Alpsi,de nem a csoki

Ma estére a rádió jóvoltából szinte euforikus hangulatba jöttem - gondolom az a két pohárka Duna-melléki félédes sem rontott rajta. Szenzációs koncertfelvételt adtak "le". A Kölni rádiózenekar 2007. szeptembe 27-i koncertjét. Csak a koncert második felét sikerült hallanom. Mintha direkt csinálnám, pedig dehogy. R. Strauss: Alpesi szimfonia volt műsoron. Letaglózott. A mű maga is csodaszámba megy, hallgatni is jó, de milyen jó lehet játszani! Semmiféle izzadtság szag nem hallatszott, s ez így is van rendjén. A karmester nekem ismeretlen, de megjegyzem a nevét: Samuel Bitsckoff. Ráadásnak E. Elgar: Enigma-változatok című művéből a Nimród volt terítéken - hogy ezzel a képzavarral éljek. Kedvenc fúvószenekarom kottatári főkönyvében találkoztam csak a címével, hallani nem hallottam. Azért szívesen belekukucskálnék a partiturába alkalom adtán:) Merő kíváncsiságból. Visszatérve az "alpesihez" . A szimfónia partitúrája szemérmetlenül nagy zenekart igényel - összesen 137 muzsikust (közülük tizenhat - 12 kürt, két trombita, két harsona - a színen kívül helyezkedik el), - és mind a mai napig megterheli még a legvagyonosabb zenekart is. Jó volt, nagyon jó volt az előadás. Kellett már a mai nap végére egy kis lelki táplálék. Hogy még tartalmasabb legyen a nap vége, előkerestem a "metamorfózis"-t. Aki még nem hallotta R.S.-nak ezt a művét, talán nem is érti. De milyen jogon ítélnék el bárkit is aki nem hallotta. Bocsánat. Kinek a pap, kinek a Pappné:) Azt mondja egyik ismerősöm hogy újra kellene telepíteni a gépemet. Furcsán nézhettem rá, mert megmagyarázta. Nekem eddig az újratelepítésről csak a tönkrement gyümölcsfák pótlása ugrott be. Holnap folyt.köv. Köszönöm a türelmet.