2012. augusztus 12., vasárnap

pár nap


Csütörtökön délelőtt véget ért a táborozás. Jól érezte magát az érintett csapat, Nagyapának és saint-motynak kicsit több tennivaló jutott, de ez így van rendjén. Előmunkálatok kissé sietősen de befejeződtek, takarítás, pakolászás, de messze nincs még olyan állapotban a kerti ház, amilyet elterveztem, hogy idén megvalósul. A résztvevő „ifjú céllövők” sátorozni akartak, mindegyik hozta a maga sátrát, hálózsákot, miegyebet. Ilyen príma időben nem terveztem, hogy bográcsban fogom alkotni az ennivalót, így a kis gáztűzhely lett izzítva. A bogrács előkerül majd szüretkor J

Hétfőn felcihelődtünk a hegyre, a sátrakat felverték, de csak hármat. Azért, hogy ne legyen nagyobb a hőség, a sátrakra ráraktunk egy R28-as ejtőernyőt. Ha a sátor telibe kapja a napot, akkor abban meg lehet főni… Így valamennyire elviselhetőbb volt a belső hőmérséklet – gondolom én, mert én a házban éjszakáztam.
Első nap a helyszín rendezése volt a cél, ez sikerült is hamar. Ebédre készült két kg sertés lapockából pörkölt, s főtt hozzá egy kiló spagetti. Nyáron az elmaradhatatlan kovászos uborkával, de uborkasaláta is volt, hátha valaki nem kedveli a kovászost. Kedvelték.

Sok edzésre nem volt lehetőség, mert az egyik résztvevő csak este érkezett meg, ő akkor hozta a puskáját. Előző héten a karbantartásnál történt egy kis baleset a mi második puskánkkal – az irányzékot tartó csavar beleszakadt a fegyver csövébe :/
Na, puskamesterhez eljuttatás, de csak szerdára lett készen. Így maradt egy fegyver, azon kellett osztozkodni, de nem volt gond így sem. Türelem. Sok mindenre jó, ha valaki megtanul türelmesnek lenni. A táborozók sem kicsik már, tizenöt évesek egy kivételével mind elmúltak. Nagyapa elmondta nekik többször is, hogy a fegyver nem játék, így nőttek fel – mint mi is a bratyómmal.
Semmilyen élőlényre nincs lövés, kizárólag céltáblára, esetleg (üres) sörös dobozokra. Pár céltáblát kilyukasztottak, majd vacsora. Egy kiló kenyeret ettek meg a legények, vajjal, szalámival a felét, a másik felét zsíros kenyérnek csináltam. Ez elég volt, mert délután azért csipegettek az ebéd maradékából.

Vacsorakor beosztották magukat éjszakai őrségbe. Magamban jót mosolyogtam rajta, de hadd csinálják, valaha én is ilyen voltam ;)
Két petróleumlámpát fogtunk be, az egyik a kerti ház konyhának kialakított részébe került, a másik a tűzrakó helyre. Másodfokú narancsriasztáskor nem gyújtunk tüzet. saint-moty keresett olvasnivalót - a fülem azért ott volt a kinti zajoknál, de csak nagy nevetéseket hallottam. Szunyókáltam is kicsit olvasás közben, mert arra ébredtem, hogy kiesik a kezemből az 1986-os Nők Lapja Évkönyv – azt leltem a polcon olvasnivaló gyanánt. Ránéztem az órára, 02:06 perc volt, s épp’ a résztvevők legfiatalabb tagját ébresztették. Azzal a felkiáltással, hogy reggel van. Egyikük rámutatott a szépen világító majdnem teliholdra, s mondta: „látod, már a Nap is süt” J Elszívtam egy cigit, majd visszadőltem. 04:45-kor már kukorékoltak a legények. 
Készítettem nekik a keddi túrára 30 db szalámis szendvicset vaj nélkül, amit vittek magukkal. Meg öt liter erdei vegyes gyümölcsteát, reggeli ivásra, s a kulacsokba. Elindultak, én meg nekiálltam mosogatni, meg paprikás krumplit alkotni, mire visszaérnek, legyen mit enni. Tíz pár debreceni, három kiló krumpli, meg a hozzávalók. Jól sikerült. Ketten visszafordultak a menetről, ők lövöldöztek csendben. Nagyapa is kiért, ő bejött éjszakára Mamára vigyázni. Reggel még menet volt doki bácsihoz gyógyszert íratni, pár apróságot intézni.

Ebéd után „csendes” pihenő Nagyapának, a többiek nem hagyták abba a lövöldözést. deFalla bejött előkészíteni a szerdai ebédet, az kint körülményesebb lett volna. Szerdára készült egy „hársas-alja hegyi” pörkölt, olyan jó ragadós. Miért is ragadós? Az alkotórészektől.

Hozzávalók: három darab sertés hátsó köröm, egy egész csülök, s cca. egy kiló lapocka. Természetesen nem olajban, hanem disznózsírban változik a színe a nyers vöröshagymának a kellő színűre, majd őrölt piros paprika, a szokásos pörköltfőzés. Csakhogy ez a három fő alkotórész mind külön edényben. A kicsontozott csülök aprítva, a lapocka is aprítva, mind külön edényben készül. S arról is szót kell ejtenem, hogy én a körmöt/lábat „vásárhelyi módra” készítem. Attól lesz olyan ragadós, s olyan puha, hogy „úgy megy szét, mint tisztelendő úr szájában a szar”

Az ember fia veszi magának a fáradtságot s a beszerzett körmöt/lábat (a csülköt is), szépen megperzseli a gázon. Pepecs meló, de ha nincs megperzselve, akkor nem olyan. Az ördög a részletekben rejlik…
Naszóval, megperzselve, átmosva, aprítva. Ezután leforrázom a körmöt/lábat. Hagyom, hogy ráhűljön a forrázó víz, majd hidegben átmosom. Annyi vízzel, ami épp’ ellepi, felteszem főni a legnagyobb lángon. Amikor habozni kezd, akkor még azt a habot leszedem, s gyenge tűznél addig főzöm, míg a rajta lévő víz ki nem száll belőle. Türelem, az kell hozzá. Ehhez is. Amikor már majd’ lesül, akkor zúdítok hozzá egy pohár hideg vizet – s ezután elegyítek hozzá apróra vágott nyers vöröshagymát. Annyi lében egyneműsödik (sic!) a már kifőtt kocsonyásító anyaggal, s utoljára teszem rá az őrölt pirospaprikát. Ilyenkor már az állaga olyan, hogy „bóti foggal” is ehető J

Miután mindhárom lábasban elkészült a kaja, össze borítom s elegyítem, de már nem teszem tűzre. Sós főtt krumplit szoktam hozzá adni s friss kenyérkét. Altatós kaja, annyi szent. Tkp. a szerda volt a rövid táborozás utolsó teljes napja. Amíg én bent laboráltam az ebédet, addig a versenyprogramot lelőtte az öt legény. Tíz méteres távolságból, 3X5 lövéses fekvő testhelyzetű koncentráció, nyílt irányzékkal – ha ehhez még hozzáteszem, hogy a céltábla 10-es mezőjének átmérője 1 (egy!) mm, akkor a nem puskázó olvasó is el tudja képzelni.
Ja, igen. Mint írtam, szerdára készen lett a második puska is, így azzal is lőhetett, aki akart.
Azért egy nagybácsi nem maradhat ki a lövésből, így aztán kevés szóval „adjatok két lőszert, s mondjátok meg, hova lőjek” felkiáltással lenyűgöztem a fiatalságot, s persze Nagyapát (saint-moty apukája) is. Szerencsém (is) volt.

Szerdán már nem kukorékoltak korán reggel, én sem rángattam az istrángot. Előző este megbeszéltük, hogy hagymás rántotta lesz reggelire. Lett is. Nyolc fej vöröshagymát fonnyasztottam s tettem rá 23 db tojást összesen. Nincs akkora lábasom, amiben ez egyszerre elkészül, de a tojásnak nem kell sok idő. Három részletben elkészült, megették.  

Míg el nem felejtem: kikerült a hegyre egy 12 kilós dinnye is, csak hogy legyen a pörkölt után valami. Arról már nem is beszélek, hogy folyamatosan evett az öt résztvevő, csipszet, csokit, barackot, szőlőt, kukoricát, miegyebet. Fel sem tudom sorolni. Egyenek, kell az erő.

Szerdán vendég is volt, meglátogatta a táborozókat a család jó barátja s nem jött üres kézzel. Hozott magával egy rakat süteményt – Jenci papa ugyanis cukrász. Nagy gourmand, meg szeret is enni, főzni is tud, neki is ízlett a ragadós „hársas-alja hegyi” pörkölt, bár ő már nem először kóstolta/ette.

Szürkületre a már előkészített parázs szépen izzott, szalonnasütéssel zárt a táborozás, citromos sörökkel, minden résztvevő kapott egy 0.33-ast. Annyi nem árt(hat). Utolsó éjszakára Nagyapa maradt éjszakára, én bejöttem. Csütörtökön boltnyitásra mentem, vettem 30 db sós kiflit s három liter tejet reggelire. Ahogy előzetesen megbeszéltük. Reggeli után táborbontás, takarítás, eljövetel. Nem hagytunk kuplerájt magunk után.


Tegnap pedig a csapattal egy szomszédos településen dudáltunk pár indulót reggel, 09:15-re már itthon is voltam. Délutánra pedig elfáradtam, vagy talán akkor jött elő a fáradtság. Igaz, rátett egy lapáttal a közben leszakadó eső is.
Nem lesz unatkozós az év hátralevő része, sok mindent akarok csinálni. Időszerű egy tanácskozás az egyesület vezetésével, van pár dolog, aminek a végére pontot kell tenni, s nem lenne szerencsés magunk előtt tologatni. Ez az egyik. Jövő hét pénteken a csapattal elbuszozunk egy zenekari fesztiválra, jóóól megmutatjuk magunkat (persze koncertet is adunkJ ) s még aznap hazajövünk. Vasárnap Szilvásváradra megyünk bográcsfőző rendezvényre, egy kis csődítőt játszunk s a lengyel műsor egy részét. 
Hétfőn városi ünnepségen dudálunk egy keveset, kenyérszegés, ahogy az megszokott.
Szeptember elsejére is hivatalosak vagyunk egy helyre, ahol hagyományos fúvószenét játszunk – engem nem dobott fel nagyon, de a szervező azt mondta, hogy a műsorunk utánra várják a fő vendéget, aki nem más, mint  Mága Zoltán.

Nyolcadikán helyi rendezvény, ez még egyeztetés alatt, mert az egyik szervező – nekem nem szívem csücske egyébként sem – nem tudja, vagy nem akarja felfogni, amit az értésre adtam. Vár rá egy nem túl kellemes meglepetés, de ez legyen az ő problémája…

Hogy szépen fogalmazzak: nagy arc. Sok mindent hisz magáról, de bennem emberére akadt. Hihetetlen, de sajnos igaz: azt képzeli magáról, hogy mindenki úgy táncol, ahogy ő szeretné. Ez nem jön be nálam. Szépen tegyél le valamit az asztalra (pl. a zenekar tiszteletdíját), s fogalmazd meg a kívánságaidat. Aztán elmondom - eddig is elmondtam, de „tyüket”(=süket) – mit, mikor, hogyan, mennyiért. Finggal nem lehet tojást festeni, vagyis lehet, de nem tartósat! Nem érti a Hofi által emlegetett párbeszédet sem, mely szerint: „ – Tud úszni? – Nem.  – S ha megfizetem?” Na, ezt nem érti. Még csak nem is sajnálom. Nagyképű vagyok? Eddig nem vettem észre magamon, de attól még igaz lehet :P

Folyt.köv. nem sokára, Köszönöm a türelmet!