2010. július 19., hétfő

osztálytalálkozó

Szombaton délután kezdődött, és vasárnap reggel ért véget az első(!) – általános iskolai - osztálytalálkozónk. Persze, nem azzal kezdődött, hogy megjelentünk. Azzal kezdődött, hogy Marcsinak eszébe jutott, hogy ideje lenne összeverbuválni a csapatot. Jó negyedévbe telt, mire majdnem mindenkit sikerült elérni az ’ámítógép jóvoltából (is). Egyeztetések után a szombati nap maradt, amikor lehetőség szerint a legtöbben rá tudtuk szánni a napot. A legközelebbi találkozóig nem fogunk várni 33 évet. Egy nem túl messze fekvő településre mentünk, a Bükk lábához. Ennivalóról is gondoskodtunk, kb. három hete kimentünk a „tábor”-ba megrendelni a vacsorát. Próbáltunk okosak lenni s úgy megrendelni a kaját, hogy mindenki találjon kedvére valót. Rántott sertésszelet, natúr csirkemell, rántott gomba-, és sajt. Hasábburgonyával, és zöldborsós rizzsel. Valamint uborka, és paradicsomsaláta. Gondolva arra, hogy éjszaka megéhezik valaki, még vittünk valamivel több, mint három kg virslit, négy egykilós fehér kenyérkét, mustárt, tormát kétfélét. Inni is volt mit, azt pénteken vittük ki, megpakoltuk a hűtőt, ami oda nem fért, lekerült a pincébe. A hűtőnek kellett dolgoznia, bekerült nyolc darab kétliteres kóla, három-három másfél literes ásványvíz, 43 doboz sör, hat üveg bor, egy akácmézes meggylikőr, helyi bodzapálinka, a virsli, mustár, torma. S a fagyasztót sem kíméltük, 240 db jégkockára való víz. Szombaton délután két órára volt megbeszélve a találkozás, fél kettő után kezdtünk gyülekezni. Negyed három után elindultunk két autóval a helyszínre. Volt miről beszélni, akárhogyan számoljuk, csak 33 év telt el azóta, mióta végeztünk. Nem jöttünk össze annyian, mint szerettük volna. Akik nem tudtak eljönni, sajnálhatják. Jól éreztük magunkat, hajnal felé azért már kezdett megártani a nagy meleg (is). Ha a legvégén nem történik „sajnálatos esemény”, akkor szebb lett volna. Nem publikus, s nem is fogom megírni mi történt. Mindent összevetve, kár lett volna kihagyni, jó volt újra annyi év után találkozni, s remélem még lesz ilyen. Az sem lesz baj, ha többen leszünk. Köszönöm a türelmet. 19:48

Nincsenek megjegyzések: