Sásd

• Értékelhető bejegyzés nem volt nálam egy ideje. Sok minden történt, nem is minden annyira happy. Sőt. De ami eszembe jut, azokat leírom. Nem azért hogy sajnáljanak, mint inkább azért hogy ne feledjem el. Pár dolgot nehéz is lenne – legalábbis túlontúl friss az „élmény”. Nagyon vártam ezt a kis kiruccanást. Igazából nem tudom hogy – gyerekkoromat kivéve – valaha voltam-e nyaralni, kirándulni, egyáltalán ki tudom kapcsolni az agyam? Amikor nem kell foglalkoznom semmivel/senkivel, valaki(k) mindent intéz(nek) helyettem? Felnőtt embernek tartom magam, nem csak azért mert nyugdíjas vagyok. Van értékrendem, majdnem mindig tudom mit akarok elérni, mit csináltam jól/rosszul eddigi életem során. A hibáimmal is tisztában vagyok, nem szoktam letagadni amit csinálok.
• Tavaly november 14-én, az egyik zenekar 60. születésnapi koncertjén kaptam a meghívást most júl. 4-re. Ha van kedvem, ne hagyjam ki. Dehogy hagyom – de ha már elmegyek, teljesen természetes hogy „csinálok” nekik valamit. Meg is csináltam, jó sok meló volt vele. S ez nem panasz, szeretek ilyesmi(ke)t csinálni. Legjobb múzsa pedig a határidő! Időnként – szinte mindig - , ha kimondják a varázsszót, nem tudok nemet mondani. Elérkezett az utazás napja. Ha már elmegyek, összekötöm a kellemest a hasznossal. Így szokott kezdődni.
• Szerdán reggel indultam 06:29-kor az IP-vel, a megyeszékhelyen átszálltam a Kassáról Szarajevóba tartó IC-re (nem kell Bp-en átszállni), s nem volt még 13:00 mikor a helyszínre értem. Az elnöki lakosztály már készen állt a túrára – a hűtőbe bekészítve a „léböjtkúra” anyaga. Csak egy beszúrás: mindenki meg tudja inni a gagyi kólát aki le tudja küzdeni az uniqumot. A szállásadó hölgy türelmetlenkedett kicsit a vonat késése miatt, de megvárt az állomáson, elszállított a bejelentkezéshez, majd onnan a szállásra. Ami nem egyezett a májusi helyszínnel, de nem volt rosszabb semmiképpen sem, mint az előző. A nap erősen adta magát, nem fáztam. Pedig csak egy öltönytáska volt velem s a laptop táska gép nélkül. Plusz a saját súlyom. Szállás elfoglalva.
• 16:00-kor kezdődött kedvenc fúvószenekarom zenekari próbája. Amit vétek lenne kihagyni. Mindig szuperlatívuszokban szoktam Róluk s karmesterükről beszélni/írni. Ők a legjobbak – s nem csak szerintem. Persze elfogult vagyok velük szemben – de ez csak nem bűn. S ha az is, nem nagyon zavar. Minden (!) létező versenyt megnyertek, amin elindultak az elmúlt huszonvalahány évben. Az első nemzetközi verseny győzelmüknek is örülhettem, részem csak annyi volt benne, hogy ugyanazon a versenyen voltam egy másik zenekar tagjaként. A próba ideje alatt lecsúszott három serital, csak az íze kedvéért, nagy duzzogva. Aztán séta vissza a szálláshely felé, betérés a „Papucs”-ba. Kezdett öreg este lenni, ami egy ilyen mediterrán hangulatú városban nem észlelhető annyira, mint pl. nálunk.
• A szombati koncert nagyszerű volt – annak ellenére, hogy nem került „terítékre” a darab, amit küldtem nekik. Ez nem keserít el, tudom hogy nehezet írtam. Meg fogják tanulni. Találkoztam rég nem látott zenész cimbikkel, ettünk is remek marhapörköltet, iszogattunk is. Irány vissza a helyi vasútállomásra, időben ott voltam. A vonat 23:35-kor indul vissza. Az idő közelít s nem hallok semerről zakatolást. Megkérdezem a forgalmistát, hogy talán késik a vonat? Azt mondja igen. Nem is keveset. Mert ez az éjszakai csak hétköznap jár… S mikor van a legelső? 06:20 körül. Na, ez ismét jól sikerült. Itt állok cca. 50 km-re a szállásomtól, s még több mint hat órám van az első vonatig. Mit volt mit tenni, visszamentem a buliba, beszélgettünk, viccelődtünk, iszogattunk, elfáradtunk. S ez nem királyi többes. A lényeg, hogy vasárnap reggelre visszaértem az elnöki lakosztályba, frissítő zuhany után alvás szerűség. Ami nem feltétlenül pihentető. Ébredés után telefonálás sok helyre, sok emberrel kellett beszélnem még. Délután rövid találkozó a zenekari elnökkel, aztán séta. Pakolászás, a másnapi visszaindulásra készülődés. Hétfőn hajnalban összepakoltam még a szobát, a kulcsot leadtam, s elindultam haza. Legközelebb ősszel jövök, valamikor október vége felé. Pontosabb időpontot nem tudok még. S persze elvállaltam az őszi programra, és az Adventi koncertre is egy-egy melót. Csak megszokásból, mert fasza gyerek vagyok. Hmm… Hazaértem hétfőn délután 16:30-ra. Már este utolért telefonon a zenekari elnök, jelenés a műv.házban szerdán. Naccerű!!! Elmondta hogy miért. Na, idáig sikerült elérni. Kezdenek megtanulni szervezni. Szerdán rövid menet Egerbe, délre vissza a műv.házba a megbeszélésre. 2010. január 22-ére koncertet szerveznek, a pályázatot meg kell írni. Meghívni a vendég zenekarokat, karmestereket. Idáig rendben is van a dolog. Telefonszámok, a hozzá tartozó nevekkel leadva. Mi lesz a műsor? Jesszusom, csak nem azt hittétek, hogy két nap alatt kitalálom a januári műsort? Mikor van a határidő? Július vége. Rendben van. Jövő héten csütörtökön megkapjátok az anyagot. Aztán meglátjuk erre adnak vagy sem pénzt. Az ötlet jó, de az idő(m) megint kevés(nek tűnik). Pénteken társulati ülés helyetti testületi ülés, éves közgyűlés. Főzéssel, vendéglátással egybekötött „izé”. Teljesen tisztán végeztem, egy korty legális tudatmódosító nem került be a szervezetembe – illegális sem! Szombaton elviharzottunk Tokaj-Hegyaljára, rövid menet volt, délutánra haza is értem. Időnként királyi többest használok, de ez nálam nem jelent semmit. Olyankor nem egyedül megyek, hanem a Család valamelyik tagjával/tagjaival. Rokonlátogatás, s ha már ott voltunk, hoztunk 80 kg sárgabarackot lekvárnak. Nem kell hátast dobni, ebből csak 30 kg amiből a mi lekvárunk készül. Köszönöm a türelmet. 20:43