2013.09.14. st.István téri mizéria noétól kezdve, a végén pálmaággal

Tegnap több dolog is történt – kb. 13:45-ig „evett az ideg” s nagyon bosszús/mérges voltam. Nem önként, nem. A szentek csak úgy repkedtek az égből – bőséges esővel együtt, aztán mikor elállt az eső, akkor jó nagy szél jött :/

Az egész mizéria azzal kezdődött, hogy szeptember 6-án pénteken 20:45 körül jött a hír, miszerint a csapatnak fellépése lesz 14-én szombaton Budapesten, a Szent István bazilika előtti téren. A megye koordinálja a rendezvényen való részvételt, s tőlünk a városból a tánccsoportot + a tűzoltózenekart delegálja a rendezvényre.

Nem mondom, hogy nem tetszett a hír, csak kissé szkeptikus vagyok mostanában. Nagyon jólesett, hogy két éve a kultúra napján megyei díjat kaptunk azért, amit csinálunk. Kevésbé szívet melengető, hogyan képes lejáratni magát egy kultúrával is foglalkozó megyei szervezet – az országos szervezetekről nem is beszélve, de itt s most nem ez a téma. Mert a „ius murmurandi” még megillet.

Szerdáig többszöri megkeresésre is csak nagy vonalakban derült ki, hogy mi is lesz ez a rendezvény tulajdonképpen. Annyi kiderült, hogy tíz(!) egész percet kell játszani… Ha tíz, akkor tíz.

Csütörtökön kiderültek az alábbiak: 09:00-re kell beérkezni a helyszínre, 10:00-kor ünnepélyes megnyitó, majd kezdődnek a megyék bemutatkozó műsorai. BAZ megye az utolsó, a zenekar pedig a megyét képviselő s fellépő csoportok közül is az utolsó fellépő. Színpadon kell lenni a forgatókönyv szerint 17:10-kor.

Ahhoz, hogy időre feljusson a két csapat, 06:00-kor kellett elindulni. Ám nem mindenki lakik a városban, tehát 05:00 előtt/után nem sokkal otthonról el kell indulni, hogy az indulás előtt bepakoljuk a hangszereket, kottaállványokat, minden szükséges izébigyót…

Megérkeztünk 09:30 után, s semmi sem úgy volt, ahogyan a forgatókönyvben le volt írva! A szervezés egy kalap szarral sem volt köszönőviszonyban… Az égegyadta világon semmi, szó szerint semmi! Ettől azonban nagyobb baj volt, hogy sem az információs sátornál, sem a szervezőknél fogalmuk sem volt arról, hogyan kezeljék azt a cca. hétszáz közreműködőt, akik erre a rendezvényre érkeztek!

Eléggé el nem ítélhető módon engem a többi résztvevő nem izgatott, csak a mi csapatunk – mármint a tánccsoport s a zenekar. Hogy embernek nézzenek bennünket, ne számok legyünk amivel lehet „rajoskodni” az éppen hatalomban lévőknek! Számok, amikkel alá lehet támasztani a rendezvényt szervezőknek, hogy milyen prímán tudnak szervezni, mennyi mindenki képviseli az amatőr mozgalmat.

folyt.köv., Köszönöm a türelmet! 22:30
2013. szeptember 20.

Ígértem a folytatást, tessék.
A „nagyszerű” szervezők nem tudom mit gondoltak, mert ha sütött volna a Nap, akkor is kellett volna olyan apróságokat intézni, mint nyitható/zárható, átöltözésre alkalmas helység, nem utolsó sorban vizesblokk, ami nem feltétlenül a wc-k meglétére, használhatóságára szorítkozik.

Kijelöltek a helyszíntől nem túl messzire egy iskolát, annak is a földszinti helységeit, hogy majd ott a közreműködők öltöznek, úgy sem egyszerre lépnek fel. Hmm… Az iskola földszinti része egy nagyobb zenekarnak sem lett volna elég – arról persze elfelejtkeztek, hogy az összes közreműködőt (mint említettem, cca. 700 embert) 09:00-re hívták. Mit gondoltak, a fellépésig a buszon fognak ülni a résztvevők? Vagy korzóznak – ha már a Nap nem süt – a szakadó esőben?! Vagy mi a boldogságosatyaúristent gondoltak?!

Érdekesnek nem érdekes, csak megjegyzem, hogy az információs sátornál az útbaigazító hölgy mit mondott: arrafelé megy (mutatta a kezével, hogy merre), s a Hild utcában megtalálja az iskolát. Nagyszerű! Ebből a következő volt igaz: megtaláltam a Hild Józsefről elnevezett iskolát a Nádor utcában. (Jó, hogy nem a Hild utcában kerestem a Nádor iskolát :/)

Már gyanús volt, hogy az iskola előtt nagy a tömeg, különböző népviseletbe öltözött emberek esernyővel, vagy anélkül, hangszertokokkal, bőröndökkel, stb. A portás önhatalmúlag kinyitotta az első emeletet, hogy legalább a folyosókon el tudja helyezni a folyamatosan érkező embereket. Nem nyit ki tantermet, mert nem szabad! Nem engedi az izgató(!)nő.

Ekkor már a vérnyomásom emelkedett nem kicsit. Káromkodtam is, mint egy zupás őrmester, de megnyugtattam a portást, hogy nem neki szól…

A velünk utazó segítőnek szóltam, hogy irány a VIP sátor, s valakinek a fejébe húzzuk a sátortartó vasat… Persze, jó szokás, hogy mindig más a hibás. Eléggé emelt hangon felszólítottuk a szervezők jelen lévő tagjait, hogy kerítsenek elő egy embert, aki intézkedni is tud, nem maszatol. Nagy nehezen sikerült telefonon utolérni az egyik fővédnököt, aki hatalmi szóval megnyittatta az iskolában a termeket. Ez sem ment ilyen egyszerűen, de végre voltak termek, ahová le lehetett cuccolni, le lehetett ülni.

A megnyitón persze ott vigyorgott minden megye képviselője, mint aki „jól végezte Olgát” (á la Boncz Géza). Arra azért kíváncsi lennék, hogy a többi fellépő mit csinált volna a káromkodáson kívül? Mert egy csoportvezetőt sem láttam rajtunk kívül, hogy foglalkozott volna a saját embereivel…

A szervezés másik – nem elhanyagolható – hibája, az ebédeltetés. Ennek a 700 embernek kellett volna megebédelnie a 35 főt kiszolgálni tudó iskolai menzán. Ha jól számolom, ez 20x35fő. Fejenként hét és fél percnyi ebédidővel, amiben benne foglaltatik a sorban állás, kiszolgálás, evés, majd az evőeszközök visszavitele… Persze…

Ha csak rágondolok, tolulnak a káromkodások a számra – ennek ellenére, a városból erre a rendezvényre fellépőnek utazó két csapat kitett magáért! A táncosok is, a zenekar is! Olyan vastapsot annyi embertől nem mindennap kap az ember. Szeretném remélni – tudom, csak utópia - , hogy egyszer a szervezők is felnőnek a feladathoz.

Mert vagyok még olyan marha, hogy megbocsátok, de nem felejtek… 21:30 körül hazaértünk, pont. Köszönöm a türelmet!