Advent

Isten éltesse az Andrásokat (is)! Herb330 van izzítva, farsangi műsorra való anyag(ok), s a Lysistrate. Nagyobb falat, mint gondoltam. De vigasztal az a tudat, hogy a könnyen elérhető/elvégezhető munkák általában nem hozzák meg a kívánt eredményt. Lehet, hogy ez sem. Ha készen leszk azzal, amit vállaltam, attól kezdve sem sima az út. De "nem súg" állandóan a fülem, hogy még mindig nem csináltam meg. Ezen a héten már nem tudok vele haladni, szerdán elmegyek a kórházba. /Ismét szebb leszek :)/ Csütörtökön reggel pedig felülök a vonatra, s elmegyek Pécs városába. Pécs is azok közé a városok közé tartozik, ahol nem veszem igénybe a helyijáratú autóbuszok szolgáltatásait. Mindig, mindenhová gyalogláb. A rétesbolt kicsit messze esik az elnöki lakosztálytól, de nincs messzebb, mint a Székesegyház. Ahol pénteken Adventi hangverseny lesz. Megpróbálom áthúzni ide a műsort, nem sikerült az utóbbi időben "linkelnem" a pontos címet. Tehát: 2009. december 4. 19.30 óra Székesegyház MAGNIFICAT - A PÉCSI ADVENT ünnepi nyitókoncertje André Waignein: Magnificatjának tavaly decemberi pécsi bemutatóján a Csokonai-díjas Pécsi Vasutas Koncertfúvós Zenekar EKF 2010 Nagykövete és Pécs város vegyeskara, a Mecsek Kórus működött közre - Neumayer Károly karmester vezényletével. Az idei Adventi koncerten további két kórussal bővül az előadói apparátus: a szintén Kertész Attila karnagy vezette Bartók Béla Leánykar (a Kodály Gimnázium együttese), mely ebben az évben is nemzetközi versenyen elért két első hellyel gazdagította sikersorozatát és ünnepli fennállásának 35 éves jubileumát, valamint az eszéki J. J. Strossmayer Egyetem Akadémiai Kórusa, Antoaneta Radočaj-Jerkovič karnagy vezetésével. Az est szólistája: Ambrus Orsolya - szopránénekes, a PTE Művészeti Karának magánének szakos hallgatója, tanára Meláth Andrea Liszt-díjas operaénekes, a PTE Zeneművészeti Intézetének docense. Az előadást megtiszteli jelenlétével a mű szerzője, André Waignein. Hangversenyünk egyben tisztelgés a jubileumát ünneplő ezeréves egyházmegye elött. André Waignein (1942) belga zeneszerző. Tanulmányait Brüsszelben a Királyi Zeneakadémián és Monsban végezte: zeneszerzést, zeneelméletet, szolfézst, partitúraolvasást, zenetörténetet, trombitát, zongorát és kamarazenét tanult. Miközben folytatta zenei tanulmányait, tanított a Mouscroni Zeneakadémián. 1974-ben professzora lett a Monsi Királyi Zeneakadémiának. 1977-től igazgatója a Tournai Zenei Konzervatóriumnak. 1987-ben nevezték ki a Brüsszeli Királyi Zeneakadémia professzorának, ahonnan 2007-ben ment nyugdíjba. Zenéjét nem csak Európában játsszák, hanem az Egyesült Államokban, Kanadában, Japánban és Ausztráliában is. Jelenleg katalógusában több, mint 1000 alkotást áll, a De Haske Zenei Kiadó (Holland) és a Tierolff Zenei Kiadó (Holland) forgalmazásában. Több mint 100 CD-ből áll diszkográfiája. Amikor Lille 2004-ben Európa kulturális fővárosa volt az "Európai Kórus Klub" felkérésére született a "Magnificat" szoprán hangra, vegyeskarra, és szimfonikus fúvószenekararra. A bemutatót Lille-ben tartották 2004-ben. André Waignein: Magnificat Előadók: Ambrus Orsolya - szoprán Mecsek Kórus, Bartók Béla Leánykar (Karnagy: Kertész Attila Liszt-díjas) J. J. Strossmayer Egyetem Akadémiai Kórusa (Karnagy: Antoaneta Radočaj-Jerkovič) Pécsi Vasutas Koncertfúvós Zenekar EKF 2010 Nagykövet Vezényel: Neumayer Károly A belépés díjtalan Köszönöm a türelmet. 18:39

nov. 21.

Ismét november 21-e van. Emlékezetes nap. Nem azért mert Olivér névnap van. Bár azért is lehetne, ha nem olyasmik jutnának eszembe a volt iskolaigazgatóról, amilyenek. Persze vannak benne mosolyogtató emlékek is, "csak a szépre emlékezem" jeligével... Csak nem a névnap miatt emlékezős - legalábbis nekem. (az MR3 Bartókból szól a "háttérzaj" - Istenek alkonya) 1981. november 21-én volt Keil Ernő bácsi búcsúkoncertje a "Ganz-Mávag" Fúvószenekar élén, az akkor még létező kultúrházban. Ernő bácsi 1896-ban született Freibergben. A Zeneakadémián tanult, majd az I. világháborúban az olasz frontra került. 1920-tól 1960-ig az Operaház harsonása volt. 1960 - 1982-ig a "baka konzi" - ban tanított, Farkas Tóni bácsival az iskolazenekar karmestere is volt. Hangszereléseit a fúvószenekarok jól ismerik, többek között Berlioz: Rákóczi-indulót, Ránki György: Pomádé-szvitjét, vagy a ritkán játszott Muszorgszkíj: Hovanscsina című operájának "Hajnal a Moszkva folyó felett" című darabot. 1984-ben halt meg, a rákospalotai temetőben nyugszik. Temetésén Hollós Lajos búcsúztatta a hadsereg központi zenekara közreműködésével. A dolgozószobája falán függött egy fénykép a kb. következő írással: Keil Ernő harsonás barátomnak, 1924. május 1. R. Strauss Hétfőn lefoglalom az elnöki lakosztályt Pécsett. December 3-án megyek, 4-én koncert, 5-én jövök haza. Ismét rövid vágta lesz (sajnos). Köszönöm a türelmet. 18:49

névnap

Délelőtt volt egy dudálásunk a proszekturán, 13-an voltunk... Velem együtt. Na, ezért megyek minden próbára úgy, mintha direkt szólampróba lenne. S ha többen vagyunk, annak csak örülök:) Délután pedig egy elnapolt, s egy előrehozott névnapi szendvics-evészetet rendeztünk. Hozzávalók: 1. a (nagy)Család minden tagja; 2. Szendvics alapanyag. Az pedig a következő: 0.80 kg füstölt-főtt tarja, 0.60 kg gépsonka. Mindkettő ledarálva, majd hozzávegyítve 2 db 0.10kg natur tömlős sajt, 1 db 0.10 kg karaván tölős sajt, és cca. 0.15 kg konyhahőmérsékletű Ráma margarin. Az egészet jóóól ki kell keverni s csak addig pihentetni hagyni, míg felkészül az ember fia a kenéshez. 3. 18 db zsemle kettévágva, 0.50 kg szendvicskenyérke. Az ember jól megfogja a kenőkést, s laza, ámde határozott mozdulatokkal felkeni a zsemlékre/kenyér szeletekre a kész masszát. Megszórja reszelt sajttal (0.50 kg összesen), s betolja a sütőbe. De csak a félbevágott zsemléket. A kenyérkék a szendvics sütőben készülnek el, nálunk csak "zsebes" szendvicsnek hívjuk. Ennyi. Ha jól számolom, 60 db lett. S csak 2.5 db maradt meg. Végképp nem bírtuk megenni... Ami nem is csoda, mert volt még az ünnepelteknek egy-egy torta. Az egyik sima csokoládé, a másik oroszkrém torta. S az oroszkrém torta írásával még mindig gondom van. Ha valaki tudja hogyan kell helyesen írni, kérem ossza meg velem a tudást! Nem, a tortákkal sem bírtunk, bár én mindent elkövettem. Italként elfogyott összesen 0.1 liter Vilmoskörte, ugyanennyi mandula likőr és 2x2.5 liter pepsi. Csak az íze kedvéért, nagy duzzogva. 11-en voltunk. Most csak pihegek. Asszem a vacsit kihagyom:) Köszönöm a türelmet. 20:47

"sorstalanság"

Két napja, hogy olvastam az író beszélgetését az ominózus lapban. Nálam borította a bilit. Nem tudom, ki hogy van vele, nálam ez nem nyerő... Tőlem okosabb irodalmárok/politikusok és "megmondóemberek" majd elmagyarázzák az arra vevő közönségnek. Nekem van saját elképzelésem az egészről. Nézzük csak sorba, mit gondolok felőle, és az egészről. 1. "A város ugyanis teljes mértékben balkanizálódott." Mármint Budapest. Szó se róla, van mit javítani a helyzeten. De láttam én már kutyaszart Berlinben is.... 2. "Mikor még Budapesten laktam, kis tranzisztoros rádiómmal mindig a fürdőszobába kellett mennem, amikor zenét akartam hallgatni, ugyanis csak ott volt jó a vétel." Nyolc éve lakik Berlinben. Nos, 2001-ben azért már voltak elérhető áron olyan rádiók, amikkel nem kellett kivonulni a fürdőszobába. 3. "...semmi nem kerül feldolgozásra, mindent csak megszépítenek" így van. részben, de ezzel nem szállok vitába (a többivel sem) 4."Nincs az ön, az irodalom terén rendkívül gazdag országában semmi olyan, amihez kötődne?" - kérdezte az írót. "Az európai kultúra terméke vagyok, egy dekadens, ha akarja, egy gyökértelen. Ne minősítsen engem magyarnak" - jelentette ki válaszában Kertész. "Elég, hogy az ön honfitársai zsidóvá tettek engem. A faji, nemzeti hovatartozás rám nem vonatkozik. Ami pedig az ön által említett gazdag magyar irodalmi tájat illeti, elárulok valamit: a szocialista évek alatt egyetlen egy államilag engedélyezett könyvet sem olvastam. Ízlésemnek ugyanis mindaz egyáltalán nem felelt meg. Mindig felfordult a gyomrom, amikor megpróbáltam" Ezt pedig egész egyszerűen NEM HISZEM EL! Ha mégis, akkor csak szegénységi bizonyítványt állít ki magáról... Nem szeretném senkihez sem hasonlítani az írót, sem a véleményét. Mindenkinek olyan véleménye van a világról, amilyet csak akar hogy legyen. A Bartók adón hétfőn volt a harmadik része a Kertész Imre életút-interjúnak, még három rész van belőle hátra. Érdeklődéssel hallgatom, miket beszél ez az ember. Nos, érdekes dolgokat. Nekem az csapódik le, hogy itt van ez a nyolcvan éves ember, akit anno elhurcoltak, s túlélte. Joggal van benne keserűség, nem vitatom. Író lett belőle, akit a következő rendszerek nem hordoztak a tenyerükön. Igen. S van még ebben az országban pár ember, aki nem lett író, "csak" dolgozó, aki(ke)t szintén nem. Csak húzták az igát... Gondolom, nekik sem vigasz ha ismerik a mondást: Mindig azt a lovat ütik, amelyik húz. Széchenyi István egyik mondásával értek egyet - "Akit magyar embernek teremtett az Úristen és nem fogja pártját nemzetének - nem derék ember." Kner Imre 1940. évi rádióelőadásából (A könyv művészete) nemcsak a könyv szeretete csendül ki, nemcsak arra figyelmeztet, hogy a könyvkultúra a nemzeti kultúra ügye, hanem a nemzeti kultúra sorsáért való aggodalom is: "Szeresd hát a könyvet magyar olvasó - szeresd és tiszteld mesterségedet, magyar könyvnyomtató és a legegyszerűbb feladatot is azzal az érzéssel, azzal a felelősségtudattal igyekezz megoldani, hogy nemzetedért dolgozol, mikor magyar könyvet csinálsz." A Kner családot is elhurcolták, csak nem mindegyiküknek volt szerencséjük. Ám, mint olvasható a Welt cikkben: "Az európai kultúra terméke vagyok, egy dekadens, ha akarja, egy gyökértelen. Ne minősítsen engem magyarnak" - "Nagyvárosi ember vagyok, és mindig az is voltam. Egy nagyvárosi ember nem budapestinek vallja magát." Gratulálok író úr a megélt nyolcvan évéhez - ám nem lesz kedvenc íróm. Már csak azért sem, mert én kisvárosi ember vagyok. S nem író. Köszönöm a türelmet. 14:10

fúvósmjuzik

http://mavkoncertfuvosok.lapja.hu Örömmel értesítek minden erre látogatót, hogy idén is lesz Adventi hangverseny. Részletek a ZENEKAR honlapján. Igen, így csupa nagybetűvel! Köszönöm a türelmet. 20:35

nyiszálás

Tegnap reggel aránylag időben mentem a helyi kórházba. 6:45-kor 74-en álltak előttem a vérvételnél… A rendelés 7:00-kor kezdődik. Na, én ezt nem várom ki. Leballagtam az első emeletre, ahol az egyik szárnyon a Sebészet és a Bőr- és nemibeteggyógyászat van. Én az utóbbihoz voltam előjegyezve 8:20-ra. Diagnózis: Bőr jóindulatú daganata, k. m. n. Gőzöm sincs mit jelent a k. m. n. Nem mintha változtatna valamit, ha tudnám. Felszíni érzéstelenítés után Excochleatio subcutanea, majd seb ellátása, kötözése. Lefordítom érthetőre: Miután leültettek egy székre, jött a nővér s lefertőtlenítette a nyakam. Közben nézelődtem, nem vagyok mindennapos vendég itt sem. Az asztalon egy olyasmi üveg, mint a habpatron, csak kétszer akkora. Mellette egy olyan olló, ami hasonlított az itthoni körömvágó ollóra, csak kisebb volt a vágó éle. Ja, s egy csipesz. Látni nem láttam, hogy mit csinál a doktornő, de mondta, hogy lefagyassza érzéstelenítés céljából, s utána csak apró csípéseket éreztem. De mivel az egyik kezében a csipesz volt, a másikban az olló, nem nehéz kitalálni mit csinált. Amikor végzett az egyik oldallal, kérdezte: „Bírja még?” A válaszom: Naná, a szépségért meg kell küzdeni  Cca. öt perc alatt le is kapkodta rólam ezeket a bigyókat, ami sosem fájt, csak nem szép és kényelmetlen tud lenni, mikor az ember felveszi a galléros inget, s nyakkendőt is köt hozzá. A jobb szemhéjamon is van, de most a nyakamra szavaztam. Mert annyit mondott, hogy roppant kellemetlen lesz, míg be nem gyógyulnak a sebek. Tényleg kényelmetlen, s viszket is, mint a nyavalya. Azt egy későbbi időpontban leszedi. Mikor itt végeztem, gondoltam, visszamegyek a vérvételre. Biztosan „elkopott” az a sok ember. El bizony. S jöttek újak helyette. A második emeletről lefelé még négy lépcsőforduló volt tele emberekkel, akik vérvételre vártak. Nahiszen, ezt nem várom ki. Másnap (ma) úgyis a háziorvosnál ingyenes koleszterinmérés lesz, elmegyek oda. El is mentem ma reggel, de kiderült, hogy nem az én háziorvosomnál, hanem a másiknál. Mindegy. Kenegetem „Ung.ad vulnera”-val a sebeket. Nem szép most sem, s mint ahogy írtam, viszket is mint a nyavalya. Nem szeretek viszketni – de ki szeret? Köszönöm a türelmet. 21:40

ez van

Puccini: Turandot. Most kezdődik az emerhárombartókon. Minden Károly/Karesz nevű ismerősömnek és Szeretteinek sok boldogságot kívánok! Lesz majd bejegyzés is nem nagyon sokára. Köszönöm a türelmet. 19:38