varázslatos dob(os)ok:)

Az lett a kérdés, hogy a svéd keserűtől múlt el a fájdalom a karomban, vagy attól, hogy reggel óta szakad az eső. Nem kispályázik, ilyen eső az idén még nem volt. Olyan igazi áztató szemetelős. Se dörgés, se villámlás, csak esik, és esik. Kimozdulni sincs kedvem, a kertben nem csúszkálunk ide-oda mint liba a taknyon, a proszekturai tennivalókat áttettük a holnapi napra azzal a felkiáltással hogy reggel találkozunk ha esik, ha fúj. Tovább nem lehet halogatni. Pénteken vonatra szállok Miskolcon át Bp felé, aztán a Déli pu. következik, onnan megyek tovább a badacsony-i hegyek ÉNY-i része felé. Ha akkor is esni fog, kényelmetlen lesz, de nem napozni megyek, a többiben pedig nem gátol az eső. Nem mondom, ha árkot kellene ásni, akkor zavarna, de szó sincs árokásásról, legalábbis nem tudok róla. Nincs tervezve... A multifunkci is zümmög az asztalon, fényképeket olvas be éppen, a gépről majd pendrive-ra kerül, így megmenekítve - engem - a fényképalbumok sokaságának cipelésétől. Tegnap meghozta a postás a várt kottát, nem maradt le egy szólam sem, így aztán legközelebb belecsapunk a lecsóba. Ted Huggens követte el a darabot, hogy mikor az számomra ismeretlen, ezt 1976-ban adták ki Hollandiában, címe Fascinating drums. Amikor játszottam/uk, Varázslatos dobok-nak fordították/ferdítették. Találó cím, meglátjuk mennyit tudunk belőle varázsolni. Blattra persze nem fog menni a dobosoknak, ez olyan nóta hogy le kell ülni s megtanulni ki-mit-mikor-hogyan-miért-meddig ( - minek). Zőőődbab leves készült éhünket enyhítendő ebéd gyanánt, meg egy kis lecsó (3 kg paprika az alap), ezzel ebben a nedves időben el leszünk egy darabig, mondjuk estig. Persze a dinnye nem maradhat el, azt csak úgy az íze kedvéért nagy duzzogva:) Köszönöm a türelmet. 13:39