Csütörtökön aránylag korán (06:15) indultunk Poroszlóra kirándulni. Nagyapa, a bratyóm, húgom iker fiai és én. Bepakolva 15 db vajas-szalámis-sajtos zsemle, + 2 db duplakenyérke hasonló töltettel. Csak azért, mert Nagyapa „bóti fog”-a nem viszi a zsemlét…Ja, s persze merev falú hűtőtáska 4.5 liter limonádéval, de nem szénsavassal.
Nyolc óra előtt pár perccel a helyszínen is voltunk. Megnéztük az ébredező kikötőt, nem nagyon rángatták még az istrángot, egyedül egy sátorral egybeépített lakókocsinál voltak hangosabbak az ott lévők. Szemmel láthatóan a „kutyaharapást szőrével” akció ártott meg nekik. A napfelkelte nézők és pár pecás már kint volt, nekünk a túravezetőt kellett megvárnunk. Előző nap telefonon beszéltem a tulajjal, kilences indulásban állapodtunk meg.
Mivel aránylag friss időben indultunk, a szúnyogok és egyéb zavaró tényezők elmaradtak. Láttunk szürke gémet, bakcsót, selyem gémet, sirályt, barna réti héját, vízi csibét, vadkacsát, nagyon szép vízi növényeket, nyílfüvet, különböző színű „tavi rózsákat” és rengeteg sulyom nevezetű növényt. Aminek termése ha megszárad, nagyon kellemetlen sebeket tud ejteni az ember lábán. Persze csak ha belelép. Régebben a sulyom termését főzve ették a halász népek, állítólag a szelídgesztenyére hasonlító íze van. Ezt a kóstolást kihagytuk. A két messzelátó (véletlenül sem távcső!) vándorolt kézről, kézre. Ide máskor is eljövünk, szerintem menetrendszerűen. Most a belekóstolós mindössze 75 perces túrán voltunk. Nem rövid ez az idő sem, érdemes végigmenni. Kb. az út felénél tesóm kikapcsoltatta a hajó motorját, hallgassuk meg azt a nagy csendet ami körülvesz bennünket. Félelmetes milyen csend van.
Körülnéztünk a településen is, a pékhez bementünk még csokis kuglófot és csokis kakaós csigát venni, aztán indultunk vissza. De csak Egerbe igyekeztünk, a zikrek még nem voltak fenn a Minaretben. Nem is kellett sokat várni, s ezzel az élménnyel is gazdagodtak. Az egri minaretet - gondolom - mindenki ismeri, nem kell bemutatni. Negyven méter magas, 97 lépcső vezet az erkéllyel körülvett részig, ahonnan érdekes kilátás nyílik a város háztetőire.
Ezután elviharzottunk a helyi gazdaságos boltba, s megtöltöttük magunkat minden féle finom csont nélküli sült tarjával, oldalassal. Majd a hűtőtáskába pakoltunk 30 db 120 ml-es jégkrémet, és 3 db 200 grammos csokit, valamint két 100 grammos tábla egész mogyoróst. Csak az íze kedvéért : ) A hűtőakku miatt nem fért több…Következő megálló Szilvásvárad. Ez hozzánk igen közel van, cca. 24 km.
A fiúknak be lett ígérve még Poroszlón, hogy a Kaland-erdőben mennek egy kört. Nem a legnehezebb pályán, hanem hogy máskor is legyen kedvük jönni. Én biztos nem mernék neki indulni, legfeljebb vörösboros hatás alatt, de akkor meg minek.
Mindezek után hipp-hopp hazaértünk, nem maradtam le az aznapi közvetítésről:
Kapcsoljuk Bayreuthot, a Festspielhaust Wagner: A Niebelung gyűrűje - tetralógia IV/3. Siegfried Háromfelvonásos zenedráma Szövegét a zeneszerző írta Vezényel: Christian Thielemann, km: a Bayreuthi Ünnepi Játékok Zenekara Szereposztás: Siegfried - Christian Franz (tenor), Mime - Wolfgang Schmidt (tenor), A Vándor - Albert Dohme (basszbariton), Alberich - Andrew Shore (basszbariton), Fafner - Ain Anger (basszus), Erda - Christa Mayer (alt), Brünnhilde - Linda Watson (szoprán), Erdei madár hangja - Christiane Kohl (szoprán)
Köszönöm a türelmet. 16:49
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése