Cyrano

Történelmileg úgy alakult, hogy a mai napon az ebéd utáni szunyókálás 20 egész percre zsugorodott. Tegnap ebéd után viszont előreszaladtam vele - négy(!) órát "szunyókáltam" úgy, mint akit fejbe vertek. Tegnap az év első zenekari próbája volt. Talán fogalmazhatnék úgy is, hogy a próba próbája, mert várakozáson alul sikeredett:( Lesz jobb. Gyorsan felejthető, vasárnapig megpróbálom túltenni magam rajta. Egész egyszerűen hihetetlen. De azért sem árulok el részleteket. Tartom magam a csúnya mondáshoz, miszerint aki örömlánynak megy, ne sikítozzon, ha b.......k. Lapozok, mert nem török vulgársajtós babérokra. Ma megint a ruha ügyében volt némi mozgolódás délelőtt. Holnapra mindkét ruhakészítő cég megadja árajánlatát, s szerdán be is csörtethetünk vele a polgármesterhez, aki majd rábólint a néki jobban tetszőre, s hajrá. A többi már nem rajtunk fog múlni. Visszatérhetek a nem egészen félbemaradt hangszereléshez. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hosszú időn keresztül "kotlok" rajta. De nem volt belekalkulálva a zenekar felöltöztetése sem, s amik még azzal együtt jártak. A kész árajánlatra - megfelelő anyagi háttérrel - könnyű lesz az illetékesnek rábólintani, s aláírni a szerződést. De mint minden szerződés, ez sem az aláírással kezdődik. S az előzmények vastagon ránk ragadtak, azzal a felkiáltással: "úgyis ti hordjátok, találjátok ki". Nincs is ezzel semmi baj, csak megint jó közép-európai szokás szerint "adduramdemáris"... Nem tudom hogy valaha eljutunk vagy sem a tervezésben (szervezésben) odáig, hogy ha nem is két évre, de egy évre előre a zenekar tudja hogy mikor-merre-meddig-kinek-miért. Persze az állami ünnepeket lehet tervezni, azok csak módszerváltás miatt változ(hat)nak. Temetéseket nem lehet tervezni, még az újratemetéseket sem. De ha csak ennyi lenne, ami nem módosul, akkor kevesebb mérget ennénk. A változatosság - mint tudjuk - gyönyörködtet. Az időjárást sem lehet megrendelni. De hogy a mai napig csak annyit tudni az ősszel esedékes jubileumi koncertről hogy valamikor szeptember végén lesz, az - legalábbis számomra - kicsit aggályos. Mert hogy a műsorról még egy árva szó sem esett... Na, bumm. Majd játszunk valamit. S nem fogjuk megszavazni hogy mit játszunk. Az is igaz, hogy a világon mindenütt lehet demokrácia, zenekarban nem. Kutya kötelessége mindenkinek úgy fújni ahogy szeleteli a levegőt az elöl álló. Lehet vele egyet nem érteni, de amíg önszántamból zenekari tagnak érzem magam, addig úgy kell fújnom ahogy legjobb tudásom szerint csak tudok. Közös produkció ez, nem nagy dolog. Egészen addig míg tisztába van mindenki azzal hogy az ő dolga a végcél érdekében micsoda. S a végcél nem más, mint jól sikerült produkció. A jól sikerült produkciót pedig általában tapssal mérik. Szerintem túl sokat beszéltem már erről. Ne beszéljünk róla, csináljuk. S ha már csináljuk, próbáljuk meg a tőlünk telhetően a legjobban csinálni. Nem lesznek álmatlan éjszakáink hogy nem követtünk el mindent a cél érdekében. Ma a mosolygás talán Cyrano-s: Találkozik az erdőben három állat. Te ki vagy? Nekem szép nagy fülem van, nagyon jól hallok, én vagyok a nyuszi. Te ki vagy? Nekem hosszú a karom, s jó a szemem, én vagyok a csimpánz. Te ki vagy? - kérdezik a kígyótól. Nekem se fülem, se kezem, én vagyok a karmester. Köszönöm a türelmet.