2007. november 30., péntek

Alpsi,de nem a csoki

Ma estére a rádió jóvoltából szinte euforikus hangulatba jöttem - gondolom az a két pohárka Duna-melléki félédes sem rontott rajta. Szenzációs koncertfelvételt adtak "le". A Kölni rádiózenekar 2007. szeptembe 27-i koncertjét. Csak a koncert második felét sikerült hallanom. Mintha direkt csinálnám, pedig dehogy. R. Strauss: Alpesi szimfonia volt műsoron. Letaglózott. A mű maga is csodaszámba megy, hallgatni is jó, de milyen jó lehet játszani! Semmiféle izzadtság szag nem hallatszott, s ez így is van rendjén. A karmester nekem ismeretlen, de megjegyzem a nevét: Samuel Bitsckoff. Ráadásnak E. Elgar: Enigma-változatok című művéből a Nimród volt terítéken - hogy ezzel a képzavarral éljek. Kedvenc fúvószenekarom kottatári főkönyvében találkoztam csak a címével, hallani nem hallottam. Azért szívesen belekukucskálnék a partiturába alkalom adtán:) Merő kíváncsiságból. Visszatérve az "alpesihez" . A szimfónia partitúrája szemérmetlenül nagy zenekart igényel - összesen 137 muzsikust (közülük tizenhat - 12 kürt, két trombita, két harsona - a színen kívül helyezkedik el), - és mind a mai napig megterheli még a legvagyonosabb zenekart is. Jó volt, nagyon jó volt az előadás. Kellett már a mai nap végére egy kis lelki táplálék. Hogy még tartalmasabb legyen a nap vége, előkerestem a "metamorfózis"-t. Aki még nem hallotta R.S.-nak ezt a művét, talán nem is érti. De milyen jogon ítélnék el bárkit is aki nem hallotta. Bocsánat. Kinek a pap, kinek a Pappné:) Azt mondja egyik ismerősöm hogy újra kellene telepíteni a gépemet. Furcsán nézhettem rá, mert megmagyarázta. Nekem eddig az újratelepítésről csak a tönkrement gyümölcsfák pótlása ugrott be. Holnap folyt.köv. Köszönöm a türelmet.

2007. november 29., csütörtök

Télapó, előzetes (méreg)zsákkal

Ha a mai napot osztályoznom kellene, nagy bajban lennék... Ilyen is, olyan is. Egyötödre osztályzom. Ilyen úgy sincs. Az ámítógép olyan szinten fel tud bosszantani hogy gondolatban tegezőviszonyba keveredek a Teremtővel. Már a tudásomhoz mérten mindent megpróbáltam csinálni a géppel, ám csak nem akar úgy működni ahogyan szeretném. Vagy csak én vagyok ennyire műszaki analfabéta. Holnap meglátogatom a szolgáltatót, lesz hozzá pár kérdésem. Talán felhomályosít. Ződ drótot kékkel nem kötünk össze,vagy ilyesmi. De a rádió jóvoltából (Nem SUK (sic!) vezető érdeme!), ma hallhattam egy érdekes koncert második felét. Norvég zenekar, amerikai karmesterrel Bartók Concerto-ját adták elő. Voltak benne "szép részek". Nem tudom honnan volt a közvetítés, valami rémlik hogy északról, az első részben - a konferansz jóvoltából megtudtam - Grieg muzsikát játszottak. Kicsit szétszórt vagyok, van a fejemben "számtalan szebbnél szebb gondolat" ám a szekér marad:) Zene és mosolygás nélkül nem maradhatunk. Zene már volt. Jöhet a mosoly. Az író neve nem jut az eszembe, könyvének sokatmondó címe pedig a következő: Amikor Nagyapám átsíelt Finnországba. (mennyi lököttséget sikerült már elolvasnom nekem is). Finnország akkori elnökének (70-es évek közepe) eszébe jutott hogy síelni megy. Persze a testőrök is lécre kaptak, kísérgették. A hegyek között csak sikerült egyedül maradnia az elnöknek, ám nem tudta merre jár. Kis idő múlva észrevett egy házikót,melynek füstölt a kéménye. Ez már jó jel, az állatok tudvalevőleg nem tüzeskednek - kivéve a sárkányokat. Nosza,arrasiklott. A háziak szeretettel fogadták. Az asszony megterített, majd egy kis forralt lélekmelegítővel megkínálta az elnököt s a vele szemben ülő házigazdát. Az elnök hogy-hogy nem, feldöntötte a bögrét,melynek a tartalma a frissen feltett terítőre ömlött. A ház asszonya nem szólt semmit, csak villámokat szórt a szeme. Kisvártatva beszélgetés közben a ház ura is felborította a bögrét,amelynek tartalma szintén az abroszon kötött ki. Ezt már nem állta meg szó nélkül az asszony. Fel is csattant nyomban: Néé, most meg a másik marha. Köszönöm a türelmet.

2007. november 28., szerda

karácsonyi műsor

Délelőtt 10 órakor tárt ajtókkal várt a proszektura:) Karácsonyi műsor megbeszélése, a lista leadása. Mindkettő kipipálva. A műsor: 1. STILLE NACHT - Csendes éj 2. HARK THE HERALD ANGELS SING - Halld, az anygyalok hírnöke énekel 3. O TANNENBAUM - Ó fenyőfa 4. O DU FRÖHLICHE - Ó te boldog 5. JINGLE BELLS - Csilingel a harang 6. ES IST EIN ROS ENTSPRUNGEN - Kipattant egy rózsa (Megszületett a kis Jézus) 7. MORGEN KOMMT DER WEIHNACHSMANN - Holnap jön a megváltó (Hull a pelyhes fehér hó) 8. PÁSZTOROK, PÁSZTOROK... 9. KISKARÁCSONY, NAGYKARÁCSONY... 10. MENNYBŐL AZ ANGYAL... Ezzel el voltunk foglalva kb annyi ideig míg elovassa az ember. Nem fogyasztottunk több levegőt, a kórus kottatárosa rendszerezte a kórus kottáit. Nekik kettő szekrénnyel van, mi most kezdtük a nyolcadikat telerakni s még a kilencedik is meg fog telni. Nem versenyzünk, felesleges. Mi vagyunk többen:) Megkerestem pár anyagot amit három éve kaptam, azzal próbálkoztam hogy a scanner tegye a dolgát. Kettőt sikerült beolvastatni a géppel, holnap jön a többi - ha a gép is úgy akarja. Délután ismét a net nem akart dolgozni, persze nekem lett volna kedvem. Milyen jó hogy nem értek hozzá. A mérget így is megeszem, míg eszembe nem jut, hogy feleslegesen idegelek rajta. Megváltoztatni az asztal mellől sem tudom, majd megjavul. Mostanában a sétabot - amivel a hegyre szoktam menni - egyre többször jut az eszembe. Azzal a bottal kell majd menni beszélgetést kezdeményezni a helyi szolgáltatóval. Bot nélkül esélyem sincs. Az igaz hogy vágósúlyban vagyok - ütöm a mázsát -, csont nélkül meg a 80 kilót, de mivel érveljek a szolgáltatónál? Lassú a net. S még? Nagyon lassú a net. S így tovább... Süketek párbeszéde. Hogy valami okosságot is írjak a mai napi bejegyzéshez: "Mindenki járja a maga lejtőjét, csak az a fontos hogy ez a lejtő fölfelé vezessen." - Andre Gide. Ha jól csalódom 1936-ban irodalmi Nobel díjat kapott, no nem ezért a mondatáért, hanem a könyvéért amiben ez a mondat szerepel. A könyv címe: A pénzhamisítók. Muzsika nélkül pedig nem telhet el nap, a mai napi zene: Bétóven Lajos nyolcadik szimfóniája, a Müncheni Filharmonikusokat, Hans Knappertsbusch vezényli ezen az 1958-ban készült felvételen. Nekem tetszik. Kíváncsi lennék még egy Bruno Schlesinger vezényelte felvételre, ám mindezidáig nem volt szerencsém vele is hallani. Bruno Walter dirigálását is megfülelném. Ha valaki nem tudná, ez a két név ugyanazt az embert takarja. Köszönöm a türelmet.

2007. november 27., kedd

cím nélkül

A proszektura várat magára. Nem baj, jó dolgokra érdemes várni. Ma is úgy alakult a nap, hogy nem volt érkezésem bejutni:( Helyette itthon nézegettem pár anyagot ami a tapétázás előtti-utáni felfordulásban előkerült. Tudtam hogy vannak ezek az anyagok, csak kérdéses volt hogy merre is kellene keresnem. Annak kevésbé örültem hogy olyan kották is előkerültek amiket évek óta csak "tologatok" hogy egyszer majd befejezem. Ilyen pl. a nem LGT-s Wagner úr: Der Ritt der Walküren aus dem Musik - Drama: "Die Walküre." Félig készen vagyok. Hogy lehet egy hangszerelést félig megcsinálni? Roppant egyszerű abbahagyni, visszazökkeni azért elég nehézkes. Nem emlékszel az akkori lelkiállapotodra hogy miért hagytad abba - csak pár napra -, s aztán az idő elszaladt. Ha az íróasztal fióknak dolgozol, ez bezony megesik néha. Nem misztikus dolgok ezek, csak ha kicsi az asztalfiók befogadó képessége. Amikor már két ember nem tudja kimozdítani a helyéről (mert valami kütyü beesett az asztal s a szoba fala közé), akkor ki kell rángatni a fiókot úgy hogy külsérelmi nyomok ne legyenek vagy nyolc napon túl gyógyuló sebeket ne ejtsen magán az ember. A harcban szerzett sebesülést pedig illik büszkén viselni! Mert ha az ember bemegy próbára s látható sebei vannak, rögtön jönnek a találgatások. Nagy részvéttel megkérdezik hogy mi történt s bármit mondhatsz, a vége az "nem kellet volna annyit inni" :) Ezért ha valakinek betörik a feje, elég azt mondani hogy "borotválkoztam". Úgyis mindenki azt hisz amit akar, elvégre "demográfiában" élünk. Ez rendben is van. Viszont én meg azt hiszek el, amit én akarok:) Marad tehát a borotválkozás. Ebből ért mindenki, még a csapat női részlege is, mert akik csapatban muzsikálnak,úgyis "fiúsítva" vannak szövegileg. Visszatérve a félbehagyott munkára. Egyetlen előnye van ha félbehagysz egy hangszerelést: nem kell újravonalaznod a partiturát! Feltéve ha még most is úgy gondolod hogy érdemes akkora csapatra megcsinálni mint amire elkezdted. Ha nem, akkor jön a rabszolgamunka. Szépen megszámlálod mennyi ütemből áll a nóta. Kiszámolod az íveket,és lázasan kutakodsz, hová tetted az üres kottapapírt. S ilyenkor soha nem annyi sorost találsz amilyenre szükséged lenne. Vagy találsz, de az már tele van írva. Gondolatban számba veszed az ismerősöket, hogy kinek mennyi lehet raktáron, mennyi idő alatt ér el hozzád hogy az ihlet el ne szálljon. Mindegy mi a döntés, általában szem előtt tartod a kottát hogy naponta többször is belédvágjon a felismerés: most már igazán be kellene fejezni. Végre van papír, van amivel írsz, minden van csak az "ihlet" szállt el... Boldogságfelszabadító hormonkezelés gyanánt bevágsz egy tábla csokit. Az sosem árthat. Majd szépen félreteszed az éppen aktuálisnak tűnő félbehagyott darabot, s rögtön elkezdesz egy másikat. Csak pár napig tart míg rájössz hogy ez a módszer nem eredményes. Többszörösen bebizonyítottad már magadnak, mégsem tanulsz. Ha hiszel a minden nap elvégzett munka erejében, akkor is vannak hullámvölgyek. Nem lehet mindig ezerrel pörögni. Próbálsz lelni mindenféle kifogásokat, alátámasztandó a késedelem okát. De a vége úgyis az lesz, hogy csak simán leülsz s megcsinálod. Az asztal mellé teszel mindent amire szükséged lehet a munka közben (csoki,kóla,cigaretta+ egy óra amit beállítasz hogy kezdés után kilenc és fél óra múlva jelezze:letelt az idő), s összefirkálod az üres papírokat. Nekem kilenc és fél óra a max. Ha azután még egy hangot is leírok, másnap nem tudom folytatni. Az első másfél óra azzal telik hogy kijavítod az előző nap a kilencésfél után leírt hangokat. Így tehát ha nagyon szalad a lúdtoll s megszólal az óra, mazochistaként AZONNAL abba kell hagyni az írást. Ma még nem tartok kilencésfélnél, főleg nem kottailag, s mazochista sem vagyok. De mára is adott az ámítógép leckét a türelemből s annak hiányából. Nem részletezem. De nem törtem össze sem a gépet, sem magamat, sőt még csak nem is borotválkoztam. Lassan olyan lesz a szakállam mint Muszorgszkíj mesternek, csak nem nézek még olyan szépen mint ahogy Repin ábrázolja. Köszönöm a türelmet.

2007. november 26., hétfő

Don Carlos

A mai nap is elérte a célját. Délelőttre maradt a kerti munkák befejezése. Szőlők és a kis fák takarása télire. Munka elvégezve. Tökig érő szél volt s a tegnapi eső miatti igazi vendégmarasztaló sár. Egy ásónyom, majd az ásóra ragadt föld lekaparása kőműves spakli intenzív segedelmével. Jöhet már a wolfordító, ki van vele cseszve... Ma a proszekturára nem jutottam be. Majd holnap. És vigasztalt az a tudat, hogy amit megtehetsz holnap, arra ma igazán kár az időt vesztegetni. Helyette az ámítógép (á la Benson Vilmos) nyögte be az unalmast. Na nem teljesen. Kecsegtetett még addig hogy egyik kedves ismerősöm hathatós közreműködésével kiderüljön, mi a gyíkja. A frissítés lelassította a rendszert kb. a tizedére. Nosza gyorsan elő a malac sivítót, s mint műtétkor a sebész, kértem egy gyors törlést. Mindjárt egyszerre két napi frissítést sikerült törölni. Permanens módon. Hogy most már jobb-é vagy sem, majd a vallatásnál kiderül. Egyelőre ott tartok, hogy feljöttem ide nyomkodni a bötűs gombokat. Jól megy ez nekem már évtizedek óta. Régebben is tíz ujjal gépeltem, most is. Nyolccal keresem, kettővel ütöm. De hogy valami kecsegtetőt is írjak: ma átlapoztam egy nagy-nagy partiturát. Aránylag friss szerzemény, kb. két hete kaptam. A darab már nem annyira friss, merthogy Verdi: Don Carlos című négy felvonásos operájáról van szó. Nem egy kézikönyv, ezzel hanyattfekve nem lehet szunyókálni ebéd után, mert ha rám esik, nem kapok levegőt. Nagysága cm-ben kifejezve: 37x27cm; oldalak száma 488; súlya 2700 gramm (most mértem meg). Gyönyörű darab. Kurt Soldan adta közre, s a Peters' nyomtatta Lipcsében. Igaz a színe nem olyan "don"-os, merthogy rózsaszínű. Ez legyen a legnagyobb probléma. Most viszont a rádió ontja magából Mendelssohn: Skót szimfoniáját, (MR zenekar, Hamar Zsolt) nagyon kellemes háttérzaj:) Más. Jó lenne tudni hogy a dohánytermékek kereskedői vagy a terméket előállítók ugyan mivel tudják a fém szivaros dobozra ráragasztani a "dohányzás halált is okoz" cimkét... Esetleg felvehetnék a kapcsolatot a levélborítékokat előállító papírművekkel. Ami az egyiken sok, a másikon kevés. Háromfázisú mosogatásról már hallottam. Ám hogy ezt a maradandó cimkét el tudjam távolítani a dobozról, először próbálkozik az ember a saját körmével, az nem csikarja meg a fémet. A "felhám" le is jön, a ragasztás marad. Következik a forró vizes jól bevált Ultrás víz. Merő időpocsékolás azon kívül hogy minden kiesik a kezemből. Cigaretta szünet. Következik a festék eltávolító hígító egy kis darab műanyag dörzsivel. Heuréka! Ez kell ide, ennek viszont fejfájdítós szaga van, mert ez már nem tartozik az illatok közé. Utolsó fázisként jön a 70 %-os tiszta szesz, hogy ha már lejött az az istenadta ragasztós papír, a fém doboz visszanyerje eredeti ragyogását. Halleluja! Igaz, már ez sem a Doncarlos-ból van, de Händel mester csak nem fog megharagudni. Elsős "bakakonzis" időből egy mosolyogtató sztori: Tihanyi László tanár úr a Zeneirodalom rejtelmeire is tanított bennünket. Témazáró dolgozat: Händel - Messiás. Következő alkalomkor a Tanár úr előadást tartott az eredményről. Kellemes perceket szereztünk neki s ifjú feleségének - régen nevettek ennyit. Egyik dolgozat már a címével nagy tetszést aratott : Hamlet: Messiás. Hogy a dán királyfi milyen úton-módon jött elő a titokzatos agytekervények közül, máig rejtély. Szerintem a Bolygó Hollandi által. Másik dolgozat nemes egyszerűséggel egy mondatban összefoglalta a tudnivalókat a szerzőről s művéről. Szép, nagy, jól körülírható Ciceró-i körmondat. 21 "és" szócskával valamint 57 vesszővel meg lett oldva. Nem kis teljesítmény. Ennek immár 28 éve. Mi akkori diákok, majdnem mindnyájan "öregségi" nyugdíjasok vagyunk. Tihanyi tanár úr (tudomásom szerint) jelenleg a Zeneakadémia egyik rektor-helyettese. Vissza Don Carlos-hoz. A művet 1867. március 11-én mutatták be a párizsi nagy Operában. A Met-ben az a szokás hogy az első két felvonás közt nem tartanak szünetet, csak a második felvonás után megy ki a közönség némi frissítőt bedobni. Erre a harmadik felvonás kezdődik a nálunk "Önök Kérték"-es slágerrel: "Majd alszom én..." Köszönöm a türelmet.

2007. november 25., vasárnap

kisördög 2.

Mindenki túlélte a próbát. Érdemes volt melozni Bruckner "bácsi" darabjával, annyira repült az idő hogy nem került rá sor. Majd legközelebb, azaz egy hét múlva. Enni nem kér, jó helyen van a szekrényben. Szentendrén proszektura-nak hívtam a próbatermet, ide is aktuális lesz:) Nem fér a fejembe, minden "bevett" szokástól eltér a zenekarban pár kolléga által alkalmazott transzponálás. Nehéz a felfogásom, de nem tudok függetleníteni a már nálam bevált rendszerrel. Vagyis igyekszem megtanulni, s sikerülni is fog előbb-utóbb. Ez az egyedi transzponálás visszaeredeztethető arra az időre amikor a zenekar tubás nélkül maradt pár éve. Vállalkozó szellemű ős-vadászkürtös Goebbels hogy segítsen a zenekaron, nagyon helyesen beült tubázni. Ami nem is volt baj, a probléma ott kezdődött, hogy ő egész életében F-kürtöt fújt, időnként megtűzdelve egy kis B hangolású hangszerrel. A Tuba viszont b-hangolású C - hangszer (á la Farkas Antal), így az elején okozott némi nehézséget a transzponálás. Hogy turbósítva legyen a dolog, erősítésként egyik kortársam (együtt kezdtük a zenekarosdit) erősítésként Goebbels mellé szegődött. Ő pedig a trombita sorból ült át. Sikerült egy olyan transzponálást kitalálniuk, ami nekem nem nagyon fér a fejembe. Ha meg tudnám magyarázni, megtenném. Mellébeszélni viszont nem érdemes, a lényeg az hogy NEM ÉRTEM. S ez zavar egy hangyányit. Az viszont nem zavar hogy működik, s ez a lényeg. Még két próbánk van, esetleg három. Ennek elégnek kell lenni. Ha nem, akkor kipipáljuk a művészetet. Mihelyt túl leszünk rajta. Karácsony egyébként is a megbékélés napja (is). Nem birkozunk egymással, s nem is szeretném. Jó hangulatúak a próbák, s én sem vagyok az a kiabálós fajta:) Jövő héten a proszektura-i kamra rendezését elkezdem. Csak elfelejtettem a szájmaszkot behozni a permetező öltözet hozzávalóiból magamhoz venni. A sok évtizednyi por és a többszöri költözés nem arról nevezetes hogy a kotta mozgatás által magához ragasztott Góbi-sivatag szerű szemmel nem látható, ám belégzés által köhögési rohamot is előidéző "anyag" jótékony hatással lenne a dohányzás által erősen igénybe vett tüdőmre. Na, csak sikerült ezt a gyönyörű mondatot befejeznem. "kijöttem a kis macs-ból" :) Szeretem a vasárnap délutánokat. 1978-tól 2006-ig elég sok vasárnap délutánom telt azzal, hogy utaztam vissza a munkahelyemre. Ebéd után egyébként is borzasztó elindulni. A tele has türelmet teremt, az pedig rózsát. De hogy a tövisét vagy a virágját az már a szerencsén is múlik. Nekem mostanában a rózsa virágja jut.

kisördög

Megtalált a kisördög, mert nem volt nehéz dolga. Kész vagyok a Bruckner darabbal is, majd megnézzük ki lehet-e belőle valamit hozni. Ha másra nem is lesz jó, arra mindenképp hogy legalább a tagok találkoznak a darabbal. Azt hiszem közülünk még senki nem játszott vagy vett részt Bruckner zenemű előadásában vagy próbáján. Mindegy. Egyszer csak el kell kezdeni. Ugyanúgy hozzá tartozik mint bárki más a zenéhez. Sőt! Igaz elfogult vagyok, én szeretem Bruckner "bácsi" muzsikáját, aki kb 40 éves korában kezdett el komolyabban foglalkozni a zeneszerzéssel. Addig Bécs külvárosában kántorkodott. Vannak páran akik túl hosszúnak találják a szimfoniáit, de nem volt felgyorsulva a világ mint most. Most zaklatott. De meg kell hallgatni Bruckner Te Deum-ját a maga cca. 27 perces hosszúságával, és "lehet megnyugodni" . Ha Sergiu Celibidache vezényel akkor ez akár 30 perces is lehet. A szokásos vasárnapi reggeli - bundás kenyérke, kakajó (sic!) - után összekapom magam s elviharzok ebben a jó esőben próbára.

2007. november 24., szombat

firkálás

A mai napra rendelt szent evangélium véget ért - már ami engem illet. Mai termés: három karácsonyi "nóta" (Mennyből az angyal..., Pásztorok, pásztorok..., Kiskarácsony, nagykarácsony...,) hangszerelése. Nem írtam csak szólamokat. Ha esetleg a kisördög nem hagy békén, még Bruckner: Hostias c. darabját megcsinálom reggelig:) Biztos érdekes lenne az éjféli misén ezt is eljátszani... Tudomásom szerint ez a darab Nagycsütörtökre íródott, ami tudvalévőleg Húsvét előtt van:D Ha esetleg "szó érné a ház elejét" a klérus részéről, hát karácsony is húsvét előtt van! Holnap zenekari próba a nagy siker volt sorozatból, 10:00-kor lendül a pálca - vagy kicsit később. Egy biztos: megenni nem fogjuk egymást.

2007. november 23., péntek

kotta

Ma ismét kotta pakolás, vissza a régi-új helyre. Remek szimfonikus és fúvós kották, látszik rajtuk hogy nem csak gyűjtötték az elődök, játszották is. Amatőr muzsikusok, megáldva a lelkesedés nagyszerű adományával. Másként hogyan maradt volna fenn hullámvölgyekkel is tarkított 112éve?Vannak olyan csapatok,akik Gács Rezsőként varázsolnak. Nekünk a vásári forgatagban a planétás papagáj szerepe marad. Tudomásunkra hozzák nap,mint nap hogy ez a világ már nem az a világ ahol a Szakszervezetek (Vasas, Kohász, Bányász) nem csak a zenekarokkal s általában véve a kultúrával vannak elfoglalva, hanem a sztrájkokkal. Hihetetlen összegeket adnak (időnként) Műv.Házak felújítására az éppen hatalmon lévők. Arra hogy ezekben a házakban élet is legyen, arra már nem áldoznak. Cseppet sem irígylem a művházak vezetőit és fenntartóit. Ha nem lennének a lelkes s már nem annyira fiatal amatőrök, akár a szellemjárta kastélyok, olyan üresek lennének háromezer millió HUF-ért. De örülök hogy visszamegy a csapat a régi helyére,mert az épületnek így is varázsa van. A zeneteremnek pedig pláne. Itt kezdtem valamikor a múlt évezredben, mindig örömmel jövök. Mint ma is. Lehet "csipázni" a kották között, s végre (cca. 30 év után) olyan kottatárat csinálni, ahol legalább látni engedi magát az írott és nyomtatott anyag. Mint a jó háziasszonyok kamrája. Ősszel akár rá is zárhatják a kamraajtót a gazdára, tavasszal épen jön elő, nagy tervekkel s tenni akarással.

emlékezés

1981. november 21-én volt Keil Ernő bácsi búcsúkoncertje a "Ganz-Mávag" Fúvószenekar élén, az akkor még létező kultúrházban. Ernő bácsi 1896-ban született Freibergben. A Zeneakadémián tanult, majd az I. világháborúban az olasz frontra került. 1920-tól 1960-ig az Operaház harsonása volt. 1960 - 1982-ig a "baka konzi" - ban tanított, Farkas Tóni bácsival az iskolazenekar karmestere is volt. Hamgszereléseit a fúvószenekarok jól ismerik, többek között Berlioz: Rákóczi-indulót, Ránki György: Pomádé-szvitjét, vagy a ritkán játszott Muszorgszkíj: Hovanscsina című operájának "Hajnal a Moszka folyó felett" című darabot. 1984-ben halt meg, a rákospalotai temetőben nyugszik. Temetésén Hollós Lajos búcsúztatta a hadsereg központi zenekara közreműködésével. A dolgozószobája falán függött egy fénykép a kb. következő írással: Keil Ernő harsonás barátomnak, 1924. május 1. R.Strauss