nem happy

S még mindig „meg tudnak vezetni” – de csak az első órában voltam olyan ideges hogy majd’ felrobbantam… lassacskán kezdek megnyugodni, igaz, az egy óra nem olyan régen telt le. Hol is kezdjem a magyarázkodást. Talán az elején. Szó került ugye nyár derekán a pályázatról. Hogy lehetne kezdeni valamit, ha mindnyájan akarjuk s teszünk is érte. Beindult a verkli. Hogy mennyi meló, agyalás, miegyéb volt vele, nem részletezem. Aki valamilyen módon részese volt pályázatírásnak, az tudja. Aki nem, majd ezután tudja meg. De a lényeg most nem is a pályázaton van, hanem ami hozzá kapcsolódik, vagyis most már múlt idő. Mert holnap 11:00-kor lemondom a részvételt. Nem, nem megyünk el. Pedig tegnap a zenekarban játszó iskolások osztályfőnökeinek, igazgatóinak a kikérést kézbesítettem. A többiek nyugdíjasok, de nekik nem kell kikérés az elvtársnő(k)től – feleség(ek). A történet úgy folytatódik, hogy megjelenik egyik vasárnap (az időpont fontos: augusztus 9-én) a szlovák karmester feleségestül, belefülel a próbába, majd egyezkedünk pályázatírás kapcsán. Rendben van, mindenki csinálja a saját dolgát. Egy pipálás megvan. Lesz náluk szeptember vége felé egy fesztivál, vagyis kettő. A helyszínek: Rimaszombat (Rimavska Sobota), és Fülek (Fil’akovo). Még (akkor) sem a zenekarok, majorett együttesek számáról, sem a közösen játszandó darabokról semmi információ. Majd lesz. Legyen. Lett is – szeptember 7-én! Írásban. Addig szóban a heti találkozásoknál beszéltünk róla, amikor az éppen aktuális pályázati megbeszélésünk volt. Az egyik ilyen alkalomkor megfogalmaztam fenntartásaimat a szerepléssel kapcsolatban. Nem nagy dolog, de kettő(!) zenekari próbával én ezt nem vállalom! Jajj, nem eszik azt olyan forrón, a közös számokra ha nem is szállunk be, legalább a saját műsorát játssza el a zenekart. Azt a műsort, amire a Gyulai fesztiválon különdíjat kaptunk. Erről esetlegesen lehet szó. Beszéljünk a piszkos anyagiakról. A zenekar fellépti díja annyi, amennyi, plusz útiköltség. Rendben van. A zenekar tiszteletdíját csapjuk hozzá a buszköltséghez, s érkezéskor a rendező kifizeti. Nagyszerű. Ha így lesz, jó lesz. Mindezek után volt kettő zenekari próba, különösebben semmit nem tudtam a zenészeknek mondani, csak a minimális információt, aminek a birtokában voltam. S amennyire szoktam emlegetni, hogy a szervezésben sehol sem tartunk itthon – ugyanezt el tudom mondani a másik félről is. Ők még ott sem tartanak, ahol mi. Ettől nekünk nem lesz könnyebb vagy jobb. Egyszerű megállapítás. Megkaptam a játszandó darabokat, félretettem majdnem mindent s nekiálltam megtanulni. Ha már így alakult. Találkozások pályázat kapcsán, minden rendben lesz, e-mail jön, megy, kották jönnek-mennek (zip fájlban), a műv.házban segítenek, kinyomtatják, fújjuk, stb. 14-ig ígérték hogy megkapom a pontos programot, fellépőkkel, időpontokkal. Meg is kaptam – tegnap éjjel. Vagyis mára virradóra. Egy szó sincs benne semmiféle kifizetésről, a buszköltséget az ottani árfolyam szerint fizetik, ami 0,81 euró kilométerenként. Mielőtt megjött ez a gyönyörű e-mail, előtte két napban két e-mail ment, egyenesen rákérdezve a piszkos anyagiakra. Ma délután közli telefonon a tolmács, hogy szó sincs semmiféle pénzről, felejtsük el! A buszt kifizetik úgy, ahogyan náluk megállapítják. Holnap a zenekarnak elmondom szépen sorjában a történteket. S azt is, hogy miért akarom lemondani. Ez így nem fair. S nem szeretnék ehhez asszisztálni sem pro, sem kontra. Egész egyszerűen komolytalannak tartom. Ahogy esik, úgy puffan? S félreértés ne essék: nem (csak) a sokszor emlegetett anyagiakról van szó! A pályázattal együtt ebbe a hétvégébe beleölt meló nem kevés – nem csak részemről. Hogy ennyire semmibe vegyék más munkáját, ez szinte megszokott az EU-nak ezen a térfelén. Hazafelé is beszélek természetesen. Azt az időt, amit eltöltöttem ezzel, csinálhattam volna a 2010. januári koncert anyagát. Mert az sem tűnik kis dobásnak, sőt! S akkor most nem a felénél tartanék, hanem kicsit előbb. Mert a darabokat meg is kell tanulni. S el kell mennem S.tarjánba, Miskolcra egy-két próbát megcsinálni. Legalábbis azokat a számokat, amiket integetni lesz alkalmam. A többi karmester pedig hozzánk jön. S a fellépés napjának délelőttjén lesz egy összpróba, este az előadás. Amatőr zenekar vagyunk, olyan hozzáállással, amilyennel. De sikerült már jó dolgokat csinálni, a fúvós zenének megtéríteni pár embert. Nem szabad abbahagyni akármilyen keserves is. S ezzel élnek egyesek vissza. Mert tudják, hogy a fúvós zenész nem normális! Csak értelmes(nek tartja magát). Lehet megkövezni… Köszönöm a türelmet. 19:30