sprotni

A hét eleje elég messzinek tűnik, de munka volt mint ahogy mindig, csak kicsit jobban sűrűsödött. Sűrű szentleszedések közepette alakul az indulókönyv, de csak magamra haragudhatok. Ezért is jó ha nincs főnöke az embernek, bár így csak saját magát okolhatja. Már ahogy. Mert nem tudom gyorsabban, szebben, jobban mint ahogy most csinálom, legalábbis a mostani gyakorlattal. A lényeg egy: senkinek nem lesz gondja azzal hogy milyen kottából fújjon, nem kell több indulókönyvet vinni csak egyet, ezt az "újat". V. Henrik tegnapig kitartott, már a buszra várva is ezt fütyülöm. Tegnap váltottam új felvételre, ez pedig Bruckner bácsi 6.-ja. Westfáliai Zenekar, Hubert Reichert. Nem tartozik a sokszor hallott harmadikhoz vagy hetedikhez, esetleg a kilencedikhez, de jó muzsika:) Kissé zavaró hogy a scanner meg dolgozik ezerrel, zúgolódik mint törzsökös kocsmajáró ha nem a "klasszikus" vastagfalú háromdecis pohárban szolgálják ki a fröccsöt. Valamelyik nap láttam egy régi ismerőst (nem ismert meg), anno mikor a SZU-ban voltunk együtt a KISZ-es csempészjárattal, akkor még a kubai fehér rumot pezsgővel, uram bocsá' dán sörrel itta. Mostanság a "koccintós" fantázianevű félédessel keseríti mindennapjait. Példát vesz a politikusokról - változik az ízlése. Politika befejezve. Ma viszont kaptam a majdnem hiánycikknek számító tescogazdaságos dunai félédest, szerintem ez jobb mint az olasz száraz. Holnapra megígérték a festékesek is, hogy rendben lesz minden, dolgozhat a nyomtató is, s végre kézzelfogható lesz az elmúlt hetek munkájának gyümölcse. Kijöttem a kismaccsból:) Jó hogy nem szoktam előre leírni amit akarok, ez a sok - időnkénti marhaság - csak úgy dől belőlem mint tehénből a metángáz. Még a tegnapi naphoz tartozik, hogy a jó muzsikát árusító boltban nem találtam egy darab kazettát sem... Lehetetlen hogy eladták volna, ez nem a gagyi fajta, ezt nem keresi különösebben senki csak aki olyan elvetemült hogy képes "komoly" zenét hallgatni, netán áldoz is érte - már amennyiben áldozatnak lehet nevezni azt a bizonyos darabonkénti 99 ft-ot. S a darabonként nem a kazetták számára vonatkozik, mert például egy operakeresztmetszet ami nem egy kazetta, az is 99 HUF. Nem átallottam rákérdezni hogy hová suvasztották el - hátha engednek az árból s egyben eladják például nekem egy még jelképesebb összegért. Nem, nem adták el, s nem is ajánlották fel sem jelképes összegért, sem máshogy. Csak olyan helyre tették, ami felér egy tornagyakorlattal. S az tudvalévő hogy a tornaszerek a legcsúnyább halálnemek. Olyan helyre tetették, ahol a nem túl magasnövésű emberek sem találják meg könnyedén. Azok, akik kampóval szedik a földiepret. Aha, direkt elsuvasztották. Engem is megillet a "ius murmurandi" . Egyébként meg olyan mindegy, aki keres az talál - ha van ideje. Megtaláltam én is a görög sprotni-nak nevezett fagyasztott apró halat, vételeztem is belőle, ma meg is sütöttük. Minden nap nem fogok enni, de időnként igen. Ha már egyszer hal, akkor az én kedvencem a borsos lisztben forgatott tiszai szürkeharcsa, esetleg még nagy duzzogva a sült pisztrángot is megeszem, csak az íze kedvéért:) Köszönöm a türelmet 20:37

V. Henrik

Tegnap vasárnap lévén - s Jégtörő Mátyás napja, vagy az új naptár szerinti "szökőnap" - , megcsaptuk a délelőtti próbát. Egyre többen vagyunk a próbákon, s ez jó dolog. Remélem nem kiabálom el. Még a márciusi anyagokat gyűrjük, ha az lement, rátérhetünk az őszi megmozdulás anyagára. Közben akad tennivaló az "új" induló(s) könyvekkel is. Haladok vele, készen is leszek mikorra szükség lesz rá. Valahol nem bánom hogy idén nem lesz Gyula városában fesztivál amire a zenekar menni szokott. Így is eléggé sűrűnek tűnik a program. De lehet hogy csak nekem az, ki sem látszom a kotta hegyek közül:) Izoldát félretettem (megint), bezártam a proszekturán egy szekrénybe, hogy még ha szeretnék bele firkálni, akkor se legyen kéznél... Nagyszerű ez a kottaíró program, csak nem haladok annyira mint szeretném - s az idő is vészesen fogy. Az operákat is félretettem, nem mindig pörgősek, hogy a háttérzaj hasson a gyorsaságra. Az is igaz, hogy nem a Rimszkíj-féle Dongó szól egész nap, esetleg Paganin Moto Perpetuo-ja. Délutáni szunyóka elmaradt, helyette volt kis séta a boltig s vissza. Különösebben nem kedvelem az angol nyelvet, de szerencsére kezembe akadt - nem véletlenül - W. Williams: V. Henrik című zenekari szvit-je, narrátorral kiegészítve. Pár évvel ezelőtt mutatták be újra a "promenad" koncert sorozat keretében Londonban. A narrátor Samuel West, angol színész aki a Shakespeare színházban játszik pár főszerepet, gyönyörűen beszéli az ékes angol-t. Valahogy nem olyan mint amikor löncsölés közben teli szájjal magyaráz valaki - mint általában a filmekben, esetleg még csámcsog is hozzá. Kis történeti háttér a darabhoz: a II. világháború idején három Shakespeare filmet készítettek Laurence Olivier-vel a főszerepben. Mindhárom film zenéjét W.Williams írta, aki az akkori Londoni Szimpatikusok karmesterének - Malcolm Saergent - felkérésére zenekari szvitet készített a filmek zenéjéből. Pár évvel ezelőtt leporolták a darabot, s mint említettem 2002 nyarán bemutatták Londonban. Közvetítette a Bartók-adó (mint szinte az összes promt koncertet) s sikerült is felvennem. Pár hónappal később - már Szentendrén dolgoztam - , Budapesten az egyik kedvenc lemezbeszerző boltban ott virított a CD. Vettem volna belőle többet is, de csak egyet vittek belőle. A szépséghez az is hozzátartozik, hogy időközben valaki lenyúlta ezt a lemezemet, legyen vele boldog. Még idejében készült belőle egy biztonsági másolat, azt fülelem:) Mivel a magyar nyelven kívül csak egy világnyelvet beszélek úgy-ahogy - s ez nem az angol - , természetesen rögtön elolvastam az V. Henriket, legalább fogalmam legyen a történetről. Kis segítséggel sikerült Falstaff monológját is megszerezni eredetiben, de a tanulásába beletört a nyelvem. Nem szeretek teli szájjal beszélni. Tehát marad a muzsika élvezete s Samuel West szép beszédének hallgatása. Ez sem kevés. Nem vagyok telhetetlen. Az valószínű hogy ebből a darabból sem a húsvéti nyuszi, sem a Télapó nem tud partiturát szerezni nekem, de amilyen mákom van (időnként), majd belebotlok valamelyik antikváriumban. A csápjaimat azért kinyújtottam, sosem lehet tudni:) W. Williams darabjai közül a szvit előtt pedig csak a Tubaversenyt, és a harmadik szimfóniát hallottam. S sajnos semmit nem tudok róla. Mármint W. Williams-ről. Be kell pótolnom a hiányosságokat. Erre is sort kerítek alkalomadtán. Köszönöm a türelmet. 19:15

álom

Jön a tavasz. Mi sem bizonyítja jobban, hogy a héten megérkezett az első fehér gólya - bemondta a rádió, Tüskevár környékén látták. A tavasz hírnöke lehet az is, hogy zenekari fesztiválról álmodtam. Érdekes dolgok az álmok, egyszerre több helyszín, több ismerős, keveredik benne minden. S persze nem mindenre emlékszik vissza az ember, csak foltokban. Felébredtem egy gyenge szunyókálás után, ami álommal párosult, hajnali háromkor tettem le a tollat. Fél hatkor viszont felébresztett az este folyamán elfogyasztott gagyikóla hólyagtágító hatása, s csak néztem ki a fejemből. A sárgaság dobása után le is ültem a gép elé hogy megírjam az álmot, de csak kornyadoztam. Kilenc óra magasságában a konyhából érkező neszek, sülő szalonna illata kiugrasztott az ágyból. Ez csak szófordulat, szó sincs korai ugrabugráról:) Álmomban egyszerre volt jelen egy helyszínen a kaposvári dísz tér, a pécsi volt tüzérlaktanya alakuló tere, körbevéve a trencsényi hegyekkel, megtűzdelve Tatuiban látott óriás kaktuszokkal s kroton fákkal. Minden résztvevő zenekar valamilyen tűzoltó alakulattól érkezett, a szürke és kék színeknek összes árnyalatával. Egymás után szólaltatták meg az indulókat, s nekem csak az volt a problémám, hogy az előttünk induló zenekar lelőtte a miénket s rázendített az Alte Kameradenre. Kerthelyiség mellől indultak a zenekarok, s egy pincér szaladt ki hurkapálcával a kezében, hogy ezzel integessek, ezzel szponzorálom az éttermüket, melynek fejében korlátlan s díjtalan a zenekar fogyasztása. Nagyszerű. Ennyit nekünk is megér a dolog, addig vágják le a kétfejű sast s főzzék meg ebédre. Ezek után eljátszottuk a Doppel Adler-t, s mielőtt a végére értünk volna - felébredtem. Köszönöm a türelmet. 10:31

kék nyúl

Ma ismét bírkózás Izoldával:) Előtte délelőtt azért volt egy "terepbejárás" a márciusi megmozdulásra. Semmi különös, ahogy lenni szokott. De mivel az elmúlt közel harminc évben az ünnepeken mindig dolgoztam (csak nem itthon), ez nem okozott meglepetést - nekem. Csupa fontos dologról cseréltünk eszmét: honnan jön be a polgármester, a díszhuszár mennyit megy, a dobos majd csapjon a húrok közé, mert arra fog megállni. Sikerült pár téveszmét eloszlatni. Menjenek ahogy akarnak, majd figyelek s leintem a zenekart. Működik ez, csak látnom kell hogy mi történik. Márpedig ha a színpad mellett ül a zenekar, s a színpad szélét virágokkal díszítik, akkor sok mindent nem fogok látni, lévén maga a színpad is 150 cm magas. Én pedig nem vagyok egy kosaras alkat csak nyáron - de a kosár akkor a gyümölcstől roskad:) Sikerült egyezségre jutni, elvégre zenekar nélkül nem ünnep az ünnep. A menetet is sikerült a fontossági sorrendet betartva megalkotni. Zenekar, közjogi méltóságok(?), utánuk a lovas huszárok, népviseletbe, esetleg "bocskai"-ba öltözött újgazdagok (kabátzsebből kilógó sörösüveggel), s majd valakik zárják a sort. Gondolom a valakik azok lesznek akik hajlandóak kicsit gyalogolni, s nem egyből az ünnepség színhelyére mennek. Engem különösebben nem zavar senki, azt viszont nem szerettem ha a lovasok mindjárt a zenekar után jönnek. Itt is sikerült ezt elkerülni. S ha a ruhakészítők is tartják magukat a megállapodáshoz, akkor már az új ruhában fog feszelegni a zenekar:) Addig viszont még van teendő, az új indulókönyvnek az a része, ami szükséges az ünnepségre, annak készen kell lennie. Beavatjuk azt is, pláne ha szakadni fog az eső...:) De nem lesz gond akkor sem, gépen van - lesz az egész, bármikor után lehet nyomtatni. Jó ez a program amit egy kedves kollégától kaptam - előttem a zenekart abriktolta 11 éven keresztül, s most első oboa szólamot fúj -, még én is tudok vele bánni. Gyorstalpalónak nem nevezném amit kb kettő óra alatt elmondott a program használatáról, az nekem elsőre kicsit dús volt információilag. Tapasztalati úton - sűrű szentleszedések közepette - bele lehet ebbe jönni. A háttérzajok is kellemesek, váltakozva egymás után szól Bellini két remek operája, a Puritánok - di Stefano, a Scala, Tullio Serafin 1953-as felvétele, és a "La Sonnambula" - Nicola Monti, a firenzei Maggio Musicale, Richard Bonynge 1963-as felvétele. Keresztfiam mosolyogtatott meg ebéd után. Elmagyarázta, hogy a kígyók milyen nagyszerűen látnak. Ha például a zöld fűben észrevesz egy kék(!) nyulat, akkor annak annyi:) Köszönöm a türelmet. 21:09

Izolda

Tegnap dél után feltettem az i-re a pontot. Kész van a márciusi anyag. Mármint a kézzel írott változat, a nyomtatottat is gyűröm szépen, lassan, komótosan. Azért mintát vittem a mai próbára, nézzék meg a kedves kollégák, hogyan is fog kinézni az új anyag. Ma nem csak mi voltunk, jött pár ember a tegnapi "buli" még meglévő maradványait eltüntetni. Hajnali három órára én is hazaértem, a szolnoki zenekar is hazaért. Nagyszerű műsort adtak, nekem tetszett. Nem hallottam a big-band formációt már vagy tizenéve, de jó volt hallgatni. Megjelent a "falu eleje" is, szinte mindenki ott volt - már persze akiket ismerek. Ott volt a fő díszhuszár, így sikerült fehér asztal mellett megbeszélni a kívánságát. Kevés volt az információ, rövidre zárva a témát, a zenekar játssza a Rákóczi indulót az ünnepségen, de a tokajit még mindig nem isszuk kanna fedőből. Még huszadikán lesz egy "terepbejárás" amin pontosítások lesznek, de nem mérvadó. A tényleges kérdéseken túltettük magunkat. Tegnap jó hírt olvastam az iwiw-en, de az örömbe üröm is vegyült. Sajnos nem tudok ott lenni a március 7-i koncerten, más elfoglaltság miatt:( A sárvári megmozduláson azért ott leszek, s remélem a zenekar is. Most hogy bevégeztem az anyagot, visszatérhetek s befejezhetem Izoldát. Ne porosodjon tovább a szekrény tetején. Ha készen leszek, akkor teheti a dolgát a scanner is. Nem sok az egész, kétszáz ütem sincs. Köszönöm a türelmet.

Új barázdát szánt az eke!:) Kaptam legális kottaró programot, próbálom elsajátítani a zírást rajta, de úgy vagyok vele mint az erősen harmadnapos ittas, aki leül marokkót játszani csontszáraz cimborákkal... Mint mindent, ezt is meg kell tanulnom, s nem elméletben hanem gyakorlatban. S ehhez sem kell más mint az összhang tanulásához (á la Farkas Antal), egy hátsó fertály, amit leteszel a székre s gyűröd. Rádióműsor kiiktatva, egész nap a beszerzett muzeális felvételek szólnak, most különösebben nem zavar semmi - feltöltöttem az aksikat a vezetéknélküli füleshez. Egyelőre a márciusi ünnepség anyaga fog elkészülni, aztán szünet hogy befejezzem Izoldát, s csak aztán következik a többi. Természetesen naponta eszembe jut egy-egy induló amit még csak bele kellene tenni a készülő könyvbe, de majd szanálunk. Lesz gyalogmenetes, térzenés, ünnepes, s gyászos:) Teljesen feleslegesnek látom a kottatartó mappákat (majd) nyáron hurcolászni magunkkal, az összecsukható fém kottaállványok simán feldőlnek csak a mappa súlya alatt, az meg hogy néz ki ha csak az éppen aktuális darabot csipeszeli fel az ember, a mappa pedig a szék mellett a földön pihenget. Nem játsszunk - egyelőre - olyan darabokat amik megkívánnák a kinyitott B4-es nagyságot. Ha pedig lekicsinyítjük A4-esre (mert azzal könnyebb bánni), akkor pedig a pápaszemes kollégáknak kell messze ülni az állványtól, mert nem a szemük rossz, a kezük rövid. Ma megerősítették a hírt, miszerint a ruhák elkészülnek, március 10-e a szállítási határidő. Köszönöm a türelmet. 17:45

Beverly Sills

Remek közvetítés a MET-ből, 1975-ös Rossini: Korinthosz ostroma című operája. Beverly Sills-re emlékeznek ezzel a felvétellel. Kellemes háttérzaj az indulók körmöléséhez:) Nagyon nem rángattam az istrángot, olyan nagyon sürgős nem volt egyik nóta sem, holnap nincs zenekari próba, majd a jövő héten, s remélem akkorra befejezem ezt a 18 számot. Viszont ha készen leszek, tartok egy kis szünetet indulóilag, s befejezem Izoldát. Tegnap este egy Szolnoki kedves tubás (volt) kolléga átküldött egy legális kottaíró programot, de én műszaki analfabéta lévén nem boldogulok vele... Majd ezt is megtanulom, s gyönyörű új indulókönyve lesz a zenekarnak. Olyan 25 induló azt gondolom elég lesz indításnak. Szombat este lévén nem húzom az időt, köszönöm a türelmet. 22:06

trendy:)

Délelőtt a nagy élmény volt sorozat egyik új darabja történt a helyi sárgaságon:) Fellépett rögtön az első ajtónál magassarkú tipegő csizmában egy eredeti szőke nő. Olyan tipegősben mint "Al Bandi" remekül főző felesége a rém rendes család sorozatban. Mindjárt tele is lett vele a busz. Nem a csizmájával, a jelenséggel. Rátalálva egy ismerősére, lehuppant mellé az ülésre, s egyvégtében mondta a magáét míg le nem szállt, de sajnos csak a végállomáson. Kinyilatkoztatás szerűen osztotta az észt, kérdés nem hangzott el, csak mondta, mondta... A hevenyészve felállított tényállás szerint, hogy sétáltathatja a kutyáját valaki kitérdelt mackó nadrágban s kalappal a fején... Milyen ízlésre vall? - tette fel a költői kérdést. Ahhoz képest ő egy jelenség volt ebben a csizmában a hozzá tartozó, köldökétől lejjebb érő rövid farmer szoknyájában, amihez horgászháló mintás mellényke is társult, s a hajában egy olyan rózsaszínű fejékkel, ami egy pride felvonuláson nagydíjat kapna. Biztosan ez a trendy:) A folytatás pedig azzal a közéletinek sem mondható szintén költői kérdéssel folytatódott, miszerint miért nem köszönnek neki a házban lakó emberek előre(!), elvégre ő a gyengébb nemhez tartozik. Milyen az IQ szintje a lakóknak ha még ezt sem veszik észre(?!). Ő kitöltött egy tesztet, az eredményt nem tudja, de biztosan jó lett, mert három napig csinálta. Mindezt olyan nyávogós hangon hangosan, hogy az embernek megfájdul tőle a feje. S aki nem hajlandó észrevenni hogy ő egy törékeny teremtése az Istennek, az "nyalja ki a s....m" ! Jajj... Köszönöm a türelmet.

patina

Azt hiszem, éppen itt az ideje, hogy firkáljak valamit. Semmi belső kényszer, vagy ilyesmi nem játszik szerepet, csak négy napja írtam utoljára. Majd úgy járok ezzel is mint Izolda szerelmi halálával. Már február van, Tódor napja s még mindig nem vagyok készen. Közbejött pár dolog, de nem reklámozom. Jó muzsikákat füleltem, príma könyve(ke)t olvastam, egy kicsit kizökkentettem magam a rendszerből. S hogy ki ne hagyjam, a fekete özvegy is szerepet kapott:) Ma ismét egy gyöngyszemet sikerült beszerezni: Otto Klemperer, Claudio Arrau, WDR Orchester Köln, 1954-es, és 1960-as felvétel. Bekerül a többi közé. Ja, Chopin és Albeniz. Proszekturán sem jártam, Schuch "bácsi" indulókönyve adott egy kis bogarászni valót. Mindent nem sikerült meglelnem, lévén a könyv-, s kottatáram fele még mindig a szolnoki lakásban. Hadd porosodjon, legalább kerül rá "patina". Más. Kaptam egy előzetes árkalkulációt. Egy könyvkiadó vállalná a jegyzet kiadását, ám erre most sincs fedezet. Marad a talán legegyszerűbb megoldás, de nem adom fel. Egy biztos, kézírásos sokszorosírásra nem kerül sor mint a pasquillusok (gúnyversek) idejében, cca. 300 éve. Pedig akkor ha valaki a kocsmában "leteremtettézett" valakit, a falu bírája kiosztatott rá 30 botütést. Az is igaz, hogy semmi olyan írás nincs benne ami "hírértékkel" bírna, nincsenek benne rém-rím-hírek sem, tehát nem eladható. Szeretem a csendes esős estéket, amikor hallani lehet a denevér szuszogását is a szomszéd ház tetejéről. Köszönöm a türelmet.

"Ne vedd észre..."

Egy kis csendesség után újra itt keresem a betűket, még előbb a gondolatokat. Sokfelé szaggatott agyam is kezd megnyugodni. Így az ebéd utáni csendes - mert nem jöttek focizni a dühöngőbe - pihenő után is kissé le vagyok lassulva. Délelőtt megcsaptuk a próbát, voltak benne "szép részek" (á la Ábel Attila), s persze olyan is, hogy "ne vedd észre" :) Még az ezredforduló előtt - időpontra nem emlékszem - kapta a feladatot a szolnoki és az egri zenekar, hogy közösen a hadsereg stúdiójában vegyük fel a csapatok részére az ünnepségek zenei anyagát. Semmi különös nem volt benne, érthető hogy voltak olyan parancsnokok, akik a zenét nem szükséges rossznak látták... Nosza buszra szállt a két zenekar, be is cihelődtünk a stúdióba, s kezdődhet a munka. Felvettünk pár számot, a főnökség bevonult a technikai helyiségbe megbeszélni az esetleges hibákat, ahogy az lenni szokott ilyenkor. A zenekar maradt a helyén és "áhítatva-vigyorogva" hallgatta a pár perccel előbb rögzített anyagot, amit kilőttek a stúdióba is. Nem sok hozzáfűzni való volt, egy szarvashibára azért figyelmeztették a csapatot - az akkori főkarmester sztentori hangon kiszólt, mire kedves ütős kolléga "élből" visszadobta a labdát: "NE VEDD ÉSZRE..." - mindezt legális tudatmódosító szerek alkalmazása nélkül, teljesen józan állapotban. A fele csapat vigyorgott mint rothadt alma az export ládában, a másik fele azt a helyet kereste, hová lehet elbújni. Csak megerősítette azt amit általában szoktak a "dobosok"-ról mondani. Helyből olyan lükék, mint más nekifutásból. Hetekig el vannak ész nélkül - mint még oly' sokan, velem együtt. Vissza a próbára. Meghozták a köpenyeket is, valakik kabátnak nevezik, s még valakik ballonkabát - béléssel névvel illették. Teljesen mindegy minek nevezzük, szerintem borzasztó csúnya... A célnak meg fog felelni, nem nekem kell kifizetni, ajándék lónak stb... S ha a cég is tartja a megígérteket, ebben a ruhában fogunk feszelegni a márciusi ünnepségen:) Azért ebben a pár bejegyzés nélküli napban is történt érdekesség - bár ez lehet hogy csak nekem az - , mert üzent a lovas díszhuszárok vezetője a zenekar elnöktitkárvezérigazgatómindenesének (sic!), hogy a zenekar az ő bevonulásukra a "Rákóczi-induló"-t játssza, merthogy ők arra próbálnak. Na hiszen. 1. Ha akarok (esetleg szeretnék) valamit, megkeresem az illetékest s nem üzengetek mintha a beosztottam lenne. 2. Ha már egyszer huszár ruhában lóval vonulnak fel, esetleg utána nézhetne a történelmi hűség kedvéért pár dolognak. Nagyon szép a ruhájuk, jó szokás szerint nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy a 12 db huszár ruháért tavaly kétszer annyit fizetett a helyi önkormányzat, mint most a zenekar 35 db ruhájáért... Nem kell mindenkinek tudni a Rákóczi induló keletkezéséről - csak megjegyzem, Scholl Miklós-nak köszönhetjük a "kis" Rákóczi induló triós formájának a fúvószenekarok által játszott változatát, amit Keil Ernő bácsi hangszerelt - , de ha már huszár, illene a Hertelendy Gábor-féle 12. Nádor huszárezred indulót játszani, ami valószínűleg az első magyar huszárinduló 1806-ból. Igaz, a trió részt Mosonyi Mihály írta az indulóhoz, de ez nem von le semmit a nagyszerűségéből. Kicsit belenyúltam az anyagba, mert a zenekar közepe hiányos, a négy vadászkürt hiánya pedig a hangzás rovására is megy. (Á la Farkas Tóni bácsi) Így első olvasatra nem nagyon nyerte meg a zenekar tetszését - nem blattmester egyik tag sem. Visszatérve a huszárok vezetőjére, ismeretlenül is azt kívántam neki gondolatban, hogy ne fordítva üljön a bilire, hanem üljön a wc mellé s felmegy benne a pumpa. Egyébként jól vagyok, csak ilyesmi nálam borítja a "rendszer"-t. Méghogy a bevonulásra Rákóczit... Jó hogy nem azt akarja hogy kanna fedőből igyuk a tokajit. Még adós vagyok a mosolyt fakasztó írással, annak is eljön az ideje. Köszönöm a türelmet. 19:17

füles szatyor

Délutánra megérett bennem a gondolat, csak bementem a proszekturára. Legyőztem a lustaságomat, biztosan azért sikerült, mert az ebédet kihagytam. Csak egy contrabass szólamért mentem, ehhez képest egy tescos (nagy)füles szatyorral értem haza:) A szatyor füle leszakadt persze, de már akkor, mikor beléptem az ajtón. Nem olyan nehéz a CB-szólam, ha már ott voltam hazahoztam a munkát. Nem tudom mikoriak ezek az indulókönyvek, olyan száz évesre becsülöm őket. Sajnos semmiféle évszám nincs benne, így csak az indulókból lehet következtetni a korukra. Tele vannak számomra teljesen ismeretlen indulókkal. A Hunyadi csak egy nagyszekunddal van lejjebb, mint ahogyan most játsszák a zenekarok. 49 induló és a Himnusz, Szózat van beleírva. Az indulók közül mindössze hetet ismerek... Lesz vele munka, de nagyon örülök neki. A "naggya" szólamok megvannak, ez a lényeg. Milyen jó hogy mikor ezek az indulókönyvek készültek, nem ismerték a "gagyi" fogalmát! Vízjeles vagy kőnyomatos kottapapírra írták, vastag borítóba vannak kötve. Ha végzek a munkával, biztos vagyok benne hogy becsomagolva és légtelenítve átadjuk a helyi múzeumnak. Majd kérünk érte olyan kottát ami nekik van, mi pedig most nem férünk hozzá:) Szerintem ebben az évben lesz mit csinálni - mert a kottatár is most van leltározás alatt - , s az sem kevés hál'Istennek. S amiről nem feledkezem meg, azok a vasárnapi próbák hétről-hétre, nos az is ad körmölni valót. S az év nagy dobása szeptemberben a zenekari buli az "Olvasó" színháztermében. Ma a mosolygás elmarad, majd legközelebb írok kettőt. Köszönöm a türelmet. 20:32

barna sör

Ma bejutottam a könyvtárba. Kilenc darab olvasnivaló, egy jó félóra elég volt hogy megtaláljam őket. Csendes, munkás hétköznap. Nem mindig az a problémám hogy a töltőtollaim rendre megadják magukat, de így sem szoktam nyakig tintás lenni. Már általában tinta patront használok, a tintásüveget eltettem olyan helyre, ahol nem járok úgy mint "Megyeri". Az is igaz, nekem sárga színű kabátom sincs. Kaptam egy jó üzlet címet ahol be fogom szerezni a tintákat, az a baj csak, hogy nem járok minden hónapban arra. Ha kitavaszodik, akkor viszont el kell mennem egy beszerzésre. Kellemest a hasznossal - a bolt ugyanis Kassán található. Akkor viszont megadjuk a megadni valót a kulináris örömöknek is, pl. marhapörkölt knédlivel, kevés ecetes párolt káposztával, igazi "sűrű" kenyérkével, egy kevéske szegfűszeges Fernet-tel, a barna söröket majd hazafelé a vonaton, üvegből. Mai muzsika G. Meyerbeer: Anjou Margit kétfelvonásos operája, még csak hírből sem hallottam. Eggyel több ok arra hogy meghallgassam:) Sikerült ma még elovasnom ez a kis érdekességet: Bónusz jótanácsok leendő "sztároknak": Csökkentsd szókincsed 100 szó alá. Állandó használatra rögzítsd a "köszönöm hogy itt lehettem", "üdvözlöm a nézőket", "sziasztok" kifejezéseket. Azonnal szakítsd félbe középiskolai vagy felsőfokú tanulmányaidat. Válassz könnyen elfelejthető becenevet. Így ha kimész a divatból, egy új névvel rövid idő után újra sztár lehetsz. Egy bőrdzseki, egy fekete póló és négy napi nem alvás segítségével bárki lehet alternatív külsejű. Tehetségtelenségedet leplezd a topisságoddal!:) Köszönöm a türelmet. 21:12

vasárnap (is)

A tegnapi nap nem az enyém volt. Hihetelenül fel tudom bosszantani magam, pedig alapjában véve egy csendes őrült vagyok. Reggel időben elindultam hogy mikor kinyit a könyvtár, az első legyek. Ez sikerült is, első voltam csak lepattantam az ajtóról. Mióta "civil ház" lett, szombaton a könyvtár zárva tart. Ki is van ragasztva egy írás miszerint a nyitvatartás ..... , szombaton zárva. A vasárnap egyáltalán nincs feltüntetve, de ez részemről már csak kötözködés. Egyáltalán, muszáj nekem könyvtárba járnom? S pont ide? Amikor átszervezték civil házzá (mai napig nem tudom mit jelent az hogy civil ház, talán előtte a nem létező hadsereg tartotta megszállás alatt), s leköltöztették a színpad alatti zenekari árokba a könyvtár harmadát, akkor is ökölbe szorult a talpam. Tehát a könyvtár zárva. Az ajtó elé viszont szépen lerakva 4 db mézes barackpálinkás üveg, természetesen üresen. Igaz ennyi erővel földhöz is vághatták volna. Gondolatban ismét tegezőviszonyba keveredtem a JóIstennel, s a városi kultúravezetők felmenőivel... Hazaérve, gondoltam megírom a könyvtár honlapján az indulataimat jólfésülten megfogalmazva. Sikerült is kellő regisztrációs huzavona után felmennem az oldalra, ahol megint csak meglepetéssel szolgáltak az oldalt karban (nem) tartók. Legutolsó bejegyzés 2007 novemberi, a könyvtár programja pedig szintén tavaly október 31-ig megadva. Nem számít, megírtam a mondókámat. Csak nem engedte megjelenni többszöri próbálkozás után sem. Na, lapozás a város honlapjára, botor fejjel azt hittem hogy itt több szerencsével járok. Ám tévedni emberi dolog, mondta a robotzsaru, s utolsó mondat amit hallott: "dik má' szinesfém..." Nem jártam sikerrel a város index fórumán sem, ott pedig belépni sem engedett sem a régi rendszerrel, sem az újabb regisztrációval. Milyen boldogító érzés, hogy most már két néven is írhatok hozzászólást, ám senki nem fog belekötni, mert ugy sem jeleníti meg... Sok ez nekem egy szombat délelőttre, így gép kikapcs, inkább alszom egyet. A délután sem volt valami változatos, írni nem volt kedvem, ezek után nem rontom el amit eddig csináltam. Ide lett volna kedvem firkálni, de miért is engedett volna a rendszer. Ugyan már, mindent ne akarjak egyszerre, jó dol(g)o(k)ra pedig érdemes várni:) Este enyhült mind a fejfájás, mind a mérgelődés. Közvetítés a MET-ből, Rossini: Sevillai borbély. Ma már kilenckor ott álltam az "Olvasó" előtt, persze hogy én voltam az első. Még a portás sem volt ott, aki beengedett volna a házba. Szép lassan megjöttek a zenekari tagok, az viszont megint csak érdekes, hogy valaki aki Gödöllő mellett lakik, hamarabb odaér a próbára, mintsem a portás. Rávetettük magunkat a ruhákra, majd csendes diskurzus a zenekar elnökvezérigazgatómindenesével. Kezdjük el a próbát, s egyenként hívja a tagokat a ruhapróbára, ő is tud figyelni, mi is dudálhatunk feszt. Kicsit meg lettek fújatva a mai nap, de hadd szokják:) Pár ember tudta hogy miért az volt a mai program ami, egy pedig közben rájött, s mosolyogva annyit mondott: "egyem a drága füledet, most jöttem rá" . Próba végén felhomályosítottam a kicsit furcsán nézőket hogy miért is volt. Nem a tűrőképességüket akartam tesztelni, csak muszáj hallanom hogy szól most, mert akkor tudok "belenyúlni" az anyagba. Nem tartom szerencsés megoldásnak hogy egy indulót kb négy különböző évjáratú könyvől játszik a csapat, ami a legfrisebb indulókönyvet tekintve is 20 éves. Persze nagyon kényelmes mindenkinek azt fújni, amit megszokott az elmúlt év(tized)ekben. Ezzel nekem csak az a gondom, hogy nincs közepe. Mivel a zenekar vadászkürtös hiányban (is) szenved - a többit nem írom le hogy milyen hiánnyal - , csak magamnak csinálom a munkát, amit persze szeretek csinálni, nem arról van szó hogy nem szeretem. Ám a zenekari játék, az csapatmunka. Persze mindenkinek hozzá kell tennie a saját produkcióját, másként nem jön létre az amit mindnyájan szeretnénk. Márpedig mindenki azt szeretné, hogy a lehetőség szerint jól szóljon. Nosza, tegye mindenki a dolgát, s nem lesz nagy gond. S ez kezdődjön azzal, hogy abból a kottából játszom, ami a pulton van, véletlenül sem fújom "séróból" az anyagot. Tudom hogy nem könnyű, nem is fog menni egyik vasárnapról a másikra. A próba végén sikerült Lajos bá'-t megszólítani a zenekar előtt, miszerint nem dönthetek s nem is akarok másról dönteni, de én nem szeretném ha abbahagyná a zenekarosdit. Nem kis rábeszéléssel hatottunk is a lelkére, nem hagyja itt a zenekart. Ám amit azért hozott, hogy elbúcsúzik, azt a csapat fogyassza egészséggel, mert Ő haza nem viszi :) S nem lenne olyan jól összeszokott csapat, ha meg nem kapta volna "élből": Lajos, jövőhéten nem akarsz ugyanígy búcsúzni?" Köszönöm a türelmet. 20:36

Petőfi

Tegnap este a Bartók rádió közvetítette Orbán György IV. Mise című művét. Nagyszerű. A húsvéti nyuszi beújíthat egy kerekes bevásárló kocsit, gyűlnek a kívánságok. Igaz előtte névnap is van, tehát a lecke fel van adva:) Milyen kár hogy műszaki analfabéta vagyok. Ilyenkor sajnálom hogy nem tudom előhúzni a rádió archívumból a "lement" közvetítéseket. Ha még egyáltalán van a rádió honlapjánál ilyen lehetőség. Mai nap várakozással volt tele. Délelőtt 09:00 óta várakoztunk hogy Debrecenből megérkezzen a hölgy a zenekari ruha mintáival. 13:40 körül már itt is volt. A bosszankodást némileg enyhítette a közlése, miszerint van szabad kapacitása, így nem elképzelhetetlen hogy roham tempóval, de tartani tudják a március 10-i határidőt. Úgy legyen! A hölgy érkezéséig pedig sikerült "alkotni" Pécsi(Prichystal) József Kossuth emlékére írt koszorúzó zenéjéből egy rövidebb változatot a jelenlegi felállás részére. Az elmúlt év(tized)ekben nem volt alkalmam a helyi koszorúzásokhoz, így nem tudom mennyi emlékező helyez el koszorút a város "Petőfi" szobránál, de abban biztos vagyok hogy annyi nem lesz mint mikor Egerben "húztam az igát". Az akkori zenekari tagoknak mind emlékezetes marad. Már csak azért is, mert jó szokásunkhoz híven - s őrizve a tradíciót - , reggel zenés ébresztő a város különböző pontjain, kb 10:30-ig. Kis szünet, majd ebéd után a színházzal szemben fél órás csődítő indulózás, aztán gyalogmenet a Petőfi szoborhoz. Ott azok, akiknek aznap első volt ez a megmozdulás, szép tartalmas beszédeket mondtak, majd elkezdődött a koszorúzás. Nem húzom nagyon az időt, összesen 126 koszorú volt. Egyenként elhelyezve, elvégre nem olyan játék ez, hogy dobjuk a karikát a rúdra... Majd a végén "a lakosság elhelyezi a megemlékezés virágait". Ám ezzel sem volt vége, mert még a "Kisassszony temetőben" még beszegtük az aznapi koszorúzós hangulatot. Szép hoszzú nap volt. Ekkor (is) mondtam, ha nekem sikerül egyszer nyugdíjba mennem, hat lóval sem húznak el semmilyen államiössznépi megmozdulásra. Ennek ellenére, most úgy néz ki a dolog hogy a március 15-i koszorúzáson részt fogok venni, de az új ruha ellenére, amit a zenekar kap a várostól, szeretetből sem fogom szétfújatni a zenekart. Ha már egyszer így adódott. Köszönöm a türelmet. 18:19

A mai napi tennivalók egy kicsit fáradttá tettek. Könnyen hallgatható Mozart muzsika a háttérzaj, igaz az este Bartók Divertimentójával kezdődött. Délután elmaradt a szunyóka, de semmi vész, majd bepótolom. Viszont a szunyóka helyett "megálmodtuk" a vasárnapi próba menetét. S a zenehallgatás közben sikerült is 15 oldalt leírnom a tubás kollégáknak. wow, wow, wow! megértettem a transzponálási módszerüket, de azért sem árulom el - hihetetlen. A zenekari elnöktitkárvezérigazgatómindenes mondta, hogy a réztányérosunk búcsúzni akar a csapattól... Nem szeretném elveszíteni, remélem sikerül rábeszélni hogy maradjon. Elmúltak az évek felette, de nem kell menetzenére beállni, csak jöjjön próbára, szereplésre. Kevesebb a zenekar, ha ő nincs. S a lelkesedése, a viccei, úgy ahogy van, az egész ember. Nem utolsó sorban a hangszerkezelése! Rajta kívül még csak egy embert láttam a hangszert játék közben forgatni úgy hogy még véletlenül sem ejti el, nem késik a beütéssel, szóval nagyon látványos. Ilyen forgatáshoz pedig nem merészség kell, hanem fizikum. Lehet hogy rosszul fogalmaztam, merészség is kell hozzá. Csak annyi nem elég. Ehhez az kell, hogy mestere legyen saját hangszerének. S akkor már teljesen természetes amit csinál. Amikor zenekarba kezdtem járni, volt egy "ultis" csapat - 1975-ben. Ma már csak Ő van meg abból a társulatból. Sokáig szeretném még látni a zenekarban! Majd' el felejtem: a polgármester rábólintott a zenekar új ruhájára, meg lehet rendelni:) 3 és fél millától csak egy kicsit kevesebb. Viszont sikerült a mellényről lebeszélni a mellénypártiakat. Lesz helyette ingblúz, ami nem ciki. A mellénnyel csak az a bajom, hogy a zenekari tagság kb 10 %-a (beleértve a lyányokat is) nem pocakos. A többiek, többé-kevésbé pocakosak. Ha csak elképzelem, hogy nyáron, vagy amikor az idő engedi, s nem akarunk (annyira) megsülni, az inghez, amit begyűr az ember a nadrágba, felveszzük a mellényt... húúúúha.... A gyalogmenet első harminc métere után, az ing imitt amott, kezd "kigyűrődni" a nadrágból. Szép látványos lenne, biztos nagy tapsot kapnánk:) A csapat döntő többségének lóg az inge, de rajta van a mellény. Nahiszen... Akkor maradjunk az ingblúznál, az nem annyira vészes, sőt levegőt is lehet venni benne, anélkül hogy úgy nézne ki benne az ember mint a kötözött sonka. Köszönöm a türelmet. 22:15

akacs

Tegnapra ígértem a folytatást, ám a net kapcsolat olyan lassú ha egyáltalán van, mint én lehettem anno a Cooper-teszten. Ha egyáltalán belekezdtem. Tegnap délelőtt zenekari próbálkozás, a nagy siker volt sorozatból. Minden próbán tanulok valamit. S minden próbán el kell ismételni, hiába van beírva is a kottába hogyan szeretném ha játszanák. Biztos arra kíváncsi egy pár zenekari tag hogy eszembe jut vagy sem szólni. Eddig eszembe jutott. Már csak azért is, mert a "stukkátó" a tükörhöz préselt. A zeneterem egyik falát ugyanis a felújítás során betükrözték a táncosoknak. Ha nem tesznek a tükör elé valami függönyt, előbb - utóbb búcsút is mondhatnak a tükröknek. Szerintem meg fognak repedni... Így hogy nincs függöny, így egyetlen jó dolog van benne. A zenekar látványát megduplázza:) Igaz, én jobban örülnék pár új zenekari tagnak, mert a "fa-sor" tényleg csak dísze a zenekarnak. Bár ha ezt a négy embert majd a basszustrombitás is hallani fogja, akkor közelítünk a megszólalás emberi mikéntjéhez. Szerintem az is igaz, hogy minnél többen vagyunk, annál könnyebb halkan játszani. Az viszont, hogy kinek mi a halk, azt meg megint csak embere válogatja. Persze időnként bele lehet csapni a lecsóba, fújjunk "AKACS" = ami kifér a csövön, de hogy milyen stressztől akar így megszabadulni valaki, az rejtély. A héten elmarad a proszektura, más irányú elfoglaltságok miatt. Legalább lesz idő kiporszívózni a takarítónőknek. Vagy esetleg megkeverni a port. Nedves, pláne vizes ruhával jobb ha elkerülik a kottatárat! Pár perce hozott a postás egy küldeményt, örülök hogy hozzám került. A Magyar Állami Operaház 1959-es kiadása, 5500 példányban készült, címe: A hetvenötéves Magyar Állami Operaház. Szabolcsi Bence előszavával. Mindenki benne van aki '59-ben ott dolgozott. Nem csak a zenészek, kórustagok, stb.,hanem a teljes személyzet, súgók, cipészek, díszletesek és a többiek. Nagyszerű kiadvány. Ezen a héten kitart Herman Dostal Flieger - Marsch a "Der flieger Rittmeister" operettből, egy 1912-es zongora kivonat alapján megkörmölöm a szólamokat a csapatnak a következő próbára. Ez is azok közé tartozik, amit szinte mindenki hallott már - a főtémát biztosan - , ám nem tudni hol. Csak annyit újítunk ezen az indulón, hogy végig játtszuk. A szárnykürtösöket is megállítja a kétvonalas hangzó "f" . :) Köszönöm a türelmet. 10:33

Bohémélet

Szombat este lévén, nem húzom az időt - nagyon. Délután Ágnes napi Családi összejövetel, 47 darab melegszendvics, és egy Baby torta (hozzávalókból sejteni lehet hogy altatós - 10 tojás + egy kg cukor, a többit nem tudom...) társaságában. Jajj... Este közvetítés a MET-ből, Pavarottira emlékeztek egy 1977-es Bohémélet közvetítés ismétlésével. Nagyszerű volt. Sikerült befejezni a holnapi próbán terítékre kerülő két nótát, így nem kell korán kelni. Holnap folyt.köv. Köszönöm a türelmet.

lagzigusztibódilajos

Az erre a hétre kigondolt proszekturai porkavarást ma délben befejezettnek nyilvánítottam. Persze hogy elfelejtettem a szájmaszkot elvinni magammal... Nem most csinálok először ilyesmit, s nagyon remélem hogy nem is utoljára. Nem a szájmaszk itthon hagyására gondolok, hanem a "rendrakásra". 100 mappát sikerült átlapoznom, megszemlélnem, s kezd fogalmam lenni arról hogy milyen kincseket rejtenek a szekrények. Szemmel látható módon az elmúlt cca. 37 év alatt - mert a szimpatikus zekekar 1969-ben került lapátra, hogy ezzel a képzavarral éljek - nem nagyon bolygatta a kottákat senki. Azon kívül, hogy felújításkor, költöztetéskor megmozgatták. Természetesen ahol fát vágnak, hullik a forgács, így kb mázsányi az a kottamennyiség, amit először - ha oda jutok - darabonként kell szétszedni, s aztán kerülhet a "katalóg"-ba:) Ezzel együtt is remek szórakozás ez a munka. A 100 mappában összesen 193 darab van, s ebben van pl. a teljes Trubadúr zenekari szólamai (egynek számolva) s a "Csicsóné" is. Először a szimpatikus kottákkal akarok végezni. Letisztázni hogy mit hová teszek, hogy ne kelljen keresgetni ha akad valaki akinek szüksége lesz rá. Schuch "bácsi"-nak - az alapító karmester - meg volt az a jó szokása, hogy a hangszerelései végére mindig ráírta az időpontot. Így - a későbbiekben - egy helytörténész is könnyebben meg tudja állapítani, mire mulattak az akkori munkások. S még most a kották lapozása közben is szimpatikusabb pl a Csicsóné, mint a jelenkor Lagziguszti-Bódilajosok, hogy az összes többi sztárt ne is említsem. Mint már az előző beírás(ok) valamelyikében írtam, kinek a pap, kinek a Pappné s kinek a paplan. Lapozzunk. Ma Antal névnap (is) vagyon. Szeretettel gondolok Farkas Tóni bácsira, akitől nem csak az összhangzattan órákon sokat emlegetett "legkisebb mozgás elve"-t hanem nagyon sok mindent lehetett tanulni. Az akkori Magyar Néphadsereg kiadta a három részesre tervezett "A Hangszerelés alapjai" című könyvét, sajnos én csak az elsővel találkoztam. Abból tanított is a sulin. Hogy a többi is megvolt, arról kedves felesége informált pár évvel ezelőtt. A kézirat annak idején elkészült. Ideje lenne ha előkerülne, bár sok reményt nem fűzök hozzá. Hétfőn nagyszerű koncert közvetítés volt a londoni Royal Albert Hallból. John Foulds (1880 - 1939): Requiem a világért. Valahol meg kell szereznem. Irok is a húsvéti nyuszinak hogy készüljön... Kedves ismeretlen, aki hozzászólt a Celibidache felvételhez, ha megkeres, tudok egy példányt keríteni számára, ám anonym módon aki engem Sanyinak hív, csak egy Ember van:) Köszönöm a türelmet. 18:44

eltelt

A mai nap nem kerül be a győztes napok közé... Eltelt, el is fáradtam, pedig semmi eredménye nem volt. Lesz jobb. Köszönöm a türelmet. 22:21

Cyrano

Történelmileg úgy alakult, hogy a mai napon az ebéd utáni szunyókálás 20 egész percre zsugorodott. Tegnap ebéd után viszont előreszaladtam vele - négy(!) órát "szunyókáltam" úgy, mint akit fejbe vertek. Tegnap az év első zenekari próbája volt. Talán fogalmazhatnék úgy is, hogy a próba próbája, mert várakozáson alul sikeredett:( Lesz jobb. Gyorsan felejthető, vasárnapig megpróbálom túltenni magam rajta. Egész egyszerűen hihetetlen. De azért sem árulok el részleteket. Tartom magam a csúnya mondáshoz, miszerint aki örömlánynak megy, ne sikítozzon, ha b.......k. Lapozok, mert nem török vulgársajtós babérokra. Ma megint a ruha ügyében volt némi mozgolódás délelőtt. Holnapra mindkét ruhakészítő cég megadja árajánlatát, s szerdán be is csörtethetünk vele a polgármesterhez, aki majd rábólint a néki jobban tetszőre, s hajrá. A többi már nem rajtunk fog múlni. Visszatérhetek a nem egészen félbemaradt hangszereléshez. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hosszú időn keresztül "kotlok" rajta. De nem volt belekalkulálva a zenekar felöltöztetése sem, s amik még azzal együtt jártak. A kész árajánlatra - megfelelő anyagi háttérrel - könnyű lesz az illetékesnek rábólintani, s aláírni a szerződést. De mint minden szerződés, ez sem az aláírással kezdődik. S az előzmények vastagon ránk ragadtak, azzal a felkiáltással: "úgyis ti hordjátok, találjátok ki". Nincs is ezzel semmi baj, csak megint jó közép-európai szokás szerint "adduramdemáris"... Nem tudom hogy valaha eljutunk vagy sem a tervezésben (szervezésben) odáig, hogy ha nem is két évre, de egy évre előre a zenekar tudja hogy mikor-merre-meddig-kinek-miért. Persze az állami ünnepeket lehet tervezni, azok csak módszerváltás miatt változ(hat)nak. Temetéseket nem lehet tervezni, még az újratemetéseket sem. De ha csak ennyi lenne, ami nem módosul, akkor kevesebb mérget ennénk. A változatosság - mint tudjuk - gyönyörködtet. Az időjárást sem lehet megrendelni. De hogy a mai napig csak annyit tudni az ősszel esedékes jubileumi koncertről hogy valamikor szeptember végén lesz, az - legalábbis számomra - kicsit aggályos. Mert hogy a műsorról még egy árva szó sem esett... Na, bumm. Majd játszunk valamit. S nem fogjuk megszavazni hogy mit játszunk. Az is igaz, hogy a világon mindenütt lehet demokrácia, zenekarban nem. Kutya kötelessége mindenkinek úgy fújni ahogy szeleteli a levegőt az elöl álló. Lehet vele egyet nem érteni, de amíg önszántamból zenekari tagnak érzem magam, addig úgy kell fújnom ahogy legjobb tudásom szerint csak tudok. Közös produkció ez, nem nagy dolog. Egészen addig míg tisztába van mindenki azzal hogy az ő dolga a végcél érdekében micsoda. S a végcél nem más, mint jól sikerült produkció. A jól sikerült produkciót pedig általában tapssal mérik. Szerintem túl sokat beszéltem már erről. Ne beszéljünk róla, csináljuk. S ha már csináljuk, próbáljuk meg a tőlünk telhetően a legjobban csinálni. Nem lesznek álmatlan éjszakáink hogy nem követtünk el mindent a cél érdekében. Ma a mosolygás talán Cyrano-s: Találkozik az erdőben három állat. Te ki vagy? Nekem szép nagy fülem van, nagyon jól hallok, én vagyok a nyuszi. Te ki vagy? Nekem hosszú a karom, s jó a szemem, én vagyok a csimpánz. Te ki vagy? - kérdezik a kígyótól. Nekem se fülem, se kezem, én vagyok a karmester. Köszönöm a türelmet.