ilyen is van

Múlt héten megkezdődött Bayreuth-ból az idei közvetítés sorozat. Minden évben várom ezt a pár napot, ilyenkor (ismét) telítődik az ember. Persze nem mindenki kedveli Wagner mester muzsikáját, de én az „elvetemültek” csapatába tartozom : ) Kedvelem ezt a muzsikát is. Sajnos még eddigi éltemben nem adatott meg, hogy a helyszínen füleljem ezeket a kedvenceket. De az élő közvetítéseknek is van varázsa. Az is, hogy 15:55-kor kezdődik a közvetítés, és a szünetekkel együtt tart 22:00-ig, vagy kicsivel tovább. Ez mindig attól függ, hogy milyen hosszú az adott zenedráma. Mert Wagner zenedrámát írt, nem operát. Egyébként meg mindegy minek nevezik. Opera, vagy zenedráma? Majd a zenetörténészek elvitatkoznak rajta. Itt is a végeredmény a fontos – és a produkció. Végeredménye az lett a megmaradt őszibarackfáknak, hogy ápolgatjuk, permetezzük őket. S mindig van miért aggódni. Lesz fagy tavasszal, ami elviszi a virágot, gombabetegségek, levélkártevők, s az összes ingyom bingyom. A törődést jobban megkívánja, mint pl. a naspolya. De törődhetünk mi vele, amikor tegnapra szinte az összes barackunkat elvitte egy olyan társaság, akik csak az aratást ismerik. Azannyukúristenit! Akadjon meg a torkukon s fulladjanak meg! Nem tudom mivel lehetne megvédeni a még ezután érő szilvát, körtét, szőlőt. Állandóan nem tudok a kertben lenni. S a szomszédok sincsenek mindig kint. A nagyothalló szomszédhoz idén már nyolcszor törtek be. Egyik alkalommal elvitték a hűtőből a szalonnát, kolbászt, a polcról egy megkezdett kilós kristálycukrot, egy fél csomag kávét. De otthagyták a tévét, CD lejátszót. Mondtam neki, hogy oltson be egy pár füstölt kolbászt, legközelebb nem viszik el. Be is oltotta. Az biztos, hogy nem a helyszínen fogyasztották el, mert ha összefossa magát, annak látható nyomai maradnak. Azok pedig nem voltak. Azóta nem viszik el a kaját. A pincébe próbáltak bemenni, de olyan zárral vannak ellátva, amihez még kulcs sem kell. Egyszerű, de nagyszerű. Ám eszükbe sem jut a titok s a pince nyitja… Most az őszibarack van terítéken. Ha idegeskedek rajta, akkor sem tudok mit csinálni. S ez bosszantó. 1963. július 29-én hajnalban pedig megszületett a kis saint-moty. Azóta már nyugdíjas, s nem is olyan kicsi. Optimista, nem hiszi (csak néha) hogy a világ csúnya. Vannak hibái természetesen. Soha nem volt normális, esetleg csak értelmes. Azok közé az emberek közé tartozik, akik azt csinálják, amit szeretnek. Azt viszont állandóan. Köszönöm a türelmet. 22:02

zöld domb

• Megkezdtük a csapattal a nyárvégi sorozatot. Ma a szomszéd településen ünnepélyesen átadtak három mellékutcát. Gurították a(z üres) hordót, az asszonyok énekeltek, a férfiak itták a sört kétliteres műanyag palackból. Időben odaértünk, dudáltunk két nótát, majd indultunk tovább. Körbekotoztunk a falun vagy kétszer, senki nem tudta merre kell menni. Jól meg volt szervezve : ) Mindegy. A következő megállónál (cigi+sör+pisi) mondja az egyik tag, hogy jó helyen vagyunk, itt lakik a doki. A falu dokija. Nem derült ki milyen doki, emberorvos, vagy állatorvos, netán egyéb. Az érdekesség nekem az volt, hogy a doki háza erkélyéről egy szép nagy kifakult piros-fehér-zöld Nagymagyarország-os zászló lógott. Fasza gyerek lehet – mondja egyik kolléga. Mondom, szerintem csak érdekes. Semmi bajom sincs semmiféle zászlóval. Ám nézz csak fel a harmadik szintre, a tetőtéri ablakból mi lóg! Egy szinte ugyanakkora zászló, mint az erkélyről. Csakhogy ez egy horogkeresztes zászló volt. S legalább annyira kifakulva, mint a másik. Lehet, hogy zászlókészítésből doktorált, s ezek hívják fel a figyelmet a foglalkozására? Nem lettem okosabb, különösebben nem is érdekel. Eljátszottunk a buli végén még három nótát, s 10:45-kor már végeztünk is. Persze addig míg sört látnak a kedves kollégák, addig nem szoktunk elindulni. Ez volt eddig a hagyomány… De kezdett ismét felfelé kúszni a higany a hidegmérő csövön. Mondom: gépjárműre! Rutinosan meg tudják inni a buszon is a maradékot, ám páran nem fogják lekésni a buszt hazafelé. S én is kiérek az élelmiszer piacra egy kis utánpótlás beszerzéséért. Uborka, paprika, hagyma, paradicsom, kukorica. Persze kaprot elfelejtettem venni. Márpedig kapor nélkül nem készülhet kovászos uborka. Holnap reggel majd belepászítódik a züvegbe, oszt hadd szóljon.
• Ma délután 16:00-kor pedig elkezdődött, amit minden évben nagyon várok. A Bayreuthi ünnepi játékok közvetítése – ma a Trisztán és Izolda közvetítése van. Holnap délután a Nürnbergi mesterdalnokok.
• R.Wagner zenekara (csak az érdekesség kedvéért): első és második hegedű: 16-16; brácsa:12; cselló: 12; nagybőgő: 8; fuvola: 3; piccolo: 1; oboa: 3; angolkürt: 1; klarinét: 4; basszusklarinét: 1; fagott:3; kürt: 8; trombita: 5; basszustrombita: 1; tenor, basszus és kontrabasszus harsona: 4; tuba: 3; kisdob, nagydob, cintányér, triangulum, és hat(!) hárfa.
• Délelőtt pedig a proszekturán (próbaterem) megkezdjük a januári (és jövő évi) koncert(ek)re a beizzítást.
• Köszönöm a türelmet. 18:50

Tea

• A teának mindig szezonja van – nálam. Ma különösen jó vásárt csináltam az egyik gazdaságos boltban. Hihetetlen módon a Lipton Royal Ceylan(!) 200 grammos fémdobozos 100%-os fekete teát az eredeti ár töredékéért árulták. Vettem is mindjárt kettő dobozzal. Szeretem a teákat (is). Majdnem mindenfajta teát. A Konzum teától az ún. fehér teáig.
• Nem kivesézve, amelyeket szívesen iszom: Golden Sail Spécial Chunmee (kínai szálas zöld tea) Stassen green tea (Sri Lanka-i felirattal) Twinings Christmas tea (narancs, szegfűszeg, fahéj hozzáadásával „dúsított” fekete tea) Mayfair Pfeffermintzee (borsmenta) Lipton Royal Ceylan (fekete tea) Aloe blossom herbal (főleg tavasszal – méregtelenítésre nekem bevált) Aztán vannak a saját keverések, mikor hogyan sikerül. Szálas zöld tea darabos gyümölcs tea keverékkel, a vadmeggyes különösen kellemes. De ha sima aszalt gyümölcsöt tesz az ember fia a zöld/fekete teához, azzal sem lehet (nagyon) elrontani. A Gárdonyi teaháznak is remek darabos gyümölcs teái vannak, ők teázási kellékekkel is foglalkoznak, úgymint nádcukor, barnacukor, stb. Ez nem nagyon csigáz fel, alkalomadtán megkóstolom, de natur szeretem fogyasztani a teákat/keverékeket. Nem szentírás, kerülhet bele mindenféle jó dolog, mint pl. vegyes virágméz. Ártani nem használ : )
• Köszönöm a türelmet. 22:46

festék

Ebben a jó időben, mikor nincs szükség sem ködmönre, sem berliner kendőre, gondoltam a kertben átfestek pár dolgot. A nagyothalló kedves szomszéd adott egy vasrácsot az ablakra, elég lepusztult állapotban volt, átfestem. Nem a szomszédot, a rácsot. Ilyen időben biztosan hamar megszárad. Ránézésre akkora mint az egyik ablakunk, 18 db facsavarral fel is lehet biggyeszteni a helyére. Hajrá. Leltem egy doboz fekete festéket, és nekiültem a cseresznyefa alatt rákenni a jótékony takarást a rácsra. Semmi probléma, takar rendesen. Akkor hadd száradjon. Eltelt egy délután, még mindig nem száradt meg. Nem baj, holnapra jó lesz. Másnap reggel nézem, még mindig nem száradt meg. Kiraktam a tűző napra, kis szellő is lengedez, délig megadja magát. Nem, s nem. Nem szárad. Mi a búbánatért nem szárad? Beletúrtam a szemétbe, s megkerestem a festékes dobozt. Hátha okosabb leszek az információtól amit a dobozra írnak. Okosabb is lettem. Amilyen ügyes vagyok, nem a fekete festéket kentem fel a rácsra. Feketének fekete, az igaz. De nem olajfesték, hanem alvázvédő. Kb 20 éves alvázvédő, szép fénye fekete színű. A szomszéd szerint ez eredetileg olyan állagú mint a kátrány. Csak az évek alatt „kipuhult”. Na ja. Ezek után megmértem a rácsot is, az ablakot is, s újra csak kiderült hogy nem tudok gondolkodni. Mert 12 centivel nagyobb a rács mint az ablak. Nosza, majd vasfűrésszel levágom a felesleget. Igen ám, de nem lehet hozzáérni, annyira fog. Így egyelőre arra várok hogy valamikor csak megszárad, s folytathatom az ablak berácsozását. Mindenesetre a szúnyoghálót feltettem, azt nem lehet elszabni. Sovány vigasz, de vigasz. Köszönöm a türelmet. 17:35

facebook

Egy kis móka a Facebook-ról: "Kreatív vagy,és merész.Mindig a legjobbat hozod ki az emberekböl.Hurrikánként sepersz végig a világon,annyi különbséggel,hogy sosem hagysz romokat magad után.Barátaid rejtett értékeit hozod felszínre,rengeteget tanulnak töled.Szükséged van a barátság kötelékére,ám soha sem hagynád,hogy béklyóvá váljon.Szabad lény vagy,olyasvalaki,aki ha elengedik,visszajön.Barátaid is megtanulják,hogy a friss masszából-ami téged jellemez- soha sem elég,hiszen motiválod öket,és nem utolsósorban élvezik is a társaságod.Fantasztikus vagy!." Hmm... Köszönöm a türelmet. 13:28

reluxa

Olyan szép(?) lenne ebben a gatyarohasztó melegben ülni az ’ámítógép előtt s dolgozgatni kikapcsolódásképpen! Ha… Hhahaha… Jelenleg csak 81.7 Fahrenheit van a nyitott ablakok ellenére, vagy amiatt. S a reluxás – miután meguntam a várakozást,s felhívtam - , nemes egyszerűséggel közli, hogy nem fog ideérni csak holnap 11:00 körül. Igen. Ő mesterember. Én fizetek. Dztktyrstntnnkzlfjzttvlgnk, telefon nincs nála, hogy ideszóljon?! Hogy ne álljak fél lábon arra várva hogy megjelenjen s elvégezze a munkát a megbeszélt időben? Persze, közbejöhet valami mindig. De mindenkinek akkor és azonnal kell közbejönni valaminek, mikor szükség(em) lenne rá?! Meg vagyok átkozva? Huhh… Nem kicsit ideges vagyok. Persze biztosan megint összeszaladtak a dolgaim. Pedig tegnap pontot tettünk a pályázati anyag végére, a többi nem rajtunk múlik. Már csak meg kell várni október elejét s kiderül hogy igen, vagy nem. Ha nem, akkor sincs veszve minden, csak a januári koncert ugrik. Ám 2010-ben lesz Erkel bá’ bicentenáriuma, így az év során majd eljátszhatjuk azt a pár művet aminek a megtanulása még előttünk van. S szeptemberig már nem is rángatjuk az istrángot – 26-án lesz az első próba, aug.20-ig három fellépésünk van. Plusz a 20-i, s ha sikerül megegyezni a Rimaszombati tanácselnökkel/polgármesterrel. Euróba még nem fizettek a csapatnak : ) A héten – az elvesztett helyett – sikerült egy 8 GB-os pendriwe-t beszerezni. Sporttársi áron. S az ’ámítógép rosszalkodik, vagy csak – tudom - én nem értek hozzá. Simán nem engedett fel MSN-re, kiírt valami tanusítványhibát vagy mi a búbánatot, azóta naponta többször próbálkoztam feljutni, a sima leveleimet sem tudom meglesni… Legális tudatmódosítók száműzve, köszönöm a türelmet. 19:23

bökvers

Christobal de Villalón: Törökországi utazás (bökvers) Látó szemet kér a vak, a süket hallani vágyna, fogyna, kinek reng a hája, a sánta meg futna csak; lám, csupán a balga had boldog, s semmivel beéri, mert önmagát bölcsnek véli, s nem vágy lenni okosabb.

Sásd

• Értékelhető bejegyzés nem volt nálam egy ideje. Sok minden történt, nem is minden annyira happy. Sőt. De ami eszembe jut, azokat leírom. Nem azért hogy sajnáljanak, mint inkább azért hogy ne feledjem el. Pár dolgot nehéz is lenne – legalábbis túlontúl friss az „élmény”. Nagyon vártam ezt a kis kiruccanást. Igazából nem tudom hogy – gyerekkoromat kivéve – valaha voltam-e nyaralni, kirándulni, egyáltalán ki tudom kapcsolni az agyam? Amikor nem kell foglalkoznom semmivel/senkivel, valaki(k) mindent intéz(nek) helyettem? Felnőtt embernek tartom magam, nem csak azért mert nyugdíjas vagyok. Van értékrendem, majdnem mindig tudom mit akarok elérni, mit csináltam jól/rosszul eddigi életem során. A hibáimmal is tisztában vagyok, nem szoktam letagadni amit csinálok.
• Tavaly november 14-én, az egyik zenekar 60. születésnapi koncertjén kaptam a meghívást most júl. 4-re. Ha van kedvem, ne hagyjam ki. Dehogy hagyom – de ha már elmegyek, teljesen természetes hogy „csinálok” nekik valamit. Meg is csináltam, jó sok meló volt vele. S ez nem panasz, szeretek ilyesmi(ke)t csinálni. Legjobb múzsa pedig a határidő! Időnként – szinte mindig - , ha kimondják a varázsszót, nem tudok nemet mondani. Elérkezett az utazás napja. Ha már elmegyek, összekötöm a kellemest a hasznossal. Így szokott kezdődni.
• Szerdán reggel indultam 06:29-kor az IP-vel, a megyeszékhelyen átszálltam a Kassáról Szarajevóba tartó IC-re (nem kell Bp-en átszállni), s nem volt még 13:00 mikor a helyszínre értem. Az elnöki lakosztály már készen állt a túrára – a hűtőbe bekészítve a „léböjtkúra” anyaga. Csak egy beszúrás: mindenki meg tudja inni a gagyi kólát aki le tudja küzdeni az uniqumot. A szállásadó hölgy türelmetlenkedett kicsit a vonat késése miatt, de megvárt az állomáson, elszállított a bejelentkezéshez, majd onnan a szállásra. Ami nem egyezett a májusi helyszínnel, de nem volt rosszabb semmiképpen sem, mint az előző. A nap erősen adta magát, nem fáztam. Pedig csak egy öltönytáska volt velem s a laptop táska gép nélkül. Plusz a saját súlyom. Szállás elfoglalva.
• 16:00-kor kezdődött kedvenc fúvószenekarom zenekari próbája. Amit vétek lenne kihagyni. Mindig szuperlatívuszokban szoktam Róluk s karmesterükről beszélni/írni. Ők a legjobbak – s nem csak szerintem. Persze elfogult vagyok velük szemben – de ez csak nem bűn. S ha az is, nem nagyon zavar. Minden (!) létező versenyt megnyertek, amin elindultak az elmúlt huszonvalahány évben. Az első nemzetközi verseny győzelmüknek is örülhettem, részem csak annyi volt benne, hogy ugyanazon a versenyen voltam egy másik zenekar tagjaként. A próba ideje alatt lecsúszott három serital, csak az íze kedvéért, nagy duzzogva. Aztán séta vissza a szálláshely felé, betérés a „Papucs”-ba. Kezdett öreg este lenni, ami egy ilyen mediterrán hangulatú városban nem észlelhető annyira, mint pl. nálunk.
• A szombati koncert nagyszerű volt – annak ellenére, hogy nem került „terítékre” a darab, amit küldtem nekik. Ez nem keserít el, tudom hogy nehezet írtam. Meg fogják tanulni. Találkoztam rég nem látott zenész cimbikkel, ettünk is remek marhapörköltet, iszogattunk is. Irány vissza a helyi vasútállomásra, időben ott voltam. A vonat 23:35-kor indul vissza. Az idő közelít s nem hallok semerről zakatolást. Megkérdezem a forgalmistát, hogy talán késik a vonat? Azt mondja igen. Nem is keveset. Mert ez az éjszakai csak hétköznap jár… S mikor van a legelső? 06:20 körül. Na, ez ismét jól sikerült. Itt állok cca. 50 km-re a szállásomtól, s még több mint hat órám van az első vonatig. Mit volt mit tenni, visszamentem a buliba, beszélgettünk, viccelődtünk, iszogattunk, elfáradtunk. S ez nem királyi többes. A lényeg, hogy vasárnap reggelre visszaértem az elnöki lakosztályba, frissítő zuhany után alvás szerűség. Ami nem feltétlenül pihentető. Ébredés után telefonálás sok helyre, sok emberrel kellett beszélnem még. Délután rövid találkozó a zenekari elnökkel, aztán séta. Pakolászás, a másnapi visszaindulásra készülődés. Hétfőn hajnalban összepakoltam még a szobát, a kulcsot leadtam, s elindultam haza. Legközelebb ősszel jövök, valamikor október vége felé. Pontosabb időpontot nem tudok még. S persze elvállaltam az őszi programra, és az Adventi koncertre is egy-egy melót. Csak megszokásból, mert fasza gyerek vagyok. Hmm… Hazaértem hétfőn délután 16:30-ra. Már este utolért telefonon a zenekari elnök, jelenés a műv.házban szerdán. Naccerű!!! Elmondta hogy miért. Na, idáig sikerült elérni. Kezdenek megtanulni szervezni. Szerdán rövid menet Egerbe, délre vissza a műv.házba a megbeszélésre. 2010. január 22-ére koncertet szerveznek, a pályázatot meg kell írni. Meghívni a vendég zenekarokat, karmestereket. Idáig rendben is van a dolog. Telefonszámok, a hozzá tartozó nevekkel leadva. Mi lesz a műsor? Jesszusom, csak nem azt hittétek, hogy két nap alatt kitalálom a januári műsort? Mikor van a határidő? Július vége. Rendben van. Jövő héten csütörtökön megkapjátok az anyagot. Aztán meglátjuk erre adnak vagy sem pénzt. Az ötlet jó, de az idő(m) megint kevés(nek tűnik). Pénteken társulati ülés helyetti testületi ülés, éves közgyűlés. Főzéssel, vendéglátással egybekötött „izé”. Teljesen tisztán végeztem, egy korty legális tudatmódosító nem került be a szervezetembe – illegális sem! Szombaton elviharzottunk Tokaj-Hegyaljára, rövid menet volt, délutánra haza is értem. Időnként királyi többest használok, de ez nálam nem jelent semmit. Olyankor nem egyedül megyek, hanem a Család valamelyik tagjával/tagjaival. Rokonlátogatás, s ha már ott voltunk, hoztunk 80 kg sárgabarackot lekvárnak. Nem kell hátast dobni, ebből csak 30 kg amiből a mi lekvárunk készül. Köszönöm a türelmet. 20:43