Herb330

Ebben a jó esős időben nincs más tennivaló, mint a muzsikák hallgatása - miközben a tollat (is) forgatom az ujjaim között és koptatom a hegyét. Elmaradt vagy félbehagyott hangszerelések előkerülnek a szekrényből, s felkiáltójel gyanánt figyelmeztetnek a mielőbbi befejezésre. Új beszerzés kipróbálása, megnézem mit tud a hagyományos "szívatós" töltőtoll. Príma Pelikán márkájú tinta (Königsblau auswaschbar), bár nem hiszem hogy anno Megyeri "van ki e nevet nem ismeri?" sárga színű kabátjában ilyet hordott vagy sem. A toll maga "HERB 330" feliratot és az elmaradhatatlan Made in China feliratot viseli. Így ch-val, tehát valószínűleg nem a trákok koppintották a kínai gagyit még gagyibbá. Az ára sem ütős, gyanúsan olcsó. Mióta erősödik a forint, ára az 1 eurót sem éri el üzletben, számlával. Maga a tollszár ritka csúnya sötétzöld színű, a hegye természetesen aranyszínű, mint ahogy a toll kupakja is. Undorítóan csúnya darab, ám kellemesen vékonyan lehet vele írni s ha ez a továbbiakban is így marad, akkor nem nagyon érdekel a külcsín. Sikerült mindent kipakolni a munka folytatásához - az asztalon csak a kották, írószerszámok, itatóspapír, a széken az esetlegesen szükséges törülköző (ha beleizzadok a gondolkodásba), az asztal mellett az elmaradhatatlan kétliteres cukormentes pohár nélkül. Mire mindent a helyére tettem, annyira elnyomott a buzgóság hogy a telefon "nem elérhető" állapotba került, én pedig vizszintes helyzetben vártam hogy jöjjenek a kardfogú tigrisek. Köszönhetően az elfogyasztott ebédnek. Tigrisekre nem emlékszem, ám a vezetékes telefon hangjára igen. Ugyanmá' segítsek felcipelni a bútort a harmadik emeletre, nemsokára hozzák. Nagyszerű. Sajnálkozó pillantás a kikészített munkára, majd cipőhúzás, s irány a szomszéd ház. Meg is jöttek a bútorosok, az egész nem sok, két darab kétajtós szekrény, egy könyves, egy cipős s az előszoba falra való "izé". A bútort kiszállítók pedig úgy néztek ki mint Bán János és cseh színészkollégája a Menzel filmből. Tesóm megkérdezte hogy a harmadik emeletre mint kóstál a felvivés, de nemleges válasz jött a kérdésre. Semennyiért. Akkor bizony ezt nekünk köll felvinni - hogy a fene egye meg:) Vagy úgy értették, hogy semennyit nem kell fizetni, és felviszik ingyen? Nem derült ki, mert olyan gyorsan elhúzták a csíkot hogy ihajj... Így kénytelen-kelletlen a sógorommal felvittük ketten. Lépcsőzés közben jutott eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat, ám visszafogtam magam, mert ha még a röhögés is elkap bennünket szekrénycipelés közben, soha nem kerül fel a lépcsőházból. A bútor. Még most is a lépcsőházban van, ám már a harmadik emeleten, még a tapétázást be kell fejezni, a bútor bepakolás csak utána jöhet. De még ma. Így Herb330 várat magára, mert a megerőltetéstől remegő kézzel nem tanácsos B4-es nagyságú harminc soros kottapapírra írni, bármennyire vékonyan is fog a toll. De nem pakolom el a kikészített munkát, meg fog várni, úgy sem csinálja meg helyettem senki - nem is szeretném. Köszönöm a türelmet. 19:15