aszalás

Részlet egy levélből: "... Azt hiszem egyről beszélünk, arról ami van vagy nincs az első személyes találkozásnál. Ha "egy húron pendültök", nos onnan el lehet indulni. Van kiindulási alap. Ez fontos dolog. Fontos a többi is, mint a külalak, szimpátia, s hadd ne ragozzam, érted ... Az nem baj ha valaki két lábbal áll a földön, s a többiekhez képest érettebb a gondolkodása. Ha érettebb a gondolkodása, akkor a felelősség érzete is nagyobb. Felelősség magamért, felelősség a másikért, s így tovább. S nem utolsósorban, felelősség azért amit mondok, a szavaimért. Ha mást nem is néznék, csak magamat (ez Ego?), a gondolataimnak is tisztának kell lennie. Szeretek úgy tükörbe nézni, hogy ne utáljam magam. Ezt lehet nevezni egonak, vagy bármi másnak, szeretek nyugodt lenni. S csak úgy tudom a nyugodtságomat megőrizni, ha úgy is élek. Nem nagy dolgok ezek. Csak annak tűnnek. Pár évvel ezelőtt hallottam tán a rádióban, hogy minden ember felelős azért, hogyan néz ki kb 40 éves kora körül, vagy utána. Megpróbálom elmagyarázni. Nem az Adoniszi testalkatra, vagy bármilyen külsőségekre gondolok, hanem az arcra. Miért van az, hogy ha egy kisgyerek ránéz valakire - ismeretlenre - , lehet hogy mosolyogni fog, de az is lehet hogy elkezdi a sírást. Pedig az illető semmit nem tesz hogy egyik vagy másik bekövetkezzen. Ekkor magyarázták - teljesen egyetértek vele - , ez azért van, mert ugye nem csak a szem a lélek tükre, hanem az arcról a gyerek még öntudtlanul is le tudja olvasni azt, hogy akire ránéz, az úgymond a pozitív energiákat, vagy ellenkező energiákat sugall. Sokáig nem értettem azt sem, hogy a cigányok miért mondják azt, valakire aki nevet, hogy "aszal". Megkérdeztem egy cigányzenész jó ismerősömet, hogy magyarázza el. Azért "aszal", mert ha valaki sokat mosolyog, nevet, akkor az arcán ugye a szemkörnyékén gyűrődik valamennyire a bőr. S a szem két külső szélén ha ez a gyűrődés nap-, mint nap megvan, akkor előbb-utóbb a szeme környéke "ráncosodik" s úgy néz ki mint az aszalt gyümölcs héja, nevezetesen az aszalt szilva héja. Ezért mondják azt hogy "aszal" valaki, pedig csak mosolyog vagy nevet. S aki sokat mosolyog - feltehetően nem kínjában - , az valamennyire jobban kiegyensúlyozott, mint aki nem. S már vissza is tértünk oda, hogy miért nevet rá egy ismeretlenre a kisgyerek, vagy miért nem. Ma a fodrász nénivel kitárgyaltuk hogy lenne szebb a világ. Megegyeztünk, hogy kettő dolgot nem lenne szabad az emberek nagy többségének elfelejteni: 1. Ne felejtse el honnan indult. 2. Ha jót nem tud tenni, rosszat ne tegyen... " Köszönöm a türelmet. 22:20