Tegnap egy kis elírás történt. A Toscanini felvétel (az Otello) nem tudom mikori, az 1942-es a Horowitz-os b-moll. Az 'ámítógép ismét próbára teszi a türelmet, vagy annak hiányát. Most már azért nem idegeskedek annyira mint pl a múlt hónapban, de azért... Tudom hogy jó a gép, működik mint a kisangyal, (majdnem)mindent megcsinál, főzni azért még nem tud s nem is valószínű hogy valaha is tudni fog. De annak tudatában, hogy 24 napja lett újratelepítve, s kicsit megturbózva, legalább sejtem hogy a hiba nem a készülékben van, hanem a szolgáltatónál. Miért van az, hogy hajnali fél négykor szinte semmi baja, de ebéd körüli időben lassú. Nagyon. Általában én is ebéd után lassulok meg, persze ez azért függ az ebédtől is. Kifejezetten vannak "altatós" ételek - s mennyiségek:) Azt sem értettem sosem, hogy lehet ebéd után sört inni. Nem vagyok rá képes. Még egy sor dologra nem vagyok képes ebéd után, de nem részletezem. Délelőtt elmentem a helyi sárgasággal a boltba, teméntelen nép volt. Feltűnhetett volna már a bejáratnál hogy kb 15 ember van a vevőszolgálat pultja előtt, de gondoltam hogy a visszacserélési láz, esetleg a garancia stb miatt. Úgy nem nagyon tűnt fel hogy sokan lennénk, csak amikor pénztár felé toltam a szekeret, akkor látom hogy a bolt feléig áll a sor. 42 perc alatt jutottam addig hogy kifizessem amit kell. Nem is volt kedvem már utána sehová sem menni. Örültem hogy megszabadultam, még a buszt is elértem. A kottaíró tollat feljavítottam, most már elég jól szuperál, remélem így is marad. A ceruzát is lecseréltem tűfilcre, mert a scanner nem hajlandó beolvasni a ceruzával írt partiturát a gépbe. Megint rosszul fogalmazom a dolgokat. Hajlandó beolvasni, csak nem látszik semmi. Ez azért különbség. A tűfilces írást beolvassa, látható is, ezzel csak az a baj, hogy az A3-as nagyságú 30 soros partitura csak kettő részletben fér a scanner olvasójába. Ezen viszont nem tudok segíteni. Így aztán marad a remény, hogy egyszer én is hozzájutok legális kottaíró programhoz, ám azzal az lesz a gondom, hogy meg kell tanulni vele bánni. Végül is nyugdíjas vagyok, bele kell hogy férjen az időmbe. Holnap besétálok a proszekturára, remélem nyitva lesz a műv.ház, és bejutok. Legalább kiszellőztetem a kottatárat, s persze haladhatok a felderítéssel is. Mára ennyi, köszönöm a türelmet. 17:53