Don Carlos

A mai nap is elérte a célját. Délelőttre maradt a kerti munkák befejezése. Szőlők és a kis fák takarása télire. Munka elvégezve. Tökig érő szél volt s a tegnapi eső miatti igazi vendégmarasztaló sár. Egy ásónyom, majd az ásóra ragadt föld lekaparása kőműves spakli intenzív segedelmével. Jöhet már a wolfordító, ki van vele cseszve... Ma a proszekturára nem jutottam be. Majd holnap. És vigasztalt az a tudat, hogy amit megtehetsz holnap, arra ma igazán kár az időt vesztegetni. Helyette az ámítógép (á la Benson Vilmos) nyögte be az unalmast. Na nem teljesen. Kecsegtetett még addig hogy egyik kedves ismerősöm hathatós közreműködésével kiderüljön, mi a gyíkja. A frissítés lelassította a rendszert kb. a tizedére. Nosza gyorsan elő a malac sivítót, s mint műtétkor a sebész, kértem egy gyors törlést. Mindjárt egyszerre két napi frissítést sikerült törölni. Permanens módon. Hogy most már jobb-é vagy sem, majd a vallatásnál kiderül. Egyelőre ott tartok, hogy feljöttem ide nyomkodni a bötűs gombokat. Jól megy ez nekem már évtizedek óta. Régebben is tíz ujjal gépeltem, most is. Nyolccal keresem, kettővel ütöm. De hogy valami kecsegtetőt is írjak: ma átlapoztam egy nagy-nagy partiturát. Aránylag friss szerzemény, kb. két hete kaptam. A darab már nem annyira friss, merthogy Verdi: Don Carlos című négy felvonásos operájáról van szó. Nem egy kézikönyv, ezzel hanyattfekve nem lehet szunyókálni ebéd után, mert ha rám esik, nem kapok levegőt. Nagysága cm-ben kifejezve: 37x27cm; oldalak száma 488; súlya 2700 gramm (most mértem meg). Gyönyörű darab. Kurt Soldan adta közre, s a Peters' nyomtatta Lipcsében. Igaz a színe nem olyan "don"-os, merthogy rózsaszínű. Ez legyen a legnagyobb probléma. Most viszont a rádió ontja magából Mendelssohn: Skót szimfoniáját, (MR zenekar, Hamar Zsolt) nagyon kellemes háttérzaj:) Más. Jó lenne tudni hogy a dohánytermékek kereskedői vagy a terméket előállítók ugyan mivel tudják a fém szivaros dobozra ráragasztani a "dohányzás halált is okoz" cimkét... Esetleg felvehetnék a kapcsolatot a levélborítékokat előállító papírművekkel. Ami az egyiken sok, a másikon kevés. Háromfázisú mosogatásról már hallottam. Ám hogy ezt a maradandó cimkét el tudjam távolítani a dobozról, először próbálkozik az ember a saját körmével, az nem csikarja meg a fémet. A "felhám" le is jön, a ragasztás marad. Következik a forró vizes jól bevált Ultrás víz. Merő időpocsékolás azon kívül hogy minden kiesik a kezemből. Cigaretta szünet. Következik a festék eltávolító hígító egy kis darab műanyag dörzsivel. Heuréka! Ez kell ide, ennek viszont fejfájdítós szaga van, mert ez már nem tartozik az illatok közé. Utolsó fázisként jön a 70 %-os tiszta szesz, hogy ha már lejött az az istenadta ragasztós papír, a fém doboz visszanyerje eredeti ragyogását. Halleluja! Igaz, már ez sem a Doncarlos-ból van, de Händel mester csak nem fog megharagudni. Elsős "bakakonzis" időből egy mosolyogtató sztori: Tihanyi László tanár úr a Zeneirodalom rejtelmeire is tanított bennünket. Témazáró dolgozat: Händel - Messiás. Következő alkalomkor a Tanár úr előadást tartott az eredményről. Kellemes perceket szereztünk neki s ifjú feleségének - régen nevettek ennyit. Egyik dolgozat már a címével nagy tetszést aratott : Hamlet: Messiás. Hogy a dán királyfi milyen úton-módon jött elő a titokzatos agytekervények közül, máig rejtély. Szerintem a Bolygó Hollandi által. Másik dolgozat nemes egyszerűséggel egy mondatban összefoglalta a tudnivalókat a szerzőről s művéről. Szép, nagy, jól körülírható Ciceró-i körmondat. 21 "és" szócskával valamint 57 vesszővel meg lett oldva. Nem kis teljesítmény. Ennek immár 28 éve. Mi akkori diákok, majdnem mindnyájan "öregségi" nyugdíjasok vagyunk. Tihanyi tanár úr (tudomásom szerint) jelenleg a Zeneakadémia egyik rektor-helyettese. Vissza Don Carlos-hoz. A művet 1867. március 11-én mutatták be a párizsi nagy Operában. A Met-ben az a szokás hogy az első két felvonás közt nem tartanak szünetet, csak a második felvonás után megy ki a közönség némi frissítőt bedobni. Erre a harmadik felvonás kezdődik a nálunk "Önök Kérték"-es slágerrel: "Majd alszom én..." Köszönöm a türelmet.