig a fa-kamara órákat (pl. nekem is) nem kisebb ember tanítota, mint Szeszler Tibor tanár úr! De Laci bácsi kamaraórái... Ott láttam először, hogyan kell hatot ütni. Hogy ne zakkanjon meg se az integető, se a játékos. Köszönöm a türelmet. 18:48

"hol van még karácsony?"

Az év utolsó koncertje, a karácsonyi. Valószínűleg a városi vegyeskarral lesz a fellépés, és egy vendég kórussal. A terv legalábbis most ez. Megbeszélések szerint kiegészül a zenekar egy "szinpadizátorral" égy szóló-, és egy basszusgitárossal. A műsoron agyalok, és most nem Herb 330 van befogva, de hasonlóan vékonyan lehet a mostani beszerzéssel is körmölni. Műsor terv:

1. Mendelssohn: Hark! The Herald Angel Sing
http://www.youtube.com/watch?v=LDPwNPAV6tA&feature=related
2. Johannes Falk: O du Fröhliche
http://www.youtube.com/watch?v=Hypylsj0T2U&feature=related
3. Praetorius: Es ist ein ros entsprungen
http://www.youtube.com/watch?v=IWS7CpFHJ8E&NR=1
4. Franz Xavier Gruber: Stille Nacht
http://www.youtube.com/watch?v=wWcfgNt1-tc
5. Bruckner: Hostias
http://www.youtube.com/watch?v=2Ufd6jOS8qg
6. Simeone/Onorati/Davis: The Little Drummer Boy
http://www.youtube.com/watch?v=dvi13HoqijQ
7. Hidas Frigyes: Choral
8. C. Frank: Panis Angelicus
http://www.youtube.com/watch?v=VYPsSsjxQOU
9. I Will Follow Him - "Sister Act"
http://www.youtube.com/watch?v=nqp89bkFe8k
10. James Lord Pierpont: Jingle Bells
http://www.youtube.com/watch?v=c5YujQLZM2U

Lehet, hogy nem tűnik fel, de Frici bácsi "Choral" c. művéből nem leltem felvételt. Ez a darab annyira friss(en készül hangszerelésileg), hogy még be sem fejeztem... Köszönöm a türelmet. 20:39

361. intermezzo

2004. Tatui. Egyik nap a délelőtti próba után gyalogláb visszaindultam a szállásra – akkor már a helyismeretem elég jó volt. Az időjárás az ottani évszaknak megfelelő, harminc fok felett napközben. Már többször is volt alkalmam látni, hogy az utcán esznek. Kicsik, nagyok, középkorúak, szinte minden életkor képviselteti magát. Csak nem tudtam, mit esznek. Így betértem egy kávé(s) házba, pont a sarkon volt, mindkét irányban nyitott. Az épület sarkán természetesen oszloppal. Volt előtte pár asztal, ott fogyasztottak a helybéliek. Rövidnadrág, póló, papucs. Rajtam szövetnadrág, rövid ujjú fehéring, fekete zárt cipő. Plusz válltáska. Köszöntem, majd letettem magam az egyik bárszékre, bent az üzletben. S érdeklődve néztem körül. Hűtőszekrények sorban, kisebb, nagyobb, a szokásos üvegvitrinek, pénztárgép, miegyéb. Egy fiatal lány s egy srác voltak a pult mögött. Kértem (elmutogattam) egy söritalt, s egy nagyobb poharat, mint amilyenből ők isznak. A nyakamban láthatták a rendezvény belépő kártyáját, így nem kellett találgatni, honnan estem be. A lány közben alkotta a kaját. Amit már megfigyeltem útközben, hogy szinte mindenki olyasmit eszik. A recepturát nem tudom elmondani, nem tudom, miből készül a tészta. Már akkor készen volt, csak formázta. Kis gombócból lapításos technikával alkotott egy korongot, arra pedig fűszeres zöldségkeveréket tett. Kinézetre hasonlított a nálunk sok hagymával készülő csirkemájhoz. A zöldségek „julienre” voltak metélve. Nos, bele tette ezt a fűszeres zöldségkeveréket, és körtét formázott a tésztából. Bezárta a tészta mögé. A tetejébe beleszúrt egy kis fapálcikát, s így tényleg úgy nézett, mit egy körte. Amikor készen lett egy tepsivel, betette a sütőbe. A kész „körtéket” pedig halogén lámpa alá tette. Ez nem volt új, nálunk is oda teszik a pecsenyesütősök a kész kaját. Na, itt a remek alkalom, hogy megkóstoljam én is. Ahogy a bárszéken ültem, az előttem lévő asztal/pult mögött sorakozott pár üveg. Széles szájú üvegek, amikbe szószokat, leveket tárolnak. Megfogtam az átadott körtét, sütötte a kezem, mint a frissen sült lángos. Nem gond. A pálcikát ki kell venni a körtéből, ekkor kevés felszabaduló pára távozik a körtéből, kellemes illatot hagyva maga után. Beleharaptam, s jajj… Nem kicsit erős volt. S mint írtam, forró is. Nosza, elmartam egy üveget, ami az állaga s színe szerint ketchupra emlékeztetett. Majd az halványít az erősségen. Megborítottam az üveget, s mint aki jól végezte dolgát, beleharaptam újra a körtébe. Az előző erős falat még le sem ért, máris itt volt a következő felismerés. Az üvegben nem ketchup volt. Hanem chili-szósz. Ekkor már a kiszolgáló srác is észrevette, hogy a fulladásos halál kerülget. Egy mozdulattal kinyitotta a hűtő fagyasztó részét, elővarázsolt egy behűtött poharat, s egy savószerű folyadékot töltött bele. Kezembe nyomta, s mutatta, hogy hajtsam fel. Ekkor már közönségem is volt, az üzlet előtt ülők nézték a kínlódásomat… Felhajtottam, vagyis a két falat után küldtem a pohárban felkínált nedűt. Leért. Vagy be a szervezetbe – á la Kunbéla :P A felkínált ital levitte az erőset, de az is erős volt. Utána küldtem a kásás sörből egy adagot. Majd megtörülköztem. Izzadtam. Nagyon. Elmagyarázták, hogy a savószerű ital nem más, mint a helyiek által főzött cukornád pálinka. Portoricó-i rum erősségű, vagy csak kicsivel erősebb. Jót nevettünk a sztorin, készült pár fotó s még iszogattunk pár sört. Búcsúzóul kaptam tőlük egy üveggel ebből a helyi cukornád pálinkából, felirata szerint hatvannégy fokos. Hmm… Sao Pauloban azt is megittuk. Köszönöm a türelmet. 10:01

dixi

Egy kicsit ritkán jövök, de lesz ez még másképp' is :)

Eschenbach

• Nem vagyok zenekritikus, csak van véleményem - lehet hogy nem "ül", de nem befolyásol senki/semmi. (A fogfájást nem számítom befolyásoló tényezőnek, pedig a bal alsó hatosom lüktet mint a nyavalya... )
• Pár perce kezdődött ez: A Schleswig-Holsteini Fesztivál Zenekarának hangversenye Vezényel: Christoph Eschenbach 1. Erkel: Hunyadi László - Nyitány, 2. Mozart: C-dúr szimfónia K. 338., 3. Mahler: I. (Titán) szimfónia (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, július 2.)
• A műsorközlő percekig sorolta, hogy ez a karmester mennyi mindent s hol csinál. Engem még nem győzött meg. Főleg egy ilyen Hunyadi nyitánnyal. Bődületes tempót vett, a piccoló (hazafelé beszélek természetesen:P) sokszor ismétlődő díszítéséből szinte semmit nem lehetett kivenni. Ha nem ismerném a darabot, azt mondanám, hogy a piccolós rendre elbaszarint valamit. A fuvolista is, de az hibázik, aki dolgozik. Ő a szóló végén nem jött ki a kismaccsból, mielőtt visszahozza a főtémát. A duplanyelves rész jött ahogyan illik, a nemsokára belépő drótosokból nem lehetett hallani sokat. Ilyen tempó nekem az egyik véglet. A másik véglet Sergiu Celibidache tempói, bár a Hunyadi nyitányt tőle sosem hallottam. De Bruckner: Te Deum-ot igen. Cca. hat preccel hosszabb, mint a nagy átlag. De úgy is tetszik. Mindegy.
• A most hangzó Mozart szimfóniát nem ismerem, a Mahler viszont a "szívemcsücske" kategória, majd arról is írok ha végigfüleltem.
• Köszönöm a türelmet. 20:05

konkrétné :P

• Az alaphangulatomat befolyásolja, hogy nemrég fejeztem be egy telefonbeszélgetést. Nem nagyon volt happy (sőt!), de sikerült rövidre zárni. Semmi különös nem történt, csak a zenekari elnök hívott. Nem rántja össze a vezetést, de meg kell beszélnünk a szombati fellépésünket. Tegnapi nap közölte a főszervező, hogy nincs pénzük... Vagyis nincs annyi, amennyi a zenekar tiszteletdíja+szállítás. Hmm... Mégis, hogy gondolja?! Majdnem meglesz a harmada, ha megcsináljuk. Persze... Hogyne... Fújjon neki a déli szél annyi pénzért:P NEM. Nem megyünk el annyiért - vagy kifizeti előre az eredeti összeget, vagy azt csinál amit akar. Mindent velem/velünk sem lehet megcsinálni. Miért velünk akarják kifizettetni az elbaltázott pénzeket? S akkor még kezdett rugdalózni, de az a világ már elmúlt(?) amikor szólok az ismerősnek s befenyít... Mert az elnökre rászólt telefonon egy önkormányzati ember, hogy miért nem csináljuk meg annyiért? Nem telik rá a költségvetésünkből? Nem, nem telik rá. Ha már így rákérdezett. Ebben az évben még van két hivatalos megmozdulása a csapatnak. Ígéretekben nem bízom/bízunk. Tele van vele a padlás. Ez volt tegnap.
• Ma: Érdekes(?) módon lett pénz. Annyi, amennyi a zenekar tiszteletdíja. Telefonok sokasága, szinte mindenki rámozdult, hogy a zenekar (vezetése) nemet mert mondani! Lehet ránk pfújolni, akármit mondani... DE! Mert igenis van de! Azzal a szöveggel próbálkoztak, hogy "de hát minden fellépő ingyen vállalta" Hha.. Hhahaha... :)Még hazudni se' tudnak. A fő vendég a zenekari tiszteletdíj tizenötszörösét(!) kapja. Ugyehogyugye? Van bennem egy kis keserűség, de holnap (is) mosolyogni fogok, a fellépésen is. A közönség nem tehet róla, hogy a háttérben milyen folyamatok zajlanak. Nem is kell tudnia.
• dktyrstntnnkzlfjzttvlgnk!
• Köszönöm a türelmet. 21:03

115 év

Pont egy hónapja nem volt bjegyzés. Többek közt nem volt netem - s pihenősre is vettem volna a figurát. Ami nem nagyon sikerült, de sosem voltam normális. Aktív pihenés volt, nagyon jó muzsikákkal. Fellépésünk is volt a csapattal, éves közgyűlés is volt, amin megtudtam, hogy tavaly mennyi szereplése volt a zenekarnak. Nekem fel sem tűnt, csak az hogy elég sokat megyünk. 35 nyilvános próbánk volt a proszekturán s 45 fellépésünk imitt-amott. De ebben benne van a Gyula-i pár nap, ott azért belecsaptunk a lecsóba fellépésileg is. Ez nem kevés. De nem panaszkodom, csak megjegyzem. Mindegyik próbánk nyilvános, akkor is ha rajtunk kívül ritkán van ember a teremben. Már aki nem tag :) Egyáltalán nem titkos amit a próbákon csinálunk, elvégre azért próba a próba, hogy megbeszéljük ki-mit-mikor-hogyan-miért-(minek). Nem akarok falra ördögöt festeni, de sok jóra nem számítok az őszi választás után. Idén még van pár próbánk, 11-én a városrész napja, majd az őszi koszorúzás, a a Karácsony előtti koncert. Amit én szeretnék Advent-i koncertté tetetni - de úgy sem rajtam múlik. Ez sem. Külön kocertet sajnos nem tudunk csinálni, arra semmi esély. Pedig épp' 115 éve van fúvószene errefelé. Ezért a Karácsonyi koncert szervezőitől több időt kérek. Már csak az emlékezés miatt is. Köszönöm a türelmet. 21:08

tacet

Nyár. Van. Nyár. Röpke. Lepke. Sárbogárdra (=száll virágra). Zümmög. Száz. Bogár. Biztosan nem egészen így hangzik, de nem nagyon érdekel. A feeling a lényeg. Az a feeling, ami most következik. Szünet. Nyári szünet. Mert az jó (is) lehet. Meg szükségem is van rá. Kicsi szünet, nagy politika. Nélkülem. Csakazértisvisszajövök-majd. Nyugi van, jó (fújós)zenék, melo(k), Herb330-al is randim van, tehát a szünet egy ritmusképlet. Köszönöm a türelmet. 07:40

cím nélkül

Nem jósolok békés nyugodt életet, netán öregkort a fickónak, sőt! Valószínűleg kocsiba is fog ülni. Viszont szívesen látnám tolókocsiban! Az áldozat egy régi, közeli ismerős. A zenekari elnök fia - nyugodj békében Dusán! (Ha a "cím nélkül" szövegre kattintasz, tudni fogod mire gondolok)

osztálytalálkozó

Szombaton délután kezdődött, és vasárnap reggel ért véget az első(!) – általános iskolai - osztálytalálkozónk. Persze, nem azzal kezdődött, hogy megjelentünk. Azzal kezdődött, hogy Marcsinak eszébe jutott, hogy ideje lenne összeverbuválni a csapatot. Jó negyedévbe telt, mire majdnem mindenkit sikerült elérni az ’ámítógép jóvoltából (is). Egyeztetések után a szombati nap maradt, amikor lehetőség szerint a legtöbben rá tudtuk szánni a napot. A legközelebbi találkozóig nem fogunk várni 33 évet. Egy nem túl messze fekvő településre mentünk, a Bükk lábához. Ennivalóról is gondoskodtunk, kb. három hete kimentünk a „tábor”-ba megrendelni a vacsorát. Próbáltunk okosak lenni s úgy megrendelni a kaját, hogy mindenki találjon kedvére valót. Rántott sertésszelet, natúr csirkemell, rántott gomba-, és sajt. Hasábburgonyával, és zöldborsós rizzsel. Valamint uborka, és paradicsomsaláta. Gondolva arra, hogy éjszaka megéhezik valaki, még vittünk valamivel több, mint három kg virslit, négy egykilós fehér kenyérkét, mustárt, tormát kétfélét. Inni is volt mit, azt pénteken vittük ki, megpakoltuk a hűtőt, ami oda nem fért, lekerült a pincébe. A hűtőnek kellett dolgoznia, bekerült nyolc darab kétliteres kóla, három-három másfél literes ásványvíz, 43 doboz sör, hat üveg bor, egy akácmézes meggylikőr, helyi bodzapálinka, a virsli, mustár, torma. S a fagyasztót sem kíméltük, 240 db jégkockára való víz. Szombaton délután két órára volt megbeszélve a találkozás, fél kettő után kezdtünk gyülekezni. Negyed három után elindultunk két autóval a helyszínre. Volt miről beszélni, akárhogyan számoljuk, csak 33 év telt el azóta, mióta végeztünk. Nem jöttünk össze annyian, mint szerettük volna. Akik nem tudtak eljönni, sajnálhatják. Jól éreztük magunkat, hajnal felé azért már kezdett megártani a nagy meleg (is). Ha a legvégén nem történik „sajnálatos esemény”, akkor szebb lett volna. Nem publikus, s nem is fogom megírni mi történt. Mindent összevetve, kár lett volna kihagyni, jó volt újra annyi év után találkozni, s remélem még lesz ilyen. Az sem lesz baj, ha többen leszünk. Köszönöm a türelmet. 19:48

harapnak! második rész

Fújós mjuzikot fülelek, bátyámtól kaptam tegnap cca. 11 GB-nyi anyagot. Most ez(ek) szól(nak): Peter Roberts & Yorkshire Building Society Band – Legend. A második nóta erről az, amit pár bejegyzéssel korábban ajánlottam  Előző bejegyzésben a megnyitóról ejtettem pár szót. Jöjjön most egy kicsikét bővebben: 19:30-kor volt „A Magyar Katonazene Története” Fricsay Richárd Katonazenei Hagyományőrző Egyesület kiállítása megnyitója. Szépen összeszedett anyag. Részemről nem a koncertterem közönség felőli oldalaira rendeztem volna az anyagot, hanem a folyosó(k)ra, ahol a természetes fényben jobban látni annak is, akinek esetlegesen nem 20/20-as a látása. Esetlegesen még a belépő aula is jobb lett volna. Így sem volt rossz, semmit nem von le az Egyesület munkájából, hogy olyan helyre tették az anyagot, amit jószerével csak a lámpák világítottak meg. A kiállítás megnyitóján Marosi Laci beszélt, igazán jó volt hallani a hangját, s amit mondott, persze azt is. Aztán gyűlt a közönség, sok régen látott ismerős, akikkel ilyen alkalmakkor (is) nagyon jó találkozni. Nem olyan nagy a fúvósok tábora, de annál mindenképpen nagyobb, mint amennyire „megbecsülik” itthon pár helyen a munkájukat. Kis keserűség azért van mindenkiben, pedig ez egy igen jó műfaj. Hazafelé beszélek természetesen. Ha csak belegondolunk abba, hogy a rádió és a mozgókép megjelenése előtt az emberek szórakozása a vasárnap mise utáni térzenék, az egyházi ünnepek, farsangok, egyleti ünnepségek, etc. egyike sem múlhatott el valamilyen zenés/táncos mulatozástól. S ebbe ugyanúgy beletartozott a katonazenekarok produkciója, ami nem mindig jelent egyet a „trottyos” fogalommal. S a magyar zeneszerzők darabjai is része a világ fúvósainak magas szakmai színvonalának megtartásához, emeléséhez. Volt főkarmester szavai: „ feladat elé kell állítani a zenészt, mert ha mindent le tud blattolni (elsőre lejátszani), nem fog gyakorolni”. Gyakorlás nélkül pedig ezt a műfajt nem lehet csinálni. Vagyis lehet, csak nem azon a színvonalon, mint amit ez a rendezvény is képviselt. Még egy mondat s befejezem az agitációt: Hidas Frigyes művei a világon a második legtöbbet játszott magyar zenék Bartók Béla művei után! S ez nem kevés. A kiállítás megnyitó után kezdődött a rendezvényt megnyitó est. Pár percet beszélt dr. Gábriel Róbert úr is, az Egyetem volt rektora. Nekem nagyon tetszett, amit s ahogyan mondott. Nem hadart, nem Ő-zött, semmi papír, semmi felsorolásszerű adathalmaz. Kitért arra is, hogy valamikor klarinétozott (hat évig), de nem volt olyan szerencséje, hogy zenekarban játsszon. Csak kamarazenekarban. Rögtön eszembe jutott az ezerszer elcsépelt mondás, miszerint a zenetanulás még nem ártott meg senkinek S következett az ünnepélyes nyitókoncert a szívemcsücske (sic!) Pécsi Vasutas Koncertfúvós Zenekar részvételével. Műsor (első része): Erkel Ferenc: Palotás; Hidas Frigyes: Ünnepi zene; Lendvay Kamilló: Csajkovszkij mester utolsó üzenete; Dubrovay László: Tavaszi szimfónia. Roppant nehéz műsor! Feladja a leckét minden az előadásban részt vevő muzsikusnak, itt nem elég a „voltak benne szép részek”. Nagyon sok munka van benne, ám a taps mindezért kárpótolja az előadókat. Volt is taps, mennydörgésszerű vastaps! Igazi jó értelemben vett borzongatós tetszésnyilvánítás. A felszabadult öröm, a megkönnyebbülés valamilyen szinten. De ezt nem én találtam ki, ezt már Selye professzor is megfogalmazta a „Stressz distressz nélkül” című könyvében. A koncertet rögzítette (micsoda szó!) a Magyar Rádió, felvételről le fogják adni valamikor idén ősszel 23 ország közel 200 rádiójában. Azt nem mondom, hogy ilyenkor játszik a „zabszem akció”, de valamennyi várakozás, izgalom feltétlenül van az előadókban. S ez sem feltétlenül rossz. Ha nincs ez a „lámpaláznak” is nevezett „harctéri idegesség”, ami lehet, hogy nem látszik meg az előadókon, azért belül megvan. Részemről, aki a közönség soraiban foglaltam helyet, legalább akkora izgatottság/várakozás előz meg minden fellépést, mintha magam is a másik oldalon ülnék. Szolidaritok. Folyt.köv. Köszönöm a türelmet. 16:36

harapnak! - első rész

Na kérem szépen, megpróbálok valamennyit szóban visszaadni a borzongatós (de nem thriller jellegű!) történésekből. Július harmadikán reggel elindultam egy már említett rendezvényre. Pécsre. Most először késett ez a „gyorsjárat”. Mostanában (már vagy két éve) ezzel szoktam menni, mert az IP nem egészen egy óra alatt beér Miskolcra. Ott csak pár percet kell várakozni, csak annyit, míg a beérkező harmadik vágányról átslisszol az ember az első vágányra, ahová beérkezik Kassa (Kosice) felől a „csühös”. Átszállás után azonnal indul tovább Szarajevóba. De Szarajevóba még mindig nem szándékozok menni, csak Pécsig megyek ezzel a járattal. Nagy előnye ennek a járatnak, hogy nem kell átszállni a nagy faluban, pláne nem kell a Keletiből átmenni a Délibe. Sem a Keletiben nem kell kószálni. Beérkezik, rátesznek még pár kocsit. A műszakiak rendezik, amit ilyenkor szokás s indul tovább. Menetrend szerint 12:35 körül érkezik. Kis csúszás elő szokott fordulni, de kicsire nem adunk, nagy meg nem számít. (Dehogynem). Most cca. 40 perc késést próbált meg behozni. Azok, akik Dombóváron szoktak átszállni Kaposvár felé, azok nyugtalanok voltak, ami nem csoda. Ha nem várja meg az ún. átszálló vonat őket, akkor van két órájuk a következőig. Városnézésre kevés, elkésni valahonnan sok. Megérkeztem Pécsre, sovány malac vágtában átmentem a nem túl messze lévő helyközi autóbusz állomásra. Egy „fecskényi idő” (á la Farkas Tóni bácsi) után indult is a busz Harkányba. A sofőr elmondta, hogy kicsit késni fog a busz, mert aznap kezdődött a kétnapos fürdőfesztivál, amire du. kettőtől 50%-os kedvezménnyel lehet bejutni. Útközben – Szalánta – ért utol telefonon Ágnes asszony, akinek a vendégházába igyekeztem négy éjszakai szállásra. A busz végül tele lett, de nem „hat kopekos gdansk-i sózott héring” módjára. Levegő is volt, jó izzasztós - a berliner kendőt nem hiányoltam. Ágnes asszony kijött elém autóval, s elvitt a szállásra. Nagyszerű hely, a ház előtti kertben megcsodálhattam a szememnek mindig jóleső nagyon sötét színű leánder bokrot, egy majdnem fehéret, s egy világos színűt. S persze a többi növényt is. Lepakolás s tisztasági verseny után gyalogláb nekiindultam felfedezni a régen nem látott várost. A régi ismerős helyeket akartam látni, meg is találtam a „muslincás utcát” – így nevezték a ’70-es évek végén a buszvégállomástól a camping bejáratáig érő utcát. Nem véletlenül. Annyi borozó/söröző/vendéglátóhely, mint amennyit említ Göre Gábor bíró úr, mikor megnézi Ős-Budavárát. „Ősapáink igen okos emberek lehettek, minden második ház kocsma benne”  Visszafelé sétálva a fülem „megkapta” a fürdőből kiszűrődő hangokat. Mint kiderült, a siklósi zenekar fújta a talp alá valót. Pár „klasszikus” indulót sikerült hallanom a műsorukból, természetesen a „radeckival” szegték be a műsort. Egy bosszantó dolog volt csak, ám nem a zenekarral kapcsolatosan. Nem tudom hogyan sikerült az evoluciónak, de a harkányi szúnyogok nem csípnek – harapnak! S hihetetlen mennyi van belőlük. Mindenesetre, este nem kellett ringatni – jött az álommanó. Vasárnap hajnalban csak kipattant a szemem 02:30-kor. Kimentem füstölni az első emeleti erkélyre, csillagos égboltot nézni. Nem sokáig, csak épp’ hogy. Reggel kimentem megnézni a Pécsre menő buszt, hogy délután odaérjek a főpróbára. Az időről nem írok, banánérlelő. Pécsre értem, majd kis útbaigazítás után az 50-es busszal a plázáig, ott tettem feleslegesen két kört. De azért is tud az ember beszélni, hogy kérdezzen, ha valamit nem tud. A fellépés helyszínen még eddig sosem jártam. Telefonos segítséget kértem a zenekari elnöktől, s hipp-hopp megleltem a helyszínt. 16:00-tól volt helyszíni próba, a szokásos „beleszagolós” fújás. Végre találkozhattam a zenész cimborákkal, a kottákat sem kellett tovább cipelnem. A nyitókoncert előtt 19:30-kor volt egy kiállítás megnyitó, majd 20:00-kor kezdődött a megnyitó. A vasutas fúvósok ismét megerősítették a szívem csücskét. A megnyitót sajnos félidőben ott kellett hagynom. Indult vissza Harkányba a buszom, s nem akartam lekésni az utolsót. Kijönni pedig a teremből mikor még tart a műsor, azt végképp nem szeretem. Folyt. köv. Köszönöm a türelmet. 13:18

brigagyííír

Az esetlegesen vagy direkt erre járók majd szólnak, hogy írjak sűrűbben ( vagy még ritkábban)... Mintha kissé elfáradtam volna "blogolásilag" - persze ez nincs egészen így. Szinte mindenki tudja, hogy ez a blog lustaságból íródik. Igen. Nem kell annyi levelet megírni :P S megint szombat este van, amikor nem szoktam senki türelmét mérlegre tenni. A magamét sem. Rádiócsend van nálam egy ideje, aki volt valaha katona, az tudja miről írok. Aki nem volt, az pedig érje be ezzel: nem hallgatom a rádiót. Van, ami nekem is sok. Hallgatom helyette azt a nem kevés nagyszerű felvételt, amik a hanghordozóimon fellelhetők. Nem stúdióminőség szinte egyik sem, azok biztosan nem, amelyeket nekem sikerült felvennem. Nem zavar az előadás ideje alatt a közönségből szűrődő zajok, köhögések sem. Sőt, kimondottan hiányzik pár megszokott zaj, ami nem oda való. Így pl. hiányzik egy köhögés Wagner: Lohengrin zenedrámájának I. felvonásának elejéről, amikor Brabanti Elza-ról akad szó. Az első Lohengrin felvétel, amit sikerült jó sokszor végigfülelni, a háború utáni első nyilvános Bayreuth-i felvétel. A bakakonziban volt fellelhető a kottatárban, mikor még ot múlattam az időt - a múlt évezredben. De volt szerencsém ékes orosz nyelven is hallani - "brigagyííír" . Aztán hiányérzetem van akkor is, mikor Saint-Säens: Haláltánc-át hallgatom. Az első felvételen volt egy apró hiba - kétszer akkor is megszólalt (bántón) a bő quart (tritónusz), amikor semmi keresnivalója nem volt ott. Legalábbis a kotta szerint. A tiszta quart pedig állandóan hallható a bp-i metróban: h - é' Persze, nem kell mindent Wagner bácsira visszavezetni, de így kezdődik a Tannhäuser:) Nincs szómenésem, így abbahagyom. Talán érthetelenségből elég volt mára. Köszönöm a türelmet. 21:54

windmusic

Kicsit ritkásan vagyok mostanában. Hiába, ez történelmileg így alakul(t). Nem mintha nem történne semmi, mert minden napra sz@rik a kutya valamit. Nem részletezem, volt az elmúlt hetekben árvíz, "ne mi hazudjuk a legtöbbet" okos(?)politikus megmondás, nagyon fel tudom magam húzni. De majd megtanulok nem együtt élni vele. A foci sem az én világom, milyen jó hogy heti cca. négy óra megállít a tévé előtt. Akkor sem nézem, ha ki van kapcsolva. Vasárnap 12-en voltunk a proszekturán, nagyon nem rángattuk az istrángot s még a hámfára sem sikerült rondítani. Legközelebbi fellépés július harmadikán lesz egy szomszéd "város ez a falu"-ban, de én akkor éppen a Pécs felé taró IC-én aszalódok. Mert 4-én kezdődik a rendezvény az esti koncerttel, s nekem azon már ott kell lennem. A szállás is megoldódott, igaz kicsit körülményesebb mint szokott lenni, de nagyon nem bánom - még. Remélhetőleg akkor sem fogom bánni, mikor ott leszek. 7-ig Harkány fürdővárosban lesz az elnöki lakosztály elfoglalva, 7-én megyek át a pécsi szokásos elnökibe. Előzetes információim szerint akkor már beindul a "nagyok" bemutatkozása, s akkor már napi utazással nem töltöm az időt. Cseppet be vagyok sózva, pedig nem az első s remélem nem is az utolsó ilyen rendezvény amin részt veszek. Még akkor is ha most fülelni (is) megyek. A rendezvény pedig ez: http://hu.windmusicgp.hu/ Még júniusban egy prágai gyorsvágta is lesz, ebben csak az a bökkenő, hogy pontos időpontot nem tudok. Így elég érdekes lesz, de nem lehetetlen. Röviden ennyi, majd jövök. Köszönöm a türelmet 13:47

tri-a-non :P

• Nem szoktam különösebben írni az általam csak "aranyhármasnak" minősített dolgokról. Most sem írok, csak ajánlok valamit:
• http://pocakosgondok.blogspot.com/

S nem vagyok hajlandó felidegesíteni magam (még jobban) a közéleti szarpaszírozáson!

Igen, a tehetetlen ember szokott káromkodni: dktyrszntnnkzlfjzttvlgnk!

Lemondták - érthető okokból - a szombati szereplést, így vasárnap 10:00-kor lendül a pálca a Zeneteremben. Köszönöm a türelmet. 19:23

viktor

A zigasság bajnoka(?) - dktyrstntnnkzlfjzttvlgnk! Szenilisnek azért jó lenni, mert minden nap új dolgok jutnak az eszembe :P "Nem azért dolgozott-e az elmúlt nyolc évben a társadalom, hogy soha többé ne legyen olyan kormányfője Magyarországnak, aki nyugodtan kijelentheti: rajta kívül nincs más alternatíva. Aki ezt állítja, az nem kormányozni, hanem uralkodni akar." (Orbán Viktor, Magyar Nemzet, 1998. április 9.) Köszönöm a türelmet. 06:25

Egy "kis" gyönyörűség az esős május végére

http://www.youtube.com/watch?v=2Z2tEUDhayc

Olasz Intézet

• Kedden az Olasz Kultúra Házában voltam főpróbán. Kár lett volna kihagyni. Két embernek volt másnap a "Master~s" képzés (vagy valami ilyesminek hívják) végét jelentő integetése a hadsereg központi zenekarának közreműködésével. Pár dolgot jegyzek csak meg, nem vagyok (hivatásos) kritikus - mily' szerencse.
• Kezdem a zenekarral. Sajnálatos módon a zenekaron is meglátszik, első ránézésre is, hogy már nem annyian vannak létszámban, mint régebben. Tíz fő klarinétos szerintem kevés egy ilyen csapathoz. Minimum szólamonként négy fő, plussz a magas esz-klarinét, s a b-basszusklarinét elférne az oboák, fagottok, szaxik mellé. A fuvolistákról most nem beszélek, s nem az érintettség okán, hanem azért, mert szerintem nagyszerűen csinálják amit csinálnak. Félreérés ne legyen, a többiek is hozzák amit kell. Jó lett volna a piccolóból többet hallani - ezt viszont az érintettség okán írom. Már a múltkori a pécsi menet alkalmával is megjegyeztem, hogy van annak a hangszernek hangja, miért nem fújnak bele egy fülhasogató-t? Nem bántót, csak meg lehet "tetejezni" az éppen aktuális darabot, pláne ha le is van írva.
• Visszakanyarodva a próbára: Jó darabok, nehezek is kellőképpen, nagyot is durrannak. Olyan jó borzongatósak - a szó jó értelmében. Kezdve a Hunok csatája című darabbal. Nem kis falat, szó sincs róla. Feladja a leckét mindenkinek, a karmester csillogtathatja tudását (s kellőképpen le is izzadhat). A príma kezdés után nem volt érthető a fák menete, mint említettem, kevesebben vannak, mint kellene. Igaz, a rezesek fújhatnának kevesebbet, de nem vagyok telhetetlen. A főtéma bejön a tubák által a lenti "lágéba", megkopulázva a teteje a szax+bariton+klarinéttal, ami nekem nem szerencsés összeállítás... Kissé zaklatottnak tűnt, sok a réz, kevesebb a fa. Köszönhető a terem akusztikájának is, a zenekar nincs hozzászokva ehhez a teremhez. A vadászkürtösök pedig (igen, elfogult vagyok Bundikával szemben is!) nagyszerűek!!! A harmónium játszása végén belép egy b-klarinét, majd az esz-klarinét - nem igaz, hogy nem lehet tisztán játszani a hangszeren. Igenis, lehet! Még fennt is - szünetben gratuláltam a fiatal lyánynak, hogy az a f''' szép tiszta volt. Ha nem csal a fülem. Nem csalt nagyot, csak é''' volt - ami hangzásban ugyebár g''' . A darab végefelé fáradni kezdett a csapat, néhol megtört a felfelé vezető ív, ám ezt ellensúlyozta a korál nagyszerűsége. Nagyot szól, alkalomadtán merő kíváncsiságból bele fogok nézni az eredeti (s a hangszerelt változat) partiturába is.
• Saint-Säens: Haláltánc című műve Cs. Zs. vezénylésével nekem gyors. Gyors a tempó. Nem is gyors, inkább hajszoltnak tűnt. A fúgában mindenesetre a xilofonos "nyert". Jöttek a többiek is, csak kár hogy nem egyszerre. Az ún. fejszecsapás=desiderata (ha már francia a szerző, csillogtatom a nem létező olasz tudásom:D) nem sikerült. Azt írtam fel magamnak: "gyatra". Visszaemlékezve is még mindig így érzem. A darab végén az 1. b-klarinétos trillával kezd, majd belépnek a többiek is. Igazán jó befejezés, ha sikerül alaconyabbra intonálni a hangot. De mit kötözködök én it? Próbán voltam, na. S ez eddig is "én" blog volt, az is marad:)
• A Ruszlán és Ludmilla nyitány elején a kisdobos erőssége zavaró. Nagyon. Ugyanúgy sok a tuba és a timpani.
• Csak címszavakban a továbbiakról. Alfred Reed: El Camino Real - mi a búbánatnak kell ennyire sietni?! A zenekart nem fogta meg a tempó, lejátszották ezt a veszet tempót, de így nem élvezhető . Mint ahogy nem tudom, miért kell a középrész 7/8-ból következetesen 8/8-ot csinálni. Gondolom, ha a szerző megnyugvást keresett volna, nem 7/8-ban írja. Így viszont minden ütem valahogy megnyugodott, s lehetett a következőt felépíteni. Ütemenként. Így viszont fárasztó. S a végén nem hasított át a piccoló most sem. Amikor volt szerencsém játszani a darabot - a múlt évezredben - , emlékszem hogy a fulladásos halál kerülgetett a végén. Igen, sok levegő kell hozzá. De kijátszható úgy, hogy hallható legyen. Az is igaz, hogy Reed bácsi szeretett két piccolót használni. De ha csak egy van, akkor kutyakötelessége annak az egynek fújni a két szólamot - vagy csak én voltam olyan marha hogy megtettem?! Nem tartom magam marhának (sem). Azt ugyebár pdig minden erre járó olvasó tudja, hogy nem vagyok normális - csak értelmes. Na, lapozok.
• Következő darab szintén francia. Valahogy így írja a szező a nevét: Bouergouis (burzsoá). A címet elfelejtettem, magamban csak "szent borzadály fortissimó"-nak neveztem el... Ami a csövön kifér... szinte végig. Persze a darab fel van építve, van benne lassú rész, ami nekem az orosz sztyeppe életérzést hozta, majd a piccolo belépése a hülyegyerek karakterét valamelyik rajzfilmben. A xilofon visszahozza a témát, ám a kíséret maszatos, nem tiusztán érthető.
• Boldog emlékű Frici bácsi (H.F.) két darabja is műsoron volt. Az Ünnepi Zene nem a szívem csücske. Ez az egyetlen darabja, ami nem borzongat jó értelemben. A Toccat és Fúga igen. Mindkettőt volt szerencsém játszani. A toccata a maga 5/4-es lüktetésével igazán szép feladat. A Fúga pedig "fel van rakva", ahogy a nagykönyvben meg van írva.
• Sajnálatos módo a Sosztakovics darabot kihagytam... Bánom. Legközelebb.
• Mindent összevetve, jól éreztem magam. Találkoztam rég nem látott kedves zenész barátokkal, hallotam jó muzsikákat, egy rendkívül fárasztó próbát+főpróbát. S ezt szeretem. Szeretek próbát fülelni. Koncertet is, de ez most így alakult.
• Köszönöm a meghívást Kaszinak!
• Köszönöm a türelmet. 20:16

evvót

Régen jártam erre. Nem is írok semmi különöset, tegnap megcsaptunk egy darab művészetet. Eléggé fárasztó volt, hiába, a csapat átlagéletkora 49.6 év. A tegnapi felvezetés beillett egy paralimpiai menetnek. 3170 méter, időnkénti totyogással. A mazsorettek hozták a szokásos "megyek, de nem haladok" formációt. Mindegy, kipipáltuk oszt jóvan'na :) 125 éves volt a helyi tűzoltóság, ebből az alkalomból volt. 9:30-kor játszottunk pár (nekünk) örökzöldet, aztán bevonultak ünnepelni az ünneplők a színházterembe. Nem volt csúszás csak cca. 60 perc, amit annyira nem viseltünk jól... Információhiányos volt a szervezés, de letudtuk. Majd a 150 éves bulit jobban szervezik meg. A zenekar legifjabb tagja akkor 38 lesz, a most legöregebb pedig 103 :P (merjünk nagyot álmodni) Köszönöm a türelmet. 20:10

Pécsi rendezvény - beszámoló

• Régen volt bejegyzés, de nem (mindig) voltam gépközelben. Ma van a Katonazene napja. Minden év április 30-án, Lehár Ferenc születése napján. Sajnálatos dolog, hogy évek óta nem jutok el a rendezvényekre. Mint mindig, most is az idő... Nem az időjárás. Mint ahogy jó lett volna ott lenni a tegnapi koncerten is Pécs városában. Sok a remek program, a nagyszerű koncertek. Nem lehet azt mondani, hogy nincs kínálat. A bőség zavara.
• Múlt hétvégén volt a Vasutas Zenekari Fesztivál az Erkel Ferenc év jegyében. 24-én szombat délelőtt négy zenekar műsorát hallgathattam végig sokadmagammal a ZeneParkban. Azért "csak" négyet, mert így (is) elég sűrű volt a délelőtti program.
• Elsőként a házigazda Pécsi Vasutas Koncertfúvós Zenekar kezdett a kötelezően mindenki által játszott "Erkel Ferenc: Palotás" című művel. Mindenki ismeri, ha máshonnan nem, szalagavatókon erre (és a Kék-Dunára) ropják a táncolnivalót. Második darab Malcolm Arnold: Kis szvit Nr1 opus 53 került terítékre, és a végén Harry Richards: The Glory of Sardinia. Most volt először (de remélem nem utoljára) szerencsém hallani a művet. Feladja a leckét minden muzsikusnak, lehet benne kapaszkodni. S a közönség csak borzong. Jó értelemben. Bekerült a kedvencek közé :)
• A Linzi Vasutas Fúvószenekar első száma Johann Strauss: Im Krapfenwadl volt. Végig azon szurkoltam, hogy a "kakukk"-nak elmúljon a rekedtsége. A kakukk hangját egy c-szoprán furulyán szólaltatta meg az egyik ütős tag. Csak sikerült úgy fújnia, hogy vagy "túlfújta" a hangszert, vagy torokból rászorított. Persze, felismerhető volt a kakukk hangja, csak rekedt volt. Második számként ők is a Palotást játszották. Voltak benne szép részek. Az első b-klarinétos olyan morcos ábrázattal fújt, azt hittem valami baja van. De láttam mosolyogni a végén, tehát nem volt vészes. A vészes inkább az volt, hogy mindenkitől eltérően nem úgy fújt egy ritmust a gyors rész elején, mint a többiek. Nincs is ezzel semmi baj, ha "takarásban" hangzik. De az eléggé átjött, hogy a 4/8-adból egyedül neki sikerült majd' 5/8-ra kihozni azt a ritmust. Persze a következő ütem elején behozta a lemaradást. Johann Strauss: An der schönen blauen Donau. Itt úgy hallatszott, hogy a zenekar tagjai meg vannak illetődve. Nem kell mindent észrevenni, de a mélyrezek névsor szerint léptek be, mikor illik egyszerre belépni. Következő darab Pablo Beltrán Luiz: Sway című műve. Jó lett volna, ha a vadászkürtösöket segíti a zenekar többi része. Nem jöttek át eléggé a mellékszólamok. Gustav Peter: Erinnerung an Zirkus Renz xilofon szólóra és zenekarra írt műve nekem Farkas Tóni bácsi hangszerelésében jobba tetszik. Vártam két részt nagyon, de sem a harsonásoktól nem jött át a recsegtetve fújható nagy Á majd kicsit később a nagy G, sem a figurázás a szárnykürtöknek. A kürtösöket is is hagyták majdnem megfulladni... Kevés volt az "um-cca". De nem fújtak stukkátót - szerencsére. Az utolsó darab Jim Croce: Bad Bad Leroy Brown. Príma nóta. Jó lett volna a záróakkordnak hallani az alját is. Elégedettebb lennék itthon, ha ekkora csapat fújna ha nem is mindig, de időnként. A klasszikusnak is nevezhető felállás: 1 fuvola, 1 esz-klarinét, 6 b-klarinét, 2 esz-alt sax, 2 b-tenor sax, 1 esz-bariton sax, 4 vadászkürt, 4 ventiles szárnykürt, 3 ventiles trombita, 2 mélyszárnykürt, 2 bariton, 2 harsona, 1 f-tuba, 2 b-tuba, és össz. 3 ütős. Az "öreg" lapmuzsikás hangszerkezelése nagyon tetszett.
• Sásd Városi Koncertfúvós Zenekar, karmesterük: Pufi (becenév) Első műsorszám - T. J. B. Powell: Castell coch. A tubások még mindig szép finoman fújnak - sikerült nekik is elmondani, nem csak így pár nappal később leírni. A darab visszatérése előtt - a da capo jelzés előtti ütemre gondolok - el lett kapva a zárás. Ott marad a darab eleje úgy is, ha nem "beszegésszerű" a vége. A Palotás eleje ha egy mókányival lassabb, nagyobbat szól a gyors rész. S ha lassabb az első négy ütem, akkor tisztábban hallhatóak a triolák. Az utolsó három darabról pedig egyszerűen csak ennyi: naccerűűűű! Kees Vlak: New York Overture; J.J. Richards: Emblen of Unity; Johann Nijs: Don Pedro;
• Utolsó fellépőként a Körösparti Vasuta Koncert Fúvószenekar lépett a közönség elé. Műsoruk: Kéler Béla - Vígjáték nyitány; Erkel Ferenc - Palotás; D. Sosztakovics - 2. Jazz szvitből az Induló, a Keringő és a Finálé; Jerome Tomas - 1919 rag. A Sosztakovics nekem gyorsnak tűnt cseppet, de jó volt újra hallani a zenekart. Őket sem tudom annyiszor hallgatni amennyiszer szeretném, s így majd' két év után jó volt Velük is találkozni. Érdekeségként csak megemlítem, hogy az egész csapatban mindössze két tubás fújt, de volt egy bassgitár is, és nekem így a hangzás nagyon bejött.

Kár lett volna kihagyni ezt a remek rendezvényt, mint ahogyan abban is biztos vagyok, hogy a júliusi megmozduláson is ott leszek Pécs városában. Történt még pár nem kis dolog, a hozzám közelállók tudják is, hogy mi. A hozzájárulás/engedélyezés az egyik oldalról, a résztvevők munkája a másikról. Lesz még vele HERB330-nak is jóóó sok dolga, de szívesen csinálom, akkor is, ha néha morcos vagyok.

Egyelőre ennyi. Köszönöm a türelmet. 18:05

NOHAB

• Egyetlen zenekari szólam van hátra Petrovics mester művéből, amit nem sikerült eddig lekottázni. Amennyiszer dolgom volt hasonló szólammal, mindig a legvégére hagytam. Ez a szólam pedig nem más, mint a nagyméretű tojásszeletelő szólama. Elnézést kérek azoktól, akik e nemes hangszeren játszanak! Minden hangszernek van "fedő/vicces" neve. Nekem az egyik legjobban tetsző, a poloskaprés (Harmonika).
• Jövő hét pénteken útbaindítom magam ide: 2010.04.23-25 XI.Országos/Nemzetközi Vasutas Fúvószenekari találkozó
• Az elnöki lakosztályt lefoglaltam, visszaigazolták, tehát ez is rendben van. Felpakolom magam málhás teve módjára kottákkal, s hipp-hopp Pécsen is vagyok. Útközben kis mjuzikfülelés csak megszokásból. Ez így leírva jó, de még kicsit "necces" a dolog. Egyelőre nincs felpakolva a telefonomra az a zene, amit hallgatni akarok :) De addig megoldódik, majd ügyeskedem az 'ámítógéppel és a telefonnal. Végszükség esetén pedig marad a Zemerhárombartókrádió.
• Mindegyik fellépő együttes műsorára kíváncsi vagyok! S amilyen elvetemült vagyok, végig fogom ülni a szombat délelőtti koncerteket. Egy dolog van, amit még el kell döntenem. Vasárnap melyik zenekar térzenéjére menjek? Mert hasonló időpontokban kezdődik, ám a helyszínek - érthető okokból - nem egyeznek.
• Most vasárnap még lesz egy próba a proszekturán, a május 1-i térzene anyagát átfújjuk, aztán csak a koncert napján találkozom a csapattal. Míg én Pécs városában fülelem valamelyik zenekar térzenéjét, addig L. Peti itthon abriktolja majd a zenekart. A május 1-i műsor nem lesz vészes, nem rángatjuk az istrángot (nagyon), nehogy a ló odapiszkítson a hámfára... Két új számot dobunk be a közösbe, mindkettő a labancoktól jött. Az egyik egy nem rövid polka "Annafest", a másik egy nem hosszú induló "Salut". Még a szerzők nevét nem sikerült megjegyeznem, de majd pótolom. Vagy nem.
• A heti esőzés miatt nem súgott a fülem, hogy nincsenek a gyümölcsfák megpermetezve holmi gombaölö szerekkel. Ma sikerült lefújni mindet. S már meg is ragad az anyag. Felszívódó hatásúak, s már több mint négy óra eltelt azóta, hogy befejeztem. Egy darab művészet kipipálva. Hurrá! Ha ilyen kellemes idő marad, hétfőre teljesen kinyílnak a virágok mindegyik fánkon. S ha sikerül, felteszek ide egy fotót a cseresznye fáról. Nem a cseresznyefán lóg a fotó, hanem a "róla elnevezett Szundi heverőre...". Most kell abbahagynom. Elszáll az agyhelyem.
• Ja, igen. A képen látható mozdony egy NOHAB mozdony, 1954-ben kezdték el gyártani. Sajnálatos módon már nem üzemelnek. Érdemes rákeresni, gyönyörű fényképeket lehet találni a neten. S azért tettem fel, mert ha már Vasutas Fúvószenekari találkozó, akkor hadd szaladjon:)
• Köszönöm a türelmet. 21:02

halász legény

• Eléggé el nem ítélhető módon, választás előtt állok... Vagy meghallgatom a mai közvetítést a Met-ből, vagy Janácek Glagolita miséje lesz terítéken. Ha lesz kedvem a Petrovics műből hárfa szólamot "rajzolni", akkor a Met. Ha nem lesz, akkor a Glagolita mise.
• Egyszerű. Legalábbis egyszerűbb, mint a jövő hét. A holnapi napról direkt nem írok, szépet nem tudok, csúnyát pedig nem akarok. Hiába, én így értelmezem a demokráciát: Nem az a szabadság, hogy azt teszek, amit akarok, hanem nem muszáj/muszály megtenni, amit nem akarok. Pont.
• Hétfőn a miskolci szimpatikus zenekar fog koncertet adni az "olvasó"-ban, Turpi (Kovács László) fog vezényelni. A műsorról semmit nem tudok. Majd koncert után. Kedden temetés, zenekari tag Anyukája temetése. Eljátszuk a "Most van a nap lemenőben"-t. Szerdán szolnokiába kell(ene) menni, ez még szervezés alatt van. A volt munkahelyem zenekara 40 éves. Jó lenne ott lenni, találkozni a volt kollégákkal, Barátokkal. Kiderül hétfőn. A május 1-i programot is pontosítani kell, majd a május 9-i menetet is. S mint írtam, Pécsre el fogok menni, azt nem hagyom ki!
• A mai közvetítés pedig ez:
• 19.00 Kapcsoljuk New Yorkot, a Metropolitan Operaházat Mozart: A varázsfuvola - kétfelvonásos opera Szövegét Emanuel Schikaneder írta Vezényel: Fischer Ádám, km. a New York-i Metropolitan Operaház Ének- és Zenekara
• Köszönöm a türelmet. 18:11

Pécsi menet/Fejérváry(!) :)

• Részemről ott leszek :)
• XI. Országos és Nemzetközi Vasutas Fúvószenekari találkozó Helyszín: Pécs 2010. április 24. (szombat): 07. 30 reggeli 09. 00 A fesztivál hivatalos programja a ZeneParkban, az együttesek bemutatkozása a színpadon töltött idő, maximum 30 perc. Kötelező mű: Erkel Ferenc: Palotás, egyébként minden szabadon választott. Fellépés sorrendje: 09:00- 09:30 Pécsi Vasutas Koncertfúvós Zenekar 09:35-10:05 Dunakeszi Koncertfúvósok 10:10- 10:40 Linzi Vasutas Fúvószenekar 10:45-11:15 Kézdivásárhelyi T K. fúvószenekara és mazscsoportja 11:20-12:00 Sásdi Fúvószenekar 12:05-12:35 Körösparti Vasutas Koncert Fúvószenekar 12. 40 A szakmai zsűri értékelése 13. 30 Ebéd 17. 50 Fesztivál résztvevőinek közös műsora mazsorett bemutatóval a Széchenyi téren Az alábbi indulók: 1. Hunyadi - Erkel Ferenc 2. Kossuth - Müller József 3. Zrínyi - Kraul Antal 4. Centenáriumi - Pécsi József 5. Magyar díszmenet - Kraul Antal 6. Fejérvári - Müller József 7. Jászkun - Müller József 8. Losonci - Lehár Ferenc 9. Szamosmenti - Lehár Ferenc 10. IV. Honvédkerületi - Striczl József 11. Palotás - Erkel Ferenc A művek vezénylése rotációs rendszerben történik a zenekarok karnagyai között 19. 30 Vacsora 21. 00 Buli
• Igazán szépen összeállított műsor, egyetlen szépséghibája van: a közös műsor hatodik száma.
• Ugyanis a Fejérváry(!) indulót nem Müller József, hanem Müller János írta 1890-ben.

1. " A Müller szerzeményű indulók körüli zavarokat bonyolítja egy ugyancsak Müller Józsefnek tulajdonított induló, a Fehérvári. A jelenleg is sűrűn játszott, igen népszerű induló szerzőjének a rádió, a különböző fúvószenekari fesztiválok műsorai, sőt a "Történelmi indulók" című hanglemez borítólapon közölt magyarázata Müller Józsefet tüntetik fel.
2. A Fehérvári induló egyrészt nem Fehérvári induló, hanem báró Fejérváry induló, másrészt szerzője Müller ugyan, de nem József, hanem János, és keletkezési ideje 1890. Az induló hangvétele is olyan, hogy a századforduló katonaindulóinak stílusát követi. Csodálatos módon éppen ez kerülte el a zenetörténészek, sőt a műsorközlők figyelmét." (Karch Pál: Pest-Buda katonazenéje 1848-ban; Közéteszi az MTA Zenetudományi Intézet Budapest 1983)

Köszönöm a türelmet. 06:36

Resurrection

Boldog Húsvéti ünnepeket kívánok mindenkinek, aki direkt vagy véletlenül erre jár! Köszönöm a türelmet. 18:33 Egyszerűen rá kell kattintani a címre s előjön a CSODA !

permet

"Szürke minden elmélet, zöld csupán az Élet aranyfája" - Goethe. Igaz, a fordító az "Élet"-et kisbetűvel írja, de nem gond. A gond nem itt kezdődik. Fáradt vagyok. Nem kicsit. Tudnék többet enni. Mazochista sem vagyok. De fogyni akarok, s fogyni is fogok! Kezdetnek jó, hogy minden nehézség nélkül megmászom a kerthez vezető hegyet. Nem fújtatok annyira, mint pl. ősszel. Nem érzem a permetezés után sajgónak sem a hátam, sem a vállaim. Segített a kovácsüllős reggeli torna? Már tornázom(?) lassan harmadik hónapja minden reggel. Nem annyira, hogy megizzadjak, csak egy kicsit. Ami még mindig több, mint az elmúlt huszonév alatt. Majd jövök még s ez nem fenyegetés! Ja, igen. Most ez a háttérzaj: Weber: A bűvös vadász - háromfelvonásos opera Szövegét Johann Friedrich Kind írta) Vezényel: Marek Janowski, km: a Berlini Rádió Énekkara (karig.: Robin Gritton) és a Berlini Német Szimfonikus Zenekar Szereposztás: Ottokár, cseh herceg - Andreas Schmidt (bariton), Kuno, hercegi fővadász - Anton Scharinger (basszus), Agáta - Sharon Sweet (szoprán), Ännchen - Ruth Ziesak (szoprán), Gáspár - Kurt Rydl (basszus), Max - Peter Seiffert (tenor), Remete - Matthias Hölle (basszus), Kilián - Roman Trekel (bariton), 1. és 3. nyoszolyólány - Gabriele Rossmanith (szoprán), 2. és 4. nyoszolyólány - Yvi Jänicke (mezzoszoprán), Samiel - Peter Matic Köszönöm a türelmet. 20:21

leos

Szombat este nem húzom az időt, de még van egy kicsi a közvetítés kezdetéig. Tehát a mai napra "rendelt" zeneszerző Leos Janácek. Sajnálatos módon, nem sokat tudok róla. Még Szolnokon dolgoztam, mikor a szokásos havi Antikvárium látogatáskor megkapta a szemem egy LP. Nekem akkor még ismeretlen zeneszerző Sinfonietta című műve, öt tételben. Ki ez a fickó, mikor élt, mit alkotott? Persze, megvettem a lemezt s meg is füleltem. Ha jól emlékszem, a Sinfoniettat 1924-ben írta. Sok információ nm volt a lemezen, különösebben nem is néztem utána. Aztán időnként hallottam pár művét, s érdeklődéssel fülelem azóta is. (Helyesen: Janáček, Leoš) Hukvaldy-ban született 1854. július 3-án. Zenei tanulmányait Brnóban (Brünn) kezdte 1865-ben, innen került a prágai orgonaiskolába, majd a lipcsei és bécsi konzervatóriumokba. 1881-ben orgonaiskolát nyitott Brnóban. Hamar felfigyelt a nép költészetére és zenéjére. Első kimagasló sikerét Jenufa című operájával (1903) aratta. Az opera bécsi bemutatója 1918-ban további sikert hozott neki. Életművének javát idős korában alkotta. 1928. augusztus 12-én, hetvennégy éves korában Ostravában halt meg. A komponista életműve Dvorák és Smetana munkásságához szorosan kapcsolódik. A szellemi rokonság kimutatható abban is, hogy Janáček szerzeményeit is a cseh, pontosabban szűkebb pátriája, a morva zenei folklór hatja át. A Glagolitikus misét két esztendővel halála előtt, 1926-ban írta. A mű, noha liturgikus szerkezetű és szövege ószláv liturgikus nyelven íródott, a legkevésbé sem vallásos mű: „A nemzet biztonságában való hitemet akartam kifejezni...” Ma pedig nemsokára kezdődik az zemerháromBartókon: 18.00 Közvetítés a New Yorki Metropolitan Operaházból Leos Janáček: A holtak háza Háromfelvonásos opera Szövegét - Fjodor Dosztojevszkij regénye nyomán - a zeneaszerző írta Vezényel: Esa-Pekka Salonen Km. a New York-i Metropolitan Operaház Ének- és Zenekara Jó lesz háttérzenének a rabszolgamunkához - a látható kottától azér' szebben írok :) Köszönöm a türelmet. 17:51

labanc oroszlán

Sándor nap előtti este miről is írhatnék? A zemerhárombartók(sic!) Karl Bőhm vezényelte Mozart: Idomeneo-t közvetít, jegyzékszáma 360. Mármint a K.V. Vagy a körüli :) A márciusi ünnepségeket beszegtük, voltak benne szép részek. Az különösen tetszett, hogy a pénteki koszorúzás után megkértem a kollégákat, dobják le a vállfára akasztott ruhám a proszekturán. Úgysem megy oda 15-ig senki. 15-én viszont nem volt meg a sapkám. Sem induláskor, sem azután. Valakinek megtetszett s magáévá tette. Legyen vele boldog, hordja/viselje egészséggel. Annyira nem zavart a dolog, csak furcsa. No, mindegy. Sapka nélkül pedig tűzoltó egyenruhát sem hordunk (mert az egyenruhához jár a sapka, anélkül olyan, mint az úttörő nyakkendő nélkül). Áthidaló megoldásként a gyalogmenet idejére a fejemen "felejtettem" a baseball sapkámat... Biztosan érdekes lehettem benne, az egyik szurkoló meg is jegyezte, hogy "a főnökön nem tányérsapka van". Reagálásom csak ennyi volt: Nem. S nem is lesz. Eldudáltuk a menetet, három indulóval végigértünk, sőt - a Fejérváry trió része csak egyszer került terítékre. Helyfoglalás után a szokásos, annyi különbséggel, hogy elmaradt a "Vakpali"-zás, simán Himnusszal kezdtünk. Beszéd, műsor, majd koszorúk. Kossuth Lajos nyolcszor üzente, hogy elfogyott a regimentje. Rövidnek tűnt, pedig hosszabb volt. Időileg. Vagy csak én feleztem a tempót. Amit megtettem volna az utolsónak eljátszott labanc indulóval is, amit most játszottunk először. Igen, a huszárok díszmenetére játszottuk ezt a labanc darabot. Csak annyira lettem mérges, hogy a Teremtőt egy mondatban emlegetettem egy kokottal... Nem vagyok rá büszke, de elborult az elmém(?)... S nem keresek kifogást senkinek. Kifogás mindig van, pedig egyikünk sem politikus... Ja, igen. Eléggé el nem ítélhető módon, kilencedszerre is belekezdtünk a koszorúzási zenébe, de elfogyott a koszorú. S én leittettem. Nagyszerűen sikerült - volna. Ha nem subdominánsom teszem. De ott tettem. Remélem utoljára... Jajj... Az is igaz, hogy senkinek nem tűnt fel. Vagy látták rajtam, hogy morcos vagyok s nem ingereltek. Mert oroszlán vagyok, de büdös sem, és ordítós sem. Miután eljátszottuk a labancos indulót, bemondtam mégegyszer. "Nomégegyszer. De most úgy, ahogyan integetek" Ez is érdekes volt. Jön még a kutyára teherautó. De jön ám, majd vasárnap a próbán. Mert. Köszöünöm a türelmet. 20:06

kódex

Időnként úgy érzem magam, mint egy kódexmásoló szerzetes :) Viccet félretéve, akinek már volt/van/lesz dolga sok írnivalóval, tudja hogy mire gondolok/gondolhatok. Igen, kitalálták már hogy 'ámítógéppel is lehet kottát írni, sőt még a múlt évezredben Németországban a kottaírógépet is kifejlesztették. Ha jól emlékszem, 1984-ben. Akkor 2000 nyugatnémet márka volt az ára... Látni nem volt szerencsém a gépet, biztosan utána lehetne keresni, de se időm, se ingerenciám. Maradok a hagyományos, ám annál lassabb kézi kottaírásnál. Nem annyira szép mint egy nyomtatott, de kottagrafikus sem vagyok. Úgy vagyok a kottaírással, hogy még mindig jobb ha én írom el, szidják a másolót. De a saját kottaírásomat is elég jól olvasom, s ha partiturából megy a kimásolás szólamonként - mint most is - , még szépíthetek rajta. A leírt hangon csak annyit, hogy egyértelmű(bb) legyen. Mert az (is) fontos. Köszönöm a türelmet. 21:28

Lyszisztrate

Nakéremszépen! Kaptam ma egy levelet a Mestertől, amiben engedélyezi/jóváhagyja a darab előadását: "... Betekintvén munkájába, úgy találtam, hogy kitűnő szakember vette a fáradtságot e számomra meglehetősen furcsa feladat elvégzésére. Természetesen nincs kifogásom a műsorra tűzése és teljes eljátszása ellen. Remélem, hogy nem szerez csalódást sem a zenekar, sem pediglen a hallgatóság számára. Lelkes és hozzáértő munkájáért hálás vagyok. Sok sikert kívánva üdvözlöm Tisztelettel: Petrovics Emil Budapest, 2010. február 25." Köszönöm a türelmet. 19:08

bohém

Történt pár dolog, címszavakban: van városi költségvetés, van (lett) támogatás, annyi, amennyi tavaly, s ez ugyanannyi, mint 2000-ben. "szegény ember vízzel főz..." nem folytatom, mert nem tűr nyomdafestéket. A Mester még hallgat, pedig február idusa elmúlt. Engem azért nem tör le annyira (dehogynem), szántom a kottafejeket, haladni köll. Nagyszerű a spanyol ténta, már 200 patron vár felhsználásra s ez nem kevés. Ismét szombat este van, s ismét közvetítés kezdődik 19:00-kor. S mire leltem egy fotót, addigra az első majd' húsz perc el is telt. :) Kapcsoljuk New Yorkot, a Metropolitan Operaházat Giacomo Puccini: Bohémélet Négyfelvonásos opera Szövegét - Henri Murger regénye nyomán - Giuseppe Giacosa és Luigi Illica írta Vezénel: Marco Armiliato, km. a New York-i Metropolitan Operaház Ének- és Zenekara (karig.: Donald Palumbo) Szereposztás: Mimi, varrónő - Anna Netrebko (szoprán), Rodolphe, költő - Piotr Beczala (tenor), Marcell, festő - Gerald Finley (bariton), Musette - Nicole Cabell (szoprán), Schaunard, zenész - Massimo Cavalletti (bariton), Colline filozófus - Oren Gradus (basszus), Benoit, háztulajdonos és Alcindor, állami tanácsos - Paul Plishka (basszus), Parpignol, játékkereskedő - Jeremy Little (tenor), Utcai árus - Raymond Aparentado (tenor), Vámtiszt - Joseph Turi (basszus), Őrmester - Jason Hendrix Köszönöm a türelmet. 19:19

jégtörő Mátyás előtt

A tennivalóim nem akarnak csökkenni, sőt! Csütörtökre ígértek egy újabb választ, vagyis akkor ül össze a társaság, s hogy mit fognak dönteni, már remélem este megtudjuk. Akárhogyan lesz, nem adjuk fel. Évente öt olyan megmozdulása van a városnak, amin eddig (1895 óta) a mindenkori csapat nem hiányzott. Vasárnap 11-en voltunk. Velem együtt. Nem annyira happy, de nem tudok mit csinálni. Beszéltem a jelelévőknek arról, hogyan kellene dönteni. Igen, valamilyen szinten befolyásoltam őket. Meghallgatok mindenkit, bármilyen "elszállt" ötlete is van. De ne passzírozzuk a szart, arra ott vannak a döntéshozók. S mivel a harag erő nélkül mit sem ér, ezt ajánlottam: ha van/lesz pénz a márc.15-i ünnepségre, ott leszünk. Ha nem lesz, nem megyünk. Pont. Mert az ijesztés "ezeknek" nem számít. Szerintem nem hiszik el, hogy meg merjük csinálni. Pedig de - meg merjük. S ezért/erről bárkivel hajlandó vagyok vitába szállni bot nélkül is, nagy nyilvánosság előtt is. Már szinte mindenkivel sikerült beszélni aki érintett az ügyben, de széles mosolyon s ígéreten kívü nem történik semmi. Nagyon nincs rendben, de ez szintén nem rajtam/rajtunk múlik. Ugyanúgy készülünk a vasárnapi proszekturai menetek alkalmával, mint tavaly, vagy azelőtt. Mert edzésben kell maradni. Gyakorlás nélkül nincs produkció, sokszor leírtam már (s le is fogom még párszor), a zenekari produkció nem egy nagykabát amit leakasztok a fogasról amikor szükség van rá. S nem, nem értik meg. Felsőfokú végzettséggel nem értik meg. Vagy nem akarják, s ez még rosszabb. Persze a diploma nem minden, de azért bocsásson meg a világ... Herbnek még mindig nincs utánpótlása, hetente több alkalommal is rákérdezek a tulajnál. Viszont Herb szomját oltandó - számomra - új königsblau ténta(!) került hozzám. Egyelőre 60 patron, de próbának is jó lesz. Spanyol gyártmány, s ilyennel még nem dolgoztam. Köszönöm a türelmet. 21:47

Ariadne

Szombat van, tudom, nem nagyon rángattam az istrángot ezen a héten sem, már ami a bejegyzést illeti. Tele van minden a politikával, kicsit jobb/szebb lesz az idő s nem járok helyi busszal. Hogy mennyi marhája van a világnak akik (jó nagy hangon) osszák az elmét az utazóközönségnek. Mindenki a tüzéreknél szolgált valamikor, hogy ordít?! Zenér sem szeretek hangosan hallgatni (időnként azért előfordul), nem még az igazmondó juhászokat. Előrelépés nincs költségvetésileg, ma nem mentünk el a megyei megmérettetésre sem. Gyalog messze van... meg egyébként is... Pont. A téli olimpia mai eseményei helyett ez lesz a háttérzaj a kottaíráshoz: 19.00 Kapcsoljuk New Yorkot, a Metropolitan Operaházat Richard Strauss: Ariadne Naxos szigetén Egyfelvonásos opera előjátékkal Szövegét Hugo von Hofmannsthal írta Vezényel: Kirill Petrenko, km: a New York-i Metropolitan Operaház Zenekara Szereposztás: Primadonna, Ariadne - Nina Stemme (szoprán), Zerbinetta - Kathleen Kim (szoprán), Zeneszerző - Sarah Connolly (mezzoszoprán), Tenorista, Bacchus - Lance Ryan (tenor), Zenetanár - Jochen Schmeckenbecher (bariton), Udvarmester - Michael Devlin, Táncmester - Tony Stevenson, Lakáj - James Courtney, Fodrász - David Crawford, Harlekin - Markus Werba, Scaramuccio - Mark Schowalter, Truffaldin - Joshua Bloom, Brighella - Sean Panikkar, Najád - Anne-Carolyn Bird, Driád - Tamara Mumford, Echo - Erin Morley Köszönöm a türelmet. 17:33

MET

Mivel szombat este van, nem húzom az időt. Voltak a héten események, nem minden happy, de lesz jobb. Majd megírom - vagy sem. Mindenesetre, remek "háttérzaj" van :) 19.00 Kapcsoljuk New Yorkot, a Metropolitan Operaházat Donizetti: Az ezred lánya Kétfelvonásos opera Szövegét Jules Henri Vernoy de Saint-Georges és Jean Francois Alfred Bayard írta Vezényel: Marco Armiliato, km: a New York-i Metropolitan Operaház Zenekara és Énekkara (karig. Donald Palumbo) Szereposztás: Marie - Diana Damrau (szoprán), Tonio - Juan Diego Flórez (tenor), Berkenfeld grófnő - Meredith Arwady (mezzoszoprán), Sulpice őrmester - Maurizio Muraro (basszus), Hortensius - Donald Maxwell (basszus), Crakenthorp hercegnő - Kiri Te Kanawa (szoprán), Káplár - Roger Andrews (basszus) A képnek semmi köze sem az íráshoz, sem ehhez az operához (azon kívül, hogy francia nyelvű az előadás) - ám remek kép. Köszönöm a türelMET 19:50

pikírozás

Nem valószínű, hogy ma ismét rekordmennyiségű hó esne mifelénk. Süt a Nap, kék az ég, max. mínusz 2 celsiusok repkednek szél nélkül. De holnapra ideérhet. Izzítva van a hólapát, s ha úgy lesz, a proszektúrát követő ebéd után tudom is hómentesíteni a garázs előtti terepet. Ma reggel viszont a stresszkóban sikerült vételeznem két darab 58 cm hosszúságú műanyag virágalátétet. Amit balkonláda alá szoktak tenni. Nos, én nem arra használom, hanem - a tavaly kicserélt ablak belső párkányára teszem, s - abban lesznek a virágpalánták. Természetesen "ízléses" kimosott/fertőtlenített, az alján kilyukasztott tejfölös poharakban. Csak azért ezekben, mert még nem érkeztek meg az üzletekbe a tőzegcserepek. Amivel könnyebb bánni, ha tisztaság szempontjából nem is a legalkalmasabbak. Mivel képeket nem tudok beilleszteni, így csak a nevüket írom le azoknak a növényeknek, amik lassan, de biztosan földbe kerülnek. Elsőként a Passiflora caerula/Golgotavirág. Nagyon dekoratív növény, magassága/felfutása 400 cm körüli, s ráadásul örökzöld. Futónövények közül még a Cobaea scandens/Serleglonc kerül poharakba. S a következők: Gerum chiloense/Gyömbérgyökér , valamint Zinnia elegans/Törpe rézvirág s Rosmarinus officinalis/Rozmaring. Utóbbiak nem futónövények, de nem is akarok edzést tartani nekik:) S amivel tavaly is próbálkoztam: Fragaria vesca/Szamóca. De nem akármilyen szamóca! Ez kéremszépen "erdei szamóca" ami magról ültetendő. Olyan pici magja van, hogy netovább :) A magot a komposzt tetejére kell vetni, vékonyan takarni és üveg lappal leborítani, és 15-18 fokos hőmérsékleten tartani. A kelés után hat héttel kell pikírozni. Nos, én ezt kihagyom. Mármint a pikírozást. Eleve csak pár szem magocskát teszek egy-egy edénybe, s majd a legerősebb kettőt hagyom tovább növekedni. Mára viszont befejezem, s tanulok egy kicsit a holnapi próbára. Köszönöm a türelmet. 15:21

MüPa

Elutaztam, hazaértem - s közben... Azzal kezdődött, hogy nem kellett a kakasokkal kelnem, elég volt csak ébredni. Így reggel indultam 6:30-kor. Már esett a hó, de még nem vészes. Hogy a szél is fújt, azt olyankor nem nagyon díjazom. Oda se neki. Az út során (53-as, 23-as, 21-es és m3-as utak) végig szakadt a hó, olyan ötforintos nagyságú pelyhekben. Kb. félúton felszállt a buszra két fickó - kinézetük alapján két csöves - , de kiderült hogy jegyellenőrök :) Nem volt semmi hiba, a következő benzinkútnál leléptek. Volt fűtés a buszon, s a sofőr sem érzett késztetést arra, hogy az utasokkal megossza "Lagzigusztibódilajos" , valamint a Fásy-mulató M.o.-n világhírű sztárjainak lélekromboló tevékenységét. Így szépen beértünka fővárosba, két óra50 perc alatt. A menetidő egyébként három órában lett hitelesítve, de akkor egy pihenőt is be szoktak iktatni. Örültem annak, hogy szakad a hó. Amikor már tudtam, hogy 30-án megyek, reménykedtem is benne, hogy lesz hó. Ami jótékony módon eltakarja a "Sorstalanság" írója által sem kedvelt kutyaszart. Bár, ha nem kötődik Budapesthez, lehetne neki küldeni egy pár adagot... csak emlékként. Eljutottam a Kálvin térre időben, a találkozó is sikerült, beültünk a Szabadság hídnál lévő B.K.-be. Életemben másodszor voltam ilyen "műanyagmadáreleség"-et árusító önki étteremben, sikerült is egy 0.5 literes buborékmentest elfogyasztani, a másik fél egy kávét ivott ízmódosítók nélkül. Majd következett az antikvárius,aki telefonált, hogy késni fog egy kicsit. Délre beszéltük meg, s kis késéssel 13:30-kor át is vehettem a hőn áhított kottákat. De ha tudtam ezekre a kottákra várni több mint húsz évet, ezen nem akadok fel. Sikerült egyik "bloggertársat" és Barátját megfűteni, hogy ne hagyják ki ezt a tegnap délutáni koncertet. Nem utolsó sorban, először sikerült Vele/Velük találkozni. Csak kevés idő maradt beszélgetésre, beültünk a koncertre, s koncert után én még jöttem is haza. Nekem könnyű, én elfogult vagyok ezzel a zenekarral s Karmesterükkel szemben, nekem tetszik ahogyan s amiket muzsikálnak. Ismerve a nem kevés nehézséget, ami közbejöhet a felkészülés/utazás/koncert során. De ez tulajdonképpan a közönségre nem tartozik, csak a végeredmény, s ez így is van rendjén. Nagyszerű volt a koncert. Két ősbemutató is volt, az egyik nagyon tetszett, a másiknak csak az utolsó tétele. Az első két tételnél az jutott eszembe (eléggé el nem ítélhető módon, mer' ha nem tetszik, csinálj jobbat jeligére), hogy ennyi hangból már egy jó darabot is lehetett volna összehozni. Lehet, hogy ez irígység, lehet hogy más. Egyik volt tanárom szerint, akinek nincs ötlete, az nem zeneszerző lesz, hanem hangszerelő :) Nem tudom, nekem az első és második tétel "felejtős". Nem volt bennem az a jó értelemben vett borzongás. De a harmadik (befejező) tételnél igen. Egyébként szívesen belenéznék a partitúrába, merő kíváncsiságból. Mindegyik darab kottájába. Az elsőként játszott művet már hallottam párszor, különböző zenekarok előadásában. Jó darab, meg kell hagyni. S akkor a negyedik darabról csak annyit, hogy kisebb együttesre íródott, mint a többi, érdekessége volt egy szóló cselló részvétele, na de boldog emlékű Frici bácsi ezzel a darabbal is nagyszerűt alkotott. Mindezek után mit írhatnék még a tegnapi koncertről? Aki nem volt ott, az sajnálhatja. Ilyen, s ehhez hasonló koncertre mindig lesz időm. Remélem erőm is :) Hazafelé pedig ismét jól jött a busz. Egy porcikám sem kívánta most a Budapesten maradást, februárban mennem kell úgyis a Mesterhez. Bár, akkor szívesebben mennék nem így - kutyafuttában - ,hanem valahol éjszakára megpihenve frissen kezdeni a másnapot, vagy frissebben, mint egy zsák agyag. S igen, még valami. Nem vétkeztem evésileg - vittem magammal négy darab rozsos spiccnek nevezett kifliszerű izét, igaz, reggel tettem bele egy kis vajat, sajtot, szalámit. Csak merő megszokásból. S buborékmentes vize(ke)t ittam. Semmiféle legális tudatmódosító, mogyorós csoki, fagyi, semmi, semmi. Milyen jó, hogy nem fogadtam meg a súlyleadást. Mer' erős vagyok :DD S akkor a műsor: 1. Lendvay kamilló: Csajkovszkij mester utolsó üzenete; 2. Hidas Frigyes: Fantázia gordonkára és fúvósegyüttesre; 3. Kákonyi Árpád:Suite in d - bemutató; Dubrovay László: Tavasz szimfonia - bemutató; Köszönöm a türelmet. 15:12

pótlás

Türelem, tornaterem. Jól sikerült a pénteki megmozdulás, voltak benne "szép részek". Megérkeztek a kisegítő tenészek, megkapták a kottájukat, s 17:00 óra előtt nem sokkal elfoglaltuk a színpadot. (Nem védte senki, vértelen győzelem volt) Újra berendeztük, mert még aznap próbáltak a vonyítósok (dümdüm/tüctüc) - s ez nem volt betervezve. Az egész műsort sikerült úgy összeállítani, hogy a tiszta játékidő 37:00 perc legyen. Ehhez jött a szövegelés, amit már november 09-én kézbesítettem a szpíkernek - gondolva arra, hogy lesz ideje átrágni magát az ismeretlen szövegen. Húzott is belőle, mert változtattak a meneten. De ez persze csak ezen a héten kedden derült ki - miután hétfőn újra elvittem a szöveget pendriwe-n. Biztosan annyira tetszett nekik a szöveg, hogy hazavitték. Egy biztos, nem tudták hová rakták. Mindegy, ezen nem múlik. Mondja a szpíker még hétfőn: jó hogy megcsináltad saint-moty a munkámat, így nem kell nekem agyalni. Felhomályosítottam, csak azért írtam meg a szöveget, hogy el ne baszarintsák. Okulva egy nem annyira kellemes - ám nem meglepő módon csillárleszakító szövegeléstől amit volt szerencsétlenségem végighallgatni nem túl régen. Bizonygatták hétfőn, hogy nem lesz csúszás a műsorban, tudják, felírták, ki-mennyit-mikor-miért-minek azt adja elő amit, stb., stb. Kinevettem őket s majdnem megsértődtek. Csak kettő perces csúszással kezdtünk, ez nem vészes. S valamit elfelejtettek. Belekalkulálni a műsoridőbe azokat a számokt, amikkel variáltak a csapat műsorán. Nem, nem nyúltak bele, csak minden általunk játszott darab után következett vagy egy versmondó, vagy egy népdalt éneklő gyerek. Akik valamilyen megmérettetésen díjat nyertek. Ezt elfelejtették hozzászámítani a műsoridőhöz. A szünetig sikerült a műsort cca. 35 perccel túlhúzni. S a vége előtt mondja a szpíkernek az egyik szervező, hogy ne azt mondja a közönségnek, hogy 10 perc szünet következik, hanem pár percet mondjon... Pár perc alatt a közönség el sem tudja hagyni a helyszínt, pisi-kaki-dohányról nem is beszélve... S annyi idő a színházterem kiszellőztetésére sem elég. Mert elhasználódik a levegő zárt térben, ahol annyi ember van. Mindegy. Nagy tapsot kaptunk, ráadást nem játszottunk, nem éltünk vissza a helyzettel, rátéve a csúszásra még pár percet. Jó érzés volt látni - kikukucskálva a függöny mögül még kezdés előtt - , hogy az erkélyt is megnyitották a nagy számú közönségnek. Telt ház volt. Na, ebben legalább remekeltek a szervezők. Még akkor is, ha van mellékzöngéje a dolognak. Fejvesztés terhe mellett az iskolákból visszaigazolást kértek, hogy mennyien képviselik az oktatási intézményt. Mint anno, mikor kivezényeltek a helyi laktanyákból egy századot, hogy tele legyen a színházterem :) Nem von le semmit az egészből, nem dobáltak meg bennünket (sem), gy darab művészet kipipálva, készülünk az év további rendezvényeire. Olyannnyira, hogy ma délelőtt már a proszekturán találkoztunk ismét, és pár számunkra még ismeretlen nótát bevizsgáltunk. Még ősszel hozta a zenekari elnök - eléggé el nem ítélhető módon nekem pedig nem volt türelmem ma. Vagy mittudomén mi történt velem. Káromkodtam egy kacskaringósat a próbán. Nem zakkantottam meg egyik tagot sem, inkább csak nekem volt kellemetlen (utána). Tegnap tesóm hozott egy új gépet, monitorral. Nekem új, ez az Ő régi gépük, csak vettek egy újat, s felajánlotta "népgazdasági hasznosításra". Másik tesóméknak nincs rá szükégük, így elfogadtam. A laptop így most pihentetésen van, szoknom kell ezt a nagy monstrumot. Azt hiszem mára elég lesz, pedig a tegnapi időrabló-s napról nem nagyon írtam. Ha nem felejtem el, arról is fogok. De nem sikerült teljesen kész lenni az anyaggal. Már amit írtam, az esetleges hibák javításával. Márpedig harmincadikán Bp-re megyek, s készen KELL lennem. Köszönöm a türelmet. 09:26

Herb330 - Made in China :P

Ha már ilyen szépen rákérdezett pár ember, bemutatom Herb330-at: Herb330 a neve a töltőtollnak, amivel írok:) A szomszéd mindenesboltban vásároltam nem túl régen, vagy két éve... Rendeltem belőle egy dobozzal, de sajnos alkalmi vétel volt akkor is, a bolt fenntartója sem találkozott vele azóta sem. Különlegessége Herb330-nak, hogy vékonyabban ereszti magából a tintát, mint a 0.1 mm-es japán tollaim. Jó vele dolgozni, "szívatós" de nem átvitt értelemben:) Tinta is van hozzá, szép Königsblau színű, pelikán márkájú. Van még pár töltőtollam, azokkal általában a zenekari szólamokat írom, ahhoz nem kell nagyon vékony hegy. Mint majdnem mindenhez, ezekhez a tollakhoz is kell türelem, de ha valaki veszi magának a fáradtságot s megtanul vele írni, akkor sokat tud dolgozni. Már ha ez cél. Nálam cél. S azért írom a kottát (is) töltőtollal, mert nem kell véletlenül sem rányomni a papírra, hogy a csíkot húzza maga után. Elég ha leteszi az ember a tollhegyet a papírra s már írhatja is a gyönyörű írásjeleit. Mondjuk, azt hozzá kell tennem, hogy nem írok szépen kottát (sem), csak olvashatóan. Több pedig nem is kell, kottagrafikusnak sem készültem soha. Próbálkoztam a nagy nevű töltőtollkészítő termékével, csak nem volt elég időm megszokni. Az első Parker töltőtollamat egy kedves kollégától kaptam még Szolnokon, be volt száradva, valami lomtalanításon lelte. Helyrepofoztam, tiszta szesz általi átmosatással. S amilyen ügyi voltam, véletlenül ráültem. Semmi baja nem lett, csak meghajlott. Ennek köszönhetően viszont csak dísznek alkalmas, használni sajnos nem lehetett. Aztán valamikor az évezredforduló előtt rááldoztam egy másikra, ugyanebből a márkából. Ezt sem volt időm megszokni, nemes egyszerűséggel valakinek megtetszett s magáévá tette. Aztán kicsivel később - szintén nem kevés HUF-ért - , vettem egy Senator-t. Jó nehéz a többihez képest, "van benne anyag". Szép kiállítású toll, nem szívatós, hanem sima patronos, de nem jó bele a Parker töltötollba való patron, csak az egy számmal kisebb, amiből millió fajta van. Színben is. Herb330 viszont eredeti Made in China, színe leginkább a valamikori Néphadseregben használatos gyakorló nadrág színéhez hasonlít. Amit kiselejtezés után még pár évig valaki használt az építőiparban. Igazi, megkopott zőőőd színű. Nem annyira szép. Sőt! Szóval zőőőd színű a tollház, természetesen a levehető kupakja nem zöld, hanem arany színű. Olyan kis mattos arany színű. Amikor vettem, egy forint híján egy Károly Róbert arcképével díszített szintén zöldes színben játszó papírpénzt kértek érte. Annyit a hülyének is megér, hát még nekem! De nem bántom, olyan, amilyen. Nem tehet róla szegény, így öltöztették fel. S én szeretem! S szeretném, ha idén megérkezne belőle a megrendelt dobozzal, ami cca. negyven, vagy hatvan darab. Csak hogy legyen. Köszönöm a türelmet. 16:09

finis(ch)

Utolsó tételnél tartok, de be kellett fejeznem mára - teljesen kikészülnek a 20/20-as látással megáldott szemeim... De jó lenne kettő egész nap amikor csak Herb330 dolgozik velem együtt. Még akkor sem tudom a végére biggyeszteni a pontot, mert át is kell nézni, javítani esetleges elírásokat, miegyéb. De már a finisben vagyok:) Nem húzom az időt, szombat este van. Háttérzajként a zemerhárombartók (sic!) R.Strauss: Rózsalovag operáját közvetíti a Met-ből. Holnap délelőtt 10:00-kor lendül apálca a Zeneteremben! Köszönöm a figyelmet. 19:20

fogyi

Súg a fülem. Azért súg, mert egy lusta disznó (is) vagyok, nem haladok a szívesen csinált meloval, urambocsá' alkotói válságban vagyok:) Majd elmúlna, csak nincs rá idő. Idő, idő, idő. Múlt, jelen, jövő. Jobban ugrok mindenre az eltelt nyolc napban. Nem fogadtam meg, de május elsejére szeretnék nem úgy kinézni, mint egy kötözött sonka... Na. Első nekifutásra - ha ez nem hordozná már magában a sportot - 15 kg feleslegtől szeretnék megszabadulni. Persze, csak nem evéssel... Mert a sport sem az én világom. Nagyon megy a több percen keresztül tartó távolbanézés, a "majd holnap" zsolozsmázás szerű ismétlése is. Jobbnál jobb ötleteket szívesen veszek, csodabogyókban nem hiszek. Idáig elhagytam a napi két liter kólámat, meg a szénsavas italokat úgy általában. A csoki, fagyi, csokifagyi, jégkrém hegyek is a száműzöttek listáján szerepel. 17:00 óra után nincs evés. Bár éppen tegnap este hatkor sikerült 0.5 liter aludttejet "be a szervezetbe" á la Kun Béla. (igen, szép lett ez a mondat) Vasárnap lendül a pálca a proszekturán, az is előttem/előttünk van. Mert a 22-i koncertre kettő(!) próbánk van. S ez akkor sem annyira megnyugtató, ha a tagság nagy részének a könyökén jön ki - a könyökén, az összes létező hibával. Végül is, ha a hibákat nem számítom, még akár elégedett is lehetnék. De nem, mert én olyan marha vagyok. Na, tessék. Egész állatsereglet. S huszonkettedikéig még van egy Bp-i menetem is, a Mesternek viszem a kész anyagot, rábólintás nélkül nem akarok tovább lépni. Mert mi van akkor ha a Mester nem úgy képzeli, ahogyan én? Ebben meg is állapodtunk anno, tehát így működik, vagy sem. Az elején írtam az időt. Múlt, jelen, jövő. Annyiban kapcsolódik, hogy a Mester ezt a darabját akkor mutatta be az Operaház, amikor születtem:) Életkori sajátosság miatt én csak 1982-ben ismertem meg a darabot, azóta a kedvencek közt szerepel. A bakelit lemezem annyiszor le lett játszva, hogy elkopott. Ahogy visszaemlékszem, már akkor is agyaltam azon, milyen jó lenne nekünk fújósoknak is ilyet játszani! Kb 1997-ben találkoztam először a darab zongorakivonatával. Nem muzsikus látogatóknak egy kis segítség: a zongorakivonat az egy olyan dolog, amiből az énekesek, kórus, meg tudják tanulni a darabot zenekar nélkül. Erre vannak az ún. korrepetitorok, akik "idomítják" őket. Idén, vagyis tavaly október kötnyékén jutottam el - baráti segítséggel - odáig, hogy sikerült teljes eredeti zenekari anyagot kapnom belőle. De készen leszek, ha a fene fenét is eszik. Ezért jövök ritkábban, vagyis kis adagokban. Mert kommenteket írok, a facebookon is előfordulok naponta többször is, egylőre az msn elérhetőségem bánja ezt a végjátékot. S ha a Mester részéről a rábólintás megy, akkor jön a rabszolgamunka. De nem engedem át másnak, az esetleges hibákat ott még tudom korrigálni. Vagy a tisztán nem érthető írásjeleket, amiket egy kívülálló másként lát. Hogy nem kell olyan írásjeleket adni, ami félreérthető? Nem, tényleg nem. Pont. Január 30-án is megyek a nagyfaluba, remélem szép nagy hó lesz s takarja a Sorstalanság írója által nem kedvelt látványt... nevezetesen a kutyaszart. S épp' nem akkor sztrájkol a MÁV, Volán, egyéb közfeladatokat ellátó állambácsi által is pénzelt szolgáltató... Köszönöm a türelmet. 21:11