2009. december 30., szerda

dec.30.

Olyan volt, amilyen ez a 2009-es év, gondolok a (bel)politikára, H1N1 körüli vitákra, miegyébre. Nem tudok, és nem is akarok évértékelő bejegyzést írni sem, csak olyan ide-oda kapkodósat. Kezdem a jelennel. Ezerrel dolgozik Herb330, mint szoktam emlegetni, legjobb múzsa a határidő. Idén is voltam pár helyen, nagyszerű muzsikákat füleltem, nagyszerű embereket ismertem meg! Volt még ebben az évben „agyalni való” is bőven, gondolok itt a pályázatokkal való kínlódásra, a hozzá(nem)értők viselkedésére. Amik adták a munkát nekem is bőven. Nem mintha nagyon unatkoznék egyébként. Kicsit változott a napi tevékenységek köre is, a délutáni szunyókálások ritkultak, a reggeli „penzumos” ébredések is tolódnak hol ebbe, hol abba az irányba. De különösebben nem fog változni, csak ha muszáj/muszály. Évek óta nem fogadok meg semmit, így év végén sem. Nyugdíjasként is azt csinálom, amihez értek egy kicsit, ez reményeim szerint a jövőben sem fog változni. Ha változik, az csak jó irányba történhet. Már csak azért is, mert a tapasztalatokat illik felhasználni. Néha kijövök a sodromból, s akkor jönnek a szentek az égből… Kívánok minden direkt erre járónak olyan 2010-es évet, amilyet szeretne! S azoknak is, akik esetlegesen a „vaskályha” netán a „rézgálicos vízben lehet fürödni” szavakkal találnak ide… Köszönöm szépen a kommenteket/hozzá(m)szólásokat, itt is, az e-mail útján kapottakat is. Régimódi ember vagyok, hiszek a szavak erejében. De sokkal nagyobb segítség, ha nem zárkózik be saját fejébe. Nyugi van, a nap holnap is felkel. S milyen jó, hogy ezt én/mi sem tudjuk megváltoztatni. Köszönöm a türelmet. 14:54

2009. december 24., csütörtök

danny kaye

Az alábbi felvétellel kívánok minden esetlegesen, vagy direkt erre járónak kellemes ünnepe(ke)t! Ártani nem használ ha valaki érti is a szöveget, de nem feltétlenül szükséges hozzá. A "csattanó" kb 11:00 percnél jön :) http://www.tersmeditasyon.com/2008/02/evening-with-danny-kaye-and-new-york.html

2009. december 18., péntek

Morgen kommt der weichnachsmann

Emlékezetes marad a mai Adventi koncertünk. Nem írok sokat, pár szót csak. Pár emberrel sikerült beszélnem, többek közt a műv.ház igazgatónőjével, Magdussal. "Saint-moty, egyre jobbak vagytok! Az a kis közjáték nem számít" Nos, mint említettem már itt is, elfogult közönségnek nem kunszt játszani. Nem történt ez másképp ma sem. Majdnem mindenki elégedett volt. Csak én nem... S nem áztatom magunkat, van/lesz nekem még álmatlanságom a mai napi játszás miatt. De félreértés ne essék, nem azért írom, hogy bárki sajnáljon, szó sincs róla. Ezzel a mai játszással az évet beszegtük, remélem jövőre jobb lesz. Következő fellépés január 22-én lesz, első próba 10-én. Lesz két próbánk, ami cseppet sem megnyugtató. De ne fessem az ördögöt a falra, meglátjuk/halljuk az első próbán. Köszönöm a türelmet. 21:14

2009. december 16., szerda

ajánló

http://www.mupa.hu/programreszletes.jsp?id=K_29884&month=1&year=2010&day=30

2009. december 12., szombat

havazik - nálam :)

Pontosan a négy hónappal ezelőtt (augusztus 12-én) írt bejegyzés szólt egy találós/talányos szövegről. Nem annyira érdekes, csak engem foglalkoztat nagyon. S még foglalkoztat is egy jó darabig... "be vagyok havazva" - a Csatabontóval. A Csatabontó pedig nem más, mint Lysistrate :) Haladok a munkával, de nem olyan tempóban, mint szeretném. Minden nap van más teendő is. Ezt más szavakkal akartam leírni, de nem annyira szép. Több, mint a felével készen vagyok, ám ez még nem a happy időszak. Tegnap hallottam az emerhárombartókon, hogy Bartók a hatodik vonósnégyesét 15 nap alatt írta. Ha ehhez hozzáveszem, hogy Petrovics Mester Lysistrate vígoperája foglalkoztat vagy huszonéve, nem is vagyok nagyon elkésve. Lassú munkához idő kell. Hét tételből fog állni a zenekari szvit. Vagy ötből. Mindenesetre ha elkészül, viszem a Mesternek jóváhagyásra. S ha Ő rábólint, akkor kezdődhet a rabszolgamunka a szólamok megírásával. S ezek után el lehet kezdeni a próbákat. Mi ezt itthon nem tudjuk megcsinálni, ehhez olyan csapat kell, mint a kedvenc fújósaim :) Beszéltünk erről is december 4-én a koncert előtti időben. S igen, akármennyi a teendő, az idén pontot akarok tenni a partitura végére. Az L'arlesienne-t befejeztem partiturailag, a farsangra való polkából csak szólamokat írtam. Ahhoz még egy vezérszólam szükségeltetik, ami ugye nem segítség senkinek... Eördögh tanár úr úgy fogalmazott anno, hogy aki vezérszólamból dirigál zenekart, azt olyan mintha vak vezet világtalant. 18-án Karácsonyi koncerten lesz játszásunk, s azzal az idei évet beszegjük. Nem került szóba eddig, de az éjféli misére nem hiszem hogy be tudják fűteni a zenekart. Ha már a templomot nem sikerül... Köszönöm a türelmet (elvégre szombat van) 17:31

2009. december 9., szerda

2009. december 6., vasárnap

dec.04.

Csütörtökön elutaztam, megérkeztem. Pénteken mentem a délutáni helyszíni próbára s természetesen a hangversenyt sem hagytam ki. Kevés a szókincsem arra, hogy megfogalmazzam azt a nagyszerű élményt, aminek - hallgatóként - részese lehettem. Elfogult vagyok a zenekarral szemben, ezt hangoztatom is majd' mindig. De nem nehéz elfogultnak lennem. Amit Ők művelnek évről-évre, azt nem sokan tudják utánuk csinálni. Előttük se nagyon, de utánuk sem. Ez is fúvós zene - s nem is akármilyen. Sok fúvós zenekart sikerült hallgatnom az elmúlt év(tized)ekben, néhány csapatban játszottam is. Van ebben az országban néhány fúvós zenekar, akik jól, nagyon jól muzsikálnak. De magasan felettük áll a "Vasutas" - valami van ebben a zenekarban, amit nem tudok szavakba önteni sem, nem hogy megmagyarázni tudnám. S megköszönni sincs szavam. Csak mosolygok, keresem a szavakat... De amikor csak lehetőségem nyílik, mindig meg fogom őket hallgatni bárhol fognak muzsikálni. S bármit. Mindent szívesen hallgatok tőlük. Valami olyan pluszt adnak, amivel feltöltődik még az olyan mezei muzsikus is, mint én. Félreértés ne essék, azért tudom hol állok a fúvósok közt:) Nem erről van szó. Azt kívánom a "Vasutas"-nak, s mellettük minden fúvószenekarnak, hogy még sokáig játsszunk együtt a közönség s a magunk örömére (is). Már most idebiggyesztem, hogy 2010. január 30-án a Müpa-ban lesz koncertjük. S nekem azon is ott kell lennem, mert ott kell lennem. Nincs mese, szüksége van a lelkemnek rá. Köszönöm a türelmet. 21:07

2009. november 30., hétfő

Advent

Isten éltesse az Andrásokat (is)! Herb330 van izzítva, farsangi műsorra való anyag(ok), s a Lysistrate. Nagyobb falat, mint gondoltam. De vigasztal az a tudat, hogy a könnyen elérhető/elvégezhető munkák általában nem hozzák meg a kívánt eredményt. Lehet, hogy ez sem. Ha készen leszk azzal, amit vállaltam, attól kezdve sem sima az út. De "nem súg" állandóan a fülem, hogy még mindig nem csináltam meg. Ezen a héten már nem tudok vele haladni, szerdán elmegyek a kórházba. /Ismét szebb leszek :)/ Csütörtökön reggel pedig felülök a vonatra, s elmegyek Pécs városába. Pécs is azok közé a városok közé tartozik, ahol nem veszem igénybe a helyijáratú autóbuszok szolgáltatásait. Mindig, mindenhová gyalogláb. A rétesbolt kicsit messze esik az elnöki lakosztálytól, de nincs messzebb, mint a Székesegyház. Ahol pénteken Adventi hangverseny lesz. Megpróbálom áthúzni ide a műsort, nem sikerült az utóbbi időben "linkelnem" a pontos címet. Tehát: 2009. december 4. 19.30 óra Székesegyház MAGNIFICAT - A PÉCSI ADVENT ünnepi nyitókoncertje André Waignein: Magnificatjának tavaly decemberi pécsi bemutatóján a Csokonai-díjas Pécsi Vasutas Koncertfúvós Zenekar EKF 2010 Nagykövete és Pécs város vegyeskara, a Mecsek Kórus működött közre - Neumayer Károly karmester vezényletével. Az idei Adventi koncerten további két kórussal bővül az előadói apparátus: a szintén Kertész Attila karnagy vezette Bartók Béla Leánykar (a Kodály Gimnázium együttese), mely ebben az évben is nemzetközi versenyen elért két első hellyel gazdagította sikersorozatát és ünnepli fennállásának 35 éves jubileumát, valamint az eszéki J. J. Strossmayer Egyetem Akadémiai Kórusa, Antoaneta Radočaj-Jerkovič karnagy vezetésével. Az est szólistája: Ambrus Orsolya - szopránénekes, a PTE Művészeti Karának magánének szakos hallgatója, tanára Meláth Andrea Liszt-díjas operaénekes, a PTE Zeneművészeti Intézetének docense. Az előadást megtiszteli jelenlétével a mű szerzője, André Waignein. Hangversenyünk egyben tisztelgés a jubileumát ünneplő ezeréves egyházmegye elött. André Waignein (1942) belga zeneszerző. Tanulmányait Brüsszelben a Királyi Zeneakadémián és Monsban végezte: zeneszerzést, zeneelméletet, szolfézst, partitúraolvasást, zenetörténetet, trombitát, zongorát és kamarazenét tanult. Miközben folytatta zenei tanulmányait, tanított a Mouscroni Zeneakadémián. 1974-ben professzora lett a Monsi Királyi Zeneakadémiának. 1977-től igazgatója a Tournai Zenei Konzervatóriumnak. 1987-ben nevezték ki a Brüsszeli Királyi Zeneakadémia professzorának, ahonnan 2007-ben ment nyugdíjba. Zenéjét nem csak Európában játsszák, hanem az Egyesült Államokban, Kanadában, Japánban és Ausztráliában is. Jelenleg katalógusában több, mint 1000 alkotást áll, a De Haske Zenei Kiadó (Holland) és a Tierolff Zenei Kiadó (Holland) forgalmazásában. Több mint 100 CD-ből áll diszkográfiája. Amikor Lille 2004-ben Európa kulturális fővárosa volt az "Európai Kórus Klub" felkérésére született a "Magnificat" szoprán hangra, vegyeskarra, és szimfonikus fúvószenekararra. A bemutatót Lille-ben tartották 2004-ben. André Waignein: Magnificat Előadók: Ambrus Orsolya - szoprán Mecsek Kórus, Bartók Béla Leánykar (Karnagy: Kertész Attila Liszt-díjas) J. J. Strossmayer Egyetem Akadémiai Kórusa (Karnagy: Antoaneta Radočaj-Jerkovič) Pécsi Vasutas Koncertfúvós Zenekar EKF 2010 Nagykövet Vezényel: Neumayer Károly A belépés díjtalan Köszönöm a türelmet. 18:39

2009. november 21., szombat

nov. 21.

Ismét november 21-e van. Emlékezetes nap. Nem azért mert Olivér névnap van. Bár azért is lehetne, ha nem olyasmik jutnának eszembe a volt iskolaigazgatóról, amilyenek. Persze vannak benne mosolyogtató emlékek is, "csak a szépre emlékezem" jeligével... Csak nem a névnap miatt emlékezős - legalábbis nekem. (az MR3 Bartókból szól a "háttérzaj" - Istenek alkonya) 1981. november 21-én volt Keil Ernő bácsi búcsúkoncertje a "Ganz-Mávag" Fúvószenekar élén, az akkor még létező kultúrházban. Ernő bácsi 1896-ban született Freibergben. A Zeneakadémián tanult, majd az I. világháborúban az olasz frontra került. 1920-tól 1960-ig az Operaház harsonása volt. 1960 - 1982-ig a "baka konzi" - ban tanított, Farkas Tóni bácsival az iskolazenekar karmestere is volt. Hangszereléseit a fúvószenekarok jól ismerik, többek között Berlioz: Rákóczi-indulót, Ránki György: Pomádé-szvitjét, vagy a ritkán játszott Muszorgszkíj: Hovanscsina című operájának "Hajnal a Moszkva folyó felett" című darabot. 1984-ben halt meg, a rákospalotai temetőben nyugszik. Temetésén Hollós Lajos búcsúztatta a hadsereg központi zenekara közreműködésével. A dolgozószobája falán függött egy fénykép a kb. következő írással: Keil Ernő harsonás barátomnak, 1924. május 1. R. Strauss Hétfőn lefoglalom az elnöki lakosztályt Pécsett. December 3-án megyek, 4-én koncert, 5-én jövök haza. Ismét rövid vágta lesz (sajnos). Köszönöm a türelmet. 18:49

2009. november 15., vasárnap

névnap

Délelőtt volt egy dudálásunk a proszekturán, 13-an voltunk... Velem együtt. Na, ezért megyek minden próbára úgy, mintha direkt szólampróba lenne. S ha többen vagyunk, annak csak örülök:) Délután pedig egy elnapolt, s egy előrehozott névnapi szendvics-evészetet rendeztünk. Hozzávalók: 1. a (nagy)Család minden tagja; 2. Szendvics alapanyag. Az pedig a következő: 0.80 kg füstölt-főtt tarja, 0.60 kg gépsonka. Mindkettő ledarálva, majd hozzávegyítve 2 db 0.10kg natur tömlős sajt, 1 db 0.10 kg karaván tölős sajt, és cca. 0.15 kg konyhahőmérsékletű Ráma margarin. Az egészet jóóól ki kell keverni s csak addig pihentetni hagyni, míg felkészül az ember fia a kenéshez. 3. 18 db zsemle kettévágva, 0.50 kg szendvicskenyérke. Az ember jól megfogja a kenőkést, s laza, ámde határozott mozdulatokkal felkeni a zsemlékre/kenyér szeletekre a kész masszát. Megszórja reszelt sajttal (0.50 kg összesen), s betolja a sütőbe. De csak a félbevágott zsemléket. A kenyérkék a szendvics sütőben készülnek el, nálunk csak "zsebes" szendvicsnek hívjuk. Ennyi. Ha jól számolom, 60 db lett. S csak 2.5 db maradt meg. Végképp nem bírtuk megenni... Ami nem is csoda, mert volt még az ünnepelteknek egy-egy torta. Az egyik sima csokoládé, a másik oroszkrém torta. S az oroszkrém torta írásával még mindig gondom van. Ha valaki tudja hogyan kell helyesen írni, kérem ossza meg velem a tudást! Nem, a tortákkal sem bírtunk, bár én mindent elkövettem. Italként elfogyott összesen 0.1 liter Vilmoskörte, ugyanennyi mandula likőr és 2x2.5 liter pepsi. Csak az íze kedvéért, nagy duzzogva. 11-en voltunk. Most csak pihegek. Asszem a vacsit kihagyom:) Köszönöm a türelmet. 20:47

2009. november 11., szerda

"sorstalanság"

Két napja, hogy olvastam az író beszélgetését az ominózus lapban. Nálam borította a bilit. Nem tudom, ki hogy van vele, nálam ez nem nyerő... Tőlem okosabb irodalmárok/politikusok és "megmondóemberek" majd elmagyarázzák az arra vevő közönségnek. Nekem van saját elképzelésem az egészről. Nézzük csak sorba, mit gondolok felőle, és az egészről. 1. "A város ugyanis teljes mértékben balkanizálódott." Mármint Budapest. Szó se róla, van mit javítani a helyzeten. De láttam én már kutyaszart Berlinben is.... 2. "Mikor még Budapesten laktam, kis tranzisztoros rádiómmal mindig a fürdőszobába kellett mennem, amikor zenét akartam hallgatni, ugyanis csak ott volt jó a vétel." Nyolc éve lakik Berlinben. Nos, 2001-ben azért már voltak elérhető áron olyan rádiók, amikkel nem kellett kivonulni a fürdőszobába. 3. "...semmi nem kerül feldolgozásra, mindent csak megszépítenek" így van. részben, de ezzel nem szállok vitába (a többivel sem) 4."Nincs az ön, az irodalom terén rendkívül gazdag országában semmi olyan, amihez kötődne?" - kérdezte az írót. "Az európai kultúra terméke vagyok, egy dekadens, ha akarja, egy gyökértelen. Ne minősítsen engem magyarnak" - jelentette ki válaszában Kertész. "Elég, hogy az ön honfitársai zsidóvá tettek engem. A faji, nemzeti hovatartozás rám nem vonatkozik. Ami pedig az ön által említett gazdag magyar irodalmi tájat illeti, elárulok valamit: a szocialista évek alatt egyetlen egy államilag engedélyezett könyvet sem olvastam. Ízlésemnek ugyanis mindaz egyáltalán nem felelt meg. Mindig felfordult a gyomrom, amikor megpróbáltam" Ezt pedig egész egyszerűen NEM HISZEM EL! Ha mégis, akkor csak szegénységi bizonyítványt állít ki magáról... Nem szeretném senkihez sem hasonlítani az írót, sem a véleményét. Mindenkinek olyan véleménye van a világról, amilyet csak akar hogy legyen. A Bartók adón hétfőn volt a harmadik része a Kertész Imre életút-interjúnak, még három rész van belőle hátra. Érdeklődéssel hallgatom, miket beszél ez az ember. Nos, érdekes dolgokat. Nekem az csapódik le, hogy itt van ez a nyolcvan éves ember, akit anno elhurcoltak, s túlélte. Joggal van benne keserűség, nem vitatom. Író lett belőle, akit a következő rendszerek nem hordoztak a tenyerükön. Igen. S van még ebben az országban pár ember, aki nem lett író, "csak" dolgozó, aki(ke)t szintén nem. Csak húzták az igát... Gondolom, nekik sem vigasz ha ismerik a mondást: Mindig azt a lovat ütik, amelyik húz. Széchenyi István egyik mondásával értek egyet - "Akit magyar embernek teremtett az Úristen és nem fogja pártját nemzetének - nem derék ember." Kner Imre 1940. évi rádióelőadásából (A könyv művészete) nemcsak a könyv szeretete csendül ki, nemcsak arra figyelmeztet, hogy a könyvkultúra a nemzeti kultúra ügye, hanem a nemzeti kultúra sorsáért való aggodalom is: "Szeresd hát a könyvet magyar olvasó - szeresd és tiszteld mesterségedet, magyar könyvnyomtató és a legegyszerűbb feladatot is azzal az érzéssel, azzal a felelősségtudattal igyekezz megoldani, hogy nemzetedért dolgozol, mikor magyar könyvet csinálsz." A Kner családot is elhurcolták, csak nem mindegyiküknek volt szerencséjük. Ám, mint olvasható a Welt cikkben: "Az európai kultúra terméke vagyok, egy dekadens, ha akarja, egy gyökértelen. Ne minősítsen engem magyarnak" - "Nagyvárosi ember vagyok, és mindig az is voltam. Egy nagyvárosi ember nem budapestinek vallja magát." Gratulálok író úr a megélt nyolcvan évéhez - ám nem lesz kedvenc íróm. Már csak azért sem, mert én kisvárosi ember vagyok. S nem író. Köszönöm a türelmet. 14:10

2009. november 6., péntek

fúvósmjuzik

http://mavkoncertfuvosok.lapja.hu Örömmel értesítek minden erre látogatót, hogy idén is lesz Adventi hangverseny. Részletek a ZENEKAR honlapján. Igen, így csupa nagybetűvel! Köszönöm a türelmet. 20:35

2009. november 5., csütörtök

nyiszálás

Tegnap reggel aránylag időben mentem a helyi kórházba. 6:45-kor 74-en álltak előttem a vérvételnél… A rendelés 7:00-kor kezdődik. Na, én ezt nem várom ki. Leballagtam az első emeletre, ahol az egyik szárnyon a Sebészet és a Bőr- és nemibeteggyógyászat van. Én az utóbbihoz voltam előjegyezve 8:20-ra. Diagnózis: Bőr jóindulatú daganata, k. m. n. Gőzöm sincs mit jelent a k. m. n. Nem mintha változtatna valamit, ha tudnám. Felszíni érzéstelenítés után Excochleatio subcutanea, majd seb ellátása, kötözése. Lefordítom érthetőre: Miután leültettek egy székre, jött a nővér s lefertőtlenítette a nyakam. Közben nézelődtem, nem vagyok mindennapos vendég itt sem. Az asztalon egy olyasmi üveg, mint a habpatron, csak kétszer akkora. Mellette egy olyan olló, ami hasonlított az itthoni körömvágó ollóra, csak kisebb volt a vágó éle. Ja, s egy csipesz. Látni nem láttam, hogy mit csinál a doktornő, de mondta, hogy lefagyassza érzéstelenítés céljából, s utána csak apró csípéseket éreztem. De mivel az egyik kezében a csipesz volt, a másikban az olló, nem nehéz kitalálni mit csinált. Amikor végzett az egyik oldallal, kérdezte: „Bírja még?” A válaszom: Naná, a szépségért meg kell küzdeni  Cca. öt perc alatt le is kapkodta rólam ezeket a bigyókat, ami sosem fájt, csak nem szép és kényelmetlen tud lenni, mikor az ember felveszi a galléros inget, s nyakkendőt is köt hozzá. A jobb szemhéjamon is van, de most a nyakamra szavaztam. Mert annyit mondott, hogy roppant kellemetlen lesz, míg be nem gyógyulnak a sebek. Tényleg kényelmetlen, s viszket is, mint a nyavalya. Azt egy későbbi időpontban leszedi. Mikor itt végeztem, gondoltam, visszamegyek a vérvételre. Biztosan „elkopott” az a sok ember. El bizony. S jöttek újak helyette. A második emeletről lefelé még négy lépcsőforduló volt tele emberekkel, akik vérvételre vártak. Nahiszen, ezt nem várom ki. Másnap (ma) úgyis a háziorvosnál ingyenes koleszterinmérés lesz, elmegyek oda. El is mentem ma reggel, de kiderült, hogy nem az én háziorvosomnál, hanem a másiknál. Mindegy. Kenegetem „Ung.ad vulnera”-val a sebeket. Nem szép most sem, s mint ahogy írtam, viszket is mint a nyavalya. Nem szeretek viszketni – de ki szeret? Köszönöm a türelmet. 21:40

2009. november 4., szerda

ez van

Puccini: Turandot. Most kezdődik az emerhárombartókon. Minden Károly/Karesz nevű ismerősömnek és Szeretteinek sok boldogságot kívánok! Lesz majd bejegyzés is nem nagyon sokára. Köszönöm a türelmet. 19:38

2009. október 30., péntek

Gratula! :)

http://www.musicianswho.hu/cikkek.php?mailr_code=563-37856a1e33123953e14a78297a968477&cikkid=5928

2009. október 29., csütörtök

petrezselyem

Egy kis tél(i)re való elemózsia eltevés volt az elmúlt napokban. Pár apró dolog, amit biztosan meg lehet vásárolni különböző üzletekben, ám az sosem olyan… Mert jó a szárított petrezselyem akkor is, ha sóval és nátrium glutamáttal készül. Csak azzal többet kell bíbelődni főzés alkalmával. Hiába teszem a szárított/porított petrezselyem zöldjét az ételbe, abból nem kerül holmi illóolaj a kajába  Tegnap késő délután Dezső barátom „meglepett” két gyümölcsös láda mennyiségű petrezselyem zöldjével. A meglepetés nem volt nagyon nagy, amikor vittünk nekik pár dolgot ami a mi kertünkben terem, akkor beszéltük meg. Szépen nem kapkodva ki lett válogatva, megmosva, leszárítva. Ezek után a száráról leszedtük a leveleket, majd elektromos húsdaráló segedelmével apróra darálódott. Nem annyira apróra, hogy levet eresztett, csak annyira, hogy lehessen vele bánni. S mokkáskanállal kell beletenni a jégkocka készítő 14 rekeszes műanyag tálkába. Holnapra belefagy, s akkor a tálkát belemerítem egy tál forró vízbe. Mármint az alját, hogy a petrezselyem kocka lehetőség szerint maradjon egy darabban. Egy ilyen kocka általában elég főzéskor. Amikor töltött dagadó, töltött csirkecomb hegyek készülnek. Petrezselymes krumplihoz is nagyszerű, s mindenféle kajához. Levesekbe nem ebből kerül, ahhoz külön készül „karika”. Ami pedig nem más, mint 4-5 szál petrezselyem karikába hajtogatva s megszárítva. Lebbencs, és krumpli(tökéletes)leves elengedhetetlen tartozéka. Volt még cca. 30 kg héjas dió átválogatása, egy vödörnyi erdei mogyoró, ami saját termés. Herb330 is dolgozik időnként, muszáj haladni – ha nem is nagy léptekkel. Köszönöm a türelmet. 20:31

2009. október 25., vasárnap

segítség!

http://www.heinekensopronert.hu/index.php

2009. október 23., péntek

305.

Az indulót felvettük, voltunk Bélapátfalván, ma volt két dobásunk. Voltak benne szép részek. Igen, így távirati stílusban. Holnap is van egy játékunk délelőtt, vasárnap a szokásos próba. A fő irány most a Karácsonyi koncert(ek) anyaga. Ha lesz egy kis időm írni, meg fogom tenni. Jelenleg nincs, pedig csak péntek este van. Köszönöm a türelmet. 21:51

2009. október 17., szombat

paff...

Azt sem tudom, hol kezdjem. Voltam a héten a műv.házban, rákérdeztem pár dologra. Többek közt – ami foglalkoztat(ott) erősen - , a 2010 január 22-re tervezett koncertre. Igen, pozitívan értékelték a pályázatot, adtak is rá pénzt, csak nem annyit, amennyit kértek. Nagyságrendekkel kevesebbet. Ezt eddig is tudtam. Nem nevesítették az összeget, különösebben nem is érdekel. Ami viszont érdekel(t volna), az „csak” annyi, hogy emiatt mennyiben változik a tervezet. Erre még cca. két hét elteltével sem tudtak választ adni. Majd megálmodják. Persze. Mert a zenekar csak úgy, hipp-hopp előrukkol a koncert anyagával… Elmondtam már párszor, s még el is fogom mondani, hogy a zenekar nem egy nagykabát (ha már őszies az idő) ami a fogason lóg, s ha szükség van rá, leakasztom s felveszem. S nem, nem értik meg. Vagy nem akarják. Vagy nem tudják. Szabadon választott, de ezzel nem teszik simábbá az utat. Nem kell mindenhez érteni! Csak… Kifogások tömkelegét mondta volna a kérdezett, de még időben „lelőttem”. Csak annyit mondjon, meg tudjuk hívni a kettő zenekart a közös koncertre vagy sem? A válasz: nem. Érthető. Mármint a válasz. Remélem az én válaszom is érthető volt: azt a műsortervet, amit a pályázathoz csatoltak, felejtsék el! Azt mi helyiek nem tudjuk megcsinálni. Ez így nem is pontos megfogalmazás, mert meg tudnánk. A kérdés az, hogy milyen minőségben. Csak az érthetőség kedvéért, a mi csapatunk - ha mindenki itthon – van, a következő összeállításban tud színpadra lépni: 2 fuvola, 1 B-klarinét, 1 esz-alt sax, 1 b-tenor sax, 1. szárnykürt (3 fő), 2. szárnykürt (1 fő), mélyszárnykürt (2 fő), bariton, 1.-2.-3. trombita (1-1 fő), basszustrombita, 1 harsona, 3 F-tuba, 2 kisdob, 1 nagydob, 2 réztányér. Ha sikerült volna a tervezet, akkor a két vendégzenekarral kiegészülve lett volna egy ütőképes csapat. Már magában az, hogy a klarinét sor nem 1 főből állt volna, hanem szólamonként minimum 3 főből, ami ugyebár kapásból + 9 klarinétos. Egész kürtsor, ami négy fő. Pár harsonás, tubás, áhh, nem is sorolom. Nem foglalkozunk azzal, hogy „mi lett volna ha…” Most azon lehet „agyalni” hogy mennyi kisegítőt lehet keríteni arra a napra. Ne feledjük, hogy a Kultúra Napi rendezvényt, általában mindenütt a napján ünneplik. Márpedig akkor „pusziért” nem tudnak eljönni, ha az útiköltséget fizetik, akkor sem. A szokásos műsort el tudjuk dudálni. De ha már jövőre van Erkel Ferenc születésének 200. évfordulója, illendőségből játszani kell(ene) pár művéből. A népszerűeket, amik a közönség fülében is megvannak. S pár olyat, amit nem ismernek, s esetlegesen itt találkoznak vele először. Például a „Szép örömkönny ragyogása” ami a Bánk-bán című operából van, s szép emlékű Keil Ernő bácsi hangszerelte 1977-ben fúvószenekarra. Hagyjuk. Nekem viszont az agyaláson túlmenően levettek a vállamról egy kis terhet. Nem kell meghangszerelni azt a pár művet, amit terveztünk. Igaz, eddig a felétől többel elkészültem, ám megy a szekrénybe. Nem kell senkinek a szólamába „belenyúlni” – mert szeretem, ha célirányosan fúj pár ember a jobb hangzás érdekében. Na, ennyi azt hiszem elég is volt a „műhelymunka varázsából”. Ma délelőtt egy szomszéd városban voltunk kicsit dudálni – idén már harmadszor. Hívnak bennünket, s mi szívesen megyünk. Remélem, még idén egyszer eljutunk. A város polgármestere valamikor trombitán tanult játszani. S ez azért nem mindennapos. Sikerült a polgármesterrel beszélni pár szót arra vonatkozóan, hogy közeledik az Advent. Szívesen fellépnénk egy műsorral a templomban, ha van rá igény. Nem nagy templom, 80-100 főt tud befogadni. S hétköznap késő délután is meg lehet csinálni. Vette a lapot, érdekli a dolog. Úgy legyen! Ma délután még egy temetése is volt a zenekar temetős partijának. Évek óta annyian s úgy járnak, ahogy. A zenekari elnöknek még a kezdet kezdetén mondtam, hogy temetéssel nem akarok foglalkozni. Azt sem hogy mennyien mennek, azt sem hogy hová, azzal sem hogy mivel, s azzal sem hogy mit fújnak. Azzal pláne nem, hogy ezért mennyit kapnak. Namármost. A csapat egyik tagja próbálkozott befűteni engem, hogy igenis magyarázzam meg az elnöknek, hogy az ő helye ebben a csapatban van. Mert ő nem érzi magát teljes értékű zenésznek, ha nincs benne a temetős partiban. S nem a pénzért, hanem így, meg úgy, meg amúgy. Mert ha nem lesz benne, itt hagyja a zenekart! Aha. Sajnálnám, mint ahogy mindig is sajnálom, ha valaki abbahagyja a muzsikálást. Hazaérkezéskor megemlítette az elnöknek hogyan is lesz a mai parti. Szó szót követett, nem részletezem. Csak a végét. Együtt jöttünk hazafelé, s közölte, hogy holnap nem jön. Nem szóltam semmit. Annyiszor elmondtam neki, hogy nem foglalkozom a temetéssel s a hozzá tartozó hercehurcával, nem ismétlem magam. Tudja ő is. De! Ha ő így látja, én nem fogom bottal kergetni a zenekarhoz. Arról nem is beszélve, hogy 20 évvel idősebb nálam. A hab a tortán még csak ezután következett: Este felhív az elnök s mondja, hogy a tubások sem jönnek holnap. Vagyis a háromból kettő nem. S ezt most közölték vele, valamint azt is, hogy tönkretettük (az elnök és én) a zenekart. Paff. Egyelőre nem vagyok olyan hűdefasza hangulatban, a reagálásomat nem fogom szavakba önteni. Ha nekik csak ennyit jelent… De abba is hagyom. Annyit még csattanónak a végére, hogy holnap lesz a zenekar első stúdió felvétele, amin fel kell venni a helyi indulót délelőtt. Érdekes lesz… Köszönöm a türelmet. 20:32

2009. október 15., csütörtök

303.

"Nem célravezető egy zenésznek a könnyebb utat választani. Hosszútávon legalábbis. Mindig, mindent meg kell tanulni. Nem mindig könnyű. De a könnyű siker könnyen is felejtődik. Nincs mese, meg kell tanulni a darabokat. S gyakorolni kell!" Kedves ismerős karmester szavai. Amit általában mindenki(?) tud. Csak szeretik/szeretjük misztifikálni a zenét/zenészséget. Mindent meg lehet tanulni - állítólag. Nekem mondjuk a matematika is feladta a leckét, sőt az 'ámítógép is feladja ha már nem is nap, mint nap. S olyankor jönnek is a szentek lefelé az égből : ) Véletlenül vagy direkt erre járóknak egy ajánlat: december 04-én a Pécsi Vasutas Koncertfúvós Zenekar Adventi hangversenyt tart Pécsett a Székesegyházban. Pontos időpontot nem tudok, de gyanítom hogy 18:00 kezdéssel. Nekem ott a helyem ha már tavaly nem tudtam ott lenni. Előzetes információim szerint Wagnein: Magnificat-ja lesz műsoron. Köszönöm a türelmet. 21:09

2009. október 10., szombat

Poema Alpestre

Szombat este lévén nem húzom az időt. Csak egy általam nagyon kedvelt oldalra szeretném a figyelmet felhívni. Nem először, és nem utoljára. http://www.baratikor.com/pecsivasutas Ha valaki(k) veszi(k) a fáradtságot, felkerül a zenekar oldalára. Ott hamar megtalálja a zenelejátszót. Nem tudok ajánlani belőle, mind nagyszerű darab, nagyszerű előadásban. Igen, elfogult vagyok. Nagyon :) Köszönöm a türelmet. 20:24

2009. október 4., vasárnap

L'arlesienne

Nakéremszépen (sic!). Ma szépen sütött a napocska, biztosan azért voltunk olyan nagy létszámmal a szólampróbán - velem együtt 12-en. Ki sem osztottam a héten írt anyagot, felesleges. Októberre van egy kis program a kötelező koszorúzáson kívül. Ahol természetesen nem fogja énekelni senki a Himnuszt, Szózatot. Hiába játszuk emberi (énekelhető) hangnemben. Szóval a következő menetek várhatók: 11-én "sima" zenekari próba. 17-én Bélapátfalvára megyünk, délelőtt 9-re van tervezve az érkezés, gondolom 10:00-kor lendülhet a pálca. 18-án 09:30-as érkezés után lemezfelvétel. 23-án aszokásos koszorúzás(ok), bár a délelőttire még semmi felkérés nem érkezett. A délutáni az a városi koszorúzás, az 15:00-kor kezdődik - remélem szakadó esőben, mint tavaly. Így megmutathatjuk milyen jól nézünk ki "mentében". 24-én Nyugdíjas Amatőr Gála a színházteremben, mi kezdünk hajnali 09:00-kor. Halottak napi dudálás nem lesz a gyári temetőben sem, sem a többiben. Megszakítjuk a hagyományt. Ez van. De ez már november. Terveim szerint nem hagyunk el egy vasárnapi próbát sem, nagyon közelít a januári megmozdulás időpontja. Ahol a a 11 tervezett nótából a nagy többségnek legalább öt ismeretlen még címről is. Megérkezett a pályázati elbírálás, nyert a pályázat, csak nem annyit amennyi fel volt tüntetve. Ezért még most agyalnak a szervezők az átalakításon. Csütörtökön mondtam nekik, hogy hétfő/kedd-re jó lenne ha megmondanák a változásokat, mert akkor nem kicsit át kell dolgozni a koncert műsorát. Addig legalább tudom csinálni a Lysistrate zenekari szvitet. Vagy a Farandole-t Bizet: L'Arlesienne zenekari szvitjéből. Az utóbbit már elkövettem cca. huszonéve, ám most más hangnemben akarom, így barátságosabb lesz fújni. S ha nem szól előtte/utána a szvit többi része, csak a darabot ismerőknek, s az abszolut hallással rendelkezőknek fog feltűnni ez az ártatlan csalás :) Köszönöm a türelmet. 17:22

2009. október 3., szombat

300.

Megkövetem Miks Adriennt! Kettő napja a rádió következetesen Miks Adrienn nevét mondja. Ezek szerint félrehall a fülem... Ez a 300. bejegyzés, ami egyszerűen hihetetlen :) Igaz, mostanában nem írok olyan sűrűn, de sebaj. Lesz ez még így se. Kedves ismerőstől kaptam a következő levelet - sajnálatos, de nem tudok ott lenni a rendezvényen most sem. Pedig szívesen találkoznék pár emberrel, akiket évek óta nem láttam. Annyit tudok segíteni a Mesternek, hogy be/ki-linkelem a lényeget: "Kedves levegőszeldelő barátom, Sándor! Ne vedd zokon, hogy már megest hívogató levélkémmel zaklatlak. DE most a megyeszékhelyi könnytár a kezdeményezŐ... A közös rendezvény programja, melyre ezúton meghívunk, összeállt! Két malomban őrülünk ugyan, de az ajándék meghívásnak, ne nézzük az okát! A rendezvény pontos leírását lásd itt: http://szolnoksagok.freeblog.hu/ ,meg itt: http://www.vfmk.hu/20090928/03 Előre is köszönöm reményeim szerint megtisztelő részvéted. Minden tovább tudnivaló a mellékelt mellékletben. .../Amit ugyan remélem időlegesen, de nem hajlandó továbbítani az eddigi alap matáv emil címkém!? FOGADNI - fogad! Majd a Pete papó.../ Bár TE/TI már ismeritek a könyvecskét... /lásd. világháló./ A könyvtár egyébként, tán postázta az általam adott ismerősi címjegyzékre a részletesebb meghívót, de azért segíthettek az "örsi riadóláncotokkal... Egy jó fecsej, fröccs és gulyás reményében feltétlenül elvárunk. Üdv: www.bensonv.hu " Köszönöm a türelmet. 17:53

2009. október 1., csütörtök

okt.01.

Ma a zene világnapja van. Nem írok semmi különöset, megtettem tavaly ilyenkor. Menuhin, stb. Koncert közvetítés van éppen az Akadémiáról, Rádiózenekar, vezényel Stephen D'agostino, közreműködik az újság szerint Miks Adrienn - ének. Nagyszerű muzsika, Mahler: Negyedik. Most kezdődött csak, majd megírom hogyan tetszett :) Ja, igen. Úgy emlékszem, az énekes hölgyet nem úgy hívják, ahogy szerepel a műsorújságban. Vagyis nem ezt a nevet mondják/mondták a műsorközlők. Hanem: Lingscht Adrienn S ha jól csalódom, pár évvel ezelőtt még az egri tanárképző hallgatója volt. S azért a koncerten közreműködők nevét (is) illik helyesen írni. Elvégre nem kellene nekünk annyira törlészkedni Nyugat felé, ahol némelyik CD-n csak a művek címei szerepelnek... Jó esetben helyesen. Nem vagyok nyelvŐr, de a fene vigye már el. Apró bosszúság(ok). Köszönöm a türelmet. 21:21

2009. szeptember 26., szombat

tanulság

Azt is szoktam emlegetni, hogy a zenekar érdekében az ördöggel is hajlandó vagyok cimborálni - s ez takarja azokat is, akikkel egyébként a köszönésen kívül szóba sem állnék. Ismét a szervezés. Persze ha jobban tudom, csináljam... Persze, tudom. Ezzel pedig csak annyi a problémám, hogy megkérdőjele(z)zem: azok az emberek, akiknek ez (is) a munkájuk, azok miért nem csinálják úgy, hogy ne toluljanak a számra cifra káromkodások? Ahoz, hogy esetlegesen lemondok egy szereplést, nekik aztán végképp nincs beleszólásuk. Tegnap 09:00-re mentem (volna) a proszekturára. Csakhogy 10:30-ig be sem jutottam. Ugyan miért? Mert a nagytudású szervez(ked)ők a zenetermet péntekre öltözővé átnevezték. Amivel semmi baj sincs, mindig így szokott lenni. Csak megfeledkeztek arról, hogy a "kuckó" a zeneteremből nyílik, nincs másik bejárata. S a kuckóban vannak a hangszerek, az a kottatár, és a zenekar ruhatára is egyben. Hmm... Azért bejutottunk, kipakoltuk a szükséges hangszereket, meg ami kellett. S elindultunk Rimaszombat városába. Jó korán. Előzőleg ugye lehetett olvasni, hogy lemondom a szereplést. Nem mondtam le. Csak finomítottam egy kicsit. A mérgem persze nem szállt el, csak annyi történt hogy a buszt akkor is ki kell fizetni, ha egy métert sem teszünk meg vele, és akkor is ha elmegyünk. Ha elmegyünk, akkor a keletkezett anyagi kár kevesebb lesz. Így elmentünk. Nem voltam valami fényes hangulatban, de nem ragaszthatom rá a csapatra az én morcosságomat. Elmentünk, elfújtuk, megetük amivel megkínáltak bennünket, és érzékeny búcsú helyett szépen hazajöttünk. 21:30-ra haza is értem. Ha valamilyen eredménye volt ennek az egésznek, az a tapasztalatszerzés. Különösebben semmi több. Az csak ráadás volt, hogy a szereplés után pár ember fejezte ki köszönetét, hogy elmentünk "s nem csak a tótok" muzsikáltak. Ezek az emberek a történelem viharában ottragadt magyaroknak a leszármazottai. Politikával nem foglalkozom, benne van az "aranyhármas"-ban. Pont. A mai szereplést viszont a tegnapi megbeszélésen lemondtam. Roppant módon sajnálták a szervezők, én/mi nemkülönben. Ám ez nekik is tanulság. Köszönöm a türelmet. 17:50

2009. szeptember 24., csütörtök

nem happy

S még mindig „meg tudnak vezetni” – de csak az első órában voltam olyan ideges hogy majd’ felrobbantam… lassacskán kezdek megnyugodni, igaz, az egy óra nem olyan régen telt le. Hol is kezdjem a magyarázkodást. Talán az elején. Szó került ugye nyár derekán a pályázatról. Hogy lehetne kezdeni valamit, ha mindnyájan akarjuk s teszünk is érte. Beindult a verkli. Hogy mennyi meló, agyalás, miegyéb volt vele, nem részletezem. Aki valamilyen módon részese volt pályázatírásnak, az tudja. Aki nem, majd ezután tudja meg. De a lényeg most nem is a pályázaton van, hanem ami hozzá kapcsolódik, vagyis most már múlt idő. Mert holnap 11:00-kor lemondom a részvételt. Nem, nem megyünk el. Pedig tegnap a zenekarban játszó iskolások osztályfőnökeinek, igazgatóinak a kikérést kézbesítettem. A többiek nyugdíjasok, de nekik nem kell kikérés az elvtársnő(k)től – feleség(ek). A történet úgy folytatódik, hogy megjelenik egyik vasárnap (az időpont fontos: augusztus 9-én) a szlovák karmester feleségestül, belefülel a próbába, majd egyezkedünk pályázatírás kapcsán. Rendben van, mindenki csinálja a saját dolgát. Egy pipálás megvan. Lesz náluk szeptember vége felé egy fesztivál, vagyis kettő. A helyszínek: Rimaszombat (Rimavska Sobota), és Fülek (Fil’akovo). Még (akkor) sem a zenekarok, majorett együttesek számáról, sem a közösen játszandó darabokról semmi információ. Majd lesz. Legyen. Lett is – szeptember 7-én! Írásban. Addig szóban a heti találkozásoknál beszéltünk róla, amikor az éppen aktuális pályázati megbeszélésünk volt. Az egyik ilyen alkalomkor megfogalmaztam fenntartásaimat a szerepléssel kapcsolatban. Nem nagy dolog, de kettő(!) zenekari próbával én ezt nem vállalom! Jajj, nem eszik azt olyan forrón, a közös számokra ha nem is szállunk be, legalább a saját műsorát játssza el a zenekart. Azt a műsort, amire a Gyulai fesztiválon különdíjat kaptunk. Erről esetlegesen lehet szó. Beszéljünk a piszkos anyagiakról. A zenekar fellépti díja annyi, amennyi, plusz útiköltség. Rendben van. A zenekar tiszteletdíját csapjuk hozzá a buszköltséghez, s érkezéskor a rendező kifizeti. Nagyszerű. Ha így lesz, jó lesz. Mindezek után volt kettő zenekari próba, különösebben semmit nem tudtam a zenészeknek mondani, csak a minimális információt, aminek a birtokában voltam. S amennyire szoktam emlegetni, hogy a szervezésben sehol sem tartunk itthon – ugyanezt el tudom mondani a másik félről is. Ők még ott sem tartanak, ahol mi. Ettől nekünk nem lesz könnyebb vagy jobb. Egyszerű megállapítás. Megkaptam a játszandó darabokat, félretettem majdnem mindent s nekiálltam megtanulni. Ha már így alakult. Találkozások pályázat kapcsán, minden rendben lesz, e-mail jön, megy, kották jönnek-mennek (zip fájlban), a műv.házban segítenek, kinyomtatják, fújjuk, stb. 14-ig ígérték hogy megkapom a pontos programot, fellépőkkel, időpontokkal. Meg is kaptam – tegnap éjjel. Vagyis mára virradóra. Egy szó sincs benne semmiféle kifizetésről, a buszköltséget az ottani árfolyam szerint fizetik, ami 0,81 euró kilométerenként. Mielőtt megjött ez a gyönyörű e-mail, előtte két napban két e-mail ment, egyenesen rákérdezve a piszkos anyagiakra. Ma délután közli telefonon a tolmács, hogy szó sincs semmiféle pénzről, felejtsük el! A buszt kifizetik úgy, ahogyan náluk megállapítják. Holnap a zenekarnak elmondom szépen sorjában a történteket. S azt is, hogy miért akarom lemondani. Ez így nem fair. S nem szeretnék ehhez asszisztálni sem pro, sem kontra. Egész egyszerűen komolytalannak tartom. Ahogy esik, úgy puffan? S félreértés ne essék: nem (csak) a sokszor emlegetett anyagiakról van szó! A pályázattal együtt ebbe a hétvégébe beleölt meló nem kevés – nem csak részemről. Hogy ennyire semmibe vegyék más munkáját, ez szinte megszokott az EU-nak ezen a térfelén. Hazafelé is beszélek természetesen. Azt az időt, amit eltöltöttem ezzel, csinálhattam volna a 2010. januári koncert anyagát. Mert az sem tűnik kis dobásnak, sőt! S akkor most nem a felénél tartanék, hanem kicsit előbb. Mert a darabokat meg is kell tanulni. S el kell mennem S.tarjánba, Miskolcra egy-két próbát megcsinálni. Legalábbis azokat a számokat, amiket integetni lesz alkalmam. A többi karmester pedig hozzánk jön. S a fellépés napjának délelőttjén lesz egy összpróba, este az előadás. Amatőr zenekar vagyunk, olyan hozzáállással, amilyennel. De sikerült már jó dolgokat csinálni, a fúvós zenének megtéríteni pár embert. Nem szabad abbahagyni akármilyen keserves is. S ezzel élnek egyesek vissza. Mert tudják, hogy a fúvós zenész nem normális! Csak értelmes(nek tartja magát). Lehet megkövezni… Köszönöm a türelmet. 19:30

2009. szeptember 19., szombat

osztom az észt...

Nakéremszépen(sic!) Hölgyeim és Uraim! Az igaz, hogy én attól tudok aludni ami a fellépés után történt, ám kicsit a begyemben van. Kezdem az elején: 14:30-kor lendült a pálca az "Olvasó" főbejáratánál, 15:00-ig indulóztunk. Az alkalom pedig az Ózdi Olvasó Egylet 125. évfordulója. Az első indulót - direkt - a trió előtt leintettem. Nem azért mert nem tetszett, hanem azért, mert hirtelen nem jutott eszembe a folytatás. Milyen jó hogy magammal szemben is tudok kritikus lenni. Igen, Cyrano. Tudom. Majd amikor a rendezvény félidejében bementem a kottatárba, ott találtam a kórus elnökét, pakolászta a kottáikat. Se köszönés, se bú, se bá, rögtön élből jött: "Saint-Moty, fegyelmezetlen a zenekarod". Mondom itt valami tévedés van, nekem nincs zenekarom. A zenekar fenntartója a város, és úgy hívják, ahogy. S azért mert én integetek, attól még nem az enyém. Valamint nem fegyelmezetlen, mert azt pl. tudják hogy nem szólnak bele olyan dologba, ami nem tartozik rájuk... Vagy értette, vagy nem. Mindenki úgy hülye, ahogy akar lenni. Azt hiszem én ebből az utcából már kijöttem. Erre belibben a kórusvezető s próbálja osztani az észt. Nem részletezem, csak megjegyeztem hogy nem különösebben érdekel a dolog. Egy dolog érdekel, s az a zenekar. Hogy hogyan produkál, mit tudunk legközelebb jobban csinálni. A szervezés még mindig nem az én gondom. Ha valakinek ezen a rendezvényen nem tetszett valami a zenekar fújásával, viselkedésével kapcsolatban, szóljon nekem. De! Nem kioktató "majd én megmondom mit csinálj" stb. módon, mert arra harapok. Nem kicsit. Békés ember vagyok, de ha kell tudok másképpen is viselkedni, tudok káromkodni, szép szóval elhajtani melegebb éghajlatra szinte bárkit. Jöjjön még egy De. De nem veszem fel a kesztyűt, s azt a módot ahogyan ők - a beszólók - viselkednek. Ez őket minősíti. Pont. Elmentem a pofavizites fogadásra, megittam egy pohár pezsgőt s eljöttem. A ma esti "vonyítós estére" pedig eléggé el nem ítélhető módon, nem vagyok kíváncsi. Csak a hangerő miatt. Amíg ilyen hangerővel dolgoznak, nem is fogom végignézni/hallgatni a műsorukat. Valamire én is allergiás vagyok : ) Inkább hallgatom az MR3 Bartók műsorát, ahol éppen a Nemzetközi Trombitaverseny gálaestjét közvetítik a Zeneakadémia nagyterméből. Valahogy ez jobban érdekel. De ez már nem is érdekes. Köszönöma türelmet. 20:23

2009. szeptember 15., kedd

sinfonia domestica

105 évvel ezelőtt írta Richard Strauss a Sinfonia Domestica-t. Lenyűgöző mű - két napja már nekem is megvan, Rudolf Kempe vezénylésével a Drezdai zenekar muzsikál. De milyen nagyszerűen! Életemben először 1984 júniusában hallottam az Erkel Színházban, amikor is a New Yorki szifonikusok játszották Zubin Mehta vezénylésével. Szerencsém volt akkor, hogy bejutottam. Egyik legnagyobb zenei élményem volt. Köszönöm a türelmet. 20:52

2009. szeptember 13., vasárnap

Hatodik

Nem húzom az időt - igaz, nem szombat este van. A proszekturán ma időztünk kicsit, elmondtam a hónapban még esedékes fellépések idejét/programját, majd - ahogy szoktam -, jó étvágyat kívántam : ) Napok óta Mahler mester hatodik-ja szól... Nem tudok betelni vele. Ezzel sem. Igen, tudom: nem vagyok normális. Nem baj. Köszönöm a türelmet. 21:03

2009. szeptember 11., péntek

Grt Karesz!

Ajánlom minden fúvós zenét szerető/kedvelő/művelő embernek ezt a cikket: http://pecsiujsag.hu/index.php?p=article&aid=21372 Ha valakinek tudok segíteni hogyan/hol lehet Kareszt s zenekarát hallgatni, szívesen megteszem. Írjon egy levelet s megírom.

2009. szeptember 7., hétfő

pár (jó?) dolog

A szombati naphoz… Nem fogok különösebben írni se mellette, se ellene. Roppant egyszerű ok miatt. Nem tudom megfogalmazni sem az érveimet, sem az ellenérveimet. Már amit azoknak hiszek. Hihetetlen milyen embertársaink vannak, de én nem tudom megváltoztatni őket. Párbeszédet csak azzal lehet folytatni, aki maga is hajlandó legalább meghallgatni a másikat. Ennek ellenére szombaton nekem is vonulás volt, csak nem ott, s nem azért. Fellépésünk volt, a városrész napja (bulija) volt, s mi vezettük fel. Nos, a tavalyi évhez képest csak annyit változott ez az egész mizéria, hogy ha lehet, még egy fokkal süketebbek a szervezők. Arról ugye nem is szólva, hogy egyikőjük – főokos(nak képzeli magát) – már 11:30 körül olyan szinten volt tudatmódosult állapotban, amilyen szint eléréséhez nekem legalább három nap folyamatos ivás kell. Persze ezt úgy is lehet érteni, hogy én nagyon bírom : ) Szó sincs róla – legalábbis nem mindig. Van, amikor bírom, van, amikor nem. De ezt gondolom, mindenki ismeri. Már azt, hogy nem mindegy milyen állapotban van az ember. Ha jól mennek a dolgai, akkor sokat bír – ha kevésbé mennek jól a dolgok s van min „agyalni” akkor kevés is megárt(hat). S persze az sem mindegy mennyire fáradt, vagy éppen kockásra aludta a fejét. A végeredmény szempontjából persze mindegy. Egy szervező ne legyen tudatmódosult állapotban, vagy ha mégis, üljön le egy csendes sarokba s ne szóljon. Artikulátlanul, vigyorogva. Egy nem annyira szolíd káromkodással letudtam (legalább egy fejjel magasabb s 30 kilóval nehezebb tőlem), szerintem el sem jutott a tudatáig, mert csak vigyorgott tovább. Sebaj. Ettől is tudok aludni. S újra beizzítottam az asztalt, amin írni szoktam. Faber-Castell 0,35-ös, 0,50-es ceruzák, valamint új beszerzés eredményeként 0,40-es Faber-Castell toll, s az elmaradhatatlan HERB330 töltőtoll. Nem, nem egyszerre írok ezekkel, hanem szépen felváltva, mikor melyikre van szükség. Plusz az itatós papírok. S van mit csinálni, „a bőség zavara” ha nem is ebben az értelemben. A 2010 januári koncert anyagát kell átnéznem, pótolni a hiányzó anyago(ka)t. Adventi/Karácsonyi koncert műsora. Szombaton itt járt Pavol (a szlovák karmester), megtárgyaltunk pár dolgot még a pályázattal - úgy pénzügyi, mint zenekari felállással – kapcsolatosan. Derengeni kezd az ég alja, ezerrel belevetette magát ő is, a felesége is (tolmács). Nagy hajrát levágtak/levágnak a végére. Szerdán ismét összeülés, s szerintem véglegesítésre kerül minden. Úgy legyen. Körvonalazódik a zenekari szvit is a vígoperából – remélem a szerző tetszését is megnyeri. Érdekes dolog egy cca. 45 perces, egy felvonásos koncert-vígoperából fúvószenekari szvitet készíteni. Írom egy ideje ezt a mai bejegyzést, ám minduntalan csörög a telefon – nem mintha olyan roppant fontos ember lennék. Szerintem a telefonálók sejtik, hogy este nyolc körül elérnek. Ma szinte kórusos este volt. Háttérzajként éppen Mahler mester hatodikja szól. Nos, nyolc előtt pár perccel kedves ismerős csörgetett meg: tudok-é arról, hogy Michael Jackson-nak valamelyik nótájából készült négyszólamú kórusra átirat? Pff. Nem tudok. Én nem csináltam, annyit tudok . De ötletem van: üljön neki a kórusvezető s csináljon egyet/kettőt. Van miből választani, csak a jogdíjat ne felejtse el! Egyébként, a „Thriller”-t volt szerencsém párszor játszani fújósokkal, kottám is van belőle, majd holnap előkeresem. Azt megkaphatja a kórusvezető s nekiülhet alkotni… Az is igaz, hogy ez nem annyira happy, mint kapni egyet készen, de így jár(t). Ennyit tudok segíteni. Épp befejezzük a beszélgetést, mikor hív Szolnokiából egy régi cimbi: Kellene nekik (a kórusuknak) a „Legyetek jók, ha tudtok” kórusra. Nem, erről sem tudok. Ám majd kinyújtom a csápjaimat s utána kérdezek. Megkapják egymás telefonszámait, s egyeztessenek kotta ügyben. Nekem pedig jár egy-egy sör mindkettejüktől – alkalomadtán! Mert ők még ismerik a varázsszót Nekem pedig még mára is van mit csinálni, sőt holnap sem fogok unatkozni. Reggel kertmenet, délután kottakeresés, utána uborka eltevés – ma kaptam egy bevásárlókosárral. S ugye a Szilveszterkor készülő lavórnyi franciasaláta is savanyú uborkával készül, véletlenül sem csemege uborkával! Szerdán pedig tárgyalás Pavollal + a tolmács feleséggel, egy pénzügyi zsenivel, és a pályázat véglegesítése. S akkor még egy szót sem szóltam, hogy lemondtam a részvételemet a Németországi „pofavizites” menetről. Nem nagyon vonz hogy pénteken megérkezünk, és hétfőn reggel jövünk vissza. Még akkor sem, ha repcsivel történik az utazás Dortmund-ig. Így tehát a zenekari elnök megy – őt megértem, ott van az öccse (is) - , képviseli a csapatot, mond pár keresetlen szép szót s jön haza. Köszönöm a türelmet. 21:14

2009. szeptember 5., szombat

2009.09.05.

Nem az a szabadság, hogy azt teszel amit akarsz, hanem hogy nem muszáj megtenned, amit nem akarsz!

Köszönöm a türelmet. 06:27

2009. augusztus 31., hétfő

iwiw(is)

  • Egy dolgot elfelejtettem megosztani - az esetlegesen, vagy direkt erre járó olvasókkal:
  • Tegnap leíratkoztam az iwiw-ről! Ha valaki ott keres, észre fogja venni hogy nem vagyok tag. Igen, önszántamból döntöttem így!
  • Nem fogok rajta cseppet sem felháborodni, hogy milyen korlátolt képességgekkel kell rendelkezni ahhoz, hogy csak úgy "simán" megfenyegessenek azért, ha nem küldök azonnal körüzenetet x mennyiségű ismerősömnek. Mindezt természetesen a Szeretet jegyében! S nem segít a dolgon az sem, hogy az ilyen üzenetet küldőt azonnal töröltem a rendszeremből! Mert mindig akad valaki, aki azt hiszi hogy...
  • Nos, ebből én nem csinálok rendszert. Se ilyet, se olyat. Mint ahogyan már írtam: arra sem vagyok kíváncsi, hogy az üzenőfalon olvasgassam mennyire szereti az ő kis nyulambulacskáját az ő ordas farkasa! Ha ennyire kívánja a nyilvánosságot, számtalan módja van rá hogy az emberek tudomására hozza!

Más. Megkaptam a kottát : )

Kedves ismerősöm, jóbarátom hozta Eger szép városából - zongorakivonat. Nagyszerűűűű! Petrovics Emil: Lysistraté Koncert-vígopera egy felvonásban szólókra, ének-, és zenekarra. Arisztofanész szövegét fordította Devecseri Gábor

S a poént (mert van), nem lövöm le. Köszönöm a türelmet. 17:52

A bankártya(sic!) 6 pontja :)

Tegnap eléggé szembeötlő reklám került a látóterembe - hol máshol, mint a stresszkó melletti üzletsoron? Ráadásnak ez az üzlet szemüvegekkel, órákkal, látásvizsgálattal, miegyébbel foglalkozik. Ami feltűnt: egy kb 60x80 cm-es figyelem felhívó tábla. Felhívja a figyelmet arra, hogy ebben az üzletben: BANKÁRTYÁT is elfogadunk. Aha, értem. Véletlenül sem BANK KÁRTYÁT, hanem BANKÁRTYÁT, így egy "T"-vel. Azaz ban kártyát. Továbbá ben kártyát, hoz kártyát, hez kártyát, stb. Ha már ban-, ben-, hoz-, hez-, stb.stb. S ebben az is benne van, mennyire figyelmetlen az emberek egy része. Nem vagyok nyelvőr, csak... Mert a tábla szemmel látható módon, sorozatban készült. Annál nagyobb a baj! Nem kértem széket, hogy arra állva kellő magasságból megnézzem, hol készült ez a CSODA! Csak a hátulján láttam egy kis ismertetőt - igaz, a látásom 20/20-as, de ezt nem tudtam elolvasni. 1. Valaki megrendelte, netalán személyesen, s le is írta mit szeretne látni az elkészült táblán. 2. Valaki felvette a rendelést. 3. Valaki elkészítette. 4. Kiszállította. 5. Kifizette a megrendelő. 6. Valaki fel is tette. S senkinek nem tűnt fel, mekkora baromság van ráírva! Azt hiszem sok minden mellett elmegyünk (én sem vagyok kivétel), ami csak apró bosszúságot okoz. Csak annyira belefásult az ember a sok lükeségbe, hogy legyint egyet nagy vigyorogva, netán mosolyogva s továbblép. Nem szól. Én sem szóltam. Mert nem volt ott az alkalmazott. De nem fogom szó nélkül hagyni akkor sem, ha azt a választ kapom (ugyancsak jó szokás szerint) : Mi köze hozzá?! Semmi. Mindenki úgy hülye, ahogy akar lenni. Pont. Köszönöm a türelmet. 16:29

2009. augusztus 24., hétfő

igen, nem, nemigen...

Igen, igen, igen. Nem, nem, nem. Valahogy fokozni kell(ene) a butaságot, hozzá nem értést, közönyt, stb. Talán kettő szó is elég rá: "szarok bele". Elég toleránsnak érzem magam, de amikor belerondítanak a (működő) ventillátorba, az nekem is sok. Itt van ez a pályázat, amiről már írtam. Nos, ma kiderült, hogy az általunk - hozzá nem értők által - alkotott csontváz, amire majd a pénzügyi szakember(ek), jogász(ok) rápakolják a felépítményt, azon el lehet indulni. Kb. a helyben toporgásra elég is. De azzal nem jutunk messzire. Hihetetlen dolog számomra, hogy egy olyan hangzatos - közművelődési előadó - munkahelyen lévő ember ennyire nem ért ahhoz, amihez kell(ene). Persze tanulni soha nincs késő - sokat szoktam emlegetni. Ismét nekiülök egy olyan dolognak, amihez nem értek. Ám olvasni tudok, fel is fogom amit olvasok. Fogalmazni is tudok, ha nem is mindig mindenki számára érthetően... Ám az világosan kiderült (ismét), ha az elnökkel nem csinálunk valamit csütörtök reggelig, akkor az el sem nyert EU-s támogatásnak meszeltek. Az esély akkor is megvan a meszelésre, ha sikerrel túljutunk ezen a szakaszon. Mert ha a szlovák fél csütörtökre nem nyújtja be az általa kreált beadandót, akkor megint csak az ideget oltom. Mindenesetre csütörtökig bevethetem ékes fogalmazni tudásom legjavát, mint pár évvel ezelőtt, amikor - szintén beleestem egy hasonló dologba, mint maci a mézbe. Nem annyira önként s nem is dalolva. Akkor az éves tanmenetet kellett megcsinálni az éppen aktuális mutatók szerint. Namármost. Most jön a magyarázkodás: Nekem sem akkor, sem azóta sincs sem főiskolai, Uram bocsá' egyetemi végzettségem - amire az évek teltével egyre büszkébb vagyok... Mert szinte mindig kifogom azokat az embereket, akiknek van végzettségük... Csak éppen önálló munkára nem képesek. Mindig, mindent megkérdeznek. Tőlem. Hmm... Biztató - lenne. Ha éppen értenék hozzá, vagy csak rálátásom lenne pár dologra. De nincs. Honnan is lenne? Kis túlzással azt is mondhatom mint Göre Gábor bíró úr - Gárdonyi általam kedvelt írásai egyikében: "bolyongok mint egér az orgonában". Sok szónak is egy a vége. Megpróbáljuk a lehetetlent. A zenekari elnöknek (talán) könyebb a dolga. Neki csak az elmúlt év(ek) zenekari költségvetéseit, pénzügyi bizonylatokat, APEH, cégbíróság és egyéb nem kevésbé fontos iratokat kell előbányászni. De nem fog álmatlan éjszakákat okozni, hogy meg sem próbáltuk. Ennyi sanszot adok magunknak. S ez nem királyi többes : ) Pénteken viszont "társulati ülés"-re megyek Budapest irányába. Valamikor haza is érek onnan. Remélem élményekkel (esetlegesen kottákkal) megrakodva. Kotta ügyben pénteken a délelőtti órákban lesz találkozóm két patinás helyen: egyik az Operaház, másik az Operett Színház. Szívesen cipelném haza az áhított partiturákat. Ígéreteim mindenesetre vannak rá. S néha ez sem kevés. Köszönöm a türelmet. 20:08

2009. augusztus 20., csütörtök

árnyalt

  • A pályázati kiírást sikerült végigolvasnom (52 oldal, + a kiegészítések), s kissé árnyaltabb a dolog, mint ahogyan beharangozták. A közel 49 millió euro nem 2010-re, hanem 2007 - 2013-ig terjedő időszakra szól. Ebből - ami minket érdekel - kultúrára szánnak 501.000-et. Így azért már hihető(bb).
  • Tegnap elkészült a "csontváza" , ezután megvárjuk hogy a határ túloldaláról is megérkezzen az általuk megírt anyag, majd összesítés után nekiülhet a jogász, pénzügyes, s ha az is elkészült, akkor mehet fordításra ékes angol és szlovák nyelvre. Szeptember 15-e környékén el is lehet vinni - személyesen - , s beadni az illetékeseknek. Aztán marad a várakozás, s jövő év február elején meg is tudjuk az eredményt.
  • Nem lövöm le a poént, a lényege ennek az egésznek az, hogy egy kicsit felrázzuk a fúvósokat és a fújós/trottyos-zenét kedvelőket. A(z állam) határ mindkét oldalán. S ehhez bizony pályázni kell, ha tetszik, ha nem. Megszokjuk - kénytelenek vagyunk.
  • Ma délután a szokásos városi ünnepség előtt fújunk egy csődítőt, aztán "B"-s Himnusz (nem mintha énekelné bárki is), beszédek, a város zászlajával bohóckodnak kicsit, majd az új kenyér megszegése. Kb. ennyi.
  • Köszönöm a türelmet. 11:46

2009. augusztus 16., vasárnap

varjúzsír

  • Két darab művészet kipipálva - tegnap Sajóvelezden, ma Bélapátfalván voltunk. Tegnap reggel helyi háziszőttessel, friss tepertővel sült hurkával, miegyébbel traktálták a csapatot. Jó szokásomhoz híven nem fogyasztottam semmit. Még itthon megtöltöttem magam sült császár szalonnával és hideg tejjel. Játszottunk egy kis "csődítőt" aztán a "B"-s Himnuszt, majd még egy oszlatót, s vége is lett a tűzoltó verseny megnyitójának. A Tűzoltó pk. ajánlotta hogy kóstoljam meg a helyi szilvaoálinkát, mert nem mindennapi darab. Télleg. "igyál még egyet s fogd rá a nyuszira"
  • Ma pedig ebéd után indultunk, kicsit késtünk a busz rendetlenkedése miatt (a sofőr bénázott). Semmi gond, amiért mentünk, megcsináltuk. Elégedettek voltak a szerevezők is, mi is (majdnem), így egy serital elkfogyasztása után hipp-hopp indultunk is vissza.
  • A Szlovákiában terítékre kerülő három darabból kettőt sikerült megtanulnom, a harmadikat majd kicsit később, vagy majd apránként.
  • Ma délelőtt még kertmenet is volt - körtét szedtünk, kis kóstolót az aratók által hagyott őszibarackból, s egy kevés szőlőt. Letelt az "élelmiszervárakozási" idő. Permetezésileg.
  • S a régi cimbi hozott is két nagy láda paradicsomot, ami négy kereskedelmi ládának felel meg. Amiből pedig még huszadika előtt alkotni kell egy kis fűszeres lét. Amibe kerül őrölt bors, só, zellerszár, és darált zöldpaprika, paprikahéj nélkül. S valamikor novemberben ezzel a fűszeres lével készül a paradicsomos húsgombóc :)
  • Holnap proszektura menet lesz a jövő évi pályázattal kapcsolatban. Csak csurran nekünk is valami abból a temérdek pénzből amit 2010-re előirányoztak. Ahogyan hallottam, ez valamivel több mint 48 millió euró. Számomra hihetelen, hogy ennyi pénz legyen kultúrára. Meglátjuk. Mint a vak Pamlényi Ilf-Petrov Aranyborjú című könyvében.
  • Varjúzsíros kenyérkét csipegettem - s holnap reggel is azt fogok.
  • Háttérzajként jelenleg Leonard Bernstein: Mise című darabja szól. Közreműködnek: Berkshire-i Fiúkórus, a Norman Scribner Kórus, zenekar (nem tudom melyik), vezényel a szerző. Jól szól :)
  • Köszönöm a türelmet. 21:29

2009. augusztus 12., szerda

jöjj...

Napok óta ez motoszkál a fejemben: Jöjj csatabontó, jöjj csatabontó, jöjj... jöjj... jöjj...jöjj... jöjj háát, jöjj háát, jöjj háát ide hozzám, isteni szép láááány.... Köszönöma türelmet. 21:31 ui.: A helyes megfejtést tudók ne fogják vissza magukat - cserébe kérhetnek tőlem (szinte) bármit :)

2009. augusztus 8., szombat

Szic.vecs. :)

  • Káromkodok magamban, mint egy tehetetlen nyugalmazott katonazenész. Tehetetlen mert nem ért az 'ámítógéphez. S éppen az előbb szállt el négy oldalnyi friss bejegyzésem... S olyan "izé" jelent meg a monitoron, amit eddig még sosem volt szerencsém látni. A fene vigye el.
  • De ez már a veszett fejsze nyele. Azért sem hagyom magam. Most kezdődött az MR3 Bartók adón Verdi: A szicíliai vecsernye című ötfelvonásos operájának közvetítése.
  • Ideje lesz végigfülelnem. Részleteket volt szerencsém játszani belőle, ám az egész operát nem hallottam eddig. S mivel szombat este van, nem húzom az időt.
  • Köszönöm a türelmet. 19:57

2009. augusztus 4., kedd

na...

  • Vasárnap véget ért a Bayreuth-i ünnepi játékok közvetítése - remélem, jövőre ismét hallhatom. Most csak az utolsó napi parsifal-ról maradtam le. Kapás volt. Az első 20 percet hallottam, és az utolsó felvonást. Közben elmentünk egyet dudálni Dubicsány nevű faluba. Velem együtt 21-en voltunk. 30 állandó zenekari taggal jobban tetszene, na de olyan kalappal köszönünk, amilyen van. A Gyula-i műsort (amiért különdíjat kaptunk) egészítettük ki pár nótával. A zenekar elnök-titkár-vezérigazgató-mindenes-menedzser-logisztikus-szolgálatvezetője a fújás előtt mondott pár keresetlen szót a csekély számú, ám annál lelkesebb közönséghez.
  • Elmondta a zenekar történetét, és pár szót a műsorról. A polgármester a koncert végén meghívott bennünket a következő nyárra, természetesen örömmel megyünk. Jó hangulatú muzsikálás volt. Talán sikeült pár embert megnyerni a fúvós zenének. Mert a zenekarnak tulajdonképpen mindegy hogy 40, vagy 400 ember előtt játszik. Ám lelkesebb kicsivel ha a hallgatóság szétfeszíti a teret.
  • Augusztus hónap sem látszik semmit tevősnek. Kilencedikén a Rimaszombati karmester jön hozzánk. A "Tiger-Rag" és a "Radetzky-induló" kottáját elkérte, nekik nem áll rendelkezésükre ez a közönségnek (is) "fülében lévő" zene.
  • 16-án Bélapátfalvára megyünk kicsit dudálni, abból az alkalomból, hogy "öt éve város ez a falu" :)
  • 20-án gondolom, a szokásos városi ünnepség, rövid műsorral tűzdelve, ami természetesen az Ózdi emlék indulóval fog kezdődni, mint eddig mindig - mostanában.
  • 29-én is megyünk valamerre, azt a szürkéből megcsináljuk.
  • Szeptemberben előre láthatólag két dobásunk lesz. Egy a határon túl, egy pedig helyben. Még nincs kiforrva az egész, majd ha több lesz az infó, elmondom. A jhelyi szereplést pedig csak úgy vállaljuk, ha előre le lesz fixálva a zenekar tennivalója. Mert tavaly a szervezők eljátszották a szavahihetőségüket. Szépen leírjuk ki-mit-hol-mennyiért, aláírják az illetékesek, és hadd szaladjon. Ha ílyen formában szükség van a zenekarra, ám legyen. Ha nem, nem. Nem erőszak a disznótor - csak a disznónak.
  • Köszönöm a türelmet. 16:44

2009. augusztus 1., szombat

menet

  • Csütörtökön aránylag korán (06:15) indultunk Poroszlóra kirándulni. Nagyapa, a bratyóm, húgom iker fiai és én. Bepakolva 15 db vajas-szalámis-sajtos zsemle, + 2 db duplakenyérke hasonló töltettel. Csak azért, mert Nagyapa „bóti fog”-a nem viszi a zsemlét…Ja, s persze merev falú hűtőtáska 4.5 liter limonádéval, de nem szénsavassal.
  • Nyolc óra előtt pár perccel a helyszínen is voltunk. Megnéztük az ébredező kikötőt, nem nagyon rángatták még az istrángot, egyedül egy sátorral egybeépített lakókocsinál voltak hangosabbak az ott lévők. Szemmel láthatóan a „kutyaharapást szőrével” akció ártott meg nekik. A napfelkelte nézők és pár pecás már kint volt, nekünk a túravezetőt kellett megvárnunk. Előző nap telefonon beszéltem a tulajjal, kilences indulásban állapodtunk meg.
  • Madár rezervátum túrán voltunk itt: http://www.tiszato-program.hu/turautvonalak.htm
  • Mivel aránylag friss időben indultunk, a szúnyogok és egyéb zavaró tényezők elmaradtak. Láttunk szürke gémet, bakcsót, selyem gémet, sirályt, barna réti héját, vízi csibét, vadkacsát, nagyon szép vízi növényeket, nyílfüvet, különböző színű „tavi rózsákat” és rengeteg sulyom nevezetű növényt. Aminek termése ha megszárad, nagyon kellemetlen sebeket tud ejteni az ember lábán. Persze csak ha belelép. Régebben a sulyom termését főzve ették a halász népek, állítólag a szelídgesztenyére hasonlító íze van. Ezt a kóstolást kihagytuk. A két messzelátó (véletlenül sem távcső!) vándorolt kézről, kézre. Ide máskor is eljövünk, szerintem menetrendszerűen. Most a belekóstolós mindössze 75 perces túrán voltunk. Nem rövid ez az idő sem, érdemes végigmenni. Kb. az út felénél tesóm kikapcsoltatta a hajó motorját, hallgassuk meg azt a nagy csendet ami körülvesz bennünket. Félelmetes milyen csend van.
  • Körülnéztünk a településen is, a pékhez bementünk még csokis kuglófot és csokis kakaós csigát venni, aztán indultunk vissza. De csak Egerbe igyekeztünk, a zikrek még nem voltak fenn a Minaretben. Nem is kellett sokat várni, s ezzel az élménnyel is gazdagodtak. Az egri minaretet - gondolom - mindenki ismeri, nem kell bemutatni. Negyven méter magas, 97 lépcső vezet az erkéllyel körülvett részig, ahonnan érdekes kilátás nyílik a város háztetőire.
  • Ezután elviharzottunk a helyi gazdaságos boltba, s megtöltöttük magunkat minden féle finom csont nélküli sült tarjával, oldalassal. Majd a hűtőtáskába pakoltunk 30 db 120 ml-es jégkrémet, és 3 db 200 grammos csokit, valamint két 100 grammos tábla egész mogyoróst. Csak az íze kedvéért : ) A hűtőakku miatt nem fért több…Következő megálló Szilvásvárad. Ez hozzánk igen közel van, cca. 24 km.
  • A fiúknak be lett ígérve még Poroszlón, hogy a Kaland-erdőben mennek egy kört. Nem a legnehezebb pályán, hanem hogy máskor is legyen kedvük jönni. Én biztos nem mernék neki indulni, legfeljebb vörösboros hatás alatt, de akkor meg minek.
  • Mindezek után hipp-hopp hazaértünk, nem maradtam le az aznapi közvetítésről:
  • Kapcsoljuk Bayreuthot, a Festspielhaust Wagner: A Niebelung gyűrűje - tetralógia IV/3. Siegfried Háromfelvonásos zenedráma Szövegét a zeneszerző írta Vezényel: Christian Thielemann, km: a Bayreuthi Ünnepi Játékok Zenekara Szereposztás: Siegfried - Christian Franz (tenor), Mime - Wolfgang Schmidt (tenor), A Vándor - Albert Dohme (basszbariton), Alberich - Andrew Shore (basszbariton), Fafner - Ain Anger (basszus), Erda - Christa Mayer (alt), Brünnhilde - Linda Watson (szoprán), Erdei madár hangja - Christiane Kohl (szoprán)
  • Köszönöm a türelmet. 16:49

2009. július 29., szerda

ilyen is van

Múlt héten megkezdődött Bayreuth-ból az idei közvetítés sorozat. Minden évben várom ezt a pár napot, ilyenkor (ismét) telítődik az ember. Persze nem mindenki kedveli Wagner mester muzsikáját, de én az „elvetemültek” csapatába tartozom : ) Kedvelem ezt a muzsikát is. Sajnos még eddigi éltemben nem adatott meg, hogy a helyszínen füleljem ezeket a kedvenceket. De az élő közvetítéseknek is van varázsa. Az is, hogy 15:55-kor kezdődik a közvetítés, és a szünetekkel együtt tart 22:00-ig, vagy kicsivel tovább. Ez mindig attól függ, hogy milyen hosszú az adott zenedráma. Mert Wagner zenedrámát írt, nem operát. Egyébként meg mindegy minek nevezik. Opera, vagy zenedráma? Majd a zenetörténészek elvitatkoznak rajta. Itt is a végeredmény a fontos – és a produkció. Végeredménye az lett a megmaradt őszibarackfáknak, hogy ápolgatjuk, permetezzük őket. S mindig van miért aggódni. Lesz fagy tavasszal, ami elviszi a virágot, gombabetegségek, levélkártevők, s az összes ingyom bingyom. A törődést jobban megkívánja, mint pl. a naspolya. De törődhetünk mi vele, amikor tegnapra szinte az összes barackunkat elvitte egy olyan társaság, akik csak az aratást ismerik. Azannyukúristenit! Akadjon meg a torkukon s fulladjanak meg! Nem tudom mivel lehetne megvédeni a még ezután érő szilvát, körtét, szőlőt. Állandóan nem tudok a kertben lenni. S a szomszédok sincsenek mindig kint. A nagyothalló szomszédhoz idén már nyolcszor törtek be. Egyik alkalommal elvitték a hűtőből a szalonnát, kolbászt, a polcról egy megkezdett kilós kristálycukrot, egy fél csomag kávét. De otthagyták a tévét, CD lejátszót. Mondtam neki, hogy oltson be egy pár füstölt kolbászt, legközelebb nem viszik el. Be is oltotta. Az biztos, hogy nem a helyszínen fogyasztották el, mert ha összefossa magát, annak látható nyomai maradnak. Azok pedig nem voltak. Azóta nem viszik el a kaját. A pincébe próbáltak bemenni, de olyan zárral vannak ellátva, amihez még kulcs sem kell. Egyszerű, de nagyszerű. Ám eszükbe sem jut a titok s a pince nyitja… Most az őszibarack van terítéken. Ha idegeskedek rajta, akkor sem tudok mit csinálni. S ez bosszantó. 1963. július 29-én hajnalban pedig megszületett a kis saint-moty. Azóta már nyugdíjas, s nem is olyan kicsi. Optimista, nem hiszi (csak néha) hogy a világ csúnya. Vannak hibái természetesen. Soha nem volt normális, esetleg csak értelmes. Azok közé az emberek közé tartozik, akik azt csinálják, amit szeretnek. Azt viszont állandóan. Köszönöm a türelmet. 22:02

2009. július 25., szombat

zöld domb

  • Megkezdtük a csapattal a nyárvégi sorozatot. Ma a szomszéd településen ünnepélyesen átadtak három mellékutcát. Gurították a(z üres) hordót, az asszonyok énekeltek, a férfiak itták a sört kétliteres műanyag palackból. Időben odaértünk, dudáltunk két nótát, majd indultunk tovább. Körbekotoztunk a falun vagy kétszer, senki nem tudta merre kell menni. Jól meg volt szervezve : ) Mindegy. A következő megállónál (cigi+sör+pisi) mondja az egyik tag, hogy jó helyen vagyunk, itt lakik a doki. A falu dokija. Nem derült ki milyen doki, emberorvos, vagy állatorvos, netán egyéb. Az érdekesség nekem az volt, hogy a doki háza erkélyéről egy szép nagy kifakult piros-fehér-zöld Nagymagyarország-os zászló lógott. Fasza gyerek lehet – mondja egyik kolléga. Mondom, szerintem csak érdekes. Semmi bajom sincs semmiféle zászlóval. Ám nézz csak fel a harmadik szintre, a tetőtéri ablakból mi lóg! Egy szinte ugyanakkora zászló, mint az erkélyről. Csakhogy ez egy horogkeresztes zászló volt. S legalább annyira kifakulva, mint a másik. Lehet, hogy zászlókészítésből doktorált, s ezek hívják fel a figyelmet a foglalkozására? Nem lettem okosabb, különösebben nem is érdekel. Eljátszottunk a buli végén még három nótát, s 10:45-kor már végeztünk is. Persze addig míg sört látnak a kedves kollégák, addig nem szoktunk elindulni. Ez volt eddig a hagyomány… De kezdett ismét felfelé kúszni a higany a hidegmérő csövön. Mondom: gépjárműre! Rutinosan meg tudják inni a buszon is a maradékot, ám páran nem fogják lekésni a buszt hazafelé. S én is kiérek az élelmiszer piacra egy kis utánpótlás beszerzéséért. Uborka, paprika, hagyma, paradicsom, kukorica. Persze kaprot elfelejtettem venni. Márpedig kapor nélkül nem készülhet kovászos uborka. Holnap reggel majd belepászítódik a züvegbe, oszt hadd szóljon.
  • Ma délután 16:00-kor pedig elkezdődött, amit minden évben nagyon várok. A Bayreuthi ünnepi játékok közvetítése – ma a Trisztán és Izolda közvetítése van. Holnap délután a Nürnbergi mesterdalnokok.
  • R.Wagner zenekara (csak az érdekesség kedvéért): első és második hegedű: 16-16; brácsa:12; cselló: 12; nagybőgő: 8; fuvola: 3; piccolo: 1; oboa: 3; angolkürt: 1; klarinét: 4; basszusklarinét: 1; fagott:3; kürt: 8; trombita: 5; basszustrombita: 1; tenor, basszus és kontrabasszus harsona: 4; tuba: 3; kisdob, nagydob, cintányér, triangulum, és hat(!) hárfa.
  • Délelőtt pedig a proszekturán (próbaterem) megkezdjük a januári (és jövő évi) koncert(ek)re a beizzítást.
  • Köszönöm a türelmet. 18:50

2009. július 24., péntek

Tea

  • A teának mindig szezonja van – nálam. Ma különösen jó vásárt csináltam az egyik gazdaságos boltban. Hihetetlen módon a Lipton Royal Ceylan(!) 200 grammos fémdobozos 100%-os fekete teát az eredeti ár töredékéért árulták. Vettem is mindjárt kettő dobozzal. Szeretem a teákat (is). Majdnem mindenfajta teát. A Konzum teától az ún. fehér teáig.
  • Nem kivesézve, amelyeket szívesen iszom: Golden Sail Spécial Chunmee (kínai szálas zöld tea) Stassen green tea (Sri Lanka-i felirattal) Twinings Christmas tea (narancs, szegfűszeg, fahéj hozzáadásával „dúsított” fekete tea) Mayfair Pfeffermintzee (borsmenta) Lipton Royal Ceylan (fekete tea) Aloe blossom herbal (főleg tavasszal – méregtelenítésre nekem bevált) Aztán vannak a saját keverések, mikor hogyan sikerül. Szálas zöld tea darabos gyümölcs tea keverékkel, a vadmeggyes különösen kellemes. De ha sima aszalt gyümölcsöt tesz az ember fia a zöld/fekete teához, azzal sem lehet (nagyon) elrontani. A Gárdonyi teaháznak is remek darabos gyümölcs teái vannak, ők teázási kellékekkel is foglalkoznak, úgymint nádcukor, barnacukor, stb. Ez nem nagyon csigáz fel, alkalomadtán megkóstolom, de natur szeretem fogyasztani a teákat/keverékeket. Nem szentírás, kerülhet bele mindenféle jó dolog, mint pl. vegyes virágméz. Ártani nem használ : )
  • Köszönöm a türelmet. 22:46

2009. július 23., csütörtök

festék

Ebben a jó időben, mikor nincs szükség sem ködmönre, sem berliner kendőre, gondoltam a kertben átfestek pár dolgot. A nagyothalló kedves szomszéd adott egy vasrácsot az ablakra, elég lepusztult állapotban volt, átfestem. Nem a szomszédot, a rácsot. Ilyen időben biztosan hamar megszárad. Ránézésre akkora mint az egyik ablakunk, 18 db facsavarral fel is lehet biggyeszteni a helyére. Hajrá. Leltem egy doboz fekete festéket, és nekiültem a cseresznyefa alatt rákenni a jótékony takarást a rácsra. Semmi probléma, takar rendesen. Akkor hadd száradjon. Eltelt egy délután, még mindig nem száradt meg. Nem baj, holnapra jó lesz. Másnap reggel nézem, még mindig nem száradt meg. Kiraktam a tűző napra, kis szellő is lengedez, délig megadja magát. Nem, s nem. Nem szárad. Mi a búbánatért nem szárad? Beletúrtam a szemétbe, s megkerestem a festékes dobozt. Hátha okosabb leszek az információtól amit a dobozra írnak. Okosabb is lettem. Amilyen ügyes vagyok, nem a fekete festéket kentem fel a rácsra. Feketének fekete, az igaz. De nem olajfesték, hanem alvázvédő. Kb 20 éves alvázvédő, szép fénye fekete színű. A szomszéd szerint ez eredetileg olyan állagú mint a kátrány. Csak az évek alatt „kipuhult”. Na ja. Ezek után megmértem a rácsot is, az ablakot is, s újra csak kiderült hogy nem tudok gondolkodni. Mert 12 centivel nagyobb a rács mint az ablak. Nosza, majd vasfűrésszel levágom a felesleget. Igen ám, de nem lehet hozzáérni, annyira fog. Így egyelőre arra várok hogy valamikor csak megszárad, s folytathatom az ablak berácsozását. Mindenesetre a szúnyoghálót feltettem, azt nem lehet elszabni. Sovány vigasz, de vigasz. Köszönöm a türelmet. 17:35

2009. július 19., vasárnap

facebook

Egy kis móka a Facebook-ról: "Kreatív vagy,és merész.Mindig a legjobbat hozod ki az emberekböl.Hurrikánként sepersz végig a világon,annyi különbséggel,hogy sosem hagysz romokat magad után.Barátaid rejtett értékeit hozod felszínre,rengeteget tanulnak töled.Szükséged van a barátság kötelékére,ám soha sem hagynád,hogy béklyóvá váljon.Szabad lény vagy,olyasvalaki,aki ha elengedik,visszajön.Barátaid is megtanulják,hogy a friss masszából-ami téged jellemez- soha sem elég,hiszen motiválod öket,és nem utolsósorban élvezik is a társaságod.Fantasztikus vagy!." Hmm... Köszönöm a türelmet. 13:28

2009. július 17., péntek

reluxa

Olyan szép(?) lenne ebben a gatyarohasztó melegben ülni az ’ámítógép előtt s dolgozgatni kikapcsolódásképpen! Ha… Hhahaha… Jelenleg csak 81.7 Fahrenheit van a nyitott ablakok ellenére, vagy amiatt. S a reluxás – miután meguntam a várakozást,s felhívtam - , nemes egyszerűséggel közli, hogy nem fog ideérni csak holnap 11:00 körül. Igen. Ő mesterember. Én fizetek. Dztktyrstntnnkzlfjzttvlgnk, telefon nincs nála, hogy ideszóljon?! Hogy ne álljak fél lábon arra várva hogy megjelenjen s elvégezze a munkát a megbeszélt időben? Persze, közbejöhet valami mindig. De mindenkinek akkor és azonnal kell közbejönni valaminek, mikor szükség(em) lenne rá?! Meg vagyok átkozva? Huhh… Nem kicsit ideges vagyok. Persze biztosan megint összeszaladtak a dolgaim. Pedig tegnap pontot tettünk a pályázati anyag végére, a többi nem rajtunk múlik. Már csak meg kell várni október elejét s kiderül hogy igen, vagy nem. Ha nem, akkor sincs veszve minden, csak a januári koncert ugrik. Ám 2010-ben lesz Erkel bá’ bicentenáriuma, így az év során majd eljátszhatjuk azt a pár művet aminek a megtanulása még előttünk van. S szeptemberig már nem is rángatjuk az istrángot – 26-án lesz az első próba, aug.20-ig három fellépésünk van. Plusz a 20-i, s ha sikerül megegyezni a Rimaszombati tanácselnökkel/polgármesterrel. Euróba még nem fizettek a csapatnak : ) A héten – az elvesztett helyett – sikerült egy 8 GB-os pendriwe-t beszerezni. Sporttársi áron. S az ’ámítógép rosszalkodik, vagy csak – tudom - én nem értek hozzá. Simán nem engedett fel MSN-re, kiírt valami tanusítványhibát vagy mi a búbánatot, azóta naponta többször próbálkoztam feljutni, a sima leveleimet sem tudom meglesni… Legális tudatmódosítók száműzve, köszönöm a türelmet. 19:23

2009. július 15., szerda

bökvers

Christobal de Villalón: Törökországi utazás (bökvers) Látó szemet kér a vak, a süket hallani vágyna, fogyna, kinek reng a hája, a sánta meg futna csak; lám, csupán a balga had boldog, s semmivel beéri, mert önmagát bölcsnek véli, s nem vágy lenni okosabb.

2009. július 13., hétfő

Sásd

  • Értékelhető bejegyzés nem volt nálam egy ideje. Sok minden történt, nem is minden annyira happy. Sőt. De ami eszembe jut, azokat leírom. Nem azért hogy sajnáljanak, mint inkább azért hogy ne feledjem el. Pár dolgot nehéz is lenne – legalábbis túlontúl friss az „élmény”. Nagyon vártam ezt a kis kiruccanást. Igazából nem tudom hogy – gyerekkoromat kivéve – valaha voltam-e nyaralni, kirándulni, egyáltalán ki tudom kapcsolni az agyam? Amikor nem kell foglalkoznom semmivel/senkivel, valaki(k) mindent intéz(nek) helyettem? Felnőtt embernek tartom magam, nem csak azért mert nyugdíjas vagyok. Van értékrendem, majdnem mindig tudom mit akarok elérni, mit csináltam jól/rosszul eddigi életem során. A hibáimmal is tisztában vagyok, nem szoktam letagadni amit csinálok.
  • Tavaly november 14-én, az egyik zenekar 60. születésnapi koncertjén kaptam a meghívást most júl. 4-re. Ha van kedvem, ne hagyjam ki. Dehogy hagyom – de ha már elmegyek, teljesen természetes hogy „csinálok” nekik valamit. Meg is csináltam, jó sok meló volt vele. S ez nem panasz, szeretek ilyesmi(ke)t csinálni. Legjobb múzsa pedig a határidő! Időnként – szinte mindig - , ha kimondják a varázsszót, nem tudok nemet mondani. Elérkezett az utazás napja. Ha már elmegyek, összekötöm a kellemest a hasznossal. Így szokott kezdődni.
  • Szerdán reggel indultam 06:29-kor az IP-vel, a megyeszékhelyen átszálltam a Kassáról Szarajevóba tartó IC-re (nem kell Bp-en átszállni), s nem volt még 13:00 mikor a helyszínre értem. Az elnöki lakosztály már készen állt a túrára – a hűtőbe bekészítve a „léböjtkúra” anyaga. Csak egy beszúrás: mindenki meg tudja inni a gagyi kólát aki le tudja küzdeni az uniqumot. A szállásadó hölgy türelmetlenkedett kicsit a vonat késése miatt, de megvárt az állomáson, elszállított a bejelentkezéshez, majd onnan a szállásra. Ami nem egyezett a májusi helyszínnel, de nem volt rosszabb semmiképpen sem, mint az előző. A nap erősen adta magát, nem fáztam. Pedig csak egy öltönytáska volt velem s a laptop táska gép nélkül. Plusz a saját súlyom. Szállás elfoglalva.
  • 16:00-kor kezdődött kedvenc fúvószenekarom zenekari próbája. Amit vétek lenne kihagyni. Mindig szuperlatívuszokban szoktam Róluk s karmesterükről beszélni/írni. Ők a legjobbak – s nem csak szerintem. Persze elfogult vagyok velük szemben – de ez csak nem bűn. S ha az is, nem nagyon zavar. Minden (!) létező versenyt megnyertek, amin elindultak az elmúlt huszonvalahány évben. Az első nemzetközi verseny győzelmüknek is örülhettem, részem csak annyi volt benne, hogy ugyanazon a versenyen voltam egy másik zenekar tagjaként. A próba ideje alatt lecsúszott három serital, csak az íze kedvéért, nagy duzzogva. Aztán séta vissza a szálláshely felé, betérés a „Papucs”-ba. Kezdett öreg este lenni, ami egy ilyen mediterrán hangulatú városban nem észlelhető annyira, mint pl. nálunk.
  • A szombati koncert nagyszerű volt – annak ellenére, hogy nem került „terítékre” a darab, amit küldtem nekik. Ez nem keserít el, tudom hogy nehezet írtam. Meg fogják tanulni. Találkoztam rég nem látott zenész cimbikkel, ettünk is remek marhapörköltet, iszogattunk is. Irány vissza a helyi vasútállomásra, időben ott voltam. A vonat 23:35-kor indul vissza. Az idő közelít s nem hallok semerről zakatolást. Megkérdezem a forgalmistát, hogy talán késik a vonat? Azt mondja igen. Nem is keveset. Mert ez az éjszakai csak hétköznap jár… S mikor van a legelső? 06:20 körül. Na, ez ismét jól sikerült. Itt állok cca. 50 km-re a szállásomtól, s még több mint hat órám van az első vonatig. Mit volt mit tenni, visszamentem a buliba, beszélgettünk, viccelődtünk, iszogattunk, elfáradtunk. S ez nem királyi többes. A lényeg, hogy vasárnap reggelre visszaértem az elnöki lakosztályba, frissítő zuhany után alvás szerűség. Ami nem feltétlenül pihentető. Ébredés után telefonálás sok helyre, sok emberrel kellett beszélnem még. Délután rövid találkozó a zenekari elnökkel, aztán séta. Pakolászás, a másnapi visszaindulásra készülődés. Hétfőn hajnalban összepakoltam még a szobát, a kulcsot leadtam, s elindultam haza. Legközelebb ősszel jövök, valamikor október vége felé. Pontosabb időpontot nem tudok még. S persze elvállaltam az őszi programra, és az Adventi koncertre is egy-egy melót. Csak megszokásból, mert fasza gyerek vagyok. Hmm… Hazaértem hétfőn délután 16:30-ra. Már este utolért telefonon a zenekari elnök, jelenés a műv.házban szerdán. Naccerű!!! Elmondta hogy miért. Na, idáig sikerült elérni. Kezdenek megtanulni szervezni. Szerdán rövid menet Egerbe, délre vissza a műv.házba a megbeszélésre. 2010. január 22-ére koncertet szerveznek, a pályázatot meg kell írni. Meghívni a vendég zenekarokat, karmestereket. Idáig rendben is van a dolog. Telefonszámok, a hozzá tartozó nevekkel leadva. Mi lesz a műsor? Jesszusom, csak nem azt hittétek, hogy két nap alatt kitalálom a januári műsort? Mikor van a határidő? Július vége. Rendben van. Jövő héten csütörtökön megkapjátok az anyagot. Aztán meglátjuk erre adnak vagy sem pénzt. Az ötlet jó, de az idő(m) megint kevés(nek tűnik). Pénteken társulati ülés helyetti testületi ülés, éves közgyűlés. Főzéssel, vendéglátással egybekötött „izé”. Teljesen tisztán végeztem, egy korty legális tudatmódosító nem került be a szervezetembe – illegális sem! Szombaton elviharzottunk Tokaj-Hegyaljára, rövid menet volt, délutánra haza is értem. Időnként királyi többest használok, de ez nálam nem jelent semmit. Olyankor nem egyedül megyek, hanem a Család valamelyik tagjával/tagjaival. Rokonlátogatás, s ha már ott voltunk, hoztunk 80 kg sárgabarackot lekvárnak. Nem kell hátast dobni, ebből csak 30 kg amiből a mi lekvárunk készül. Köszönöm a türelmet. 20:43

2009. június 30., kedd

besózva...

Megírom az e havi utolsó bejegyzést. Semmi különös, Lizzy keni magát ezerrel, én be vagyok sózva, a meggy pedig lecukrozva : ) Jónak tűnik az új öltöny táska, így nem kell magammal cipelni a Bundeshwer-ben rendszeresített hátizsákot. Ezzel a táskával könnyebb forgolódni, ráadásul még a rittyentős ruhám sem gyűrődik annyira. Majd hajnalban elkészítem azt a pár szendvicset elemózsia gyanánt, csak az íze kedvéért nagy duzzogva. Remélem semmi nem lesz útközben, nem hajolnak meg a vasúti sínek sem, és 12:35 körül ismét Pécs városában leszek. Az elnöki lakosztály lefoglalva, most új helyre sikerül menni, a Mecsek lábához. De meg fogom látogatni a Ferencesek utcájában fellelhető rétes boltot, meggyes-mákos húzott rétesre fáj a fogam. Csak pár (tucat) darabot szeretnék enni belőle. Majd ha hazajöttem, megírom a történések egy részét. Köszönöm a türelmet. 20:15

2009. június 27., szombat

szarvasgomba

Nem tesz jót nekem sem ez az időjárás. Izzadok mint akit kergelésznek a darazsak, már annyira lesülök/leégek mint kappan a cintálban. Bahharahha-rahhahha… A kertben jól lehet csúszkálni, legalább annyira mint liba a taknyon. A föld annyira át van ázva. Gondoltam, ha megjön az eső, akkor jó sok lesz. Lett is. Mára (is) tervezve volt az „újfehértói fürtös” és a „leves” meggy leszedése, de ezzel asszem már nem lesz dolgunk. Olyan eső kerekedett délelőtt, szerintem az összes meggy a földön van. A héten jegecskét is kaptunk, olyan borsó nagyságút. Éppen nem voltam kint, de a kedves – egyébként nagyothalló – kertszomszéd telefonon értesített. Csütörtökön beizzított a művház ig.nője is, hogy jelenés van hétköznapi rittyentős ruhában 14:00-kor a polgármesternél. Ugyan mi a búbánatnak? Mindegy. Sejtésem persze volt, ott a helyem. Mivel a csapatnak a város a fenntartója – pénz(ny)elő gyanánt. Az idei költségvetésünk pont annyi mint 2000-ben. Jó sok. Ahhoz képest sok, hogy pl. a kórus a töredékét (sem) kapja. Olyan mint a langyos víz. Inni meleg, fürödni hideg. Megjelentünk heten – múzeum igazgató nélkül, ő szabadságon volt. Két műszakis, a könyvtár vezetője, a műv.házból az igazgató nő, a kulturális mellékes, a kórus vezetője és jómagam. Gyött is a város „első” embere, s kiszórta a borítékokat. Hmm… Mivel a spar(t) üzletbe már lehet kapni üveges szarvasgombát, nem egészen egy kilót kaptam volna érte. De mivel a szarvasgomba állítólag libamájjal nem annyira rossz, s az éppen nem volt készleten, így elálltam a vételi szándéktól. Majd ha elmegy az eszem : ) El nem tudom képzelni hogy milyen pluszt tud az embernek okozni a szarvasgomba élvezete. Mint ahogy - próba híján – nem tudom mennyire lehet jó az illegális tudatmódosító sem. Köszönöm a türelmet. 20:13

2009. június 26., péntek

wow, hmm...

  • Nosza egy kis (ön)reklám (is) :D
  • Ha már rátaláltam. Ajánlom még megtekintésre az "Olvasó" honlapját is!

  • Köszönöm a türelmet. 18:58

2009. június 23., kedd

Jé.Jé.

Nagyszerű koncerten voltam ma - Jandó Jenő zongorázott. Az "Olvasó" színháztermében. Kár lett volna kihagyni! Különösen Liszt Ferenc: Paolai Szent Ferenc a hullámokon jár c. darabja nyűgözött le. Nem kicsit. Nagyon. S a közönségnek az a része, akik azt hiszik hogy pénzzel mindent lehet csinálni. Az biztos, hogy újgazdagék, akiknek még a seggükből is csüng az arany, ennyi pénzért nem jutnak be a Fásy-mulató vagy egyéb igényes sztárgagyi műsorába közönségnek! Gondolom, azt hitték hogy ilyen rendezvényen megjelennek a politikai "elit" helyi képviselői - nem jött be a számításuk, Hhahaha... Senkit nem láttam a városháza dolgozói közül. Legalábbis akiket ismerek legalább látásból. Gond egy szál se, mindenki - én is - úgy hülye ahogy akar. S mindenki olyan műveletlen, amilyen. Pont. Jandó Jenő nagyszerű muzsikus ÉS úriember az összes létező pozitív jelző megilleti! Köszönöm a türelmet. 21:14

2009. június 22., hétfő

rövid(?)

Pár napja írtam, most esik az eső. Lustálkokodok/dom, csak nézek mint rothadt alma az export ládába'. Ennyire telik mára/tegnapra/stb. Ebben a jó banánérlelő/gatyarohasztó melegben mit is csinál az ember szívesen? Kimegy a kertbe „hűsölni”. De ha már ott van, csak csinál valamit. S hogy ne kelljen a 70 kilós létrával bíbelődni, eszébe jut, hogy: hoppá, a pincében van egy cca. 80 literes boroshordó – üresen. Csak könnyebb gurítani azt, mint a létrával viaskodni a fa alatt. Olyan magasra már nem kell felnyúlni, tehát kigurítom a hordót, ráállok, s szedem amit elérek. Gondoltam én a kis naív. Hozzá kell tennem hogy a hordóban évtizedek óta nem volt bor, tehát jól ki van száradva. Rakosgatjuk, hogy „majd jó lesz valamire”, pl. ha kiütjük a fenekét (a hordó fenekéről van szó!), vízüveggel behúzzuk az oldalát (belülről), az aljára teszünk pár kiló folyami kavicsot, akár virágládaként is funkcionálhat. De egyelőre csak van. Na, mindegy. Kigurítottam, ráálltam… S beleszakadtam. Először a hordóba, majd utána a röhögésbe : D Nem lett semmi bajom, nem tört el semmim. Csak a könnyeim törülgettem, ami a nevetéstől buggyant ki. De üres kosárral nem illik hazajönni a kertből! Ezért gondolkodás nélkül, a cél érdekében a hordóra rátettem egy zongora hangládájából származó 20mm vastag fa lapot – gondoltam, megtartja a súlyomat akkor is ha forgolódok mint a sz.ró galamb. Megtartott, leszedtük, hazajöttünk. Köszönöm a türelmet. 12:14

2009. június 16., kedd

cseresznye

Mivel tegnap délután megszedtük a ropogós, majd’ feketére érett Germensdorf-i cseresznyét, így ma délelőtt szabaddá vált pár óra. Törlesztek valamit az elmúlt napok eseményeiből. Tehát: meggy és cseresznye szezon volt/van nem csak nálunk, gondolom mindenütt. A mi kertünkben van egy cseresznye-meggy keresztezés, a fa elmúlt 30 éves, két helyen van a törzse behasadva (éppen ezért már nincs fára mászás). A nevét elfelejtettük az évek során. Nos, ez a keresztezett gyümölcs hamarabb érik mint a cseresznye, nagysága pedig a ropogós cseresznyével vetekedik. Nagyszerűen felhasználható sütikbe, és nem utolsó sorban a meggyes-mákos rétesben is jól érzi magát. Jó bő levű, finom szörp is készül belőle, s ha marad – mert marad - , akkor jól cefrézhető. Valamint a libaláb likőr alapanyaga is ezzel készül. A fagyasztóba idáig került 40 db 0.70 kg-os csomag ebből a finomságból. A „Van” nevű rövidszárú cseresznyéből csak 10 csomag került a hűtőbe, ez a téli gyümölcstortákhoz van félretéve. Csak az íze kedvéért – nagy duzzogva : ) Ennek a „Van” cseresznyének is akad baja. Ha kevés a csapadék, ha sok, ha erősen süt a nap, ha szél van, stb. Viszont nagyon hamar el kezd rothadni. Az esős idő nem nagyon kedvez neki. Mert csokrosan terem, ami annyit tesz, hogy egy csokorban átlagosan 10-15 szem cseresznye van. S mivel rövid a szára, ezért összeérnek a gyümölcsök. Ha megragad köztük az eső – csak pár csepp – akkor rögtön el kezdi a rothadást. Ha egyszerre nagy adag víz zúdul mint most is, akkor pedig a hirtelen dózistól felreped, és úgy kezd el romlani. Ilyenkor aztán jön az egyáltalán nem annyira happy tevékenység – megpróbálni a rothadásnak indultakat kiszedni a többi közül. Nem egy szapora melo, ám annál fárasztóbb. De mindezek ellenére jól (és sokat) terem. Aztán van még a Bigerreau Burlat nevű hosszúszárú cseresznye, ez nem ér össze, nem csokrosan terem, nem reped, csak keveset terem. Ezt szigorúan csak friss fogyasztásra. A „keveset terem” az csak viszonylagos – mert a mi 12 tagú családunkat simán ellátja. S persze kapnak a szomszédok is kóstolót. Utoljára hagytam a cseresznyék közül a Germensdorf-it. Ezt általában mindenütt úgy ismerik, hogy „ropogós” – s ennek nagy előnye, hogy amikor még csak kezd színe lenni, akkortól fogyasztható, befőzhető, egészen addig míg majdnem feketére érik. A többi meggy még csak most kezd érni, az még ki tart a héten, talán kicsit tovább. Mivel a gyümölcs növekedés időszakában kevés volt a víz, ezek nem híztak meg még akkorára sem, mint szoktak. Ami víz a bányacsillében van, abból ezekre a fákra sajnos nem jut. Két fajtának nem tudom a nevét – az évek alatt elfelejtődtek. Az egyiket csak „Tomi” meggynek hívjuk, a másikat pedig „leves” meggynek. Ebből készül a legjobb meggyleves. A legfiatalabb meggyfánk az „Újfehértói fürtös”. Ahogy láttam, ez csilingel a leggyengébben. Mintha a meggymagon csak a héj lenne. Közte szinte semmi gyümölcshús. Nem baj, nem bolygatjuk most már – különösebben nem tudunk vele mit csinálni. Azért sem bolygatjuk, mert a közvetlen közelében fészkel a sapkás madárnak nevezett széncinege. Majd ha a kirepítés megtörténik, majd leszedjük. Lehet hogy cefrébe sem lesz jó, de le kell szedni, mert ha nem kerül le a fáról, akkor jövőre nem terem. Pedig jövőre is jó volna ha teremne. Mint ahogy jövőre is várjuk, hogy a sapkás madár ott fészkeljen.

2009. június 7., vasárnap

meggy

Meggy és cseresznye szezon van - majd jövök. Köszönöm a türelmet :) 17:53

2009. június 1., hétfő

06.01.

Derül az ég. Nem nevet, csak világosodik. Mert tegnap s ma eléggé lehangolóan "zergenyés" volt á la Fekete István. Szombaton megcsináltuk a toporgós felvonulást. Ezt sem tesszük be a nagy siker volt sorozatba... Vagyis velünk nem volt baj, ahhoz képest hogy velem együtt is csak a kisparti jött össze. Lesz ez még másképp is - majd megyek a héten ha nem is a proszekturára, csak úgy az "olvasó"-ba. S jól megmondom a magamét. Töröm lefelé a szarvakat egymás után. Csak azért, nehogy elszálljanak maguktól. Mindig a szervezéssel van bajom. Mindig észre kell vennem valamit. Nem, én sem vagyok csalhatatlan. De hülye sem! Egyébként pedig jól vagyok, semmi bajom, evés, ivás, alvás, nem feltétlenül ebben a sorrendben. S cca. egy hónap múlva már ismét Pécs városában leszek, s nem fog (annyira) érdekelni hogy a zenekar 5-én Sárospatakon felvonul - nélkülem. Sajnálom hogy elnapolták a fellépés idejét egy héttel, én viszont NEM vagyok hajlandó mindig, mindenhez igazodni. Tavaly novemberben tudtam hogy július 4-e Sásd-on fog érni. Viszont Pécsett fogok lakni:) Nem kívánom hogy miattam tegyenek át különböző megmozdulásokat, nem vagyok akkora csont nélkül sem. Viszont ezt a júl. 4-i megmozdulást nem akarom, s nem is fogom kihagyni. Pont. S egyébként tényleg jól vagyok :) Köszönöm a türelmet. 18:31

2009. május 30., szombat

tacet

Szombat esténként nem szoktam nagyon húzni az időt, nem teszem senki türelmét mérlegre, még a magamét sem. Így aztán gyött a zötlet, hogy miért is ne írhatnék én délelőtt pár mondatot? S lőn. Egész héten azon agyaltam, milyen jó lenne ha ma esne az eső. Mindegy hogy egész nap, vagy csak bizonyos idő(k)ben, lényeg az, hogy a felvonulást ne kelljen megcsinálni. Egy porcikám sem kívánta. Reggel 06:00-kor elszáguldottunk a gazdaságos boltba pár apróságot venni. S mivel tegnap este s éjszaka is esett a víz, lehűlt a levegő. Nem rövidnadrág+strandpapucs+poló volt rajtam, hanem farmer. Így is hűs volt az idő. A köd vagy pára pedig akkora, hogy a mellettünk lévő templom tornyát sem lehetett látni. Na, paff. Ha reggel ilyen az idő, akkor száz ágra fog sütni Lizzy, s nem menekülünk meg a felvonulástól... Szépen ki is sütött a nap, s nekem elszállt az a kedvem, hogy ne csináljunk felvonulást. Igenis, csináljuk meg! Legyen jó idő, majd essen utána az eső, sőt döröghet s villámolhat is - csak jég ne legyen! Csütörtökön "lejártam" az útvonalat - magamban dúdolva - , nem vészes, max. négy indulóval be is érünk a színpad elé. Persze csak akkor ha hagyom az ütősöket kibontakozni:) S miért ne hagynám? Ez a távolság a Gyulai felvonulásnak talán még a negyedét sem éri el, s egyébként is, mi vagyunk a város fúvószenekara, időnként fizetnek is érte (mint most is), tehát előre. Vannak ilyen érzeteim hogy "nincs kedvem" de ez csak átmeneti állapot. Lehet ez annak is köszönhető, hogy a konyhából jön a töltött paprika illata, s készül a zserbó, nálam pedig reggeltől két fújós CD szólt, most pedig Mahler: II. szimf.-ja, ami a "Feltámadás" alcímet viseli:) S erre beborul az ég. Semmi sem jó nekem? Dehogynem. Elmegyünk, s ha nem esik az eső, megcsináljuk a felvonulást. Mi megyünk elöl, utánunk a huszárok lovastul, majd még sok ember. Pont. S kettő hét szünet következik. Proszektura nélkül. Nem lesz unatkozás így sem, nagyon pirosodik a meggy a fán, a cseresznye kicsit később érik, de üvegbe kell mindkettőből szorítani vagy 100 - 100 üveggel. Merjünk nagyot álmodni! :D O.V.-tól függetlenül. S kezd összeállni a fejemben Respighi bácsi Róma kútjai műve is. Persze, könnyű dolgom van, van belőle partiturám is :) Na, megyek birkózni a fekete özveggyel, aztán készülődés, kipipálunk egy darab művészetet s tacet. Köszönöm a türelmet. 10:01

2009. május 28., csütörtök

kezdés

Szombaton van még egy felvonulásunk a zenekarral, aztán két hét szünet. Nem sok a két hét, de a legközelebbi fellépés július 5-én lesz Sárospatakon. Aki tud próbára jönni, az jönni fog, aki nem tud, az nem. A roppant nagy eszem itt is látszik, hogy ezt sikerült felismernem : ). Már eljutottam arra a szintre, hogy minden próbára úgy megyek, hogy az ún. szólampróba. Ha többen vagyunk, az csak jó. Ez a Gyulai megmozdulás sokat kivett a csapatból, de kár lett volna kihagyni. Igaz, hogy a zenekar az anyagi csőd szélén táncol… S hiába sírjuk vissza a heti 2 x 2 óra próbát, változtatni esetlegesen is csak akkor tudunk, ha nyerünk a lottón. Ha nem lenne a zenekari elnök, már ez a kis csapat sem működne. S persze vannak az önkéntes adakozók, róluk sem szabad megfeledkezni. A szurkolók. Akik szeretik hallgatni a trottyosokat. S akkor következzen a mai nap. Délelőtt 10:30-kor kezdtük a csődítőt a Kaszinó előtt. Csak a szürkét vittük. Ez a legtöbbet használt indulós könyvünk neve. Dudáltunk egy kicsit, míg megjelentek a városi ünnepségre meghívottak, majd szünet délig. A XI. Ózdi Napok rendezvénysorozat kezdődött az ünnepi testületi üléssel. (Majdnem társulati ülést írtam.) Beszédek, kitüntetések, miegyéb, majd kihirdették a Schuch Ferenc: Ózdi emlék induló szövegére kiírt pályázat eredményét. Ezután – minő meglepő - , fél play back előadásban felhangzott az ősbemutató. Azért fél play back, mert az Egri Szimfonikusok felvették az induló szimf.zenekari hangszerelését múlt hét hétfőn. A mjuzik kredencből szólt a szimfi, s arra énekelt élőben a Városi énekkar. Nem vagyok már az az izgulós ember mint régen (vagy nem látszik rajtam), de most még a gyomrom is kezdett fájni… De jól sikerült. Nem, nem a gyomorfájásom sikerült jól, hanem a bemutató. Aztán még amikor távoztak a vendégek / résztvevők a pofavizites állófogadásra, még mi is eldudáltuk az indulót, igaz mi egy nagy szekunddal lejjebb szoktuk játszani. Vagyis a szimf.zenekari hangszerelést csináltam – direkt! – feljebb. Már csak amiatt is, mert talán a szoprán szólamnak nem erőssége kis „f” hangot (is) énekelni. De szakma befejezve. Lényeg: a mai művészetet is kipipáltuk, voltak benne szép részek. Köszönöm a türelmet. 20:49

2009. május 26., kedd

Gyula

Na, azt sem tudom hol kezdjem… Talán az elején. De sok minden történt, vagy csak én öregszem jobban a kelleténél : ) Szóval múlt hét csütörtökön elindultunk Gyula városába a XVIII. Nemzetközi Tűzoltó Csillagtúra rendezvényeire a csapattal. Csak azért, hogy ki ne száradjunk az utazás alatt, felkerült a buszra az üdítők mellé pár üveg boros kóla, szendvics hegyek, csokik garmadája, csipszek, kinek – kinek kedve s ízlése szerint. Én nem vittem magammal csak egy rúd szalámit, és kettő 0,27 kg-os bagettet szendvicsként egy kis sajttal, szalámival, paprikával. Vaj nem került bele, mert az ilyen „gatyarohasztó” melegben kiolvad a szendvicsből. S vagy a ruhá(k)ra kerül, vagy a kottákra. Egyik sem jó megoldás, tehát nem vajaztam. Szilvásváradon is, Egerben is vettünk fel kollégákat. Egerben kezdődött a szesz hatása az egyik csapattagon. Megcsinált már pár érdekes dolgot az elmúlt években… De most borult a bili – gondoltam, útközben majd alszik valamennyit, s magához tér, de nem. Megérkeztünk Gyulára, ahol is az egyik zenekari tag közölte velem: vagy hazaküldöm a „renitenst” , vagy Ő hazaszól, s a felesége lejön Gyulára, s hazaviszi. Őt is meg a lányát, és fiát is. Namármost: ha hazamegy egy zenekarból a két basszust fújó ember, akkor a zenekar feleslegesen játszik. Alap nélkül semmi sincs. Zene főleg nem. Nem volt annyira könnyű döntés, de nem volt választásom. Vagyis volt. Két rossz közül a kisebbik rosszat. Szóltam a sofőrnek, hogy irány a vasútállomás. Majd leszálltunk, a nem kicsit ittas kolléga s én. Megkérdeztem, nála vannak az iratai, van nála elég pénz. S látni akartam az iratait is, a pénzét is. S megkértem, hogy menjen haza. A hangszerét, és a ruháját majd mi haza visszük ha véget ér a bevetés. Tudomásul vette, ha nem is fogadta el. Hazaindult. Mi pedig másnap délelőtt lefújtuk a műsorunkat, majd irány a strand, ott is dudált a csapat, és még este is egy kicsit. Nem fáztunk, nagyszerű idő volt. Szombaton pedig felvonulás egy szép hosszú útvonalon. Hallottunk remek zenekarokat, láttunk szép régi tűzoltóautókat. Maga a város is nagyon szép, barátságos. Vasárnap hazaértünk, nem kicsit fáradtan. Tegnap még „(de)generálódtam” ma már irány a kert. Míg én Gyulán süttettem a hasam, addig itthon megcsinálták a kerti ház tapétázását, festését. Takarítás, pakolászás. S ezek után most nekiülök s falatozok egy kis rántott halat, csak simán kenyérkével : ) S a halhoz (is) jól megy Csajkovszkíj: Mazeppa című operája, amit éppen most közvetít a Bartók rádió. Köszönöm a türelmet. 20:21

2009. május 20., szerda

rövid

Holnap délben indulunk Gyula városába a zenekarral, vasárnap jövünk vissza. Az élményeket majd megírom - akkor is ha nem lesznek ;) De miért ne lennének? Hiszen azért (is) megyünk. Plusz megmutatjuk magunkat, s azt hogy mit tudunk. De azt mind... Még tegnap is volt aki lemondta az utazást - válóperi tárgyalása lesz pénteken - , így eléggé foghíjasan megyünk, de széllel nem lehet tojást festeni, legalábbis tartósat... Az eredeti mondásban nem szél van, de nem megyek át a "sztárok" szókincsének felhasználásába, legalábbis direktbe nem nyomom. Köszönöm a türelmet. 22:13