alispán

Tegnap délelőtt óta már nem csak okos és szerény vagyok, de meg is szépültem :) 8:40-re mentem a bőr-, és nemibeteg szakrendelésre. Mielőtt valaki vigyorogni kezd, elárulom hogy a szemhéjamon volt egy jóindulatú daganat, azt csípte le a doktornő. Kb 20 másodpercig tartott az egész. Bekenték valami negro illatú macskaszarral az egészet, majd annyit mondott a dr hogy kicsit kellemetlen lesz, s mire kimondta, már kész is voltunk. Gyöhet a nyár ezerrel, nyugodtan törülgethetem a szemem - s remélem csak a nevetéstől fogok könnyezni. Este hamburg-i zenekart hallottam: Beethoven másodikja (nekem először), Lutoslawsky (nem tudom helyesen leírni, ezen a billentyűsoron nincs áthúzott "l" betű), és Mahler. A helyi tévé adott egy összevágott műsort a 15-i megmozdulásról, végre viszontláthattam magam. Nem volt rajtam símaszk, nem volt nálam sem paradicsom, sem koktél. Viszont úgy néztem ki mint egy alispán aki maga előtt tolja a hasát... Nincs mese, ebből a súlyból le kell(ene) adni. Indításnak megelégednék 10 - 15 kilóval. Sajnos a szemkörzés nem annyira fogyasztó, és persze enni is szeretek de nem madáreleséget. A gép előtti ülés is vastagítja a szobamoly feelinget, bár ha nekem kellene az áramot termelni egy dinamós biciklivel, biztosan kevesebbet ülnék előtte. Kaptam pár "fülest" okoskáról, mondták hogy "terhelt" a hölgy, vagy írhatnám azt is hogy "kissé bogaras". Köszönöm a türelmet.

kardfogú tigris

Ma az édes semmittevés napja volt, de csak azért mert a hőmérséklet erősen közelített a nulla celsiushoz, így a kertbe menés elmaradt. Tegnap névnapoztunk egyet szűk családi körben. A család cukrász barátja (Jencipapa) is kitett magáért, mint mindig. Persze ilyenkor készül egy mózeskosárnyi fasírt, vagy másként Stefánia szelet(ek). A hozzávaló francia-, s lilahagymás krumlisalátával, s újabban a nemzetközi konyha jegyében felkerült az étlapra a gyros is, sült krumplival. Ja, s a hozzávaló ezer-sziget öntetes saláta. Az oroszkrémtorta 40 cm átmérőjű, de nem fogott ki rajtunk:) Egészséges púpostevéhez méltóan, ha napjában ötször csipegetek mint a madár nevű ló, akkor is jól érzem magam, s ha háromnaponként adnak egy szalmakosarat, akkor is el vagyok. Így aztán nincs is azon semmi csodálnivaló hogy ütöm a mázsát, csont nélkül a nyolcvanat... Az is igaz hogy éjjel kergelésztek a medvék, farkasok s újabban valahonnan előkerült egy kardfogú tigris is - köszönhetően az elfogyasztott mennyiségnek. Köszönöm a türelmet. 18:38

városi ünnepség

A mai napra rendelt szent evangelium - úgymint városi ünnepség - kipipálódott:) Ma már nem bosszankodtam, fülig ért a szám. Tényleg nem ér semmit ha pörgetem magam. Igaz, ettől én még jól alszom. Meg volt mindenki elégedve, bemutattuk a szép új ruhát, ott voltak a huszárok is, meg akinek ott kellett lennie. A jó dolgokról pedig nem érdemes sokat írni. Tizenháromszor üzente Kossuth Lajos hogy elfogyott a regimentje, ennyi idő kellett hogy a húsz koszorú a helyére kerüljön. Ez a koszorúzási "rend" tetszik, amikor két oldalról támadják meg a koszorúkat. Egyik oldalról a vivők, násikról a tisztelgők. Kb fele idő alatt "lemegy" az egész. Az időjárás is kegyes volt hozzánk, sütött a napocska. Közönség kb 1000 ember, a végére kezdtek fáradni, amit nem csodálok, a zenekaron kívül mindenki állt:) Jó szokásomat nem rúgom fel - szombat lévén - , nem húzom az időt. Köszönöm a türelmet. 13:33

okoska...

Ma sikerült egy haragost beszereznem önkéntelenül. Nem nagyon vigasztal hogy a harag ha nem is kölcsönös, nem tudom hová tenni. Vagy is tudom, az ablakba. Azt sem tudom kit tisztelhetnék a haragvó emberben, mert elfelejtett bemutatkozni. Talán kezdem az elején. Ma - a holnapi városi rendezvény miatt - , ment a zenekar koszorúzásra játszani. Szokásos procedura, nem mondták mennyi koszorú lesz, majd meghallom ha bemondja a műsorközlő. Jó. Ment a műsor ahogy szokott, jöttek a tisztelet virágait, koszorúit letenni a szoborhoz. Mondtam a csapatnak hogy a koszorúzási zenét le fogom inteni egy idő után, majd kis vízleeresztő szünet s folytatjuk. Így is történt. A végén "énekeljük el a Szózatot" , mint ahogy már lenni szokott, egy hang nem sok annyit nem hallottam a zenekaron kívül, pedig elég közel álltak a különböző politikai pártok képviselői (is). De ez már fel sem tűnik. Amikor szétoszlik a tömeg - azokra gondolok akiknek "hivatalból" ott kell lenniük, + a kivezényelt iskolásoknak - , jó szokás szerint még egy indulót játszik a zenekar. Ez sem gond. A gond (vagy nevezhetjük bárminek), akkor jött amikor számomra egy teljesen ismeretlen hölgy közelített felém. Azt hittem célt tévesztett, mert nem szokás az integető ember s a zenekar közt lófrálni még akkor sem ha az ő számára véget ért az ünnepség. Mindenféle bevezető nélkül kiesett a száján nekem címezve: "biztosan direkt akkor nem játszott a zenekar, mikor ők vitték a koszorút" . Persze hogy. Mondta a párt nevét is, de lényegtelen. S még voltam olyan botor s felvettem a kesztyűt, s próbáltam elmondani, hogy a vizet ki kell engedni, stb., de meg sem várta s lépett tovább. Jutott eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat, olyan szentleszedős is volt benne sűrűn, de hogy a kutyafáját neki: 1. Ha gondom van, megfogalmazom de talán nem is ezzel kell kezdeni. Megvárom amíg vége lesz. Ha ez neki terhes, ne járjon pofavizites koszorúzásra. 2. Ha már mégis elmegy mert esetleg ő bemutatja az új "toilett"-jét, akkor meg próbáljon úgy viselkedni. Azt meg sem merem kozkáztatni hogy embernek nézze a másikat. 3. Mutatkozzon be. 4. Hozzászólhat de nem rögtön úgy ahogy most. Hajlandó vagyok mindenkit meghallgatni aki veszi magának a fáradtságot, netalán jólnevelt s tudja hogyan kell(ene) vagy illendő. 5. Nem sérthet meg - akkor sem ha nekem szólt, ám a zenekarnak címezte - , ebből az utcából én már kijöttem. 6. Meg tud békíteni, ha előbb kiengeszteli a zenekart. Na, már meg is van a kisdobosok hat pontja:) Vegyék már tudomásul akármelyik pártnak a képviselői, magasról s alacsonyról is teszek rájuk. Nem érdekelnek a pártok, sem a képviselőik! Egy dolog érdekel - s ennek érdekében az ördöggel is hajlandó vagyok cimborálni - , az hogy ennek a sok mindent megért zenekarnak a lehetőségekhez képest jól menjen a dolga. A mi dolgunk pedig pártoktól független. Ezt sem ártana tudomásul venni! Az is más dolog, ha egy pártrendezvényre X összegért meghívják a zenekart, s elmondják mit szeretnének hallani. Akkor pedig le kell ülni, s meg kell beszélni a részleteket. S majd amikor a pártrendezvényen az elfogyasztott legális tudatmódosító szerekkel még jobban kábulatba esnek, akkor sem vagyok hajlandó eltűrni az ilyen hangnemet! Ezt a hangnemet nem tanítják a zeneiskolában, s nem is vagyok hajlandó megtanulni... Ha már a hangnemeknél tartunk, még eszembe jut egy talán magyarázkodásnak tűnő dolog: ha valaki általános iskola hatodik osztályában (kb. velem egyidős a "hozzászóló" ) nem tanulta meg a fizikának azt a részét, miszerint ha levegőt fújunk valamibe, a meleg levegő lecsapódik a valami falán s összegyűlik. Gyengébbek kedvéért, ez nem csak a rézfúvós hangszereknél van így, hanem pl. a pálikafőző berendezésnél, ne adj'Isten amikor főz az illető, a a fedőről csurog a lé. Ám ekkor nem a belefújt levegő párája csapódik le. Capísi? Többek közt ezért is van az ún. vízleeresztő billentyű a hangszereken, s most nem a zongorára gondolok... Ismeretlenül csak azt ajánlanám a hozászóló hölgynek, talán ismerkedjen meg ha nem is a hangszerek működésével - gyanítom meg sem értené - , de a klasszika filológia egyik gyöngyszemével mely szerint: " a harag, erő nélkül mit sem ér..." Köszönöm a türelmet. 19:31

emlékezés

Pár perce kaptam egy szomorú hírt, így a ruhapróbás beírás elhalasztódik. A rokonságban meghalt egy nagyon kedves ember, Tibi bácsi. Úgy emlékszem, 83 éves volt. Utoljára a szüreten találkoztam vele, nagyszerű anekdotái voltak, mindig mesélt a gyermekkoráról, hogyan fogtak nyulat, fácánt... Sosem untam meg a történeteit, akármennyiszer is hallottam. Nyugodj békében Tibi bácsi. Köszönöm a türelmet.

dugóhúzó

Tegnapra ígértem a folytatást, ám történelmileg úgy alakult, hogy elmaradt... Ismét nagy élmény a könyvtár nyitva tartása, persze hogy lepattantam az ajtóról. Sikerült a portás füle hallatára megcifráznom az erősen felindult idegállapotban elkövetett összetett mondatot, aki ezek hallatára hangos hahotára vigyorodott. Ma már telefonon megkérdeztem a főkönyvtárat, ahol értetlenül álltak a vonal túlsó végén, merthogy tegnap nyiva volt - szerintük - , csak dél körül ment el balesetvédelmi továbbképzésre az ügyeletes könyvtáros. Ezek szerint még hülyének is néznek. Nálam a 09:55 még elég messze van 12:00-től. Fátylat reá. Egyik ismerősöm szerint örüljek hogy csak azon húzom fel magam, különben is nyugdíjas vagyok, nem mindegy hogy van nyitva a könyvtár, nincs időm elmenni többször is?! Nem tudom. Azért van kiírva a nyitva tartás, hogy illene akkor nyitva lenni. Egyébként nincs értelme, ha már egyszer a könytár a nyugalom szigete - kellene hogy legyen. Vagy ha már elmegy továbbképzésre, biggyesszen már ki egy cetlit hogy kb ekkor s ekkor jövök vagy nem jövök. Ma viszont nyitva találtam, s kellemes festék illetve lakk illatt fogadott, olyan igazi fejfájdítós. Mint kiderült, a modellezők előző nap dolgoztak, s mivel a könyvtár s a modellező "szakkör" is a civil ház alagsorában kapott helyet ( a könyvtár a volt zenekari árokban, amit lefedtek), hogyismondjamcsak - a levegő nem cserélődik. Ám meglelték a kulcsot, s csak kinyitották az ajtót ami az átkosban szinte mindig nyitva volt. Amit szerettem volna, annak csak az első és az ötödik része volt bennt, így elhalasztódik a harrypotterösszes. Lett helyette Révay József, Irwing Shaw, Paál Zoltán, A. Sztyepanov, Vámos Miklós, cca. 3300 oldal. Ma a délutáni szunyókálás idején a zenekar elnöktitkárvezérigazgatómindenese hívott, megérkeztek a ruhák. Holnap megnézzük milyenek. A postás is meghozta délelőtt a zenész lírákat, amit a seregben csak "állomány jelző"-nek neveznek. Azt felteszem mindenkinek, kár lenne ha bárki is szétszúrná a kezét így szereplés előtt. Emlékeim szerint a tropikál anyagot legkönnyebben dugóhúzóval lehet átszúrni, ami nem hagy nyomot az anyagon. Egy zenésznél pedig mindig legyen ceruza, sörnyitó s dugóhúzó - á la Ferencsik János. Nos, a dugóhúzó mostanság már nem divat, kannáshoz nem kell:) A múlt héten kiiktattam magam az iwiwről egy napra, az új lapon pedig feltüntettem, hogy jelölésre nem reagálok, nem vagyok politikus. Ha ismer valaki, vegye a fáradtságot és írjon. Ha nem, nem. Persze vannak kivételek, ők erősítik a szabályt. Nem kívánom senki magánüzenetét olvasgatni az üzenőfalon, miszerint "incifincipicinyulacskám, nagyon szeret a te ordas farkasod" stb. S persze ez csak akkor derül ki, ha már elolvastam. Na, erre sajnálom az időt. Mivel a sport nem tartozott sosem az erősségeim közé, azért tegnap a "szörfölés" alatt csak sikerült rátalálnom a fújós partituraoldalra, most már keresgethetem hogy mit hová miért hogyan. Újabb "kedves" kis locsolóverset is olvastam, itt van a szezonja: "zöld erdőben jártam, trágyadombot láttam, leszűrtem a levét, rádönthetem felét?" Köszönöm a türelmet. 18:14

Csikovszky

Ahoj! A nyírfácskás dal szól, de micsoda feldolgozásban!!! Csikovszky mester negyedikje, ajajj micsoda nagyszerű muzsika. Bp-i fesztiválzenekar, Fischer Iván. Sokkal jobban érdekel mint a szavazás értékelése a tv-ben... Délelőtt megcsaptuk a próbát, pár ember elfoglaltság miatt nem tudott jönni, de nem volt semmi egetrengető dolog. Belecsaptunk a Scholl Miklós által megírt Rákóczi induló triós változatába - ezt játssza már több mint 100 éve magyar nyelvterületen szinte mindenki aki Rákóczi-t játszik. Ernő bácsi hangszerelését fújta a csapat. Szinte látható módon megfiatalodott a zenekar hatvanon túli tagsága - eszükbe juthatott hogy valaha hányszor játszhatták azon a millió fogadáson, rendezvényen, stb. Nem felejtették el, elmondtam én is hogy mi fog történni - nem mintha nem tudták volna - , a hirtelen leintéseket ha megáll a díszhuszár beadni a jelentést, stb. Nem nagy dolgok ezek, csak látványosak. Nosza, hadd legyen elégedett. De: ne üzengessen, mert akkor sem isszuk kanna fedőből a tokajit. Az üzengetést nem fogom neki elfelejteni sosem. Remek hírt is olvastam ma: a M.o.-i kedvenc is nagykövet lett. Lehet hogy a 2010-es év nagy részét Pécs városában kellene töltenem. Vagy legalábbis venni egy nyugdíjas bérletet Ózd-Pécs közt:) Holnap majd folytatom. Köszönöm a türelmet. 20:31

Donizetti

Befejeztem - már ami a 15-i műsort illeti. Készen vannak a kották. Már csak fújni kell ezerrel. Kezdődhet a következő. Kezdeném is, ha meglelném végre a kottaíró programban azt, ami már egyszer előjött véletlenül. Mégpedig a kitöltetlen fúvós partitura oldalakat, amiket csak össze kell firkálni. Még jó hogy a hét elején megrendeltem a 0.3-as kottaíró tollakat. Már mindegy, jó helyen lesznek azok nálam. Remek muzsikák voltak a héten, többek közt Bach János Sebestyén h-moll miséje, erről pedig érdekességeket hallottam az előadás kapcsán. Igaz, csak felvételről, mert nem voltam rádióközelben:) Mely szerint Bach bácsinak nem sok műve van ami ékes latin szöveggel íródott, Lipcsében akkoriban nem nagyon díjazták a latin nyelvet, mert az ugye erősen köthető a római katolikus valláshoz. Bach bácsi viszont nem katolikus. Valamint olyan nagyszabású csapatra íródott, hogy valószínűleg elő sem tudták adni akkoriban... Persze ezek találgatások, amikben azért lehet valami. Mindezektől eltekintve, a h-moll mise nagyszerű muzsika. Háttérzajnak is, éppen akkor pötyögtem Sebor Károly Magyar indulóját amiben semmi latin, pláne egyházzal kapcsolatos nincs. Viszont benne van többek közt a "Befordultam a konyhára, rágyújtottam a pipámra..." szövegű nóta is. Most pedig Donizetti: Lammermoori Lucia operaközvetítés van a MET-ből. Lassan már azt is megjegyzem melyik cégnek a jóvoltából:) De mivel szombat este van, nem húzom az időt. Borzasztó locsolóverset olvastam a minap, nem túl kedves, de aki olvassa, majd kipótolja a hiányzó részt. Tehát: "Száraz ágon lóg a t . . . n y, megöntözlek, de azt nagyon" Jajj... Köszönöm a türelmet. 21:16

tambourbot

Bejuttam ma a proszekturára, a gép(ek) hellyel-közzel dolgoznak, de nem az igazi. Már nem idegeskedek rajta, olyan lesz amilyen. Annyira megkeseríti a dolgom a gépekhez való hozzá nem értés, hogy ma estére szabadnapot adtam magamnak:) S mivel a délutáni szunyóka elmaradt - köszönhető a karácsonyi fekete tea elfogyasztásának - , éppen ezért ma korai fekvés, s holnap még koraibb kelés lesz. A tea nem karácsonykor készült, hanem ma, a fantázia neve karácsonyi, fel van turbósítva szegfűszeggel, fahéjjal, stb. Mézeskalács illata van, nagyon kellemes ízileg(!) is:) A márc.15-e nekem már holnap véget ér, az "éles" bevetés már csak lemegy... Egy zenekar tagsága helyett nem tudok játszani ha akarnám sem sikerülne. A kották rendben lesznek, lesz még egy próba s ezzel május 1-ig vége a dalnak. S ha a tavaszi esős szeles idő is beköszönt, mehetek a proszekturai szekrényekbe folytatni a félbehagyott leltározást. Ha viszont szép idő lesz, akkor a kertbe megyek a tavaszi munkálatokat csinálni. Nagyon nem fogok unatkozni. Tegnap este a basszustrombitás-prímás kollégával bevizsgáltunk egy üveg félédes vörös Noé - találmányt, s kibeszéltük az általa fújt kottákat. Régóta halasztódott ez a beszélgetés, itt volt az ideje. A muzsikus élete népi zenekar prímásaként telt, ám "kihalt" a tagság s egyedül maradt. Prímásként sok mindent nem tudott volna a fúvósoknál kezdeni, ezért kért egy hangszert - a zenekar fele azt hitte, az unokájának kéri - , s cca. 10 hónap alatt odáig jutott hogy a basszustrombita szólamot (1 c -1 c - 1 d - 1 d) megbízhatóan hozza. A szomszédainak jobban tetszett mikor a drótoson gyakorolt, a basszustrombitán való gyakorlást nehezebben viselik - ez érthető is egy tíz emeletes házban:) Hogy a kedves szomszédok ne zavarodjanak meg, a hangtompítót (sordino) megalkotta saját magának. A basszustrombitának a hangtompítója pedig mi más lehetne mint egy másfél literes citromlé-s műanyag palack... A kürt szordínót ajánlottam anno, de nálunk sajnos kürtöt fúvó emberke sincs, nemhogy kürtszordínó. Jó régen láttam kürtöst szordínót használni, általában "gestopf"-al megoldották, pedig szerintem nem ugyanaz. Bár az lenne a legnagyobb problémám az itthoni csapattal, hogy a kürtös(ök) nem használ(nak) szordínót... Mai infó szerint 12-ére itt lesznek az új ruhák, már csak vírítani kell benne:) Megnéztem a "tamburbotot" is, a második mozdulatra a lírás fej része olyan szép ívet húzott a levegőben mint mikor Brezsnyev elvtárs a kalapács után dobta sarlót. Nem törtem össze a nagy (3x6m) tükröt, nem talált el senkit, s az ablakok is épek. 1981-ben, vagy '83-ban a debreceni katonazenekari fesztiválon az akkori egyik karmester a "gyepshow" alkalmával egy egészen új figurát mutatott be a nagyközönségnek. Ehhez persze elő kellett készíteni a "tambur botot", ami csak abból állt hogy a súlypontján kifúrták. Csak annyira, hogy egy kis csavarhúzó beleférjen. Majd mint egy ügyes bűvész, alkalomadtán a zsebből kikerülő csavarhúzóra rákerült a bot, s elkezdte pörgetni. Úgy, hogy a mutatóujja takarta a csavarhúzót, amin pörgött a bot. Ment minden a begyakorolt mozdulatokkal, ám egy kis malőr történt. Valószínűleg izgalmában nem úgy fogta a csavarhúzót hogy az ujja eltakarja, épp' ellenkezőleg... Így a nagy durranásból egy kis kuncogás lett. Mert mi abban a nagy szám, ha egy csavarhúzón pörgeti a botot?! A nagy izgalomban a csavarhúzót lehetett látni, s az ujját nem... Az ujját egyébként sem, mert akkor még divat volt a fehér kesztyű a zenekari díszruhához. Köszönöm a türelmet. 21:46

Otello

wow,wow,wow:) befejeztem - a felét. Már a gépben hűsöl a fele mennyiségű kotta. Azért ezt még nem gondoltam volna, főleg a reggeli bosszúságok után. Elmentem ugyanis a boltba ahol azt ígérték, hogy péntekre készen lesznek a festékpatronok utántöltésével. Lehet hogy készen is lettek, ám az üzletbe nem érkezett meg. Nem kicsit felkaptam a vizet, tudva azt hogy nem az tehet róla aki átveszi a megrendelést, stb.stb. Csakhogy ez nem vigasz - holnap megint kezdhetem a mondókámat a zenekar előtt azzal, hogy bocs... A fene vigye el. Erre megjegyezte az eladó, hogy ő elmondja helyettem. Nanana. Nem cseréljük fel a szerepeket. Kértem, hogy legalább valami vigasztalót mondjon, erre kaptam azt a választ hogy nézzek be kedden(!) mert akkorra biztosan ide ér. Kértem még hogy adja írásba, de elutasított. Kényszerhelyzet. Mivel a patronokat átadtam töltésre, meg kell várnom míg megérkezik. Hiába mentem el festékpatron utántöltő készüléket venni, csak az vigasztal, hogy ezt is ki fogom próbálni. Bár ami a manuális képessségeimet illeti, azért nem vennék rá mérget hogy sikerül is:) A reggelit kihagytam de nem a böjt miatt, így alakult. Helyette 11:00 magasságában megtöltöttem magam paradicsomos húsgombócokkal, s olvasásos elalvás lett a vége. Majd befejeztem amit kellett kottailag. Ezek után a Bartók rádió jóvoltából (is) sikerült megfülelni egy 1994-es MET-beli Verdi: Otelló-t Samuel Bitschkoff vezényletével. Holnap 10:00 körül lendül a pálca, majdnem rögtön a reggeli szokásos bundás kenyérke+kaka(j)ó utáni buszozás után. Ma is hallottam valami iszonyú nagy marhaságot, de kiszaladt a fejemből. Köszönöm a türelmet. 2:38

sprotni

A hét eleje elég messzinek tűnik, de munka volt mint ahogy mindig, csak kicsit jobban sűrűsödött. Sűrű szentleszedések közepette alakul az indulókönyv, de csak magamra haragudhatok. Ezért is jó ha nincs főnöke az embernek, bár így csak saját magát okolhatja. Már ahogy. Mert nem tudom gyorsabban, szebben, jobban mint ahogy most csinálom, legalábbis a mostani gyakorlattal. A lényeg egy: senkinek nem lesz gondja azzal hogy milyen kottából fújjon, nem kell több indulókönyvet vinni csak egyet, ezt az "újat". V. Henrik tegnapig kitartott, már a buszra várva is ezt fütyülöm. Tegnap váltottam új felvételre, ez pedig Bruckner bácsi 6.-ja. Westfáliai Zenekar, Hubert Reichert. Nem tartozik a sokszor hallott harmadikhoz vagy hetedikhez, esetleg a kilencedikhez, de jó muzsika:) Kissé zavaró hogy a scanner meg dolgozik ezerrel, zúgolódik mint törzsökös kocsmajáró ha nem a "klasszikus" vastagfalú háromdecis pohárban szolgálják ki a fröccsöt. Valamelyik nap láttam egy régi ismerőst (nem ismert meg), anno mikor a SZU-ban voltunk együtt a KISZ-es csempészjárattal, akkor még a kubai fehér rumot pezsgővel, uram bocsá' dán sörrel itta. Mostanság a "koccintós" fantázianevű félédessel keseríti mindennapjait. Példát vesz a politikusokról - változik az ízlése. Politika befejezve. Ma viszont kaptam a majdnem hiánycikknek számító tescogazdaságos dunai félédest, szerintem ez jobb mint az olasz száraz. Holnapra megígérték a festékesek is, hogy rendben lesz minden, dolgozhat a nyomtató is, s végre kézzelfogható lesz az elmúlt hetek munkájának gyümölcse. Kijöttem a kismaccsból:) Jó hogy nem szoktam előre leírni amit akarok, ez a sok - időnkénti marhaság - csak úgy dől belőlem mint tehénből a metángáz. Még a tegnapi naphoz tartozik, hogy a jó muzsikát árusító boltban nem találtam egy darab kazettát sem... Lehetetlen hogy eladták volna, ez nem a gagyi fajta, ezt nem keresi különösebben senki csak aki olyan elvetemült hogy képes "komoly" zenét hallgatni, netán áldoz is érte - már amennyiben áldozatnak lehet nevezni azt a bizonyos darabonkénti 99 ft-ot. S a darabonként nem a kazetták számára vonatkozik, mert például egy operakeresztmetszet ami nem egy kazetta, az is 99 HUF. Nem átallottam rákérdezni hogy hová suvasztották el - hátha engednek az árból s egyben eladják például nekem egy még jelképesebb összegért. Nem, nem adták el, s nem is ajánlották fel sem jelképes összegért, sem máshogy. Csak olyan helyre tették, ami felér egy tornagyakorlattal. S az tudvalévő hogy a tornaszerek a legcsúnyább halálnemek. Olyan helyre tetették, ahol a nem túl magasnövésű emberek sem találják meg könnyedén. Azok, akik kampóval szedik a földiepret. Aha, direkt elsuvasztották. Engem is megillet a "ius murmurandi" . Egyébként meg olyan mindegy, aki keres az talál - ha van ideje. Megtaláltam én is a görög sprotni-nak nevezett fagyasztott apró halat, vételeztem is belőle, ma meg is sütöttük. Minden nap nem fogok enni, de időnként igen. Ha már egyszer hal, akkor az én kedvencem a borsos lisztben forgatott tiszai szürkeharcsa, esetleg még nagy duzzogva a sült pisztrángot is megeszem, csak az íze kedvéért:) Köszönöm a türelmet 20:37

V. Henrik

Tegnap vasárnap lévén - s Jégtörő Mátyás napja, vagy az új naptár szerinti "szökőnap" - , megcsaptuk a délelőtti próbát. Egyre többen vagyunk a próbákon, s ez jó dolog. Remélem nem kiabálom el. Még a márciusi anyagokat gyűrjük, ha az lement, rátérhetünk az őszi megmozdulás anyagára. Közben akad tennivaló az "új" induló(s) könyvekkel is. Haladok vele, készen is leszek mikorra szükség lesz rá. Valahol nem bánom hogy idén nem lesz Gyula városában fesztivál amire a zenekar menni szokott. Így is eléggé sűrűnek tűnik a program. De lehet hogy csak nekem az, ki sem látszom a kotta hegyek közül:) Izoldát félretettem (megint), bezártam a proszekturán egy szekrénybe, hogy még ha szeretnék bele firkálni, akkor se legyen kéznél... Nagyszerű ez a kottaíró program, csak nem haladok annyira mint szeretném - s az idő is vészesen fogy. Az operákat is félretettem, nem mindig pörgősek, hogy a háttérzaj hasson a gyorsaságra. Az is igaz, hogy nem a Rimszkíj-féle Dongó szól egész nap, esetleg Paganin Moto Perpetuo-ja. Délutáni szunyóka elmaradt, helyette volt kis séta a boltig s vissza. Különösebben nem kedvelem az angol nyelvet, de szerencsére kezembe akadt - nem véletlenül - W. Williams: V. Henrik című zenekari szvit-je, narrátorral kiegészítve. Pár évvel ezelőtt mutatták be újra a "promenad" koncert sorozat keretében Londonban. A narrátor Samuel West, angol színész aki a Shakespeare színházban játszik pár főszerepet, gyönyörűen beszéli az ékes angol-t. Valahogy nem olyan mint amikor löncsölés közben teli szájjal magyaráz valaki - mint általában a filmekben, esetleg még csámcsog is hozzá. Kis történeti háttér a darabhoz: a II. világháború idején három Shakespeare filmet készítettek Laurence Olivier-vel a főszerepben. Mindhárom film zenéjét W.Williams írta, aki az akkori Londoni Szimpatikusok karmesterének - Malcolm Saergent - felkérésére zenekari szvitet készített a filmek zenéjéből. Pár évvel ezelőtt leporolták a darabot, s mint említettem 2002 nyarán bemutatták Londonban. Közvetítette a Bartók-adó (mint szinte az összes promt koncertet) s sikerült is felvennem. Pár hónappal később - már Szentendrén dolgoztam - , Budapesten az egyik kedvenc lemezbeszerző boltban ott virított a CD. Vettem volna belőle többet is, de csak egyet vittek belőle. A szépséghez az is hozzátartozik, hogy időközben valaki lenyúlta ezt a lemezemet, legyen vele boldog. Még idejében készült belőle egy biztonsági másolat, azt fülelem:) Mivel a magyar nyelven kívül csak egy világnyelvet beszélek úgy-ahogy - s ez nem az angol - , természetesen rögtön elolvastam az V. Henriket, legalább fogalmam legyen a történetről. Kis segítséggel sikerült Falstaff monológját is megszerezni eredetiben, de a tanulásába beletört a nyelvem. Nem szeretek teli szájjal beszélni. Tehát marad a muzsika élvezete s Samuel West szép beszédének hallgatása. Ez sem kevés. Nem vagyok telhetetlen. Az valószínű hogy ebből a darabból sem a húsvéti nyuszi, sem a Télapó nem tud partiturát szerezni nekem, de amilyen mákom van (időnként), majd belebotlok valamelyik antikváriumban. A csápjaimat azért kinyújtottam, sosem lehet tudni:) W. Williams darabjai közül a szvit előtt pedig csak a Tubaversenyt, és a harmadik szimfóniát hallottam. S sajnos semmit nem tudok róla. Mármint W. Williams-ről. Be kell pótolnom a hiányosságokat. Erre is sort kerítek alkalomadtán. Köszönöm a türelmet. 19:15

álom

Jön a tavasz. Mi sem bizonyítja jobban, hogy a héten megérkezett az első fehér gólya - bemondta a rádió, Tüskevár környékén látták. A tavasz hírnöke lehet az is, hogy zenekari fesztiválról álmodtam. Érdekes dolgok az álmok, egyszerre több helyszín, több ismerős, keveredik benne minden. S persze nem mindenre emlékszik vissza az ember, csak foltokban. Felébredtem egy gyenge szunyókálás után, ami álommal párosult, hajnali háromkor tettem le a tollat. Fél hatkor viszont felébresztett az este folyamán elfogyasztott gagyikóla hólyagtágító hatása, s csak néztem ki a fejemből. A sárgaság dobása után le is ültem a gép elé hogy megírjam az álmot, de csak kornyadoztam. Kilenc óra magasságában a konyhából érkező neszek, sülő szalonna illata kiugrasztott az ágyból. Ez csak szófordulat, szó sincs korai ugrabugráról:) Álmomban egyszerre volt jelen egy helyszínen a kaposvári dísz tér, a pécsi volt tüzérlaktanya alakuló tere, körbevéve a trencsényi hegyekkel, megtűzdelve Tatuiban látott óriás kaktuszokkal s kroton fákkal. Minden résztvevő zenekar valamilyen tűzoltó alakulattól érkezett, a szürke és kék színeknek összes árnyalatával. Egymás után szólaltatták meg az indulókat, s nekem csak az volt a problémám, hogy az előttünk induló zenekar lelőtte a miénket s rázendített az Alte Kameradenre. Kerthelyiség mellől indultak a zenekarok, s egy pincér szaladt ki hurkapálcával a kezében, hogy ezzel integessek, ezzel szponzorálom az éttermüket, melynek fejében korlátlan s díjtalan a zenekar fogyasztása. Nagyszerű. Ennyit nekünk is megér a dolog, addig vágják le a kétfejű sast s főzzék meg ebédre. Ezek után eljátszottuk a Doppel Adler-t, s mielőtt a végére értünk volna - felébredtem. Köszönöm a türelmet. 10:31

kék nyúl

Ma ismét bírkózás Izoldával:) Előtte délelőtt azért volt egy "terepbejárás" a márciusi megmozdulásra. Semmi különös, ahogy lenni szokott. De mivel az elmúlt közel harminc évben az ünnepeken mindig dolgoztam (csak nem itthon), ez nem okozott meglepetést - nekem. Csupa fontos dologról cseréltünk eszmét: honnan jön be a polgármester, a díszhuszár mennyit megy, a dobos majd csapjon a húrok közé, mert arra fog megállni. Sikerült pár téveszmét eloszlatni. Menjenek ahogy akarnak, majd figyelek s leintem a zenekart. Működik ez, csak látnom kell hogy mi történik. Márpedig ha a színpad mellett ül a zenekar, s a színpad szélét virágokkal díszítik, akkor sok mindent nem fogok látni, lévén maga a színpad is 150 cm magas. Én pedig nem vagyok egy kosaras alkat csak nyáron - de a kosár akkor a gyümölcstől roskad:) Sikerült egyezségre jutni, elvégre zenekar nélkül nem ünnep az ünnep. A menetet is sikerült a fontossági sorrendet betartva megalkotni. Zenekar, közjogi méltóságok(?), utánuk a lovas huszárok, népviseletbe, esetleg "bocskai"-ba öltözött újgazdagok (kabátzsebből kilógó sörösüveggel), s majd valakik zárják a sort. Gondolom a valakik azok lesznek akik hajlandóak kicsit gyalogolni, s nem egyből az ünnepség színhelyére mennek. Engem különösebben nem zavar senki, azt viszont nem szerettem ha a lovasok mindjárt a zenekar után jönnek. Itt is sikerült ezt elkerülni. S ha a ruhakészítők is tartják magukat a megállapodáshoz, akkor már az új ruhában fog feszelegni a zenekar:) Addig viszont még van teendő, az új indulókönyvnek az a része, ami szükséges az ünnepségre, annak készen kell lennie. Beavatjuk azt is, pláne ha szakadni fog az eső...:) De nem lesz gond akkor sem, gépen van - lesz az egész, bármikor után lehet nyomtatni. Jó ez a program amit egy kedves kollégától kaptam - előttem a zenekart abriktolta 11 éven keresztül, s most első oboa szólamot fúj -, még én is tudok vele bánni. Gyorstalpalónak nem nevezném amit kb kettő óra alatt elmondott a program használatáról, az nekem elsőre kicsit dús volt információilag. Tapasztalati úton - sűrű szentleszedések közepette - bele lehet ebbe jönni. A háttérzajok is kellemesek, váltakozva egymás után szól Bellini két remek operája, a Puritánok - di Stefano, a Scala, Tullio Serafin 1953-as felvétele, és a "La Sonnambula" - Nicola Monti, a firenzei Maggio Musicale, Richard Bonynge 1963-as felvétele. Keresztfiam mosolyogtatott meg ebéd után. Elmagyarázta, hogy a kígyók milyen nagyszerűen látnak. Ha például a zöld fűben észrevesz egy kék(!) nyulat, akkor annak annyi:) Köszönöm a türelmet. 21:09

Izolda

Tegnap dél után feltettem az i-re a pontot. Kész van a márciusi anyag. Mármint a kézzel írott változat, a nyomtatottat is gyűröm szépen, lassan, komótosan. Azért mintát vittem a mai próbára, nézzék meg a kedves kollégák, hogyan is fog kinézni az új anyag. Ma nem csak mi voltunk, jött pár ember a tegnapi "buli" még meglévő maradványait eltüntetni. Hajnali három órára én is hazaértem, a szolnoki zenekar is hazaért. Nagyszerű műsort adtak, nekem tetszett. Nem hallottam a big-band formációt már vagy tizenéve, de jó volt hallgatni. Megjelent a "falu eleje" is, szinte mindenki ott volt - már persze akiket ismerek. Ott volt a fő díszhuszár, így sikerült fehér asztal mellett megbeszélni a kívánságát. Kevés volt az információ, rövidre zárva a témát, a zenekar játssza a Rákóczi indulót az ünnepségen, de a tokajit még mindig nem isszuk kanna fedőből. Még huszadikán lesz egy "terepbejárás" amin pontosítások lesznek, de nem mérvadó. A tényleges kérdéseken túltettük magunkat. Tegnap jó hírt olvastam az iwiw-en, de az örömbe üröm is vegyült. Sajnos nem tudok ott lenni a március 7-i koncerten, más elfoglaltság miatt:( A sárvári megmozduláson azért ott leszek, s remélem a zenekar is. Most hogy bevégeztem az anyagot, visszatérhetek s befejezhetem Izoldát. Ne porosodjon tovább a szekrény tetején. Ha készen leszek, akkor teheti a dolgát a scanner is. Nem sok az egész, kétszáz ütem sincs. Köszönöm a türelmet.

Új barázdát szánt az eke!:) Kaptam legális kottaró programot, próbálom elsajátítani a zírást rajta, de úgy vagyok vele mint az erősen harmadnapos ittas, aki leül marokkót játszani csontszáraz cimborákkal... Mint mindent, ezt is meg kell tanulnom, s nem elméletben hanem gyakorlatban. S ehhez sem kell más mint az összhang tanulásához (á la Farkas Antal), egy hátsó fertály, amit leteszel a székre s gyűröd. Rádióműsor kiiktatva, egész nap a beszerzett muzeális felvételek szólnak, most különösebben nem zavar semmi - feltöltöttem az aksikat a vezetéknélküli füleshez. Egyelőre a márciusi ünnepség anyaga fog elkészülni, aztán szünet hogy befejezzem Izoldát, s csak aztán következik a többi. Természetesen naponta eszembe jut egy-egy induló amit még csak bele kellene tenni a készülő könyvbe, de majd szanálunk. Lesz gyalogmenetes, térzenés, ünnepes, s gyászos:) Teljesen feleslegesnek látom a kottatartó mappákat (majd) nyáron hurcolászni magunkkal, az összecsukható fém kottaállványok simán feldőlnek csak a mappa súlya alatt, az meg hogy néz ki ha csak az éppen aktuális darabot csipeszeli fel az ember, a mappa pedig a szék mellett a földön pihenget. Nem játsszunk - egyelőre - olyan darabokat amik megkívánnák a kinyitott B4-es nagyságot. Ha pedig lekicsinyítjük A4-esre (mert azzal könnyebb bánni), akkor pedig a pápaszemes kollégáknak kell messze ülni az állványtól, mert nem a szemük rossz, a kezük rövid. Ma megerősítették a hírt, miszerint a ruhák elkészülnek, március 10-e a szállítási határidő. Köszönöm a türelmet. 17:45

Beverly Sills

Remek közvetítés a MET-ből, 1975-ös Rossini: Korinthosz ostroma című operája. Beverly Sills-re emlékeznek ezzel a felvétellel. Kellemes háttérzaj az indulók körmöléséhez:) Nagyon nem rángattam az istrángot, olyan nagyon sürgős nem volt egyik nóta sem, holnap nincs zenekari próba, majd a jövő héten, s remélem akkorra befejezem ezt a 18 számot. Viszont ha készen leszek, tartok egy kis szünetet indulóilag, s befejezem Izoldát. Tegnap este egy Szolnoki kedves tubás (volt) kolléga átküldött egy legális kottaíró programot, de én műszaki analfabéta lévén nem boldogulok vele... Majd ezt is megtanulom, s gyönyörű új indulókönyve lesz a zenekarnak. Olyan 25 induló azt gondolom elég lesz indításnak. Szombat este lévén nem húzom az időt, köszönöm a türelmet. 22:06

trendy:)

Délelőtt a nagy élmény volt sorozat egyik új darabja történt a helyi sárgaságon:) Fellépett rögtön az első ajtónál magassarkú tipegő csizmában egy eredeti szőke nő. Olyan tipegősben mint "Al Bandi" remekül főző felesége a rém rendes család sorozatban. Mindjárt tele is lett vele a busz. Nem a csizmájával, a jelenséggel. Rátalálva egy ismerősére, lehuppant mellé az ülésre, s egyvégtében mondta a magáét míg le nem szállt, de sajnos csak a végállomáson. Kinyilatkoztatás szerűen osztotta az észt, kérdés nem hangzott el, csak mondta, mondta... A hevenyészve felállított tényállás szerint, hogy sétáltathatja a kutyáját valaki kitérdelt mackó nadrágban s kalappal a fején... Milyen ízlésre vall? - tette fel a költői kérdést. Ahhoz képest ő egy jelenség volt ebben a csizmában a hozzá tartozó, köldökétől lejjebb érő rövid farmer szoknyájában, amihez horgászháló mintás mellényke is társult, s a hajában egy olyan rózsaszínű fejékkel, ami egy pride felvonuláson nagydíjat kapna. Biztosan ez a trendy:) A folytatás pedig azzal a közéletinek sem mondható szintén költői kérdéssel folytatódott, miszerint miért nem köszönnek neki a házban lakó emberek előre(!), elvégre ő a gyengébb nemhez tartozik. Milyen az IQ szintje a lakóknak ha még ezt sem veszik észre(?!). Ő kitöltött egy tesztet, az eredményt nem tudja, de biztosan jó lett, mert három napig csinálta. Mindezt olyan nyávogós hangon hangosan, hogy az embernek megfájdul tőle a feje. S aki nem hajlandó észrevenni hogy ő egy törékeny teremtése az Istennek, az "nyalja ki a s....m" ! Jajj... Köszönöm a türelmet.

patina

Azt hiszem, éppen itt az ideje, hogy firkáljak valamit. Semmi belső kényszer, vagy ilyesmi nem játszik szerepet, csak négy napja írtam utoljára. Majd úgy járok ezzel is mint Izolda szerelmi halálával. Már február van, Tódor napja s még mindig nem vagyok készen. Közbejött pár dolog, de nem reklámozom. Jó muzsikákat füleltem, príma könyve(ke)t olvastam, egy kicsit kizökkentettem magam a rendszerből. S hogy ki ne hagyjam, a fekete özvegy is szerepet kapott:) Ma ismét egy gyöngyszemet sikerült beszerezni: Otto Klemperer, Claudio Arrau, WDR Orchester Köln, 1954-es, és 1960-as felvétel. Bekerül a többi közé. Ja, Chopin és Albeniz. Proszekturán sem jártam, Schuch "bácsi" indulókönyve adott egy kis bogarászni valót. Mindent nem sikerült meglelnem, lévén a könyv-, s kottatáram fele még mindig a szolnoki lakásban. Hadd porosodjon, legalább kerül rá "patina". Más. Kaptam egy előzetes árkalkulációt. Egy könyvkiadó vállalná a jegyzet kiadását, ám erre most sincs fedezet. Marad a talán legegyszerűbb megoldás, de nem adom fel. Egy biztos, kézírásos sokszorosírásra nem kerül sor mint a pasquillusok (gúnyversek) idejében, cca. 300 éve. Pedig akkor ha valaki a kocsmában "leteremtettézett" valakit, a falu bírája kiosztatott rá 30 botütést. Az is igaz, hogy semmi olyan írás nincs benne ami "hírértékkel" bírna, nincsenek benne rém-rím-hírek sem, tehát nem eladható. Szeretem a csendes esős estéket, amikor hallani lehet a denevér szuszogását is a szomszéd ház tetejéről. Köszönöm a türelmet.

"Ne vedd észre..."

Egy kis csendesség után újra itt keresem a betűket, még előbb a gondolatokat. Sokfelé szaggatott agyam is kezd megnyugodni. Így az ebéd utáni csendes - mert nem jöttek focizni a dühöngőbe - pihenő után is kissé le vagyok lassulva. Délelőtt megcsaptuk a próbát, voltak benne "szép részek" (á la Ábel Attila), s persze olyan is, hogy "ne vedd észre" :) Még az ezredforduló előtt - időpontra nem emlékszem - kapta a feladatot a szolnoki és az egri zenekar, hogy közösen a hadsereg stúdiójában vegyük fel a csapatok részére az ünnepségek zenei anyagát. Semmi különös nem volt benne, érthető hogy voltak olyan parancsnokok, akik a zenét nem szükséges rossznak látták... Nosza buszra szállt a két zenekar, be is cihelődtünk a stúdióba, s kezdődhet a munka. Felvettünk pár számot, a főnökség bevonult a technikai helyiségbe megbeszélni az esetleges hibákat, ahogy az lenni szokott ilyenkor. A zenekar maradt a helyén és "áhítatva-vigyorogva" hallgatta a pár perccel előbb rögzített anyagot, amit kilőttek a stúdióba is. Nem sok hozzáfűzni való volt, egy szarvashibára azért figyelmeztették a csapatot - az akkori főkarmester sztentori hangon kiszólt, mire kedves ütős kolléga "élből" visszadobta a labdát: "NE VEDD ÉSZRE..." - mindezt legális tudatmódosító szerek alkalmazása nélkül, teljesen józan állapotban. A fele csapat vigyorgott mint rothadt alma az export ládában, a másik fele azt a helyet kereste, hová lehet elbújni. Csak megerősítette azt amit általában szoktak a "dobosok"-ról mondani. Helyből olyan lükék, mint más nekifutásból. Hetekig el vannak ész nélkül - mint még oly' sokan, velem együtt. Vissza a próbára. Meghozták a köpenyeket is, valakik kabátnak nevezik, s még valakik ballonkabát - béléssel névvel illették. Teljesen mindegy minek nevezzük, szerintem borzasztó csúnya... A célnak meg fog felelni, nem nekem kell kifizetni, ajándék lónak stb... S ha a cég is tartja a megígérteket, ebben a ruhában fogunk feszelegni a márciusi ünnepségen:) Azért ebben a pár bejegyzés nélküli napban is történt érdekesség - bár ez lehet hogy csak nekem az - , mert üzent a lovas díszhuszárok vezetője a zenekar elnöktitkárvezérigazgatómindenesének (sic!), hogy a zenekar az ő bevonulásukra a "Rákóczi-induló"-t játssza, merthogy ők arra próbálnak. Na hiszen. 1. Ha akarok (esetleg szeretnék) valamit, megkeresem az illetékest s nem üzengetek mintha a beosztottam lenne. 2. Ha már egyszer huszár ruhában lóval vonulnak fel, esetleg utána nézhetne a történelmi hűség kedvéért pár dolognak. Nagyon szép a ruhájuk, jó szokás szerint nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy a 12 db huszár ruháért tavaly kétszer annyit fizetett a helyi önkormányzat, mint most a zenekar 35 db ruhájáért... Nem kell mindenkinek tudni a Rákóczi induló keletkezéséről - csak megjegyzem, Scholl Miklós-nak köszönhetjük a "kis" Rákóczi induló triós formájának a fúvószenekarok által játszott változatát, amit Keil Ernő bácsi hangszerelt - , de ha már huszár, illene a Hertelendy Gábor-féle 12. Nádor huszárezred indulót játszani, ami valószínűleg az első magyar huszárinduló 1806-ból. Igaz, a trió részt Mosonyi Mihály írta az indulóhoz, de ez nem von le semmit a nagyszerűségéből. Kicsit belenyúltam az anyagba, mert a zenekar közepe hiányos, a négy vadászkürt hiánya pedig a hangzás rovására is megy. (Á la Farkas Tóni bácsi) Így első olvasatra nem nagyon nyerte meg a zenekar tetszését - nem blattmester egyik tag sem. Visszatérve a huszárok vezetőjére, ismeretlenül is azt kívántam neki gondolatban, hogy ne fordítva üljön a bilire, hanem üljön a wc mellé s felmegy benne a pumpa. Egyébként jól vagyok, csak ilyesmi nálam borítja a "rendszer"-t. Méghogy a bevonulásra Rákóczit... Jó hogy nem azt akarja hogy kanna fedőből igyuk a tokajit. Még adós vagyok a mosolyt fakasztó írással, annak is eljön az ideje. Köszönöm a türelmet. 19:17