2008. május 31., szombat

érdekes:)

Japánban, ahol nagyon kevés zsírt fogyasztanak, a szívrohamok mutatója kisebb, mint Angliában és az Egyesült Államokban.Franciaországban viszont, ahol elég sok zsírt fogyasztanak, a szívrohamok mutatója szintén alacsonyabb, mint Angliában vagy az Egyesült Államokban.Indiában, ahol alig fogyasztanak vörösbort és húst, a szívrohamok mutatója kisebb, mint Angliában és az Egyesült Államokban.Míg Spanyolországban, ahol nagyon sok vörösbort isznak és túl sok paprikás kolbászt esznek, a szívrohamok mutatója kisebb, mint Angliában és az Egyesült Államokban.Algériában, ahol alig szeretkeznek, a szívrohamok mutatója kisebb, mint Angliában és az Egyesült Államokban.Ezzel szemben Brazíliában, ahol sokat szeretkeznek, a szívrohamok mutatója kisebb, mint Angliában és az Egyesült Államokban.szóval lehet, h az angol nyelv az, ami igazán öl...??? :D Forrás: http://nurseveda.blogspot.com

mulyó

Tegnap este nyolcra végeztem a "lengyel" anyaggal, pár szólamot másolni kell csak, annyi van belőle vissza. Azt meghagyom estére, mert festéket kell tölteni, a multifunkci remélhetőleg majd üzemel fénymásolóként, mert a gépre újra kell telepíteni a rendszert, csak nincs hozzá kedvem. Jelenleg 26.4 celsius van a lefüggönyözött szobában, egy cseppet sem fázom. A tervezett ablak készítés elmarad, helyette a szőlő kötözést kell megcsinálni, de majd csak délután, mikor "Lizzy" gyengébben ereszti. Vagyis akkor már árnyékolja a szőlőt a cseresznyefa, és a házikó is. A holnapi st.evangélium alkalmával meglessük a leírt nótákat, nem lesz vele baj. A "rock around the clock" nótába is bele kellett kontárkodnom, nem hallottam idáig a tetejét. Csiszoltam rajta egy keveset, csak annyit hogy a próba végén a szárnykürtösök, trombitások ne csendben hagyják ott a próbát:) A forró levessel sem lesz gondjuk, nem fogják a "mulyót" érezni. Ha mégis érzik, akkor kezdik megszokni a folyamatos terhelést. A szunyókálós toros káposztát nagy duzzogva megkóstolom csak az íze kedvéért:) Köszönöm a türelmet. 12:43

2008. május 30., péntek

tisztasági verseny

Tegnap a nagy faluba voltam hivatalos. Már nem mindig van kedvem utazni, sietni viszont most sem különösebben siettem, ennek ellenére már 15:30-kor itthon is voltam. Ahhoz képest hogy hat órakor indultam, elintéztem amit kellett s az út oda-vissza cca. hat óra, szerintem elég jól megjártam. Még a buszra várakozás idején két új könyvet sikerült venni és egy galléros nyári inget, nehogy véletlenül megsüsse a nap a vastag nyakamat. Időnként "kun" is tudok lenni, bár nem az a kimondott "nyakas paraszt" jellegű:) Mindezt persze csak a vicc kedvéért írom - talán. Útközben rácsodálkoztam pár bodza bokorra, hogy teljes virágzásban díszelegnek az út mentén, s hirtelen nem jutott el a tudatomig hogy hiába süt a napocska ezerrel, attól még csak május vége van, s most van az ideje a bodzavirágzásnak, ugyanúgy, ahogy a naspolyának is. Még Szolnokiában volt egy kedves kolléga, aki kertet bérelt, s a kert dísze volt pár naspolya fa. Egyik alkalommal rákérdeztem hogy teremnek, mire csattant a válasz: "nem jó egyik sem, már a fán megpuhul":) Felhomályosítottam hogy akkor jó... A másik kollégát elküldte az asszonykája, hogy vigyen haza a kertből retket. Üres kézzel tért haza, nem tudván hogy a retek az a földben növekszik - ő azt hitte úgy mint a karalábé. Nem csoda ha nem találta meg. Ma bementem a proszekturára, ott várt a három lengyel darab amit még tegnap kaptam kölcsön. Most viszont kettőnek nekiülök, meg kell hangszerelni - amilyen marha vagyok az jutott az eszembe, hogy biztosan megörül a lengyel delegáció ha "hazai" darabokat is hallanak a jövő heti koncerten. Kell nekem kreatívan gondolkodni... Mintha nem lenne ezen kívül is elég írnivalóm. Persze ez nem panasz, csak pozitív gondolkodás - vagy okoskodás. Jó lenne még ma befejezni, de ez megint csak úgy sikerül ha csak szólamokat írok, a partiturát mellőzöm. Arra nincs idő ha holnap a kertben akarom az időt tölteni. Ott is süt a nap, csak egy kis szelecske mindig van. Persze ha permetezni kellene, fújna mint a veszedelem. De holnap megpróbálunk egy dupla ablakot alkotni - évek óta készülünk rá, itt az ideje, mielőtt a pincében tönkremegy. Aztán a jövő hónapban jöhetnek a "delej"-t behúzni a házikóba, majd kikerül a hűtő is. Tévéről szó sem lehet, max. a rádió, azt viszont sikerült úgy megcsináltatni, hogy kizárólag a "Bartók" adó jön be rajta... :) S ha valami csoda folytán (lottón nyer az ember, ami már azért is necces, mert nem lottózom) sikerülne a kútfúrókkal megegyezni, saját kútból lehetne locsolni. A legközelebbi közkút - ami az út mellett van - olyan 700 méterre van, s persze nem a hegyen, hanem a hegy aljánál. Na most, ha locsolkodni szeretne az ember hogy a gyümölcs ne aszalódjon rá a magra, akkor bizony az rabszolgamunka. Nem is viszünk csak innivaló vizet időnként, meg persze tisztasági versenyt sem szoktunk a kertben rendezni, büdösen meg csak kibírom hazáig. "Tisztasági versenyt" majd rendezünk a vasárnapi próbán, hangoláskor. Köszönöm a türelmet. 16:47

2008. május 26., hétfő

..., csak alacsony a kerítés.

A fagyos szentek elkerültek bennünket, babevő Orbán sem csinált semmit tegnap, így van esélyünk a jó termésre. A meggy kivételével, mert valami nagyon elkapta itt a környéken szinte az összes meggy fát. Egyedül a cca.30 éves úgynevezett cseresznye-meggy nem szenved ettől a nemtudommitől. Reméljük ez így is marad. Vittünk a héten a kertbe(!) virágot, bohóc virágnak hívják, s olyan a virágja mint a tátika, vagyis hasonlít rá. Nagyon szép kis virág, nem tudom mekkorára növekszik, most olyan arasznyi, de nagyon kedves kis növény. Az áprilisban vett leanderem pedig hozza az első virágait, hihetetlen módon. Igaz egy kis tápot kap hetente nem egyszer, hanem kétszer, de hadd erősödjön. Lassan ki is teszem az erkélyre, egyelőre az ablak párkányon van, de persze belülről. A kerti odúba fészkelt egy házi veréb, de valami kirabolta, szörnyű látvány. Biztos hogy nem a kóbor macskák, nem tudnak felmenni. A nyest sem, eleve úgy csináltuk. Marad a szarka, egy pár fészkel a közelben valahol, de megfogjuk fogni. Ez így nem mehet tovább akkor sem ha védett... Jajj. Hiába, a szarka egy ilyen rabló madár. A szomszédét is vitte, már a fiókákat. Persze tudom hogy az is neveli az utódait - így aztán nem tudok okos lenni. A zenekarnál jó a hangulat, időnként persze vannak összezördülések, de jó békebíróhoz méltan igyekszem meggyőzni mindkét felet, s semmi gond nincs:) Annyit azért megjegyeztek hogy: "mindig tudsz valami jót mondani" s ez igen jól esett. Nem kell ahhoz kiabálni hogy valakinek igaza legyen, sőt! A héten csak a szomszéd házban lakó egyik idős hölgy(?) bosszantott fel, és kijöttem a "sodromból" . Bánni nem bánom most sem, csak furcsa érzés. Állok a buszmegállóba, messziről integet, átjön az úton a megállóba (nem a zebrán, s szidja az autósokat). Erre nekem esik mindenfajta köszönés nélkül hogy: Köszönöm a jóságodat, ezt érdemlem, amit a családoddal tettem, bezzeg akkor jó voltam mikor a szomszédba lakott a hugod az ikrekkel...stb,stb. Csupa valótlanság. Jó sokan vártunk a buszra... Megjegyeztem hogy már elnézést, de ha megmondaná hogy mi bántja, talán tudnék rá válaszolni még ha nem is kíváncsi a véleményemre. Azt mondja, hogy szombaton látott az út másik(!) oldalán, s én nem vettem észre hogy mennyi virág van nála, jó lett volna ha segítek neki hazacipelni! Na, mondom: Kezdjük elölről! Csókolom. Először is, köszönök ha találkozom valakivel. Másodszor, azért saint sem vagyok, Én NEM járok templomba mint Ön, ám senki mellett nem szoktam elmenni úgy hogy ne köszönjek. Harmadszor, engem ne Öcsizzen, az a Családomé. Van nekem tisztességes nevem, vagy úgy szólít, vagy sehogy. Felnőtt ember vagyok. Negyedszer. Ha valami gondja van velem, azt nekem mondja, s ne itt, mert a viszontválaszt hallhatja most. Ötödször. A Hugomékat haggya ki belőle, már csak azért is, mert a hugom vitt magának ebédet,akkor mikor az ikrek nagyon kicsik voltak, s önt a kedves családja meg sem látogatta. De ezt mindenki tudja a környéken,hogy elmart maga mellől mindenkit. Hat. Mi lenne ha magába nézne ahelyett hogy farizeus módra kiöltözve elmegy vasárnap a templomba, s megmutatja milyen aranyláncot vett a héten. Ezzel meg is van a kisdobosok hat pontja. Ha tudja miről beszélek. Nem szeretem kiteregetni más családi életét, nem is tartozik rám, ám ha engem meggyanúsít, hasonló választ kaphat bármikor, legközelebb is, csak lehet hogy nem leszek ilyen finoman fogalmazó. Tettlegességre eddig sem sem folyamodtam - valamitől azért én is undorodom... Na, erre nyílt színi tapsot kaptam. Ő viszont átkozódott olyan hárpia módon, de akkor már hiába fordult bárki felé, ők elfordultak tőle. A fene vigye el, hogy ilyen marha is van. Na, jól kezdődött az aznap. Ezek után mentem tárgyalni a zenekar ügyében, mondtam nekik hogy morcos vagyok, csak jó híreket mondjanak, a többi jó lesz ezen a héten is. Csak jó hírek voltak, megbeszéltük a nyári térzene időpontjait, helyszíneket. Befejezem ezt a levélkét, indulnom kell. Köszönöm a türelmet. 09:03

2008. május 24., szombat

babevő Orbán

Eszter napja vagyon, a fagyosszenteket már jó lenne magunk mögött tudni, de még ugye itt van a holnapi babevő Orbán, s megviccelheti a gyümölcsöst. Nem kellene már a látogatása, a meggyet így is elkapta valami az egész hegyen, nem győzzük az elszáradt ágvégeket levágni s tűzre rakni. Nem mintha eddig is csináltunk volna meggybort, de jó lenne sütikbe való meggyel a fagyasztó egyik polcát megterhelni. Ami még előfordulhat, mert "csak" azok a meggyfák kapták el ezt a száradást, amelyek nem harminc évesek. A cseresznye-meggy nevűt nem kapta el idáig, de a "kunfehértói fürtös"-t igen. Nem biztos hogy ez a neve, de olyan jól hangzik mint amilyen rosszul néz ki jelenleg. A babok is mutatják magukat, a "Budai piaci" és a "sonesta" nevű már látszik. A "sonesta" csomagolására pedig az van írva: Nagyanyáink kedvence... Nahiszen. Soha még csak a nevét sem hallottam. Pedig az élelmiszerpiacra szívesen járok. Aranyom, adjon már nekem másfél kiló sonestát... A héten jó sok papírt sikerült összefirkálni ismét, a proszekturán is voltam, megbeszéltük a nyári térzenéket, halad a szeptember 13-i buli szervezése, valamint társulati ülés volt az ÖTE-nek. Egyik legfontosabb dolgot sikerült megbeszélni, 31-én a Hódoscsépányi csapat indul az önkéntes versenyen Göncön. Ruhájuk is megvan, a felszerelés is. Meg a kedvük is. A sugaras, és az osztott sugaras oltás versenyszámra még gyakorolni kell, de nem lesz gond. Ezeket a számomra érdekes szavakat mind ott csíptem fel. Idáig tűzoltóversenyen csak zenekarral voltam mint közreműködő s nem hiszem hogy elkezdem a tömlőt cipelni mostanában. Ha végképp nem lesz eső nyáron, akkor viszont a tűzoltó autó amikor tele van vízzel, teríthetné a kertet, de gyanítom nem tudna feljönni a hegyre azzal a pár ezer liter vízzel. Merthogy az út "siralmas" állapotban van. A héten körmölt induló egy "régi osztrák katona induló" szerzője ismeretlen, Pallós Feri bácsi vetette papírra emlékezetből, s ő is hangszerelte 1984-ben. Akkor ő már közel volt a nyolcvanhoz, de lehet hogy meg is haladta. Még ráírta a kottára Kraul Antal valamikori véleményezését is: "ez egy régi, nemesveretű patinás induló". Kraul Antal szerzeményei közül mostanában csak a "Sólyommadár" indulót szokták játszani fúvószenekarok, pedig szívesen megnézném még pár indulójának kottáját. Például a "Bécsi hegyeken" vagy a "Recece" címűeket. A végére hagytam: tavaly március 7-én halt meg Frici bácsi. Holnap lenne 80 éves. Minden fúvós áldhatja, hogy olyan sok nagyszerű muzsikával gazdagította a fúvósokat is. Nyugodjon békében. Köszönöm a türelmet. 12:41

2008. május 18., vasárnap

könyvajánló

Nem szeretnék ezen a bejegyzési naplón (blog - ez a szó nekem nem tetszik) sem vallásról, sem politikai hovatartozásról, nemi identitásról értekezni, de megígértem hogy amiben tudok, segítek.Tőlem ennyi telik...

BARÁTOK és ellenek, no meg közömbösék! MEGJELENT!!! Így rövid hírelő infó’ új könyvecskémről: A CSAPOS VISSZASZÓL - rendszer(t)váltó arcok, harcok, karcok, (svarcok) - novella-füzér. Ajánlom magam! Maguknak olvasásra ~ magunkról; kö/n/ny/v/bezárt rendszer/t/váltó sor/s/ok… Örömmel tudatom, hogy másfél év t..vakarás, némi ihlés-robotolás után KÉSZ VAGYOK! /No, nem úgy…/ Miután ’07 Szilveszter másnapján… neki fogtam irogatni élményeimet a rendszer - /módszer, mószer, forszer, gengszter, óvszer, stb. (leginkább díszlet)/ - vált(oztat)ásról, - különös tekintettel annak városunkbéli „alfajára”. Éppen ideje megörökíteni, hisz mire elolvassa, megemészti majd a „nagy” érdemű, már két évtizednyi rálátásunk lesz! (Mármint, HOGY, - HOL rontottuk el?) Másokat lehetőleg nem /nagyon/ bántva, a saját /és családom/ rendszerváltó emberi sorsán keresztül próbálnám bemutatni az átkosból - máig; az esetlegesen meghatározó történte(in)ket. Dokumentumregény, avagy inkább novella fűzér formát választva, a sajtó és dokumentumelemzés, interjúzás, kerek asztal/”aszfalt” csevely formáit, módszerét és a „szabad alkotói asszociáció szárnyalását” alkalmazva. Jelentem megvagyok… Fejezetcímek ízelítőül: 1./ Mormogásom joga 2./Ponton ország. 3./ „ÁPRILIS 4-röől SZÓLJON a z/ÉNEK” 4./ KOPJAFÁINK 5./ Fabár; - habár SPORTKASZINÓ. 6./ TELE – fele – VÍZIÓ. 7./ KONZERVatív korcsma SZÓ 8./ Tamáskodó + a Név „mutogató” * (Lévén a több mint 200 /le/szereplős kötetem főfazonjai jórészt /helybéliek,/ a kortársaink. Többek, pedig közülük ráadásul önkéntes/önkényes „alkotársaim”) A kötet megjelenését támogatta és KIADTA a SZERZŐ, – mint magánzó. Borító, grafika, tipográfia: Papp Imre (Marker Grafik Bt.), 205 oldal. Ára: 2800 HUF. Bemutatása Szolnokon az Ünnepi Könyvhét alkalmából, június 5.-én várható! Addig is jó lenne, ha minnél többen olvasnák, - elolvasnátok... Május hó 19. hétfőtől, IVÓ – napjától, DÉL után már kapható!!! SZKÍTIA - AVANTGARD Könyvesbolt és Antikvárium. SZOLNOK. Baross G. út 24. 56/414-838. + A "KÖNYVFUTÁR", - akár a szerző -:) hívjon-viszem. Ez van, megköszönném, ha támogatnának, a hírt /t/erjesztenék, segítenének. /Avagy … tok, tek, tök?/ Köszönöm a türelmet. 21:13

2008. május 17., szombat

Selm

Amilyen ügyes vagyok, ezt a tegnapi beírást sikerült elbaltáznom... Néha ugrik egyet a rendszer s ott van a helyszínen, néha - inkább többször mint egyszer sem - pedig nem oda ugrik. De ha az ember fia (lánya) veszi magának a bátorságot s bepötyögi oda ahová kell, akkor megjelenik - jó esetben. Ha nem, akkor a tűzoltó zenekar gyarapodik egy -esetleg a csapatra kíváncsi - morcos emberrel:( Ma sikerült ismét kódexmásoló szerzetesként kottafejekkel és szárakkal telefirkálni pár oldalt. Holnap próba, én valahogy megfeledkeztem róla, úgy homályosítottak fel. Igaz, nem kell ahhoz próbának lenni hogy kottát írjak. Ám Selm-ből megérkezett a titkár öccse, s kiderült hogy nincs szólama:) Írtam egyet, hadd örüljön hogy lesz mit fújnia. Hangszert hozott, s jókedvet. A kotta a mi dolgunk. Mivel ismét szombat este van, nem húzom az időt. A háttérzaj pedig percekkel ezelőtt kezdődött Händel: Julius Cesar képében hogy ezzel a képzavarral éljek, Lausanne-ból van a közvetítés. Köszönöm a türelmet. 19:39

2008. május 16., péntek

sikerült:)

Ma már sikerült "ismeretlenként" is felmennem ide: http://onkentestuzoltozenekar.bartikor.com Köszönöm a türelmet. 21:33

2008. május 15., csütörtök

csend

"Legszebb zene a csend" - mondta évtizedekkel ezelőtt az akkori MN Főkarmester ezredes elvtárs. Majd folytatta: "Kezdjük a próbát szünettel" (?!) Indítottam a mai napot négy élelmiszer üzlet bejárásával, de így is hazaértem 08:30-ra. Közben sikerült megvenni az esedékes filmet is - jót mosolyogtam a címén. A világ tíz legbüdösebb állata:) Elmaradt a proszektura, és a könyvtárlátogatás is. Helyette irány a kert, ahol csend van s nyugalom, énekelnek a madarak - jó esetben. Kevésbé jó esetben az "új" szomszéd a brümmögtető gépeit használja, ma végre tévét is hoztak ki. Nem is lenne vele semmi bajom ha nem lenne nagyothalló az összes kertlátogató aki hozzá igyekszik. Így viszont cca. 50 méterről ha akarom ha nem, hallom az összes diskurzust amint éppen kedveskednek egymásnak, a kedves jó édesanyjukat és a Teremtőt sűrűn emlegetve, valamint a tévé aktuális műsorát - most telefonáljon azonnal hogy mennyi lába van a lónak - , s még a mai nap ez sem volt elég. A szemközt lévő hegyoldalon van a város egyik temetője, közben persze a völgy beépítve, ám a hang terjedése szempontjából ez nem tompít szinte semmit. Azt nem mondhatom hogy a hangerő elnyomta a szomszéd kertben zajló - morajló hangeffektusokat, de hasonló hangerővel végighallgathattuk egy nemzetiségi temetés zenei kiszolgálását... Az az igazi gajdolós-sírós-vonyítós cigány nemistudomhogyhívják zene, amivel engem vallatni lehet. Jajj... Próbáltam úgy tenni mint Regős Bendegúz: "ténsasszony, most egy kicsit nagyot hallok mert épp eszem. Látja milyen szépen mozog a fülem?" Nem vált be. Kénytelen - kelletlen végigfüleltük az egészet. Hamarosan be kell húzatni hozzánk is a delejt, ha felteszem a fülest, tőlem akár robbanthatnak is. Holnap Miskolciába megyek, a zenekar utolsó Esz-trombitását nélkülem búcsúztatja itthon a zenekar. Ma este érte ég egy gyertya. Ja, igen. Sikerült pár mondatot váltani azért az "új" szomszéddal is. Örömmel újságolta milyen remekül jön az adás a tévében. S amilyen lüke vagyok, megemlítettem neki, hogy kb 15 éve nem nézek tévét akkor sem ha ki van kapcsolva. Persze ez így nem igaz. Az átlaghoz képest minimális a tévésműsorok fogyasztása általam. Heti négy óra tévézés megállít. A kérdésre pedig hogy miért nem nézek tévét, megkapta a választ - nem hiszem hogy leesett volna a tantusz. Azért nem, mert nem vagyok arra kíváncsi ami a képládában megy. Nem vagyok gyilkososfilm kedvelő, sem trendi, nem érdekelnek családi botrányok, sztárok, naponta sem akarok nyerni félmillát, és nem akarom a káromkodási szókészletem gyarapítani. Röviden ennyi. Köszönöm a türelmet. 19:21

2008. május 13., kedd

Most van a nap lemenőben...

Ma ismét rövid látogatás a proszekturán, "új" himnuszt is találtam - igaz hogy csak a dallamot - de szerintem meg tudok vele bírkózni. Egyszerűbb lesz talán mint felkutatni belőle egy zenekari példányt. A Kohász himnusz-ról van szó, eddig csak hallottam hogy van ilyen. Annak ellenére hogy a vasgyári zenekar nem játszotta régen sem. Semmit nem tudok sem az eredetéről, sem a szerzőjéről. A zenekar elnöktitkárvezérigazgatómindenesszolgálatvezetőlogisztikusmenedzsere azt mondta, hogy időnként szokták fújni, de nem tudott róla semmit mondani, honnan került az a pár szólam hozzájuk. Megnézni pedig nem tudom, mert indulókönyvek nincsenek raktáron - csak a régiek. Belevetettük magunkat az őszi megmozdulás szervezésébe, ma már rábólintottak a zenekari ismertetőre is, lesz helye a kiállításnak - régi zenekari ruhák, hangszerek, kották, fényképek, stb. - , a helyi múzeimigazgatónál lehet keresgetni a fényképek közt. Szerencse, hogy régebben míg nem ő volt a múzeumigazgató, ő járt a zenekarral mint fotós:) Így az elmúlt 30 évről biztosan találunk érdekes felvételeket, nem csak a szereplésekről, hanem a "vigasságokról" is. S az is jó, hogy a módszerváltás után megszűnt műv.házak anyagai nagyrészt hozzá kerültek. Szájmaszkot nem felejtek el vinni, már beszereztem pár darabot. Sajnos múlt héten egyik zenész társunk költözött az égi zenekarhoz, már sokan vannak St.Péter csapatában. Ő volt a zenekar utolsó Esz-Trombitát fújó embere. Pénteken neki játsszuk - az általa is sokszor játszott - "Lehullott a rezgő nyárfa..." és a "Most van a nap lemenőben"-t. Nyugodjon békében. Köszönöm a türelmet. 20:28

2008. május 11., vasárnap

pokol csárda

Kellemes Pünkösdi ünnepeket kívánok! A napocska süt ezerrel, szélcsend van, felhőket még véletlenül sem látni sem közel, sem távol. Tegnap Felsőzsolcán volt a csapat megyei tűzoltó(s) összejövetelen. A célját elérte:) Meg fogjuk emlegetni a "Pokol csárda" szakácsait, felszolgálóit. A 10-es skálán adnék egy kettest nekik, de csak mert árnyaltabbá tették az egész napot. Nagyon el lehet rontani a hangulatot ilyen hozzáállással amivel találkoztunk a csárdában. Nem is érdemes beszélni róla, csak annyit hogy ide még egyszer nem fogok bemenni akármit is kínálnak. A helyi internet szolgáltató olyan szinten nem teljesített az elmúlt napokban, hogy erős felindultságomban tegnap szerződést kötöttem egy mobil szolgáltatóval a mobil netre. A helyi szolgáltató pedig visszakapja az összes kütyüjét, s boldogítson vele mást - vagy önmagát. Azt nem tudom van vagy nincs összefüggés a mobilnet beszerzése s a helyi kábelnet egyik pillanatról a másikra való megjavulásával. De ahogy hazaértem s bekapcsoltam a gépet, úgy működött mint az első kb három hónapban. Hihetetlen. A héten volt néha olyan "gyors" hogy a sebességmérő sem tudta befogni a jelet. Mindegy. Most már. Lélekboldogító fúvósmuzsika szól reggel óta a kedvenc csapat előadásában, ebédig kitart:) Utána pedig egy kis szunyóka. Köszönöm a türelmet. 09:07

2008. május 8., csütörtök

W. Churchill

"... egy ilyen páncélvonat megtámadása után esett búr fogságba az akkor még ifjú Winston Churchill. Megszökött a fogságból, híre ment, hogy komoly vérdíjat tűztek ki a fejére, és nemzeti hősként tért vissza Angliába, ahol szinte azonnal politikai karrierbe kezdett... Nos, ezt a verziót maga Churchill írta meg visszaemlékezésiben. A valóságban nem lehet tudni, hogy valójában mi is történt. Először is, a búrok sohasem tűztek ki vérdíjat a szökött foglyok fejére - akadt belőlük elég, a háború teljes ideje alatt. Vérdíjra általában bűnözők vagy háborús bűncselekményeket elkövető személyek pályázhattak. Akaratlanul is felmerül a kérdés: egy - nem maga Churchill találta-e ki az egész történetet, hogy népszerűsítse magát honfitársai körében, egy politikai választásokat megelőző népszerűsítő kampány keretein belül? Ebben az esetben az ifjú Churchill hazudott. Ad kettő - lehet, hogy valóban elkövetett valamit (mármint a szökésen kívül), aminek hatására a búrok igenis vérdíjat tűztek ki rá, és úgy vadászták mint egy bűnözőt. Ebben az esetben viszont kitartóan hallgatott, és nem volt bátorsága bevallani, hogy mi is terheli lekiismeretét. Ebben az esetben nem nemzeti hős, hanem egy pitiáner bűnöző volt. Bárhogyan is vesszük, valami nem tiszta az Admiralitás későbbi Első Lordjának "káderlapjával". Nem lepődnék meg semmin, ugyanis nem sok nagyvolumenű politikust ismer a történelem, akinek tiszták lettek volna a kezei és lelkiismerete. Sajnos úgy adódott az emberiség fejlődése során, hogy ez a "szakma" összeférhetetlen a gerinccel... " Az idézett részlet Zichermann István: Az angol - búr háború 1899 - 1902 című könyvéből való. Köszönöm a türelmet. 21:49

2008. május 6., kedd

érettségi

Milyen jó hogy nekem nem most kell érettségiznem. Meg volt annak a "szépsége" akkor is mikor beleizzadtam matekból a "réz gömbbe írt háromszög egyik szára x, másik y, mennyi a rézgömb térfogata, stb. " Már nem is nagyon emlékszem csak arra hogy ez a feladat 30 pontot ért, s ugye nem voltam akkor (sem) nagyravágyó, 30 pont már megért egy kettest, ami ugye egy leendő fuvolistának elegendőnek tűnt. Irodalomból sikerült kihúzni Solohov munkásságát, történelemből pedig "a munkásmozgalom kialakulása a XIX. sz. harmadik harmadában" címűt. Jesszusatyaúristen! Annyit konyítottam hozzá mint disznó a zsebórához. Valamin el kellett indulni, így a történelmi atlasz egyik térképe az 1871-es párizsi kommün mozgolódásait ábrázolta. Jó lenne tudni hogy miket beszéltem össze-vissza, nem emlékszem. Rémlik hogy az 1905-ös orosz mozgolódásról is beszéltem valamit, aztán "töriMari" Marika néni segített a kérdéssel hogy kik voltak .... stb, én csak néztem ki a fejemből. Marika néni: "na, csak tudod kik voltak, ismered az amerikai zeneszerzőt, monnd már ki!" - Bernstein. - Igen, naugye hogy tudod hogy kik voltak a "bernsteinisták". Huhh. Azóta sem tudom... Az érettségi elnök nagy opera rajongó volt - ezt előre megsúgták - , pár kérdés az operairodalomból, majd: köszönjük. Szégyenszemre kettes kaptam történelemből. Azóta eltelt 26 év, csak utána kellene nézni hogy kik voltak a "bernsteinisták". Talán az is szerencse, hogy akkor még csak hírből ismertük Aaron Copland-ot. Utólag belegondolva, érdekes lett volna Bernstein helyett a tanárát megnevezni. Tanára volt Bernsteinnek, szép hosszú életet élt, túlélt szinte mindenkit. 1900-ban született, 1990-ben halt meg. Először az Emerson, Lake & Palmer trió 1978-as lemezén hallottam részletét a "fanfare common man" fanfárjának, aztán sikerült hozzájutnom a partiturához is. Ahhoz képest hogy ez a fanfár 1942-ben íródott, akkor is, és most is feladja a leckét a fújósoknak. Nálam egy fiókban van Dukas fanfárjával:) Ezen kívül csak a három ún. amerikai balettjét hallottam, a Billy, a kölyök (1938), a Rodeó (1940), s a Tavasz az Appaleche-hegységben (1944) címűeket. Szerencsére mindhárom hangzó anyagban porosodik valamelyik ismerősömnél. A diszkrét figyelmeztető benne van a tokokban, s mivel optimista vagyok, tudom hogy visszakerül hozzám:) Köszönöm a türelmet. 20:00

2008. május 4., vasárnap

Maligán-fok

Az alább idézett írást blogfogyasztás közben találtam, nagyot nevettem rajta. Forrás: queer blog.
  1. ENYHÉN SPICCES - Tünetek: csillogó szemek, gyakori vigyor, néha váratlan kurjantás. Fogyasztás: 4-5 üveg sör, vagy ugyanannyi nagyfröccs. Pályagörbe: általában egyenes.
  2. FÉLSPICCES - Tünetek: a szemek még jobban csillognak, heveny nótázási inger, a beszéd felgyorsul, minden 10. szó után egy-egy elfojtott böffentés. Fogyasztás: 2 fél rum és 4 üveg sör. Pályagörbe: egyenes, itt-ott gyorsan korrigált oldalirányú billenés.
  3. SPICCES - Tünetek: a szemcsillogás marad, a vigyorgás konstans és infantilis jellegű, a beszéd érthetőségi foka csökken, kezd megszűnni a különbség a zöngés és zöngétlen mássalhangzók között. Fogyasztás: 1 deci törköly és 6 üveg sör. Pályagörbe: kissé hiperbolikus, illemhelyre való távozás közben ötletszerű megkapaszkodás különböző tereptárgyakban, így különösen a pincérnő bal melle, vagy egy kopasz skinhead tar feje.
  4. KÓTYAGOS - Tünetek: a szem fénye megtörik, trágár kifejezéseket használ, minden böfögéssel kísért csuklás után folyamatos, fals éneklés. Bodri kutya bottal verésénél egy könnycsepp a szemzugban. Fogyasztás: sok sör. Pályagörbe: Ciklois-ívekkel tarkított parabola.
  5. ENYHÉN RÉSZEG - Tünetek: az arc vonásai plasztikussá válnak, a mimikai izmok nyersgumiszerűen funkcionálnak, a beszédben gargalizáláshoz hasonló szavak tűnnek fel, diszkrét vádaskodás a ló nemi szervének és a pincér végbelének feltételezett coitális kapcsolatáról. A sótartó és/vagy hamutartó reflexszerű ellopása. Fogyasztás: 3 feles rum, 1 feles vodka, 4 üveg sör és/vagy 3 nagyfröccs. Pályagörbe: ilyet az ökör is csak vágtában vizel.
  6. FÉLRÉSZEG - Tünetek: a szem fénye teljesen megtört, a tekintet gyűrűző pocsolyához hasonlatos, a beszédben furcsa mondatok, látszólag érzelmes, turkesztáni pásztorbeszéd-részletek keverednek. A WC-ben vizelés közben obszcén ódáknak a falra való irkálása reszketeg betűkkel, mint pl.: „Ha rövid a farkad, közelebb kell állni, nem kell a budiból Balatont csinálni!” - kezdetű. Fogyasztás: 2 deci rum, 8 üveg sör és 4 deci bor. Pályagörbe: átmegy térgörbébe, amely a lépcsőn való leguruláskor archimedesi spirálishoz hasonlítható.
  7. RÉSZEG - Tünetek: a szem csukva marad, csak akkor nyílik ki, amikor a lekókadó fej felborít 2 üveg sört, halk sírdogálás, az arcon megjelennek az örökölt degeneráltság koravén ráncai. Illemhelyre bezuhanás a csukott ajtón keresztül. Fogyasztás: 3 deci vodka, 10 üveg sör és 10 nagyfröccs. Pályagörbe: matematikailag leírhatatlan, négydimenziós mozgás, a 4. dimenziónak bejön a delirium tremens.
  8. TÖKRÉSZEG - Tünetek: a szem szinte állandóan csukva, ha néha nyitva is van, csak a fehérje látszik. Ezen keresztül látható a „Kóma kalandjai”, az érzékszervek teljesen pertubáltak, (se kép, se hang) halk hörgés, időnként a bal orrlyukon keresztül való hányás. Mint a zárójelentésből utólag kitűnik, a detoxikálóban a „Filmszakadás” című film megtekintése. Fogyasztás: kb. annyi, mint egy kozák lovasezred, lovakkal együtt. Pályagörbe: nincs, csak apró, rezonatív helyzetváltozások csuklás közben.

Köszönöm a türelmet. 19:27

2008. május 1., csütörtök

"énekszó s tánc köszöntse..."

A mai napra rendelt kettő darab művészetet sikerült kipipálni. Lehet szépen mondani, lehet csúnyán, lehet viccesen, lehet komolyan. Bármit lehet róla mondani - a délutáni bevetésre gondolok - , csak egyet nem: jól sikerült. Persze voltak benne szép részek, az élő zene varázsa, stb. Nem áltatom magam, jelenleg ennyire vagyunk képesek. Külön külön lehet hogy többre is, ám ez csapatmunka, s csapatban ennyit tudunk. S most jöhet részemről a sirám. Reggel 06:00 - kor elindult a csapat zenés ébresztőt tartani a város s a környező települések különböző pontjain. Azokon a pontokon, ahol azok az emberek laknak, akik nem csak szép szavakkal támogatják a zenekart, hanem hajlandóak a zsebükbe nyúlni, s nem azért hogy elővegyék a zsebkendőjüket. Nem sorolom fel a helyszíneket, felesleges. Annyit azonban mondanék, hogy ez a 18 helyszín sokat "kivett" a zenekar állóképességéből. Ismerve a katonazenészek ilyen típusú megmozdulását, elmondhatom hogy semmivel sem teljesítettünk kevesebbet mint ők szoktak. Az összehasonlítás is sántít, mert igaz hogy mi nem gyalogmenetben ébresztettük a várost, hanem busszal mentünk a helyszínekre, majd leszállva elfújtuk az aktuális nótát, buszra, s jöhet a következő. Így is 10:30 volt mire végeztünk. S éppen elég lett volna mára, de még délután 15:00-kor mi kezdtük a műsort a színpadon. 10 nóta, mindennel együtt cca. 40 perc. Ledaráltuk, magunkhoz képest is gyengén...:( Azóta is gondolkodom, s el fog tartani egy ideig, míg megemésztem hogy lett volna jobb. Ha csak simán leintem mikor nem jöttünk, nem jöttem ki a "kismaccsból", vagy így hogy szabadjára engedtem, s kieresztettem a kezemből az irányítást. A vége le lett intve, de ez már a veszett fejsze nyele. Nem mintha észrevették volna hogy mi történt, vagy ha észrevették, esetleg viccnek gondolják - ez a jobbik eset. Sovány vigasz, hogy az hibázik aki dolgozik... Csak az ezerszer elmondottból ragadna meg valami. Ez a valami pedig csak annyi, hogy minden zenekari tagot látni akarok, nem csak azt hogy a helyén ül, hanem látni akarom a szemét. Nem gyönyörködni akarok benne, szeretném látni hogy ő is látja mit össze szeletelem a levegőt magam körül, s éppen nem a szúnyogot hajtom. Vagy a zenekar körül lebzselő, a zenekarból kiáramló különböző összetételű szőlőcukor illatanyagot kedvelő apró, ám annál kényelmetlenebb állatkákat. Ha a széken ülve, kihúzott derékkal nem szem magasságba van a kottatartó beállítva, hanem neadj'Isten lejjebb, nem kap elég levegőt, sőt fel sem tud nézni a kottából - már ha egyáltalán akar. Ha magasabbra van állítva, akkor pedig csak azért nem lát, mert a kotta eltakar - engem. De ezt miért kell annyiszor elmondani? Nem természetesnek kellene hogy legyen? Vagy kezdjük mindjárt az elején, hová vegyek levegőt hogy ne fulladjon ki a hang? A fegyelmezettség nem ott kezdődik, hogy tudok egy helyben mozdulatlanul állni x ideig. A fegyelmezettség ott kezdődik - szerintem -, hogy ha elkezdem egy tempóban a nótát, nem sietek, nem maradok le, csak akkor ha a levegőszeletelő is úgy integet. Ha meglátok egy sűrűbbre írt, netalán nehezebb állást, azzal hogy sietek, lehet hogy hamarabb túl leszek rajta, ám borítom a rendszert. S ettől csak egy csúnyább dolog van. Ráfogom másra a hibámat. Egyébiránt köszönöm a zenekarnak a mai melot, nagyszerű volt. Az előbb leírtakat nem feddésnek szántam, mindenki tudja hol szorít a cipő, de tegyünk róla mindannyian, hogy ne szorítson. Biztos vagyok benne, hogy ha mindannyian egyet akarunk, menni fog. S azért ülünk össze hétről hétre, hogy jobbak legyünk. Fel a fejjel! Köszönöm a türelmet. 21:03