tacet

Szombat esténként nem szoktam nagyon húzni az időt, nem teszem senki türelmét mérlegre, még a magamét sem. Így aztán gyött a zötlet, hogy miért is ne írhatnék én délelőtt pár mondatot? S lőn. Egész héten azon agyaltam, milyen jó lenne ha ma esne az eső. Mindegy hogy egész nap, vagy csak bizonyos idő(k)ben, lényeg az, hogy a felvonulást ne kelljen megcsinálni. Egy porcikám sem kívánta. Reggel 06:00-kor elszáguldottunk a gazdaságos boltba pár apróságot venni. S mivel tegnap este s éjszaka is esett a víz, lehűlt a levegő. Nem rövidnadrág+strandpapucs+poló volt rajtam, hanem farmer. Így is hűs volt az idő. A köd vagy pára pedig akkora, hogy a mellettünk lévő templom tornyát sem lehetett látni. Na, paff. Ha reggel ilyen az idő, akkor száz ágra fog sütni Lizzy, s nem menekülünk meg a felvonulástól... Szépen ki is sütött a nap, s nekem elszállt az a kedvem, hogy ne csináljunk felvonulást. Igenis, csináljuk meg! Legyen jó idő, majd essen utána az eső, sőt döröghet s villámolhat is - csak jég ne legyen! Csütörtökön "lejártam" az útvonalat - magamban dúdolva - , nem vészes, max. négy indulóval be is érünk a színpad elé. Persze csak akkor ha hagyom az ütősöket kibontakozni:) S miért ne hagynám? Ez a távolság a Gyulai felvonulásnak talán még a negyedét sem éri el, s egyébként is, mi vagyunk a város fúvószenekara, időnként fizetnek is érte (mint most is), tehát előre. Vannak ilyen érzeteim hogy "nincs kedvem" de ez csak átmeneti állapot. Lehet ez annak is köszönhető, hogy a konyhából jön a töltött paprika illata, s készül a zserbó, nálam pedig reggeltől két fújós CD szólt, most pedig Mahler: II. szimf.-ja, ami a "Feltámadás" alcímet viseli:) S erre beborul az ég. Semmi sem jó nekem? Dehogynem. Elmegyünk, s ha nem esik az eső, megcsináljuk a felvonulást. Mi megyünk elöl, utánunk a huszárok lovastul, majd még sok ember. Pont. S kettő hét szünet következik. Proszektura nélkül. Nem lesz unatkozás így sem, nagyon pirosodik a meggy a fán, a cseresznye kicsit később érik, de üvegbe kell mindkettőből szorítani vagy 100 - 100 üveggel. Merjünk nagyot álmodni! :D O.V.-tól függetlenül. S kezd összeállni a fejemben Respighi bácsi Róma kútjai műve is. Persze, könnyű dolgom van, van belőle partiturám is :) Na, megyek birkózni a fekete özveggyel, aztán készülődés, kipipálunk egy darab művészetet s tacet. Köszönöm a türelmet. 10:01

kezdés

Szombaton van még egy felvonulásunk a zenekarral, aztán két hét szünet. Nem sok a két hét, de a legközelebbi fellépés július 5-én lesz Sárospatakon. Aki tud próbára jönni, az jönni fog, aki nem tud, az nem. A roppant nagy eszem itt is látszik, hogy ezt sikerült felismernem : ). Már eljutottam arra a szintre, hogy minden próbára úgy megyek, hogy az ún. szólampróba. Ha többen vagyunk, az csak jó. Ez a Gyulai megmozdulás sokat kivett a csapatból, de kár lett volna kihagyni. Igaz, hogy a zenekar az anyagi csőd szélén táncol… S hiába sírjuk vissza a heti 2 x 2 óra próbát, változtatni esetlegesen is csak akkor tudunk, ha nyerünk a lottón. Ha nem lenne a zenekari elnök, már ez a kis csapat sem működne. S persze vannak az önkéntes adakozók, róluk sem szabad megfeledkezni. A szurkolók. Akik szeretik hallgatni a trottyosokat. S akkor következzen a mai nap. Délelőtt 10:30-kor kezdtük a csődítőt a Kaszinó előtt. Csak a szürkét vittük. Ez a legtöbbet használt indulós könyvünk neve. Dudáltunk egy kicsit, míg megjelentek a városi ünnepségre meghívottak, majd szünet délig. A XI. Ózdi Napok rendezvénysorozat kezdődött az ünnepi testületi üléssel. (Majdnem társulati ülést írtam.) Beszédek, kitüntetések, miegyéb, majd kihirdették a Schuch Ferenc: Ózdi emlék induló szövegére kiírt pályázat eredményét. Ezután – minő meglepő - , fél play back előadásban felhangzott az ősbemutató. Azért fél play back, mert az Egri Szimfonikusok felvették az induló szimf.zenekari hangszerelését múlt hét hétfőn. A mjuzik kredencből szólt a szimfi, s arra énekelt élőben a Városi énekkar. Nem vagyok már az az izgulós ember mint régen (vagy nem látszik rajtam), de most még a gyomrom is kezdett fájni… De jól sikerült. Nem, nem a gyomorfájásom sikerült jól, hanem a bemutató. Aztán még amikor távoztak a vendégek / résztvevők a pofavizites állófogadásra, még mi is eldudáltuk az indulót, igaz mi egy nagy szekunddal lejjebb szoktuk játszani. Vagyis a szimf.zenekari hangszerelést csináltam – direkt! – feljebb. Már csak amiatt is, mert talán a szoprán szólamnak nem erőssége kis „f” hangot (is) énekelni. De szakma befejezve. Lényeg: a mai művészetet is kipipáltuk, voltak benne szép részek. Köszönöm a türelmet. 20:49

Gyula

Na, azt sem tudom hol kezdjem… Talán az elején. De sok minden történt, vagy csak én öregszem jobban a kelleténél : ) Szóval múlt hét csütörtökön elindultunk Gyula városába a XVIII. Nemzetközi Tűzoltó Csillagtúra rendezvényeire a csapattal. Csak azért, hogy ki ne száradjunk az utazás alatt, felkerült a buszra az üdítők mellé pár üveg boros kóla, szendvics hegyek, csokik garmadája, csipszek, kinek – kinek kedve s ízlése szerint. Én nem vittem magammal csak egy rúd szalámit, és kettő 0,27 kg-os bagettet szendvicsként egy kis sajttal, szalámival, paprikával. Vaj nem került bele, mert az ilyen „gatyarohasztó” melegben kiolvad a szendvicsből. S vagy a ruhá(k)ra kerül, vagy a kottákra. Egyik sem jó megoldás, tehát nem vajaztam. Szilvásváradon is, Egerben is vettünk fel kollégákat. Egerben kezdődött a szesz hatása az egyik csapattagon. Megcsinált már pár érdekes dolgot az elmúlt években… De most borult a bili – gondoltam, útközben majd alszik valamennyit, s magához tér, de nem. Megérkeztünk Gyulára, ahol is az egyik zenekari tag közölte velem: vagy hazaküldöm a „renitenst” , vagy Ő hazaszól, s a felesége lejön Gyulára, s hazaviszi. Őt is meg a lányát, és fiát is. Namármost: ha hazamegy egy zenekarból a két basszust fújó ember, akkor a zenekar feleslegesen játszik. Alap nélkül semmi sincs. Zene főleg nem. Nem volt annyira könnyű döntés, de nem volt választásom. Vagyis volt. Két rossz közül a kisebbik rosszat. Szóltam a sofőrnek, hogy irány a vasútállomás. Majd leszálltunk, a nem kicsit ittas kolléga s én. Megkérdeztem, nála vannak az iratai, van nála elég pénz. S látni akartam az iratait is, a pénzét is. S megkértem, hogy menjen haza. A hangszerét, és a ruháját majd mi haza visszük ha véget ér a bevetés. Tudomásul vette, ha nem is fogadta el. Hazaindult. Mi pedig másnap délelőtt lefújtuk a műsorunkat, majd irány a strand, ott is dudált a csapat, és még este is egy kicsit. Nem fáztunk, nagyszerű idő volt. Szombaton pedig felvonulás egy szép hosszú útvonalon. Hallottunk remek zenekarokat, láttunk szép régi tűzoltóautókat. Maga a város is nagyon szép, barátságos. Vasárnap hazaértünk, nem kicsit fáradtan. Tegnap még „(de)generálódtam” ma már irány a kert. Míg én Gyulán süttettem a hasam, addig itthon megcsinálták a kerti ház tapétázását, festését. Takarítás, pakolászás. S ezek után most nekiülök s falatozok egy kis rántott halat, csak simán kenyérkével : ) S a halhoz (is) jól megy Csajkovszkíj: Mazeppa című operája, amit éppen most közvetít a Bartók rádió. Köszönöm a türelmet. 20:21

rövid

Holnap délben indulunk Gyula városába a zenekarral, vasárnap jövünk vissza. Az élményeket majd megírom - akkor is ha nem lesznek ;) De miért ne lennének? Hiszen azért (is) megyünk. Plusz megmutatjuk magunkat, s azt hogy mit tudunk. De azt mind... Még tegnap is volt aki lemondta az utazást - válóperi tárgyalása lesz pénteken - , így eléggé foghíjasan megyünk, de széllel nem lehet tojást festeni, legalábbis tartósat... Az eredeti mondásban nem szél van, de nem megyek át a "sztárok" szókincsének felhasználásába, legalábbis direktbe nem nyomom. Köszönöm a türelmet. 22:13

trotty

Nem, nem vagyok beteg, csak sűrűek a nappalok (is). Ahhoz képest, hogy csendes esős májusra számítottam, egészen pörgősre sikeredett, s hol van még a vége?! Tegnap Bélapátfalván voltunk egy kis térzenét adtunk a lelkes közönségnek, majd nagyon hideg csapolt sört ittunk a vendéglátó jóvoltából, s már jöttünk is haza. Ma délelőtt pedig az utolsó próbát pipáltuk ki a proszekturán a Gyula-i megmozdulás előtt. Csütörtökön indulunk 12:00-kor az "Olvasó" elől. Legalábbis ez a terv. Ha nem kell tökölni a bepakolással, akkor így is marad. Egerben felvesszük az éppen aznap vizsgázó fuvolistánkat, és a rásegítő első szárnykürtös cimbit. Péntek délelőtt játszunk a fesztivál sátor színpadán, max. 20 perc a játékidő. Nagyon nem rángatjuk az istrángot, a nem túl hosszú repertoárból eldudáljuk Sebor Károly: Magyar induló-ját 1854-ből, a Kmoch - egyveleget, Malina: Régi cseh polka-ját, az általam tisztességesen soha ki nem mondott "...und da wollen wir noch einmal" német nótát, aztán futnak még: Avsenik: Trombita echo; Leo Caerts: Eviva Espana; a Rundel-féle Happy; és a Kolditz-féle Tiger Rag. Majd még addig megálmodom milyen sorrendben. Általában Scuch Ferenc: Ózdi emlék indulójával szoktuk kezdeni az összes fellépésünket, ám két állandó első szárnykürtösünk sajnálatos módon nem tud velünk részt venni ezen a bevetésen. S az induló trió részének második fele feladja a leckét. Persze, "rajta van" a hangszeren a h'' és a á'' is, ám ezt nem annyira könnyű már kifújni egy bizonyos életkor felett heti egy próbával ;) De nem is kell ezt magyarázni, olyan kalappal köszönünk amilyen van, és egyéb közhelyek megteszik. Maradunk a "hagyományos" urambocsá' trottyos zenének nevezett dudálásnál. Jobban tartok a szombati felvonulástól. Gyulán még nem vettem részt benne, de a zenekari tagok nagy részének ez lesz a 10. Gyula-i fesztivál amin részt vesznek. Az ő elmondásuk alapján "jó hosszú" a menet... Eléggé el nem ítélhető módon azért reménykedem egy felhőszakadásban pont akkor mikor fel kell(ene) vonulnunk... Hiába no, a zenekar nem fog nevezni triatlon versenyre, paraolimpiára esetleg. Hogy is mondjam csak: mozgáskorlátozott a csapat. Ami egyáltalán nem nevetséges, még csak nem is mosolyogtató. Ez van. Változtatni nem tudunk rajta, a lelkesedés pedig néha kevés ha erő nincs. Az átlagéletkor 46.9 év. Ami nem tűnik soknak. Csak. Három tag 15 év alatti, negyvenesek vagyunk négyen, a többiek lassan "védett" korban vannak. Ja, igen. S vannak még 20 év körül szintén négyen. Nem részletezem. Ami tőlünk telik, azt megcsináljuk s már jövünk is haza. A többi program ami még van májusban, majd megírom akkor. Persze az élményeket is :) Köszönöm a türelmet. 18:50

05. 06.

Szerdán reggel nagy vígan felszálltam a 05:55-ös buszra, az úgyis a vasútállomásra megy, jegy a zsebben, két táska nálam, sok cuccot nem vittem. Villámlátogatás volt tervezve, az is lett belőle. Beért a busz az indítóba, leszállt mindenki csak a sofőr maradt s én. Hátraszól a vezető, hogy nem megy tovább. Kérdem: miért nem? Mert ez a busz már nem megy a vasútállomásra. Megváltozott a menetrend. Na, paff. Irány a taxiállomás, egy ötösért meg is tette velem az utat. A taxisnak sikerült kifizetnem az IC-pótjegy árát. Előző nap ugyanis közölte a jegyeladó, hogy minden hónap első szerdáján nem kell fizetni IC-pótdíjat. Beértünk Miskolcra, kicsit késett de nem vészes. Mert késett a Hernád IC is, Kassáról jövet. Azért szeretek a Hernád-dal menni, mert nem kell átszállni Bp-en másikra, elsuhan Pécsre egyenesen. Majd onnan tovább Szarajevóba, de oda egyelőre nem szándékozok menni. 12:40 körül meg is érkeztem Pécsre, ellibbenek a szokásos szállodába, majd a már ismerős portás mondja, hogy az elnöki lakosztály foglalt, de sima szobát sem tud adni, úgy tele vannak. Először azt hittem viccel. De nem. Jól kezdődik. Volt még idő a kezdésig, így aztán telefonvégre kaptam egy hölgyet aki nem egészen tíz perc alatt leért a vasútállomásra, autóba bepakolás, felmentünk a Szántó koleszhez, kifizettem a sporttársi árat a belvárosi apartmanért. Nagyszerű helyen, nagyon jó szállás. Ha június elején ismét megyek - de több napra - , akkor is ide fogok menni. Valamivel drágább mint az eddigi elnöki lakosztály, de annyival jobb is. Arról nem is beszélve, hogy lusta is vagyok, és a kényelmet sem vetem meg. Persze szeretek jókat enni – inni is, ha napjában ötször jóllakatnak, azt is elviselem. Ha kétnaponta kapok egy szalmakosarat – mint a púpos teve - , azzal is elvagyok. Nem vagyok válogatós mint a sváb tehén… (Ezt a sváb tehenest nem én találtam ki, kedves ismerősöm említette. Én viszont megemlítettem neki, hogy ezt fel fogom használni alkalomadtán az egyik bejegyzésben.) Egyik lényeges dolog megvan, irány a Váradi utca. Először – ha már ki van pakolva – az Antikvárium. Persze nem tudtam otthagyni egy könyvet, azzal gazdagabban mentem tovább a főpróbára. Neu. Karesz már ott volt, lassan jöttek a muzsikusok is, idő volt még bőven a kezdésig. Pár mondatot sikerült beszélnem a zenészekkel, aztán elkezdték a főpróbát. Szinte végigborzongtam jó értelemben az egész próbát, pedig nem tartott kevés ideig. De azért mentem, hogy végighallgassam/nézzem az egészet. Minden alkalommal nagyszerű élmény őket hallani. A műsorból nem minden darabot hallottam (vagy játszottam) eddig. Az egyik szerző Cesarini, az ő Alpesi nótája, jajajj… Nem véletlenül az eleje „hajaz” R.Strauss Alpesi szimfónia kezdéséhez. Feladja a leckét a muzsikusoknak. Kivétel nélkül mindenkinek. Kis rábeszéléssel Karesztől kértem egy partitúra fénymásolatot, ígéretet is kaptam hogy lesz belőle egy példányom nekem is. Mi nem tudjuk eljátszani, az a veszély nem fenyeget. De szeretnék kicsit „belemászni” a kottába. Pufi-nak átadtam a zenekari szólamokat, a törzsanyagot, és a másolatot is megkapta, kívánok nekik hozzá erőt. Nem annyira könnyű a darab, de ugye feladat elé kell állítani a zenészeket, mert ha le tudnák blattolni, soha senki nem gyakorolna. Persze ez is sántít valahol, de mindegy. A próba vége felé megérkezett a kórus is, s a már sokszor játszott „Moment for Morricone” (Johan de Meij hangszerelése) slágert közös produkcióban hallottam. Jó. Kicsit bővebben: nagyon jó! De egyszer minden véget ér, a próbának is vége lett, majd elköszöntem a zenészektől. Ők mondták, hogy majd koncerten találkozunk, de óóó fájdalom. Azon nem tudtam részt venni. Azért mentem a főpróbára. Mert a mai sztrájk miatt haza kellett érnem, holnap reggel indulunk dudálni a helyi csapattal a megyei tűzoltónapra. Köszönöm a türelmet. 21:25

pár nap

• Nem csak a szolgáltató volt „Ludas” abban hogy nem sikerült bejegyzést írni. Legendás(?) lustaságom is közrejátszott. Mert megírhattam volna, s amikor ismét elérhető a net, felteszem. De volt tennivaló, mint mindig. Egyelőre a Herb330-al végzett munkát befejeztem ma délelőtt. Egy darabig most pihentetem. Nem gondoltam hogy ennyi ideig tart. S biztosan van benne hiba, de már nincs türelmem újra átnézni. Alig várom hogy holnap után (szerdán) Pécsen átadjam a „megrendelőnek” a zenekari szólamokat. A partitúrát már megkapta egy hónappal ezelőtt. Most már rajtuk a sor hogy birkózzanak a darabbal. A darab pedig eredeti nyelven írva a következő: Richard Wagner: Der Ritt der Walküren aus dem Musik-Drama: „ Die Walküre.” Tegnap este még megszámláltam nagyjából a leírt kottára mennyi „jelzés” (hangjegy, szünetjel, stb. ) lett írva. Ez az ’ámítógépen leütés vagy karakter számként szokott megjelenni. De mivel kézzel írom a nem szép - ám (szerintem) olvasható kottát -, nem írhatok leütést. Cca. 230.000 jelzés került fel az A4-es nagyságú 12 soros kottapapírokra.
• Sokáig nem fogok pihenni, tennivaló ezután is lesz. Holnap délelőtt egy zsűrizés a város indulójának szövegére kiírt pályázat kapcsán. Szerdán vonattal elszáguldok Pécs városába, megfülelem a csütörtöki koncert főpróbáját, s másnap már jövök is vissza. Kénytelen vagyok így menni, a vasutasok péntekre szervezik a sztrájkot. Viszont haza kell érnem, mert szombaton K.barcikára megyünk a csapattal megyei tűzoltó napra dudálni. Aztán jövő hét szombaton Bálapátfalvára megyünk szintén a csapattal, hogy milyen rendezvényre, azt nem tudom. Biztosan mondta a zenekari elnök, de kiesett a fejemből. 21-24-ig pedig Gyula városában kell(ene) lennünk a Nemzetközi Tűzoltó-zenekari Fesztiválon… Ami még mindmáig kérdéses. A részvétel. Nem aprózom, majd megírom a végeredményt.
• A május 1-i megmozdulás hasonlóra sikeredett mint a tavalyi, a szervezők ismét nagy hozzáértésről tettek tanúbizonyságot. Ezt sem részletezem. Azt hittem a tavalyit nem lehet alulmúlni. Hmm… Dehogynem. De a közönség nem taposta egymást sem a lelkesedéstől, sem az esetlegesen elfogyasztott legális tudatmódosítóktól. A legérdekesebb számomra az a bemondás amit akkor kapunk ha jövünk le a színpadról: „Jók voltatok” – na igen. Mihez képest? Mert magunkhoz képest sem voltam elégedett – pedig maximalista sem vagyok annyira. Nálam azért szokott párosulni a lelkesedés a meglévő erővel. A műsor az első előadott számnál borult. Nem úszott el a zenekar, nem kellett leinteni s újra kezdeni (mint tavaly). A bemondó sem kapott szöveget, semmiféle ismertetőt. Felkonferálta a zenekart, s levonult a színpadról az enyhet adó sátorba. Látványos eleme volt a nem megtervezett, ám annál jobban sikerült kottareptetési rész… Mert a szél is fújt erősen, nem állandóan, csak olyan befújás szerűen. A „könnyedebb” darabokat mondtam be egymás után, majd amikor közöltem, hogy az utolsó szám következik, megjegyezte pár zenekari tag, hogy: „a spanyolokat még nem is játszottuk”. De nem ám! S nem is fogjuk. Legalábbis most. Mert amikor egy írott kétvonalas „g”-nél lilul valakinek a feje, ráadásul úgy, hogy a „stukkátó” is elszáll, miért gondolja hogy pár perccel később a kétvonalas „b”-k csont nélkül jönnek? Rendben van hogy a "bóti fog" be van ragasztva ilyenkor s nem nyeli le véletlenül sem... Nem mindegy, de túl lettünk rajta. Reggel hattól tízig volt a városébresztő azon a tizenvalahány helyen. Erre jött rá az ifjúsági parkban megrendezett majálison való szereplés 13:00-ás kezdéssel… Ez akkor is soknak tűnik ha nem cseppfertőzéses a csapat.
• Köszönöm a türelmet. 20:44