2008. július 14., hétfő

toprog mint a ..... galamb

Tegnap nem azért nem írtam mert 13-a volt, nem volt kedvem. Talán a fáradtság is erőt vett rajtam. Megpróbálom összeszedni gondolataimat, ez az esős idő jót tesz a nyomott fejemnek (is). Tegnap megcsináltuk az idei nyárra tervezett utolsó térzenét. Legközelebb ha jól csalódom aug.16-án játsszunk ilyen felállásban Szilvásváradon. A műsort addig majd kitalálom vagy kitálalom. Persze jó lenne tudni hogy mit várnak tőlünk, mert eddig az időponton kívül semmit nem tudok a rendezvényről. A térzenék is lassan lecsapódnak bennem, mindennek van tanulsága. Az egyik legfontosabb az, hogy délelőtt 10:00 órakor csak olyan helyen szabad térzenét adni, ahol a zenekar árnyékban van. Az uwb vagy uvb sugarakat nehezen viseli a csapat velem együtt. Vagy be kell szerezni a már említett "tót" kalapot, netán egy galambszürke baseball sapkát a társaságnak. Már mindenkinek egyet, úgy gondoltam. A lefűzhető tasakos A4-es kotta sem hozta 100 %-osan a hozzá fűzött reményeket, már csak azért sem, mert az fénylik kissé. Namármost ha valaki kiveszi a tasakból, s úgy erősíti fel a kottaállványra, akkor megint nem csináltunk semmit. A nagy fekete műanyag mappáktól viszont egy fokkal jobb. Biztosan van rá megoldás hogy ezen is változtassunk a lehető legjobb irányba. Az pedig a már tavasszal eltervezett, ám eddig meg nem valósított A5-ös nagyságú kotta, amihez - mily' boldogság - kottaállvány sem szükségeltetik. Csakhogy. Nem haladok olyan tempóval mint szeretném. Ezeknek a kottáknak A5-ös elkészítéséhez pedig a zenekarnak nincs anyagi erőforrása. Marad tehát a szerelemből való elkészítés, ez viszont lassú. Szerintem ha így haladok, az idén nem is igen lesz belőle semmi. Volna még egy kósza ötletem, de ez a csapat nem hivatásos profi zenészekből áll - havi fizetésért csak próbákra és előadásokra járni - , akiknek csak ki kell adni hogy ezt-meg-ezt csinálja meg mindenki magának. Hogy hogyan, az nem rám tartozik. Tehát, marad a lassú munka s egyszer majd készen lesz. Addig csináljuk úgy, ahogyan eddig. Jó hangulatúak voltak a térzenék, hogy a közönség nem tiporta el egymást - minket sem - az kevésbé foglalkoztatott bennünket. Egy dolog ha nem is aggaszt, azért megfordult a fejemben. Ha olyan a széljárás, minden további nélkül eszébe jut az embernek, hogy nem is beszél (akkora)hülyeségeket, visszahallja ilyen alkalmakkor. Időnként kellemesen szól a csapat, a tempó sem ingadozik csak akkor ha úgy integetek. Ez jó. Az viszont már kevésbé, hogy a csapat pár tagja az új ruhához a kelleténél nagyobb mellényt kapott. De azért vagyok szabó, hogy visszavegyek belőle. Az öndícséret büdös, vagy legalábbis szagos. Azért mert jól érezzük magunkat a próbákon, a térzenéken, bármilyen megmozduláson, az nem egyenlő azzal, hogy "király" a csapat. Elfogódott közönség előtt nem kunszt bármit is eljátszani úgy ahogy tőlünk telik. A hazai pálya előnye megvan. De ahhoz nem elég hogy továbblépjünk. Egy helyben pedig csak a ..... galamb toporog. Köszönöm a türelmet. 14:57

Nincsenek megjegyzések: