osztálytalálkozó

Szombaton délután kezdődött, és vasárnap reggel ért véget az első(!) – általános iskolai - osztálytalálkozónk. Persze, nem azzal kezdődött, hogy megjelentünk. Azzal kezdődött, hogy Marcsinak eszébe jutott, hogy ideje lenne összeverbuválni a csapatot. Jó negyedévbe telt, mire majdnem mindenkit sikerült elérni az ’ámítógép jóvoltából (is). Egyeztetések után a szombati nap maradt, amikor lehetőség szerint a legtöbben rá tudtuk szánni a napot. A legközelebbi találkozóig nem fogunk várni 33 évet. Egy nem túl messze fekvő településre mentünk, a Bükk lábához. Ennivalóról is gondoskodtunk, kb. három hete kimentünk a „tábor”-ba megrendelni a vacsorát. Próbáltunk okosak lenni s úgy megrendelni a kaját, hogy mindenki találjon kedvére valót. Rántott sertésszelet, natúr csirkemell, rántott gomba-, és sajt. Hasábburgonyával, és zöldborsós rizzsel. Valamint uborka, és paradicsomsaláta. Gondolva arra, hogy éjszaka megéhezik valaki, még vittünk valamivel több, mint három kg virslit, négy egykilós fehér kenyérkét, mustárt, tormát kétfélét. Inni is volt mit, azt pénteken vittük ki, megpakoltuk a hűtőt, ami oda nem fért, lekerült a pincébe. A hűtőnek kellett dolgoznia, bekerült nyolc darab kétliteres kóla, három-három másfél literes ásványvíz, 43 doboz sör, hat üveg bor, egy akácmézes meggylikőr, helyi bodzapálinka, a virsli, mustár, torma. S a fagyasztót sem kíméltük, 240 db jégkockára való víz. Szombaton délután két órára volt megbeszélve a találkozás, fél kettő után kezdtünk gyülekezni. Negyed három után elindultunk két autóval a helyszínre. Volt miről beszélni, akárhogyan számoljuk, csak 33 év telt el azóta, mióta végeztünk. Nem jöttünk össze annyian, mint szerettük volna. Akik nem tudtak eljönni, sajnálhatják. Jól éreztük magunkat, hajnal felé azért már kezdett megártani a nagy meleg (is). Ha a legvégén nem történik „sajnálatos esemény”, akkor szebb lett volna. Nem publikus, s nem is fogom megírni mi történt. Mindent összevetve, kár lett volna kihagyni, jó volt újra annyi év után találkozni, s remélem még lesz ilyen. Az sem lesz baj, ha többen leszünk. Köszönöm a türelmet. 19:48

harapnak! második rész

Fújós mjuzikot fülelek, bátyámtól kaptam tegnap cca. 11 GB-nyi anyagot. Most ez(ek) szól(nak): Peter Roberts & Yorkshire Building Society Band – Legend. A második nóta erről az, amit pár bejegyzéssel korábban ajánlottam  Előző bejegyzésben a megnyitóról ejtettem pár szót. Jöjjön most egy kicsikét bővebben: 19:30-kor volt „A Magyar Katonazene Története” Fricsay Richárd Katonazenei Hagyományőrző Egyesület kiállítása megnyitója. Szépen összeszedett anyag. Részemről nem a koncertterem közönség felőli oldalaira rendeztem volna az anyagot, hanem a folyosó(k)ra, ahol a természetes fényben jobban látni annak is, akinek esetlegesen nem 20/20-as a látása. Esetlegesen még a belépő aula is jobb lett volna. Így sem volt rossz, semmit nem von le az Egyesület munkájából, hogy olyan helyre tették az anyagot, amit jószerével csak a lámpák világítottak meg. A kiállítás megnyitóján Marosi Laci beszélt, igazán jó volt hallani a hangját, s amit mondott, persze azt is. Aztán gyűlt a közönség, sok régen látott ismerős, akikkel ilyen alkalmakkor (is) nagyon jó találkozni. Nem olyan nagy a fúvósok tábora, de annál mindenképpen nagyobb, mint amennyire „megbecsülik” itthon pár helyen a munkájukat. Kis keserűség azért van mindenkiben, pedig ez egy igen jó műfaj. Hazafelé beszélek természetesen. Ha csak belegondolunk abba, hogy a rádió és a mozgókép megjelenése előtt az emberek szórakozása a vasárnap mise utáni térzenék, az egyházi ünnepek, farsangok, egyleti ünnepségek, etc. egyike sem múlhatott el valamilyen zenés/táncos mulatozástól. S ebbe ugyanúgy beletartozott a katonazenekarok produkciója, ami nem mindig jelent egyet a „trottyos” fogalommal. S a magyar zeneszerzők darabjai is része a világ fúvósainak magas szakmai színvonalának megtartásához, emeléséhez. Volt főkarmester szavai: „ feladat elé kell állítani a zenészt, mert ha mindent le tud blattolni (elsőre lejátszani), nem fog gyakorolni”. Gyakorlás nélkül pedig ezt a műfajt nem lehet csinálni. Vagyis lehet, csak nem azon a színvonalon, mint amit ez a rendezvény is képviselt. Még egy mondat s befejezem az agitációt: Hidas Frigyes művei a világon a második legtöbbet játszott magyar zenék Bartók Béla művei után! S ez nem kevés. A kiállítás megnyitó után kezdődött a rendezvényt megnyitó est. Pár percet beszélt dr. Gábriel Róbert úr is, az Egyetem volt rektora. Nekem nagyon tetszett, amit s ahogyan mondott. Nem hadart, nem Ő-zött, semmi papír, semmi felsorolásszerű adathalmaz. Kitért arra is, hogy valamikor klarinétozott (hat évig), de nem volt olyan szerencséje, hogy zenekarban játsszon. Csak kamarazenekarban. Rögtön eszembe jutott az ezerszer elcsépelt mondás, miszerint a zenetanulás még nem ártott meg senkinek S következett az ünnepélyes nyitókoncert a szívemcsücske (sic!) Pécsi Vasutas Koncertfúvós Zenekar részvételével. Műsor (első része): Erkel Ferenc: Palotás; Hidas Frigyes: Ünnepi zene; Lendvay Kamilló: Csajkovszkij mester utolsó üzenete; Dubrovay László: Tavaszi szimfónia. Roppant nehéz műsor! Feladja a leckét minden az előadásban részt vevő muzsikusnak, itt nem elég a „voltak benne szép részek”. Nagyon sok munka van benne, ám a taps mindezért kárpótolja az előadókat. Volt is taps, mennydörgésszerű vastaps! Igazi jó értelemben vett borzongatós tetszésnyilvánítás. A felszabadult öröm, a megkönnyebbülés valamilyen szinten. De ezt nem én találtam ki, ezt már Selye professzor is megfogalmazta a „Stressz distressz nélkül” című könyvében. A koncertet rögzítette (micsoda szó!) a Magyar Rádió, felvételről le fogják adni valamikor idén ősszel 23 ország közel 200 rádiójában. Azt nem mondom, hogy ilyenkor játszik a „zabszem akció”, de valamennyi várakozás, izgalom feltétlenül van az előadókban. S ez sem feltétlenül rossz. Ha nincs ez a „lámpaláznak” is nevezett „harctéri idegesség”, ami lehet, hogy nem látszik meg az előadókon, azért belül megvan. Részemről, aki a közönség soraiban foglaltam helyet, legalább akkora izgatottság/várakozás előz meg minden fellépést, mintha magam is a másik oldalon ülnék. Szolidaritok. Folyt.köv. Köszönöm a türelmet. 16:36

harapnak! - első rész

Na kérem szépen, megpróbálok valamennyit szóban visszaadni a borzongatós (de nem thriller jellegű!) történésekből. Július harmadikán reggel elindultam egy már említett rendezvényre. Pécsre. Most először késett ez a „gyorsjárat”. Mostanában (már vagy két éve) ezzel szoktam menni, mert az IP nem egészen egy óra alatt beér Miskolcra. Ott csak pár percet kell várakozni, csak annyit, míg a beérkező harmadik vágányról átslisszol az ember az első vágányra, ahová beérkezik Kassa (Kosice) felől a „csühös”. Átszállás után azonnal indul tovább Szarajevóba. De Szarajevóba még mindig nem szándékozok menni, csak Pécsig megyek ezzel a járattal. Nagy előnye ennek a járatnak, hogy nem kell átszállni a nagy faluban, pláne nem kell a Keletiből átmenni a Délibe. Sem a Keletiben nem kell kószálni. Beérkezik, rátesznek még pár kocsit. A műszakiak rendezik, amit ilyenkor szokás s indul tovább. Menetrend szerint 12:35 körül érkezik. Kis csúszás elő szokott fordulni, de kicsire nem adunk, nagy meg nem számít. (Dehogynem). Most cca. 40 perc késést próbált meg behozni. Azok, akik Dombóváron szoktak átszállni Kaposvár felé, azok nyugtalanok voltak, ami nem csoda. Ha nem várja meg az ún. átszálló vonat őket, akkor van két órájuk a következőig. Városnézésre kevés, elkésni valahonnan sok. Megérkeztem Pécsre, sovány malac vágtában átmentem a nem túl messze lévő helyközi autóbusz állomásra. Egy „fecskényi idő” (á la Farkas Tóni bácsi) után indult is a busz Harkányba. A sofőr elmondta, hogy kicsit késni fog a busz, mert aznap kezdődött a kétnapos fürdőfesztivál, amire du. kettőtől 50%-os kedvezménnyel lehet bejutni. Útközben – Szalánta – ért utol telefonon Ágnes asszony, akinek a vendégházába igyekeztem négy éjszakai szállásra. A busz végül tele lett, de nem „hat kopekos gdansk-i sózott héring” módjára. Levegő is volt, jó izzasztós - a berliner kendőt nem hiányoltam. Ágnes asszony kijött elém autóval, s elvitt a szállásra. Nagyszerű hely, a ház előtti kertben megcsodálhattam a szememnek mindig jóleső nagyon sötét színű leánder bokrot, egy majdnem fehéret, s egy világos színűt. S persze a többi növényt is. Lepakolás s tisztasági verseny után gyalogláb nekiindultam felfedezni a régen nem látott várost. A régi ismerős helyeket akartam látni, meg is találtam a „muslincás utcát” – így nevezték a ’70-es évek végén a buszvégállomástól a camping bejáratáig érő utcát. Nem véletlenül. Annyi borozó/söröző/vendéglátóhely, mint amennyit említ Göre Gábor bíró úr, mikor megnézi Ős-Budavárát. „Ősapáink igen okos emberek lehettek, minden második ház kocsma benne”  Visszafelé sétálva a fülem „megkapta” a fürdőből kiszűrődő hangokat. Mint kiderült, a siklósi zenekar fújta a talp alá valót. Pár „klasszikus” indulót sikerült hallanom a műsorukból, természetesen a „radeckival” szegték be a műsort. Egy bosszantó dolog volt csak, ám nem a zenekarral kapcsolatosan. Nem tudom hogyan sikerült az evoluciónak, de a harkányi szúnyogok nem csípnek – harapnak! S hihetetlen mennyi van belőlük. Mindenesetre, este nem kellett ringatni – jött az álommanó. Vasárnap hajnalban csak kipattant a szemem 02:30-kor. Kimentem füstölni az első emeleti erkélyre, csillagos égboltot nézni. Nem sokáig, csak épp’ hogy. Reggel kimentem megnézni a Pécsre menő buszt, hogy délután odaérjek a főpróbára. Az időről nem írok, banánérlelő. Pécsre értem, majd kis útbaigazítás után az 50-es busszal a plázáig, ott tettem feleslegesen két kört. De azért is tud az ember beszélni, hogy kérdezzen, ha valamit nem tud. A fellépés helyszínen még eddig sosem jártam. Telefonos segítséget kértem a zenekari elnöktől, s hipp-hopp megleltem a helyszínt. 16:00-tól volt helyszíni próba, a szokásos „beleszagolós” fújás. Végre találkozhattam a zenész cimborákkal, a kottákat sem kellett tovább cipelnem. A nyitókoncert előtt 19:30-kor volt egy kiállítás megnyitó, majd 20:00-kor kezdődött a megnyitó. A vasutas fúvósok ismét megerősítették a szívem csücskét. A megnyitót sajnos félidőben ott kellett hagynom. Indult vissza Harkányba a buszom, s nem akartam lekésni az utolsót. Kijönni pedig a teremből mikor még tart a műsor, azt végképp nem szeretem. Folyt. köv. Köszönöm a türelmet. 13:18

brigagyííír

Az esetlegesen vagy direkt erre járók majd szólnak, hogy írjak sűrűbben ( vagy még ritkábban)... Mintha kissé elfáradtam volna "blogolásilag" - persze ez nincs egészen így. Szinte mindenki tudja, hogy ez a blog lustaságból íródik. Igen. Nem kell annyi levelet megírni :P S megint szombat este van, amikor nem szoktam senki türelmét mérlegre tenni. A magamét sem. Rádiócsend van nálam egy ideje, aki volt valaha katona, az tudja miről írok. Aki nem volt, az pedig érje be ezzel: nem hallgatom a rádiót. Van, ami nekem is sok. Hallgatom helyette azt a nem kevés nagyszerű felvételt, amik a hanghordozóimon fellelhetők. Nem stúdióminőség szinte egyik sem, azok biztosan nem, amelyeket nekem sikerült felvennem. Nem zavar az előadás ideje alatt a közönségből szűrődő zajok, köhögések sem. Sőt, kimondottan hiányzik pár megszokott zaj, ami nem oda való. Így pl. hiányzik egy köhögés Wagner: Lohengrin zenedrámájának I. felvonásának elejéről, amikor Brabanti Elza-ról akad szó. Az első Lohengrin felvétel, amit sikerült jó sokszor végigfülelni, a háború utáni első nyilvános Bayreuth-i felvétel. A bakakonziban volt fellelhető a kottatárban, mikor még ot múlattam az időt - a múlt évezredben. De volt szerencsém ékes orosz nyelven is hallani - "brigagyííír" . Aztán hiányérzetem van akkor is, mikor Saint-Säens: Haláltánc-át hallgatom. Az első felvételen volt egy apró hiba - kétszer akkor is megszólalt (bántón) a bő quart (tritónusz), amikor semmi keresnivalója nem volt ott. Legalábbis a kotta szerint. A tiszta quart pedig állandóan hallható a bp-i metróban: h - é' Persze, nem kell mindent Wagner bácsira visszavezetni, de így kezdődik a Tannhäuser:) Nincs szómenésem, így abbahagyom. Talán érthetelenségből elég volt mára. Köszönöm a türelmet. 21:54

windmusic

Kicsit ritkásan vagyok mostanában. Hiába, ez történelmileg így alakul(t). Nem mintha nem történne semmi, mert minden napra sz@rik a kutya valamit. Nem részletezem, volt az elmúlt hetekben árvíz, "ne mi hazudjuk a legtöbbet" okos(?)politikus megmondás, nagyon fel tudom magam húzni. De majd megtanulok nem együtt élni vele. A foci sem az én világom, milyen jó hogy heti cca. négy óra megállít a tévé előtt. Akkor sem nézem, ha ki van kapcsolva. Vasárnap 12-en voltunk a proszekturán, nagyon nem rángattuk az istrángot s még a hámfára sem sikerült rondítani. Legközelebbi fellépés július harmadikán lesz egy szomszéd "város ez a falu"-ban, de én akkor éppen a Pécs felé taró IC-én aszalódok. Mert 4-én kezdődik a rendezvény az esti koncerttel, s nekem azon már ott kell lennem. A szállás is megoldódott, igaz kicsit körülményesebb mint szokott lenni, de nagyon nem bánom - még. Remélhetőleg akkor sem fogom bánni, mikor ott leszek. 7-ig Harkány fürdővárosban lesz az elnöki lakosztály elfoglalva, 7-én megyek át a pécsi szokásos elnökibe. Előzetes információim szerint akkor már beindul a "nagyok" bemutatkozása, s akkor már napi utazással nem töltöm az időt. Cseppet be vagyok sózva, pedig nem az első s remélem nem is az utolsó ilyen rendezvény amin részt veszek. Még akkor is ha most fülelni (is) megyek. A rendezvény pedig ez: http://hu.windmusicgp.hu/ Még júniusban egy prágai gyorsvágta is lesz, ebben csak az a bökkenő, hogy pontos időpontot nem tudok. Így elég érdekes lesz, de nem lehetetlen. Röviden ennyi, majd jövök. Köszönöm a türelmet 13:47

tri-a-non :P

• Nem szoktam különösebben írni az általam csak "aranyhármasnak" minősített dolgokról. Most sem írok, csak ajánlok valamit:
• http://pocakosgondok.blogspot.com/

S nem vagyok hajlandó felidegesíteni magam (még jobban) a közéleti szarpaszírozáson!

Igen, a tehetetlen ember szokott káromkodni: dktyrszntnnkzlfjzttvlgnk!

Lemondták - érthető okokból - a szombati szereplést, így vasárnap 10:00-kor lendül a pálca a Zeneteremben. Köszönöm a türelmet. 19:23

viktor

A zigasság bajnoka(?) - dktyrstntnnkzlfjzttvlgnk! Szenilisnek azért jó lenni, mert minden nap új dolgok jutnak az eszembe :P "Nem azért dolgozott-e az elmúlt nyolc évben a társadalom, hogy soha többé ne legyen olyan kormányfője Magyarországnak, aki nyugodtan kijelentheti: rajta kívül nincs más alternatíva. Aki ezt állítja, az nem kormányozni, hanem uralkodni akar." (Orbán Viktor, Magyar Nemzet, 1998. április 9.) Köszönöm a türelmet. 06:25

Egy "kis" gyönyörűség az esős május végére

http://www.youtube.com/watch?v=2Z2tEUDhayc

Olasz Intézet

• Kedden az Olasz Kultúra Házában voltam főpróbán. Kár lett volna kihagyni. Két embernek volt másnap a "Master~s" képzés (vagy valami ilyesminek hívják) végét jelentő integetése a hadsereg központi zenekarának közreműködésével. Pár dolgot jegyzek csak meg, nem vagyok (hivatásos) kritikus - mily' szerencse.
• Kezdem a zenekarral. Sajnálatos módon a zenekaron is meglátszik, első ránézésre is, hogy már nem annyian vannak létszámban, mint régebben. Tíz fő klarinétos szerintem kevés egy ilyen csapathoz. Minimum szólamonként négy fő, plussz a magas esz-klarinét, s a b-basszusklarinét elférne az oboák, fagottok, szaxik mellé. A fuvolistákról most nem beszélek, s nem az érintettség okán, hanem azért, mert szerintem nagyszerűen csinálják amit csinálnak. Félreérés ne legyen, a többiek is hozzák amit kell. Jó lett volna a piccolóból többet hallani - ezt viszont az érintettség okán írom. Már a múltkori a pécsi menet alkalmával is megjegyeztem, hogy van annak a hangszernek hangja, miért nem fújnak bele egy fülhasogató-t? Nem bántót, csak meg lehet "tetejezni" az éppen aktuális darabot, pláne ha le is van írva.
• Visszakanyarodva a próbára: Jó darabok, nehezek is kellőképpen, nagyot is durrannak. Olyan jó borzongatósak - a szó jó értelmében. Kezdve a Hunok csatája című darabbal. Nem kis falat, szó sincs róla. Feladja a leckét mindenkinek, a karmester csillogtathatja tudását (s kellőképpen le is izzadhat). A príma kezdés után nem volt érthető a fák menete, mint említettem, kevesebben vannak, mint kellene. Igaz, a rezesek fújhatnának kevesebbet, de nem vagyok telhetetlen. A főtéma bejön a tubák által a lenti "lágéba", megkopulázva a teteje a szax+bariton+klarinéttal, ami nekem nem szerencsés összeállítás... Kissé zaklatottnak tűnt, sok a réz, kevesebb a fa. Köszönhető a terem akusztikájának is, a zenekar nincs hozzászokva ehhez a teremhez. A vadászkürtösök pedig (igen, elfogult vagyok Bundikával szemben is!) nagyszerűek!!! A harmónium játszása végén belép egy b-klarinét, majd az esz-klarinét - nem igaz, hogy nem lehet tisztán játszani a hangszeren. Igenis, lehet! Még fennt is - szünetben gratuláltam a fiatal lyánynak, hogy az a f''' szép tiszta volt. Ha nem csal a fülem. Nem csalt nagyot, csak é''' volt - ami hangzásban ugyebár g''' . A darab végefelé fáradni kezdett a csapat, néhol megtört a felfelé vezető ív, ám ezt ellensúlyozta a korál nagyszerűsége. Nagyot szól, alkalomadtán merő kíváncsiságból bele fogok nézni az eredeti (s a hangszerelt változat) partiturába is.
• Saint-Säens: Haláltánc című műve Cs. Zs. vezénylésével nekem gyors. Gyors a tempó. Nem is gyors, inkább hajszoltnak tűnt. A fúgában mindenesetre a xilofonos "nyert". Jöttek a többiek is, csak kár hogy nem egyszerre. Az ún. fejszecsapás=desiderata (ha már francia a szerző, csillogtatom a nem létező olasz tudásom:D) nem sikerült. Azt írtam fel magamnak: "gyatra". Visszaemlékezve is még mindig így érzem. A darab végén az 1. b-klarinétos trillával kezd, majd belépnek a többiek is. Igazán jó befejezés, ha sikerül alaconyabbra intonálni a hangot. De mit kötözködök én it? Próbán voltam, na. S ez eddig is "én" blog volt, az is marad:)
• A Ruszlán és Ludmilla nyitány elején a kisdobos erőssége zavaró. Nagyon. Ugyanúgy sok a tuba és a timpani.
• Csak címszavakban a továbbiakról. Alfred Reed: El Camino Real - mi a búbánatnak kell ennyire sietni?! A zenekart nem fogta meg a tempó, lejátszották ezt a veszet tempót, de így nem élvezhető . Mint ahogy nem tudom, miért kell a középrész 7/8-ból következetesen 8/8-ot csinálni. Gondolom, ha a szerző megnyugvást keresett volna, nem 7/8-ban írja. Így viszont minden ütem valahogy megnyugodott, s lehetett a következőt felépíteni. Ütemenként. Így viszont fárasztó. S a végén nem hasított át a piccoló most sem. Amikor volt szerencsém játszani a darabot - a múlt évezredben - , emlékszem hogy a fulladásos halál kerülgetett a végén. Igen, sok levegő kell hozzá. De kijátszható úgy, hogy hallható legyen. Az is igaz, hogy Reed bácsi szeretett két piccolót használni. De ha csak egy van, akkor kutyakötelessége annak az egynek fújni a két szólamot - vagy csak én voltam olyan marha hogy megtettem?! Nem tartom magam marhának (sem). Azt ugyebár pdig minden erre járó olvasó tudja, hogy nem vagyok normális - csak értelmes. Na, lapozok.
• Következő darab szintén francia. Valahogy így írja a szező a nevét: Bouergouis (burzsoá). A címet elfelejtettem, magamban csak "szent borzadály fortissimó"-nak neveztem el... Ami a csövön kifér... szinte végig. Persze a darab fel van építve, van benne lassú rész, ami nekem az orosz sztyeppe életérzést hozta, majd a piccolo belépése a hülyegyerek karakterét valamelyik rajzfilmben. A xilofon visszahozza a témát, ám a kíséret maszatos, nem tiusztán érthető.
• Boldog emlékű Frici bácsi (H.F.) két darabja is műsoron volt. Az Ünnepi Zene nem a szívem csücske. Ez az egyetlen darabja, ami nem borzongat jó értelemben. A Toccat és Fúga igen. Mindkettőt volt szerencsém játszani. A toccata a maga 5/4-es lüktetésével igazán szép feladat. A Fúga pedig "fel van rakva", ahogy a nagykönyvben meg van írva.
• Sajnálatos módo a Sosztakovics darabot kihagytam... Bánom. Legközelebb.
• Mindent összevetve, jól éreztem magam. Találkoztam rég nem látott kedves zenész barátokkal, hallotam jó muzsikákat, egy rendkívül fárasztó próbát+főpróbát. S ezt szeretem. Szeretek próbát fülelni. Koncertet is, de ez most így alakult.
• Köszönöm a meghívást Kaszinak!
• Köszönöm a türelmet. 20:16

evvót

Régen jártam erre. Nem is írok semmi különöset, tegnap megcsaptunk egy darab művészetet. Eléggé fárasztó volt, hiába, a csapat átlagéletkora 49.6 év. A tegnapi felvezetés beillett egy paralimpiai menetnek. 3170 méter, időnkénti totyogással. A mazsorettek hozták a szokásos "megyek, de nem haladok" formációt. Mindegy, kipipáltuk oszt jóvan'na :) 125 éves volt a helyi tűzoltóság, ebből az alkalomból volt. 9:30-kor játszottunk pár (nekünk) örökzöldet, aztán bevonultak ünnepelni az ünneplők a színházterembe. Nem volt csúszás csak cca. 60 perc, amit annyira nem viseltünk jól... Információhiányos volt a szervezés, de letudtuk. Majd a 150 éves bulit jobban szervezik meg. A zenekar legifjabb tagja akkor 38 lesz, a most legöregebb pedig 103 :P (merjünk nagyot álmodni) Köszönöm a türelmet. 20:10

Pécsi rendezvény - beszámoló

• Régen volt bejegyzés, de nem (mindig) voltam gépközelben. Ma van a Katonazene napja. Minden év április 30-án, Lehár Ferenc születése napján. Sajnálatos dolog, hogy évek óta nem jutok el a rendezvényekre. Mint mindig, most is az idő... Nem az időjárás. Mint ahogy jó lett volna ott lenni a tegnapi koncerten is Pécs városában. Sok a remek program, a nagyszerű koncertek. Nem lehet azt mondani, hogy nincs kínálat. A bőség zavara.
• Múlt hétvégén volt a Vasutas Zenekari Fesztivál az Erkel Ferenc év jegyében. 24-én szombat délelőtt négy zenekar műsorát hallgathattam végig sokadmagammal a ZeneParkban. Azért "csak" négyet, mert így (is) elég sűrű volt a délelőtti program.
• Elsőként a házigazda Pécsi Vasutas Koncertfúvós Zenekar kezdett a kötelezően mindenki által játszott "Erkel Ferenc: Palotás" című művel. Mindenki ismeri, ha máshonnan nem, szalagavatókon erre (és a Kék-Dunára) ropják a táncolnivalót. Második darab Malcolm Arnold: Kis szvit Nr1 opus 53 került terítékre, és a végén Harry Richards: The Glory of Sardinia. Most volt először (de remélem nem utoljára) szerencsém hallani a művet. Feladja a leckét minden muzsikusnak, lehet benne kapaszkodni. S a közönség csak borzong. Jó értelemben. Bekerült a kedvencek közé :)
• A Linzi Vasutas Fúvószenekar első száma Johann Strauss: Im Krapfenwadl volt. Végig azon szurkoltam, hogy a "kakukk"-nak elmúljon a rekedtsége. A kakukk hangját egy c-szoprán furulyán szólaltatta meg az egyik ütős tag. Csak sikerült úgy fújnia, hogy vagy "túlfújta" a hangszert, vagy torokból rászorított. Persze, felismerhető volt a kakukk hangja, csak rekedt volt. Második számként ők is a Palotást játszották. Voltak benne szép részek. Az első b-klarinétos olyan morcos ábrázattal fújt, azt hittem valami baja van. De láttam mosolyogni a végén, tehát nem volt vészes. A vészes inkább az volt, hogy mindenkitől eltérően nem úgy fújt egy ritmust a gyors rész elején, mint a többiek. Nincs is ezzel semmi baj, ha "takarásban" hangzik. De az eléggé átjött, hogy a 4/8-adból egyedül neki sikerült majd' 5/8-ra kihozni azt a ritmust. Persze a következő ütem elején behozta a lemaradást. Johann Strauss: An der schönen blauen Donau. Itt úgy hallatszott, hogy a zenekar tagjai meg vannak illetődve. Nem kell mindent észrevenni, de a mélyrezek névsor szerint léptek be, mikor illik egyszerre belépni. Következő darab Pablo Beltrán Luiz: Sway című műve. Jó lett volna, ha a vadászkürtösöket segíti a zenekar többi része. Nem jöttek át eléggé a mellékszólamok. Gustav Peter: Erinnerung an Zirkus Renz xilofon szólóra és zenekarra írt műve nekem Farkas Tóni bácsi hangszerelésében jobba tetszik. Vártam két részt nagyon, de sem a harsonásoktól nem jött át a recsegtetve fújható nagy Á majd kicsit később a nagy G, sem a figurázás a szárnykürtöknek. A kürtösöket is is hagyták majdnem megfulladni... Kevés volt az "um-cca". De nem fújtak stukkátót - szerencsére. Az utolsó darab Jim Croce: Bad Bad Leroy Brown. Príma nóta. Jó lett volna a záróakkordnak hallani az alját is. Elégedettebb lennék itthon, ha ekkora csapat fújna ha nem is mindig, de időnként. A klasszikusnak is nevezhető felállás: 1 fuvola, 1 esz-klarinét, 6 b-klarinét, 2 esz-alt sax, 2 b-tenor sax, 1 esz-bariton sax, 4 vadászkürt, 4 ventiles szárnykürt, 3 ventiles trombita, 2 mélyszárnykürt, 2 bariton, 2 harsona, 1 f-tuba, 2 b-tuba, és össz. 3 ütős. Az "öreg" lapmuzsikás hangszerkezelése nagyon tetszett.
• Sásd Városi Koncertfúvós Zenekar, karmesterük: Pufi (becenév) Első műsorszám - T. J. B. Powell: Castell coch. A tubások még mindig szép finoman fújnak - sikerült nekik is elmondani, nem csak így pár nappal később leírni. A darab visszatérése előtt - a da capo jelzés előtti ütemre gondolok - el lett kapva a zárás. Ott marad a darab eleje úgy is, ha nem "beszegésszerű" a vége. A Palotás eleje ha egy mókányival lassabb, nagyobbat szól a gyors rész. S ha lassabb az első négy ütem, akkor tisztábban hallhatóak a triolák. Az utolsó három darabról pedig egyszerűen csak ennyi: naccerűűűű! Kees Vlak: New York Overture; J.J. Richards: Emblen of Unity; Johann Nijs: Don Pedro;
• Utolsó fellépőként a Körösparti Vasuta Koncert Fúvószenekar lépett a közönség elé. Műsoruk: Kéler Béla - Vígjáték nyitány; Erkel Ferenc - Palotás; D. Sosztakovics - 2. Jazz szvitből az Induló, a Keringő és a Finálé; Jerome Tomas - 1919 rag. A Sosztakovics nekem gyorsnak tűnt cseppet, de jó volt újra hallani a zenekart. Őket sem tudom annyiszor hallgatni amennyiszer szeretném, s így majd' két év után jó volt Velük is találkozni. Érdekeségként csak megemlítem, hogy az egész csapatban mindössze két tubás fújt, de volt egy bassgitár is, és nekem így a hangzás nagyon bejött.

Kár lett volna kihagyni ezt a remek rendezvényt, mint ahogyan abban is biztos vagyok, hogy a júliusi megmozduláson is ott leszek Pécs városában. Történt még pár nem kis dolog, a hozzám közelállók tudják is, hogy mi. A hozzájárulás/engedélyezés az egyik oldalról, a résztvevők munkája a másikról. Lesz még vele HERB330-nak is jóóó sok dolga, de szívesen csinálom, akkor is, ha néha morcos vagyok.

Egyelőre ennyi. Köszönöm a türelmet. 18:05

NOHAB

• Egyetlen zenekari szólam van hátra Petrovics mester művéből, amit nem sikerült eddig lekottázni. Amennyiszer dolgom volt hasonló szólammal, mindig a legvégére hagytam. Ez a szólam pedig nem más, mint a nagyméretű tojásszeletelő szólama. Elnézést kérek azoktól, akik e nemes hangszeren játszanak! Minden hangszernek van "fedő/vicces" neve. Nekem az egyik legjobban tetsző, a poloskaprés (Harmonika).
• Jövő hét pénteken útbaindítom magam ide: 2010.04.23-25 XI.Országos/Nemzetközi Vasutas Fúvószenekari találkozó
• Az elnöki lakosztályt lefoglaltam, visszaigazolták, tehát ez is rendben van. Felpakolom magam málhás teve módjára kottákkal, s hipp-hopp Pécsen is vagyok. Útközben kis mjuzikfülelés csak megszokásból. Ez így leírva jó, de még kicsit "necces" a dolog. Egyelőre nincs felpakolva a telefonomra az a zene, amit hallgatni akarok :) De addig megoldódik, majd ügyeskedem az 'ámítógéppel és a telefonnal. Végszükség esetén pedig marad a Zemerhárombartókrádió.
• Mindegyik fellépő együttes műsorára kíváncsi vagyok! S amilyen elvetemült vagyok, végig fogom ülni a szombat délelőtti koncerteket. Egy dolog van, amit még el kell döntenem. Vasárnap melyik zenekar térzenéjére menjek? Mert hasonló időpontokban kezdődik, ám a helyszínek - érthető okokból - nem egyeznek.
• Most vasárnap még lesz egy próba a proszekturán, a május 1-i térzene anyagát átfújjuk, aztán csak a koncert napján találkozom a csapattal. Míg én Pécs városában fülelem valamelyik zenekar térzenéjét, addig L. Peti itthon abriktolja majd a zenekart. A május 1-i műsor nem lesz vészes, nem rángatjuk az istrángot (nagyon), nehogy a ló odapiszkítson a hámfára... Két új számot dobunk be a közösbe, mindkettő a labancoktól jött. Az egyik egy nem rövid polka "Annafest", a másik egy nem hosszú induló "Salut". Még a szerzők nevét nem sikerült megjegyeznem, de majd pótolom. Vagy nem.
• A heti esőzés miatt nem súgott a fülem, hogy nincsenek a gyümölcsfák megpermetezve holmi gombaölö szerekkel. Ma sikerült lefújni mindet. S már meg is ragad az anyag. Felszívódó hatásúak, s már több mint négy óra eltelt azóta, hogy befejeztem. Egy darab művészet kipipálva. Hurrá! Ha ilyen kellemes idő marad, hétfőre teljesen kinyílnak a virágok mindegyik fánkon. S ha sikerül, felteszek ide egy fotót a cseresznye fáról. Nem a cseresznyefán lóg a fotó, hanem a "róla elnevezett Szundi heverőre...". Most kell abbahagynom. Elszáll az agyhelyem.
• Ja, igen. A képen látható mozdony egy NOHAB mozdony, 1954-ben kezdték el gyártani. Sajnálatos módon már nem üzemelnek. Érdemes rákeresni, gyönyörű fényképeket lehet találni a neten. S azért tettem fel, mert ha már Vasutas Fúvószenekari találkozó, akkor hadd szaladjon:)
• Köszönöm a türelmet. 21:02

halász legény

• Eléggé el nem ítélhető módon, választás előtt állok... Vagy meghallgatom a mai közvetítést a Met-ből, vagy Janácek Glagolita miséje lesz terítéken. Ha lesz kedvem a Petrovics műből hárfa szólamot "rajzolni", akkor a Met. Ha nem lesz, akkor a Glagolita mise.
• Egyszerű. Legalábbis egyszerűbb, mint a jövő hét. A holnapi napról direkt nem írok, szépet nem tudok, csúnyát pedig nem akarok. Hiába, én így értelmezem a demokráciát: Nem az a szabadság, hogy azt teszek, amit akarok, hanem nem muszáj/muszály megtenni, amit nem akarok. Pont.
• Hétfőn a miskolci szimpatikus zenekar fog koncertet adni az "olvasó"-ban, Turpi (Kovács László) fog vezényelni. A műsorról semmit nem tudok. Majd koncert után. Kedden temetés, zenekari tag Anyukája temetése. Eljátszuk a "Most van a nap lemenőben"-t. Szerdán szolnokiába kell(ene) menni, ez még szervezés alatt van. A volt munkahelyem zenekara 40 éves. Jó lenne ott lenni, találkozni a volt kollégákkal, Barátokkal. Kiderül hétfőn. A május 1-i programot is pontosítani kell, majd a május 9-i menetet is. S mint írtam, Pécsre el fogok menni, azt nem hagyom ki!
• A mai közvetítés pedig ez:
• 19.00 Kapcsoljuk New Yorkot, a Metropolitan Operaházat Mozart: A varázsfuvola - kétfelvonásos opera Szövegét Emanuel Schikaneder írta Vezényel: Fischer Ádám, km. a New York-i Metropolitan Operaház Ének- és Zenekara
• Köszönöm a türelmet. 18:11

Pécsi menet/Fejérváry(!) :)

• Részemről ott leszek :)
• XI. Országos és Nemzetközi Vasutas Fúvószenekari találkozó Helyszín: Pécs 2010. április 24. (szombat): 07. 30 reggeli 09. 00 A fesztivál hivatalos programja a ZeneParkban, az együttesek bemutatkozása a színpadon töltött idő, maximum 30 perc. Kötelező mű: Erkel Ferenc: Palotás, egyébként minden szabadon választott. Fellépés sorrendje: 09:00- 09:30 Pécsi Vasutas Koncertfúvós Zenekar 09:35-10:05 Dunakeszi Koncertfúvósok 10:10- 10:40 Linzi Vasutas Fúvószenekar 10:45-11:15 Kézdivásárhelyi T K. fúvószenekara és mazscsoportja 11:20-12:00 Sásdi Fúvószenekar 12:05-12:35 Körösparti Vasutas Koncert Fúvószenekar 12. 40 A szakmai zsűri értékelése 13. 30 Ebéd 17. 50 Fesztivál résztvevőinek közös műsora mazsorett bemutatóval a Széchenyi téren Az alábbi indulók: 1. Hunyadi - Erkel Ferenc 2. Kossuth - Müller József 3. Zrínyi - Kraul Antal 4. Centenáriumi - Pécsi József 5. Magyar díszmenet - Kraul Antal 6. Fejérvári - Müller József 7. Jászkun - Müller József 8. Losonci - Lehár Ferenc 9. Szamosmenti - Lehár Ferenc 10. IV. Honvédkerületi - Striczl József 11. Palotás - Erkel Ferenc A művek vezénylése rotációs rendszerben történik a zenekarok karnagyai között 19. 30 Vacsora 21. 00 Buli
• Igazán szépen összeállított műsor, egyetlen szépséghibája van: a közös műsor hatodik száma.
• Ugyanis a Fejérváry(!) indulót nem Müller József, hanem Müller János írta 1890-ben.

1. " A Müller szerzeményű indulók körüli zavarokat bonyolítja egy ugyancsak Müller Józsefnek tulajdonított induló, a Fehérvári. A jelenleg is sűrűn játszott, igen népszerű induló szerzőjének a rádió, a különböző fúvószenekari fesztiválok műsorai, sőt a "Történelmi indulók" című hanglemez borítólapon közölt magyarázata Müller Józsefet tüntetik fel.
2. A Fehérvári induló egyrészt nem Fehérvári induló, hanem báró Fejérváry induló, másrészt szerzője Müller ugyan, de nem József, hanem János, és keletkezési ideje 1890. Az induló hangvétele is olyan, hogy a századforduló katonaindulóinak stílusát követi. Csodálatos módon éppen ez kerülte el a zenetörténészek, sőt a műsorközlők figyelmét." (Karch Pál: Pest-Buda katonazenéje 1848-ban; Közéteszi az MTA Zenetudományi Intézet Budapest 1983)

Köszönöm a türelmet. 06:36

Resurrection

Boldog Húsvéti ünnepeket kívánok mindenkinek, aki direkt vagy véletlenül erre jár! Köszönöm a türelmet. 18:33 Egyszerűen rá kell kattintani a címre s előjön a CSODA !

permet

"Szürke minden elmélet, zöld csupán az Élet aranyfája" - Goethe. Igaz, a fordító az "Élet"-et kisbetűvel írja, de nem gond. A gond nem itt kezdődik. Fáradt vagyok. Nem kicsit. Tudnék többet enni. Mazochista sem vagyok. De fogyni akarok, s fogyni is fogok! Kezdetnek jó, hogy minden nehézség nélkül megmászom a kerthez vezető hegyet. Nem fújtatok annyira, mint pl. ősszel. Nem érzem a permetezés után sajgónak sem a hátam, sem a vállaim. Segített a kovácsüllős reggeli torna? Már tornázom(?) lassan harmadik hónapja minden reggel. Nem annyira, hogy megizzadjak, csak egy kicsit. Ami még mindig több, mint az elmúlt huszonév alatt. Majd jövök még s ez nem fenyegetés! Ja, igen. Most ez a háttérzaj: Weber: A bűvös vadász - háromfelvonásos opera Szövegét Johann Friedrich Kind írta) Vezényel: Marek Janowski, km: a Berlini Rádió Énekkara (karig.: Robin Gritton) és a Berlini Német Szimfonikus Zenekar Szereposztás: Ottokár, cseh herceg - Andreas Schmidt (bariton), Kuno, hercegi fővadász - Anton Scharinger (basszus), Agáta - Sharon Sweet (szoprán), Ännchen - Ruth Ziesak (szoprán), Gáspár - Kurt Rydl (basszus), Max - Peter Seiffert (tenor), Remete - Matthias Hölle (basszus), Kilián - Roman Trekel (bariton), 1. és 3. nyoszolyólány - Gabriele Rossmanith (szoprán), 2. és 4. nyoszolyólány - Yvi Jänicke (mezzoszoprán), Samiel - Peter Matic Köszönöm a türelmet. 20:21

leos

Szombat este nem húzom az időt, de még van egy kicsi a közvetítés kezdetéig. Tehát a mai napra "rendelt" zeneszerző Leos Janácek. Sajnálatos módon, nem sokat tudok róla. Még Szolnokon dolgoztam, mikor a szokásos havi Antikvárium látogatáskor megkapta a szemem egy LP. Nekem akkor még ismeretlen zeneszerző Sinfonietta című műve, öt tételben. Ki ez a fickó, mikor élt, mit alkotott? Persze, megvettem a lemezt s meg is füleltem. Ha jól emlékszem, a Sinfoniettat 1924-ben írta. Sok információ nm volt a lemezen, különösebben nem is néztem utána. Aztán időnként hallottam pár művét, s érdeklődéssel fülelem azóta is. (Helyesen: Janáček, Leoš) Hukvaldy-ban született 1854. július 3-án. Zenei tanulmányait Brnóban (Brünn) kezdte 1865-ben, innen került a prágai orgonaiskolába, majd a lipcsei és bécsi konzervatóriumokba. 1881-ben orgonaiskolát nyitott Brnóban. Hamar felfigyelt a nép költészetére és zenéjére. Első kimagasló sikerét Jenufa című operájával (1903) aratta. Az opera bécsi bemutatója 1918-ban további sikert hozott neki. Életművének javát idős korában alkotta. 1928. augusztus 12-én, hetvennégy éves korában Ostravában halt meg. A komponista életműve Dvorák és Smetana munkásságához szorosan kapcsolódik. A szellemi rokonság kimutatható abban is, hogy Janáček szerzeményeit is a cseh, pontosabban szűkebb pátriája, a morva zenei folklór hatja át. A Glagolitikus misét két esztendővel halála előtt, 1926-ban írta. A mű, noha liturgikus szerkezetű és szövege ószláv liturgikus nyelven íródott, a legkevésbé sem vallásos mű: „A nemzet biztonságában való hitemet akartam kifejezni...” Ma pedig nemsokára kezdődik az zemerháromBartókon: 18.00 Közvetítés a New Yorki Metropolitan Operaházból Leos Janáček: A holtak háza Háromfelvonásos opera Szövegét - Fjodor Dosztojevszkij regénye nyomán - a zeneaszerző írta Vezényel: Esa-Pekka Salonen Km. a New York-i Metropolitan Operaház Ének- és Zenekara Jó lesz háttérzenének a rabszolgamunkához - a látható kottától azér' szebben írok :) Köszönöm a türelmet. 17:51

labanc oroszlán

Sándor nap előtti este miről is írhatnék? A zemerhárombartók(sic!) Karl Bőhm vezényelte Mozart: Idomeneo-t közvetít, jegyzékszáma 360. Mármint a K.V. Vagy a körüli :) A márciusi ünnepségeket beszegtük, voltak benne szép részek. Az különösen tetszett, hogy a pénteki koszorúzás után megkértem a kollégákat, dobják le a vállfára akasztott ruhám a proszekturán. Úgysem megy oda 15-ig senki. 15-én viszont nem volt meg a sapkám. Sem induláskor, sem azután. Valakinek megtetszett s magáévá tette. Legyen vele boldog, hordja/viselje egészséggel. Annyira nem zavart a dolog, csak furcsa. No, mindegy. Sapka nélkül pedig tűzoltó egyenruhát sem hordunk (mert az egyenruhához jár a sapka, anélkül olyan, mint az úttörő nyakkendő nélkül). Áthidaló megoldásként a gyalogmenet idejére a fejemen "felejtettem" a baseball sapkámat... Biztosan érdekes lehettem benne, az egyik szurkoló meg is jegyezte, hogy "a főnökön nem tányérsapka van". Reagálásom csak ennyi volt: Nem. S nem is lesz. Eldudáltuk a menetet, három indulóval végigértünk, sőt - a Fejérváry trió része csak egyszer került terítékre. Helyfoglalás után a szokásos, annyi különbséggel, hogy elmaradt a "Vakpali"-zás, simán Himnusszal kezdtünk. Beszéd, műsor, majd koszorúk. Kossuth Lajos nyolcszor üzente, hogy elfogyott a regimentje. Rövidnek tűnt, pedig hosszabb volt. Időileg. Vagy csak én feleztem a tempót. Amit megtettem volna az utolsónak eljátszott labanc indulóval is, amit most játszottunk először. Igen, a huszárok díszmenetére játszottuk ezt a labanc darabot. Csak annyira lettem mérges, hogy a Teremtőt egy mondatban emlegetettem egy kokottal... Nem vagyok rá büszke, de elborult az elmém(?)... S nem keresek kifogást senkinek. Kifogás mindig van, pedig egyikünk sem politikus... Ja, igen. Eléggé el nem ítélhető módon, kilencedszerre is belekezdtünk a koszorúzási zenébe, de elfogyott a koszorú. S én leittettem. Nagyszerűen sikerült - volna. Ha nem subdominánsom teszem. De ott tettem. Remélem utoljára... Jajj... Az is igaz, hogy senkinek nem tűnt fel. Vagy látták rajtam, hogy morcos vagyok s nem ingereltek. Mert oroszlán vagyok, de büdös sem, és ordítós sem. Miután eljátszottuk a labancos indulót, bemondtam mégegyszer. "Nomégegyszer. De most úgy, ahogyan integetek" Ez is érdekes volt. Jön még a kutyára teherautó. De jön ám, majd vasárnap a próbán. Mert. Köszöünöm a türelmet. 20:06

kódex

Időnként úgy érzem magam, mint egy kódexmásoló szerzetes :) Viccet félretéve, akinek már volt/van/lesz dolga sok írnivalóval, tudja hogy mire gondolok/gondolhatok. Igen, kitalálták már hogy 'ámítógéppel is lehet kottát írni, sőt még a múlt évezredben Németországban a kottaírógépet is kifejlesztették. Ha jól emlékszem, 1984-ben. Akkor 2000 nyugatnémet márka volt az ára... Látni nem volt szerencsém a gépet, biztosan utána lehetne keresni, de se időm, se ingerenciám. Maradok a hagyományos, ám annál lassabb kézi kottaírásnál. Nem annyira szép mint egy nyomtatott, de kottagrafikus sem vagyok. Úgy vagyok a kottaírással, hogy még mindig jobb ha én írom el, szidják a másolót. De a saját kottaírásomat is elég jól olvasom, s ha partiturából megy a kimásolás szólamonként - mint most is - , még szépíthetek rajta. A leírt hangon csak annyit, hogy egyértelmű(bb) legyen. Mert az (is) fontos. Köszönöm a türelmet. 21:28

Lyszisztrate

Nakéremszépen! Kaptam ma egy levelet a Mestertől, amiben engedélyezi/jóváhagyja a darab előadását: "... Betekintvén munkájába, úgy találtam, hogy kitűnő szakember vette a fáradtságot e számomra meglehetősen furcsa feladat elvégzésére. Természetesen nincs kifogásom a műsorra tűzése és teljes eljátszása ellen. Remélem, hogy nem szerez csalódást sem a zenekar, sem pediglen a hallgatóság számára. Lelkes és hozzáértő munkájáért hálás vagyok. Sok sikert kívánva üdvözlöm Tisztelettel: Petrovics Emil Budapest, 2010. február 25." Köszönöm a türelmet. 19:08

bohém

Történt pár dolog, címszavakban: van városi költségvetés, van (lett) támogatás, annyi, amennyi tavaly, s ez ugyanannyi, mint 2000-ben. "szegény ember vízzel főz..." nem folytatom, mert nem tűr nyomdafestéket. A Mester még hallgat, pedig február idusa elmúlt. Engem azért nem tör le annyira (dehogynem), szántom a kottafejeket, haladni köll. Nagyszerű a spanyol ténta, már 200 patron vár felhsználásra s ez nem kevés. Ismét szombat este van, s ismét közvetítés kezdődik 19:00-kor. S mire leltem egy fotót, addigra az első majd' húsz perc el is telt. :) Kapcsoljuk New Yorkot, a Metropolitan Operaházat Giacomo Puccini: Bohémélet Négyfelvonásos opera Szövegét - Henri Murger regénye nyomán - Giuseppe Giacosa és Luigi Illica írta Vezénel: Marco Armiliato, km. a New York-i Metropolitan Operaház Ének- és Zenekara (karig.: Donald Palumbo) Szereposztás: Mimi, varrónő - Anna Netrebko (szoprán), Rodolphe, költő - Piotr Beczala (tenor), Marcell, festő - Gerald Finley (bariton), Musette - Nicole Cabell (szoprán), Schaunard, zenész - Massimo Cavalletti (bariton), Colline filozófus - Oren Gradus (basszus), Benoit, háztulajdonos és Alcindor, állami tanácsos - Paul Plishka (basszus), Parpignol, játékkereskedő - Jeremy Little (tenor), Utcai árus - Raymond Aparentado (tenor), Vámtiszt - Joseph Turi (basszus), Őrmester - Jason Hendrix Köszönöm a türelmet. 19:19

jégtörő Mátyás előtt

A tennivalóim nem akarnak csökkenni, sőt! Csütörtökre ígértek egy újabb választ, vagyis akkor ül össze a társaság, s hogy mit fognak dönteni, már remélem este megtudjuk. Akárhogyan lesz, nem adjuk fel. Évente öt olyan megmozdulása van a városnak, amin eddig (1895 óta) a mindenkori csapat nem hiányzott. Vasárnap 11-en voltunk. Velem együtt. Nem annyira happy, de nem tudok mit csinálni. Beszéltem a jelelévőknek arról, hogyan kellene dönteni. Igen, valamilyen szinten befolyásoltam őket. Meghallgatok mindenkit, bármilyen "elszállt" ötlete is van. De ne passzírozzuk a szart, arra ott vannak a döntéshozók. S mivel a harag erő nélkül mit sem ér, ezt ajánlottam: ha van/lesz pénz a márc.15-i ünnepségre, ott leszünk. Ha nem lesz, nem megyünk. Pont. Mert az ijesztés "ezeknek" nem számít. Szerintem nem hiszik el, hogy meg merjük csinálni. Pedig de - meg merjük. S ezért/erről bárkivel hajlandó vagyok vitába szállni bot nélkül is, nagy nyilvánosság előtt is. Már szinte mindenkivel sikerült beszélni aki érintett az ügyben, de széles mosolyon s ígéreten kívü nem történik semmi. Nagyon nincs rendben, de ez szintén nem rajtam/rajtunk múlik. Ugyanúgy készülünk a vasárnapi proszekturai menetek alkalmával, mint tavaly, vagy azelőtt. Mert edzésben kell maradni. Gyakorlás nélkül nincs produkció, sokszor leírtam már (s le is fogom még párszor), a zenekari produkció nem egy nagykabát amit leakasztok a fogasról amikor szükség van rá. S nem, nem értik meg. Felsőfokú végzettséggel nem értik meg. Vagy nem akarják, s ez még rosszabb. Persze a diploma nem minden, de azért bocsásson meg a világ... Herbnek még mindig nincs utánpótlása, hetente több alkalommal is rákérdezek a tulajnál. Viszont Herb szomját oltandó - számomra - új königsblau ténta(!) került hozzám. Egyelőre 60 patron, de próbának is jó lesz. Spanyol gyártmány, s ilyennel még nem dolgoztam. Köszönöm a türelmet. 21:47

Ariadne

Szombat van, tudom, nem nagyon rángattam az istrángot ezen a héten sem, már ami a bejegyzést illeti. Tele van minden a politikával, kicsit jobb/szebb lesz az idő s nem járok helyi busszal. Hogy mennyi marhája van a világnak akik (jó nagy hangon) osszák az elmét az utazóközönségnek. Mindenki a tüzéreknél szolgált valamikor, hogy ordít?! Zenér sem szeretek hangosan hallgatni (időnként azért előfordul), nem még az igazmondó juhászokat. Előrelépés nincs költségvetésileg, ma nem mentünk el a megyei megmérettetésre sem. Gyalog messze van... meg egyébként is... Pont. A téli olimpia mai eseményei helyett ez lesz a háttérzaj a kottaíráshoz: 19.00 Kapcsoljuk New Yorkot, a Metropolitan Operaházat Richard Strauss: Ariadne Naxos szigetén Egyfelvonásos opera előjátékkal Szövegét Hugo von Hofmannsthal írta Vezényel: Kirill Petrenko, km: a New York-i Metropolitan Operaház Zenekara Szereposztás: Primadonna, Ariadne - Nina Stemme (szoprán), Zerbinetta - Kathleen Kim (szoprán), Zeneszerző - Sarah Connolly (mezzoszoprán), Tenorista, Bacchus - Lance Ryan (tenor), Zenetanár - Jochen Schmeckenbecher (bariton), Udvarmester - Michael Devlin, Táncmester - Tony Stevenson, Lakáj - James Courtney, Fodrász - David Crawford, Harlekin - Markus Werba, Scaramuccio - Mark Schowalter, Truffaldin - Joshua Bloom, Brighella - Sean Panikkar, Najád - Anne-Carolyn Bird, Driád - Tamara Mumford, Echo - Erin Morley Köszönöm a türelmet. 17:33

MET

Mivel szombat este van, nem húzom az időt. Voltak a héten események, nem minden happy, de lesz jobb. Majd megírom - vagy sem. Mindenesetre, remek "háttérzaj" van :) 19.00 Kapcsoljuk New Yorkot, a Metropolitan Operaházat Donizetti: Az ezred lánya Kétfelvonásos opera Szövegét Jules Henri Vernoy de Saint-Georges és Jean Francois Alfred Bayard írta Vezényel: Marco Armiliato, km: a New York-i Metropolitan Operaház Zenekara és Énekkara (karig. Donald Palumbo) Szereposztás: Marie - Diana Damrau (szoprán), Tonio - Juan Diego Flórez (tenor), Berkenfeld grófnő - Meredith Arwady (mezzoszoprán), Sulpice őrmester - Maurizio Muraro (basszus), Hortensius - Donald Maxwell (basszus), Crakenthorp hercegnő - Kiri Te Kanawa (szoprán), Káplár - Roger Andrews (basszus) A képnek semmi köze sem az íráshoz, sem ehhez az operához (azon kívül, hogy francia nyelvű az előadás) - ám remek kép. Köszönöm a türelMET 19:50

pikírozás

Nem valószínű, hogy ma ismét rekordmennyiségű hó esne mifelénk. Süt a Nap, kék az ég, max. mínusz 2 celsiusok repkednek szél nélkül. De holnapra ideérhet. Izzítva van a hólapát, s ha úgy lesz, a proszektúrát követő ebéd után tudom is hómentesíteni a garázs előtti terepet. Ma reggel viszont a stresszkóban sikerült vételeznem két darab 58 cm hosszúságú műanyag virágalátétet. Amit balkonláda alá szoktak tenni. Nos, én nem arra használom, hanem - a tavaly kicserélt ablak belső párkányára teszem, s - abban lesznek a virágpalánták. Természetesen "ízléses" kimosott/fertőtlenített, az alján kilyukasztott tejfölös poharakban. Csak azért ezekben, mert még nem érkeztek meg az üzletekbe a tőzegcserepek. Amivel könnyebb bánni, ha tisztaság szempontjából nem is a legalkalmasabbak. Mivel képeket nem tudok beilleszteni, így csak a nevüket írom le azoknak a növényeknek, amik lassan, de biztosan földbe kerülnek. Elsőként a Passiflora caerula/Golgotavirág. Nagyon dekoratív növény, magassága/felfutása 400 cm körüli, s ráadásul örökzöld. Futónövények közül még a Cobaea scandens/Serleglonc kerül poharakba. S a következők: Gerum chiloense/Gyömbérgyökér , valamint Zinnia elegans/Törpe rézvirág s Rosmarinus officinalis/Rozmaring. Utóbbiak nem futónövények, de nem is akarok edzést tartani nekik:) S amivel tavaly is próbálkoztam: Fragaria vesca/Szamóca. De nem akármilyen szamóca! Ez kéremszépen "erdei szamóca" ami magról ültetendő. Olyan pici magja van, hogy netovább :) A magot a komposzt tetejére kell vetni, vékonyan takarni és üveg lappal leborítani, és 15-18 fokos hőmérsékleten tartani. A kelés után hat héttel kell pikírozni. Nos, én ezt kihagyom. Mármint a pikírozást. Eleve csak pár szem magocskát teszek egy-egy edénybe, s majd a legerősebb kettőt hagyom tovább növekedni. Mára viszont befejezem, s tanulok egy kicsit a holnapi próbára. Köszönöm a türelmet. 15:21

MüPa

Elutaztam, hazaértem - s közben... Azzal kezdődött, hogy nem kellett a kakasokkal kelnem, elég volt csak ébredni. Így reggel indultam 6:30-kor. Már esett a hó, de még nem vészes. Hogy a szél is fújt, azt olyankor nem nagyon díjazom. Oda se neki. Az út során (53-as, 23-as, 21-es és m3-as utak) végig szakadt a hó, olyan ötforintos nagyságú pelyhekben. Kb. félúton felszállt a buszra két fickó - kinézetük alapján két csöves - , de kiderült hogy jegyellenőrök :) Nem volt semmi hiba, a következő benzinkútnál leléptek. Volt fűtés a buszon, s a sofőr sem érzett késztetést arra, hogy az utasokkal megossza "Lagzigusztibódilajos" , valamint a Fásy-mulató M.o.-n világhírű sztárjainak lélekromboló tevékenységét. Így szépen beértünka fővárosba, két óra50 perc alatt. A menetidő egyébként három órában lett hitelesítve, de akkor egy pihenőt is be szoktak iktatni. Örültem annak, hogy szakad a hó. Amikor már tudtam, hogy 30-án megyek, reménykedtem is benne, hogy lesz hó. Ami jótékony módon eltakarja a "Sorstalanság" írója által sem kedvelt kutyaszart. Bár, ha nem kötődik Budapesthez, lehetne neki küldeni egy pár adagot... csak emlékként. Eljutottam a Kálvin térre időben, a találkozó is sikerült, beültünk a Szabadság hídnál lévő B.K.-be. Életemben másodszor voltam ilyen "műanyagmadáreleség"-et árusító önki étteremben, sikerült is egy 0.5 literes buborékmentest elfogyasztani, a másik fél egy kávét ivott ízmódosítók nélkül. Majd következett az antikvárius,aki telefonált, hogy késni fog egy kicsit. Délre beszéltük meg, s kis késéssel 13:30-kor át is vehettem a hőn áhított kottákat. De ha tudtam ezekre a kottákra várni több mint húsz évet, ezen nem akadok fel. Sikerült egyik "bloggertársat" és Barátját megfűteni, hogy ne hagyják ki ezt a tegnap délutáni koncertet. Nem utolsó sorban, először sikerült Vele/Velük találkozni. Csak kevés idő maradt beszélgetésre, beültünk a koncertre, s koncert után én még jöttem is haza. Nekem könnyű, én elfogult vagyok ezzel a zenekarral s Karmesterükkel szemben, nekem tetszik ahogyan s amiket muzsikálnak. Ismerve a nem kevés nehézséget, ami közbejöhet a felkészülés/utazás/koncert során. De ez tulajdonképpan a közönségre nem tartozik, csak a végeredmény, s ez így is van rendjén. Nagyszerű volt a koncert. Két ősbemutató is volt, az egyik nagyon tetszett, a másiknak csak az utolsó tétele. Az első két tételnél az jutott eszembe (eléggé el nem ítélhető módon, mer' ha nem tetszik, csinálj jobbat jeligére), hogy ennyi hangból már egy jó darabot is lehetett volna összehozni. Lehet, hogy ez irígység, lehet hogy más. Egyik volt tanárom szerint, akinek nincs ötlete, az nem zeneszerző lesz, hanem hangszerelő :) Nem tudom, nekem az első és második tétel "felejtős". Nem volt bennem az a jó értelemben vett borzongás. De a harmadik (befejező) tételnél igen. Egyébként szívesen belenéznék a partitúrába, merő kíváncsiságból. Mindegyik darab kottájába. Az elsőként játszott művet már hallottam párszor, különböző zenekarok előadásában. Jó darab, meg kell hagyni. S akkor a negyedik darabról csak annyit, hogy kisebb együttesre íródott, mint a többi, érdekessége volt egy szóló cselló részvétele, na de boldog emlékű Frici bácsi ezzel a darabbal is nagyszerűt alkotott. Mindezek után mit írhatnék még a tegnapi koncertről? Aki nem volt ott, az sajnálhatja. Ilyen, s ehhez hasonló koncertre mindig lesz időm. Remélem erőm is :) Hazafelé pedig ismét jól jött a busz. Egy porcikám sem kívánta most a Budapesten maradást, februárban mennem kell úgyis a Mesterhez. Bár, akkor szívesebben mennék nem így - kutyafuttában - ,hanem valahol éjszakára megpihenve frissen kezdeni a másnapot, vagy frissebben, mint egy zsák agyag. S igen, még valami. Nem vétkeztem evésileg - vittem magammal négy darab rozsos spiccnek nevezett kifliszerű izét, igaz, reggel tettem bele egy kis vajat, sajtot, szalámit. Csak merő megszokásból. S buborékmentes vize(ke)t ittam. Semmiféle legális tudatmódosító, mogyorós csoki, fagyi, semmi, semmi. Milyen jó, hogy nem fogadtam meg a súlyleadást. Mer' erős vagyok :DD S akkor a műsor: 1. Lendvay kamilló: Csajkovszkij mester utolsó üzenete; 2. Hidas Frigyes: Fantázia gordonkára és fúvósegyüttesre; 3. Kákonyi Árpád:Suite in d - bemutató; Dubrovay László: Tavasz szimfonia - bemutató; Köszönöm a türelmet. 15:12

pótlás

Türelem, tornaterem. Jól sikerült a pénteki megmozdulás, voltak benne "szép részek". Megérkeztek a kisegítő tenészek, megkapták a kottájukat, s 17:00 óra előtt nem sokkal elfoglaltuk a színpadot. (Nem védte senki, vértelen győzelem volt) Újra berendeztük, mert még aznap próbáltak a vonyítósok (dümdüm/tüctüc) - s ez nem volt betervezve. Az egész műsort sikerült úgy összeállítani, hogy a tiszta játékidő 37:00 perc legyen. Ehhez jött a szövegelés, amit már november 09-én kézbesítettem a szpíkernek - gondolva arra, hogy lesz ideje átrágni magát az ismeretlen szövegen. Húzott is belőle, mert változtattak a meneten. De ez persze csak ezen a héten kedden derült ki - miután hétfőn újra elvittem a szöveget pendriwe-n. Biztosan annyira tetszett nekik a szöveg, hogy hazavitték. Egy biztos, nem tudták hová rakták. Mindegy, ezen nem múlik. Mondja a szpíker még hétfőn: jó hogy megcsináltad saint-moty a munkámat, így nem kell nekem agyalni. Felhomályosítottam, csak azért írtam meg a szöveget, hogy el ne baszarintsák. Okulva egy nem annyira kellemes - ám nem meglepő módon csillárleszakító szövegeléstől amit volt szerencsétlenségem végighallgatni nem túl régen. Bizonygatták hétfőn, hogy nem lesz csúszás a műsorban, tudják, felírták, ki-mennyit-mikor-miért-minek azt adja elő amit, stb., stb. Kinevettem őket s majdnem megsértődtek. Csak kettő perces csúszással kezdtünk, ez nem vészes. S valamit elfelejtettek. Belekalkulálni a műsoridőbe azokat a számokt, amikkel variáltak a csapat műsorán. Nem, nem nyúltak bele, csak minden általunk játszott darab után következett vagy egy versmondó, vagy egy népdalt éneklő gyerek. Akik valamilyen megmérettetésen díjat nyertek. Ezt elfelejtették hozzászámítani a műsoridőhöz. A szünetig sikerült a műsort cca. 35 perccel túlhúzni. S a vége előtt mondja a szpíkernek az egyik szervező, hogy ne azt mondja a közönségnek, hogy 10 perc szünet következik, hanem pár percet mondjon... Pár perc alatt a közönség el sem tudja hagyni a helyszínt, pisi-kaki-dohányról nem is beszélve... S annyi idő a színházterem kiszellőztetésére sem elég. Mert elhasználódik a levegő zárt térben, ahol annyi ember van. Mindegy. Nagy tapsot kaptunk, ráadást nem játszottunk, nem éltünk vissza a helyzettel, rátéve a csúszásra még pár percet. Jó érzés volt látni - kikukucskálva a függöny mögül még kezdés előtt - , hogy az erkélyt is megnyitották a nagy számú közönségnek. Telt ház volt. Na, ebben legalább remekeltek a szervezők. Még akkor is, ha van mellékzöngéje a dolognak. Fejvesztés terhe mellett az iskolákból visszaigazolást kértek, hogy mennyien képviselik az oktatási intézményt. Mint anno, mikor kivezényeltek a helyi laktanyákból egy századot, hogy tele legyen a színházterem :) Nem von le semmit az egészből, nem dobáltak meg bennünket (sem), gy darab művészet kipipálva, készülünk az év további rendezvényeire. Olyannnyira, hogy ma délelőtt már a proszekturán találkoztunk ismét, és pár számunkra még ismeretlen nótát bevizsgáltunk. Még ősszel hozta a zenekari elnök - eléggé el nem ítélhető módon nekem pedig nem volt türelmem ma. Vagy mittudomén mi történt velem. Káromkodtam egy kacskaringósat a próbán. Nem zakkantottam meg egyik tagot sem, inkább csak nekem volt kellemetlen (utána). Tegnap tesóm hozott egy új gépet, monitorral. Nekem új, ez az Ő régi gépük, csak vettek egy újat, s felajánlotta "népgazdasági hasznosításra". Másik tesóméknak nincs rá szükégük, így elfogadtam. A laptop így most pihentetésen van, szoknom kell ezt a nagy monstrumot. Azt hiszem mára elég lesz, pedig a tegnapi időrabló-s napról nem nagyon írtam. Ha nem felejtem el, arról is fogok. De nem sikerült teljesen kész lenni az anyaggal. Már amit írtam, az esetleges hibák javításával. Márpedig harmincadikán Bp-re megyek, s készen KELL lennem. Köszönöm a türelmet. 09:26

Herb330 - Made in China :P

Ha már ilyen szépen rákérdezett pár ember, bemutatom Herb330-at: Herb330 a neve a töltőtollnak, amivel írok:) A szomszéd mindenesboltban vásároltam nem túl régen, vagy két éve... Rendeltem belőle egy dobozzal, de sajnos alkalmi vétel volt akkor is, a bolt fenntartója sem találkozott vele azóta sem. Különlegessége Herb330-nak, hogy vékonyabban ereszti magából a tintát, mint a 0.1 mm-es japán tollaim. Jó vele dolgozni, "szívatós" de nem átvitt értelemben:) Tinta is van hozzá, szép Königsblau színű, pelikán márkájú. Van még pár töltőtollam, azokkal általában a zenekari szólamokat írom, ahhoz nem kell nagyon vékony hegy. Mint majdnem mindenhez, ezekhez a tollakhoz is kell türelem, de ha valaki veszi magának a fáradtságot s megtanul vele írni, akkor sokat tud dolgozni. Már ha ez cél. Nálam cél. S azért írom a kottát (is) töltőtollal, mert nem kell véletlenül sem rányomni a papírra, hogy a csíkot húzza maga után. Elég ha leteszi az ember a tollhegyet a papírra s már írhatja is a gyönyörű írásjeleit. Mondjuk, azt hozzá kell tennem, hogy nem írok szépen kottát (sem), csak olvashatóan. Több pedig nem is kell, kottagrafikusnak sem készültem soha. Próbálkoztam a nagy nevű töltőtollkészítő termékével, csak nem volt elég időm megszokni. Az első Parker töltőtollamat egy kedves kollégától kaptam még Szolnokon, be volt száradva, valami lomtalanításon lelte. Helyrepofoztam, tiszta szesz általi átmosatással. S amilyen ügyi voltam, véletlenül ráültem. Semmi baja nem lett, csak meghajlott. Ennek köszönhetően viszont csak dísznek alkalmas, használni sajnos nem lehetett. Aztán valamikor az évezredforduló előtt rááldoztam egy másikra, ugyanebből a márkából. Ezt sem volt időm megszokni, nemes egyszerűséggel valakinek megtetszett s magáévá tette. Aztán kicsivel később - szintén nem kevés HUF-ért - , vettem egy Senator-t. Jó nehéz a többihez képest, "van benne anyag". Szép kiállítású toll, nem szívatós, hanem sima patronos, de nem jó bele a Parker töltötollba való patron, csak az egy számmal kisebb, amiből millió fajta van. Színben is. Herb330 viszont eredeti Made in China, színe leginkább a valamikori Néphadseregben használatos gyakorló nadrág színéhez hasonlít. Amit kiselejtezés után még pár évig valaki használt az építőiparban. Igazi, megkopott zőőőd színű. Nem annyira szép. Sőt! Szóval zőőőd színű a tollház, természetesen a levehető kupakja nem zöld, hanem arany színű. Olyan kis mattos arany színű. Amikor vettem, egy forint híján egy Károly Róbert arcképével díszített szintén zöldes színben játszó papírpénzt kértek érte. Annyit a hülyének is megér, hát még nekem! De nem bántom, olyan, amilyen. Nem tehet róla szegény, így öltöztették fel. S én szeretem! S szeretném, ha idén megérkezne belőle a megrendelt dobozzal, ami cca. negyven, vagy hatvan darab. Csak hogy legyen. Köszönöm a türelmet. 16:09

finis(ch)

Utolsó tételnél tartok, de be kellett fejeznem mára - teljesen kikészülnek a 20/20-as látással megáldott szemeim... De jó lenne kettő egész nap amikor csak Herb330 dolgozik velem együtt. Még akkor sem tudom a végére biggyeszteni a pontot, mert át is kell nézni, javítani esetleges elírásokat, miegyéb. De már a finisben vagyok:) Nem húzom az időt, szombat este van. Háttérzajként a zemerhárombartók (sic!) R.Strauss: Rózsalovag operáját közvetíti a Met-ből. Holnap délelőtt 10:00-kor lendül apálca a Zeneteremben! Köszönöm a figyelmet. 19:20

fogyi

Súg a fülem. Azért súg, mert egy lusta disznó (is) vagyok, nem haladok a szívesen csinált meloval, urambocsá' alkotói válságban vagyok:) Majd elmúlna, csak nincs rá idő. Idő, idő, idő. Múlt, jelen, jövő. Jobban ugrok mindenre az eltelt nyolc napban. Nem fogadtam meg, de május elsejére szeretnék nem úgy kinézni, mint egy kötözött sonka... Na. Első nekifutásra - ha ez nem hordozná már magában a sportot - 15 kg feleslegtől szeretnék megszabadulni. Persze, csak nem evéssel... Mert a sport sem az én világom. Nagyon megy a több percen keresztül tartó távolbanézés, a "majd holnap" zsolozsmázás szerű ismétlése is. Jobbnál jobb ötleteket szívesen veszek, csodabogyókban nem hiszek. Idáig elhagytam a napi két liter kólámat, meg a szénsavas italokat úgy általában. A csoki, fagyi, csokifagyi, jégkrém hegyek is a száműzöttek listáján szerepel. 17:00 óra után nincs evés. Bár éppen tegnap este hatkor sikerült 0.5 liter aludttejet "be a szervezetbe" á la Kun Béla. (igen, szép lett ez a mondat) Vasárnap lendül a pálca a proszekturán, az is előttem/előttünk van. Mert a 22-i koncertre kettő(!) próbánk van. S ez akkor sem annyira megnyugtató, ha a tagság nagy részének a könyökén jön ki - a könyökén, az összes létező hibával. Végül is, ha a hibákat nem számítom, még akár elégedett is lehetnék. De nem, mert én olyan marha vagyok. Na, tessék. Egész állatsereglet. S huszonkettedikéig még van egy Bp-i menetem is, a Mesternek viszem a kész anyagot, rábólintás nélkül nem akarok tovább lépni. Mert mi van akkor ha a Mester nem úgy képzeli, ahogyan én? Ebben meg is állapodtunk anno, tehát így működik, vagy sem. Az elején írtam az időt. Múlt, jelen, jövő. Annyiban kapcsolódik, hogy a Mester ezt a darabját akkor mutatta be az Operaház, amikor születtem:) Életkori sajátosság miatt én csak 1982-ben ismertem meg a darabot, azóta a kedvencek közt szerepel. A bakelit lemezem annyiszor le lett játszva, hogy elkopott. Ahogy visszaemlékszem, már akkor is agyaltam azon, milyen jó lenne nekünk fújósoknak is ilyet játszani! Kb 1997-ben találkoztam először a darab zongorakivonatával. Nem muzsikus látogatóknak egy kis segítség: a zongorakivonat az egy olyan dolog, amiből az énekesek, kórus, meg tudják tanulni a darabot zenekar nélkül. Erre vannak az ún. korrepetitorok, akik "idomítják" őket. Idén, vagyis tavaly október kötnyékén jutottam el - baráti segítséggel - odáig, hogy sikerült teljes eredeti zenekari anyagot kapnom belőle. De készen leszek, ha a fene fenét is eszik. Ezért jövök ritkábban, vagyis kis adagokban. Mert kommenteket írok, a facebookon is előfordulok naponta többször is, egylőre az msn elérhetőségem bánja ezt a végjátékot. S ha a Mester részéről a rábólintás megy, akkor jön a rabszolgamunka. De nem engedem át másnak, az esetleges hibákat ott még tudom korrigálni. Vagy a tisztán nem érthető írásjeleket, amiket egy kívülálló másként lát. Hogy nem kell olyan írásjeleket adni, ami félreérthető? Nem, tényleg nem. Pont. Január 30-án is megyek a nagyfaluba, remélem szép nagy hó lesz s takarja a Sorstalanság írója által nem kedvelt látványt... nevezetesen a kutyaszart. S épp' nem akkor sztrájkol a MÁV, Volán, egyéb közfeladatokat ellátó állambácsi által is pénzelt szolgáltató... Köszönöm a türelmet. 21:11

dec.30.

Olyan volt, amilyen ez a 2009-es év, gondolok a (bel)politikára, H1N1 körüli vitákra, miegyébre. Nem tudok, és nem is akarok évértékelő bejegyzést írni sem, csak olyan ide-oda kapkodósat. Kezdem a jelennel. Ezerrel dolgozik Herb330, mint szoktam emlegetni, legjobb múzsa a határidő. Idén is voltam pár helyen, nagyszerű muzsikákat füleltem, nagyszerű embereket ismertem meg! Volt még ebben az évben „agyalni való” is bőven, gondolok itt a pályázatokkal való kínlódásra, a hozzá(nem)értők viselkedésére. Amik adták a munkát nekem is bőven. Nem mintha nagyon unatkoznék egyébként. Kicsit változott a napi tevékenységek köre is, a délutáni szunyókálások ritkultak, a reggeli „penzumos” ébredések is tolódnak hol ebbe, hol abba az irányba. De különösebben nem fog változni, csak ha muszáj/muszály. Évek óta nem fogadok meg semmit, így év végén sem. Nyugdíjasként is azt csinálom, amihez értek egy kicsit, ez reményeim szerint a jövőben sem fog változni. Ha változik, az csak jó irányba történhet. Már csak azért is, mert a tapasztalatokat illik felhasználni. Néha kijövök a sodromból, s akkor jönnek a szentek az égből… Kívánok minden direkt erre járónak olyan 2010-es évet, amilyet szeretne! S azoknak is, akik esetlegesen a „vaskályha” netán a „rézgálicos vízben lehet fürödni” szavakkal találnak ide… Köszönöm szépen a kommenteket/hozzá(m)szólásokat, itt is, az e-mail útján kapottakat is. Régimódi ember vagyok, hiszek a szavak erejében. De sokkal nagyobb segítség, ha nem zárkózik be saját fejébe. Nyugi van, a nap holnap is felkel. S milyen jó, hogy ezt én/mi sem tudjuk megváltoztatni. Köszönöm a türelmet. 14:54

danny kaye

Az alábbi felvétellel kívánok minden esetlegesen, vagy direkt erre járónak kellemes ünnepe(ke)t! Ártani nem használ ha valaki érti is a szöveget, de nem feltétlenül szükséges hozzá. A "csattanó" kb 11:00 percnél jön :) http://www.tersmeditasyon.com/2008/02/evening-with-danny-kaye-and-new-york.html

Morgen kommt der weichnachsmann

Emlékezetes marad a mai Adventi koncertünk. Nem írok sokat, pár szót csak. Pár emberrel sikerült beszélnem, többek közt a műv.ház igazgatónőjével, Magdussal. "Saint-moty, egyre jobbak vagytok! Az a kis közjáték nem számít" Nos, mint említettem már itt is, elfogult közönségnek nem kunszt játszani. Nem történt ez másképp ma sem. Majdnem mindenki elégedett volt. Csak én nem... S nem áztatom magunkat, van/lesz nekem még álmatlanságom a mai napi játszás miatt. De félreértés ne essék, nem azért írom, hogy bárki sajnáljon, szó sincs róla. Ezzel a mai játszással az évet beszegtük, remélem jövőre jobb lesz. Következő fellépés január 22-én lesz, első próba 10-én. Lesz két próbánk, ami cseppet sem megnyugtató. De ne fessem az ördögöt a falra, meglátjuk/halljuk az első próbán. Köszönöm a türelmet. 21:14

ajánló

http://www.mupa.hu/programreszletes.jsp?id=K_29884&month=1&year=2010&day=30

havazik - nálam :)

Pontosan a négy hónappal ezelőtt (augusztus 12-én) írt bejegyzés szólt egy találós/talányos szövegről. Nem annyira érdekes, csak engem foglalkoztat nagyon. S még foglalkoztat is egy jó darabig... "be vagyok havazva" - a Csatabontóval. A Csatabontó pedig nem más, mint Lysistrate :) Haladok a munkával, de nem olyan tempóban, mint szeretném. Minden nap van más teendő is. Ezt más szavakkal akartam leírni, de nem annyira szép. Több, mint a felével készen vagyok, ám ez még nem a happy időszak. Tegnap hallottam az emerhárombartókon, hogy Bartók a hatodik vonósnégyesét 15 nap alatt írta. Ha ehhez hozzáveszem, hogy Petrovics Mester Lysistrate vígoperája foglalkoztat vagy huszonéve, nem is vagyok nagyon elkésve. Lassú munkához idő kell. Hét tételből fog állni a zenekari szvit. Vagy ötből. Mindenesetre ha elkészül, viszem a Mesternek jóváhagyásra. S ha Ő rábólint, akkor kezdődhet a rabszolgamunka a szólamok megírásával. S ezek után el lehet kezdeni a próbákat. Mi ezt itthon nem tudjuk megcsinálni, ehhez olyan csapat kell, mint a kedvenc fújósaim :) Beszéltünk erről is december 4-én a koncert előtti időben. S igen, akármennyi a teendő, az idén pontot akarok tenni a partitura végére. Az L'arlesienne-t befejeztem partiturailag, a farsangra való polkából csak szólamokat írtam. Ahhoz még egy vezérszólam szükségeltetik, ami ugye nem segítség senkinek... Eördögh tanár úr úgy fogalmazott anno, hogy aki vezérszólamból dirigál zenekart, azt olyan mintha vak vezet világtalant. 18-án Karácsonyi koncerten lesz játszásunk, s azzal az idei évet beszegjük. Nem került szóba eddig, de az éjféli misére nem hiszem hogy be tudják fűteni a zenekart. Ha már a templomot nem sikerül... Köszönöm a türelmet (elvégre szombat van) 17:31

2010.07.04 - 10

http://hu.windmusicgp.hu/

dec.04.

Csütörtökön elutaztam, megérkeztem. Pénteken mentem a délutáni helyszíni próbára s természetesen a hangversenyt sem hagytam ki. Kevés a szókincsem arra, hogy megfogalmazzam azt a nagyszerű élményt, aminek - hallgatóként - részese lehettem. Elfogult vagyok a zenekarral szemben, ezt hangoztatom is majd' mindig. De nem nehéz elfogultnak lennem. Amit Ők művelnek évről-évre, azt nem sokan tudják utánuk csinálni. Előttük se nagyon, de utánuk sem. Ez is fúvós zene - s nem is akármilyen. Sok fúvós zenekart sikerült hallgatnom az elmúlt év(tized)ekben, néhány csapatban játszottam is. Van ebben az országban néhány fúvós zenekar, akik jól, nagyon jól muzsikálnak. De magasan felettük áll a "Vasutas" - valami van ebben a zenekarban, amit nem tudok szavakba önteni sem, nem hogy megmagyarázni tudnám. S megköszönni sincs szavam. Csak mosolygok, keresem a szavakat... De amikor csak lehetőségem nyílik, mindig meg fogom őket hallgatni bárhol fognak muzsikálni. S bármit. Mindent szívesen hallgatok tőlük. Valami olyan pluszt adnak, amivel feltöltődik még az olyan mezei muzsikus is, mint én. Félreértés ne essék, azért tudom hol állok a fúvósok közt:) Nem erről van szó. Azt kívánom a "Vasutas"-nak, s mellettük minden fúvószenekarnak, hogy még sokáig játsszunk együtt a közönség s a magunk örömére (is). Már most idebiggyesztem, hogy 2010. január 30-án a Müpa-ban lesz koncertjük. S nekem azon is ott kell lennem, mert ott kell lennem. Nincs mese, szüksége van a lelkemnek rá. Köszönöm a türelmet. 21:07

Advent

Isten éltesse az Andrásokat (is)! Herb330 van izzítva, farsangi műsorra való anyag(ok), s a Lysistrate. Nagyobb falat, mint gondoltam. De vigasztal az a tudat, hogy a könnyen elérhető/elvégezhető munkák általában nem hozzák meg a kívánt eredményt. Lehet, hogy ez sem. Ha készen leszk azzal, amit vállaltam, attól kezdve sem sima az út. De "nem súg" állandóan a fülem, hogy még mindig nem csináltam meg. Ezen a héten már nem tudok vele haladni, szerdán elmegyek a kórházba. /Ismét szebb leszek :)/ Csütörtökön reggel pedig felülök a vonatra, s elmegyek Pécs városába. Pécs is azok közé a városok közé tartozik, ahol nem veszem igénybe a helyijáratú autóbuszok szolgáltatásait. Mindig, mindenhová gyalogláb. A rétesbolt kicsit messze esik az elnöki lakosztálytól, de nincs messzebb, mint a Székesegyház. Ahol pénteken Adventi hangverseny lesz. Megpróbálom áthúzni ide a műsort, nem sikerült az utóbbi időben "linkelnem" a pontos címet. Tehát: 2009. december 4. 19.30 óra Székesegyház MAGNIFICAT - A PÉCSI ADVENT ünnepi nyitókoncertje André Waignein: Magnificatjának tavaly decemberi pécsi bemutatóján a Csokonai-díjas Pécsi Vasutas Koncertfúvós Zenekar EKF 2010 Nagykövete és Pécs város vegyeskara, a Mecsek Kórus működött közre - Neumayer Károly karmester vezényletével. Az idei Adventi koncerten további két kórussal bővül az előadói apparátus: a szintén Kertész Attila karnagy vezette Bartók Béla Leánykar (a Kodály Gimnázium együttese), mely ebben az évben is nemzetközi versenyen elért két első hellyel gazdagította sikersorozatát és ünnepli fennállásának 35 éves jubileumát, valamint az eszéki J. J. Strossmayer Egyetem Akadémiai Kórusa, Antoaneta Radočaj-Jerkovič karnagy vezetésével. Az est szólistája: Ambrus Orsolya - szopránénekes, a PTE Művészeti Karának magánének szakos hallgatója, tanára Meláth Andrea Liszt-díjas operaénekes, a PTE Zeneművészeti Intézetének docense. Az előadást megtiszteli jelenlétével a mű szerzője, André Waignein. Hangversenyünk egyben tisztelgés a jubileumát ünneplő ezeréves egyházmegye elött. André Waignein (1942) belga zeneszerző. Tanulmányait Brüsszelben a Királyi Zeneakadémián és Monsban végezte: zeneszerzést, zeneelméletet, szolfézst, partitúraolvasást, zenetörténetet, trombitát, zongorát és kamarazenét tanult. Miközben folytatta zenei tanulmányait, tanított a Mouscroni Zeneakadémián. 1974-ben professzora lett a Monsi Királyi Zeneakadémiának. 1977-től igazgatója a Tournai Zenei Konzervatóriumnak. 1987-ben nevezték ki a Brüsszeli Királyi Zeneakadémia professzorának, ahonnan 2007-ben ment nyugdíjba. Zenéjét nem csak Európában játsszák, hanem az Egyesült Államokban, Kanadában, Japánban és Ausztráliában is. Jelenleg katalógusában több, mint 1000 alkotást áll, a De Haske Zenei Kiadó (Holland) és a Tierolff Zenei Kiadó (Holland) forgalmazásában. Több mint 100 CD-ből áll diszkográfiája. Amikor Lille 2004-ben Európa kulturális fővárosa volt az "Európai Kórus Klub" felkérésére született a "Magnificat" szoprán hangra, vegyeskarra, és szimfonikus fúvószenekararra. A bemutatót Lille-ben tartották 2004-ben. André Waignein: Magnificat Előadók: Ambrus Orsolya - szoprán Mecsek Kórus, Bartók Béla Leánykar (Karnagy: Kertész Attila Liszt-díjas) J. J. Strossmayer Egyetem Akadémiai Kórusa (Karnagy: Antoaneta Radočaj-Jerkovič) Pécsi Vasutas Koncertfúvós Zenekar EKF 2010 Nagykövet Vezényel: Neumayer Károly A belépés díjtalan Köszönöm a türelmet. 18:39

nov. 21.

Ismét november 21-e van. Emlékezetes nap. Nem azért mert Olivér névnap van. Bár azért is lehetne, ha nem olyasmik jutnának eszembe a volt iskolaigazgatóról, amilyenek. Persze vannak benne mosolyogtató emlékek is, "csak a szépre emlékezem" jeligével... Csak nem a névnap miatt emlékezős - legalábbis nekem. (az MR3 Bartókból szól a "háttérzaj" - Istenek alkonya) 1981. november 21-én volt Keil Ernő bácsi búcsúkoncertje a "Ganz-Mávag" Fúvószenekar élén, az akkor még létező kultúrházban. Ernő bácsi 1896-ban született Freibergben. A Zeneakadémián tanult, majd az I. világháborúban az olasz frontra került. 1920-tól 1960-ig az Operaház harsonása volt. 1960 - 1982-ig a "baka konzi" - ban tanított, Farkas Tóni bácsival az iskolazenekar karmestere is volt. Hangszereléseit a fúvószenekarok jól ismerik, többek között Berlioz: Rákóczi-indulót, Ránki György: Pomádé-szvitjét, vagy a ritkán játszott Muszorgszkíj: Hovanscsina című operájának "Hajnal a Moszkva folyó felett" című darabot. 1984-ben halt meg, a rákospalotai temetőben nyugszik. Temetésén Hollós Lajos búcsúztatta a hadsereg központi zenekara közreműködésével. A dolgozószobája falán függött egy fénykép a kb. következő írással: Keil Ernő harsonás barátomnak, 1924. május 1. R. Strauss Hétfőn lefoglalom az elnöki lakosztályt Pécsett. December 3-án megyek, 4-én koncert, 5-én jövök haza. Ismét rövid vágta lesz (sajnos). Köszönöm a türelmet. 18:49

névnap

Délelőtt volt egy dudálásunk a proszekturán, 13-an voltunk... Velem együtt. Na, ezért megyek minden próbára úgy, mintha direkt szólampróba lenne. S ha többen vagyunk, annak csak örülök:) Délután pedig egy elnapolt, s egy előrehozott névnapi szendvics-evészetet rendeztünk. Hozzávalók: 1. a (nagy)Család minden tagja; 2. Szendvics alapanyag. Az pedig a következő: 0.80 kg füstölt-főtt tarja, 0.60 kg gépsonka. Mindkettő ledarálva, majd hozzávegyítve 2 db 0.10kg natur tömlős sajt, 1 db 0.10 kg karaván tölős sajt, és cca. 0.15 kg konyhahőmérsékletű Ráma margarin. Az egészet jóóól ki kell keverni s csak addig pihentetni hagyni, míg felkészül az ember fia a kenéshez. 3. 18 db zsemle kettévágva, 0.50 kg szendvicskenyérke. Az ember jól megfogja a kenőkést, s laza, ámde határozott mozdulatokkal felkeni a zsemlékre/kenyér szeletekre a kész masszát. Megszórja reszelt sajttal (0.50 kg összesen), s betolja a sütőbe. De csak a félbevágott zsemléket. A kenyérkék a szendvics sütőben készülnek el, nálunk csak "zsebes" szendvicsnek hívjuk. Ennyi. Ha jól számolom, 60 db lett. S csak 2.5 db maradt meg. Végképp nem bírtuk megenni... Ami nem is csoda, mert volt még az ünnepelteknek egy-egy torta. Az egyik sima csokoládé, a másik oroszkrém torta. S az oroszkrém torta írásával még mindig gondom van. Ha valaki tudja hogyan kell helyesen írni, kérem ossza meg velem a tudást! Nem, a tortákkal sem bírtunk, bár én mindent elkövettem. Italként elfogyott összesen 0.1 liter Vilmoskörte, ugyanennyi mandula likőr és 2x2.5 liter pepsi. Csak az íze kedvéért, nagy duzzogva. 11-en voltunk. Most csak pihegek. Asszem a vacsit kihagyom:) Köszönöm a türelmet. 20:47

"sorstalanság"

Két napja, hogy olvastam az író beszélgetését az ominózus lapban. Nálam borította a bilit. Nem tudom, ki hogy van vele, nálam ez nem nyerő... Tőlem okosabb irodalmárok/politikusok és "megmondóemberek" majd elmagyarázzák az arra vevő közönségnek. Nekem van saját elképzelésem az egészről. Nézzük csak sorba, mit gondolok felőle, és az egészről. 1. "A város ugyanis teljes mértékben balkanizálódott." Mármint Budapest. Szó se róla, van mit javítani a helyzeten. De láttam én már kutyaszart Berlinben is.... 2. "Mikor még Budapesten laktam, kis tranzisztoros rádiómmal mindig a fürdőszobába kellett mennem, amikor zenét akartam hallgatni, ugyanis csak ott volt jó a vétel." Nyolc éve lakik Berlinben. Nos, 2001-ben azért már voltak elérhető áron olyan rádiók, amikkel nem kellett kivonulni a fürdőszobába. 3. "...semmi nem kerül feldolgozásra, mindent csak megszépítenek" így van. részben, de ezzel nem szállok vitába (a többivel sem) 4."Nincs az ön, az irodalom terén rendkívül gazdag országában semmi olyan, amihez kötődne?" - kérdezte az írót. "Az európai kultúra terméke vagyok, egy dekadens, ha akarja, egy gyökértelen. Ne minősítsen engem magyarnak" - jelentette ki válaszában Kertész. "Elég, hogy az ön honfitársai zsidóvá tettek engem. A faji, nemzeti hovatartozás rám nem vonatkozik. Ami pedig az ön által említett gazdag magyar irodalmi tájat illeti, elárulok valamit: a szocialista évek alatt egyetlen egy államilag engedélyezett könyvet sem olvastam. Ízlésemnek ugyanis mindaz egyáltalán nem felelt meg. Mindig felfordult a gyomrom, amikor megpróbáltam" Ezt pedig egész egyszerűen NEM HISZEM EL! Ha mégis, akkor csak szegénységi bizonyítványt állít ki magáról... Nem szeretném senkihez sem hasonlítani az írót, sem a véleményét. Mindenkinek olyan véleménye van a világról, amilyet csak akar hogy legyen. A Bartók adón hétfőn volt a harmadik része a Kertész Imre életút-interjúnak, még három rész van belőle hátra. Érdeklődéssel hallgatom, miket beszél ez az ember. Nos, érdekes dolgokat. Nekem az csapódik le, hogy itt van ez a nyolcvan éves ember, akit anno elhurcoltak, s túlélte. Joggal van benne keserűség, nem vitatom. Író lett belőle, akit a következő rendszerek nem hordoztak a tenyerükön. Igen. S van még ebben az országban pár ember, aki nem lett író, "csak" dolgozó, aki(ke)t szintén nem. Csak húzták az igát... Gondolom, nekik sem vigasz ha ismerik a mondást: Mindig azt a lovat ütik, amelyik húz. Széchenyi István egyik mondásával értek egyet - "Akit magyar embernek teremtett az Úristen és nem fogja pártját nemzetének - nem derék ember." Kner Imre 1940. évi rádióelőadásából (A könyv művészete) nemcsak a könyv szeretete csendül ki, nemcsak arra figyelmeztet, hogy a könyvkultúra a nemzeti kultúra ügye, hanem a nemzeti kultúra sorsáért való aggodalom is: "Szeresd hát a könyvet magyar olvasó - szeresd és tiszteld mesterségedet, magyar könyvnyomtató és a legegyszerűbb feladatot is azzal az érzéssel, azzal a felelősségtudattal igyekezz megoldani, hogy nemzetedért dolgozol, mikor magyar könyvet csinálsz." A Kner családot is elhurcolták, csak nem mindegyiküknek volt szerencséjük. Ám, mint olvasható a Welt cikkben: "Az európai kultúra terméke vagyok, egy dekadens, ha akarja, egy gyökértelen. Ne minősítsen engem magyarnak" - "Nagyvárosi ember vagyok, és mindig az is voltam. Egy nagyvárosi ember nem budapestinek vallja magát." Gratulálok író úr a megélt nyolcvan évéhez - ám nem lesz kedvenc íróm. Már csak azért sem, mert én kisvárosi ember vagyok. S nem író. Köszönöm a türelmet. 14:10

fúvósmjuzik

http://mavkoncertfuvosok.lapja.hu Örömmel értesítek minden erre látogatót, hogy idén is lesz Adventi hangverseny. Részletek a ZENEKAR honlapján. Igen, így csupa nagybetűvel! Köszönöm a türelmet. 20:35

nyiszálás

Tegnap reggel aránylag időben mentem a helyi kórházba. 6:45-kor 74-en álltak előttem a vérvételnél… A rendelés 7:00-kor kezdődik. Na, én ezt nem várom ki. Leballagtam az első emeletre, ahol az egyik szárnyon a Sebészet és a Bőr- és nemibeteggyógyászat van. Én az utóbbihoz voltam előjegyezve 8:20-ra. Diagnózis: Bőr jóindulatú daganata, k. m. n. Gőzöm sincs mit jelent a k. m. n. Nem mintha változtatna valamit, ha tudnám. Felszíni érzéstelenítés után Excochleatio subcutanea, majd seb ellátása, kötözése. Lefordítom érthetőre: Miután leültettek egy székre, jött a nővér s lefertőtlenítette a nyakam. Közben nézelődtem, nem vagyok mindennapos vendég itt sem. Az asztalon egy olyasmi üveg, mint a habpatron, csak kétszer akkora. Mellette egy olyan olló, ami hasonlított az itthoni körömvágó ollóra, csak kisebb volt a vágó éle. Ja, s egy csipesz. Látni nem láttam, hogy mit csinál a doktornő, de mondta, hogy lefagyassza érzéstelenítés céljából, s utána csak apró csípéseket éreztem. De mivel az egyik kezében a csipesz volt, a másikban az olló, nem nehéz kitalálni mit csinált. Amikor végzett az egyik oldallal, kérdezte: „Bírja még?” A válaszom: Naná, a szépségért meg kell küzdeni  Cca. öt perc alatt le is kapkodta rólam ezeket a bigyókat, ami sosem fájt, csak nem szép és kényelmetlen tud lenni, mikor az ember felveszi a galléros inget, s nyakkendőt is köt hozzá. A jobb szemhéjamon is van, de most a nyakamra szavaztam. Mert annyit mondott, hogy roppant kellemetlen lesz, míg be nem gyógyulnak a sebek. Tényleg kényelmetlen, s viszket is, mint a nyavalya. Azt egy későbbi időpontban leszedi. Mikor itt végeztem, gondoltam, visszamegyek a vérvételre. Biztosan „elkopott” az a sok ember. El bizony. S jöttek újak helyette. A második emeletről lefelé még négy lépcsőforduló volt tele emberekkel, akik vérvételre vártak. Nahiszen, ezt nem várom ki. Másnap (ma) úgyis a háziorvosnál ingyenes koleszterinmérés lesz, elmegyek oda. El is mentem ma reggel, de kiderült, hogy nem az én háziorvosomnál, hanem a másiknál. Mindegy. Kenegetem „Ung.ad vulnera”-val a sebeket. Nem szép most sem, s mint ahogy írtam, viszket is mint a nyavalya. Nem szeretek viszketni – de ki szeret? Köszönöm a türelmet. 21:40

ez van

Puccini: Turandot. Most kezdődik az emerhárombartókon. Minden Károly/Karesz nevű ismerősömnek és Szeretteinek sok boldogságot kívánok! Lesz majd bejegyzés is nem nagyon sokára. Köszönöm a türelmet. 19:38

Gratula! :)

http://www.musicianswho.hu/cikkek.php?mailr_code=563-37856a1e33123953e14a78297a968477&cikkid=5928

petrezselyem

Egy kis tél(i)re való elemózsia eltevés volt az elmúlt napokban. Pár apró dolog, amit biztosan meg lehet vásárolni különböző üzletekben, ám az sosem olyan… Mert jó a szárított petrezselyem akkor is, ha sóval és nátrium glutamáttal készül. Csak azzal többet kell bíbelődni főzés alkalmával. Hiába teszem a szárított/porított petrezselyem zöldjét az ételbe, abból nem kerül holmi illóolaj a kajába  Tegnap késő délután Dezső barátom „meglepett” két gyümölcsös láda mennyiségű petrezselyem zöldjével. A meglepetés nem volt nagyon nagy, amikor vittünk nekik pár dolgot ami a mi kertünkben terem, akkor beszéltük meg. Szépen nem kapkodva ki lett válogatva, megmosva, leszárítva. Ezek után a száráról leszedtük a leveleket, majd elektromos húsdaráló segedelmével apróra darálódott. Nem annyira apróra, hogy levet eresztett, csak annyira, hogy lehessen vele bánni. S mokkáskanállal kell beletenni a jégkocka készítő 14 rekeszes műanyag tálkába. Holnapra belefagy, s akkor a tálkát belemerítem egy tál forró vízbe. Mármint az alját, hogy a petrezselyem kocka lehetőség szerint maradjon egy darabban. Egy ilyen kocka általában elég főzéskor. Amikor töltött dagadó, töltött csirkecomb hegyek készülnek. Petrezselymes krumplihoz is nagyszerű, s mindenféle kajához. Levesekbe nem ebből kerül, ahhoz külön készül „karika”. Ami pedig nem más, mint 4-5 szál petrezselyem karikába hajtogatva s megszárítva. Lebbencs, és krumpli(tökéletes)leves elengedhetetlen tartozéka. Volt még cca. 30 kg héjas dió átválogatása, egy vödörnyi erdei mogyoró, ami saját termés. Herb330 is dolgozik időnként, muszáj haladni – ha nem is nagy léptekkel. Köszönöm a türelmet. 20:31

segítség!

http://www.heinekensopronert.hu/index.php

305.

Az indulót felvettük, voltunk Bélapátfalván, ma volt két dobásunk. Voltak benne szép részek. Igen, így távirati stílusban. Holnap is van egy játékunk délelőtt, vasárnap a szokásos próba. A fő irány most a Karácsonyi koncert(ek) anyaga. Ha lesz egy kis időm írni, meg fogom tenni. Jelenleg nincs, pedig csak péntek este van. Köszönöm a türelmet. 21:51

paff...

Azt sem tudom, hol kezdjem. Voltam a héten a műv.házban, rákérdeztem pár dologra. Többek közt – ami foglalkoztat(ott) erősen - , a 2010 január 22-re tervezett koncertre. Igen, pozitívan értékelték a pályázatot, adtak is rá pénzt, csak nem annyit, amennyit kértek. Nagyságrendekkel kevesebbet. Ezt eddig is tudtam. Nem nevesítették az összeget, különösebben nem is érdekel. Ami viszont érdekel(t volna), az „csak” annyi, hogy emiatt mennyiben változik a tervezet. Erre még cca. két hét elteltével sem tudtak választ adni. Majd megálmodják. Persze. Mert a zenekar csak úgy, hipp-hopp előrukkol a koncert anyagával… Elmondtam már párszor, s még el is fogom mondani, hogy a zenekar nem egy nagykabát (ha már őszies az idő) ami a fogason lóg, s ha szükség van rá, leakasztom s felveszem. S nem, nem értik meg. Vagy nem akarják. Vagy nem tudják. Szabadon választott, de ezzel nem teszik simábbá az utat. Nem kell mindenhez érteni! Csak… Kifogások tömkelegét mondta volna a kérdezett, de még időben „lelőttem”. Csak annyit mondjon, meg tudjuk hívni a kettő zenekart a közös koncertre vagy sem? A válasz: nem. Érthető. Mármint a válasz. Remélem az én válaszom is érthető volt: azt a műsortervet, amit a pályázathoz csatoltak, felejtsék el! Azt mi helyiek nem tudjuk megcsinálni. Ez így nem is pontos megfogalmazás, mert meg tudnánk. A kérdés az, hogy milyen minőségben. Csak az érthetőség kedvéért, a mi csapatunk - ha mindenki itthon – van, a következő összeállításban tud színpadra lépni: 2 fuvola, 1 B-klarinét, 1 esz-alt sax, 1 b-tenor sax, 1. szárnykürt (3 fő), 2. szárnykürt (1 fő), mélyszárnykürt (2 fő), bariton, 1.-2.-3. trombita (1-1 fő), basszustrombita, 1 harsona, 3 F-tuba, 2 kisdob, 1 nagydob, 2 réztányér. Ha sikerült volna a tervezet, akkor a két vendégzenekarral kiegészülve lett volna egy ütőképes csapat. Már magában az, hogy a klarinét sor nem 1 főből állt volna, hanem szólamonként minimum 3 főből, ami ugyebár kapásból + 9 klarinétos. Egész kürtsor, ami négy fő. Pár harsonás, tubás, áhh, nem is sorolom. Nem foglalkozunk azzal, hogy „mi lett volna ha…” Most azon lehet „agyalni” hogy mennyi kisegítőt lehet keríteni arra a napra. Ne feledjük, hogy a Kultúra Napi rendezvényt, általában mindenütt a napján ünneplik. Márpedig akkor „pusziért” nem tudnak eljönni, ha az útiköltséget fizetik, akkor sem. A szokásos műsort el tudjuk dudálni. De ha már jövőre van Erkel Ferenc születésének 200. évfordulója, illendőségből játszani kell(ene) pár művéből. A népszerűeket, amik a közönség fülében is megvannak. S pár olyat, amit nem ismernek, s esetlegesen itt találkoznak vele először. Például a „Szép örömkönny ragyogása” ami a Bánk-bán című operából van, s szép emlékű Keil Ernő bácsi hangszerelte 1977-ben fúvószenekarra. Hagyjuk. Nekem viszont az agyaláson túlmenően levettek a vállamról egy kis terhet. Nem kell meghangszerelni azt a pár művet, amit terveztünk. Igaz, eddig a felétől többel elkészültem, ám megy a szekrénybe. Nem kell senkinek a szólamába „belenyúlni” – mert szeretem, ha célirányosan fúj pár ember a jobb hangzás érdekében. Na, ennyi azt hiszem elég is volt a „műhelymunka varázsából”. Ma délelőtt egy szomszéd városban voltunk kicsit dudálni – idén már harmadszor. Hívnak bennünket, s mi szívesen megyünk. Remélem, még idén egyszer eljutunk. A város polgármestere valamikor trombitán tanult játszani. S ez azért nem mindennapos. Sikerült a polgármesterrel beszélni pár szót arra vonatkozóan, hogy közeledik az Advent. Szívesen fellépnénk egy műsorral a templomban, ha van rá igény. Nem nagy templom, 80-100 főt tud befogadni. S hétköznap késő délután is meg lehet csinálni. Vette a lapot, érdekli a dolog. Úgy legyen! Ma délután még egy temetése is volt a zenekar temetős partijának. Évek óta annyian s úgy járnak, ahogy. A zenekari elnöknek még a kezdet kezdetén mondtam, hogy temetéssel nem akarok foglalkozni. Azt sem hogy mennyien mennek, azt sem hogy hová, azzal sem hogy mivel, s azzal sem hogy mit fújnak. Azzal pláne nem, hogy ezért mennyit kapnak. Namármost. A csapat egyik tagja próbálkozott befűteni engem, hogy igenis magyarázzam meg az elnöknek, hogy az ő helye ebben a csapatban van. Mert ő nem érzi magát teljes értékű zenésznek, ha nincs benne a temetős partiban. S nem a pénzért, hanem így, meg úgy, meg amúgy. Mert ha nem lesz benne, itt hagyja a zenekart! Aha. Sajnálnám, mint ahogy mindig is sajnálom, ha valaki abbahagyja a muzsikálást. Hazaérkezéskor megemlítette az elnöknek hogyan is lesz a mai parti. Szó szót követett, nem részletezem. Csak a végét. Együtt jöttünk hazafelé, s közölte, hogy holnap nem jön. Nem szóltam semmit. Annyiszor elmondtam neki, hogy nem foglalkozom a temetéssel s a hozzá tartozó hercehurcával, nem ismétlem magam. Tudja ő is. De! Ha ő így látja, én nem fogom bottal kergetni a zenekarhoz. Arról nem is beszélve, hogy 20 évvel idősebb nálam. A hab a tortán még csak ezután következett: Este felhív az elnök s mondja, hogy a tubások sem jönnek holnap. Vagyis a háromból kettő nem. S ezt most közölték vele, valamint azt is, hogy tönkretettük (az elnök és én) a zenekart. Paff. Egyelőre nem vagyok olyan hűdefasza hangulatban, a reagálásomat nem fogom szavakba önteni. Ha nekik csak ennyit jelent… De abba is hagyom. Annyit még csattanónak a végére, hogy holnap lesz a zenekar első stúdió felvétele, amin fel kell venni a helyi indulót délelőtt. Érdekes lesz… Köszönöm a türelmet. 20:32

303.

"Nem célravezető egy zenésznek a könnyebb utat választani. Hosszútávon legalábbis. Mindig, mindent meg kell tanulni. Nem mindig könnyű. De a könnyű siker könnyen is felejtődik. Nincs mese, meg kell tanulni a darabokat. S gyakorolni kell!" Kedves ismerős karmester szavai. Amit általában mindenki(?) tud. Csak szeretik/szeretjük misztifikálni a zenét/zenészséget. Mindent meg lehet tanulni - állítólag. Nekem mondjuk a matematika is feladta a leckét, sőt az 'ámítógép is feladja ha már nem is nap, mint nap. S olyankor jönnek is a szentek lefelé az égből : ) Véletlenül vagy direkt erre járóknak egy ajánlat: december 04-én a Pécsi Vasutas Koncertfúvós Zenekar Adventi hangversenyt tart Pécsett a Székesegyházban. Pontos időpontot nem tudok, de gyanítom hogy 18:00 kezdéssel. Nekem ott a helyem ha már tavaly nem tudtam ott lenni. Előzetes információim szerint Wagnein: Magnificat-ja lesz műsoron. Köszönöm a türelmet. 21:09

Poema Alpestre

Szombat este lévén nem húzom az időt. Csak egy általam nagyon kedvelt oldalra szeretném a figyelmet felhívni. Nem először, és nem utoljára. http://www.baratikor.com/pecsivasutas Ha valaki(k) veszi(k) a fáradtságot, felkerül a zenekar oldalára. Ott hamar megtalálja a zenelejátszót. Nem tudok ajánlani belőle, mind nagyszerű darab, nagyszerű előadásban. Igen, elfogult vagyok. Nagyon :) Köszönöm a türelmet. 20:24

L'arlesienne

Nakéremszépen (sic!). Ma szépen sütött a napocska, biztosan azért voltunk olyan nagy létszámmal a szólampróbán - velem együtt 12-en. Ki sem osztottam a héten írt anyagot, felesleges. Októberre van egy kis program a kötelező koszorúzáson kívül. Ahol természetesen nem fogja énekelni senki a Himnuszt, Szózatot. Hiába játszuk emberi (énekelhető) hangnemben. Szóval a következő menetek várhatók: 11-én "sima" zenekari próba. 17-én Bélapátfalvára megyünk, délelőtt 9-re van tervezve az érkezés, gondolom 10:00-kor lendülhet a pálca. 18-án 09:30-as érkezés után lemezfelvétel. 23-án aszokásos koszorúzás(ok), bár a délelőttire még semmi felkérés nem érkezett. A délutáni az a városi koszorúzás, az 15:00-kor kezdődik - remélem szakadó esőben, mint tavaly. Így megmutathatjuk milyen jól nézünk ki "mentében". 24-én Nyugdíjas Amatőr Gála a színházteremben, mi kezdünk hajnali 09:00-kor. Halottak napi dudálás nem lesz a gyári temetőben sem, sem a többiben. Megszakítjuk a hagyományt. Ez van. De ez már november. Terveim szerint nem hagyunk el egy vasárnapi próbát sem, nagyon közelít a januári megmozdulás időpontja. Ahol a a 11 tervezett nótából a nagy többségnek legalább öt ismeretlen még címről is. Megérkezett a pályázati elbírálás, nyert a pályázat, csak nem annyit amennyi fel volt tüntetve. Ezért még most agyalnak a szervezők az átalakításon. Csütörtökön mondtam nekik, hogy hétfő/kedd-re jó lenne ha megmondanák a változásokat, mert akkor nem kicsit át kell dolgozni a koncert műsorát. Addig legalább tudom csinálni a Lysistrate zenekari szvitet. Vagy a Farandole-t Bizet: L'Arlesienne zenekari szvitjéből. Az utóbbit már elkövettem cca. huszonéve, ám most más hangnemben akarom, így barátságosabb lesz fújni. S ha nem szól előtte/utána a szvit többi része, csak a darabot ismerőknek, s az abszolut hallással rendelkezőknek fog feltűnni ez az ártatlan csalás :) Köszönöm a türelmet. 17:22

300.

Megkövetem Miks Adriennt! Kettő napja a rádió következetesen Miks Adrienn nevét mondja. Ezek szerint félrehall a fülem... Ez a 300. bejegyzés, ami egyszerűen hihetetlen :) Igaz, mostanában nem írok olyan sűrűn, de sebaj. Lesz ez még így se. Kedves ismerőstől kaptam a következő levelet - sajnálatos, de nem tudok ott lenni a rendezvényen most sem. Pedig szívesen találkoznék pár emberrel, akiket évek óta nem láttam. Annyit tudok segíteni a Mesternek, hogy be/ki-linkelem a lényeget: "Kedves levegőszeldelő barátom, Sándor! Ne vedd zokon, hogy már megest hívogató levélkémmel zaklatlak. DE most a megyeszékhelyi könnytár a kezdeményezŐ... A közös rendezvény programja, melyre ezúton meghívunk, összeállt! Két malomban őrülünk ugyan, de az ajándék meghívásnak, ne nézzük az okát! A rendezvény pontos leírását lásd itt: http://szolnoksagok.freeblog.hu/ ,meg itt: http://www.vfmk.hu/20090928/03 Előre is köszönöm reményeim szerint megtisztelő részvéted. Minden tovább tudnivaló a mellékelt mellékletben. .../Amit ugyan remélem időlegesen, de nem hajlandó továbbítani az eddigi alap matáv emil címkém!? FOGADNI - fogad! Majd a Pete papó.../ Bár TE/TI már ismeritek a könyvecskét... /lásd. világháló./ A könyvtár egyébként, tán postázta az általam adott ismerősi címjegyzékre a részletesebb meghívót, de azért segíthettek az "örsi riadóláncotokkal... Egy jó fecsej, fröccs és gulyás reményében feltétlenül elvárunk. Üdv: www.bensonv.hu " Köszönöm a türelmet. 17:53

okt.01.

Ma a zene világnapja van. Nem írok semmi különöset, megtettem tavaly ilyenkor. Menuhin, stb. Koncert közvetítés van éppen az Akadémiáról, Rádiózenekar, vezényel Stephen D'agostino, közreműködik az újság szerint Miks Adrienn - ének. Nagyszerű muzsika, Mahler: Negyedik. Most kezdődött csak, majd megírom hogyan tetszett :) Ja, igen. Úgy emlékszem, az énekes hölgyet nem úgy hívják, ahogy szerepel a műsorújságban. Vagyis nem ezt a nevet mondják/mondták a műsorközlők. Hanem: Lingscht Adrienn S ha jól csalódom, pár évvel ezelőtt még az egri tanárképző hallgatója volt. S azért a koncerten közreműködők nevét (is) illik helyesen írni. Elvégre nem kellene nekünk annyira törlészkedni Nyugat felé, ahol némelyik CD-n csak a művek címei szerepelnek... Jó esetben helyesen. Nem vagyok nyelvŐr, de a fene vigye már el. Apró bosszúság(ok). Köszönöm a türelmet. 21:21