Alpesi,de nem a csoki 2,avagy hogyan lesz áramszünetből kocsonya:)

Tegnap kénytelen voltam abbahagyni, az ámítógép bejelzett, hogy gondja van s le fog állni. Még szerencse, nem kellett megírni mégegyszer. Viszont akkor a kimaradt bötűt be tudtam volna írni. Nem számít, majd betudom a két pohár félédesnek az elírást:) Áramszünet volt párszor nyár óta s nem vettük figyelembe. Így olyan jégréteg képződött a fagyasztó belső falain,hogy nem lehetett bezárni az ajtaját ahogy illik. Így viszont nem fagyasztóként működött, csak tárolóként. A tartalma kiengedett mint a vizsgálatra szánt mammutszar. Előkerült a 20 literes kocsonyafőző fazék, s ma már az egész házat finom kocsonyaillat lengte be. Holnap reggelre megrezgősödik s neki lehet dőlni jó étvággyal. Nem a fazéknak, a kocsonyának. Az ámítógépről menekítettem az anyagokat, újra kell telepíteni s talán kevesebb mérget eszem ezentúl. A művészet ma is elérte célját. Az örök sláger "Jingle Bells"-be bele kellett kontárkodnom, remélem a holnapi próbán tetszetősebben fog szólni. Jelenleg Nemorino románca szól a rádióból, ez az ária - szerintem az egyetlen - a Szerelmi bájital-ban ami közkedvelt. Mivel szombat este van, nem húzom az időt tovább, köszönöm a türelmet.