2009. június 30., kedd

besózva...

Megírom az e havi utolsó bejegyzést. Semmi különös, Lizzy keni magát ezerrel, én be vagyok sózva, a meggy pedig lecukrozva : ) Jónak tűnik az új öltöny táska, így nem kell magammal cipelni a Bundeshwer-ben rendszeresített hátizsákot. Ezzel a táskával könnyebb forgolódni, ráadásul még a rittyentős ruhám sem gyűrődik annyira. Majd hajnalban elkészítem azt a pár szendvicset elemózsia gyanánt, csak az íze kedvéért nagy duzzogva. Remélem semmi nem lesz útközben, nem hajolnak meg a vasúti sínek sem, és 12:35 körül ismét Pécs városában leszek. Az elnöki lakosztály lefoglalva, most új helyre sikerül menni, a Mecsek lábához. De meg fogom látogatni a Ferencesek utcájában fellelhető rétes boltot, meggyes-mákos húzott rétesre fáj a fogam. Csak pár (tucat) darabot szeretnék enni belőle. Majd ha hazajöttem, megírom a történések egy részét. Köszönöm a türelmet. 20:15

2009. június 27., szombat

szarvasgomba

Nem tesz jót nekem sem ez az időjárás. Izzadok mint akit kergelésznek a darazsak, már annyira lesülök/leégek mint kappan a cintálban. Bahharahha-rahhahha… A kertben jól lehet csúszkálni, legalább annyira mint liba a taknyon. A föld annyira át van ázva. Gondoltam, ha megjön az eső, akkor jó sok lesz. Lett is. Mára (is) tervezve volt az „újfehértói fürtös” és a „leves” meggy leszedése, de ezzel asszem már nem lesz dolgunk. Olyan eső kerekedett délelőtt, szerintem az összes meggy a földön van. A héten jegecskét is kaptunk, olyan borsó nagyságút. Éppen nem voltam kint, de a kedves – egyébként nagyothalló – kertszomszéd telefonon értesített. Csütörtökön beizzított a művház ig.nője is, hogy jelenés van hétköznapi rittyentős ruhában 14:00-kor a polgármesternél. Ugyan mi a búbánatnak? Mindegy. Sejtésem persze volt, ott a helyem. Mivel a csapatnak a város a fenntartója – pénz(ny)elő gyanánt. Az idei költségvetésünk pont annyi mint 2000-ben. Jó sok. Ahhoz képest sok, hogy pl. a kórus a töredékét (sem) kapja. Olyan mint a langyos víz. Inni meleg, fürödni hideg. Megjelentünk heten – múzeum igazgató nélkül, ő szabadságon volt. Két műszakis, a könyvtár vezetője, a műv.házból az igazgató nő, a kulturális mellékes, a kórus vezetője és jómagam. Gyött is a város „első” embere, s kiszórta a borítékokat. Hmm… Mivel a spar(t) üzletbe már lehet kapni üveges szarvasgombát, nem egészen egy kilót kaptam volna érte. De mivel a szarvasgomba állítólag libamájjal nem annyira rossz, s az éppen nem volt készleten, így elálltam a vételi szándéktól. Majd ha elmegy az eszem : ) El nem tudom képzelni hogy milyen pluszt tud az embernek okozni a szarvasgomba élvezete. Mint ahogy - próba híján – nem tudom mennyire lehet jó az illegális tudatmódosító sem. Köszönöm a türelmet. 20:13

2009. június 26., péntek

wow, hmm...

  • Nosza egy kis (ön)reklám (is) :D
  • Ha már rátaláltam. Ajánlom még megtekintésre az "Olvasó" honlapját is!

  • Köszönöm a türelmet. 18:58

2009. június 23., kedd

Jé.Jé.

Nagyszerű koncerten voltam ma - Jandó Jenő zongorázott. Az "Olvasó" színháztermében. Kár lett volna kihagyni! Különösen Liszt Ferenc: Paolai Szent Ferenc a hullámokon jár c. darabja nyűgözött le. Nem kicsit. Nagyon. S a közönségnek az a része, akik azt hiszik hogy pénzzel mindent lehet csinálni. Az biztos, hogy újgazdagék, akiknek még a seggükből is csüng az arany, ennyi pénzért nem jutnak be a Fásy-mulató vagy egyéb igényes sztárgagyi műsorába közönségnek! Gondolom, azt hitték hogy ilyen rendezvényen megjelennek a politikai "elit" helyi képviselői - nem jött be a számításuk, Hhahaha... Senkit nem láttam a városháza dolgozói közül. Legalábbis akiket ismerek legalább látásból. Gond egy szál se, mindenki - én is - úgy hülye ahogy akar. S mindenki olyan műveletlen, amilyen. Pont. Jandó Jenő nagyszerű muzsikus ÉS úriember az összes létező pozitív jelző megilleti! Köszönöm a türelmet. 21:14

2009. június 22., hétfő

rövid(?)

Pár napja írtam, most esik az eső. Lustálkokodok/dom, csak nézek mint rothadt alma az export ládába'. Ennyire telik mára/tegnapra/stb. Ebben a jó banánérlelő/gatyarohasztó melegben mit is csinál az ember szívesen? Kimegy a kertbe „hűsölni”. De ha már ott van, csak csinál valamit. S hogy ne kelljen a 70 kilós létrával bíbelődni, eszébe jut, hogy: hoppá, a pincében van egy cca. 80 literes boroshordó – üresen. Csak könnyebb gurítani azt, mint a létrával viaskodni a fa alatt. Olyan magasra már nem kell felnyúlni, tehát kigurítom a hordót, ráállok, s szedem amit elérek. Gondoltam én a kis naív. Hozzá kell tennem hogy a hordóban évtizedek óta nem volt bor, tehát jól ki van száradva. Rakosgatjuk, hogy „majd jó lesz valamire”, pl. ha kiütjük a fenekét (a hordó fenekéről van szó!), vízüveggel behúzzuk az oldalát (belülről), az aljára teszünk pár kiló folyami kavicsot, akár virágládaként is funkcionálhat. De egyelőre csak van. Na, mindegy. Kigurítottam, ráálltam… S beleszakadtam. Először a hordóba, majd utána a röhögésbe : D Nem lett semmi bajom, nem tört el semmim. Csak a könnyeim törülgettem, ami a nevetéstől buggyant ki. De üres kosárral nem illik hazajönni a kertből! Ezért gondolkodás nélkül, a cél érdekében a hordóra rátettem egy zongora hangládájából származó 20mm vastag fa lapot – gondoltam, megtartja a súlyomat akkor is ha forgolódok mint a sz.ró galamb. Megtartott, leszedtük, hazajöttünk. Köszönöm a türelmet. 12:14

2009. június 16., kedd

cseresznye

Mivel tegnap délután megszedtük a ropogós, majd’ feketére érett Germensdorf-i cseresznyét, így ma délelőtt szabaddá vált pár óra. Törlesztek valamit az elmúlt napok eseményeiből. Tehát: meggy és cseresznye szezon volt/van nem csak nálunk, gondolom mindenütt. A mi kertünkben van egy cseresznye-meggy keresztezés, a fa elmúlt 30 éves, két helyen van a törzse behasadva (éppen ezért már nincs fára mászás). A nevét elfelejtettük az évek során. Nos, ez a keresztezett gyümölcs hamarabb érik mint a cseresznye, nagysága pedig a ropogós cseresznyével vetekedik. Nagyszerűen felhasználható sütikbe, és nem utolsó sorban a meggyes-mákos rétesben is jól érzi magát. Jó bő levű, finom szörp is készül belőle, s ha marad – mert marad - , akkor jól cefrézhető. Valamint a libaláb likőr alapanyaga is ezzel készül. A fagyasztóba idáig került 40 db 0.70 kg-os csomag ebből a finomságból. A „Van” nevű rövidszárú cseresznyéből csak 10 csomag került a hűtőbe, ez a téli gyümölcstortákhoz van félretéve. Csak az íze kedvéért – nagy duzzogva : ) Ennek a „Van” cseresznyének is akad baja. Ha kevés a csapadék, ha sok, ha erősen süt a nap, ha szél van, stb. Viszont nagyon hamar el kezd rothadni. Az esős idő nem nagyon kedvez neki. Mert csokrosan terem, ami annyit tesz, hogy egy csokorban átlagosan 10-15 szem cseresznye van. S mivel rövid a szára, ezért összeérnek a gyümölcsök. Ha megragad köztük az eső – csak pár csepp – akkor rögtön el kezdi a rothadást. Ha egyszerre nagy adag víz zúdul mint most is, akkor pedig a hirtelen dózistól felreped, és úgy kezd el romlani. Ilyenkor aztán jön az egyáltalán nem annyira happy tevékenység – megpróbálni a rothadásnak indultakat kiszedni a többi közül. Nem egy szapora melo, ám annál fárasztóbb. De mindezek ellenére jól (és sokat) terem. Aztán van még a Bigerreau Burlat nevű hosszúszárú cseresznye, ez nem ér össze, nem csokrosan terem, nem reped, csak keveset terem. Ezt szigorúan csak friss fogyasztásra. A „keveset terem” az csak viszonylagos – mert a mi 12 tagú családunkat simán ellátja. S persze kapnak a szomszédok is kóstolót. Utoljára hagytam a cseresznyék közül a Germensdorf-it. Ezt általában mindenütt úgy ismerik, hogy „ropogós” – s ennek nagy előnye, hogy amikor még csak kezd színe lenni, akkortól fogyasztható, befőzhető, egészen addig míg majdnem feketére érik. A többi meggy még csak most kezd érni, az még ki tart a héten, talán kicsit tovább. Mivel a gyümölcs növekedés időszakában kevés volt a víz, ezek nem híztak meg még akkorára sem, mint szoktak. Ami víz a bányacsillében van, abból ezekre a fákra sajnos nem jut. Két fajtának nem tudom a nevét – az évek alatt elfelejtődtek. Az egyiket csak „Tomi” meggynek hívjuk, a másikat pedig „leves” meggynek. Ebből készül a legjobb meggyleves. A legfiatalabb meggyfánk az „Újfehértói fürtös”. Ahogy láttam, ez csilingel a leggyengébben. Mintha a meggymagon csak a héj lenne. Közte szinte semmi gyümölcshús. Nem baj, nem bolygatjuk most már – különösebben nem tudunk vele mit csinálni. Azért sem bolygatjuk, mert a közvetlen közelében fészkel a sapkás madárnak nevezett széncinege. Majd ha a kirepítés megtörténik, majd leszedjük. Lehet hogy cefrébe sem lesz jó, de le kell szedni, mert ha nem kerül le a fáról, akkor jövőre nem terem. Pedig jövőre is jó volna ha teremne. Mint ahogy jövőre is várjuk, hogy a sapkás madár ott fészkeljen.

2009. június 7., vasárnap

meggy

Meggy és cseresznye szezon van - majd jövök. Köszönöm a türelmet :) 17:53

2009. június 1., hétfő

06.01.

Derül az ég. Nem nevet, csak világosodik. Mert tegnap s ma eléggé lehangolóan "zergenyés" volt á la Fekete István. Szombaton megcsináltuk a toporgós felvonulást. Ezt sem tesszük be a nagy siker volt sorozatba... Vagyis velünk nem volt baj, ahhoz képest hogy velem együtt is csak a kisparti jött össze. Lesz ez még másképp is - majd megyek a héten ha nem is a proszekturára, csak úgy az "olvasó"-ba. S jól megmondom a magamét. Töröm lefelé a szarvakat egymás után. Csak azért, nehogy elszálljanak maguktól. Mindig a szervezéssel van bajom. Mindig észre kell vennem valamit. Nem, én sem vagyok csalhatatlan. De hülye sem! Egyébként pedig jól vagyok, semmi bajom, evés, ivás, alvás, nem feltétlenül ebben a sorrendben. S cca. egy hónap múlva már ismét Pécs városában leszek, s nem fog (annyira) érdekelni hogy a zenekar 5-én Sárospatakon felvonul - nélkülem. Sajnálom hogy elnapolták a fellépés idejét egy héttel, én viszont NEM vagyok hajlandó mindig, mindenhez igazodni. Tavaly novemberben tudtam hogy július 4-e Sásd-on fog érni. Viszont Pécsett fogok lakni:) Nem kívánom hogy miattam tegyenek át különböző megmozdulásokat, nem vagyok akkora csont nélkül sem. Viszont ezt a júl. 4-i megmozdulást nem akarom, s nem is fogom kihagyni. Pont. S egyébként tényleg jól vagyok :) Köszönöm a türelmet. 18:31