D.D. :D

Nakéremszépen, ez itt a reklám helye - ártani nem használ, ugyanis hogy repül az idő vasfoga :)

Köszönöm a türelmet. 22:56

életjel

• Időnként eszembe jut, hogy van ez a blog is. Ego-blognak indult, tkp. az is maradt. Azon gondolkodom, hogy változtatok a dolgon. Vagy abbahagyom, vagy másként fogom írni. Nem lesz személytelen - lévén -, én írom magamnak - magamról s arról amik/akik időnként megérintenek valamilyen szinten. Sosem titkoltam, hogy ez a saint-moty blog lustaságból kezdett íródni. Ez sem teljesen így van, azért kezdtem el, mert a rendszer azt írta, hogy ezt egy hülye is el tudja sajátítani percek alatt. Első - rövid - bejegyzésben kedves emlékű Keil Ernő bácsiról írtam.
• Nem fogom kivesézni az eltelt három és fél év bejegyzéseit, utóbbi időben nem nagyon rángattam az istrángot. Sűrűsödnek a napi tennivalók, s ez valamilyen szinten jó. Sajnálom, hogy egy nap csak 24 órából áll - az is lehet, hogy ha kevesebbet vállalnék magamra, elég lenne a 24 óra mindenre.
• Mi dolga lehet egy már nem nyugdíjas, hanem "szolgálati ellátott"-nak? A legegyszerűbb, ha leírom egy átlagos hétköznapomat.
• 04:30-kor kelek. Nem ébredek, hanem kelek. Hogy mi a különbség? Kikecmergek a szamárfészekből(=ágy). Megfőzöm az előző este bekészített kávét, + a kutyulósat (nescafé) nekem, vizet forralok a teának. Tisztasági verseny.
• 05:00 - 07:00 Háttérzaj nélkül szántom a sorokat a mostanában szokásos A3-as nagyságú 30 kottasoros papírokra HERb330, vagy Harry Pityom segítségével.
• 07:00 - 12:00 Elvileg "minden napra szarik a kutya valamit", de a háztartáshoz szükséges bevásárlások, gyógyszer íratás/kiváltás, takarítás mind erre az időpontra kihegyezve. Plusz dolog a főzésbe való besegítés. Szeretek főzni (tudok is:P).
• 12:00 - 14:00 Ebéd, s amikor megjönnek Hugom iker fiai a suliból, ők is itt ebédelnek. Közben minden alkalommal megkérdezem, hogy nem hoztak-e egy fél tízest, vagy egy fél nyolcas érdemjegyet valamiből. Megérdeklődöm, mi legyen másnap az ebéd.
• 14:00 - 15:30 csendes pihenő, esetleg az 'ámítógép abajgatása.
• 15:30 - 19:00 majdnem ugyanaz, mint a délelőtt, csak ilyenkor nem kottát írok, hanem betűket.
• 19:00 MR3 Bartók bekapcs, majd visszaülök az asztalhoz s folytatom, ahol reggel hétkor abbahagytam. Haladni kell, s ugye a legjobb Múzsa a határidő...
• Éjfél előtt nem sokszor sikerül átmenni horkolóba... Természetesen vannak mániáim, amiből nem engedek. Minden nap olvasok legalább egy óra hosszat. Szeretek olvasni, de mióta van internet, csökkent az olvasási adagom. A maradékból viszont nem engedek. Heti átlag kettő könyvet végzek ki. Nem csak könyveket olvasok, hanem kottát is.
• Ugyebár, valamikor meg kell tanulni a terítékre kerülő darabokat is, de tanulni jó. Világéletemben lusta voltam. Az ördög szavát is emlegettem/emlegetem: "majd".
• S mivel már megint április van, megkezdődtek a kerti munkák is. Ez időnként borítja a menetrendet, de a reggeli két óra kottázást nem. Ennyi a napi "penzum". Aztán van, amikor belelendülök s nem hagyom abba. Mármint az írást. Úgy emlékszem, már írtam itt, hogy kilenc és fél óránál többet nem szabad kottát írnom, annyi idő alatt kilúgozódik a fejem. Akármennyire is úgy érzem, hogy jó amit csinálok, másnap az első másfél óra azzal telik, hogy kijavítsam azokat a hibákat, amiket a kilenc s fél óra után leírtam...
• Ha mindez nem lett volna elég eddig is, április elsején bejött a képbe egy plusz meló: az egyesületnél tisztújító közgyűlés volt, amin az eddigi vezetés (elnök, pk, titkár) nem kívánta a meghosszabbítást. Új vezetést választottak a megjelentek. Summa summarum: egyesületi titkár lettem egyhangú szavazással... aminek van előnye (is) - nálam van a kasszakulcs, hogy ezzel a képzavarral éljek. Hogy ez mit jelent a hétköznapokban? Munkát. De eddig is a legjobb tudásom szerint próbáltam csinálni a levegőszeletelést ugyanúgy, mint a szervezést. Ezután is úgy fogom csinálni. S mikor odaültem az elnöki asztal túloldalára, eszembe jutott egy mondás. Sajnos nem emlékszem, ki mondta - emlékeim szerint a Toscaniniről szóló könyvben olvastam: "Mindenütt lehet demokrácia, de zenekarban nem." Nem hiszem, hogy ezt magyarázni kellene. Magyarországi kedvenc zenekarom karmestere írta - egyik alkalommal, mikor tanácsot kértem tőle - amit szem előtt tartok: "Kövesd a méltó céljaidat. Lesznek, akik veled tartanak, lesznek, akik nem."
• S hogy mi (lehet) a cél? Megtartani ezt az idén117 éves zenekart, együtt. Mindannyiunk örömére. Mert muzsikálni jó. Egyszerű(nek tűnik). Messze nem egyszerű, de ezért tenni kell, nem is keveset. Zenekari muzsikusnak tartom magam, a levegőszeletelésbe belecsöppentem. De még most is minden fellépés előtt izzad a tenyerem, bennem van a "drukk" - szerencsére, ez nem látszik rajtam (annyira) :D
• Köszönöm a türelmet. 21:04