pár (jó?) dolog

A szombati naphoz… Nem fogok különösebben írni se mellette, se ellene. Roppant egyszerű ok miatt. Nem tudom megfogalmazni sem az érveimet, sem az ellenérveimet. Már amit azoknak hiszek. Hihetetlen milyen embertársaink vannak, de én nem tudom megváltoztatni őket. Párbeszédet csak azzal lehet folytatni, aki maga is hajlandó legalább meghallgatni a másikat. Ennek ellenére szombaton nekem is vonulás volt, csak nem ott, s nem azért. Fellépésünk volt, a városrész napja (bulija) volt, s mi vezettük fel. Nos, a tavalyi évhez képest csak annyit változott ez az egész mizéria, hogy ha lehet, még egy fokkal süketebbek a szervezők. Arról ugye nem is szólva, hogy egyikőjük – főokos(nak képzeli magát) – már 11:30 körül olyan szinten volt tudatmódosult állapotban, amilyen szint eléréséhez nekem legalább három nap folyamatos ivás kell. Persze ezt úgy is lehet érteni, hogy én nagyon bírom : ) Szó sincs róla – legalábbis nem mindig. Van, amikor bírom, van, amikor nem. De ezt gondolom, mindenki ismeri. Már azt, hogy nem mindegy milyen állapotban van az ember. Ha jól mennek a dolgai, akkor sokat bír – ha kevésbé mennek jól a dolgok s van min „agyalni” akkor kevés is megárt(hat). S persze az sem mindegy mennyire fáradt, vagy éppen kockásra aludta a fejét. A végeredmény szempontjából persze mindegy. Egy szervező ne legyen tudatmódosult állapotban, vagy ha mégis, üljön le egy csendes sarokba s ne szóljon. Artikulátlanul, vigyorogva. Egy nem annyira szolíd káromkodással letudtam (legalább egy fejjel magasabb s 30 kilóval nehezebb tőlem), szerintem el sem jutott a tudatáig, mert csak vigyorgott tovább. Sebaj. Ettől is tudok aludni. S újra beizzítottam az asztalt, amin írni szoktam. Faber-Castell 0,35-ös, 0,50-es ceruzák, valamint új beszerzés eredményeként 0,40-es Faber-Castell toll, s az elmaradhatatlan HERB330 töltőtoll. Nem, nem egyszerre írok ezekkel, hanem szépen felváltva, mikor melyikre van szükség. Plusz az itatós papírok. S van mit csinálni, „a bőség zavara” ha nem is ebben az értelemben. A 2010 januári koncert anyagát kell átnéznem, pótolni a hiányzó anyago(ka)t. Adventi/Karácsonyi koncert műsora. Szombaton itt járt Pavol (a szlovák karmester), megtárgyaltunk pár dolgot még a pályázattal - úgy pénzügyi, mint zenekari felállással – kapcsolatosan. Derengeni kezd az ég alja, ezerrel belevetette magát ő is, a felesége is (tolmács). Nagy hajrát levágtak/levágnak a végére. Szerdán ismét összeülés, s szerintem véglegesítésre kerül minden. Úgy legyen. Körvonalazódik a zenekari szvit is a vígoperából – remélem a szerző tetszését is megnyeri. Érdekes dolog egy cca. 45 perces, egy felvonásos koncert-vígoperából fúvószenekari szvitet készíteni. Írom egy ideje ezt a mai bejegyzést, ám minduntalan csörög a telefon – nem mintha olyan roppant fontos ember lennék. Szerintem a telefonálók sejtik, hogy este nyolc körül elérnek. Ma szinte kórusos este volt. Háttérzajként éppen Mahler mester hatodikja szól. Nos, nyolc előtt pár perccel kedves ismerős csörgetett meg: tudok-é arról, hogy Michael Jackson-nak valamelyik nótájából készült négyszólamú kórusra átirat? Pff. Nem tudok. Én nem csináltam, annyit tudok . De ötletem van: üljön neki a kórusvezető s csináljon egyet/kettőt. Van miből választani, csak a jogdíjat ne felejtse el! Egyébként, a „Thriller”-t volt szerencsém párszor játszani fújósokkal, kottám is van belőle, majd holnap előkeresem. Azt megkaphatja a kórusvezető s nekiülhet alkotni… Az is igaz, hogy ez nem annyira happy, mint kapni egyet készen, de így jár(t). Ennyit tudok segíteni. Épp befejezzük a beszélgetést, mikor hív Szolnokiából egy régi cimbi: Kellene nekik (a kórusuknak) a „Legyetek jók, ha tudtok” kórusra. Nem, erről sem tudok. Ám majd kinyújtom a csápjaimat s utána kérdezek. Megkapják egymás telefonszámait, s egyeztessenek kotta ügyben. Nekem pedig jár egy-egy sör mindkettejüktől – alkalomadtán! Mert ők még ismerik a varázsszót Nekem pedig még mára is van mit csinálni, sőt holnap sem fogok unatkozni. Reggel kertmenet, délután kottakeresés, utána uborka eltevés – ma kaptam egy bevásárlókosárral. S ugye a Szilveszterkor készülő lavórnyi franciasaláta is savanyú uborkával készül, véletlenül sem csemege uborkával! Szerdán pedig tárgyalás Pavollal + a tolmács feleséggel, egy pénzügyi zsenivel, és a pályázat véglegesítése. S akkor még egy szót sem szóltam, hogy lemondtam a részvételemet a Németországi „pofavizites” menetről. Nem nagyon vonz hogy pénteken megérkezünk, és hétfőn reggel jövünk vissza. Még akkor sem, ha repcsivel történik az utazás Dortmund-ig. Így tehát a zenekari elnök megy – őt megértem, ott van az öccse (is) - , képviseli a csapatot, mond pár keresetlen szép szót s jön haza. Köszönöm a türelmet. 21:14