két hét

Két hét. Ennyi idő múlva már be leszek sózva. Nem mintha addig nem, de akkor fogjuk bemutatni az elmúlt időszak (mondjuk aug. 20-tól) munkájának eredményét. Milyen szép kerek mondat lett. Így, teli hassal (öt tojásból rántotta hirtelensütéssel készítve, plusz egy „nemiswanos” bögre, forró főzött kakaó) az ’ámítógép és a nyitott ablaknál ülve homályosodik az eltelt idő agyalása. Vagyis az elvégzett meló kezd szépülni, a cél adott, s a tegnapi proszektura-i menet is elég jól sikerült. Persze a hideg miatt kevesebben voltunk, de végre a csapat megjelent tagjai is hallhatták azt, amit. Nevezetesen, hogy teljesen komolyan gondoltam a karácsonyi koncerten közreműködő zenészek nem csak jelenlétét, hanem a produkcióban való részvételüket, közreműködésüket. Javítanak a hangzáson, nem kicsit. Tegnap még „csak” a szóló-, és a basszusgitáros jött, legközelebb jön a színpadizátoros (sic!) is. Még egy próbánk van vasárnap, aztán a színpadi főpróba 19-én délelőtt. 20-án belecsapunk a lecsóba. Az első szám próbája után megjegyeztem, hogy kell ez nekem/nekünk, ez a basszusgitár által keltett plusz rezonancia. Csak úgy remegtette a lépemetJ Meg is jegyezte a gitáros faterja: az 51 fokos segít. De! Csak deci. Csakis. (csokis) Majdnem az összes nótába sikerült beleszagolni, kettő lemaradt. Nem gond. Nem lesz gond vele. A csapat így áll össze: a hagyományokhoz (is) hű (hűűűűű?! Igen, hű) fúvószenekar, annyian, amennyien, hangszer szerint két fuvola, egy klarinét, (+ 2 klarinétot fújó ember) egy b-tenor saxi, két első-, egy második szárnykürt, egy-egy mélyszárnykürt és bariton, két trombita szólam (összesen öten), egy mély (basszus) b-trombita, két harsona, három tuba, szintetizátor, és a már említett szóló-, és basszusgitár. Ja, persze lesz egy-egy komplett dobszerkó a zenekar jobb-, és baloldalán, de a zenekar mögött. A nagydob és a réztányéros a kettő közt, de nem az általuk általában kezelt hangszerükkel, hanem a kiegészítő „kütyük” garmadájával. Ez a látvány része. A hangzás részről majd beszámolok a fellépés után. Idén ez lesz az utolsó fellépés, januárban kezdjük elölről. Készül a szpíker szövege, Sárospatakon a söröskorsó, helyben pedig a korsót kísérő okleveleket alkotják. Az idén 115 éves csapat szépkorúi kapják az egyedi címkézésű korsókat, és egy darab kerül a múzeumba is. Azért írtam, hogy szépkorúi, mert a legfiatalabb - aki kapja -, az idén betöltötte 69. évét. 13-an kapnak. A csapat korelnöke bejelentette két hónapja: ez a koncert lesz, amikor „végleg leteszi a lantot”. (Ő holnap után, dec. 8-án lesz 79 éves – cca. 70 évet muzsikált ebből különböző zenekarokban, különböző hangszereken. Öt évesen kezdte a zenetanulást) Szeretném, ha jól sikerülne a koncert. El is követek/követünk mindent, hogy szép is legyen! S akkor pár napot hátradőlve lehet pihizni. Ha valaki(k) erre jár(nak), szívesen látott vendég(ek)! A belépés ingyenes, lehet tapsolni saint-motynak (is)! Köszönöm a türelmet. 9:11