Versenyeket azért írnak ki, mert "jó buli" - nem utolsó sorban a résztvevő együttesek, a zsűri s a közönség is jól érezheti magát. Vannak ugye a versenyek, s vannak a fesztiválok. S vannak olyan versenyek, ahol nem csak a versenyen induló együttesek vannak, hanem fesztivál jelleggel vannak fellépő együttesek. Versenyen kívüli fellépők is részt vehetnek.
Versenyek is különbözőek vannak. Meghívásos versenyek, ahová a csapatot a szervezők hívják meg s az ott tartózkodásuk idején felmerülő költségeket (szállás+étkezés) a meghívók fizetik. Aztán vannak olyanok, ahová be lehet jelentkezni, s a költségek a zenekar fenntartóját terhelik. Hogy bonyolítsam a dolgot, vannak pénzdíjas versenyek, ahol az eredények után fizetnek. Van, ahol nevezési díjat kérnek. A nevezési díj sok mindentől függ, van ahol létszámfüggő, van olyan, ahol nem számít a zenekar létszáma, csak a zenekar. S van ezek variációja. Remélem eddig érthető :)
Természetesen egy versenyt nem a rendezvény kezdőnapja előtti héten/hónapban hoznak nyilvánosságra. Sok-sok szervezés előzi meg. Akkor is, ha pl. kettő-, vagy négyévente rendeznek. Ha évente, akkor pedig egy nagyon összeszokott csapat van a háttérben, nem kevés anyagiakkal.
Ha egy zenekar elindul egy versenyen, természetesen azzal a céllal teszi, hogy minél jobb eredményt érjen el. Mindenkinek "oda kell tennie magát". Tipikusan "ha már csinálunk valamit, próbáljuk meg a tőlünk telhető legjobban csinálni". Hogy ehhez mi kell? A hozzáállás, az odafigyelés, az egymásra figyelés.
Zenekari muzsikusként először megbeszélem magammal, hogy tevékeny részese akarok-e lenni, mert onnantól kezdve szinte csak az lebeg az ember szeme/füle előtt. Megtanulja a saját szólamát. Nem blattolja (=akkor látja először, mikor már játszani kell) a próbán sem. A próba, az vagy szólampróba, vagy zenekari próba. Ahová illik felkészülten beülni!
Mindenhol lehet demokrácia, zenekarban nem működik. Köteles vagyok azt fújni, amit a vezető/karmester kér. Akkor is, ha nem értek vele egyet, nekem más elképzelésem van az éppen játszott darabról. Ha ezt nem tudom magamban tisztázni, akkor először ezt kell helyre tenni. A karmester nem azért áll a zenekar előtt, hogy a levegőt szeletelje (mint saint-moty:P).
De most nem a karmesterről akarok írni, hanem az együttesről. Mert zenekarban muzsikálni jó :D De milyen jó! Amihez hozzá tartoznak olyan apróságok, hogy odafigyelek a muzsikus társaimra is. Mire gondolok? Nem vagyunk egyformák, valaki feledékenyebb, valaki érzékenyebb, valakihez nem lehet szólni, míg a reggeli kávétól nem nyílik ki a szeme/füle a világra. Van aki horkol, valaki csikorgatja a fogát, stb., stb.
Illik olyan ruhában megjelenni, amit nem a kutya alól húz ki az ember, hanem ha már fehér az az ing, akkor ne "törtfehér" legyen, s ha zakó is van az emberen, attól még ki lehet vasalni azt az inget. Fekete cipőhöz nem veszek fel piros/sárga zoknit. Nem azért, mintha látszana - nem látszik, ha áll az ember, s a nadrág elég hosszú, hogy eltakarja a zoknit. De olyankor mi van, amikor a csapat felül a színpadra?! Akkor bizony a zokni majd' pontosan szemmagasságban van a közönségnek. A közönség nem feltétlenül arra kíváncsi, hogy az a színű zokni megy-e a zenekari ruhához/cipőhöz... Az inghez még egy apróság: nem veszek fel olyan inget, ami nem mérethelyes, s úgy áll rajtam, mint amikor egy tehénre sátorlapot dobnak, urambocsá' úgy nézek ki benne, mint egy kötözött sonka. Ez mondjuk a zakóra is igaz. Tudjak a fellépő ruhámban könnyen levegőt venni - fúvósként szükségem is van rá. Ezért (talán) bocsánatos bűn az ing legfelső gombját nem begombolni...
Nyakkendőt is lehet úgy kötni, hogy úgy néz ki, mintha... Az előre kötött ún. gumis nyakkendő sem egy kényelmes viselet. Ha szoros azért, ha nem szoros, akkor nincs tartása.
Ha beül a zenekar - nem csak próbára, hanem előadásra - , akkor a muzsikus nem a hátán ül mert az a trendy. Valamint nem teszi keresztbe a lábát. Sem magának, sem másnak nem tesz keresztbe. Nem eszik, nem rágózik. Inni szabad - próbán még. Előadáson szigorúan tilos! Előadás után majd lehet "rogyásig".
Így hirtelen ennyi botorság jutott az eszembe.
Köszönöm a türelmet.
