Télapó, előzetes (méreg)zsákkal

Ha a mai napot osztályoznom kellene, nagy bajban lennék... Ilyen is, olyan is. Egyötödre osztályzom. Ilyen úgy sincs. Az ámítógép olyan szinten fel tud bosszantani hogy gondolatban tegezőviszonyba keveredek a Teremtővel. Már a tudásomhoz mérten mindent megpróbáltam csinálni a géppel, ám csak nem akar úgy működni ahogyan szeretném. Vagy csak én vagyok ennyire műszaki analfabéta. Holnap meglátogatom a szolgáltatót, lesz hozzá pár kérdésem. Talán felhomályosít. Ződ drótot kékkel nem kötünk össze,vagy ilyesmi. De a rádió jóvoltából (Nem SUK (sic!) vezető érdeme!), ma hallhattam egy érdekes koncert második felét. Norvég zenekar, amerikai karmesterrel Bartók Concerto-ját adták elő. Voltak benne "szép részek". Nem tudom honnan volt a közvetítés, valami rémlik hogy északról, az első részben - a konferansz jóvoltából megtudtam - Grieg muzsikát játszottak. Kicsit szétszórt vagyok, van a fejemben "számtalan szebbnél szebb gondolat" ám a szekér marad:) Zene és mosolygás nélkül nem maradhatunk. Zene már volt. Jöhet a mosoly. Az író neve nem jut az eszembe, könyvének sokatmondó címe pedig a következő: Amikor Nagyapám átsíelt Finnországba. (mennyi lököttséget sikerült már elolvasnom nekem is). Finnország akkori elnökének (70-es évek közepe) eszébe jutott hogy síelni megy. Persze a testőrök is lécre kaptak, kísérgették. A hegyek között csak sikerült egyedül maradnia az elnöknek, ám nem tudta merre jár. Kis idő múlva észrevett egy házikót,melynek füstölt a kéménye. Ez már jó jel, az állatok tudvalevőleg nem tüzeskednek - kivéve a sárkányokat. Nosza,arrasiklott. A háziak szeretettel fogadták. Az asszony megterített, majd egy kis forralt lélekmelegítővel megkínálta az elnököt s a vele szemben ülő házigazdát. Az elnök hogy-hogy nem, feldöntötte a bögrét,melynek a tartalma a frissen feltett terítőre ömlött. A ház asszonya nem szólt semmit, csak villámokat szórt a szeme. Kisvártatva beszélgetés közben a ház ura is felborította a bögrét,amelynek tartalma szintén az abroszon kötött ki. Ezt már nem állta meg szó nélkül az asszony. Fel is csattant nyomban: Néé, most meg a másik marha. Köszönöm a türelmet.