tanulság

Azt is szoktam emlegetni, hogy a zenekar érdekében az ördöggel is hajlandó vagyok cimborálni - s ez takarja azokat is, akikkel egyébként a köszönésen kívül szóba sem állnék. Ismét a szervezés. Persze ha jobban tudom, csináljam... Persze, tudom. Ezzel pedig csak annyi a problémám, hogy megkérdőjele(z)zem: azok az emberek, akiknek ez (is) a munkájuk, azok miért nem csinálják úgy, hogy ne toluljanak a számra cifra káromkodások? Ahoz, hogy esetlegesen lemondok egy szereplést, nekik aztán végképp nincs beleszólásuk. Tegnap 09:00-re mentem (volna) a proszekturára. Csakhogy 10:30-ig be sem jutottam. Ugyan miért? Mert a nagytudású szervez(ked)ők a zenetermet péntekre öltözővé átnevezték. Amivel semmi baj sincs, mindig így szokott lenni. Csak megfeledkeztek arról, hogy a "kuckó" a zeneteremből nyílik, nincs másik bejárata. S a kuckóban vannak a hangszerek, az a kottatár, és a zenekar ruhatára is egyben. Hmm... Azért bejutottunk, kipakoltuk a szükséges hangszereket, meg ami kellett. S elindultunk Rimaszombat városába. Jó korán. Előzőleg ugye lehetett olvasni, hogy lemondom a szereplést. Nem mondtam le. Csak finomítottam egy kicsit. A mérgem persze nem szállt el, csak annyi történt hogy a buszt akkor is ki kell fizetni, ha egy métert sem teszünk meg vele, és akkor is ha elmegyünk. Ha elmegyünk, akkor a keletkezett anyagi kár kevesebb lesz. Így elmentünk. Nem voltam valami fényes hangulatban, de nem ragaszthatom rá a csapatra az én morcosságomat. Elmentünk, elfújtuk, megetük amivel megkínáltak bennünket, és érzékeny búcsú helyett szépen hazajöttünk. 21:30-ra haza is értem. Ha valamilyen eredménye volt ennek az egésznek, az a tapasztalatszerzés. Különösebben semmi több. Az csak ráadás volt, hogy a szereplés után pár ember fejezte ki köszönetét, hogy elmentünk "s nem csak a tótok" muzsikáltak. Ezek az emberek a történelem viharában ottragadt magyaroknak a leszármazottai. Politikával nem foglalkozom, benne van az "aranyhármas"-ban. Pont. A mai szereplést viszont a tegnapi megbeszélésen lemondtam. Roppant módon sajnálták a szervezők, én/mi nemkülönben. Ám ez nekik is tanulság. Köszönöm a türelmet. 17:50