harapnak! - első rész

Na kérem szépen, megpróbálok valamennyit szóban visszaadni a borzongatós (de nem thriller jellegű!) történésekből. Július harmadikán reggel elindultam egy már említett rendezvényre. Pécsre. Most először késett ez a „gyorsjárat”. Mostanában (már vagy két éve) ezzel szoktam menni, mert az IP nem egészen egy óra alatt beér Miskolcra. Ott csak pár percet kell várakozni, csak annyit, míg a beérkező harmadik vágányról átslisszol az ember az első vágányra, ahová beérkezik Kassa (Kosice) felől a „csühös”. Átszállás után azonnal indul tovább Szarajevóba. De Szarajevóba még mindig nem szándékozok menni, csak Pécsig megyek ezzel a járattal. Nagy előnye ennek a járatnak, hogy nem kell átszállni a nagy faluban, pláne nem kell a Keletiből átmenni a Délibe. Sem a Keletiben nem kell kószálni. Beérkezik, rátesznek még pár kocsit. A műszakiak rendezik, amit ilyenkor szokás s indul tovább. Menetrend szerint 12:35 körül érkezik. Kis csúszás elő szokott fordulni, de kicsire nem adunk, nagy meg nem számít. (Dehogynem). Most cca. 40 perc késést próbált meg behozni. Azok, akik Dombóváron szoktak átszállni Kaposvár felé, azok nyugtalanok voltak, ami nem csoda. Ha nem várja meg az ún. átszálló vonat őket, akkor van két órájuk a következőig. Városnézésre kevés, elkésni valahonnan sok. Megérkeztem Pécsre, sovány malac vágtában átmentem a nem túl messze lévő helyközi autóbusz állomásra. Egy „fecskényi idő” (á la Farkas Tóni bácsi) után indult is a busz Harkányba. A sofőr elmondta, hogy kicsit késni fog a busz, mert aznap kezdődött a kétnapos fürdőfesztivál, amire du. kettőtől 50%-os kedvezménnyel lehet bejutni. Útközben – Szalánta – ért utol telefonon Ágnes asszony, akinek a vendégházába igyekeztem négy éjszakai szállásra. A busz végül tele lett, de nem „hat kopekos gdansk-i sózott héring” módjára. Levegő is volt, jó izzasztós - a berliner kendőt nem hiányoltam. Ágnes asszony kijött elém autóval, s elvitt a szállásra. Nagyszerű hely, a ház előtti kertben megcsodálhattam a szememnek mindig jóleső nagyon sötét színű leánder bokrot, egy majdnem fehéret, s egy világos színűt. S persze a többi növényt is. Lepakolás s tisztasági verseny után gyalogláb nekiindultam felfedezni a régen nem látott várost. A régi ismerős helyeket akartam látni, meg is találtam a „muslincás utcát” – így nevezték a ’70-es évek végén a buszvégállomástól a camping bejáratáig érő utcát. Nem véletlenül. Annyi borozó/söröző/vendéglátóhely, mint amennyit említ Göre Gábor bíró úr, mikor megnézi Ős-Budavárát. „Ősapáink igen okos emberek lehettek, minden második ház kocsma benne”  Visszafelé sétálva a fülem „megkapta” a fürdőből kiszűrődő hangokat. Mint kiderült, a siklósi zenekar fújta a talp alá valót. Pár „klasszikus” indulót sikerült hallanom a műsorukból, természetesen a „radeckival” szegték be a műsort. Egy bosszantó dolog volt csak, ám nem a zenekarral kapcsolatosan. Nem tudom hogyan sikerült az evoluciónak, de a harkányi szúnyogok nem csípnek – harapnak! S hihetetlen mennyi van belőlük. Mindenesetre, este nem kellett ringatni – jött az álommanó. Vasárnap hajnalban csak kipattant a szemem 02:30-kor. Kimentem füstölni az első emeleti erkélyre, csillagos égboltot nézni. Nem sokáig, csak épp’ hogy. Reggel kimentem megnézni a Pécsre menő buszt, hogy délután odaérjek a főpróbára. Az időről nem írok, banánérlelő. Pécsre értem, majd kis útbaigazítás után az 50-es busszal a plázáig, ott tettem feleslegesen két kört. De azért is tud az ember beszélni, hogy kérdezzen, ha valamit nem tud. A fellépés helyszínen még eddig sosem jártam. Telefonos segítséget kértem a zenekari elnöktől, s hipp-hopp megleltem a helyszínt. 16:00-tól volt helyszíni próba, a szokásos „beleszagolós” fújás. Végre találkozhattam a zenész cimborákkal, a kottákat sem kellett tovább cipelnem. A nyitókoncert előtt 19:30-kor volt egy kiállítás megnyitó, majd 20:00-kor kezdődött a megnyitó. A vasutas fúvósok ismét megerősítették a szívem csücskét. A megnyitót sajnos félidőben ott kellett hagynom. Indult vissza Harkányba a buszom, s nem akartam lekésni az utolsót. Kijönni pedig a teremből mikor még tart a műsor, azt végképp nem szeretem. Folyt. köv. Köszönöm a türelmet. 13:18