"hol van még karácsony?"

Az év utolsó koncertje, a karácsonyi. Valószínűleg a városi vegyeskarral lesz a fellépés, és egy vendég kórussal. A terv legalábbis most ez. Megbeszélések szerint kiegészül a zenekar egy "szinpadizátorral" égy szóló-, és egy basszusgitárossal. A műsoron agyalok, és most nem Herb 330 van befogva, de hasonlóan vékonyan lehet a mostani beszerzéssel is körmölni. Műsor terv:

1. Mendelssohn: Hark! The Herald Angel Sing
http://www.youtube.com/watch?v=LDPwNPAV6tA&feature=related
2. Johannes Falk: O du Fröhliche
http://www.youtube.com/watch?v=Hypylsj0T2U&feature=related
3. Praetorius: Es ist ein ros entsprungen
http://www.youtube.com/watch?v=IWS7CpFHJ8E&NR=1
4. Franz Xavier Gruber: Stille Nacht
http://www.youtube.com/watch?v=wWcfgNt1-tc
5. Bruckner: Hostias
http://www.youtube.com/watch?v=2Ufd6jOS8qg
6. Simeone/Onorati/Davis: The Little Drummer Boy
http://www.youtube.com/watch?v=dvi13HoqijQ
7. Hidas Frigyes: Choral
8. C. Frank: Panis Angelicus
http://www.youtube.com/watch?v=VYPsSsjxQOU
9. I Will Follow Him - "Sister Act"
http://www.youtube.com/watch?v=nqp89bkFe8k
10. James Lord Pierpont: Jingle Bells
http://www.youtube.com/watch?v=c5YujQLZM2U

Lehet, hogy nem tűnik fel, de Frici bácsi "Choral" c. művéből nem leltem felvételt. Ez a darab annyira friss(en készül hangszerelésileg), hogy még be sem fejeztem... Köszönöm a türelmet. 20:39

361. intermezzo

2004. Tatui. Egyik nap a délelőtti próba után gyalogláb visszaindultam a szállásra – akkor már a helyismeretem elég jó volt. Az időjárás az ottani évszaknak megfelelő, harminc fok felett napközben. Már többször is volt alkalmam látni, hogy az utcán esznek. Kicsik, nagyok, középkorúak, szinte minden életkor képviselteti magát. Csak nem tudtam, mit esznek. Így betértem egy kávé(s) házba, pont a sarkon volt, mindkét irányban nyitott. Az épület sarkán természetesen oszloppal. Volt előtte pár asztal, ott fogyasztottak a helybéliek. Rövidnadrág, póló, papucs. Rajtam szövetnadrág, rövid ujjú fehéring, fekete zárt cipő. Plusz válltáska. Köszöntem, majd letettem magam az egyik bárszékre, bent az üzletben. S érdeklődve néztem körül. Hűtőszekrények sorban, kisebb, nagyobb, a szokásos üvegvitrinek, pénztárgép, miegyéb. Egy fiatal lány s egy srác voltak a pult mögött. Kértem (elmutogattam) egy söritalt, s egy nagyobb poharat, mint amilyenből ők isznak. A nyakamban láthatták a rendezvény belépő kártyáját, így nem kellett találgatni, honnan estem be. A lány közben alkotta a kaját. Amit már megfigyeltem útközben, hogy szinte mindenki olyasmit eszik. A recepturát nem tudom elmondani, nem tudom, miből készül a tészta. Már akkor készen volt, csak formázta. Kis gombócból lapításos technikával alkotott egy korongot, arra pedig fűszeres zöldségkeveréket tett. Kinézetre hasonlított a nálunk sok hagymával készülő csirkemájhoz. A zöldségek „julienre” voltak metélve. Nos, bele tette ezt a fűszeres zöldségkeveréket, és körtét formázott a tésztából. Bezárta a tészta mögé. A tetejébe beleszúrt egy kis fapálcikát, s így tényleg úgy nézett, mit egy körte. Amikor készen lett egy tepsivel, betette a sütőbe. A kész „körtéket” pedig halogén lámpa alá tette. Ez nem volt új, nálunk is oda teszik a pecsenyesütősök a kész kaját. Na, itt a remek alkalom, hogy megkóstoljam én is. Ahogy a bárszéken ültem, az előttem lévő asztal/pult mögött sorakozott pár üveg. Széles szájú üvegek, amikbe szószokat, leveket tárolnak. Megfogtam az átadott körtét, sütötte a kezem, mint a frissen sült lángos. Nem gond. A pálcikát ki kell venni a körtéből, ekkor kevés felszabaduló pára távozik a körtéből, kellemes illatot hagyva maga után. Beleharaptam, s jajj… Nem kicsit erős volt. S mint írtam, forró is. Nosza, elmartam egy üveget, ami az állaga s színe szerint ketchupra emlékeztetett. Majd az halványít az erősségen. Megborítottam az üveget, s mint aki jól végezte dolgát, beleharaptam újra a körtébe. Az előző erős falat még le sem ért, máris itt volt a következő felismerés. Az üvegben nem ketchup volt. Hanem chili-szósz. Ekkor már a kiszolgáló srác is észrevette, hogy a fulladásos halál kerülget. Egy mozdulattal kinyitotta a hűtő fagyasztó részét, elővarázsolt egy behűtött poharat, s egy savószerű folyadékot töltött bele. Kezembe nyomta, s mutatta, hogy hajtsam fel. Ekkor már közönségem is volt, az üzlet előtt ülők nézték a kínlódásomat… Felhajtottam, vagyis a két falat után küldtem a pohárban felkínált nedűt. Leért. Vagy be a szervezetbe – á la Kunbéla :P A felkínált ital levitte az erőset, de az is erős volt. Utána küldtem a kásás sörből egy adagot. Majd megtörülköztem. Izzadtam. Nagyon. Elmagyarázták, hogy a savószerű ital nem más, mint a helyiek által főzött cukornád pálinka. Portoricó-i rum erősségű, vagy csak kicsivel erősebb. Jót nevettünk a sztorin, készült pár fotó s még iszogattunk pár sört. Búcsúzóul kaptam tőlük egy üveggel ebből a helyi cukornád pálinkából, felirata szerint hatvannégy fokos. Hmm… Sao Pauloban azt is megittuk. Köszönöm a türelmet. 10:01

dixi

Egy kicsit ritkán jövök, de lesz ez még másképp' is :)

Eschenbach

• Nem vagyok zenekritikus, csak van véleményem - lehet hogy nem "ül", de nem befolyásol senki/semmi. (A fogfájást nem számítom befolyásoló tényezőnek, pedig a bal alsó hatosom lüktet mint a nyavalya... )
• Pár perce kezdődött ez: A Schleswig-Holsteini Fesztivál Zenekarának hangversenye Vezényel: Christoph Eschenbach 1. Erkel: Hunyadi László - Nyitány, 2. Mozart: C-dúr szimfónia K. 338., 3. Mahler: I. (Titán) szimfónia (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, július 2.)
• A műsorközlő percekig sorolta, hogy ez a karmester mennyi mindent s hol csinál. Engem még nem győzött meg. Főleg egy ilyen Hunyadi nyitánnyal. Bődületes tempót vett, a piccoló (hazafelé beszélek természetesen:P) sokszor ismétlődő díszítéséből szinte semmit nem lehetett kivenni. Ha nem ismerném a darabot, azt mondanám, hogy a piccolós rendre elbaszarint valamit. A fuvolista is, de az hibázik, aki dolgozik. Ő a szóló végén nem jött ki a kismaccsból, mielőtt visszahozza a főtémát. A duplanyelves rész jött ahogyan illik, a nemsokára belépő drótosokból nem lehetett hallani sokat. Ilyen tempó nekem az egyik véglet. A másik véglet Sergiu Celibidache tempói, bár a Hunyadi nyitányt tőle sosem hallottam. De Bruckner: Te Deum-ot igen. Cca. hat preccel hosszabb, mint a nagy átlag. De úgy is tetszik. Mindegy.
• A most hangzó Mozart szimfóniát nem ismerem, a Mahler viszont a "szívemcsücske" kategória, majd arról is írok ha végigfüleltem.
• Köszönöm a türelmet. 20:05

konkrétné :P

• Az alaphangulatomat befolyásolja, hogy nemrég fejeztem be egy telefonbeszélgetést. Nem nagyon volt happy (sőt!), de sikerült rövidre zárni. Semmi különös nem történt, csak a zenekari elnök hívott. Nem rántja össze a vezetést, de meg kell beszélnünk a szombati fellépésünket. Tegnapi nap közölte a főszervező, hogy nincs pénzük... Vagyis nincs annyi, amennyi a zenekar tiszteletdíja+szállítás. Hmm... Mégis, hogy gondolja?! Majdnem meglesz a harmada, ha megcsináljuk. Persze... Hogyne... Fújjon neki a déli szél annyi pénzért:P NEM. Nem megyünk el annyiért - vagy kifizeti előre az eredeti összeget, vagy azt csinál amit akar. Mindent velem/velünk sem lehet megcsinálni. Miért velünk akarják kifizettetni az elbaltázott pénzeket? S akkor még kezdett rugdalózni, de az a világ már elmúlt(?) amikor szólok az ismerősnek s befenyít... Mert az elnökre rászólt telefonon egy önkormányzati ember, hogy miért nem csináljuk meg annyiért? Nem telik rá a költségvetésünkből? Nem, nem telik rá. Ha már így rákérdezett. Ebben az évben még van két hivatalos megmozdulása a csapatnak. Ígéretekben nem bízom/bízunk. Tele van vele a padlás. Ez volt tegnap.
• Ma: Érdekes(?) módon lett pénz. Annyi, amennyi a zenekar tiszteletdíja. Telefonok sokasága, szinte mindenki rámozdult, hogy a zenekar (vezetése) nemet mert mondani! Lehet ránk pfújolni, akármit mondani... DE! Mert igenis van de! Azzal a szöveggel próbálkoztak, hogy "de hát minden fellépő ingyen vállalta" Hha.. Hhahaha... :)Még hazudni se' tudnak. A fő vendég a zenekari tiszteletdíj tizenötszörösét(!) kapja. Ugyehogyugye? Van bennem egy kis keserűség, de holnap (is) mosolyogni fogok, a fellépésen is. A közönség nem tehet róla, hogy a háttérben milyen folyamatok zajlanak. Nem is kell tudnia.
• dktyrstntnnkzlfjzttvlgnk!
• Köszönöm a türelmet. 21:03

115 év

Pont egy hónapja nem volt bjegyzés. Többek közt nem volt netem - s pihenősre is vettem volna a figurát. Ami nem nagyon sikerült, de sosem voltam normális. Aktív pihenés volt, nagyon jó muzsikákkal. Fellépésünk is volt a csapattal, éves közgyűlés is volt, amin megtudtam, hogy tavaly mennyi szereplése volt a zenekarnak. Nekem fel sem tűnt, csak az hogy elég sokat megyünk. 35 nyilvános próbánk volt a proszekturán s 45 fellépésünk imitt-amott. De ebben benne van a Gyula-i pár nap, ott azért belecsaptunk a lecsóba fellépésileg is. Ez nem kevés. De nem panaszkodom, csak megjegyzem. Mindegyik próbánk nyilvános, akkor is ha rajtunk kívül ritkán van ember a teremben. Már aki nem tag :) Egyáltalán nem titkos amit a próbákon csinálunk, elvégre azért próba a próba, hogy megbeszéljük ki-mit-mikor-hogyan-miért-(minek). Nem akarok falra ördögöt festeni, de sok jóra nem számítok az őszi választás után. Idén még van pár próbánk, 11-én a városrész napja, majd az őszi koszorúzás, a a Karácsony előtti koncert. Amit én szeretnék Advent-i koncertté tetetni - de úgy sem rajtam múlik. Ez sem. Külön kocertet sajnos nem tudunk csinálni, arra semmi esély. Pedig épp' 115 éve van fúvószene errefelé. Ezért a Karácsonyi koncert szervezőitől több időt kérek. Már csak az emlékezés miatt is. Köszönöm a türelmet. 21:08

tacet

Nyár. Van. Nyár. Röpke. Lepke. Sárbogárdra (=száll virágra). Zümmög. Száz. Bogár. Biztosan nem egészen így hangzik, de nem nagyon érdekel. A feeling a lényeg. Az a feeling, ami most következik. Szünet. Nyári szünet. Mert az jó (is) lehet. Meg szükségem is van rá. Kicsi szünet, nagy politika. Nélkülem. Csakazértisvisszajövök-majd. Nyugi van, jó (fújós)zenék, melo(k), Herb330-al is randim van, tehát a szünet egy ritmusképlet. Köszönöm a türelmet. 07:40

cím nélkül

Nem jósolok békés nyugodt életet, netán öregkort a fickónak, sőt! Valószínűleg kocsiba is fog ülni. Viszont szívesen látnám tolókocsiban! Az áldozat egy régi, közeli ismerős. A zenekari elnök fia - nyugodj békében Dusán! (Ha a "cím nélkül" szövegre kattintasz, tudni fogod mire gondolok)

osztálytalálkozó

Szombaton délután kezdődött, és vasárnap reggel ért véget az első(!) – általános iskolai - osztálytalálkozónk. Persze, nem azzal kezdődött, hogy megjelentünk. Azzal kezdődött, hogy Marcsinak eszébe jutott, hogy ideje lenne összeverbuválni a csapatot. Jó negyedévbe telt, mire majdnem mindenkit sikerült elérni az ’ámítógép jóvoltából (is). Egyeztetések után a szombati nap maradt, amikor lehetőség szerint a legtöbben rá tudtuk szánni a napot. A legközelebbi találkozóig nem fogunk várni 33 évet. Egy nem túl messze fekvő településre mentünk, a Bükk lábához. Ennivalóról is gondoskodtunk, kb. három hete kimentünk a „tábor”-ba megrendelni a vacsorát. Próbáltunk okosak lenni s úgy megrendelni a kaját, hogy mindenki találjon kedvére valót. Rántott sertésszelet, natúr csirkemell, rántott gomba-, és sajt. Hasábburgonyával, és zöldborsós rizzsel. Valamint uborka, és paradicsomsaláta. Gondolva arra, hogy éjszaka megéhezik valaki, még vittünk valamivel több, mint három kg virslit, négy egykilós fehér kenyérkét, mustárt, tormát kétfélét. Inni is volt mit, azt pénteken vittük ki, megpakoltuk a hűtőt, ami oda nem fért, lekerült a pincébe. A hűtőnek kellett dolgoznia, bekerült nyolc darab kétliteres kóla, három-három másfél literes ásványvíz, 43 doboz sör, hat üveg bor, egy akácmézes meggylikőr, helyi bodzapálinka, a virsli, mustár, torma. S a fagyasztót sem kíméltük, 240 db jégkockára való víz. Szombaton délután két órára volt megbeszélve a találkozás, fél kettő után kezdtünk gyülekezni. Negyed három után elindultunk két autóval a helyszínre. Volt miről beszélni, akárhogyan számoljuk, csak 33 év telt el azóta, mióta végeztünk. Nem jöttünk össze annyian, mint szerettük volna. Akik nem tudtak eljönni, sajnálhatják. Jól éreztük magunkat, hajnal felé azért már kezdett megártani a nagy meleg (is). Ha a legvégén nem történik „sajnálatos esemény”, akkor szebb lett volna. Nem publikus, s nem is fogom megírni mi történt. Mindent összevetve, kár lett volna kihagyni, jó volt újra annyi év után találkozni, s remélem még lesz ilyen. Az sem lesz baj, ha többen leszünk. Köszönöm a türelmet. 19:48

harapnak! második rész

Fújós mjuzikot fülelek, bátyámtól kaptam tegnap cca. 11 GB-nyi anyagot. Most ez(ek) szól(nak): Peter Roberts & Yorkshire Building Society Band – Legend. A második nóta erről az, amit pár bejegyzéssel korábban ajánlottam  Előző bejegyzésben a megnyitóról ejtettem pár szót. Jöjjön most egy kicsikét bővebben: 19:30-kor volt „A Magyar Katonazene Története” Fricsay Richárd Katonazenei Hagyományőrző Egyesület kiállítása megnyitója. Szépen összeszedett anyag. Részemről nem a koncertterem közönség felőli oldalaira rendeztem volna az anyagot, hanem a folyosó(k)ra, ahol a természetes fényben jobban látni annak is, akinek esetlegesen nem 20/20-as a látása. Esetlegesen még a belépő aula is jobb lett volna. Így sem volt rossz, semmit nem von le az Egyesület munkájából, hogy olyan helyre tették az anyagot, amit jószerével csak a lámpák világítottak meg. A kiállítás megnyitóján Marosi Laci beszélt, igazán jó volt hallani a hangját, s amit mondott, persze azt is. Aztán gyűlt a közönség, sok régen látott ismerős, akikkel ilyen alkalmakkor (is) nagyon jó találkozni. Nem olyan nagy a fúvósok tábora, de annál mindenképpen nagyobb, mint amennyire „megbecsülik” itthon pár helyen a munkájukat. Kis keserűség azért van mindenkiben, pedig ez egy igen jó műfaj. Hazafelé beszélek természetesen. Ha csak belegondolunk abba, hogy a rádió és a mozgókép megjelenése előtt az emberek szórakozása a vasárnap mise utáni térzenék, az egyházi ünnepek, farsangok, egyleti ünnepségek, etc. egyike sem múlhatott el valamilyen zenés/táncos mulatozástól. S ebbe ugyanúgy beletartozott a katonazenekarok produkciója, ami nem mindig jelent egyet a „trottyos” fogalommal. S a magyar zeneszerzők darabjai is része a világ fúvósainak magas szakmai színvonalának megtartásához, emeléséhez. Volt főkarmester szavai: „ feladat elé kell állítani a zenészt, mert ha mindent le tud blattolni (elsőre lejátszani), nem fog gyakorolni”. Gyakorlás nélkül pedig ezt a műfajt nem lehet csinálni. Vagyis lehet, csak nem azon a színvonalon, mint amit ez a rendezvény is képviselt. Még egy mondat s befejezem az agitációt: Hidas Frigyes művei a világon a második legtöbbet játszott magyar zenék Bartók Béla művei után! S ez nem kevés. A kiállítás megnyitó után kezdődött a rendezvényt megnyitó est. Pár percet beszélt dr. Gábriel Róbert úr is, az Egyetem volt rektora. Nekem nagyon tetszett, amit s ahogyan mondott. Nem hadart, nem Ő-zött, semmi papír, semmi felsorolásszerű adathalmaz. Kitért arra is, hogy valamikor klarinétozott (hat évig), de nem volt olyan szerencséje, hogy zenekarban játsszon. Csak kamarazenekarban. Rögtön eszembe jutott az ezerszer elcsépelt mondás, miszerint a zenetanulás még nem ártott meg senkinek S következett az ünnepélyes nyitókoncert a szívemcsücske (sic!) Pécsi Vasutas Koncertfúvós Zenekar részvételével. Műsor (első része): Erkel Ferenc: Palotás; Hidas Frigyes: Ünnepi zene; Lendvay Kamilló: Csajkovszkij mester utolsó üzenete; Dubrovay László: Tavaszi szimfónia. Roppant nehéz műsor! Feladja a leckét minden az előadásban részt vevő muzsikusnak, itt nem elég a „voltak benne szép részek”. Nagyon sok munka van benne, ám a taps mindezért kárpótolja az előadókat. Volt is taps, mennydörgésszerű vastaps! Igazi jó értelemben vett borzongatós tetszésnyilvánítás. A felszabadult öröm, a megkönnyebbülés valamilyen szinten. De ezt nem én találtam ki, ezt már Selye professzor is megfogalmazta a „Stressz distressz nélkül” című könyvében. A koncertet rögzítette (micsoda szó!) a Magyar Rádió, felvételről le fogják adni valamikor idén ősszel 23 ország közel 200 rádiójában. Azt nem mondom, hogy ilyenkor játszik a „zabszem akció”, de valamennyi várakozás, izgalom feltétlenül van az előadókban. S ez sem feltétlenül rossz. Ha nincs ez a „lámpaláznak” is nevezett „harctéri idegesség”, ami lehet, hogy nem látszik meg az előadókon, azért belül megvan. Részemről, aki a közönség soraiban foglaltam helyet, legalább akkora izgatottság/várakozás előz meg minden fellépést, mintha magam is a másik oldalon ülnék. Szolidaritok. Folyt.köv. Köszönöm a türelmet. 16:36

harapnak! - első rész

Na kérem szépen, megpróbálok valamennyit szóban visszaadni a borzongatós (de nem thriller jellegű!) történésekből. Július harmadikán reggel elindultam egy már említett rendezvényre. Pécsre. Most először késett ez a „gyorsjárat”. Mostanában (már vagy két éve) ezzel szoktam menni, mert az IP nem egészen egy óra alatt beér Miskolcra. Ott csak pár percet kell várakozni, csak annyit, míg a beérkező harmadik vágányról átslisszol az ember az első vágányra, ahová beérkezik Kassa (Kosice) felől a „csühös”. Átszállás után azonnal indul tovább Szarajevóba. De Szarajevóba még mindig nem szándékozok menni, csak Pécsig megyek ezzel a járattal. Nagy előnye ennek a járatnak, hogy nem kell átszállni a nagy faluban, pláne nem kell a Keletiből átmenni a Délibe. Sem a Keletiben nem kell kószálni. Beérkezik, rátesznek még pár kocsit. A műszakiak rendezik, amit ilyenkor szokás s indul tovább. Menetrend szerint 12:35 körül érkezik. Kis csúszás elő szokott fordulni, de kicsire nem adunk, nagy meg nem számít. (Dehogynem). Most cca. 40 perc késést próbált meg behozni. Azok, akik Dombóváron szoktak átszállni Kaposvár felé, azok nyugtalanok voltak, ami nem csoda. Ha nem várja meg az ún. átszálló vonat őket, akkor van két órájuk a következőig. Városnézésre kevés, elkésni valahonnan sok. Megérkeztem Pécsre, sovány malac vágtában átmentem a nem túl messze lévő helyközi autóbusz állomásra. Egy „fecskényi idő” (á la Farkas Tóni bácsi) után indult is a busz Harkányba. A sofőr elmondta, hogy kicsit késni fog a busz, mert aznap kezdődött a kétnapos fürdőfesztivál, amire du. kettőtől 50%-os kedvezménnyel lehet bejutni. Útközben – Szalánta – ért utol telefonon Ágnes asszony, akinek a vendégházába igyekeztem négy éjszakai szállásra. A busz végül tele lett, de nem „hat kopekos gdansk-i sózott héring” módjára. Levegő is volt, jó izzasztós - a berliner kendőt nem hiányoltam. Ágnes asszony kijött elém autóval, s elvitt a szállásra. Nagyszerű hely, a ház előtti kertben megcsodálhattam a szememnek mindig jóleső nagyon sötét színű leánder bokrot, egy majdnem fehéret, s egy világos színűt. S persze a többi növényt is. Lepakolás s tisztasági verseny után gyalogláb nekiindultam felfedezni a régen nem látott várost. A régi ismerős helyeket akartam látni, meg is találtam a „muslincás utcát” – így nevezték a ’70-es évek végén a buszvégállomástól a camping bejáratáig érő utcát. Nem véletlenül. Annyi borozó/söröző/vendéglátóhely, mint amennyit említ Göre Gábor bíró úr, mikor megnézi Ős-Budavárát. „Ősapáink igen okos emberek lehettek, minden második ház kocsma benne”  Visszafelé sétálva a fülem „megkapta” a fürdőből kiszűrődő hangokat. Mint kiderült, a siklósi zenekar fújta a talp alá valót. Pár „klasszikus” indulót sikerült hallanom a műsorukból, természetesen a „radeckival” szegték be a műsort. Egy bosszantó dolog volt csak, ám nem a zenekarral kapcsolatosan. Nem tudom hogyan sikerült az evoluciónak, de a harkányi szúnyogok nem csípnek – harapnak! S hihetetlen mennyi van belőlük. Mindenesetre, este nem kellett ringatni – jött az álommanó. Vasárnap hajnalban csak kipattant a szemem 02:30-kor. Kimentem füstölni az első emeleti erkélyre, csillagos égboltot nézni. Nem sokáig, csak épp’ hogy. Reggel kimentem megnézni a Pécsre menő buszt, hogy délután odaérjek a főpróbára. Az időről nem írok, banánérlelő. Pécsre értem, majd kis útbaigazítás után az 50-es busszal a plázáig, ott tettem feleslegesen két kört. De azért is tud az ember beszélni, hogy kérdezzen, ha valamit nem tud. A fellépés helyszínen még eddig sosem jártam. Telefonos segítséget kértem a zenekari elnöktől, s hipp-hopp megleltem a helyszínt. 16:00-tól volt helyszíni próba, a szokásos „beleszagolós” fújás. Végre találkozhattam a zenész cimborákkal, a kottákat sem kellett tovább cipelnem. A nyitókoncert előtt 19:30-kor volt egy kiállítás megnyitó, majd 20:00-kor kezdődött a megnyitó. A vasutas fúvósok ismét megerősítették a szívem csücskét. A megnyitót sajnos félidőben ott kellett hagynom. Indult vissza Harkányba a buszom, s nem akartam lekésni az utolsót. Kijönni pedig a teremből mikor még tart a műsor, azt végképp nem szeretem. Folyt. köv. Köszönöm a türelmet. 13:18

brigagyííír

Az esetlegesen vagy direkt erre járók majd szólnak, hogy írjak sűrűbben ( vagy még ritkábban)... Mintha kissé elfáradtam volna "blogolásilag" - persze ez nincs egészen így. Szinte mindenki tudja, hogy ez a blog lustaságból íródik. Igen. Nem kell annyi levelet megírni :P S megint szombat este van, amikor nem szoktam senki türelmét mérlegre tenni. A magamét sem. Rádiócsend van nálam egy ideje, aki volt valaha katona, az tudja miről írok. Aki nem volt, az pedig érje be ezzel: nem hallgatom a rádiót. Van, ami nekem is sok. Hallgatom helyette azt a nem kevés nagyszerű felvételt, amik a hanghordozóimon fellelhetők. Nem stúdióminőség szinte egyik sem, azok biztosan nem, amelyeket nekem sikerült felvennem. Nem zavar az előadás ideje alatt a közönségből szűrődő zajok, köhögések sem. Sőt, kimondottan hiányzik pár megszokott zaj, ami nem oda való. Így pl. hiányzik egy köhögés Wagner: Lohengrin zenedrámájának I. felvonásának elejéről, amikor Brabanti Elza-ról akad szó. Az első Lohengrin felvétel, amit sikerült jó sokszor végigfülelni, a háború utáni első nyilvános Bayreuth-i felvétel. A bakakonziban volt fellelhető a kottatárban, mikor még ot múlattam az időt - a múlt évezredben. De volt szerencsém ékes orosz nyelven is hallani - "brigagyííír" . Aztán hiányérzetem van akkor is, mikor Saint-Säens: Haláltánc-át hallgatom. Az első felvételen volt egy apró hiba - kétszer akkor is megszólalt (bántón) a bő quart (tritónusz), amikor semmi keresnivalója nem volt ott. Legalábbis a kotta szerint. A tiszta quart pedig állandóan hallható a bp-i metróban: h - é' Persze, nem kell mindent Wagner bácsira visszavezetni, de így kezdődik a Tannhäuser:) Nincs szómenésem, így abbahagyom. Talán érthetelenségből elég volt mára. Köszönöm a türelmet. 21:54

windmusic

Kicsit ritkásan vagyok mostanában. Hiába, ez történelmileg így alakul(t). Nem mintha nem történne semmi, mert minden napra sz@rik a kutya valamit. Nem részletezem, volt az elmúlt hetekben árvíz, "ne mi hazudjuk a legtöbbet" okos(?)politikus megmondás, nagyon fel tudom magam húzni. De majd megtanulok nem együtt élni vele. A foci sem az én világom, milyen jó hogy heti cca. négy óra megállít a tévé előtt. Akkor sem nézem, ha ki van kapcsolva. Vasárnap 12-en voltunk a proszekturán, nagyon nem rángattuk az istrángot s még a hámfára sem sikerült rondítani. Legközelebbi fellépés július harmadikán lesz egy szomszéd "város ez a falu"-ban, de én akkor éppen a Pécs felé taró IC-én aszalódok. Mert 4-én kezdődik a rendezvény az esti koncerttel, s nekem azon már ott kell lennem. A szállás is megoldódott, igaz kicsit körülményesebb mint szokott lenni, de nagyon nem bánom - még. Remélhetőleg akkor sem fogom bánni, mikor ott leszek. 7-ig Harkány fürdővárosban lesz az elnöki lakosztály elfoglalva, 7-én megyek át a pécsi szokásos elnökibe. Előzetes információim szerint akkor már beindul a "nagyok" bemutatkozása, s akkor már napi utazással nem töltöm az időt. Cseppet be vagyok sózva, pedig nem az első s remélem nem is az utolsó ilyen rendezvény amin részt veszek. Még akkor is ha most fülelni (is) megyek. A rendezvény pedig ez: http://hu.windmusicgp.hu/ Még júniusban egy prágai gyorsvágta is lesz, ebben csak az a bökkenő, hogy pontos időpontot nem tudok. Így elég érdekes lesz, de nem lehetetlen. Röviden ennyi, majd jövök. Köszönöm a türelmet 13:47

tri-a-non :P

• Nem szoktam különösebben írni az általam csak "aranyhármasnak" minősített dolgokról. Most sem írok, csak ajánlok valamit:
• http://pocakosgondok.blogspot.com/

S nem vagyok hajlandó felidegesíteni magam (még jobban) a közéleti szarpaszírozáson!

Igen, a tehetetlen ember szokott káromkodni: dktyrszntnnkzlfjzttvlgnk!

Lemondták - érthető okokból - a szombati szereplést, így vasárnap 10:00-kor lendül a pálca a Zeneteremben. Köszönöm a türelmet. 19:23

viktor

A zigasság bajnoka(?) - dktyrstntnnkzlfjzttvlgnk! Szenilisnek azért jó lenni, mert minden nap új dolgok jutnak az eszembe :P "Nem azért dolgozott-e az elmúlt nyolc évben a társadalom, hogy soha többé ne legyen olyan kormányfője Magyarországnak, aki nyugodtan kijelentheti: rajta kívül nincs más alternatíva. Aki ezt állítja, az nem kormányozni, hanem uralkodni akar." (Orbán Viktor, Magyar Nemzet, 1998. április 9.) Köszönöm a türelmet. 06:25

Egy "kis" gyönyörűség az esős május végére

http://www.youtube.com/watch?v=2Z2tEUDhayc

Olasz Intézet

• Kedden az Olasz Kultúra Házában voltam főpróbán. Kár lett volna kihagyni. Két embernek volt másnap a "Master~s" képzés (vagy valami ilyesminek hívják) végét jelentő integetése a hadsereg központi zenekarának közreműködésével. Pár dolgot jegyzek csak meg, nem vagyok (hivatásos) kritikus - mily' szerencse.
• Kezdem a zenekarral. Sajnálatos módon a zenekaron is meglátszik, első ránézésre is, hogy már nem annyian vannak létszámban, mint régebben. Tíz fő klarinétos szerintem kevés egy ilyen csapathoz. Minimum szólamonként négy fő, plussz a magas esz-klarinét, s a b-basszusklarinét elférne az oboák, fagottok, szaxik mellé. A fuvolistákról most nem beszélek, s nem az érintettség okán, hanem azért, mert szerintem nagyszerűen csinálják amit csinálnak. Félreérés ne legyen, a többiek is hozzák amit kell. Jó lett volna a piccolóból többet hallani - ezt viszont az érintettség okán írom. Már a múltkori a pécsi menet alkalmával is megjegyeztem, hogy van annak a hangszernek hangja, miért nem fújnak bele egy fülhasogató-t? Nem bántót, csak meg lehet "tetejezni" az éppen aktuális darabot, pláne ha le is van írva.
• Visszakanyarodva a próbára: Jó darabok, nehezek is kellőképpen, nagyot is durrannak. Olyan jó borzongatósak - a szó jó értelmében. Kezdve a Hunok csatája című darabbal. Nem kis falat, szó sincs róla. Feladja a leckét mindenkinek, a karmester csillogtathatja tudását (s kellőképpen le is izzadhat). A príma kezdés után nem volt érthető a fák menete, mint említettem, kevesebben vannak, mint kellene. Igaz, a rezesek fújhatnának kevesebbet, de nem vagyok telhetetlen. A főtéma bejön a tubák által a lenti "lágéba", megkopulázva a teteje a szax+bariton+klarinéttal, ami nekem nem szerencsés összeállítás... Kissé zaklatottnak tűnt, sok a réz, kevesebb a fa. Köszönhető a terem akusztikájának is, a zenekar nincs hozzászokva ehhez a teremhez. A vadászkürtösök pedig (igen, elfogult vagyok Bundikával szemben is!) nagyszerűek!!! A harmónium játszása végén belép egy b-klarinét, majd az esz-klarinét - nem igaz, hogy nem lehet tisztán játszani a hangszeren. Igenis, lehet! Még fennt is - szünetben gratuláltam a fiatal lyánynak, hogy az a f''' szép tiszta volt. Ha nem csal a fülem. Nem csalt nagyot, csak é''' volt - ami hangzásban ugyebár g''' . A darab végefelé fáradni kezdett a csapat, néhol megtört a felfelé vezető ív, ám ezt ellensúlyozta a korál nagyszerűsége. Nagyot szól, alkalomadtán merő kíváncsiságból bele fogok nézni az eredeti (s a hangszerelt változat) partiturába is.
• Saint-Säens: Haláltánc című műve Cs. Zs. vezénylésével nekem gyors. Gyors a tempó. Nem is gyors, inkább hajszoltnak tűnt. A fúgában mindenesetre a xilofonos "nyert". Jöttek a többiek is, csak kár hogy nem egyszerre. Az ún. fejszecsapás=desiderata (ha már francia a szerző, csillogtatom a nem létező olasz tudásom:D) nem sikerült. Azt írtam fel magamnak: "gyatra". Visszaemlékezve is még mindig így érzem. A darab végén az 1. b-klarinétos trillával kezd, majd belépnek a többiek is. Igazán jó befejezés, ha sikerül alaconyabbra intonálni a hangot. De mit kötözködök én it? Próbán voltam, na. S ez eddig is "én" blog volt, az is marad:)
• A Ruszlán és Ludmilla nyitány elején a kisdobos erőssége zavaró. Nagyon. Ugyanúgy sok a tuba és a timpani.
• Csak címszavakban a továbbiakról. Alfred Reed: El Camino Real - mi a búbánatnak kell ennyire sietni?! A zenekart nem fogta meg a tempó, lejátszották ezt a veszet tempót, de így nem élvezhető . Mint ahogy nem tudom, miért kell a középrész 7/8-ból következetesen 8/8-ot csinálni. Gondolom, ha a szerző megnyugvást keresett volna, nem 7/8-ban írja. Így viszont minden ütem valahogy megnyugodott, s lehetett a következőt felépíteni. Ütemenként. Így viszont fárasztó. S a végén nem hasított át a piccoló most sem. Amikor volt szerencsém játszani a darabot - a múlt évezredben - , emlékszem hogy a fulladásos halál kerülgetett a végén. Igen, sok levegő kell hozzá. De kijátszható úgy, hogy hallható legyen. Az is igaz, hogy Reed bácsi szeretett két piccolót használni. De ha csak egy van, akkor kutyakötelessége annak az egynek fújni a két szólamot - vagy csak én voltam olyan marha hogy megtettem?! Nem tartom magam marhának (sem). Azt ugyebár pdig minden erre járó olvasó tudja, hogy nem vagyok normális - csak értelmes. Na, lapozok.
• Következő darab szintén francia. Valahogy így írja a szező a nevét: Bouergouis (burzsoá). A címet elfelejtettem, magamban csak "szent borzadály fortissimó"-nak neveztem el... Ami a csövön kifér... szinte végig. Persze a darab fel van építve, van benne lassú rész, ami nekem az orosz sztyeppe életérzést hozta, majd a piccolo belépése a hülyegyerek karakterét valamelyik rajzfilmben. A xilofon visszahozza a témát, ám a kíséret maszatos, nem tiusztán érthető.
• Boldog emlékű Frici bácsi (H.F.) két darabja is műsoron volt. Az Ünnepi Zene nem a szívem csücske. Ez az egyetlen darabja, ami nem borzongat jó értelemben. A Toccat és Fúga igen. Mindkettőt volt szerencsém játszani. A toccata a maga 5/4-es lüktetésével igazán szép feladat. A Fúga pedig "fel van rakva", ahogy a nagykönyvben meg van írva.
• Sajnálatos módo a Sosztakovics darabot kihagytam... Bánom. Legközelebb.
• Mindent összevetve, jól éreztem magam. Találkoztam rég nem látott kedves zenész barátokkal, hallotam jó muzsikákat, egy rendkívül fárasztó próbát+főpróbát. S ezt szeretem. Szeretek próbát fülelni. Koncertet is, de ez most így alakult.
• Köszönöm a meghívást Kaszinak!
• Köszönöm a türelmet. 20:16

evvót

Régen jártam erre. Nem is írok semmi különöset, tegnap megcsaptunk egy darab művészetet. Eléggé fárasztó volt, hiába, a csapat átlagéletkora 49.6 év. A tegnapi felvezetés beillett egy paralimpiai menetnek. 3170 méter, időnkénti totyogással. A mazsorettek hozták a szokásos "megyek, de nem haladok" formációt. Mindegy, kipipáltuk oszt jóvan'na :) 125 éves volt a helyi tűzoltóság, ebből az alkalomból volt. 9:30-kor játszottunk pár (nekünk) örökzöldet, aztán bevonultak ünnepelni az ünneplők a színházterembe. Nem volt csúszás csak cca. 60 perc, amit annyira nem viseltünk jól... Információhiányos volt a szervezés, de letudtuk. Majd a 150 éves bulit jobban szervezik meg. A zenekar legifjabb tagja akkor 38 lesz, a most legöregebb pedig 103 :P (merjünk nagyot álmodni) Köszönöm a türelmet. 20:10

Pécsi rendezvény - beszámoló

• Régen volt bejegyzés, de nem (mindig) voltam gépközelben. Ma van a Katonazene napja. Minden év április 30-án, Lehár Ferenc születése napján. Sajnálatos dolog, hogy évek óta nem jutok el a rendezvényekre. Mint mindig, most is az idő... Nem az időjárás. Mint ahogy jó lett volna ott lenni a tegnapi koncerten is Pécs városában. Sok a remek program, a nagyszerű koncertek. Nem lehet azt mondani, hogy nincs kínálat. A bőség zavara.
• Múlt hétvégén volt a Vasutas Zenekari Fesztivál az Erkel Ferenc év jegyében. 24-én szombat délelőtt négy zenekar műsorát hallgathattam végig sokadmagammal a ZeneParkban. Azért "csak" négyet, mert így (is) elég sűrű volt a délelőtti program.
• Elsőként a házigazda Pécsi Vasutas Koncertfúvós Zenekar kezdett a kötelezően mindenki által játszott "Erkel Ferenc: Palotás" című művel. Mindenki ismeri, ha máshonnan nem, szalagavatókon erre (és a Kék-Dunára) ropják a táncolnivalót. Második darab Malcolm Arnold: Kis szvit Nr1 opus 53 került terítékre, és a végén Harry Richards: The Glory of Sardinia. Most volt először (de remélem nem utoljára) szerencsém hallani a művet. Feladja a leckét minden muzsikusnak, lehet benne kapaszkodni. S a közönség csak borzong. Jó értelemben. Bekerült a kedvencek közé :)
• A Linzi Vasutas Fúvószenekar első száma Johann Strauss: Im Krapfenwadl volt. Végig azon szurkoltam, hogy a "kakukk"-nak elmúljon a rekedtsége. A kakukk hangját egy c-szoprán furulyán szólaltatta meg az egyik ütős tag. Csak sikerült úgy fújnia, hogy vagy "túlfújta" a hangszert, vagy torokból rászorított. Persze, felismerhető volt a kakukk hangja, csak rekedt volt. Második számként ők is a Palotást játszották. Voltak benne szép részek. Az első b-klarinétos olyan morcos ábrázattal fújt, azt hittem valami baja van. De láttam mosolyogni a végén, tehát nem volt vészes. A vészes inkább az volt, hogy mindenkitől eltérően nem úgy fújt egy ritmust a gyors rész elején, mint a többiek. Nincs is ezzel semmi baj, ha "takarásban" hangzik. De az eléggé átjött, hogy a 4/8-adból egyedül neki sikerült majd' 5/8-ra kihozni azt a ritmust. Persze a következő ütem elején behozta a lemaradást. Johann Strauss: An der schönen blauen Donau. Itt úgy hallatszott, hogy a zenekar tagjai meg vannak illetődve. Nem kell mindent észrevenni, de a mélyrezek névsor szerint léptek be, mikor illik egyszerre belépni. Következő darab Pablo Beltrán Luiz: Sway című műve. Jó lett volna, ha a vadászkürtösöket segíti a zenekar többi része. Nem jöttek át eléggé a mellékszólamok. Gustav Peter: Erinnerung an Zirkus Renz xilofon szólóra és zenekarra írt műve nekem Farkas Tóni bácsi hangszerelésében jobba tetszik. Vártam két részt nagyon, de sem a harsonásoktól nem jött át a recsegtetve fújható nagy Á majd kicsit később a nagy G, sem a figurázás a szárnykürtöknek. A kürtösöket is is hagyták majdnem megfulladni... Kevés volt az "um-cca". De nem fújtak stukkátót - szerencsére. Az utolsó darab Jim Croce: Bad Bad Leroy Brown. Príma nóta. Jó lett volna a záróakkordnak hallani az alját is. Elégedettebb lennék itthon, ha ekkora csapat fújna ha nem is mindig, de időnként. A klasszikusnak is nevezhető felállás: 1 fuvola, 1 esz-klarinét, 6 b-klarinét, 2 esz-alt sax, 2 b-tenor sax, 1 esz-bariton sax, 4 vadászkürt, 4 ventiles szárnykürt, 3 ventiles trombita, 2 mélyszárnykürt, 2 bariton, 2 harsona, 1 f-tuba, 2 b-tuba, és össz. 3 ütős. Az "öreg" lapmuzsikás hangszerkezelése nagyon tetszett.
• Sásd Városi Koncertfúvós Zenekar, karmesterük: Pufi (becenév) Első műsorszám - T. J. B. Powell: Castell coch. A tubások még mindig szép finoman fújnak - sikerült nekik is elmondani, nem csak így pár nappal később leírni. A darab visszatérése előtt - a da capo jelzés előtti ütemre gondolok - el lett kapva a zárás. Ott marad a darab eleje úgy is, ha nem "beszegésszerű" a vége. A Palotás eleje ha egy mókányival lassabb, nagyobbat szól a gyors rész. S ha lassabb az első négy ütem, akkor tisztábban hallhatóak a triolák. Az utolsó három darabról pedig egyszerűen csak ennyi: naccerűűűű! Kees Vlak: New York Overture; J.J. Richards: Emblen of Unity; Johann Nijs: Don Pedro;
• Utolsó fellépőként a Körösparti Vasuta Koncert Fúvószenekar lépett a közönség elé. Műsoruk: Kéler Béla - Vígjáték nyitány; Erkel Ferenc - Palotás; D. Sosztakovics - 2. Jazz szvitből az Induló, a Keringő és a Finálé; Jerome Tomas - 1919 rag. A Sosztakovics nekem gyorsnak tűnt cseppet, de jó volt újra hallani a zenekart. Őket sem tudom annyiszor hallgatni amennyiszer szeretném, s így majd' két év után jó volt Velük is találkozni. Érdekeségként csak megemlítem, hogy az egész csapatban mindössze két tubás fújt, de volt egy bassgitár is, és nekem így a hangzás nagyon bejött.

Kár lett volna kihagyni ezt a remek rendezvényt, mint ahogyan abban is biztos vagyok, hogy a júliusi megmozduláson is ott leszek Pécs városában. Történt még pár nem kis dolog, a hozzám közelállók tudják is, hogy mi. A hozzájárulás/engedélyezés az egyik oldalról, a résztvevők munkája a másikról. Lesz még vele HERB330-nak is jóóó sok dolga, de szívesen csinálom, akkor is, ha néha morcos vagyok.

Egyelőre ennyi. Köszönöm a türelmet. 18:05

NOHAB

• Egyetlen zenekari szólam van hátra Petrovics mester művéből, amit nem sikerült eddig lekottázni. Amennyiszer dolgom volt hasonló szólammal, mindig a legvégére hagytam. Ez a szólam pedig nem más, mint a nagyméretű tojásszeletelő szólama. Elnézést kérek azoktól, akik e nemes hangszeren játszanak! Minden hangszernek van "fedő/vicces" neve. Nekem az egyik legjobban tetsző, a poloskaprés (Harmonika).
• Jövő hét pénteken útbaindítom magam ide: 2010.04.23-25 XI.Országos/Nemzetközi Vasutas Fúvószenekari találkozó
• Az elnöki lakosztályt lefoglaltam, visszaigazolták, tehát ez is rendben van. Felpakolom magam málhás teve módjára kottákkal, s hipp-hopp Pécsen is vagyok. Útközben kis mjuzikfülelés csak megszokásból. Ez így leírva jó, de még kicsit "necces" a dolog. Egyelőre nincs felpakolva a telefonomra az a zene, amit hallgatni akarok :) De addig megoldódik, majd ügyeskedem az 'ámítógéppel és a telefonnal. Végszükség esetén pedig marad a Zemerhárombartókrádió.
• Mindegyik fellépő együttes műsorára kíváncsi vagyok! S amilyen elvetemült vagyok, végig fogom ülni a szombat délelőtti koncerteket. Egy dolog van, amit még el kell döntenem. Vasárnap melyik zenekar térzenéjére menjek? Mert hasonló időpontokban kezdődik, ám a helyszínek - érthető okokból - nem egyeznek.
• Most vasárnap még lesz egy próba a proszekturán, a május 1-i térzene anyagát átfújjuk, aztán csak a koncert napján találkozom a csapattal. Míg én Pécs városában fülelem valamelyik zenekar térzenéjét, addig L. Peti itthon abriktolja majd a zenekart. A május 1-i műsor nem lesz vészes, nem rángatjuk az istrángot (nagyon), nehogy a ló odapiszkítson a hámfára... Két új számot dobunk be a közösbe, mindkettő a labancoktól jött. Az egyik egy nem rövid polka "Annafest", a másik egy nem hosszú induló "Salut". Még a szerzők nevét nem sikerült megjegyeznem, de majd pótolom. Vagy nem.
• A heti esőzés miatt nem súgott a fülem, hogy nincsenek a gyümölcsfák megpermetezve holmi gombaölö szerekkel. Ma sikerült lefújni mindet. S már meg is ragad az anyag. Felszívódó hatásúak, s már több mint négy óra eltelt azóta, hogy befejeztem. Egy darab művészet kipipálva. Hurrá! Ha ilyen kellemes idő marad, hétfőre teljesen kinyílnak a virágok mindegyik fánkon. S ha sikerül, felteszek ide egy fotót a cseresznye fáról. Nem a cseresznyefán lóg a fotó, hanem a "róla elnevezett Szundi heverőre...". Most kell abbahagynom. Elszáll az agyhelyem.
• Ja, igen. A képen látható mozdony egy NOHAB mozdony, 1954-ben kezdték el gyártani. Sajnálatos módon már nem üzemelnek. Érdemes rákeresni, gyönyörű fényképeket lehet találni a neten. S azért tettem fel, mert ha már Vasutas Fúvószenekari találkozó, akkor hadd szaladjon:)
• Köszönöm a türelmet. 21:02