Nem engedek a negyvennyolcból! 48 óra múlva már a Dunán túl leszek, ha a bakterszakszervezet is úgy akarja. Ma délelőtt a proszektura-i művészet előásó foglalkozáson ismét csak néztem ki a fejemből s ez egészen addig fog tartani míg valamikor tavaszra végzek a feladattal. A ma fellelt kották közül a legkorosabb egy 1897-ben írt darab, amit Szatmárnémeti helyőrségben írt a valamikori M.Kir. honvéd zenész. Egyetlen hiányossága van a kottát őrző mappának. Csak szólamok vannak benne - így viszont az időt rá kell szánni. Boldogult Eördögh János tanár úr jegyezte meg valaha, hogy az esetlegesen meglévő "vezérből" vezényelni zenekart olyan mint amikor vak vezet világtalant. Egyetlen megoldás lehet. Ez pedig nem más, mint megtanulni a darabot. Hadseregbéli emlékeim azért bőven vannak nem csak a remek karmesterekről, hanem a gyengébb "eresztésből" is, akiket érdemeik elismerése mellett kineveztek. S ebben csak az a baj, vagy inkább bosszantó, hogy az idő előrehaladtával önmaguk is elhitték hogy amit csinálnak, az nagyszerű. Hiába - már dédnagyapám megmondta -, minnél tetvesebb valaki, annál jobban vakaródzik. Ma a könnyen felejthető muzsikákkal volt tele a rádió, egy sem ragadt meg a fejemben. Ebben azért lehet hogy én is libás vagyok. Nem tudtam elvonatkoztatni. Ez pedig megint úgy hangzik mintha a zenét valami misztikus dolognak tartanám. Pedig nem. Szeretem a bűvészinast Dukas-tól. Csak sajnos ez a "nóta" is azok közé tartozik amit nem volt szerencsém játszani. Pedig van belőle hangszerelés, s botor módon mikor nálam volt vagy két évig, nem csináltattam belőle másolatot. Borovy úr hangszerelte még amikor Székesfehérváron ő volt a Majesztro. Az ámítógép az Msn-en kívül még ezt a "blog" oldalt jeleníti meg, s ez kevés. Az újratelepítés után ha nem úgy működik ahogy én szeretném, el sem tudom képzelni mi lesz. Lehet hogy ámítógép-függő lettem? Nem fenyegetni akarok, de ma még jövök:) 18:14