tanulság

Azt is szoktam emlegetni, hogy a zenekar érdekében az ördöggel is hajlandó vagyok cimborálni - s ez takarja azokat is, akikkel egyébként a köszönésen kívül szóba sem állnék. Ismét a szervezés. Persze ha jobban tudom, csináljam... Persze, tudom. Ezzel pedig csak annyi a problémám, hogy megkérdőjele(z)zem: azok az emberek, akiknek ez (is) a munkájuk, azok miért nem csinálják úgy, hogy ne toluljanak a számra cifra káromkodások? Ahoz, hogy esetlegesen lemondok egy szereplést, nekik aztán végképp nincs beleszólásuk. Tegnap 09:00-re mentem (volna) a proszekturára. Csakhogy 10:30-ig be sem jutottam. Ugyan miért? Mert a nagytudású szervez(ked)ők a zenetermet péntekre öltözővé átnevezték. Amivel semmi baj sincs, mindig így szokott lenni. Csak megfeledkeztek arról, hogy a "kuckó" a zeneteremből nyílik, nincs másik bejárata. S a kuckóban vannak a hangszerek, az a kottatár, és a zenekar ruhatára is egyben. Hmm... Azért bejutottunk, kipakoltuk a szükséges hangszereket, meg ami kellett. S elindultunk Rimaszombat városába. Jó korán. Előzőleg ugye lehetett olvasni, hogy lemondom a szereplést. Nem mondtam le. Csak finomítottam egy kicsit. A mérgem persze nem szállt el, csak annyi történt hogy a buszt akkor is ki kell fizetni, ha egy métert sem teszünk meg vele, és akkor is ha elmegyünk. Ha elmegyünk, akkor a keletkezett anyagi kár kevesebb lesz. Így elmentünk. Nem voltam valami fényes hangulatban, de nem ragaszthatom rá a csapatra az én morcosságomat. Elmentünk, elfújtuk, megetük amivel megkínáltak bennünket, és érzékeny búcsú helyett szépen hazajöttünk. 21:30-ra haza is értem. Ha valamilyen eredménye volt ennek az egésznek, az a tapasztalatszerzés. Különösebben semmi több. Az csak ráadás volt, hogy a szereplés után pár ember fejezte ki köszönetét, hogy elmentünk "s nem csak a tótok" muzsikáltak. Ezek az emberek a történelem viharában ottragadt magyaroknak a leszármazottai. Politikával nem foglalkozom, benne van az "aranyhármas"-ban. Pont. A mai szereplést viszont a tegnapi megbeszélésen lemondtam. Roppant módon sajnálták a szervezők, én/mi nemkülönben. Ám ez nekik is tanulság. Köszönöm a türelmet. 17:50

nem happy

S még mindig „meg tudnak vezetni” – de csak az első órában voltam olyan ideges hogy majd’ felrobbantam… lassacskán kezdek megnyugodni, igaz, az egy óra nem olyan régen telt le. Hol is kezdjem a magyarázkodást. Talán az elején. Szó került ugye nyár derekán a pályázatról. Hogy lehetne kezdeni valamit, ha mindnyájan akarjuk s teszünk is érte. Beindult a verkli. Hogy mennyi meló, agyalás, miegyéb volt vele, nem részletezem. Aki valamilyen módon részese volt pályázatírásnak, az tudja. Aki nem, majd ezután tudja meg. De a lényeg most nem is a pályázaton van, hanem ami hozzá kapcsolódik, vagyis most már múlt idő. Mert holnap 11:00-kor lemondom a részvételt. Nem, nem megyünk el. Pedig tegnap a zenekarban játszó iskolások osztályfőnökeinek, igazgatóinak a kikérést kézbesítettem. A többiek nyugdíjasok, de nekik nem kell kikérés az elvtársnő(k)től – feleség(ek). A történet úgy folytatódik, hogy megjelenik egyik vasárnap (az időpont fontos: augusztus 9-én) a szlovák karmester feleségestül, belefülel a próbába, majd egyezkedünk pályázatírás kapcsán. Rendben van, mindenki csinálja a saját dolgát. Egy pipálás megvan. Lesz náluk szeptember vége felé egy fesztivál, vagyis kettő. A helyszínek: Rimaszombat (Rimavska Sobota), és Fülek (Fil’akovo). Még (akkor) sem a zenekarok, majorett együttesek számáról, sem a közösen játszandó darabokról semmi információ. Majd lesz. Legyen. Lett is – szeptember 7-én! Írásban. Addig szóban a heti találkozásoknál beszéltünk róla, amikor az éppen aktuális pályázati megbeszélésünk volt. Az egyik ilyen alkalomkor megfogalmaztam fenntartásaimat a szerepléssel kapcsolatban. Nem nagy dolog, de kettő(!) zenekari próbával én ezt nem vállalom! Jajj, nem eszik azt olyan forrón, a közös számokra ha nem is szállunk be, legalább a saját műsorát játssza el a zenekart. Azt a műsort, amire a Gyulai fesztiválon különdíjat kaptunk. Erről esetlegesen lehet szó. Beszéljünk a piszkos anyagiakról. A zenekar fellépti díja annyi, amennyi, plusz útiköltség. Rendben van. A zenekar tiszteletdíját csapjuk hozzá a buszköltséghez, s érkezéskor a rendező kifizeti. Nagyszerű. Ha így lesz, jó lesz. Mindezek után volt kettő zenekari próba, különösebben semmit nem tudtam a zenészeknek mondani, csak a minimális információt, aminek a birtokában voltam. S amennyire szoktam emlegetni, hogy a szervezésben sehol sem tartunk itthon – ugyanezt el tudom mondani a másik félről is. Ők még ott sem tartanak, ahol mi. Ettől nekünk nem lesz könnyebb vagy jobb. Egyszerű megállapítás. Megkaptam a játszandó darabokat, félretettem majdnem mindent s nekiálltam megtanulni. Ha már így alakult. Találkozások pályázat kapcsán, minden rendben lesz, e-mail jön, megy, kották jönnek-mennek (zip fájlban), a műv.házban segítenek, kinyomtatják, fújjuk, stb. 14-ig ígérték hogy megkapom a pontos programot, fellépőkkel, időpontokkal. Meg is kaptam – tegnap éjjel. Vagyis mára virradóra. Egy szó sincs benne semmiféle kifizetésről, a buszköltséget az ottani árfolyam szerint fizetik, ami 0,81 euró kilométerenként. Mielőtt megjött ez a gyönyörű e-mail, előtte két napban két e-mail ment, egyenesen rákérdezve a piszkos anyagiakra. Ma délután közli telefonon a tolmács, hogy szó sincs semmiféle pénzről, felejtsük el! A buszt kifizetik úgy, ahogyan náluk megállapítják. Holnap a zenekarnak elmondom szépen sorjában a történteket. S azt is, hogy miért akarom lemondani. Ez így nem fair. S nem szeretnék ehhez asszisztálni sem pro, sem kontra. Egész egyszerűen komolytalannak tartom. Ahogy esik, úgy puffan? S félreértés ne essék: nem (csak) a sokszor emlegetett anyagiakról van szó! A pályázattal együtt ebbe a hétvégébe beleölt meló nem kevés – nem csak részemről. Hogy ennyire semmibe vegyék más munkáját, ez szinte megszokott az EU-nak ezen a térfelén. Hazafelé is beszélek természetesen. Azt az időt, amit eltöltöttem ezzel, csinálhattam volna a 2010. januári koncert anyagát. Mert az sem tűnik kis dobásnak, sőt! S akkor most nem a felénél tartanék, hanem kicsit előbb. Mert a darabokat meg is kell tanulni. S el kell mennem S.tarjánba, Miskolcra egy-két próbát megcsinálni. Legalábbis azokat a számokat, amiket integetni lesz alkalmam. A többi karmester pedig hozzánk jön. S a fellépés napjának délelőttjén lesz egy összpróba, este az előadás. Amatőr zenekar vagyunk, olyan hozzáállással, amilyennel. De sikerült már jó dolgokat csinálni, a fúvós zenének megtéríteni pár embert. Nem szabad abbahagyni akármilyen keserves is. S ezzel élnek egyesek vissza. Mert tudják, hogy a fúvós zenész nem normális! Csak értelmes(nek tartja magát). Lehet megkövezni… Köszönöm a türelmet. 19:30

osztom az észt...

Nakéremszépen(sic!) Hölgyeim és Uraim! Az igaz, hogy én attól tudok aludni ami a fellépés után történt, ám kicsit a begyemben van. Kezdem az elején: 14:30-kor lendült a pálca az "Olvasó" főbejáratánál, 15:00-ig indulóztunk. Az alkalom pedig az Ózdi Olvasó Egylet 125. évfordulója. Az első indulót - direkt - a trió előtt leintettem. Nem azért mert nem tetszett, hanem azért, mert hirtelen nem jutott eszembe a folytatás. Milyen jó hogy magammal szemben is tudok kritikus lenni. Igen, Cyrano. Tudom. Majd amikor a rendezvény félidejében bementem a kottatárba, ott találtam a kórus elnökét, pakolászta a kottáikat. Se köszönés, se bú, se bá, rögtön élből jött: "Saint-Moty, fegyelmezetlen a zenekarod". Mondom itt valami tévedés van, nekem nincs zenekarom. A zenekar fenntartója a város, és úgy hívják, ahogy. S azért mert én integetek, attól még nem az enyém. Valamint nem fegyelmezetlen, mert azt pl. tudják hogy nem szólnak bele olyan dologba, ami nem tartozik rájuk... Vagy értette, vagy nem. Mindenki úgy hülye, ahogy akar lenni. Azt hiszem én ebből az utcából már kijöttem. Erre belibben a kórusvezető s próbálja osztani az észt. Nem részletezem, csak megjegyeztem hogy nem különösebben érdekel a dolog. Egy dolog érdekel, s az a zenekar. Hogy hogyan produkál, mit tudunk legközelebb jobban csinálni. A szervezés még mindig nem az én gondom. Ha valakinek ezen a rendezvényen nem tetszett valami a zenekar fújásával, viselkedésével kapcsolatban, szóljon nekem. De! Nem kioktató "majd én megmondom mit csinálj" stb. módon, mert arra harapok. Nem kicsit. Békés ember vagyok, de ha kell tudok másképpen is viselkedni, tudok káromkodni, szép szóval elhajtani melegebb éghajlatra szinte bárkit. Jöjjön még egy De. De nem veszem fel a kesztyűt, s azt a módot ahogyan ők - a beszólók - viselkednek. Ez őket minősíti. Pont. Elmentem a pofavizites fogadásra, megittam egy pohár pezsgőt s eljöttem. A ma esti "vonyítós estére" pedig eléggé el nem ítélhető módon, nem vagyok kíváncsi. Csak a hangerő miatt. Amíg ilyen hangerővel dolgoznak, nem is fogom végignézni/hallgatni a műsorukat. Valamire én is allergiás vagyok : ) Inkább hallgatom az MR3 Bartók műsorát, ahol éppen a Nemzetközi Trombitaverseny gálaestjét közvetítik a Zeneakadémia nagyterméből. Valahogy ez jobban érdekel. De ez már nem is érdekes. Köszönöma türelmet. 20:23

sinfonia domestica

105 évvel ezelőtt írta Richard Strauss a Sinfonia Domestica-t. Lenyűgöző mű - két napja már nekem is megvan, Rudolf Kempe vezénylésével a Drezdai zenekar muzsikál. De milyen nagyszerűen! Életemben először 1984 júniusában hallottam az Erkel Színházban, amikor is a New Yorki szifonikusok játszották Zubin Mehta vezénylésével. Szerencsém volt akkor, hogy bejutottam. Egyik legnagyobb zenei élményem volt. Köszönöm a türelmet. 20:52

Hatodik

Nem húzom az időt - igaz, nem szombat este van. A proszekturán ma időztünk kicsit, elmondtam a hónapban még esedékes fellépések idejét/programját, majd - ahogy szoktam -, jó étvágyat kívántam : ) Napok óta Mahler mester hatodik-ja szól... Nem tudok betelni vele. Ezzel sem. Igen, tudom: nem vagyok normális. Nem baj. Köszönöm a türelmet. 21:03

Grt Karesz!

Ajánlom minden fúvós zenét szerető/kedvelő/művelő embernek ezt a cikket: http://pecsiujsag.hu/index.php?p=article&aid=21372 Ha valakinek tudok segíteni hogyan/hol lehet Kareszt s zenekarát hallgatni, szívesen megteszem. Írjon egy levelet s megírom.

pár (jó?) dolog

A szombati naphoz… Nem fogok különösebben írni se mellette, se ellene. Roppant egyszerű ok miatt. Nem tudom megfogalmazni sem az érveimet, sem az ellenérveimet. Már amit azoknak hiszek. Hihetetlen milyen embertársaink vannak, de én nem tudom megváltoztatni őket. Párbeszédet csak azzal lehet folytatni, aki maga is hajlandó legalább meghallgatni a másikat. Ennek ellenére szombaton nekem is vonulás volt, csak nem ott, s nem azért. Fellépésünk volt, a városrész napja (bulija) volt, s mi vezettük fel. Nos, a tavalyi évhez képest csak annyit változott ez az egész mizéria, hogy ha lehet, még egy fokkal süketebbek a szervezők. Arról ugye nem is szólva, hogy egyikőjük – főokos(nak képzeli magát) – már 11:30 körül olyan szinten volt tudatmódosult állapotban, amilyen szint eléréséhez nekem legalább három nap folyamatos ivás kell. Persze ezt úgy is lehet érteni, hogy én nagyon bírom : ) Szó sincs róla – legalábbis nem mindig. Van, amikor bírom, van, amikor nem. De ezt gondolom, mindenki ismeri. Már azt, hogy nem mindegy milyen állapotban van az ember. Ha jól mennek a dolgai, akkor sokat bír – ha kevésbé mennek jól a dolgok s van min „agyalni” akkor kevés is megárt(hat). S persze az sem mindegy mennyire fáradt, vagy éppen kockásra aludta a fejét. A végeredmény szempontjából persze mindegy. Egy szervező ne legyen tudatmódosult állapotban, vagy ha mégis, üljön le egy csendes sarokba s ne szóljon. Artikulátlanul, vigyorogva. Egy nem annyira szolíd káromkodással letudtam (legalább egy fejjel magasabb s 30 kilóval nehezebb tőlem), szerintem el sem jutott a tudatáig, mert csak vigyorgott tovább. Sebaj. Ettől is tudok aludni. S újra beizzítottam az asztalt, amin írni szoktam. Faber-Castell 0,35-ös, 0,50-es ceruzák, valamint új beszerzés eredményeként 0,40-es Faber-Castell toll, s az elmaradhatatlan HERB330 töltőtoll. Nem, nem egyszerre írok ezekkel, hanem szépen felváltva, mikor melyikre van szükség. Plusz az itatós papírok. S van mit csinálni, „a bőség zavara” ha nem is ebben az értelemben. A 2010 januári koncert anyagát kell átnéznem, pótolni a hiányzó anyago(ka)t. Adventi/Karácsonyi koncert műsora. Szombaton itt járt Pavol (a szlovák karmester), megtárgyaltunk pár dolgot még a pályázattal - úgy pénzügyi, mint zenekari felállással – kapcsolatosan. Derengeni kezd az ég alja, ezerrel belevetette magát ő is, a felesége is (tolmács). Nagy hajrát levágtak/levágnak a végére. Szerdán ismét összeülés, s szerintem véglegesítésre kerül minden. Úgy legyen. Körvonalazódik a zenekari szvit is a vígoperából – remélem a szerző tetszését is megnyeri. Érdekes dolog egy cca. 45 perces, egy felvonásos koncert-vígoperából fúvószenekari szvitet készíteni. Írom egy ideje ezt a mai bejegyzést, ám minduntalan csörög a telefon – nem mintha olyan roppant fontos ember lennék. Szerintem a telefonálók sejtik, hogy este nyolc körül elérnek. Ma szinte kórusos este volt. Háttérzajként éppen Mahler mester hatodikja szól. Nos, nyolc előtt pár perccel kedves ismerős csörgetett meg: tudok-é arról, hogy Michael Jackson-nak valamelyik nótájából készült négyszólamú kórusra átirat? Pff. Nem tudok. Én nem csináltam, annyit tudok . De ötletem van: üljön neki a kórusvezető s csináljon egyet/kettőt. Van miből választani, csak a jogdíjat ne felejtse el! Egyébként, a „Thriller”-t volt szerencsém párszor játszani fújósokkal, kottám is van belőle, majd holnap előkeresem. Azt megkaphatja a kórusvezető s nekiülhet alkotni… Az is igaz, hogy ez nem annyira happy, mint kapni egyet készen, de így jár(t). Ennyit tudok segíteni. Épp befejezzük a beszélgetést, mikor hív Szolnokiából egy régi cimbi: Kellene nekik (a kórusuknak) a „Legyetek jók, ha tudtok” kórusra. Nem, erről sem tudok. Ám majd kinyújtom a csápjaimat s utána kérdezek. Megkapják egymás telefonszámait, s egyeztessenek kotta ügyben. Nekem pedig jár egy-egy sör mindkettejüktől – alkalomadtán! Mert ők még ismerik a varázsszót Nekem pedig még mára is van mit csinálni, sőt holnap sem fogok unatkozni. Reggel kertmenet, délután kottakeresés, utána uborka eltevés – ma kaptam egy bevásárlókosárral. S ugye a Szilveszterkor készülő lavórnyi franciasaláta is savanyú uborkával készül, véletlenül sem csemege uborkával! Szerdán pedig tárgyalás Pavollal + a tolmács feleséggel, egy pénzügyi zsenivel, és a pályázat véglegesítése. S akkor még egy szót sem szóltam, hogy lemondtam a részvételemet a Németországi „pofavizites” menetről. Nem nagyon vonz hogy pénteken megérkezünk, és hétfőn reggel jövünk vissza. Még akkor sem, ha repcsivel történik az utazás Dortmund-ig. Így tehát a zenekari elnök megy – őt megértem, ott van az öccse (is) - , képviseli a csapatot, mond pár keresetlen szép szót s jön haza. Köszönöm a türelmet. 21:14

2009.09.05.

• Néhány megközelítés:
• http://index.hu/velemeny/menonemmeno/2009/09/04/meleg_meltosag_meno/
• http://nemmeleg.jezusert.com/

Nem az a szabadság, hogy azt teszel amit akarsz, hanem hogy nem muszáj megtenned, amit nem akarsz!

Köszönöm a türelmet. 06:27