rövid(?)

Pár napja írtam, most esik az eső. Lustálkokodok/dom, csak nézek mint rothadt alma az export ládába'. Ennyire telik mára/tegnapra/stb. Ebben a jó banánérlelő/gatyarohasztó melegben mit is csinál az ember szívesen? Kimegy a kertbe „hűsölni”. De ha már ott van, csak csinál valamit. S hogy ne kelljen a 70 kilós létrával bíbelődni, eszébe jut, hogy: hoppá, a pincében van egy cca. 80 literes boroshordó – üresen. Csak könnyebb gurítani azt, mint a létrával viaskodni a fa alatt. Olyan magasra már nem kell felnyúlni, tehát kigurítom a hordót, ráállok, s szedem amit elérek. Gondoltam én a kis naív. Hozzá kell tennem hogy a hordóban évtizedek óta nem volt bor, tehát jól ki van száradva. Rakosgatjuk, hogy „majd jó lesz valamire”, pl. ha kiütjük a fenekét (a hordó fenekéről van szó!), vízüveggel behúzzuk az oldalát (belülről), az aljára teszünk pár kiló folyami kavicsot, akár virágládaként is funkcionálhat. De egyelőre csak van. Na, mindegy. Kigurítottam, ráálltam… S beleszakadtam. Először a hordóba, majd utána a röhögésbe : D Nem lett semmi bajom, nem tört el semmim. Csak a könnyeim törülgettem, ami a nevetéstől buggyant ki. De üres kosárral nem illik hazajönni a kertből! Ezért gondolkodás nélkül, a cél érdekében a hordóra rátettem egy zongora hangládájából származó 20mm vastag fa lapot – gondoltam, megtartja a súlyomat akkor is ha forgolódok mint a sz.ró galamb. Megtartott, leszedtük, hazajöttünk. Köszönöm a türelmet. 12:14