kotta

Ma ismét kotta pakolás, vissza a régi-új helyre. Remek szimfonikus és fúvós kották, látszik rajtuk hogy nem csak gyűjtötték az elődök, játszották is. Amatőr muzsikusok, megáldva a lelkesedés nagyszerű adományával. Másként hogyan maradt volna fenn hullámvölgyekkel is tarkított 112éve?Vannak olyan csapatok,akik Gács Rezsőként varázsolnak. Nekünk a vásári forgatagban a planétás papagáj szerepe marad. Tudomásunkra hozzák nap,mint nap hogy ez a világ már nem az a világ ahol a Szakszervezetek (Vasas, Kohász, Bányász) nem csak a zenekarokkal s általában véve a kultúrával vannak elfoglalva, hanem a sztrájkokkal. Hihetetlen összegeket adnak (időnként) Műv.Házak felújítására az éppen hatalmon lévők. Arra hogy ezekben a házakban élet is legyen, arra már nem áldoznak. Cseppet sem irígylem a művházak vezetőit és fenntartóit. Ha nem lennének a lelkes s már nem annyira fiatal amatőrök, akár a szellemjárta kastélyok, olyan üresek lennének háromezer millió HUF-ért. De örülök hogy visszamegy a csapat a régi helyére,mert az épületnek így is varázsa van. A zeneteremnek pedig pláne. Itt kezdtem valamikor a múlt évezredben, mindig örömmel jövök. Mint ma is. Lehet "csipázni" a kották között, s végre (cca. 30 év után) olyan kottatárat csinálni, ahol legalább látni engedi magát az írott és nyomtatott anyag. Mint a jó háziasszonyok kamrája. Ősszel akár rá is zárhatják a kamraajtót a gazdára, tavasszal épen jön elő, nagy tervekkel s tenni akarással.