"nyááár van nyááár, röpke lepke Sárbogárdra zümmög száz bogár" :)

Szombaton, amikor a legerősebbnek kiáltják ki a hozzáértők az uvébé sugárzást, elmentünk a már említett Borsodnádasd nevű településre a Nádasd-i rendezvényen kicsit dudálni. A szokásos térzene műsor mellett annyi kérésük volt a szervezőknek, hogy játsszuk el Titanic (Biskup-tól), és a Szamosmenti indulót (Lehár Ferenc-től). A helyi majorett formációk adták elő műsorukat, több korosztály is képviselve volt, ha élhetek ezzel a szóval. A legkisebbek háromévesek voltak, nagyon komoly arccal táncolták végig a műsorukat. A középsősök 6-8 évesek, a "nagyok" pedig 8-11 évesek. Nagy tapsot kaptak. Sikerült is a szervezővel beszélni, hogy pár év múlva próbáljunk meg együtt dolgozni, mindkettő csapat csak nyerhet az együttműködésen. Vasárnap délelőtt 10:00-kor pedig a menetrend szerinti térzenét csináltuk az Árpád-kávéház teraszán. Na, ez a rendezvény hagyott maga után egy kis kellemetlen szájízt, hogy szépen fogalmazzak. Eljátszottuk az első számot (mostanában szinte mindig ezzel kezdjük a műsort, Rudof Novacek:Castaldo induló), majd a tapsot elnyomta egy igen erős hang, ami a kávéház melletti négyemeletes ház valamelyik ablakából gyött kifelé. Természetesen a hang gazdájában nem volt annyi kurázsi hogy megmutatta volna az arcát (bár ez nem is jó szó rá), csak a hangját adta saját produkciójához. Nem veszem magamnak a bátorságot (vagy botorságot), nem írom le az elhangzottakat, de megállt bennem az ütő pár másodpercre, s mivel nem tudtam magam türtőztetni, visszakiáltottam hogy: Jó... Kedves kollégám megtoldotta azzal, hogy: Gyere le... A zenekar azon tagjainak, akik nem figyeltek eléggé, meg kellett ismételni, s ha szavakkal valakit meg lehet(ne) nyomorítani, akkor az a fickó tolókocsiban közlekedik hátralévő életében. Ettől eltekintve végigjátszottuk a műsort, meg is tapsoltak bennünket. Jó volt látni a "kiöregedett" régi zenekari tagokat, egyik kedves zenekari tagnak az özvegye is eljött megfülelni bennünket. Mindig, minden alkalomra meg fogják kapni a meghívókat, ez a legkevesebb amit megtehetünk. Az is bevett szokás, hogy az utolsó szám előtt a zenekar elnök-titkár-vezérigazgató-mindenes-szolgálatvezető-menedzser-logisztikusa pár szót szól a közönséghez, elmondja, hogy legközelebb hol s mikor játszunk. Most a "kedves ismeretlen úriemberhez" is szólt pár szót, hogy bocsásson meg nekünk amiért 10:00 órakor fel mertük ébreszteni... :) Köszönöm a türelmet. 14:12